Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-24 / 47. szám, péntek

UJSZ0 1950 február 24 A Geiger és Társai elleni bűnper napvilágra hozta az amerikai konszernek és az USA katonai köreinek szoros együttműködését Mint már lapunk hasábjain is beszámoltunk róla, négynapos tárgyalás után Budapesten elhangzott a Geiger és bandája elleni kémperben az ítélet. A vádlottak s a tanuk vallomásai és szakértők előadása alapján bebizonyosodott, hogy Magyarország dolgozó népe ellen a vádlottak olyan összeesküvést készítettek elő, amellyel az amerikai imperialisták háborús törekvéseit szolgálták és a magyarországi dolgozó nép szabad hazájának fejlődési lehetőségeit kívánták aláaknázni. Kétségtelenül bebizonyult, hogy az Amerikai Egyesült Államokban székelő ISEC és ITT nevü monopolisztikus híradástechnikai cikkeket gyártó konszernek — amelyeknek egyik leányvállalata volt a budapesti Standard-vállalat — a második világháború befejezése után szorosan összefonódtak az USA katorai köreivel — állapltja meg az ítélet Indokolása. — E konszernek tőkéseinek ugyanis az volt az érdekük, hogy továbbra is minél nagyobb rendeléseket kapjanak a hadsereg részére. Ezért vezetőségükbe nagy számmal választottak magasrangú katonatiszteket. Ugyanakkor üzletpolitikájukat is alárendelték a vezérkar szempont j ainak. így adódott, hogy az 1945. év őszétől a középeurópai államokba olyan üzletembereket küldöttek, akik a vállalatok ellenőrzésének ürügye alatt — titokban — katonai, gazdasági és politikai hírszerzötevékenységet folytattak. Amikor pedig 1947. év során Magyarországon végleg eldőlt a politikai fejlődés irányának a kérdése, az említett konszernek katonai vezetői a fokozottabb katonai hírszerzés mellett azt az újabb célt tűzték ki, hogy Magyarországon — de általában a népi demokráciák országaiban — az amerikai tőkeérdekeltségü vállalatokat el kell sorvasztani, mert az USA-nak nem érdeke, hogy a vállalatok a népi demokratikus országok gazdasági és katonai erejét növeljék — hangzik az ítélet indokolása. — így Geiger Imre vádlottat 1947. év végén Newyorkba rendelték s ott neki a konszern vezetői ily utasításokat adtak. Továbbá 1948. év októberében Behn ezredes, az ISEC elnöke, Budapesten a Gellért-szállóban tartott titkos összejövetelén — amelyen Geiger Imre, Vogeler Róbert és Sanders Edgár vádlottak vettek részt — Geiger Imrét vezérigazgatóvá kinevezve, őt — az említett célkitűzéseknek megfelelően — arra utasította, hogy vezetése alatt a budapesti Standard-üzemet észrevétlenül el kell sorvasztani. E veszélyes feladat Jutalmazásaképpen Geiger vezérigazgatói fizetésén kívül havonta 2500 forintot és newyorki folyószámlájára havi 125 dollár jutalmat kapott. Geiger Imre a megbízatást elvállalta és az üzem termelését pénzügyi, műszaki és üzleti síkon szabotálta. A vállalat mobilitását felesleges anyagbeszerzésekkel, a forgótőke pocsékolásával a legkisebbre csökkentette. Az állami rendeléseket, a Szovjetúnió és a népi demokráciák országai által adott megrendeléseket határidőre nem teljesítette, a részükre gyártott készülékeket szándékosan selejtes minőségben gyártatta. Hamis könyvelést vezettetett, hogy az államot adózás terén megkárosítsák. A háborús károkat négyszeresen felül becsültették, a Tervhivatalnak az üzem kapacitását leértékelve hamisan jelentették, ugyanakkor a valóságos termelési színvonalnál magasabb színvonalat jelentettek, hogy szabotázstevékenységüket leplezhessék. A törvényszék különtanácsa ítéletének indokolásában ezután leszögezi, hogy Geiger Imre vádlott e tevékenységek sikeres lebonyolítására beszervezte Domokos Kelemen vádlottat is, a gyár könyvelési osztályának igazgatóját és még több munkatársát. Az ö együttműködésükkel és segítségükkel hajtotta végre a Newyorkbői a budapesti USA követség közvetítésével Vogeler Róbert és Sanders Edgár amerikai megbízottakon keresztül kapott konkrét szabotázsutasításokat. Vogeler Róbert, hogy minél eredményesebb felderítő munkát végezhessen, kémtevékenységre beszervezte, illetve alkalmazta Sanders Edgár, Geiger Imre, Radó Zoltán és Dőry Edina vádlottakat. Tőlük katonai, gazdasági és politikai adatokat szerzett és a budapesti USA követségen keresztül a bécsi ODI központba juttatta. Sanders Edgár vádlott hasonlóképpen beszervezte dr. Justh István vádlott prépost-plébánost és még másokat, akiktől anyagi szolgáltatás ellenében a magyar hadseregről, annak fegyverzetéről, dunántúli repülőterekről, határmenti csapatmozdulatokről, stb. adatokat gyűjtött öszsze és juttatott el részben angol, részben amerikai megbízóihoz. A vádlottak bűnösségének értékelésénél a büntetőtörvényszék az alábbi szempontokra volt figyelemmel: Üzemek termeléséről, kapacitásáról, munkáslétszámról, a bennük termeti cikkekről, katonai megrendelésekről, katonai alakulatok létszámáról, elhelyezéséről, gyakorlatairól, mozgásáról, fegyverzetéről, központi jellegű állami hivatalok, minisztériumok szervezeti felépítéséről és személyzeti beosztásáról, repülőterek elhelyezéséről, azok gépállományáról, határbiztonsági intézményekről, bizalmas miniszteri körrendeletekről, vasúthálózatról, telefonhálózatról, általában híradástechnikai intézményekről, stb. szóló jelentések, illetve adatok nyilvánvalóan katonai, illetve a magyar állam egyéb fontos érdekeit, így különösen nemzetközi vagy gazdasági helyzetét érintő más titkot jelentenek, mert ez adatoknak arra nem hivatottak tudomására jutása a honvédelmet, vagy általában az állam biztonságát veszélyeztetheti és hatalmi helyzetét csorbíthatja. A hütlenségi, illetve kémkedési bűntettben bűnösnek ítélt vádlottak valamennyien katonai titkot, vagy a magyar állam egyéb fontos érdekeit, így különösen nemzetközi és gazdasági helyzetét érintő más titkot kikémleltek, illetve jogosulatlanul megszereztek. E cselekményeket abból a célból követték el, hogy az említett titkok az USA ODI elnevezésű, illetve az angol IS-nevü kémszervezetnek, tehát idegen állam hatóságának, külföldi szervezetnek, megbízottjuknak tudomására jusson. A büntetőtörvényszék a vádlottak büntetési nemének és mértékének megállapításánál a következő bűnösség! körülményekre volt tekintettel: Enyhítő körülménynek értékelte: a) a büntetlen előéletet, b) a nős, családos állapotot, c) az őszinte töredelmes megbánást tanúsító, részben felderítő jellegű beismerő vallomást. Viszont súlyosbító körülményként esett latba: a) az anyagi halmazat és b) a. folytatólagosság, mert mindkét minőség a bűnöző szándék megátalkodottságára és állandóságára utal, c) a legmagasabb iskolai végzettség, egyetemi oklevél, d) a magas vezetői állás, amely a társadalom részéről nagyobb bizalmat előlegez viselőjével szemben, e) a kártevői tevékenységnek az újjáépítés nehéz szakaszán való elkövetése és a kémtevékenységnek a kiéleződő nemzetközi helyzet idején való folytatása, f) a magas vezetői állás felhasználásával más személyeknek bűncselekmény elkövetésére való reábírása, g) a népi demokratikus fejlődés élcsapatába: az MKP-ba, illetve az Az élmunkásmozgaf om - harcunk a reakció ellen (Folytatás az 1. oldalról.) végeredményben a legfontosabb és a legfőbb tényező az új társadalmi rend győzelmében." (Lenin.) Ezért nemcsak jól kell 'dolgozni, de mindig jobban, leleményesebben és eredményesebben kell dolgozni. Erre a

z útra léptek, ezt az utat mutatják az összes dolgozóknak az élmunkások és az újítók. Gottwald elvtárs ezért az építőmunkásokkal folytatott beszélgetésében február elején kijelentette: „Az élmunkásmozgalommal forradalmi harcot folytatunk a nép ellenségei ellen." Elnökének ezen szavaitól ösztönözve gazdaságunk minden ágazatában dolgozó csehszlovák népünk elhatározta, hogy a reakció fölötti győzelmének második évét élmunkával, februári élmnkás-váltásokkal ünnepli meg. Céljuk az, hogy a szocialista versenyt és az élmunkásmozgalmat kiterjesszék a dolgozók további tízezreire és biztosítsák ennek a fejlődésnek összes előfeltételeit. Egész február hónapban az üzemek százaiban, az üzemek ezreiben és a köztársaság összes munkahelyein ezen a héten a csehszlovák dolgozók bevezetik élmunkásrendszerüket, amellyel újabb csapásokat mérnek a háborús uszítókra, a nép ellenségeire. További munkájuk folyamán okulva a februári élmunkás-váltások tapasztalatain, még szélesebb méretekben kiterjesztik az élmunkásmozgalmat, hogy utolsó megsemmisitő csapást mérjenek a hazai reakcióra és ügynökeire, hogy a Szovjetúnió és hősi népe oldalán szülőpártjuk, a Kommunista Párt és Gottwald elvtárs vezetésével hozzájáruljanak az egész világ nemzetei békéjének és boldogságának biztosítás áh az. Kiállítás a bolgár nép felszabadító harcáról A fasisztaellenes harcosok népi szövetsége és a tájékoztatási és népművelésügyi megbízotti hivatal „A bolgár nép felszabadító harca" címen kiállítást rendez a SĽUB központi titkárságának kiállítási helységében Bratislava, Rýbné nám. 7. szám alatt. A kiállítás hivatalos megnyitása szombaton, folyó hó 25"én, d. e. 11 órakor lesz. Ünnepi megnyitó beszédet mond Miro Prohászka író a SĽUB krultúrosztály nevében, beszédet mond továbbá G. Kamov bolgár főkonzul is. A kiállítás február 25-től március 20"ig tart, látogatási ideje 9—19 óra. MDP-be kártevő szándék leplezése céljából való beszivárgás, amely körülmény a kártevő személy veszélyessgét fokozta. A büntetőtörvényszék enyhítő körülményként értékelte Vogeler Róbert és Sanders Edgár vádlottak esetében azt a körülményt, hogy kém- és kártevő tevékenységüket egyrészt felettes katonai szervük utasítására, másrészt, ha nem is menthető, de emberileg megmagyarázható motívumoktól vezetve követték el s velük, mint idegen államok polgáraival szemben a magyar állam érdekeinek tiszteletbentartása és ittartózkodásuk idején mindennek fölé helyezése nem várható el oly mértékben, mint a magyar állampolgároktól. Viszont bármely személy, tekintet nélkül állampolgárságára, ha a magyar állam területén tartózkodik és az ország nyújtotta kulturális, gazdasági és biztonsági stb. életlehetőségeket élvezi, a vendégjoggal szemben köteles tisztelni a vendéglátó ország életbevágó érdekeit. Más szóval semmi olyat nem tehet, ami az ország érdekeit csorbítaná, hatalmi állását károsan érintené. Akik ez ellen az alapvető és évezredek során kifejlődött elvek ellen vétenek — az idegen beszivárgott kémek és kártevők —, az évezredek óta egyaránt alkalmazott megtorlásban részesülnek. Az idegen állampolgárság a büntetőjogi kultúra évzeredes fejlődése során — ily bűncselekmények elkövetőinek — sohase nyújtott menlevelet. A büntetőtörvényszék Geiger Imre és Radó Zoltán vádlottak esetében úgy találta, hogy a súlyosbító körülmények vannak túlsúlyban és cselekményeik tárgyi súlya is az az előírt legsúlyosabb büntetés, a halálbüntetés kiszabását mellőzhetetlenné teszi. Ezért rájuk ezt a büntetési nemet alkalmazta. Vogeler Róbert, Sanders Edgár, Domokos Kelemen, dr. Justh István és Dőry Edina vádlottakra és az elmondottak szerint értékelt alanyi bűnösségük fokával arányban álló büntetést alkalmazott. Az indokolás elhangzása után Alapy államügyész bejelenti, hogy a kihirdetett ítéletet Geiger Imre és Radó Zoltán vádlottakra vonatkozó részében tudomásul veszi. Fellebbezéssel támadja meg az ítéletet Vogeler Róbert terhére súlyosbítás végett, Sanders Edgár és Domokos Kelemen vádlottak terhére a vádtól eltérő minősítés miatt és ezért a kiszabott büntetés súlyosbítása iránt jelent be fellebbezést. Ugyancsak súlyosbításért jelent be fellebbezést dr. Justh István és Dőry Edina vádlott terhére is. Ezután az elnök a védőkhöz intéz kérdéseket. A védők egymásután állnak fel és jelentenek be fellebbezést enyhítés végett. Kárik az ítélet írásban való kikézbesítését és annak megengedését, hogy a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt az írásban foglalt fellebbezés indokait előterjesszék. Kérik továbbá, hogy a Legfelső Bíróságon szóbeli tárgyaláson tárgyalják az ügyet. A. ZÁPOTOCKÝ 2

1 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZARi DKZSÖ — Ilyen formában nem állítottam ezt. Azt mondottam, hogy a kérdéses napon nyomon követtem egy alacsony férfit, aki gyanúsnak tűnt. Amikor feltűnés nélkül meg akartam közelíteni az illetőt, az meggyorsította lépteit, valamit a Moldvába dobott, majd a híd mögött eltűnt szemem elől. Ezt mondottam kihallgatásomkor a smichovi rendőrkapitányságon. — Ezek szerint nem állíthatja, hogy az illető Rézler volt? — Nem, ezt nem állíthatom. — De egyébként úgy tudja, hogy Rézler szocialista agitációval foglalkozott? — Igen, ezt állíthatom. — És mivel tudná ezt bizonyítani? — Mint már említettem, Rézler urat hosszú esztendők óta ismerem. Legutóbb Vilímek kartársam hívta fel rá figyelmemet. Kartársam rájött ugyanis, hogy fia rendszeresen kijár Košírébe és amikor megvizsgálta a bőröndöt, amit magával szokott vinni, a ,,Munkásújság", a „Jövő", a „Szervezet" és a „Jog" című lapok különböző példányait találta benne. Fiát több ízban nyomon követte s így kitűnt, hogy az a Munkásegyesület olvasótermébe jár, amely a Novy-vendéglőben van. Az olvasóteremből azután mindig elment Rézlerhez is. A kolléga, persze, alaposan helybenhagyta fiát ér megtiltotta, hogy Rézlerrel bármilyen kapcsolatot tartson fenn. — Van még valami megjegyezni valója, tanú úr? — Nincsen kérem. A „hazaárulókat" elítélik. A főtárgyalás 1882 január 21-én kezdődött, de az ítéletet csak ugyanez év február 4-én hirdették ki. Annak ellenére, hogy a vád nem igazolódott be, legfeljebb annyi, hogy a vádlottak hivatalosan engedélyezett egyesület tagjai voltak és ugyancsak hivatalosan engedélyezett szocialista lapokat olvastak, a cs. és kir. bíróság L. Zápotockýt és J. Rézlert 18—18 havi. A. Mottl"t, František Janotát, František Maráčeket és kT. B. Peckát 14— 14 havi, Leopold Kochmant 12 havi, negyedévenként" böjttel és magánzárkával szigorított súlyos börtönbüntetésre, Norbert Zoulát 10 havi, Josef Tomás Jirouseket 4 havi, Josef Pačest 3 havi szigorított fogházbüntetésre, Josef Sebeket, Primus Freitagot és Vojtech Jarušeket 2—2 havi, Augustín Radimskyt, Eduard Milyt, Antonín Kaspareket, Alois Krafnetert, Vojtech Pinka vát, Karel Holovskyt, Josef Kratochvilt, Josef Multrust, Antonin Johanovskyt, Vojtech Bažantot, František Spaceket, Antonín Houbát és Jan Oravecet egy-egyhavi fogházbüntetésre ítélte. Jozef Bernáseket, Antonin Novákot, Petr Fajkot, Petr Kopalt és Matej Kunzot a bíróság felmentette. Ladislav Zápotocký, Antonin Mottl, František Janota, František Maráček, J. B. Pecka és Leopold Koch" mann semmiségi panasszal élt az ítélettel szemben. Ezzel persze csak annyit értek el, hogy fogságukat 5 hónappal meghosszabbították. Semmiségi panaszuknak a legfelsőbírósák nem adott helyt és a következőképpen döntött: „Az elsőfokú bíróság által beigazoltnak vett tények, a büntető perrendtartás 258. és 288. cikkelyei értelmében, a legfelső bíróság, mint fellebbviteli szerv számára is irányadók. A „zsarnokság", „zsarnok", „népelnyomó" és hasonló kifejezések, tekintve, hogy ezekkel kapcsolatban a császárt kifejezetten nem nevezték meg, más személyek részéről nem jelentenek felségsértést, de a vádlottak részéről, noha e szavakkal kifejezetten nem is illették a császár személyét, felségsértésnek számít. Annál inkább, mivel ezeket a kifejezéseket a Szociáldemokrata Párt tagjai használták." A vizsgálati fogságban lévő vádlottak közül egyedül Leopold Kochmant helyezték rövid időre szabadlábra. Ö felhasználta az alkalmat és megszökött Amerikába. Mielőtt az elítélteket büntetésük letöltésére elszállították volna a fegyházba, Baltazár, igazságügyi főtanácsos, aki a főtárgyalást vezette, a következőket mondotta Ladislav Zápotockýnak: — Ne vegye zokon a dolgot, Zápotocký úr. Az ügy nem végződött volna ilyen kellemetlenül, ha felülről nem jött volna nyomás. Zápotockýnak arra az ellenvetésére, hogyan egyeztethető ez össze a bíróság függetlenségével. Baltazár így felelt: — Igen, igen Zápotocký úr, bírói függetlenség csak papíron létezik s ezért az a bíró, aki nem akarja, hogy derékba törjön karrierje, kénytelen eleget tenni az ilyen felülről jövő utasításoknak. A „független bírák" tehát már Ausztria idején sem az igazság, hanem a felülről jövő utasítások alapján ítélkeztek. Ladislav Zápotockýt büntetésének kitöltése után, 1884 január 9-én helyezték szabadlábra. Többmint két esztendőt töltött börtönben. Ezenkívül le kellett ülnie még azt a 24 órai elzárásra szóló büntetést is, amelyre már régebben, sajtótermékek • tiltott terjesztése miatt ítélték el. Büntetésének kitöltése után átkísérték a rendőrségre, ahol lefényképezték, mint a közönséges bűnözőket szokás. Ezután közölték vele, hogy „örökre" kitiltották Prága területéről. E végzéssel szemben nem fellebbezhetett mert fellebbezés esetén talán még hónapokig a rendőri fogdában kellett volna maradnia. Ezért inkább alávetette magát e törvénytelen és kegyetlen intézkedésnek. A rendőrségről a toloncházba kísérték. Onnan legfontosabb ügyeinek elintézésére 48 órára hazaengedték Zápotockýt, aki közvetlenül letartóztasása előtt temette el nevelőapját. Amíg börtönben volt, meghalt egyik kislánya. De nem sokkal később gyermeke született, ugyancsak egy kislány. .(Folytatjuk.)