Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-16 / 40. szám, csütörtök

1950 febrtiáT 16 UJSZ0 Jő úton halad Bély népe is A bélyi évzáró gyűlésen tisz­tán mint vendég vettem részt és mivel a gyűlés a késő esti órákig elhúzódott, nem volt módomban a falu lakosaival elbeszélgetni, hogy tiszta képet kapjak a dolgo­zók ama rétegéről, amely nincsen beszervezve a Párt helyi szerve­zetébe. Az a helyzet ugyanis, hogy sokan a váltóállomáson dol­goznak Čierna nad Tisoun és így az üzemi szervezethez tartoznak. Sajnos, ilyen körülmények között az a különös helyzet adódik, hogy a falu eseményei az ö hozzájáru­lásuk és döntésük nélkül zajla­nak le. Ezt a felvilágosítást a Párt tag­jai adták és ugyancsak tőlük tud­tam meg, hogy a falu bírája nem ért magyarul, holott egy olyan községben mint Bély, amelynek lakossága nagyrészt magyar­nyelvű, okvetlenýl szükséges len­ne, hogy bírája közvetlen és szo­ros érintkezésben legyen az egész falu dolgozóival. Mindez termé­szetesen abból az áldatlan hely­zetből adódik, hogy a párttagok szét vannak szórva. Ha együtt lennének, akkor a probléma önmagától megoldódna A Kommunista Párt szervezési szabályai biztosítják a tagok sza­bad választási jogát és ezt a jogot minden évben az évzáró gyűlésen a szabadság és nyilt hozzászólás összes feltételeivel gyakorolhat­ják. A helyi pártszervezetnek ezt a kérdést okvetlenül meg kell ol­dania. A jelek után ítélve, történ­nek is ebben az irányban megfe­lelő lépések. Ezt legjobban az bi­zonyítja, hogy a helyettes bíró már magyarajkú. Ez az elvtárs igen becsületes ember benyomá­sát kelti, de világos, hogy felada­tának csak akkor tehet eleget, ha kellő mértékben beavatják a falu ügyeibe. Ezek azonban már csak a kez­det nehézségei és minden re­mény meg van arra, hogy a ma­gyar dolgozók aktívabban és eredményesebben fognak bekap­csolódni a falu építőmunkájába. Bély község mindazokkal a felté­telekkel rendelkezik, amelyei: biztosíthatják alapos megszerve­zés esetén a példás munkát. Az alapos megszervezés csak úgy jö­het létre, ha a falu egész lakossá­gát bevonják a munkavállalások tiszteletreméltó kötelékébe. Alapos megszervezés esetén nem fordul­hatna elő az, hogy a gőzmrsodá­ban, amely villanyerővel műkö­dik, éjjel gyertyafény mellett kelljen dolgozni, nem fordulhatna elő, hogy ilyen gőzmosoda szárí­tóhelyiség nélkül maradjon és végül arra sem lenne szükség, hogy vederszámra hordják oda a vizet, ahelyett, hogy a falu lakói arra vállalkoztak volna, hegy ezen radikálisan segítsenek. Mindezt szóvá kellett tennünk nyíltan, mert a munkakötelezett­ségek vállal ás a között egyetlen szóval sincs megemlítve, hogy a gőzmosóda hiányait a legrövi­debb időn belül helyrehozzák. Ezért az a nézetünk, hogy a bélyi munkavállalásokat okvetlenül ki kell egészíteni. A helyi munkakötelezettségek Az ünnepi keretek közt meg­nyíló évzáró gyűlésen a munka­kötelezettségek vállalását szlovák és magyar nyelven olvassák fel. A tanulóifjúság példás fegyelme­zettséggel elénekli a himnuszokat, majd példaadó módon fiatal lány­kák haladószellemű költeménye­ket szavalnak. Ezután következik a múlt évben elvégzett munka beszámolója. Szép munkát végez­jon ez nem minden-e, ami a teljes szocialista társadalom felépítéséhez szükséges? Ez még nem a szocialista társadalom felépítése, de ez minden, ami e felépítéshez szükséges és ele­gendő." (Lenin Művei 27. kötet, 392. old.) A továbbiakban Lenin arról beszél, hogy a szövetkezeteket mint a „la­kosság megszervezésének új elvét" s mint új társadalmi rendszert, a proletariátus diktatúrája alatt píénz­ügyi és egyéb tekintetben támogat­ni kell és így folytatja: „Minden társadalmi rendszer csak­is bizonyos meghatározott osztály pénzügyi támogatásával jön lét­re. Említenünk sem kell azt a sok száz- meg százmillió rúbelt, amelybe a „szabad" kapitalizmus születése került. Mosd; tudatában kell len­nünk és a gyakorlatban érvényt kell szereznünk annak, hogy ezidő­szerint az a társadalmi rendszer, me­lyet a rendesnél nagyobb mértékben kell támogatnunk: a szövetkezeti rendszer. Támogatásunknak azonban a szó valódi értelmében vett támoga­tósnak kell lennie, vagyis e támoga­táson nefn elég bárminő szövetkezeti forgalom támogatását érteni, — e tá­mogatáson olyan szövetkezeti forga­lom támogatásált kell érteni, amelybe fi lakosság tényleges tömegei való­ban résztvesznek". (Ugyanott, 393. old.) Miről beszélnek mind a körülmé­nyek? Arról, hogy a szkeptikusoknak nincs igazuk. Arról, hogy a leninizmusnak van igaza, mely a dolgozó parasztság tö­megeit a proletariátus tartalékának tekinti. Arról, hogy a hatalmon lévő pro­letariátusnak ezt a tartalékát ki le­het és ki is kell használni arra, hogy az ipairt a mezőgazdasággal összekap­csolja. a szocialista építőmunka szín­vonalát emelje és a Iprolfetariátus diktatúrájának megadja azt a szük­séges alapot, ami nélkül lehetetlen itmenni a szocialista gazdaságra. tek a bélyi elvtársak. Megalakí­tották az Egységes Földműves Szövetkezetet. De nem csak hc'y megalakították, hanem megvéd­ték mindazok ellen a reakciós elemek ellen, amelyek arra töre­kedtek, hogy megsemmisítsék az EFSz építőmunkáját. Az EFSz 155 hektár földdel rendelkezik és egységes vetési terv alapján gaz­dálkodik. A bélyi elvtársak megalakítot­ták a Szovjet Barátok Egyesüle­tét, amely ma 320 tagot számlál. A pártiskolázás oktató tanfolya­ma ugyancsak rendszeresen fo­lyik mind szlovák, mind magyar nyelven. Hasonlókép előadássoro­zatot szerveztek, mely a földmű­vessel megismerteti az időszerű gazdaságtan legújabb módszereit. A bélyi elvtársak kétségtelenül hasznos munkát végeztek, de ez a munka még inkább virágzásnak indulna, ha a falu lakossága egy­ségesen közreműködne a kitűzött célok elérésére. A lakosságnak nemzetiségre való tekintet nélkül tudomásul kell vennie, hogy mindazt, amit elvégez, önmagá­nak, életszínvonalának emelése érdekében végzi el. Bély falu ma­gyar dolgozóinak tehát legele­mibb kötelessége, hegy nemcsak résztvegyen, hanem részt köve­teljen ebből a munkából. A b^lv; elvtársak közölték velünk, hogy szívesen és örömmel hajlandók együttműködni mindazokkal, akik megértették a kor szavát és meg­értették, hogy törekvésünkkel mfunkáshazánkat építjük. Ezután az újonnan választott pártelnök felsorolja a IX. Kong­resszus tiszteletére vállalt munka­kötelezettségeket. 1. Néhány elvtárs magára vál­lalta, hogy az EFSz számára újabb 32 tagot Sizerez. 2. Mások arra vállalkoztak, hogy az EFSz-nek 413 munkaórát dolgoznak le. 3. Palkó József malmos, arra vállalkozott, hogy összes alkalma­zottaival öt munkanapot dolgoz le brigádmunkával. A Pártszervezet vállalásai a következők: 1. Arra vállalkozunk, hogy 720 órát dolgozunk le az Egységes Földműves Szövetkezetben. 2. Arra kötelezzük magunkat, hogy segíteni fogjuk az egységes vetési terv kidolgozását és meg­szervezzük a munkacsoportot a burgonya ültetéshez. 3. Gondoskodunk arról, hogy az úrbéri legelők az EFSz köte lékébe jussanak. 4. Felvilágosító munkánkkal el­érjük az EFSz tagjainál, hogy több beszolgáltatást vállaljanak magukra. 5. Kötelezzük magunkat, hogy a tavaszi munkálatokat pontos időre befejezzük. 6. ígérjük, hogy a IX. Kong­resszusig 20 munkaerőt szabadí­tunk fel az ipar és az építkezési munka számára. 7. Továbbá kötelezzük magun­kat 5 gyűlés megtartására ame­lyeken a falu lakosságával meg­tárgyaljuk a fontos problémákat. 8. Magunkra vállaljuk, hogy széles körben végzük majd a fel­világosítási munkát, hogy a falu lakossága meg legyen győződve az egyetlen haladó útról, a Párt irányvonalának helyességéről. 9. Kötelezzük magunkat, hogy 20 példánnyal emeljük a pártsaj­tó megrendelését. Élénk vita... Ezután élénk vita fejlődött ki a párttagok között. A vita kezde­ményezője Rabay elvtárs, az ŰVKSS kiküldöttje volt, aki meg­kérdezte a tagokat, megvannak-e elégedve a határozatokkal és az EFSz működésével. A vita elein­te nehezen indul, aztáin mégis ki­fejlődik és elevenné válik. Egy királyhelmeci esendő r elvtárs is hozzászól. Először megkérdezi a tagokat, hogy mikép képzelik azt, hogy 32 tagot szereznek az EFSz számára. A tagok mosolyognak és azt mondják, hogy ehhez ma már nem kell különös fáradság, mert az új tagok most már ön­ként jelentkeznek. A csendőr­elvtárs mosolyog és megjegyzi, hogyha ez így van, akkor ez nem jelent munkavállalást. A vállalás éppen azt jelenti, hogy bizonyos erőfeszítéssel végzünk valamit. Olyasmi, ami minden különösebb beleavatkozás nélkül is megtör­ténik, nem jelent munkavállalást. A földművesek nemsokára maguk is rájönnek, hogy micsoda elő­nyöket rejt és micsoda munka­megtakarítást jelent az, ha valaki az EFSz tagja. A csendőrelvtársnak az a né­zete, hogy egészítsék ki a munka­kötelezettséget. Majd Rabay elv" társ felszólalásának hatása alatt, aki megkérdezi a tagokat, kíván­ják-e a CSEMADOK megalakítá­sát, a magyarajkú elvtársak fel­emelt kézzel jelzik, hogy mellet­te vannak. Ezután a következő kötelezett­ségekkel pótolják a munkaválla­lásokat: 1. Gondoskodnak arról, hogy minél előbb új iskolát építsenek a faluban, mert a régi iskola már nem felel meg a mai egészség­ügyi követelményeknek. 2. Kötelezik magukat arra hogy kultúrházat rendeznek be éspedig olymódon, hogy a falu egyik korcsmáját beszüntetik. A javítómiunkálatokat brigádmun­kával végzik el. 3. Továbbá azon lesznek, hogy szoros és tartós kapcsolatot te­remtsenek a magyarajkú lakos­sággal, hogy az együttműködés hibátlanul létrejöjjön. 4. Kötelezik magukat, hogy be" JÍLit mm tď CKmeiiü el&íáts, CL beímtosLÓ A februári napfényt szikrázva ve­rik vissza a Dunavásár tükörsima csempével borított falai. Nem is oly régen az errejáró ember még csak az alapozási munkálatokat, valamivel később már a csupasz acélvázait lát­hatta az épülő csarnokoknak. És ma már több csarnok a befejező mun­kálatokhoz közeledik. Munkatársunk ellátogatott az épí­tőmunkások körébe, hogy megismer­kedjen azokkal az új módszerekkel, amelyekkel ezeket a hatalmas kiállí­tási csarnokokat építik. A tervező irodában Kemény elvtárs, a vezető pallér büszkén mutatja a munkásság kötelezettségvállalását a Kommunis­ta Párt IX. Kongresszusára. A szo­ciális munkaszerződések átnézésénél szemünkbe ötlik egy betonozó bri­gád kötelezettségvállalása. Kocsis Károly brigádjával együtt a betono­zási munkanormának 10 százalékkal való túlteljesítését vállalta. Éppen az üzemi étteremben találjuk Kocsis elvtársat az ebédnél. Mikor elmond­juk jövetelünk célját, szerényen el­hárítja az élmunkássá való kinevezé­séhez szóló gratulációnkat. Mint mondja, amit tett és amit tesz, ez legtermészetesebb dolog. Hiszen ma már minden dolgozó magának ter­mel és csak a szocialista munkaver­seny kiterjesztésével érhetjük el az ötéves terv sikeres és időelőtti befe­jezését. — Honnan jársz be Bratislavába dolgozni? — kérdem tőle. — Bizony elég messziről jövök. Tornócról. Reggel már fél 4-kor ke­lek, hogy 7 órára munkahelyemen lehessek. Este 10 óra is van, mire hazakerülök.. Itt lakhatnék ugyan a legényotthonban, mint sokan az elv­társak közül, én azonban annyira szeretek a családom körében lenni, hogy vállalom az utazással járó fá­radalmakat. Két gyermekem van. A lányom nemrég ment férjhez, a fiam pedig iskolába jár és az az egyetlen vágya, hogy mérnök lehessen. Közben lejárt az ebédidő és a dol­gozók ismét visszamennek munkahe­lyükre. Mi is Kocsis elvtárssal tar­tunk, hogy munkahelyén folytassuk a beszélgetést. — Mennyi a heti kereseted? — Elég szépen keresek, 800—900 koronára is feljövök hetente. A nyári hónapokban még 1000—1100 koronát is meg tudok keresni. A na­pi étkezésünket nagyon olcsó áron a vállalat biztosítja. Reggeliért, ebéd­ért és vacsoráért mindössze 18 koro­nát fizetünk naponta. Az étel táplá­ló és kiadós, péntek kivételével nar ponta húsételt kapunk. — Hogy vagy megelégedve a so»• sóddal ? — Keresetem biztosítja a gondta­lan megélhetésünket. Nemrég házat vettünk. A feleségem ugyanis anyai örökségképpen egy kis házat kapoty azt eladtuk, hozzátettük megtakarí­tott pénzünket és nagyobb házat vettünk. Szóval szerényen, de gon­dok nélkül élünk. Hiába próbálják a régi rendszer hivei ostobán elter­jeszteni, hogy a szocialista munka­verseny irama a dolgozók testi le­rombolásához vezet. Ma már minden dolgozó látja, hogy az életszínvonal napról napra emelkedik és az öntu­datos dolgozók gyakorlati példái mutatják, hogy a reakciónak méreg­fogai már kihullottak. Az építőmun­kások feladata, hogy a termelékeny­ség emelésével, a szocialista mun­kaverseny kiszélesítésével, az ön­költség csökkentésével elősegítsék ötéves tervünk fontos célkitűzésének mielőbbi megvalósítását: az építőipar gépesítését. Építömunkásaink, élükön Kocsis elvtárssal és brigádjával, tudják, hogy jólétünkről, országunk boldo­gulásáról van szó, amikor tervtúltel­jesítésükkel hozzájárulnak az ötéves I terv mielőbbi befejezéséhez. S. J. Mao-Ce-Tung látogatása a Szovjetúnióban Mao-Ce-Tung, a kínai Népi Demokrata Köztársaság Központi Kormányának elnöke, CseirPo' Tom professzorral a Sian"Kian tartomány kormányának alelnö­kével és kíséretével február hó 13-án látogatást tett a moszkvai kerület Krasznogorski járásbeli „Luč" kolhozán. Mao'Ce-Tungot a kolhoz tagjai meleg szívélyes seggel fogadták. Este Mao-Ce-Tung a Kínai Nép­köztársaság külügyminiszterével CstrEn-Laj-jal, az északkeleti kormány alelnökével Li-Fu-Csun" nal és a Szovjetúnió kínai nagy­követével résztvett ®z akadémia nagy színházában a „Hattyúk te" va" című balett előadásán. A köz­ponti páholyban a vendégekkel a Szovjetúnió minisztertanácsának elnökei, Molotov, Vorosilov, Mi­koján, valamint a SSSR kül­ügyminisztere Visinszkij és a Szovjetúnió kínai követe Bros­csín és a szovjet külügyminiszté­rium magasrangú hivatalnokai foglaltak helyet. Mikor a vendé' gek megjelentek a színházban, a közönség hosszantartó üdvözölte őket. vezetik a villanyt a falunak abba a részébe, ahol eddig még nin­csen. 5. A helyi pártszervezet segít­ségére lesz a magyar elvtársak­nak abban, hogy megalakítsák a Magyar Dolgozók Kultúregyesü­letének helyi csoportját. Miután a pártszervezet tagjai egyhangúlag megválasztották az új vezetőséget, azzal a benyomás­sal távoztam a bélyi évzáró gyű­lésről, hogy a szlovák elvtársak örömmel várják a magyar elv­társakat és a magyar földművese­ket, hogy bekapcsolódjanak a fa­lu, az EFSz építőmunkájába ée őszinte együttműködéssel dolgoz­zanak országunk jobb jövőjén. Végül, hogy beszámolónkban rés ne maradjon, még meg kell je­gyeznünk, hogy a falunak a gőz* mosódán kívül már sertéshizlal­dája is van. Mindez csak azt bizo­nyítja, hogy olyan becsületes elv­társakkal van dolgunk, akik a kritikát elbírják,'mert a kritika nem akar egyebet, mint kiküszö­bölni az elkövetett hibákat. Szabó Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents