Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-21 / 44. szám, kedd

1950 február 21 Harry Polliit választási beszédében élesen bírálta Winston Churchillt Az angol Kommunista Párt választási felhívással fordult híveihez: A választások előkészületének utolsó fázisába léptünk, mondja a felhívás. A márciusi választások az eddigiek közt a legnagyobb jelentőségű, mert hosszú időre eldöntik Nagy-Britannia sorsát. William Gallacher képviselő felhívással fordult választópolgáraihoz, melyekben többek között ezeket állapította meg: Hazánkban minden anya a békét kívánja. A béke hangját azonban csak akkor fogják hallani ország-világszerte, ha Anglia parlamentjébe bekerülnek a kommunisták. Harry Pollitt, az angliai Kommunista Párt főtitkára Dél-Wallesben tartott beszédet. Megnyilatkozásában többek között ezeket mondotta: A közszükségleti cikkeket nehezen tudjuk beszerezni béreinkből. A kereskedésekben már nem lehet azokat a cikkeket sem kapni, amelyek tavaly még vásárolhatók voltak. Mind gyakrabban felmerülnek az emberek ajkán a kérdések: „Nem vesztjük el állásunkat?" „Elég lesz a keresetünk?" „Vájjon nem a fiam lesz-e az, akit az amerikai kongresszus tagjai a háború poklába akarnak küldeni és ugyanakkor az amerikai férfiak odahaza maradnak biztonságban?" Pollitt ezután leleplezte Winston Churchill legutóbbi demagógiával teli beszédét, amelyben a Szovjetúnióval való kapcsolatok kiépítése mellett szállt síkra választási programbeszédében, de egy másodpercre e kijelentés után már kommunista támadásoktól csöpögő mondatok hagyták el ajkát. Az emberek ma Angliában többet gondolkoznak, mint bármikor azelőtt. Érzik, hogy elérkeztünk történelmünk egyik nagy fordulópontjához felháborodottan figyelik a gazdagok hatalmas gyarapodását és tudják, hogy a támadások, amelyet az úgynevezett vasfüggöny mögötti országok ellen indítanak, bumerángszerüen fogják leütni azokat, akik e híreket elindították. Az olasz kormány külpolitikáját nagyzási hóbort és üres ígéretek jellemzik Az olasz szenátus az elmúlt hét folyamán az új olasz kormány programmjával foglalkozott. A vita során az ellenzéki képviselők elítélték de Gasperi kormányának politikáját. Nitti szenátor megállapította, hogy a kormány politikájával az országot a háborúba taszítja. Elítélte a kormány egész gazdasági és szociális politikáját, amely a 46 milliós olasz nemzet többségét a nyomorba kergette. Nitti szenátor Olaszország külpolitikájával foglalkozva hangsúlyozta, hogy azt nagyzási hóbort és üres Ígérgetések jellemzik. Sereni kommunista szenátor beszédében megállapította, hogy Olaszországban eddig több mint ezer községi képviselőtestület fogadta el a Béke Védői Világbizottságának határozatát. A háborús uszítók elleni harc egységbe kovácsolja Olaszország valamenynyi haladó polgárát, A háború elleni harcot pedig nem lehet külön választani a mai olasz kormány politikája ellen vívott harctól Sereni élesen bírálta, hogy a kormány lakáj módon teljesíti a nyugati imperialisták követeléseit és nem törődik saját dolgozó népének érdekeivel. Terracini szenátor a kormány szerint készülő „kommunista felkelésiről beszél. Ez azonban hazug rágalom, amit a keresztény demokrata párt azért terjeszt, hogy igazolhassa az erőszak és a gyűlölet politikáját. Ugyanakkor, amikor a kormány a kommunisták ellen uszít, enyhe kézzel bánik a neofasiszta mozgalommal, bár kötelezettséget vállalt, hogy az országot megvédi a fasizmus megújhodásától. De Gasperi az „erőskéz" kormányáról beszél, ne feledje el azonban, hogy rendszerint ezek az „erőskéz"-kormányok azok, amelyek összeomlanak. Az építőmunkásság élmunkás-műszakának első napja (Folytatás az 1. oldalról.) elégedve az új irányszámokkal a vasasok kivételével, akik ezt magasnak találják. De tény az, hogy e norma mellett a vasasok 40—50 korona órabérre jönnek fel és egyesek szerint ez is nyugodtan túlléphető. Haškovec építész megjegyzi, hogy Maszaly József ácscsoportja, az Olgyai vezetéséve dolgozó faluzók, Ciferi Jóska és Bereczky Árpád egész bizonyosan az élmunkásváltás hetében is olyan kiváló teljesítményeket fognak felmutatni, amelyekkel dicsőséget hoznak az üzemnek. Azonban nem lennénk objektívek, ha rá nem mutatnánk az előforduló hibákra, fogyatékosságokra. így például a Vajnori úton lévő lakásépítkezéseknél a hétfői napot kénytelenek voltak teljesen kihagyni és a váltást csupán kedden elkezdeni, mert az egyik építkezésen tizenhárom, a másik építkezésen tíz ember hiányzott. Egyszerűen távolmaradtak a hétfői munkától. Minek következménye lehet ez? Minden valószínűség szernt az ok az, hogy az embereknek nem magyarázták meg megfelelően a nagy váltás jelentőségét és így azok nem is tudtak erről. Az előkészület hiányát fedezzük fel ezeknél az építkezéseknél. Kívülről is baljós csend fogad bennünket és csak nagysokára találjuk meg az építés vezetőjét. Elmondja, hogy a télre nem tudtak megfelelően felkészülni, mert az ablakokat nem szállították le idejében, az asztalosmunkák nem készültek el és így a belső munkálatokat nem kezdhették meg. Nem kaptak nádat és heraklitot. Ha a helyiségeket le tudták volna zárni, akkor a munkát a tervezettnél egykét hónappal előbb be tudták volna fejezni, úgy hogy tavaszra beköltözhettek volna a háborús károsultak, akiknek számára épül az egyik épület és a vasutasok, akiké a másik. Azonban igérik, hogy az elmulasztottakat a hét folyamán bepótolják és az élmunkásváltásban ők is elérik a megfelelő eredményeket. Egy másik lakásépítkezésen az üzemi irányszámokat nem magyarázták meg az embereknek, úgy hogy nem tudták, hogy ajtóbeállításért mennyit kapnak és hogyan lesznek fizetve. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az egyébként jókedvvel végzett munkát akadályozza. Ahol az előkészületek megfelelő módon megtörténtek, ott a munka simán, minden fennakadás nélkül halad és az élmunkásmüszak szép eredményeket igér már a váltás első néhány órájá ban is. — 5000 nő az Egységes Földműves Szövetkezetbe. A banskábystricai kerület Egységes Földműves Szövetkezetének előadón'i kötelezettséget vállaltak, hogy március 31'ig az Egységes Földműves Szövetkezetbe 5000 földművesnőt szerveznek be. -UJSZ0 Látogatás a külkereskedelmi gazdasági főiskola munkáshallgatói között (

S. J.) A bratislavai várudvar magános, meghitt csendjét nap j í ban többször harsány énekszó veri föl. Reggelenként kis csoportot láthatunk itt, amint az udvar mohos kőkockáin szinte katonai fegyelemmel végzik tornagyakorlataikat. Gyakorlat után kettős sorokba fejlődve, énekszóval vonulnak elszállásolási körletükbe. Érdeklődésünkre, hogy ezek a vidám ifjak kicsodák, megtudjuk, hogy Mi. ŕ ŕS Nyárádi elvtárs. az itt (tartandó külkereskedelmi gazdasági főiskola hallgatói, akiket Szlovákia különböző vidékeiről, különböző üzemekből és gyárakból jelöltek ki iskolázásra. Miután a hallgatók elvonultak a tanterembe, mi megkérdezzük Václav elvtársait, mi is ennek az iskolázásnak a célja s meddig tart, hány hallgatója van. Václav elvtárs körülbelül harminc éves, magastermetű, nyílt tekintetű férfi, aki az egész iskolázást vezeti, ezeket mondja: — Az iskolázásnak az a célja, hogy a rajta résztvevő munkások és munkásnők az iskolázás során elérjék azt a képességí fokot, ami szükséges ahhoz, hogy a vizsgák letétele után külkereskedelmi kiviteli vállalatok vezetését el 'tudják látni. Václav elvtárs azután arról beszél, hogy az iskolázásnak huszonhét férfi és négy női halgatója van, akik már mind átestek a szűrővizsgákon, tehát remény van arra, hogy az jttmaradottak teljes létszámban sikeresen fogank majd vizsgázni. Még megemlíti, hogy az iskola hathónapos és a tanítási idő reggel nyolc órától egy óráig, délután három órától hét óráig tart. Közben a tanítás kezdetét veszi és mi is meghívást kapunk, hogy vegyünk részt egy órán. A hallgatóknak a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának a történetéből kell ezen az óránfelelniök. A feladott kérdésekre adott feleletekből kicsendül az a rajongás, amellyel a hallgatók a tananyagot a magukévá teszik. Most éppen Nyárádi elvtárs van soron a felelésben. Rövid, tömör mondatokba foglalja a mondanivalóját és az előadó elvtárs arcán látjuk, hogy Nyárádi elvtárs feleletével nagyon meg van elégedve. Most mi intézünk néhány kérdést Nyárádi elvtársihoz: — Honnanvaló vagy, elvtárs? — Kassáról jöttem ide az iskolázásra. Az államvasutaknál vagyok alkalmazásban. — Mi tette lehetővé azt, hogy te, az egyszerű vasúti munkás, résztvehess ezen az iskolázáson? —Ezt csakis a Pártnak köszönhetem, hiszen az elmúlt rendszerben csak a gazdagok kiváltsága volt az, hogy tanulhattak. Ma viszont a régen oly nagyon lenézett és megvetett munkásosztály előtt korlátlan lehetőségek állnak. A mai munkás holnap mérnök, vállalatvezető, munkásigazgató is lehet, ha ambíciója van hozzá. Megköszönjük szavait és figyeljük tovább az előadás folyamatát. Most Kisák elvtársnő beszél azokról a hatalmas fejlődési lehetőségekről, amelyek a mai dolgozó nő előtt megnyíltak. Beszél arról, hogy a világon a Szovjetúnióban történt legelőször hogy az addig elnyomott és kizsákmányolt női munkaerőket egyenrangúvá tették a férfi munkaerőkkel. Tehát egyenlő munka elvégzése esetén egyenlő bért fizettek ki a munkáért. Sajnos, cz az egyenjogúság nálunk csak a felszabadítás után lett törvénybe iktatva. Éppen ezért az egyenjogúságért éppen úgy, minit a felszabadulásunkért, a dicsőséges Szovjetuniónak tartozunk hálával. Szalay Károly elvtárs a következő. Arról beszél, hogy mennyire el /olt a cárizmus alatt a munkásság s a parasztság nyomva. A Nagy Októjeri Forradalom után végre megtalálta a sokat sanyargatott! munkássá.; és parasztság a kibontakozást. Szabadok lettek, fe'.«7obadította őket a Vörös Hadsereg. Ma a világ legboldogabb és legbékésebb népei, akiknek csak a szocialista építőmunka lebeg a szemük előtt. Az óra véget ért, megragadjuk az alkalmat, hogy Szalay elvtárssal beszéljünk. — Hány tantárgyat tanultok? — Tizenhat tantárgyunk van és minden napra megvan a pontos órarendünk. — Mesélj nekünk, milyen volt a sorsod az elmúlt republika alatt? — Eredetileg a hentesség a mesterségem, azonban a főnökömnek csak addig volt rám szüksége, amíg mint tanonc, jóformán ingyen dolgoztam neki. Amint felszabadultam, a szabaduló levelemmel egyidejűleg a felmondást is megkaptam. És azután? Hiszen tudod, elvtárs, munkanélküliség, jártam a vidéki hentesmestereket, kerestem munkát, de nem kaptam, évekig voltam munka nélkül, míg végre itt. Bratisalavában, az Apollo-gyárban sikerült elhelyezkednem. Látjuk a gomblyukában a Februári érdemrend szalagját csillogni. — Mondd, ezt miért kaptad? — Ezt a kitüntetést azért kaptam, mert amikor a reakciós kizsákmányolók kísrletet tettek, hogy a munkásosztály egységét megbontsák, én is azok közé tartoztam, akik ezt a kísérletet meghiúsították. Most újabb óra veszi kezdetét, mi meg engedélyt kérünk arra, hogy megtekintsük az elszállásolási körletet, ahol a mi elvtársaink pihenik ki a napi fáradalmakat, Szinte meglepő az az ügyesség és leleményesség, amivel ezt a rossz állapotban lévő épületrészt lakhatóvá tették. Úgynevezett turistaszálló ez, mindenütt tisztaság, a folyosókon szőnyegek, minden szobában villany. Szép, fehérre fényezett ajtón jutunk a szobába, emeletes ágyak, tiszta lepedők, fényezett szekrények, teljes kényelem. Ezt mind csak a szocializmus teszi lehetővé: a munkásosztály továbbképzését, ilyen környezetben való elhelyezését és olyan egyenjogúságot, amilyent csak a népi demokráciák biztosítanak a dolgozóknak. Elbúcsúzunk az elvtársaktól és szívből kívánjuk, hogy a vizsgákat sikerrel és mindnyájan tegyék le, valamint, hogy hasznos tagjai legyenek társadalmunknak, a szocialista társadalomnak. Megnyílt a magyar könyv otthona Prágában Lőrincz Gyula rádióelőadásából A napokban nyílt meg Prágában a Magyar Könyvesbolt, a magyar könyv otthona. A magyar könyvnek nem első találkozása ez Csehszlovákiával. Régi kapcsolat, régi tradíció elevenedik föl ezzel az ünnepi keretek között megnyílt Könyvesbolttal, csak egy kissé más formában, minit ahogy az első Csehszlovák Köztársaságban volt. Mi még jól emlékszünk arra, hogy mikor Horthyék Magyarországában a magyar népet, a magyar kultúrát, a magyar írót az ellenforradalom mocsarába akarták fojtani, az igazi magyar szellem, a szabadság, a haíadás szelleme, a magyar kultúra élharcosai nagyon sok esetben a volt Csehszlovákia területén találtak menedéket és innen próbáltak segítséget nyutjtand, szellemi táplálékot adni hazájuk elnyomott népének. Példának hozhatnám fel a mai magyar politikai és irodalmi élet egyik legkiválóbb képviselőjének, Révay Józsefnek egyik idézetét a „Marxizmus és népiesség" cimű könyvének előszavából: „Ezt a könyvet 1938-ban írtam, egy esztendővel a második világháború kitörése előtt. Csehszlovákia náci-megszállásának napjaiban fejezitem be, miközben ablakaim alatt Prága utcáin vonultak a német harcikocsik." Ma ez a könyv is felvonul fővárosunk utcájára, de nem harcikocsdn, hanem a nemzetek közötti barátság s a béke szárnyán. Ma a magyar író, a magyar kultúra legjobbjai nem minit a haladó szellemi élet emigránsai jöttek el hozzánk, hanem mint egy baráti nemzet hírnökei, hogy a betűn, a könyvön keresztül hirdessék a két nép szabadságát. A Magyarország és Csehszlovákia között kötött barátsági szerződés óta nem ez az első lépés a két nemzet kulturális közeledésére. A legelső ta- j lán a prágai nemzetközi ifjúsági fesz- | tivál magyarországi fiatal kiküldötteinek fellépése volt. Ezt követőleg színházainkban, filmszínházainkban megjelentek a magyar szerzők művei, fordításokban a magyar írók könyvei, de a legnagyobb hatású kulturális eseménynek a Petőfi halálának százéves évfordulójával kapcsolatosan rendezett nagyszabású ünnepségeinket tekinthetjük. Ez volt az az első kulturális lépés, amely széles tömegekben indította meg az érdeklődést a magyar kultúra, a magyar irodalom iránt. A szabadságnak ez a költője nem volt ismeretlen a szlovák és a cseh nemzet előtt, de a legszélesebb rétegek érdeklődése mégis csak a tavalyi ünnepségek alkalmával fordult feléje, mint a szabadság szellemének nemzetközi méretekben is hatalmas haitósugara felé. Petőfi szelleme törte meg a jeget, Petőfi szelleme mutatta meg a cseh és a szlovák népnek azt, hogy a magyar nép, a dolgozó magyarság nem volit soha és ma sem azonos a magyar feudális urakkal. Nem véletlen, hogy a Szovjetúnióban a Nagy Honvédő Háború ideje alatt, Magyarországon és Csehszlovákiában a felszabadítás után nyer igazi értelmet és oszitatlan elismerést a szabadság és a népek közötti barátság száz év előtti nagy harcosa és jelképe, Petőfi Sándor. A prágai Magyar Könyvesbolt Petőfi szellemi örököseinek műveit van hivatva terjeszteni, megismertetni Csehszlovákia dolgozó népével, hogy a kulturális élet terén is kezetfogjunk, ugyanúgy, mint ahogy a két nemzet legkiválóbb vezetői, Gottwald köztársasági elnökünk és a magyar nép kiváló vezére, Rákosi elvtárs kezet fogtak a két nép nevében, a sztálini nemzetiségi politika győzelmének jegyében. A Vesna és Obuva nemzeti vállalatok mozgó elárusítókat küldenek a munkahelyekre A kerületi Nemzeti Bizottság belkereskedelmi és élelmezési osztálya Eperjesen ez év januárjában az OBUVA kerületi igazgatóságának, a VESNA képviselőjének és a Csehszlovák Nőszövetség képviselőjének kôzremžkôdé" $ével pontos tervet dolgozott ki az eperjesi kerület épület- és erdőkitermelő munkásainak meleg fehérneművel és téli cipővel való ellátására mozgó eladás útján. Február 6-tól kezdődőleg a VESNA két mozgó eladó-autót küldött ki, amelyek e hónapban egymásután látogatják meg a kerület erdőkitermelő üzemeit és a nagyobb építkezési munkahelyeket. Hasonló tervet dolgozott ki egy eladó autóval az OBUVA nemzeti vállalat is. Mindkét terv időbeli beosztás szempontjából alkalmas arra, -hogy pontosan betarthassák az időpontot, amelyre az egyes munkahelyeken az eladásra érkezniök kell. Egy-egy munkahelyen az egyes eladóautók egy napot tartózkodhatnak, mivel az alkalmazottak csak a déli szünet alatt 12—14 óra között, vagy este 16—19 óra között vásárolhatnak.