Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-14 / 12. szám, szombat

UJSZ0 1950 janin ár 14 A tél közeoén Gábor Rózsi otthagyta a csokoládégyárat, mert gép mellé akart állni. A gép úgy fűtötte a képzeletét, mint egy nagy Skoda Mikádó •mozdony a gyorsvonati kocsikat. Ez a szó: gép —, úgy muzs'kált benne hónapok óta, mint valami fülbemászó népszerű slágei.. Ez zenélt és zaka tóit benne a csokoládégyárban is, amikor a karácsonyi kollekciót csomagolta. Ez tüzelte, lázította. Gép, gép mellé állni! Termelő munkával résztvenni a i ország vérkeringésében, eggyé válni a gyári munkástömegekkel, Az igazi munkástömegekkel. Mert a csokoládésok, úgy látta — nem az igaziak. Nagyrészt a környező falvakból verődtek össze Egy-két hónapig dolgoznak, azután megint visszamennek a faluba. így aztán nem is alaku'hat ki közöttük igazi kollektív #let, közösségi munka. Nem a gyárban élik le életük nagyobb részét Hétfőn reggel hat órakor indult el először. Korán kelt, a hideg konyhában gyorsan megmosakodott. Becsomagolta zsemléiét, meg va'ami maradék húst, azután visszament a szobába. hogy búcsút vegyen az urátó'. aki még az igazak álmái aludta. Megísó. kolta, azután egy önkéntelen mozdulattal megigazította a takarót. Ránézet az órára megijedt, hogy e késik és futásnak eredt. A sötét lépcsőházban majdnem elbotlott valami kitett szemetesládában Megdörzsölte fájó bokáját és kilépett a ködös utcára. Éppen csak elcsípte a trolibuszt. A temetőnél átszállt a túlzsúfolt villamosra, amelyen éphogy lógni tudott. A villamos teli volt munkába siető álmos és fázó emberekkel. Ez a vonal a bratislavai üzemek főütőere. A harmadik megállónál teszá'lt, befordu't a sarkon és máris előtte tündökölt a gyár csillogó ablaksora. Csalogatta, hivogatta ez a nagy fényesség Meggyorsította lépteit, hogy ne fázzon. Szinte futásban érkezeti a forgóajtó elé. Bebukott rajta, kártyáját bedugta az ellenőrzőórába és besietett az üzembe. Ügy tetszett neki, hogy a portás egy kicsit idegenül méri végig. Átszaladt az udvaron a villamoskörte osztályra. A ruhatárba bedobta a kabátját, — no lám ez is újdonság, a csokoládégyárban i'lyen nem volt. A hatalmas terem már zsongott, búgott, zúgott, sistergett a rnunKa zajától. Egy pillanatra megállt az ajtóban, szeme beitta a SOK fényt, a sok — most még idegen embert és bizonytalan léptekkel e'indu't a mester felé. Az kedvesen mosolygott rá, egy lépéssel eléje ment. Tort szlovákságára magyarul felelt vissza. Egyszerű sza. vakkal magyarázta meg, hogy mit csináljon. Azután odavezette a körkörös géphez Bemutatta a gépet kiszolgáló leánynak, akinek Vera volt a neve. Elmondta neki, hogy ez a fekete fiatalasszony is a gép mellé áll és ezért be kell tanítani Vera bizalmatlanul és HORVÄTH LÁSZLÓ: O era fél fi a gépéi idegenül mérte végig. Nem tudta hirtelen elképzelni, hogy melyik gépre vették fel ezt az új munkásnőt. A villanykörte összeállító teremben mind a négy gép foglalt volt. Betanult munkaerők hosszabb idő óta dolgoztak mellettük. Vera féltette a helyét A munka nem volt nehéz, a kereset jó. majdnem kilencszáz korona hetente, az üzem szép és tiszta, bőséges és olcsó az üzemi konyha, megszokta az embereket. Es megszokta a körkörös gépeket meg a futószalagot is, amelyről tudta, hogy mindig pontosan hozza az üvegszárakat. Megkedvelte a munkát. Ismerte már a gyá

rtás minden mozzanatát. Egy mozdu

:at balra — két ujjal kiemelni a me'eg üvegszárat a futószalagról. Egy mozdu'at jobbra — két újjal kiemelni a már kesz izzórózsát és az állványra áüftja. Nincs ebben semmi nehézség. A gép ügyesen és egyformán jár é" ügyesen iárnak a meleg üvegtől kissé megkeményedett női kezek. És most jön az az idegen nő, akit be kellene tanítanid De ez nem is vo'na olyan nagy baj, csak azt tudná, hogy hova akarják beállítani. Melyik géphez? A négy gép foglalt. Egyik gépkezelővel sincsen semmi baj. Jaj, csak át ne helyezzék éppen őt va'amelyik másik osztályra, vagy esetleg elküldik? Rózsi Vera mellé állt és nézte a kezét. Figyelte mozdulatait, munkáját. A szeme csil'ogott és önkéntelenül mosolyra görbült a szája. Vera komo'yan nézett maga elé és szeme egy pillanatra tovább sikiott és megállt az ötödik gépen. Két hét óta szerelik már. Gyönyörű új masina. A jó ég tudja, honnét hozták, kik csinálték. Annyi bizonyos, hogy csi'log-villog, mint a karácsonyfa. A lányok szeme vágyva tapad rá. Lehetséges, hogy ezt a fiatalasszonyt erre vették fel. Egy kissé megkönnyebbü't. Majd odafordut Rózsi fe'é és rekedtes hangon mondta: —• No most kezdje maga! Rózsi leült a gép mellé. Eleinte egy kicsit ügyetlenül ment a munka. Az iivegszár többször kicsúszott az ujjai közül Egyszer meg is égette a kezét. De ez nem keserítette el. Dolgozott, gyors mozdulatokkal próbálta munkáját végezni és jól haladt. Néha egy pillanatra felnézett Verára. Sejtette, hogy mi történik benie. És amikor elkapta a tekintetét, biztatóan mosolygott feléje. A terem zúgott, a gépek surrogtak, csörrentek a selejtkörték, néhol halk beszéd zsongott, egy másik teremből muzsika hallatszott át, a lányok gyors és fürge mozdulattal etették az örökké éhes gépeket. A terenben fiatal lányok szaladgáltak fe! és alá, vitték a kész anyagot az ellenőrzőbe és a csomago'óba. A nyolc óra úgy futott mint egy felriasztott mezei nyúl. Rózsinak minden perce újabb tapasztalatokat hozott Az első órákban mindig a bal kezét nézte, amely a futószalag felé nyúlt, hogy leemelje az üvegszárat. Nemsokára rájött am, hogy ha a kezét nézi, elkésik a kész ízzórózsa kivéte'ével és a gép to«ább megy. Figyelmének a gép holtpontjára kel! öszpontosulnia, amikor beakasztja az üvegszárat és oda, ahonnét kiemeli a kész ízzórózsát, amelyet jobb kezének egy másik mozdulatával kel) az állványra helyeznie. A gép nem vár, a gép állandóan forog. Csak egy pillanatra szakítja meg forgását, ekkor kell kivenni a kész ízzórózsát és máris megy tovább Amikor elindult, az üvegszárnak már ott kell lennie a kampónál. A gép ingamozgása teljesen szabá'yos. És mire átfordul a holtponton, kész az ízzórózsa. Rózsi jó néhányat lekésett, mire erre rájött. De magának kellett erre rájönnie, mert Vera — úgy érezte — kissé kedvetlenül adta a feleleteket. Végül is megunta az érdek'ődést és maga igyekezett kiszámítani mozdulatait. A déli órákban már ritka volt munkájában a selejt. Csak egy baj volt, hogy a futószalagon érkező üvegszár még forró volt, sütötte a kezét. Déli tizenkettőko. ebéd. Az első ebéd ebben az üzemben. ízletes étel, tiszta teríték, fehér terem. Önkéntelenül is összehasonlította a csokoládé-gyárral. Ott sorba keliett állni, az asztalok nem voltak leterítve és az étel sem volt ilyen jó. Az emberek, igaz — egy kissé még idegenek körülötte, de lassan majd csaK megbarátkozik velük. Ebéd után fokozott figyelemmel, pontos moz. dulatokra gyakorolja be magát. Ügy látta, hogy Ver? kicsit irigykedve nézi. Ügy három óra tájban odajött a mester és rászólt Verára: A világnézeti színvonal emelése az SSSR-ben A voronyezsi pártszervezetek nagy eredményeket értek el az 1948—49-es pártoktatási évben. A politikai iskolák és tanulókörök munkája minden eddiginél szervezettebben folyt le. Ennek következménye, hogy a hallgatók aktivitása és képzettségük színvonala emelkedett, a propagandisták pedig az eddiginél még jobban viszonyulnak munkájukhoz. A területi pártszervezetek oktatási munkájának javulása további eredményeik elérésére ösztönözte a voronyezsi pártszervezeteket. A Párt Központi Bizottságának „az új oktatási évnek a pártoktatás rendszerében való előkészítéséről" szóló határozata nagymértékben segítette a pártszervezeteket az elmúlt tanév eredményeinek kiértékelésében. Az elmúlt tanév jó eredményei adták meg az alapot erre az évre. A kimutatások szerint ez évben megnövekedett azoknak a párttagoknak a száma, akik egyénileg tanulmányozzák a marxi-lenini elméletet. Nagyon sok a Lenin és Sztálin életrajzát önállóan tanulmányzók száma. A voronyezsi pártszervezetek több mint 700 instruktort jelöltek ki az elméletileg legjobban képzett párttagok közül, akik a politikai iskolákat és tanulóköröket vezetik. Az előkészítés az oktatásra még a nyár folyamán megindult. Akkor a területi pártbizottság a falusi instruktorok számára egyhónapos tanfolyamot szervezett, amelyen 368 politikai iskolavezető és tanulókörvezető vett részt. Voronyezsben, Lipeckben, Boriszoglevszkben a városi oktatók számára tartottak 3 hónapos tanfolyamot. A marxizmus-leninizmust 'tanulmányozó kommunisták és oktatásvezetők részére a szükséges irodalom kiválasztásában nagy szerepet töltenek be a pártszervezetek könyvtárai. A tapasztalatok kicserélése és ínstruálás céljából a területi pártbizottság értekezletre hívja össze a könyvtárak vezetőit. — Jól tanítsa be ezt a fiatalasszonyt, mert az új gépre megy! Nagy szégyen vo.na, ha az új gép mellett rossz munkásnő áľna! Rózsi Verára nézett. Kíváncsi volt mit szól ehhezl Vera arca egyszerre fölragyogott, a kedvetlenség úgy hullott le róla, mint egy álarc. A lámpák, mintha még fényesebben csillogtak volna. Nagy kő esett le a szívérőL Mosolygó arccal fordult Rózsi felé: — Menni fog ugye, Rózsika? Rózsi nem válaszolt, csak mosolyogva kacsintott rá egyet. Aztán még komolyabban és még szigorúbban szegezte szemét a gép forgására. A mester egy ideig nézte őket, azután egy géppel tovább ment.., Fejrontkor együtt mentek ki az üzemből. Récse felől nedves szél fújdogált. Amíg a hármas villamos megjött, kicsit elbeszélgettek. Rózsi megkérdezte: —

1 Mondja Vera, maga igazán féltette tőlem a gépét? Vera egy pUianatnyi habozás után felelt. Szava halk és csendes volt: — Egy kicsit! Mert az első pillanatban nem gondoltam rá, hogy nemsokára megindult az új gép. — De Vera, hisz nálunk nincsen munkanélküliség! Csak nem hitte, hogy magát most már elküldik, mert én odajöttem. A mi gyárainkból nem küldenek el seniíit. A mi gyárainkban mindig újabb gépek kezdenek dolgozni. Mindig több lesz a munka és mindig több emberre lesz szükség a gépek mellé. Megjött a hármas, fölszálltak és a nagy tolongásban vidáman mosolyogva beszélgettek apró cseprő dolgaikról, lakásról, főzésről, munkáról és szórakozásról. Rózsi a Sánc-útnál leszállt. A trolibusz sokáig nem jött. Megindult gyalog hazafelé. Otthon, a szobában tüzet rakott, felcsavarta a rádiót és jólesően nyujtózKodott el a karosszékben. Gondolatban végigfutott az első nap emlékein Az első napon, amelyet gép mellett töltött. Nyugodt volt és kiegyensúlyozott. Biztos volt magában, erős és bizakodó. Ügy érezte, hogy jó munkát végzett. Csodálatba ejtette, elbűvölte a gép De egyúttal magához közelállónak érezte. Kezével néhány mozdulatot tett a levegőben, mintha még a gép mellett állna. A pesti rádió mozgalmi dalokat közvetített. Dúdolgatni kezdte. Azután a megszokott otthoniassággal törülgetni kezdett a szobában. Kikefélte ura ruháját. Azután a szanaszét heverő újságokat elrakta a fiókba, ahol a pártkönyvecstcéje feküdt. Elővette, nézegette, megsimogatta. Ma először érezte azt, hogy meg is érdemelte... EGRI VIKTOR 12 E Optimista játék három felvonásban ORAVÁNNÉ: Hadd sírjon! fMégis utána megy.) SZEKERES (fejét csóválva utánuk néz, majd felmegy a tornácra. Ott belerúg a még mindig ott álló alkalmatosságba, amit a brigádosok hoztak): Ezzel is mehetnének'már a fenébe! Az ember mindig belebotlik. (Bemegy a házba.) Kis szünet. JÁNOS (jön a kert felöl, a tornácnál megáll és bekiált): Gazduram! . SZEKERES (kijön, ingujjban van, éppen veszi magára a munkaruháját az etetéshez): Mi kell? JÁNOS: Holnap itt a házban szerelünk ... SZEKERES: Rendben van, Öcsém. JÁNOS: Szóljon az Annusnak, rakjon el mindent, hogy odabent mozogni tudjunk. SZEKERES: Meglesz, meglesz. (Visszamsgy.) DANI (bejön az utca felől. A képe kicsit vörös és nem áll egészen* biztosan a lábán. De nem ittas, jókedvűen dúdolgat.) JÁNOS: Hogy megy Odalent a munka, Dani? DANI: Mint a karikacsapás. Azt üzenik, hogy hatkor a kocsmában lesznek. JÁNOS (végigméri): Mondd, nem jártál te már arra a kocsma felé? DANI: Még a színét se láttam ma. Bizisten. Nem hiszed atyus? JÁNOS: Nagyon gyanúsan csillog a szemed. DANI: Hja! Csak egy kis hazait kóstoltam. Kisüstön főtt... A Pintér fiú cipelt be az egyik komájához. JÁNOS: Te kulákházba jársz pálinkázni... ? DANI: Ne haragudj, atyus, bizisten csak két pohárral ittam ... vagy hárommal... JÁNOS: Azt a lányt meg mért küldted el? DANI: Nem küldtem, magától ment, egyszer csak eltűnt ... JÁNOS: És azóta ott lóg megint a nyakamon,.. Nem tudok dolgozni tőle. A kalapácsot majd a fejére íjtettem. DANI: Baj, hogy nem ejtetted rá... Legalább kijózanodott volna. JÁNOS: Miket vartyogsz... Terád férne a kijózanodás... Mars, mars! Sietnünk kell. Erős a szél, viharra áll az idő. (Kimennek. Szekeres gazda kijött. Már levetette ünneplőjét. Dézsát cipel.) ANNUSKA (kezében kis csomaggal, füzetekkel jön az utca felől): Hagyja azt a dézsát, édesapám. Mindjárt megetetem én a disznókat, csak kötényt kapok magamra. SZEKERES: Maradj csak ünneplőben. Itt járt a Gabi. ANNUSKA: Nem szólt semmit, édesapám? SZEKERES: Egy árva bötüt se. Gondoltam, hangulat, majd elszáll és eszedre térsz. ANNUSKA: Rosszul hiszi, édesapám. Nem hangulat... Vagy olyan sürgős magának a férjhezmenésem? SZEKERES: Mindennek meg van az ideje. Most annak, hogy főkötő alatt tudjalak. ANNUSKA: A mult héten még nem /olt olyan sürgős ... Én ráérek, megmondtam. SZEKERES (megvakarja a fejét): Nehéz ez teveled. Odván akaratos lettél egyszerre, olyan makacs... (Hátramegy.) ANNUSKA (keze az ajtó kilincsén, ekkor Gábor jön.) GÁBOR: Annuska! ANNUSKA riassza fordul. Nem üdvözli a fiút, tornácon szinte elállja az útját. Nem haragos, inkább közönyös): Mit akarsz? GÁBOR: Elvinnélek a könalomig a kocsimon ... ANNUSKA: Nincs kedvem kocsikázni... GÁBOR: Majd megjő ... Ügy nekieresztem a két derest, repülünk mint a mennyországba. ANNUSKA: Csakhogy nékem nincsen kedvem mennyországba repülni véled. GÁBOR: Ejha valaki ma ballábbal kelt "cl... ANNUSKA: És valaki még mindig nem rja megérteni, hogy én nem kérek az udvarlásából. GÁBOR: Szóval, kosár! ANNUSKA: Okos ember kevesebből is megértette volna. Kevesebből és korábban. GÁBOR (más hangon, ami őszintén fakad belőle): Annuska lelkem, nem ípv befőttünk mi egymással. Valami összezavart... Talán én is megbántottalak. Hidd el, nem akartam. ANNUSKA (ő is enged a keménységéből): Nem haragszom én, Gabi. GÁBOR: Egy csöppet sem? ANNUSKA: Egy csöppet sem. GÁBOR: Akkor mért vagy most így ellenem ... ? Valaki megvadított... tudom is kicsoda. (Más han,/j De én annak a szemébe nézek! A jussomból nem engedek, hogy tudjad... És ezt megmondhatod néki is... Annak a zubbonyesnak, akinek varrogatsz éa viszed a jó falatokat.^ ANNUSKA: Nem igaz. Egyszer vittem nem is néki de mindnek. GÁBOR: Az az egyszer is sok volt... Most aztán teszek róla, hogy ennek vége legyen ... Megmondtam, nem tágítok! És ha az a semmiházi nem értené, i»ajd gondoskodom róla, hogy tudja: kívül tágasabb! ANNUSKA: Bolond vagy! GÁBOR: Látom a szemeden, hogy félted! Jól is teszed. Van miért! ANNUSKA: Mit akarsz? Verekedni? Ismerlek, alattomban nekimennél! GÁBOR: Neki világos nappal is... De ne félj! Tudok él vigyázni a bicskámra. Nem csukatom le magam miatta... Csak arra felelj: 5 vagy én! ANNUSKA: Bolond vagy, se te, se 5! (Bemegy a házba.) SZEKERES (jön az istállóból): Megint összetűztetek... Gyere el este, addig én beszélek a fejével. GÁBOR: Beszéd itt már nem használ, Gáspár bácsi... (Szekeres be a házba.) Kis szünet. GÁBOR (cigarettára gyújt, már menni akar, amikor megpillantja a kert felől jövő Danit): Hé, Dani! DANI (előre jön): Mi kell? GÁBOR: Abból a kisüstön főttből van még jócskán nálunk is. DANI: Nekem mára elég volt. Az a két pohár is a fejembe szállt... Nem tudok rendesen dolgozni... GÁBOR: Eh, hagyd azt a büdös munkát! Vasárnap van. Ki látott ilyet, hogy ünnepnap is nyúzzátok magatokat ... DANI: Majd pihenünk, ha meglesz a villany. El tehetsz egy üveggel abból a jóból akkorra. GÁBOR (nevetgél): Eggyel? ... Van nékem akár egy hordóval. Oszt más is ... DANI: Micsoda?... (Folytatása következik.)