Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)
1950-02-16 / 40. szám, csütörtök
UJSZG Barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés a Szovjetúnió és a Kínai Népköztársaság között 1950 február 16 (Folytatás az 1. oldalról.) Visinszkij miniszter a következőket mondotta: „Kormányelnök úr, állami közigazgatási tanácselnök úr, uraim! Ma a szovjet-kínai kapcsolatok történelmében nagyszerű új fejezet kezdődik. Mérhetetlen fontosságú és történelmi jelentőségű okiratokat írtunk ma alá — barátsági szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést, egyezményt a kínai csan-csuni vasútvonalról, Port Arthurról és Dálniról s egyezményt hosszúlejáratú gazdasági kölcsönről Ezeket a tényeket nemcsak a szovjet nép fogadja mélységes megelégedés érzésével, hanem a békének, demokráciának és haladásnak minden barátja is. A barátsági, szövetségi, kölcsönös segélynyújtási szerződés, valamint a fentemhtett megegyezések, melyek az egyenjogúság, állami függetlenség és nemzeti önállóság alapelvein létesültek, megerősítik a Szovjetúnió nemzetei és a kínai nép közötti történelmi kapcsolatokat. A szovjet nép mindig mély barátságot és tiszteletet érzett a kínai nép és történelmi felszabadító harca iránt, melyet a kínai nép vezére, Mao-Ce-Tung vezetése alatt vívott, a feudális imperialista elnyomás ellen. Mérhetetlen rokonszenvéhez, amelyet eziránt a harc iránt érzett, hozzájárult a szovjet nép mélységes hite, mint ahogy azt Sztálin, a szovjet nép vezére már 1925-ben mondotta: „Az igazság és igazságosság a kínai forradalom oldalán van". „Ez az oka annak — mondotta akkoriban J. V. Sztálin —, amiért rokonszenvezünk és mindig rokonszenvezni fogunk a kínai forradalommal, amelyben a kinai népnek az imperialista járom alól való felszabadításáért és Kínának egy államba való egyesítéséért küzdenek. Á szovjet nép állandóan kifejezésre juttatta a kinai nép felszabadítása iránt érzett rokonszenvét. A Szovjetúnió és a Kínai népköztársaság közötti barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés kifejezi mindkét ország nemzeteinek törekvését, amely országaink örök barátságát és együttműködését óhajtja megszilárdítani a béke megerősítésére és a nemzetek biztonságára. Nagy és fontos jelentősége van a kinai csan-csuni vasútvonalról, Port Arthurról és Dálniról kötött egyezményeknek. Az egyezmény megemlíti, hogy az 1945-ik év után a távolkeleti helyzetben alapvető változások álltak be, amelyek lehetővé teszik, hogy újból foglalkozzunk a kínai csan-csuni vasútvonal, Port Arthur és Dálni kérdésével. Az egyezmény minden része tanúskodik a Szovjetúniónak a nemzeti függetlenség és a kínai nép nemzeti jogai és érdekei iránt érzett nagy tiszteletéről és tanúskodik a szovjet külpolitika nemes elveiről. Nemzeteinknek azon elhatározása; hogy megszi'árdítják és kifejlesztik a Szovjetúnió és Kina közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat, valamint, hogy kölcsönösen gazdasági' segítséget nyújtanak egymásnak, ezen az elhatározáson alapul a Szovjetúniónak a kínai népköztársaság számára nyújtott hosszúlejáratú gazdasági kölcsöne. A most aláírt szerződések és megegyezések a Szovjetúnió és a Kínai Népköztársaság között óriási mértékben hozzájárulnak a béke és demokrácia megerősítéséhez az egész világon. Kormányelnök úr és állami közigazgatási tanácselnök úr, engedjék meg, hogy szerencsekivánataimat fejezzem ki önöknek ezeknek a történelmi okiratoknak aláírása alkalmából, amelyek megszilárdítják szövetségünket és barátságunkat. Szilárduljon meg és tartson örökké '. a Szovjetúnió nemzetei és a Kínai I Népi Köztársaság közötti barátsági" Csu-En-Lai külügyminiszter a világtörténetben úl fejezetet nyitó szerződésről Csu.En-Lal az Állami Közigazgatási Tanács elnöke és a Kfnai Népköztársaság Külügyminisztere a következő beszédet tartotta: „Miniszterelnök úr, külügyminiszter úr, uraim! Most irtuk alá a barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási csan-csuni vasútról, Port Arthurról és Dálniról kötött egyezményeket, valamint a hosszúlejáratú kölcsön folyósításáról szóló egyezményt és kicseréltük jegyzékeinket. A fentemlített szerződésnek és egyezményeknek megkötése Kína nagy nemzeteinek és a Szovjetúniónak életérdekeit szolgálják és kifejezik a Szovjetúnió és Kína közötti örök testvéri barátságot és tartós együttműködést. A szerződések és egyezmények megkötése legfőbb bizonyítéka és kifejezője annak a messzemenő segítségnek, amelyben a Szovjetúnió a kínai nemzet forradalmát részesítette, az a Szovjetúnió, melyet Sztálin generalisszimusz politikája vezet. Nincs kétség a felől, hogy ez a szoros és őszinte együttműködés Kína és a Szovjetúnió között mérhetetlen jelentőséggej bír és óriási hatással és következményekkel lesz majd a békére, a Kelet nemzetei és az egész világ nemzetei közötti igazságosságra Az országaink között fennálló nagy barátság az Október: Szocialista Porradalom kezdetétől szilárdult meg. Az imperializmus és Kína forradalom-ellenes kormánya azonban megakadályozták államaink között a további együttműködést. A kínai nép győzelme mély változásokat hozott a helyzetben. A kínai nép Mao-Ce-Tung elnök vezetése alatt Kínai Népi Köztársaságot alakított, egy eddig nem látott egységű államot és ez lehetővé tette két nagy államunk között az együttműködést. Hála a Sztálin generalisszimusz és Mao-Ce-Tung elnök közötti találkozásnak és eszmecserének, ez a lehetőség valósággá vált. Kína és a Szovjetúnió barátsága, szövetsége és kölcsönös segélynyújtása most szerződéssel van megpecsételve. Az imperialista blokk, amelyet az amerikai imperializmus vezet, minden úton megkísérelte provokációs módszerekkel ezt a barátságot országaink Titoék újabb hazugságai Bulgáriáról A bolgár sajtóügynökség felhatalma, zást kapott, hogy megcáfolja a Tanjug jugoszláv sajtóügynökség február 9-i állítását és a szófiai jugoszláv nagykövetség jegyzékét a szófiai nagykövetség épülete előtt január 21-én lejátszódott állítólagos provokációkról, melyeket állítólag a bolgár hivatalok és bolgár polgárok rendeztek. Ezek az állítások teljesen légből kapottak és durván sértők Ez»>k a hazugságok újból bizonyítják Tito fasiszta klikkjének bolgárellenes politikáját. Egyidejűleg megkísérlik ezzel, hogy mentegessék Titoék provokációit a belgrádi bolgár nagykövetség hivatalnokai ellen. Ezek és Tito sajtóiának más hasonló rágalmazó állításai mutatják, milyen aljassággal és utálatos hazugsá§ okkal támasztják alá az új belgrádi oebbelsek bolgárel'.enes és demokráciaellenes politikájukat. Tito bandájának jugoszláv vezetői, az angolamerikai imperialisták ügynökei, — jelenti végül a bolgár sajtóigazgatóság, — azonban hiába igyekeznek aljas hazugságaikkal félrevezetni Jugoszlávia nemzeteit. között megbontani. Ezek a szégyenteljes kísérletek azonban teljes csődöt mondottak. A Kína és a Szovjetúnió között létrejött szerződés és megegyezések mérhetetlen jelentőséggel bírnak a fiatal kínai népköztársaságra. Ez a szerződés és ezek a megegyezések segítségére vannak a kínai népnek annak a ténynek a felismerésében, hogy nem áll egyedül és támogatják a kínai gazdaság felújításában és kiépítésében. A Kína és a Szovjetunió között létrejött megegyezések a kínai csan-csuni vasútról, Port Arthurról és Dálniról, valamint a Kínának nyuijtott hosszúlejáratú kölcsönről szóló megegyezés, úgyszintén a madzsuriai japán tulajdonosoktól szerzett vagyon kiszolgáltatása a kínai kormánynak és a pekingi úgynevezett katonai város épületeinek átadása mind bizonyítják a szovjet kormány és Sztálin generalisszimusz nagy barátságát, amellyel a kinai nép iránt viseltetik. Engedjék meg nekem, hogy a kinai nép nevében hálámat fejezzem ki Sztálin generalisszimusznak és a szovjet kormánynak ezért a nagy barátságért. Kína és a Szovjetúnió megvalósítják a béke, igazságosság és biztonság érdekében a szoros együttműködést és ez az együttműködés nemcsak Kína és a Szovjetúnió nemzeteinek érdekében történik, hanem a Kelet és az egész vüág minden nemzetének érdekében, akik számára a béke és az igazságosság értékes. Meg vagyok róla győződve, hogy szerződésünket és egyezményünket nemcsak Kína és a Szovjetúnió népe fogja támogatni, hanem az egész világ haladó emberisége. E szerződés és ez egyezmények iránit csak az imperialisták és háborús bujtogatok éreznek maijd gyűlöletet. Kína és a Szovjetúnió nemzeteinek összefogása, amelyek együtt körülbelül 700 millió embert képviselnek, olyan erő, amelyet nem lehet legyőzni. Éljen a Szovjetúnió és Kína őrök barátsága és örök együttműködései A modori EFSz instruktorképző tanfolyamának záróünnepe Hétfőn, február 13"án, este ünnepélyes keretek között befejeződött az első magyarnyelvű egységes földműves szövetkezeti oktató tanfolyam Modorban. A hallgatók lelkes hangulatban fogadták a Bratislavából érkező vendégeket és a CSEMADOK bratislavai helyicsoportjának kü" lön autobuszon érkező kultútgárdáját. A KSS központi titkársága részéről Fábry István és Kugler János elvtársak üdvözölték a hallgatókat, a Szövetkezeti Tanács üdvöletét dr. Martinéek László tolmácsolta. Eljöttek még Lőrinc Gyula elvtárs, a CSEMADOK központi elnöke, az Cj Szó szerkesztőségének több tagja és a rádió képviselője. A hallgatók nevében Konc?., Szemetko és Hegedűs elvtársak fejeitek ki hálájukat és köszönetüket kormányainknak azért a lehetőségért, hogy anyanyelvükön sajátíthatják el a szocialista tanokat. A beszédek szocialista öntudatot fejeztek ki és egyben fogadalmat az eljövendő tőrhetetlen m/unkára. Tóth Bence elvtárs felolvasta a tanfolyam kötelezettségvállalását a KSS IX. kongresszusára és végül a köszönőtáviratok szövegét ismertették, amelyeket Gottwald köztársasági elnöknek, Široký elvtársnak, a KSS elnökének, Ďuriš miniszter, Dr. Husák, Bucilek és Falfan elvtársaknak küldtek. A záróünnepség jóhangulatához nagyban hozzájárult a CSEMADOK bratislavai helyicsoportja ifjúságának kultúrműsora, ame' lyet a hallgatóság derűs hangulatban szeretettel fogadott és szívesen hallgatott végig. Szerencsekívánat Csujkov tábornok születésnapjára A német demokratikus köztársaság kormányának nevében Walter Ulbricht a kormány alelnöke V. I. Csujkov tábornoknak a szovjet ellenőrző bizottság főnökének 50. születésnapjára szerencsekivánatait küldte,'melyben elismerését fejezi ki a szovjet ellenőrző bizottság munkájáért és biztosítja, hogy a német demokratikus kormány és a német nép továbbra Í3 érdemes lesz a beléjük helyezett bizalomra. Marxista-leninista sarok PABASZTKÉEDÉS. 4. A parasztság a szovjethatalom megszilárdulása után. Míg régebben, a forradalom első időszakában főként a cárizmus megdöntéséről volt szó, a februári forradalom után pedig mindenekelőtt az volt a kérdés, hogy az imperialista háborúból a burzsoázia megdöntése révén kikerüljünk, addig most, a polgárháború felszámolása után, a szovjethatalom megszilárdultával — a gazdasági építőmunka kérdései léptek előtérbe. Erősíteni és fejleszteni a nacionalizált ipart; e célból az állam által szabályozott kereskedelmen keresztül az ipart a parasztgazdasággal összekötni; a gabonabeszolgáltatást a természetbeni adóval pótolni, hogy aztán, a természetbeni adó mértékét fokozatosan csökkentve, az ipar termékeinek a parasztgazdaság termékeivel való cseréjét vezessük be: élénkíteni a kereskedelmet és kifejleszteni a szövetkezeteket, bevonva oda a parasztság millióit — így vázolta Lenin a gazdasági építőmunka legközelebbi feladatait a szocialista gazdaság alapzatának megteremtéséhez vezető úton Azt mondják, hogy ez a feladat túlhaladja egy olyan parasztország erőit, mint amilyen Oroszország Sőt, egyes szkeptikusok egyenesen arról beszélnek, hogy ez a feladat egyszerűen utópikus, teljesíthetetlen, mert a parasztság csak parasztság, kistermelőkből áll és ezért a szocialista termelés alapjainak megszervezésére nem használható fel. De a szkeptikusok tévednek, mert nem vesznek egyes körülményeket figyelembe, melyek az adott esetben döntő jelentőségűek. Vegyük szemügyre a legfontosabbakat. Eíó'ször. Nem szabad összecserélni a Szovjetúnió parasztságát a Nyugat parasztságával. Az a parasztság, mely három forradalom iskoláján ment keresztül, mely a proletariátussal együtt és a proletariátussal az élén, a cár és a burzsoá hatalom ellen harcolt, az a parasztság, amely a proletárforradalom kezéből kapott földet és békét és ennek következtében a proletariátusnak lett a tartaléka — ennek a parasztságnak különböznie kell attól a parasztságtól, amely a burzsoáforradalom idején a liberális burzsoázia vezetése alatt harcolt, e burzsoázia kezéből kapott földet s ezért a burzsoázia tartaléka lett. Aligha kell bizonyítgatni, hogy a szovjet parasztság, amely megszokta, hogy a proletariátussal való politikai barátságot és politikai együttműködést megbecsülje, amely szabadságát ennek a barátságnak és ennek az együttműködésnek köszönheti, — feltétlenül rendkívül hálás talaj a proletariátussal való gazdasági együttműködésre. Engels azt mondta: „A politikai hatalomnak a szocialista párt által való meghódítása belátható közelségbe került. De hogy a politikai hatalmat meghódítsa, a pártnak előbb a városból a faluba kell mennie és hatalommá kell lennie a falun." (L. Engels: Parasztkérdés. 1922-es kiadás.) Engels ezt a mult század kilencvenes éveiben írta, a nyugati parasztságot tartva szem előtt. Kell-e bizonyítgatni, hogy az orosz kommunisták, akik ezen a területen három forradalom folyamán olyan hatalmas munkát végeztek, már teremtettek maguknak a faluban olyan- befolyást és olyan támaszt, amilyenről a nyugati elvtársaink még álmodni sem mernek? Hogyan lehet tagadni, hogy ez a körülmény gyökeresen megkönnyíti a gazdasági együttműködés megszervezését Oroszország munkásosztálya és parasztsága között? A szkeptikusok azt erősítgetik, hogy a kisparasztság olyan tényező, mely a szocialista ólpítőmunkával öszszeférhetetlen. De hallgassuk meg, mit mond Engels Nyugat kisparasztjairól; „Mi határozattan a kisparaszt oldalán állunk, meg fogunk tenni minden lehetőt, hogy sorsát elviselhetőbbé tegyük, hogy megkönnyítsük nekik az átmenetet a szövetkezetekre, ha erre rászánja magát, sőt ha még nem tudja magát elhatározni, hogy meghosszabbított gondolkodási időt biztosítsunk számára a parcelláján. Ezt nem csupán azért tesszük, mert a kisparasztot, aki egymaga dolgozik, lehetséges szövetségesnek tekintjük, hanem közvetlen pártérdekből is. Minél nagyobb azoknak a parasztoknak a száma, kiket megkíméltünk a proletariátusba való tényleges lezuhanástól, akiket már minit parasztokat meg tudtunk nyerni magunknak, annál gyorsabban és könynyebben fog a társadalmi átalakulás végbemenni. Nekünk az nem volna hasznunkra, ha a társadalmi átalakulással addig kellene várnunk, míg a kapitalista termelés mindenütt a végsőkig kifejlődött, míg a legutolsó kisiparos és a legutolsó kisparaszt is áldozatul esett a kapitalista nagyüzemnek. Az anyagi áldozait, amit ebben az értelemben a parasztok javára a köz anyagi eszközeiből hozni kell, a kapitalista gazdaság szempontjából csak kidobott pénznek tetszhetik, de mégis kitűnő beruházás, mert a társadalmi átszervezés költségeinél ezzel talán tízszer annyi összeget takarítunk meg. Ilyen értelemben tehát igen bőkezűen járhatunk el a parasztsággal szemben." így beszélt Engels, a nyugati parasztságot tartva szem előtt. De vájjon nem világos-e, hogy amit Engels mondott, azt sehol sem lehet olyan könnyen és teljesen megvalósítani, mint a proletárdiktatúra országában? Vájjon nem világos-e, hogy csak Szovjetoroszországban lehet máris és teljességgel valóra váltani, hogy „az egymaga dolgozó kisparaszt mellénk álljon, hogy meghozzuk az ehhez szükséges „anyagi áldozatokat" és „bőkezűen járjunk el a parasztsággal szemben" és hogy ezek a hasonló intézkedések Oroszországban már meg is valósulnak? Hogyan lehet tagadni, hogy ennek a körülménynek viszont meg kell könnyítenie és előre kell vinnie a szovjetország gazdasági építőmunkáját? Másodszor. Nem szabad összecserélni Oroszország mezőgazdaságát nyugat mezőgazdaságával. Ott a mezőgazdaság fejlődése a kapitalizmus szokott vonalán halad, a parasztság mélyreható rétegeződésével, az egyik póluson a nagybirtok és a magánkapitalista latifundiumok vannak, a másikon pauperizmus, nyomor és bérmunka rabság. Ennek következtében ott a züllés és bomlás egészen természetes. Nem így Oroszországban. Nálunk a mezőgazdaság fejlődése már csak azért sem haladihat ilyen úton, mert a szovjet hatalom léte és az alapvető munka és termelési eszközök nacíoanlizálása üyen irányú fejlődóst nem enged. Oroszországban a mezőgazdaság fejlődésének más úton kell haladni, a kis- és középparasztság millióinak szövetkezeti tömörülése útján, falusi tömegszövetkezetek kifejlesztése útján, melyeket az állam hitelkedvezményekkel támogat. Lenin a szövetkezetekről szóló cikkeiben helyesen utalt arra, hogy a mezőgazdaság fejlődésének nálunk új úton kell haladnia, azon az úton, melyen a parasztság többségét a szövetkezeteken keresztül bevonjuk a szocialista építőmunkába, azon az úton, melyen a kollektívizmus elveit fokozatosan bevisszük a mezőgazdaságba, előbb a termékek értékesítése, később pedig a mezőgazdasági termékek termelése terén is. Ebben a vonatkozásban nagyon érdekes a falu némely új jelensége a mezőgazdasági szövetkezetek működésével kapcsolatban. Ismeretes, hogy a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központon belül ez egyes mezőgazdasági ágak — a len, burgonya, vaj stb. — számára új, hatalmas szervezetek keletkeztek, melyeknek nagy jövőjük van. Ezek közül pl. a Lenközpont a lentermelő parasztok lentermelőszövetkezetének egész hálózatát egyesíti. A Lenközpont azzal I foglalkozik, hogy a parasztokat vető" maggal és munkaeszközökkel látja el s azután ugyanezektől a parasztoktól megvásárolja az egész len termést és azt tömegméretekben elhelyezi a piacon; a parasztok számára biztosítja a nyereségben való részesedést és ilyen módon a parasztgazdaságot, a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központon keresztül összeköti az állami iparral. Hogyan nevezhető a termelés megszervezésének ilyen formája? Véleményem szerint ez a mezőgazdaság területén az államszocialista nagytermelés háziipari rendszere. Az államszocialista termelés háziipari rendszeréről a kapitalizmus háziipari rendszerének hasonlósága alapján beszélek; ilyen rendszer volt pl. a textilipar terén, ahol a kézművesek a tőkéstől nyersanyagot és szerszámot kaptak és egész termelésüket beszolgáltatták nekik s így valójában otthon dolgozó fél-bérmunkások voltak. A sok iránymutató közül ez az egyik, mely kijelöli azt az utat, melyet a mezőgazdaság fejlődésének nálunk követnie kell. A mezőgazdaság egyéb területére vonatkozó más hasonló iránymutatókról ezúttal nem is beszélek. Aligha kell bizonyítgatni, hogy a parasztság óriási többsége szívesen fog majd a fejlődésnek erre az új útjára lépni, otthagyva a magánkapitalista latifundium és bérmunkarabság, a nyomor és pusztulás útját. Lenin mezőgazdaságunk fejlődésének útijáról ezt mondta: „Minden nagyüzemi termelőeszköz az állam hatalmában, az államhatalom a proletariátus kezében, e proletariátus szövetségben a sokmillió kis- és törpeparaszttal, a proletariátus vezető szerepe a parasztsággal szemben biztosítva stb. — hát ez nem minden, ami kell ahhoz, hogy a szövetkezetekből, egyes-egyedül a szövetkezetekből, melyeket azelőtt mint szatócskodást kezeltünk — s amelyeket most az új gazdasági politika idején bizonyos tekintetben jogosan Jce^sUvetünk ugyanúgy, — vaji