Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-24 / 47. szám, péntek

J UJSZÖ1950 február 24 Vaszilij Azsájev, a fiatal szovjet író „Távol Moszkvától" című regényéért tavaly megkapta a Sztálindíjat. Azsájev egy évtizednél hosszabb ideig élt a Távolkeleten, ahol nagy építkezések munkáiban vett részt. Kitűnően ismeri ennek a földrésznek rideg és fenséges természetét, valamint bátor és erős lakóit. Azsájev regényének története a Honvédelmi Háború első esztendejében játszódik le. Nemcsak a frontokon folyt élethalál küzdelem, hanem a hatország valamennyi gyárüzemében, bányájában, kolchozában is. A Szovjetúnió európai és távolkeleti részén egyaránt. A regény Beridze Kovsov mérnökről és társairól szól, akik arra kaptak parancsot a szovjet kormánytól, hogy Távolkeleten, Tajszin szigetén lévő olaj forrásoktól Novinszk városáig olajvezetéket kell építeniök vízen és szárazföldön keresztül. Olyan munkát, amelyhez rendes békebeli viszonyok között három esztendő szükséges, egy év alatt kell befejezniük. így kívánja a Szovjet Haza érdeke. Moszkva alatt Hitlerista tankseregek készülnek rárohanni a világ fővárosára. A szovjet állam legnehezebb percei ezek. Minden olajcsepre oly szükség van, mint egy falat kenyérre az éhezőknek. A keletszibériai Adun folyónál Kovsov mérnök és a hegesztő munkásak bebizonyították, hogy a hátországi dolgozók is éppoly frontkatonák, mint a Moszkva, Sztálingrád alatt harcolók és éppúgy megállják helyüket, őserdőkben, mocsaras vidékeken dolgozva, szakmunkáshiánynyal küzdve, határidő alatt három nappal befejezték a kőolajvezeték felépítését. „Sztálin elvtárs! Az olajvezeték kész! Ez a mi ökölcsaná^unl Hitler fejére! Várjuk a következő feladatot!" — ezt irta fel Umara Mahomed hegesztőmunkás, amikor az utolsó olajcsövet is összeforrasztotta így harcoltak a hátországban dolgozó szovjet emberek, vállvetve a fronton harcoló sorkatonasággal, a fasiszta orvtámadók ellen. Ez a riport-regény élesen lebbenti fel a titkot az olvasó előtt arról, hogy a legértékesebb európai országrészek átmeneti megszállása ellenére is a Szovjetúnió miért nem gyengült, hanem folyton erősödött a Honvédő Háború éveiben is Bebizonyította a hős dolgozók munkáján keresztül, hogy a Szovjetúniót nem lehet legyőzni s aki kezet emel rá, saját maga alatt vágja a fát. • Az alábbiakban egy jelenetet közlünk, amelyet Gyárfás Miklós írt Azsájev „Távol Moszkvától" című nagyszabású regénye alapján. (A regényt a budapesti Szikra kiadó jelentette m«g, szlovákul pedig a Tatran adta ki e napokban.) Szereplők: Batmanov Zalkind Kovsov Rogov Szilin Aljosa Novinszk, távolkeleti városkában vagyunk, az Adun folyó mellett. ösz van. A fasiszta rablóhadsereg Moszkvára tör, a város alatt súlyos harcok folynak. Szín: Fából eszkábált irodaépület. Az olajvezeték építkezésének egyik központi helyisége. Két ablaka — hunyorító kis rések: — az útra nyílik. Hideg égöv alatt vagyunk. Maga a helyiség nem barátságtalan, de tábori jellegű. Asztalok, székek, iratörzöszekrények állnak a helyiség mélységében. A sarokban „burzsujka" — kis vaskályha duruzsol. Kint szél zúg. A falon a Szovjetúnió térképe. apró fekete zászlócskákkal teletűzdelve. Amikor a függöny felmegy, Batmanov és Zalkind van a színen. Batmanov (45 éves. Bolsevik. Széles látókörű,- szenvedélyes igazságérzet fűti Kicsit zord. De ez nem természete, csak stílusa. Munkáját hazaszeretet, kommunista odaadás jellemzi): Tedd odább azt a zászlócskák Zalkind elvtárs ... Zalkind (a novinszki városi bizottság titkára. A térkép előtt éUNyugodt, megfontolt ember és kemény, mint a szikla. Lassan kihúz egy kis fekete zászlót, hátrább tűzi): Rossz híreid vannak, Batmanov elvtárs ... Batmanov: Tegnap kiürítettük Orelt .. Zalkind: Csupa rossz hir... Batmanov: Nem azért jöttem, hogy rossz híreket hozzak. A rossz hírek hoztak inkább ide. Moszkva veszélyben van. Itt pedig az olajvezeték építése kátyúba jutott Mindent újra kell szerveznem. Mit gondolsz Zalkind elvtárs, mi okozta a régi vezetőség bukását? Zalkind: Az építkezés élete alig különbözött a megszokott békebeli munkától. Nem tudták, mi az ő dolguk és szerepük ebben a háborúCIOO I oszkoáfól ban. Egyszerűen nem tudták elhinni, hogy a fronttól ilyen távoleső és ilyen nagyszabású építkezés valóban enynyire sürgős lenne a kormánynak ... Sok küzdelem vár itt rád .. Szidorenko vezetősége alaposan elrontotta a dolgot... Batmanov: Nehéz örökség ez. Igaz De talán ne beszéljünk Szidorenkoról semmi rosszat. Zalkind : Igazad van. Nem eshetünk abba az olcsó hibába, hogy minden bűnt a régi gazdára tolunk. Batmanov: Helyes. Ez a Párt szava. Ha baj van, ne hibáztassunk senkit, csak saját magunkat. Zalkind (kis szünet után, közelebb megy Batmanovhoz): Kovsov ... már megtette a jelentést? Batmanov: Még nem. Most várom ide Ej, Kovsov nagyszerű ember .. . Csupa kezdeményezés! Tegnap repülőgéppel körüljártuk a terepet ... Megszemléltük a részlegeket Szünet,.) Kovsov most ismerkedik az őserdővel, az Adunnal, ezzel az egész szelidítésre váró vad világgal Kiváló munkatársat kapok benne. Zalkind: A hátország gárdistáit kell itt kinevelned Kemény munka lesz ezt a hatalmas építkezést kézben tartanod Irigyellek érte. Batmanov : Támogatni fogsz, az a fontos. Zalkind: Sokan leszünk, akik majd támogatnak Nemsokára megismered őket... Kíváncsi vagyok, mit szólsz majd Szilinhez, a traktoristához, akj megtakarított pénzén tankot vásárolt a Vörös Hadseregnek ... Batmanov: Tankot? Zalkind : Igen ... ö és a felesége. Ók ketten, barátom ... egy tankot vettek a Vörös Hadseregnek ... Batmanov(a térkép felé megy. ujjai a zászlón babrálnak): Zalkinc? elvtárs, ez gyönyörű ... Kovsov (izgatottan lép be a jobboldali ajtón. Fiatal, nyugtalan ember):- Csakhogy itt találom, Batmanov elvtárs... Batmanov (rendkívül izgatottan): Igen... és még meg kell mondanom. hogy az olajvezeték lefektetését az ön által elképzelt tervek szerint ... és a valószínűtlen rövid időpont betartásával. . de mit kertelek ... lehetetlennek tartom ... Batmanov (nyugodtan): Ezt foglalta a jelentésbe? Kovsov: Igen ... szakszerű indokolással ... Batmanov: Adja ide kérem a jelentést... Kovsov: Tessék... (átadja). Batmanov (nézegetni kezdi). Zalkind : Dehát mi lelte önit... Kovsov elvtárs? Kovsov: Nem lehet itt dolgozni... Kevés itt a rendes ember. A legtöbb olyan bivaly, mint Grubszkij, vagy Liberman, az ellátás főnöke. Sajnálom Batmanovot, hogy vesződnie kell velük. Kötéllel kellene összekötözni őket és bele az Adunba! Akkor kevesebben maradunk, de a levegő tiszta lesz ... Zalkind: Az Adunba dobni? — Ez már túlzás! Kovsov: Az emberek helyzete a háborúban gyökeresen megváltozott Az ember mivolta akkor mutatkozik meg, amikor próbára teszik és sokat várnak tőle. Most szigorúbb mértéket kell alkalmazni, mint máskor. Bevallom, sok minden nem tetszik nekem. Jelentéketelen emberek fontoskodnak és hangoskodnak. Negyed évszázada élnek már a szocializmusban. de alig van bennük valami szoeialista vonás ... Zalkind : Nem sieti el a véleményét Kovsov elvtárs? Kovsov: Nem! Az Adunba velük! Zalkind: Nem is válogat köztük? Egy kalap alá veszi mindet? Egy csomóba? Osztályozni kell! Legyen kissé szerényebb, fiatal barátom! Nincs mindenkinek joga más felett ítéletet mondani! Kovsov: Nekem nincs jogom önálló véleményt alkotni? Zalkind: Azt nem mondtam Ne zavarjuk össze a dolgokat. De higyje el nekem, nehéz dolog az emberek lelkébe belelátni! Világos, hogy országunk lakosságának túlnyomó része nem élte le hiába az utolsó huszonöt esztendőt. Bizonyíték rá az a mód, ahogyan honfitársaink ebben a háborúban viselkednek. Mind lelkesen megy, rohan a frontra. Még arra sem lehet igazán haragudni, aki hibát követ el. Ha téved is, nem érzi," hogy nincsen igaza Mert nem a saját önző érdekét nézi. csak a hazának akar használni Nem '.ehet összehasonlítani a szovjet embert a kapitalista országok lakóival Az összehasonlításnak még a kísérlete is nevetséges. Nem igaz? Batmanov (a jeletést nézegetve, föl sem pillant): De igaz... Kovsov (megrémülve hallgat). S z a 1 k i n d : Tehát nem kell a szemünket mindjárt kimereszteni, ha az emberben valami hibát fedezünk fel. Az igazság az, hogy a legkiválóbbjaink is messze vannak még a tökéletességtől. A kapitalizmus anyajegyeit nem lehet vízzel lemosni. Bennünket arra tanítottak, hogy az ember a kommunizmusban végleg megszabadul a mult terheitől, ön azonban új eljárást eszelt ki, a kapitalizmus anyajegyeit fojtsuk az Adunba! Gyorsított e'.járás, de nem megfelelő. Az anyajeggyel együtt az emberek is megfulladnának .. Batmanov (csak most néz fel Rogov: Mi az? Talán önmagammal sem rendelkezhetem? Ezekben a nehéz időkben segíteni akarok a hazámnak! Ehhez jogom van! Zalkind: A hazának nem olyan segítségre van szüksége, aminőt ön elképzel! Most a legfontosabb feladat a hátország megszervezése ... Kovsov: Kérem elvtársak, ha azt vesszük ... Batmanov (belevág és Rogovhoz: Ha mindenki a saját feje után megy, végünk van! Mit szól ehhez? Én talán nem akarok segíteni a hazámnak ezekben a nehéz órákban? (Kovsovhoz.) Én talán hanyat-homlok szaladtam ide, hátra, a fronttal NYIKOLÁJ TYIHONOV: VÖRÖS SIA05EREG Ö nyújtót enyhet játszó kisgyereknek. Zengett a város, zúgott rét, mező, — Nincs hadsereg, melyet jobban szeretnek — A béke és a munka őre ő. Bolyongj a bolygón, nézd, milyen hadaknak Dicséretét dalolják mult korok — Nincs hadsereg, olyanról hírt nem adtak, Mely népével így egybeolvadott. Határainkra tört a német horda. Mint vas-kométa, úgy rajtunk ütött, Nincs hadsereg más, mely a málló porba Rontotta volna ezt az üstököst. És szörnyű harc csapott fel, izzott, rengett, Vadul és tébolyultan folyt a vér — Nincs hadsereg, ahol a reg" mentek Élén ot állna ilyen bölcs vezér. A szabadulás boldog napját várják Európa meggyötrött népei, — Nincs hadsereg más, amely igazságát Igazságoddal összemérheti! 1942. Békés István fordítása. a jelentésből): Tehát ez a jelentés Kovsov elvtárs? ... Kovsov: Igen ... Batmanov: És az embereket hasznavehetetlennek t

a

rtja? Kovsov: Fejletlenek... szük látókörűek... Batmanov (az írással játszadozik): No, jó... Ez hát Kovsov mérnök jelentése ... széles látóköre ... és emberismerete... Kovsov : Batmanov elvtárs, én a leghatározottabban . .. (Nem tudja folytatni, mert ebben a pillanatban felpattan az ajtó és feldúltan beront ROgOv.) Rogov (az igazgatóság adminisztrációs és gazdasági osztályának főnöke. Középkorú, C9upa lobogás, türelmetlenség): Miért tiltotta meg, hogy elbocsátó irataimat kiadják? (Dühösen néz Batmanovra.) Batmanov (nyugodtan): Üdvözöljük a gazdasági osztály udvariatlan főnökét! Rogov (továbbra is Batmanovra zúdítja szavait): Szidorenko, az építkezés vezetője elbocsátott engem. Meddig lehet még egy embert így kínozni? Értse meg, meguntam már, hogy örökké csak szállásokkal, tűzifával, takarítónőkkel és írógépekkel foglalkozzam! Ilyen munkára hadirokkantat kell beosztani! A háború első napja óta kérem, követelem, hogy engedjenek át a katonai hatóságoknak. Kimegyek a frontra, harcolni akarok, hogy embernek érezzem magamat. Az ördög vigye el, szégyellem, hogy tele hassal sétálok itt és ilyen könnyű szolgálati beosztásom van. Egészségi állapotom kifogástalan és a harctéren is parancsnok lehetnék már. Ha öntől függ, kérem ne gördítsen akadályt az utamba. Batmanov: Befejezte? Akkor most én beszélek! Valóban tőlem függ, hogy elengedem-e önt, vagy sem. Hát nem engedem. Rogov (ingerülten): Miért? Batmanov (Kovsovra néz, majd Rogovra): Mert önre itt szükség van ... Rogov: Milyen gyorsan eldöntötte! Talán a vesékbe lát? . .. Batmanov: Igen A vesékbe. <Egyszerre nézi Rogovot és Kovsovot.) Megbíztak, hogy az építkezésen rendelkezzem az emberekkel. De ön? Ki hatalmazta fel fr-a, hogy háború idején rendelkezzék a saját munkája felett? ellentétes oldalra? (Rogovhoz.) Vagy úgy gondolja, hogy ön az egyetlen tisztességes ember a hátországban? Rogov: Kínlódom csak, nem birok itt dolgozni! Saját kezemmel kell a németekbe kapaszkodnom! Ragaszkodom hozzá, hogy elengedjen. Batmanov: Nem engedem! Nem tanácsolom, hogy tovább erőltesse a dolgot. A pálya legnehezebb és legfontosabb részét bízom önre. Súlyos, nagyon súlyos feladat lesz. Egy cseppet sem lesz könnyebb dolga, mint elvtársainak kint a fronton. Erejét felemészti ez a munka, sőt attól tartok, nem is lesz elég ereije hozzá. És ?gyet még megígérek önnek: ha itt, Távolkeleten kitör a háború, az első napon rögtön elengedem — rögtön beléphet a hadseregbe. Rogov: Nagyon helytelen .. Batmanov (belemélyed a jelentésbe Nem méltatja szóra). Zalkind (Rogovhoz): Tegyük fel, hogy Sztálin .elvtárs azt mondaná önnek. „Szükségünk van erre a kőolajvezetékre, sürgősen készítse el." Neki is azt kiáltotta volna oda, hogy helytelen? Batmanov (a fejét lehajtó Rogovhoz): Sztálin elvtárs nem jelölheti ki minden egyes ember helyét ebben a küzdelemben. Millió és millió katonája van. A szervezeten keresztül rendelkezik velünk. Mi általunk rendelkezik, az egyes részlegek parancsnokain keresztül, ö írta alá a kinevezési parancsomat és ezzel felhatalmazott arra, hogy rendelkezzem önökkel... (Most egyszerre Rogovhoz és Kovsovhoz fordul.) (Kint a munka kezdetét jelző harangozás hallatszik.) Zalkind (egyszerűen): Vége az ebédidőnek ... Rogov (egyszerre kitörve): Főnök elvtárs, olyan munkát adjon nekem, hogy a csontjaim is beleropogjanak! Mindenféle ostobaság kering most a fejemben, nem találom a helyemet! Szüleim és húgom a németek kezébe kerültek, falucskánkat felégették. Ha nincs komoly elfoglaltságom, csalónak, szélhámosnak érzem magamat... De most már rohannom kell! Kezdődik a munka... (Ahogyan jött, mint a gyík, fürgén és lelkesen eltűnik a bejárat mögött.) Batmanov: Hát igen ... (A jelentést forgatja.) Ilyenek a mi hasznavehetetlen embereink ... Zalkind (Kovsovhoz): Az Adunba velük ... Kovsov (szégyenkezve elfordul). Aljosa (nagyon fiatal emberke, a telep postájáit hordja szét): Távirat ... Hű, de kutya meleg van idebent... (Átadja a táviratot Batmanovnak, máris siet ki a melegből nagy bundájában.) Batmanov (nézi a táviratot): De hiszen ez nem nekem szól > Szilin Szemjon Iljics traktoristának..." Zalkind: Távirat? Honnan? Batmanov (izgatottan): De hiszen . .. Jaj, egészen elöntött engem is a forróság ... Ez a távirat.'.. Nézd csak ... Zalkind elvtárs... ez a távirat ... Zalkind (átveszi a táviratot, megnézi, ő is lángszínű lesz. Kiordít az ajtón): Aljosa! Aljosa! Nem nekünk szól a távirat! Küld ide azonnal... Szilint, a traktoristát... Aljosa (hangja kívülről) Jó ... küldöm ... Hű, de kutya hideg van idekint... (Elvész a hangja.) Zalkind (Batmanowal egymás mellett állnak, szótlanul nézik a táviratot). Kovsov (feléjük pislog, fúrja a kíváncsiság). Zalkind: Az Adunba ... Kovsov (ijedten behúzza a nyakát): Kérem Batmanov elvtárs ... (Most összeszedi magát és határozottan.) Adja vissza a jelentésemet! Zalkind (mosolyogva): Ez már becsületes, beszéd! Batmanov: Azt mondják rólam, rossz az emlékezőtehetségem. Nem adom vissza a jelentést. Szeretem az érdekesebb dokumentumokat megőrizni. Majd kiválasztom azt a pillanatot, amikor szerzőjének a legkínosabb elismerni, hogy ez az irodalmi mű tőle való. Akkor majd kiveszem a gyűjteményből és visszaadom. Kovsov: Ez a jelentés felületes! Jobban utána kellett volna néznem! Zalkind: Hát nézzen utána, Kovsov elvtárs! Kovsov: Csakugyan! Hát akkor ... ami azt illeti... Viszontlátásra elvtársak. (Elrohan.) Batmanov (utánanéz): Szívvel lélekkel belevetik magukat a harcba, nem tarthatja vissza őket senki. Zalkind: A háború hamar tökéletesíti a nevelésüket. Most vált számukra kézzelfoghatóvá, mit jelent küzdeni a hazáért és a kommunizmusért ... Batmanov: Most értik meg ezek a fiúk igazán, mit ér a mi ragyogó életünk itt, a Szovjetföldön... Elnézem Rogovot... Kovsovot... Veszekednem kell velük, a körmükre kell koppintanom a rend kedvéért, de valójában kedvem volna megölelni és megáldani őket. „Menjetek ki a harcvonalba, püföljétek a rémeteket!" Dicsősége a szovjet-hatalomnak Mihail Boriszovics, örök dicsősége, hogy nemeslelkű embereket nevel. Szilin (vidám, fiatal férfi. Benéz az ajtón): Zalkind elvtárs, te hívtál? Zalkind: Igen. Táviratot kaptál, Szilin elvtárs ... Olvasd. (Batmanowal izgatottan figyelik a traktoristát.) Szilin (átveszi a táviratot, olvassa, aztán hunyorog. Nem hisz a szemének. Elönti a ragyogás. Az egész ember egyetlen, nagy, boldog remegés). Zalkind: Olvasd hát! Szilin (lassan, tagoltan, remegve olvas): „Novinszk, az Adun mellett. Építkezési igazgatóság. Szilin Szemjon . .. Iljics traktoristának... Köszönöm önnek és feleségének ... hazafias adományát, valamint bajtársi érzületét... a Vörös Hadsereg iránt... Sztálin. (Kapkod levegő után, aztán elsírja magáit.) Sztálin ... Elvtársak, ezt a táviratot... rohanok feleségemhez . .. Elvtársak, ne haragudjanak, de nincs több időm . .. • Még egy kicsit forog, topog, aztán kirohan a kalibából.) Batmanov: így, így látod. Mihail Boriszovics... ezek a mi munkásaink ... Idő előtt fogják elkészíteni az olajvezetéket... És ebben nagy része lesz Kovsov elvtársnak, aki nemsokára átnyújtja nekünk a jelentését... és nem lesz hiba a gazdasági szervezésben sem, mert Rogov elvtárs megtesz minden tőle telhetőt, mint egy .. . katona. (A térkép alatt áll.) Zalkind (a térképre néz): Moszkvát veszély fenyegeti... Batmanov (a zászlókat babrálja): De jönnek a tankok, barátom ... A nép tankjai. .és ezek a kis fekete zászlók eltűnnek a Szovjethaza térképéről ... Zalkind: Igazad van ... Vaszilij Maximovics . .. Ma még távol vagyunk Moszkvától, de holnap közelebb leszünk hozzá ... Batmanov: Moszkvához? Nem, barátom, nemcsak Moszkvához. A békéhez is... (Mindketten a térképet nézik. arcukat nem látni, de a szemük fényes. Függöny.