Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-14 / 12. szám, szombat

UJSZ0 1950 janin ár 14 A tél közeoén Gábor Rózsi otthagy­ta a csokoládégyárat, mert gép mellé akart állni. A gép úgy fűtötte a kép­zeletét, mint egy nagy Skoda Mikádó •mozdony a gyorsvonati kocsikat. Ez a szó: gép —, úgy muzs'kált benne hó­napok óta, mint valami fülbemászó népszerű slágei.. Ez zenélt és zaka tóit benne a csokoládégyárban is, ami­kor a karácsonyi kollekciót csomagol­ta. Ez tüzelte, lázította. Gép, gép mel­lé állni! Termelő munkával résztvenni a i ország vérkeringésében, eggyé válni a gyári munkástömegekkel, Az igazi munkástömegekkel. Mert a cso­koládésok, úgy látta — nem az iga­ziak. Nagyrészt a környező falvakból verődtek össze Egy-két hónapig dol­goznak, azután megint visszamennek a faluba. így aztán nem is alaku'hat ki közöttük igazi kollektív #let, közössé­gi munka. Nem a gyárban élik le éle­tük nagyobb részét Hétfőn reggel hat órakor indult el először. Korán kelt, a hideg konyhá­ban gyorsan megmosakodott. Becso­magolta zsemléiét, meg va'ami mara­dék húst, azután visszament a szobá­ba. hogy búcsút vegyen az urátó'. aki még az igazak álmái aludta. Megísó. kolta, azután egy önkéntelen mozdu­lattal megigazította a takarót. Ráné­zet az órára megijedt, hogy e késik és futásnak eredt. A sötét lépcsőház­ban majdnem elbotlott valami kitett szemetesládában Megdörzsölte fájó bokáját és kilépett a ködös utcára. Éppen csak elcsípte a trolibuszt. A temetőnél átszállt a túlzsúfolt villa­mosra, amelyen éphogy lógni tudott. A villamos teli volt munkába siető ál­mos és fázó emberekkel. Ez a vonal a bratislavai üzemek főütőere. A harma­dik megállónál teszá'lt, befordu't a sarkon és máris előtte tündökölt a gyár csillogó ablaksora. Csalogatta, hivogatta ez a nagy fényesség Meg­gyorsította lépteit, hogy ne fázzon. Szinte futásban érkezeti a forgóajtó elé. Bebukott rajta, kártyáját bedugta az ellenőrzőórába és besietett az üzem­be. Ügy tetszett neki, hogy a portás egy kicsit idegenül méri végig. Át­szaladt az udvaron a villamoskörte osztályra. A ruhatárba bedobta a ka­bátját, — no lám ez is újdonság, a csokoládégyárban i'lyen nem volt. A hatalmas terem már zsongott, bú­gott, zúgott, sistergett a rnunKa za­jától. Egy pillanatra megállt az ajtó­ban, szeme beitta a SOK fényt, a sok — most még idegen embert és bizony­talan léptekkel e'indu't a mester felé. Az kedvesen mosolygott rá, egy lé­péssel eléje ment. Tort szlovákságára magyarul felelt vissza. Egyszerű sza. vakkal magyarázta meg, hogy mit csi­náljon. Azután odavezette a körkörös géphez Bemutatta a gépet kiszolgáló leánynak, akinek Vera volt a neve. El­mondta neki, hogy ez a fekete fiatal­asszony is a gép mellé áll és ezért be kell tanítani Vera bizalmatlanul és HORVÄTH LÁSZLÓ: O era fél fi a gépéi idegenül mérte végig. Nem tudta hirte­len elképzelni, hogy melyik gépre vet­ték fel ezt az új munkásnőt. A vil­lanykörte összeállító teremben mind a négy gép foglalt volt. Betanult munka­erők hosszabb idő óta dolgoztak mel­lettük. Vera féltette a helyét A munka nem volt nehéz, a kereset jó. majdnem ki­lencszáz korona hetente, az üzem szép és tiszta, bőséges és olcsó az üzemi konyha, megszokta az embere­ket. Es megszokta a körkörös gépe­ket meg a futószalagot is, amelyről tudta, hogy mindig pontosan hozza az üvegszárakat. Megkedvelte a munkát. Ismerte már a gyá rtás minden mozza­natát. Egy mozdu :at balra — két ujjal kiemelni a me'eg üvegszárat a futó­szalagról. Egy mozdu'at jobbra — két újjal kiemelni a már kesz izzórózsát és az állványra áüftja. Nincs ebben semmi nehézség. A gép ügyesen és egyformán jár é" ügyesen iárnak a meleg üvegtől kissé megkeményedett női kezek. És most jön az az idegen nő, akit be kellene tanítanid De ez nem is vo'na olyan nagy baj, csak azt tudná, hogy hova akarják beállítani. Melyik gép­hez? A négy gép foglalt. Egyik gép­kezelővel sincsen semmi baj. Jaj, csak át ne helyezzék éppen őt va'amelyik másik osztályra, vagy esetleg elkül­dik? Rózsi Vera mellé állt és nézte a ke­zét. Figyelte mozdulatait, munkáját. A szeme csil'ogott és önkéntelenül mo­solyra görbült a szája. Vera komo'yan nézett maga elé és szeme egy pilla­natra tovább sikiott és megállt az ötö­dik gépen. Két hét óta szerelik már. Gyönyörű új masina. A jó ég tudja, honnét hozták, kik csinálték. Annyi bizonyos, hogy csi'log-villog, mint a karácsonyfa. A lányok szeme vágyva tapad rá. Lehetséges, hogy ezt a fia­talasszonyt erre vették fel. Egy kissé megkönnyebbü't. Majd odafordut Ró­zsi fe'é és rekedtes hangon mondta: —• No most kezdje maga! Rózsi leült a gép mellé. Eleinte egy kicsit ügyetlenül ment a munka. Az iivegszár többször kicsúszott az ujjai közül Egyszer meg is égette a kezét. De ez nem keserítette el. Dolgozott, gyors mozdulatokkal próbálta munká­ját végezni és jól haladt. Néha egy pillanatra felnézett Verára. Sejtette, hogy mi történik benie. És amikor el­kapta a tekintetét, biztatóan mosoly­gott feléje. A terem zúgott, a gépek surrogtak, csörrentek a selejtkörték, néhol halk beszéd zsongott, egy másik teremből muzsika hallatszott át, a lányok gyors és fürge mozdulattal etették az örökké éhes gépeket. A terenben fiatal lá­nyok szaladgáltak fe! és alá, vitték a kész anyagot az ellenőrzőbe és a cso­mago'óba. A nyolc óra úgy futott mint egy felriasztott mezei nyúl. Rózsinak min­den perce újabb tapasztalatokat ho­zott Az első órákban mindig a bal kezét nézte, amely a futószalag felé nyúlt, hogy leemelje az üvegszárat. Nemsokára rájött am, hogy ha a ke­zét nézi, elkésik a kész ízzórózsa ki­véte'ével és a gép to«ább megy. Fi­gyelmének a gép holtpontjára kel! öszpontosulnia, amikor beakasztja az üvegszárat és oda, ahonnét kiemeli a kész ízzórózsát, amelyet jobb kezének egy másik mozdulatával kel) az áll­ványra helyeznie. A gép nem vár, a gép állandóan forog. Csak egy pillanat­ra szakítja meg forgását, ekkor kell kivenni a kész ízzórózsát és máris megy tovább Amikor elindult, az üvegszárnak már ott kell lennie a kampónál. A gép ingamozgása teljesen szabá'yos. És mire átfordul a holtpon­ton, kész az ízzórózsa. Rózsi jó néhá­nyat lekésett, mire erre rájött. De ma­gának kellett erre rájönnie, mert Vera — úgy érezte — kissé kedvetlenül ad­ta a feleleteket. Végül is megunta az érdek'ődést és maga igyekezett kiszá­mítani mozdulatait. A déli órákban már ritka volt mun­kájában a selejt. Csak egy baj volt, hogy a futószalagon érkező üvegszár még forró volt, sütötte a kezét. Déli tizenkettőko. ebéd. Az első ebéd ebben az üzemben. ízletes étel, tiszta teríték, fehér terem. Önkéntelenül is összehasonlította a csokoládé-gyárral. Ott sorba keliett állni, az asztalok nem voltak leterítve és az étel sem volt ilyen jó. Az emberek, igaz — egy kis­sé még idegenek körülötte, de lassan majd csaK megbarátkozik velük. Ebéd után fokozott figyelemmel, pontos moz. dulatokra gyakorolja be magát. Ügy látta, hogy Ver? kicsit irigykedve né­zi. Ügy három óra tájban odajött a mester és rászólt Verára: A világnézeti színvonal emelése az SSSR-ben A voronyezsi pártszervezetek nagy eredményeket értek el az 1948—49-es pártoktatási évben. A politikai isko­lák és tanulókörök munkája minden eddiginél szervezettebben folyt le. Ennek következménye, hogy a hall­gatók aktivitása és képzettségük színvonala emelkedett, a propagan­disták pedig az eddiginél még jobban viszonyulnak munkájukhoz. A területi pártszervezetek oktatási munkájának javulása további ered­ményeik elérésére ösztönözte a voro­nyezsi pártszervezeteket. A Párt Köz­ponti Bizottságának „az új oktatási évnek a pártoktatás rendszerében való előkészítéséről" szóló határoza­ta nagymértékben segítette a párt­szervezeteket az elmúlt tanév ered­ményeinek kiértékelésében. Az elmúlt tanév jó eredményei ad­ták meg az alapot erre az évre. A kimutatások szerint ez évben megnö­vekedett azoknak a párttagoknak a száma, akik egyénileg tanulmányoz­zák a marxi-lenini elméletet. Nagyon sok a Lenin és Sztálin életrajzát ön­állóan tanulmányzók száma. A voronyezsi pártszervezetek több mint 700 instruktort jelöltek ki az elméletileg legjobban képzett pártta­gok közül, akik a politikai iskolá­kat és tanulóköröket vezetik. Az elő­készítés az oktatásra még a nyár fo­lyamán megindult. Akkor a területi pártbizottság a falusi instruktorok számára egyhónapos tanfolyamot szervezett, amelyen 368 politikai is­kolavezető és tanulókörvezető vett részt. Voronyezsben, Lipeckben, Bo­riszoglevszkben a városi oktatók számára tartottak 3 hónapos tanfo­lyamot. A marxizmus-leninizmust 'tanul­mányozó kommunisták és oktatás­vezetők részére a szükséges irodalom kiválasztásában nagy szerepet tölte­nek be a pártszervezetek könyvtárai. A tapasztalatok kicserélése és ín­struálás céljából a területi pártbi­zottság értekezletre hívja össze a könyvtárak vezetőit. — Jól tanítsa be ezt a fiatalasszonyt, mert az új gépre megy! Nagy szé­gyen vo.na, ha az új gép mellett rossz munkásnő áľna! Rózsi Verára nézett. Kíváncsi volt mit szól ehhezl Vera arca egyszerre fölragyogott, a kedvetlenség úgy hul­lott le róla, mint egy álarc. A lámpák, mintha még fényesebben csillogtak volna. Nagy kő esett le a szívérőL Mosolygó arccal fordult Rózsi felé: — Menni fog ugye, Rózsika? Rózsi nem válaszolt, csak mosolyog­va kacsintott rá egyet. Aztán még ko­molyabban és még szigorúbban sze­gezte szemét a gép forgására. A mester egy ideig nézte őket, azután egy géppel tovább ment.., Fejrontkor együtt mentek ki az üzemből. Récse felől nedves szél fúj­dogált. Amíg a hármas villamos meg­jött, kicsit elbeszélgettek. Rózsi meg­kérdezte: — 1 Mondja Vera, maga igazán féltet­te tőlem a gépét? Vera egy pUianatnyi habozás után felelt. Szava halk és csendes volt: — Egy kicsit! Mert az első pillanat­ban nem gondoltam rá, hogy nemso­kára megindult az új gép. — De Vera, hisz nálunk nincsen munkanélküliség! Csak nem hitte, hogy magát most már elküldik, mert én odajöttem. A mi gyárainkból nem küldenek el seniíit. A mi gyárainkban mindig újabb gépek kezdenek dolgoz­ni. Mindig több lesz a munka és min­dig több emberre lesz szükség a gé­pek mellé. Megjött a hármas, fölszálltak és a nagy tolongásban vidáman mosolyog­va beszélgettek apró cseprő dolgaik­ról, lakásról, főzésről, munkáról és szórakozásról. Rózsi a Sánc-útnál leszállt. A troli­busz sokáig nem jött. Megindult gya­log hazafelé. Otthon, a szobában tü­zet rakott, felcsavarta a rádiót és jól­esően nyujtózKodott el a karosszékben. Gondolatban végigfutott az első nap emlékein Az első napon, amelyet gép mellett töltött. Nyugodt volt és ki­egyensúlyozott. Biztos volt magában, erős és bizakodó. Ügy érezte, hogy jó munkát végzett. Csodálatba ejtette, elbűvölte a gép De egyúttal magához közelállónak érezte. Kezével néhány mozdulatot tett a levegőben, mintha még a gép mellett állna. A pesti rádió mozgalmi dalokat köz­vetített. Dúdolgatni kezdte. Azután a megszokott otthoniassággal törülgetni kezdett a szobában. Kikefélte ura ruháját. Azután a sza­naszét heverő újságokat elrakta a fiókba, ahol a pártkönyvecstcéje fe­küdt. Elővette, nézegette, megsimogatta. Ma először érezte azt, hogy meg is érdemelte... EGRI VIKTOR 12 E Optimista játék három felvonásban ORAVÁNNÉ: Hadd sírjon! fMégis utána megy.) SZEKERES (fejét csóválva utánuk néz, majd felmegy a tornácra. Ott belerúg a még mindig ott álló alkal­matosságba, amit a brigádosok hoztak): Ezzel is me­hetnének'már a fenébe! Az ember mindig belebot­lik. (Bemegy a házba.) Kis szünet. JÁNOS (jön a kert felöl, a tornácnál megáll és bekiált): Gazduram! . SZEKERES (kijön, ingujjban van, éppen veszi magára a munkaruháját az etetéshez): Mi kell? JÁNOS: Holnap itt a házban szerelünk ... SZEKERES: Rendben van, Öcsém. JÁNOS: Szóljon az Annusnak, rakjon el mindent, hogy odabent mozogni tudjunk. SZEKERES: Meglesz, meglesz. (Visszamsgy.) DANI (bejön az utca felől. A képe kicsit vörös és nem áll egészen* biztosan a lábán. De nem ittas, jókedvűen dúdolgat.) JÁNOS: Hogy megy Odalent a munka, Dani? DANI: Mint a karikacsapás. Azt üzenik, hogy hatkor a kocsmában lesznek. JÁNOS (végigméri): Mondd, nem jártál te már arra a kocsma felé? DANI: Még a színét se láttam ma. Bizisten. Nem hiszed atyus? JÁNOS: Nagyon gyanúsan csillog a szemed. DANI: Hja! Csak egy kis hazait kóstoltam. Kisüstön főtt... A Pintér fiú cipelt be az egyik komájához. JÁNOS: Te kulákházba jársz pálinkázni... ? DANI: Ne haragudj, atyus, bizisten csak két pohárral ittam ... vagy hárommal... JÁNOS: Azt a lányt meg mért küldted el? DANI: Nem küldtem, magától ment, egyszer csak el­tűnt ... JÁNOS: És azóta ott lóg megint a nyakamon,.. Nem tudok dolgozni tőle. A kalapácsot majd a fejére íj­tettem. DANI: Baj, hogy nem ejtetted rá... Legalább kijózano­dott volna. JÁNOS: Miket vartyogsz... Terád férne a kijózano­dás... Mars, mars! Sietnünk kell. Erős a szél, vihar­ra áll az idő. (Kimennek. Szekeres gazda kijött. Már levetette ünneplőjét. Dézsát cipel.) ANNUSKA (kezében kis csomaggal, füzetekkel jön az utca felől): Hagyja azt a dézsát, édesapám. Mindjárt megetetem én a disznókat, csak kötényt kapok ma­gamra. SZEKERES: Maradj csak ünneplőben. Itt járt a Gabi. ANNUSKA: Nem szólt semmit, édesapám? SZEKERES: Egy árva bötüt se. Gondoltam, hangulat, majd elszáll és eszedre térsz. ANNUSKA: Rosszul hiszi, édesapám. Nem hangulat... Vagy olyan sürgős magának a férjhezmenésem? SZEKERES: Mindennek meg van az ideje. Most annak, hogy főkötő alatt tudjalak. ANNUSKA: A mult héten még nem /olt olyan sürgős ... Én ráérek, megmondtam. SZEKERES (megvakarja a fejét): Nehéz ez teveled. Odván akaratos lettél egyszerre, olyan makacs... (Hátramegy.) ANNUSKA (keze az ajtó kilincsén, ekkor Gábor jön.) GÁBOR: Annuska! ANNUSKA riassza fordul. Nem üdvözli a fiút, tornácon szinte elállja az útját. Nem haragos, inkább közö­nyös): Mit akarsz? GÁBOR: Elvinnélek a könalomig a kocsimon ... ANNUSKA: Nincs kedvem kocsikázni... GÁBOR: Majd megjő ... Ügy nekieresztem a két derest, repülünk mint a mennyországba. ANNUSKA: Csakhogy nékem nincsen kedvem menny­országba repülni véled. GÁBOR: Ejha valaki ma ballábbal kelt "cl... ANNUSKA: És valaki még mindig nem rja megér­teni, hogy én nem kérek az udvarlásából. GÁBOR: Szóval, kosár! ANNUSKA: Okos ember kevesebből is megértette vol­na. Kevesebből és korábban. GÁBOR (más hangon, ami őszintén fakad belőle): An­nuska lelkem, nem ípv befőttünk mi egymással. Va­lami összezavart... Talán én is megbántottalak. Hidd el, nem akartam. ANNUSKA (ő is enged a keménységéből): Nem harag­szom én, Gabi. GÁBOR: Egy csöppet sem? ANNUSKA: Egy csöppet sem. GÁBOR: Akkor mért vagy most így ellenem ... ? Va­laki megvadított... tudom is kicsoda. (Más han,/j De én annak a szemébe nézek! A jussomból nem en­gedek, hogy tudjad... És ezt megmondhatod néki is... Annak a zubbonyesnak, akinek varrogatsz éa viszed a jó falatokat.^ ANNUSKA: Nem igaz. Egyszer vittem nem is néki de mindnek. GÁBOR: Az az egyszer is sok volt... Most aztán te­szek róla, hogy ennek vége legyen ... Megmondtam, nem tágítok! És ha az a semmiházi nem értené, i»ajd gondoskodom róla, hogy tudja: kívül tágasabb! ANNUSKA: Bolond vagy! GÁBOR: Látom a szemeden, hogy félted! Jól is teszed. Van miért! ANNUSKA: Mit akarsz? Verekedni? Ismerlek, alattom­ban nekimennél! GÁBOR: Neki világos nappal is... De ne félj! Tudok él vigyázni a bicskámra. Nem csukatom le magam miatta... Csak arra felelj: 5 vagy én! ANNUSKA: Bolond vagy, se te, se 5! (Bemegy a ház­ba.) SZEKERES (jön az istállóból): Megint összetűztetek... Gyere el este, addig én beszélek a fejével. GÁBOR: Beszéd itt már nem használ, Gáspár bácsi... (Szekeres be a házba.) Kis szünet. GÁBOR (cigarettára gyújt, már menni akar, amikor meg­pillantja a kert felől jövő Danit): Hé, Dani! DANI (előre jön): Mi kell? GÁBOR: Abból a kisüstön főttből van még jócskán ná­lunk is. DANI: Nekem mára elég volt. Az a két pohár is a fejem­be szállt... Nem tudok rendesen dolgozni... GÁBOR: Eh, hagyd azt a büdös munkát! Vasárnap van. Ki látott ilyet, hogy ünnepnap is nyúzzátok maga­tokat ... DANI: Majd pihenünk, ha meglesz a villany. El tehetsz egy üveggel abból a jóból akkorra. GÁBOR (nevetgél): Eggyel? ... Van nékem akár egy hordóval. Oszt más is ... DANI: Micsoda?... (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents