Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-08 / 33. szám, szerda

1950 február 264 UJSZ0 Február 8, szerda. A nap kél 7 óra 23 perckor, nyugszik 17 óra 5 perckor. A róm. kat. és a protes­táns naptár szerint János napja varr "írható időjárás: A száraz, hi­deg idő egyelőre tovább tart. Különösen erősek lesznek az éj­szakai fagyok. Havazás nem lesz, de erős ködképződésre lehet szá­mítani. A ,hét végére várt enyhü­lés rövidesen beáll. • Az amerikai hírközlési munkások szakszervezetének elnöke sajtónyi­latkozatában bejelentette, hogy február 8-án százezer amerikai távbeszélő-alkalmazott sztrájkba lép, ha addig nem teljesítik bér­emelési követelésüket. Hozzáfűzte, hogy március l-ig még 150.000 távbeszélő-alkalmazott fog csatla­kozni a sztrájkhoz • A bécsi sajtó megjegyzi, hogy az elmúlt hetekben a bécsi fekete­piacon nagymenny'iégű amerikai cigaretta jelent meg, mely csem­pészúton került Ausztriába. Az amerikai katonai alkalmazottak a dohánygyártmányokat repülőgéppel szállítják Salzburgba. A szállítmá­nyokat onnan amerikai katonai gép­kocsik viszik Bécsbe. A lapok sze­rint a hatóságok megtiltották, hogy az amerikai csempészek és spekulánsok ellcr. bármiféle rend­szabályt foganatosítsanak. — A Živena asszonyszövetség első gyűlés e március 5-én és 6'án lesz. A Živena szlovák asszonyok szövetségének központja figyel" meteti az összes tagokat, hogy Sliácon tartandó első gyűlését technikai okokból már március 5"én és 6-án tartja és nem már­cius 16-án, ahogy először hirdet­ték. — A magyar kormány elhatá­rozta, hogy felemeli az állami al­kalr^zottak fizetését. A fizetés­többlet 260 millió forint évente és vonatkozik a egészségügyi hi­vatalnokokra, a tudományos mun­kásokra. Az erre vonatkozó tör­vény 1950 március l'én lép élet­be. — A csehszlovák autobuszvál­lalat közli, hogy 1950 februás 4-i kezdettel megnyitja a Trenčín— Nemšová—Horné Srnie vonala­kat. Az újonnan megnyitott vona­lak, mindenekelőtt a munkásság­nak nyújtanak jobb közlekedési lehetőséget, akiknek eddig nem volt semmiféle összeköttetésük a fővonalakkal. — Nemzetközi küzdelmi nap a gyarmati rendszerek ellen. A De­mokratikus Ifjúsági Szövetség és a Nemzetközi Diákszövetség kez­denlányezésére február 12*e nem­zetkosi harc napja lesz a gyarma­ti ren%szerek ellen. * — A napokban tartják Pe­kingben a pekingi dolgozók első értekeletét, melyen megalapítják a pekingi szakszervezeti szövet­séget. Ezen a gyűlésen 429 kikül­dött vett részt a munkásság és az értelmiségi dolgozók köréből. — Az angol belügyminiszter 3 hónapra betiltott minden politi­kai agitációt. Ennek a kormány­intézkedésnek célja, hogy meg­hiusítja az angol Kommunista Párt választás előtti agitációját. — Az osztrák munkásság állan­dóan drágasági segélyt követel. Egész Ausztria területén a mun­kásság széles tömegei követelik a drágasági segélyek kifizetését. A közalkalmazottak bécsi tömeg­gyűléseken szintén követelték a drágasági pótlék kifizetését. A szocialista párt központi lapja, az „Arbeiter Zeitung" állítja, hogy a munkások életszínvonala állan­dóan hanyatlik és maga a munka­kamara szocialista vezetője, Mauntler, nemrégiben konstatál­ta, hogy a shilling elértéktelene­dése következtében a munkásság életF7'- ~ala húsz százalékkal csökkent. Hogyan él Osztravában lapunk egyik legszorgalmasabb munkáslevelezője, Hoksza István elvtárs Szerkesztőségünkbe egymásután érkeznek a munkáslevelek. A sorok­ból látjuk, kiérezzük belőlük az elénkvillanó embert, a szocializmus építőjét. Amikor hosszabb időn ke­resztül figyeljük a rendszeresen be­futó leveleket, kíváncsiak leszünk, hogyan élnek otthon vagy munka­környezetükben ezek az emberek, akik a napi fárasztó munka után es­te asztal mellé ülnek, hogy a dolog­tól elnehezült kezükkel megírják lap­juknak, a csehszlovákiai magyar dol­gozók lapjának, tudósításaikat. Az elmúlt napokban alkalom kí­nálkozott arra, hogy teljesen várat­lanul meglátogathassam otthonában lapunk egyik legszorgalmasabb mun­káslevelezöjét, Hoksza István elvtár­sat. Hosszú ideig bolyongtam a sza­naszét fekvő, óriási méretű Osztrava hatalmas üzemei és házsorai kö­zött, mig végre rátaláltam a Svobo­da tábornokról elnevezett koksz­üzemre, amely talán a legnagyobb ilyen fajtájú üzem egész Európában. Tudtam, hogy lapunk munkáslevele­zöje itt lakik a gyártelepen, a nőtle­nek részére épített valamelyik mun­káskaszárnyában. Találomra be Is nyitottam az egyikbe. Már a kony­hán mondták, hogy Hoksza István az első emeleten lakik és hogy sze­rencsém van, mert ma csak délután megy dolgozni éa így otthon talá­lom. Sebes léptekkel szaladtam föl az emeletre, kíváncsi voltam arra a meglepetésre, amelyet látogatásom okoz majd Hoksza Istvánnak. Be­nyitottam az ajtón és mindjárt az első ágynál észrevettem az otthonias­ra vetkőzött Hoksza elvtársunkat. De nem ő volt meglepve, banem én. Mert Hoksza István, az osztravai Svoboda kokszüzem munkása dél­előtti szabad idejében Marx „Ér­tékelméletét" tanulmányozta és ágyán kiterítve hevertek a marxis­ta-lenninista irodalom gyöngyei ma­gyar nyelven. Ilyen gyönyörű fo­gadtatásra mégsem számíthattam. A.z Üj Szó messzi távolban élö mun­káslevelezője a marxista irodalom­mal tölti szabadidejét, hogy minél jobban szolgálhassa a dolgozók kö­zösségét. És most átadom a szót Hoksza Ist­vánnak. — Miután ledolgozom a munka­időmet a kokszoló üzem kokszaprí­tójánál, ahol egész csoportunkkal együtt versenyben dolgozunk és a versenyben, mint tudjátok, nagyon szép eredményeket is érünk el, ha­zamegyek, jó meleg vízben megmo­sakszom, jól kialszom magam és utá­na tanulni kezdek. Mert bizony ed­dig nem volt alkalmam tanulni. Most már meghozattam az Uj Szó útján a legfontosabb marxista iro­dalmat és nekifekszem a munkának. A fizetésem egy részét erre költöm de azért jut másra is. Vettem rádiót is és esténként feljönnek hozzám a töbi osztravai magyarok is, hogy velem együtt meghallgassák a tőlünk messze lévő dolgozók üzeneteit. És mivel az Uj Szó munkáslevelezője vagyok és ezt a tisztemet büszkén ' töltöm be, vettem magamnak egy írógépet is, hogy legyen min megír­nom a munkáslevelet. '-— No meg aztán más leveleket is írok. Nemcsak az Uj Szónak! Hoksza elvtárs itt egy kicsit elpi­rulva elhallgat és én illendően, nem firtatom tovább ezt a kérdést. Aztán ismét mesélni kezd: — Az OKD üzemek nagyon jól tudják, hogy az Uj Szónak van itt is munkáslevelezője. Meghívnak min den fontosabb konferenciára és azt az időt is fizetik nekem Úgyhogy örömmel jelenthetem az Uj Szónak hogy munkáslevelezőjét itt megbe­csülik és munkájához megadnak minden segítséget. Mit mondjak még ami érdekelné az Uj Szó olvasótá­borát? — Talán csak még ennyit, itt, az osztrava-karvini • szénvidéken min­denki tudja, hogy most miért dolgo­zik. Az itteni dolgozók hosszú-hosz­szú időkön keresztül súlyos harcokat vívtak a mindennapi kenyérért és így nagyon meg tudják becsülni a mostani állandóan javuló, állandóan szebb életüket. Horváth László LEVÉL KÉMÉNDRÖL, Az Uj Szó január. 18-i számában elolvastam a nemzeti bizottságok munkájáról szóló cikket. Ennek har­madik pontja azt mondja, hogy a nemzeti bizottságok hivatalnokkara bürokratikusán intézi az ügyeket. Na­gyon igaz! Ezt én azzal szeretném megtoldani, hogy ezek az emberek, akik az előző rendszert hűségesen ki­szolgálták, most mindenféle nehéz­ségekre hivatkozva igyekeznek kompromittálni a mi népi demokrá­ciánkat. Én rokkant vagyok és rok­kantsegélyem kérvényezése már hosszú idő óta van folyamatban. De­cember utolsó napjaiban egy levelet kaptam a bratislavai betegsegélyzőtől, amelyben sürgősen igazolást kértek a kéméndi helyi Nemzeti Bizottságtól. Azonnal a községházára mentem és kértem ezt az igazolást. Teljes három hétbe telt míg az it­teni Nemzeti Bizottság elküldte a kért írást. Amikor felelősségre vontam a havatalnokot, az azzal érvelt, hogy csak havonta egyszer, I5-e körűi szokták elküldeni az ilyen ügyeket. De még utána is csak Komárnoba küldte, azzal érvelve, hogy ezt ott még kivizsgálják, pedig az ügyem ott már befejezést nyert. Azt hiszem, jó lenne, ha ezek az urak végre megér, tenék, hogy nekik kellene a népért lenni és nem fordítva. Sok falusi kis­ember ügyei kerülnek ilymódon ké­sőn elintézésre, esetleg egyáltalán nem intézik el, mivel lekésnek minden ter­minust. Ondro Károly. VALASZ A LELESZI TANÍTÓK LEVELÉRE. Az Uj Szó január 19-i számában megjelent levélre csak annyi a meg­jegyzésein, hogy amit írtam, azt fe­lelősségem tudatában írtam és meg­felel a valóságnak. Én 1926 óta tagja vagyok a Kommunista Pártnak és többször voltam becsukva politikai tevékenységemért a királyhelmeci börtönben. Amikor a Horthy-csapa­tok megszállták vidékünket, engem a kakastollasok elvittek és úgy ösz­szetörtek, hogy hat napig csak has­mánt tudtam feküdni Én, elvtársaim, 24 év alatt megtanultam cselekedni és harcolni a szocializmus győzelmé­ért. Ha a tanítóurak úgy érezték, hogy jogtalanul megrágalmaztam őket, ál­lítottak volna a bíróság elé Ami pe­dig azt illeti, hogy ők tudják, mi az a szocializmus, hát én kijelentem, hogy nem tudják. Mert. például az egyik tanító is kijelentette, amikor a szövetkezeti sertéshizlalda helysé­géről volt szó, hogyha az államnak istállóra van szüksége, építsen magá­nak és ha az ő udvarán volna, ő éj­jel szélnek -eresztené a serléseket. Ami pedig a tanító urak pedagógiai képességét illeti, vegyenek példát szovjet elvtársaiktól, hogyan taníta­nak azok. Január 15-én nagy ünnepe volt Le­lesz községnek. A termelési és be­szolgáltatási szerződések aláírása ün­nepélyesen folyt le és erről az Üj Szó már számot adott. Szép kul­túrműsort is összeállítottak a leleszi lányok, táncaikkal gyönyörködtették az összegyűlt közönséget. Lelesz kis­gazdái valóban a szocializmus útjá­ra léptek. Este Maxim Gorkij „Az anya" című drámáját adták elő, utá­na reggelig táncoltak, amihez joguk van, mert hiszen a jó építőmunka után minden dolgozó ember szóra­kozhat. Varga Ferenc, Lelesz. PROLETARTEMETÉS. A csécsénypatonyi ČSM szervezet szlovák és magyar fiatalsága vasár­nap kísérte utolsó útjára Ragács Mi­há'yt. A háztól a temetőig vállukon vitték a koporsót a CSM ifjai és leá­nyai. A többiek pedig piros csokorral a kezükben mellettüK haladtak. A tiszteletes beszéde után Kovács Ist­ván kultúrfelelős búcsúztatta igaz és szép szavakkal Ragács Mihályt, aki az ifjúsági szövetségnek alapító tagja volt, majd később, mint járási titkára lelkes odaadással építette a szerveze­tet. Ragács Mihá'yt, ezt az igazi pro­letárharcost a proletárbetegség, a tü­dővész döntötte ily ifjon a sírba. Az I apját az első világháborúban ágyútöl- I feléknek használták fel az urak. Az állítólagos demokrácia nem gondosko­dott a visszamaradt árvagyermekről, akinek a nyomor, a nélkülözés, a be­tegség maradt osztályrésze. Ez ellen küzdött szóval és tettel Ragács Mi­hály és ezt a hitet visszük mi dolgozók tovább, hogy a mai kor ifjúsága már boldqg életét élhessen a proletárok szabad államában. Havran Ferencné, Csécsénypatony. Jól dolgoznak a perbetei fakitermelők, élmunkások akarnak lenni. A ROH perbetei szakszervezeti csoportja évi gyűlését tartotta, me­lyen Kovács elvtárs beszélt az öt­éves tervről és arról a munkáról, amelyet minden becsületes ember­nek el kell végeznie. Mi perbetei fa­vágók megmutatjuk, hogy igenis él­munkásmódra dolgozunk az ötéves tervért. Ugyanazt a munkát, amit 1947—48-ban 150 ember végzett el a perbetei erdötermelésnél, most mi •10-en tíz nappal előbb végezzük el, mint azelőtt. Ez azt bizonyítja, hogy mi jóval elősegítjük az ötéves ter­vet. Bennünket azonban a fakiterme­lésnél nem nézett meg még senki, igy nem is tudhatja senki, hogy ho­gyan dolgozunk. Pedig mindent meg­teszünk, hogy termelésünk a lehető legnagyobb legyen. Csoportunk egy egy órával hamarább kezdi el és egy órával később fejezi be munká­ját, hogy jobb eredményt érjünk el. Választ kérünk az illetékesektől, miért ne lehetnének élmunkások a perbetei fakitermelők, amikor élmun­kásmódra dolgoznak? C. N. — Nikolaj metropolita Olo­mouc népének békemanifesztáció­ján. A Béke Védőinek kerületi bizottsága február 5"én, vasárnap a NF szerveinek bevonásával bé­ketüntetést rendezett Olomouc­ban. A gyűlésen résztvettek az orosz görögkeleti egyház küldöt­tei is, valamint Grafcsenko, a prágai orosz követség titkára ét az olomouci lakosság nagy töme­gei. A manifesztáción Nikolaj metropolita, a küldöttség vezető­je beszédet mondott, melyben is­mertette a pravoszláv egyház harcát az emberiség haladása és a béke megvédése érdekében. — A nyitrai szlovák repülőklub helyi fiókja gyűlésén kötelezett­séget vállalt a KSS IX. kongresz" szusára. A helyi csoport tagjai közmunkákon 1000 órát dolgoz­nak le, a nyitrai kerület üzemei­nek élmunkásait egyórás sétare­pülésre viszik és kultúrestét ren­deznek. — A román naftaipari munká­sok, technikusok és mérnökök ér­tekezletén kötelezettséget vállai tak, hogy 1949-es nafta kiterme­léssel szemben, mely 25.4 száza lékos volt, a naftakitermelést 32.5 százalékra emelik. SZEK&EttJól ÜZENETEK F. Dobos: Nem hisszük, hogy oly rossz dolga lenne Észak-Csehország­ban. Ha nem lenne alkalmas mező­gazdasági munkára, akkor nem ért­jük, miért ragaszkodnak magához annyira, hogy nem akarják elbocsá­tani. Az, hogy útkaparói foglalkozá­sához ragaszkodik, szerintünk a rög­eszmével rokon. Arra kérjük tehát, nyugodjék meg, próbálja megszokni környezetét. Gondolja meg, maga azért jött át Magyarországból, mert otthon kívánt lenni, most otthon van. Meg vagyunk arról győződve, hogy itt megadták mindazokat a fel­tételeket, amelyek szükségesek, hogy munkájából megélhessen. Az útkapa­rás végeredményben nem ipar és ha eddig ezt a foglalkozást űzte, ez még nem jelenti azt, hogy másfajta munkához nem értene. — Névtelen: ön a CIK irodára panaszkodik, hogy a munkások nem mehetnek koncertre, mert a CIK-iroda alkal­mazottai ismerőseiknek teszik félre a jegyeket. Végül azzal bíz meg ben­nünket, hogy teremtsünk ott ren­det. Mi erre azt válaszoljuk, hogy Önnek vajmi kevés köze van a mun­kássághoz, mert ha tényleg közér­dekből írta volna levelét, akkor alá­írta volna a nevét. Tessék bennünket meggyőzni, tessék bizonyítani, csak így lehet súlya a szavának. Gyurcsó István: Verseid szépek és valószínű, minden beküldött költeményed köz­lésére sor kerül. Arra kérünk, légy türelemmel. Végeredményben napi­lap vagyunk s nem rendezkedhetünk be versekre. De azért nyugodt le­hetsz, hogy számon tartunk, sőt megígérhetjük, hogy egyszer felke­resünk Prágában és elber-ľélgetunk egyről-másról. Addig is azt közöl­hetjük veled, hogy mondanivalód tényleg azon a síkon mozog, amelyen ma minden dolgozó otthon érzi ma­gát. A Nyugat-iskola kétségtelenül felfedezhető verseiden és az is, hogy Illyés Gyula komoly hatással volt rád. — M. 31. Štrkovce. Levelét el­olvastuk és Ígérjük, mindent elköve­tünk érdekében, ami módunkban áll. — Szabad kenyér. Versednek pár so­rát közöljük: De végre lehullt a bilincs rólad, Néked szánt ma a traktor, Néked dolgozik a gyár, , 4 Versenyt és békét hirdet a munkád Es munkádhoz erőt és kitartást Ad a Párt. Tanulj, igyekezz, biztos, hogy olyas­mit is írsz majd, amit teljes egé­szében közölhetünk. — K. Gyula: Határozottan lebeszéljük arról, hogy ide jöjjön dolgozni, mert mint csa­ládos ember nehezen kapna itt la­kást. Tehát maradjon szépen a fate­lepen. Nem hisszük, hogy rosšž dol­ga van, ha fox- és tangolemezeket kér tőlünk. Forduljon a következő címre: Kultúrny dóm, Bratislava, Molotovova ul. Napi olvasó: Ma­gyar könyvet Bratislavában a Prav­da és Prágában a magyar könyves­boltban, Václavské nám. 14. rendel­delhet. — Sós Pál: Több ízben ját­szottak magyar filmet nálunk és pe­dig komoly sikerrel. Állítása tehát helytelen. — L. József: A kért fel­világosítást a helyi nemzeti tanács megadja önnek. „Bányász" című verse tehétségre vall. — Kustyák J.: A karácsonyi illeték adómentes. — J. Emil, Košice. Bevalljuk, levelét kínos volt elolvasnunk. Ügyében el­járunk. De arra kérjük, ezentúl sem nekünk, sem másnak ne írjon ilyen levelet. — Péterfalva: Verse gyön­ge, közlésre nem alkalmas. — Légy tettre kész: Határozottan értékes írásmű, átadtuk az irodalmi rovat­vezetőnek. — Vitéz hadnagy: Idővel jobbat ír majd. Ez a költeménye még nem közölhető. — Egy gömöri diák: Nincs mitől tartani. Azért, mert ver­set ír, még nem dorgáljuk meg. Ver­se jószándékú, de kifjezésmódja laza. Egy vers megírásánál minden szót, jelzőt meg kell mérni, elég súlyos-e és pontosan fedi-e mondanivalóját. Sajnos, költeményénél ezt az elmé­lyülést és fegyelmezettséget nem fe­deztük fel. — A kis traktorista,: Verse kedves. Átadtuk az Ijúsági szemlének, ott majd döntenek köz­léséről. B. Péter: Ha valakinek le­velet akar küldeni, akkor juttassa el hozzá postán. — Marseilleben 1600 fémipari munkás tiltakozó gyűlést rende­zett a hadianyaggyártás ellen. A rendörséggel való összeütközés következtében 5 dolgozó megse­A besült. Párizs közelében a gentilli városházára a következő felira­tot tűzték: Gyermekeink és az emberiség iránti szeretetből küz­dünk az atomfegyver bevezetése ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents