Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-14 / 12. szám, szombat

1950 január 13 UJ SI

® A szabad Kína angol elismerésének visszhangja Pekingben Az elmúlt napok során, mint erről lapunk hasábjain már beszámoltunk, a brit impérium kormánya bejelentette készségét, hogy a Kínai Népköztársaság kormányát de jure és de facto elismeri. Anglia politikai irányvonala ismert s hogy mégis készségesnek mutatkozott a szabad Kína elismerésére, abban nagy szerepet játszik az a tény, hogy Anglia mostani politikai állásfoglalása n:m őszinte szívből fakadó, csak a helyzet kényszeríti rá. Az új Kína hírügynöksége hoszszabb nyilatkozatban ' foglalkozik az angol impérium kormányának kínai politikájával, amelynek során leszögezi, hogy Kína felszabadított népe és annak kormánya aszerint fogja irányítani lépéseit, amiként a brit kormány cselekszik, nem pedig aszerint, amiként nyilatkozik. A pekingi hivatalos közlemény egyébként a következőket tartalmazza: Három hónappal és hat nappal a Kínai Népköztársaság' kikiáltása után a brit kormány — 13 ország kormányának nyomdokába lépve — bejelentette készségét, hogy „diplomáciai kapcsolatokat létesít a Kínai Népköztársaság központi népi kormányával a két ország kölcsönös hasznára az egyenjogúság, valamint a terület és a szuverénitás kölcsönös tiszteletbentartása alapján". A kínai népnek bizonyára kívánatos az olyan diplomáciai kapcsolat, amely valóban a két ország kölcsönös hasznát szolgálja az egyenjogúság, a terület és a szuverénitás kölcsönös tiszteletbentartása alapján. A kínai nép ezt az elvet vallja: „tedd másnak azt, amit más neked tesz" és „hallgasd meg más szavait és figyeld meg tetteit". A kínai központi népi kormány a maga lépéseit ahhoz, igazítja, hogy a brit kormány hogyan cselekszik Kína irányában, nem pedig ahhoz, hogy minő nyilatkozatot tesz. A kínai nép még élénken emlékszik a brit kormánynak Kínával szemben tanúsított magatartására. Különösen emlékeznek Kínában a londoni sajtószolgálat magyarázataira azzal a bejelentéssel kapcsolatban, hogy a brit kormány felveszi a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal. Az angol hivatalos és félhivatalos hírügynökségek kezdettől fogva — durva hamisítással — a Kínai Népköztársaság központi népi kormányát „kínai kommunista kormánynak" mondták. Az angol hivatalos és félhivatalos hírügynökségek azt is hangoztatták, hogy egy kormány elismerése semmiesetre sem jelenti az illető kormány politikájának helyességét. Bizonyos, hogy a brit imperialista elemek legkevésbbé sem rejtették véka alá a Kínai Népköztársaság és általában az imperializmussal szilárdan szembenálló népi demokráciák iránti ellenséges érzelmeiket. Hivatalos brit bejelentés alapján köztudomású az is, hogy a tamszui br't konzul Formoza szigetén de facto kapcsolatokat szándékozik fenntartani a formozai kínai hatóságokkal. Hozzátették, ez nem jelent de facto diplomáciai kapcsolatot ezekkel a hatóságokkal, mert a brit konzul feladata csupán arra szorítkozik, hogy megóvja a brit érdekeket a szigeten. A brit kormánynak ez a magatartása kétséget ébreszt az iránt, vájjon alkalmazkodni akar-e ahhoz, amit a kínai népi kormány kért a külföldi kormányoktól, nevezetesen meg fogja-e szakítani kapcsolatait a Kuomintang reakciós klikkjével. Ezt majd eldöntik a tények. Az angol hivatalos és félhivatalos hírügynökségek azt is kiemelték, hogy ha a brit kormány elismeri a pekingi kormányt, ez távolról sem jelenti annak az elhatározásának gyengítését, hogy folytatja harcát az úgynevezett „kommunista terrorizmus" ellen a Malájföldön és általában arra törekszik, hogy gátat vessen a kommunista terjeszkedésnek a Távol-Keleten. A szóbanforgó hírügynökségek hozzátették, hogy a colomboi értekezlet határozatai nagymértékben hozzájárulnak ehhez az erőfeszítéshez. Ez a megállapodás igen hasznos a kínai nép, valamint mindama népek számára, amelyek a brit imperializmus és a brit imperialista ügynökök igája alatt szenvednek. Igen hasznos a brit nép számára is. A népek világosan láthatják ebből, hogy mire törekednek politikai téren a coiombói értekezleten résztvevő kormányok. Ezek után az imperializmustól elnyomott népeknek semmiféle illúziójuk sem lehet az imperializmus felől. Az elnyomott népek csupán akkor szabadulhatnak fel és csak akkor kényszeríthetik az imperialistákot szabadságuk elismerésére, ha maguk küzdik ki azt, mint ezt a kínai nép tette. ÜJSI0 eélnaggár munUásnöi egymással oeisengezoe vállalnak újabb kötelezettséget A bratislavai cérnagyár már elnyerte az elmúlt évben az élüzem címet és ekkor az állami „Standard" zászló a birtokába került. Az 1950-es évben meginduló élmunkásmozgalomban még nagyobb célt tűzött maga elé, amennyiben most arra törekszik, hogy minden dolgozója élmunkás teljesítményt érjen el. A gyár munkásközössége a szocialista munkaversenyben példaadóan veszi ki részét. Külön versenyosztály dolgozik a szervezésen Kelecsényi elvtárs vezetésével, aki felbecsülhetetlen munkát végez. Fiatal, tevékeny egyéniség, aki felfogta munkája fontosságát és lelkes meggyőződéssel szervezi a versenyeket, bámulatbaejtö pontossággal regisztrálja az eredményeket. Minden elért százaléktöbblet egyéni öröme is. — Mióta vett ilyen szép lendületet az élmunkásmozgalom a gyárban? — kérdem, miután az előttem lévő táblázatról leolvastam, hogy öt munkásnő közül négy élmunkás. delkezésére állnak, hogy problémájukat megtárgyalják velük. — Sztálin születésnapjára vállalt kötelezettségek idején megkérdez— Az élmunkásmozgalomnak és a szocialista verseny kifejlődésének óriási lökést adott az 1949 májusában megtartott IX. Pártkongresszus. A munkásokkal megértettük a verseny értelmét, de ez a tény egymaga még nem vezetett volna ezekhez a szép eredményekhez. A munkások felismerték azt az igazságot, hogy a munkást senkisem kényszeríti a munkateljesítmény növelésére, mindenki úr a maga portáján, maga szabja meg, mit akar. Nem gépember, hanem egy célért dolgozik, amely elsősorban az ö gyermekeinek érdeke. A munkavezetők és mesterek mindenkor a dolgozók renés fáradtságtól. Ilyenkor az öreg kályha is lázadozni kezdett, füstölt, kormot okádott és nyilvánvaló volt, hogy átkozza a sorsát, hogy ilyen népes munkáscsaládhoz került és éppúgy védekezett a füstjével, mint poloska a szagával. E bútorokhoz végrehajtók nem nyúlhattak, mert abban a pillanatban megszűntek volna bútorok leírni. Igazán csakis az anyjuk értett hozzájuk. Ha jött az ünnep, úgy ragyogtak, mint foghíjas vénasszonyok, az a béke áradt belőlük, amivel az úri demokrácia megajándékozta őket. Anyja megkente őket petróleummal és úgy áradt belőlük ez a szag, mint a bűzös lehellet. Ám meg kell adni, hogy ünnepnapokon, mintha érezték volna az ünnep fényének méltóságát, rendesen viselkedtek, sőt olyan rendesek voltak, hogy szinte tapadtak az emberhez. E meghitt öreg bútorok között anyja úgy járt-kelt szerény méltósággal, sürgős és halaszthatatlan munkájával, kezében a kopott seprővel, mint jogarral felszerelt császárnő a birodalmában. Kora hajnalban kezdte eréllyel a rend fenntartását és folytatta egész nap kitartó, fáradhatatlan energiával. Ott motoszkált az öreg tűzhely körül, kék és vörös csorba fazekakat rakott rája és fakanalakkal. gyors mozdulatokkal keverte bennük a mindennapi varázslatot, aztán egyszerre csak otthagyta hirtelen a tűzhelyet, csorba, füstös munkatársait és rohant a síró kisbabához, hogy megszoptassa. A kisbaba egy bölcsőben feküdt, mely valaha ,sárgára volt festve, jelképesen sárgára, emlékeztetve az embert az apró, kis, eleven babák pelenkáira, de később lepattogott róla a festék és a bölcső úgy nézett ki, mintha nemrégen a feketehimlöt heverte volna ki. Ez a bölcső harminc éven keresztül nem ösmert nyugalmat, állandó munkára volt ítélve, mint az ártatlanul elítélt rab, mint a császárnő, Pista édesanyja. És a bölcső viszonylagosan még a legrendesebben bírta az iramot, csak néha-néha, ha már elviselhetetlen volt számára a síró kölyök rikácsolása, fordult egyet türelmetlenségében és ingerülten kidobta terhét. Sem a kölyöknek, sem a bölcsőnek nem történt semmi baja, edzettek voltak mind a ketten, mintha tudták volna, hogy a kényeskedés művészetét nem nekik találták fel. Ám nem lehet tagadni, ősszel gyümölcs is jutott a házba. Pista anyja kiment a piacra és hatalmas szatyrában rohadt körtét és almát hozott haza. Otthon a sebész ügyességével kivágta a rohadt részt, így került aztán ebéd után gyümölcs is Pistáék asztalára. Anyjának bámulatos ügyessége volt a rohadt gyümölcs felhajszolásában. A kofák, a falubeli parasztasszonyok már ösmerték, tudták, hogy a rohadt gyümölcsök kiváló szakértője és ha valahol megjelent, akkor egész biztos, hogy valami már bűzlött ott. Pista anyja egyetlen merész pillantással végigmérte a rohadt gyümölcs tulajdonosát, kiszedte a legrohadtabb gyümölcsöt, a tulajdonos orra alá dugta, hogy szagolja és nézze meg, hogy tulajdonképpen mit akar eladni. Ezután, mint aki jól végezte a dolgát, olyan nevetséges árat igért, hogy a tulajdonos nem akarta azt odaadni. Az anyja ekkor visszahajította a kezében levő rohadt gyümölcsöt, még hozzátette, hogy épp most fordult be a sarkon egy földbirtokos a hintajával, aki rohadt gyümölcsöt keres, de neki sajnos, nincs több ideje ilyen trágyával foglalkozni, mert sürgős^ halaszthatatlan ügyeket kell még elintéznie. Tíz percig ezután lesben állt, résen volt, nézte, figyelte, nem-e jön valaki más szegény ördög a zsákmányért, majd mikor látta, hogy veszély közeledik, hirtelen elhatározással még egy koronát hozzácsapott az árhoz és megkapta keserves zsákmányát. Ilyenkor ősszel, ha nagyon sok volt a rohadt alma a piacon, akkor rétest is sütött. Homlokán virító verejtékcsöppekkel hozta be a nagy tálat a szétmáló almásrétesekkel. Barnás, fénylő arca ragyogott a fáradtságtól és boldogságtól, hogy létrehozta számukra kedvenc nyalánkságukat. Apja, a templomszolga, komoran morgott, hogy tönkre teszi öt ezzel a pazarlással. És anyja, miközben bő áldással osztotta szét közöttük a savanykás rétest, mert takarékoskodni kell a cukorral, mosolyogva, némi gúnnyal jegyezte meg az apjának, hogy bizony varázslónak kéne annak lennie, aki téged tönkre akar tenni. És Pista már akkor is határozottan érezte, hogy a rétest csakis az anyjának köszönheti és nem az úri demokráciának. De ma már tudta azt is, hogy az ütlegeket és pofonokat, amit apjuktól kaptak a legjelentéktelenebb kihágásért, azt igenis annak a demokráciának köszönhették, amely gonddal borította el proletár életüket. Ma is úgy élt benne apja dühe fűszerezve a súlyos csapásokkal, mint valami fájó tövis. Ezektől a kitörő dührdhamoktól csakis az anyja védte meg őket olymódon, hogy gyermeke és férje közé állt. Ez a düh az úri demokrácia terméke volt, mert apja tisztességes ember hírében állott és még véletlenül sem fordult elő, hogy a kocsmát látogatta volna. Dédelgetés és ölelgetés nélkül nőttek fel, a meghittségét, a szeretetet tisztán anyja jelenléte árasztotta, aki a késői esti órákban is ott motoszkált a szobában, a petróleumlámpa sárgás fényében. Az árnyéka ilyenkor megnőtt és Pista szorongó kis szívével szeretettel kisérte anyja árnyékát mindennüvé, amíg élénk, tűnődő szemeit el nem nyomta a jótékony álom. Igen, az álom, most is aludni szeretett volna, de a mellette levő társaság az égő villany mellett kártyázott. Pista hirtelen felállt és felszólította a társaságot, hogy hagyják abba a kártyázást, mert aludni akar. Valaki megjegyezte a társaságból, hogy ez a fülke nem hálókocsi. Erre ö azt válaszolta, hogy a fülke nem kártyázószalón és abban a pillanatban eloltotta az égőt. Halvány liláskék fény árasztotta el a fülkét, Pista visszaült a sarokba, senki sem mozdult, az utasok szívében feszült, ellenséges csönd fészkelt, karján a világító óralap hajnali három órát mutatott és igazolta eljárásának helyességét. Boráros Gizella tem egyik munkásnőnket, mit szól ezekhez a szép eredményekhez? — folytatja Kelecsényi elvtárs. A munkásnő azt válaszolta ne' kem, hogyha mindig így dolgozhatnak, hogy a mesterek velük együtt dolgoznak és közös megértéssel végzik a munkát, akkor mindig így fog • menni a munka. A gyárunkban folyó munkaversenyek lendületét annak is tudom be, hogy maga a verseny serkenti munkára a dolgozó kat, mert ez szétbonthatatlan soro zata a munkának: az egyik munkás teljesítménye szorosan összefügg a másikéval. Okvetlenül hozzájárult még eredményeinkhez a nemrég megjelenő üzemi ujságunk is. Beszéljen azonban most már az üzem két legjobb élmunkásnője, Bíró Margit és Boráros Gizi. Mindketten az elmúlt évben négyszer kitüntetett élmunkásnök. Bíró Margit hosszú évek óta a legszorgalmasabb munkásnöje a gyárnak. A csomagolóban dolgozik, Özvegy asszony, két gyermekét neveli. — Mondjon valamit munkateljesítményéről. — A munkaversenyek megindulása előtt 1948-ban 101 százalékot értem el. 1949 januárjában már 104 százalékot és decemberben már 115 százalékos átlagteljesítményt. A KSS kongresszusra vállalt kötelezettségem 170 százalék, amely teljesítménynek az elérése egyáltalán nem nehéz. Én csak akkor érzem jól magam, ha erős ütemben dolgozhatok. Betegnek érzem magam néha, ha az osztályok nem látnak el kellő munkaanyaggal. — Mint a régi munkásnő, miben látja a különbséget a kapitalista és a szocialista világ munkásának élete között? — Óriási különbséget látok. A kapitalista gazdánál nem voltunk emberek, munkavezetőink hajcsárok voltak. Most mi vagyunk az urak az üzemben. Nekem minden igyekezetem az, hogy a mellém kerülő fiatalokat megtanítsam munkamódszereimre és az igazi munkaerkölcsre. Nagyon megvagyok elégedve jövedelemmel, özvegyasszony létemre ' gyermekeimet nevelni tudom Ha az üzem teljes aktivitással dolgozik, 1500—1700 koronát keresek hetenként. A KSS IX. kongresszusára kihívtam munkaversenyre Szakáll Magda munkatársnőmet, aki 130 százalékos teljesítményt vállalt. Közben megérkezik fehér munkaruhájában még a munkairamtól kipirult arccal Boráros Gizella, aki Püspökiről jár be mindennap. Hét éve dolgozik a gyárban. Négy gépnél dolgozik. A KSS IX. kongresszusára \22 >zá. za'ékos teljesítményt vállalt és munkaversenyre Szabó Ica munkatársnőjét, hívta ki, aki 118 százalékot vállait. — Meg kell jegyeznem — mondja Boráros Gizella —, hogy a mi osztályunkon 122 százaléknál nagyobb teljesítmény nirnip. Nagy öröm nekem a munka és büszke vagyok, hogy elnyertem az élmunkásnő címet. Jói érzem magam a gyárban, mert elismerik munkámat. — Érzi azt, hogy a mai népi demok. ratikus rendszerünkben milyen megbecsült ember a munkás? — Hogyne érezném, amikor mind az újság, mind a rádió folyton a munkásokkal foglalkozik, a könyvek, versek, rólunk szó'nak, színházak a mi életünk kel fogialkozrak. Látom és érzem, hogy a jobb jövő felé megyünk. Beszélgetésünkbe belekapcsolódik Varga elvtársunk, aki mester az üzemben. A következő felvilágosítást adja az elért normákról. Bíró Margit — Munkásaink teljesítménye magas és most főleg a munka minőségi megjavítását szorgalmazzuk. Es azonkívül, hogy az átlagteljesítmény elérje azt a fokot, amit élmunkásaink elérnek. A KSS IX. kongresszusára vállalt kötelezettségek aláírása még nincs befejezve. Az akciót a munkások csinálják, tőlük indul ki, mi csak tanáccsal és szaktudással állunk mellettük, amikor a kötelezettség nagyságát megállapítják. A munkaerkölcs nálunk nagyon jó, nemzetiségi súrlódások soha nem voltak, holott háromféle nemzetiségű munkások dolgoznak együtt. Munkaerőhiányunk van, ha emelni tudnánk munkáslétszámunkat, könnyebben érnénk el célunkat. Munkásnőink nagy része vidékről jár be, már négy órakor hajnalban útban vannak és néha a kocsi lépcsőin utaznak. Ezért nagyon sürgős és fontos lenne az ötéves tervben előirányzott internátus felépítése. Ez a legnagyobb és legsürgősebb szükséglete munkásközösségünknek. Ha ezt megvalósíthatjuk, akkor mind szociálisan, mind kulturálisan a legna. gyobb szolgálatot tesszük dolgozóinknak. Kultúréhségiiket sem csillapíthat, ják sem itt, sem falujukban. Innen a munkaidő befejezésével rohannak a vasúthoz, már éjszaka van, mire hazaérnek. A beteglétszám is lényegesen csökkenne, ha itt lakhatnának, különösen tél idején Itt megfe'elő szocialista nevelést kapnának a fiatalok, akik a mi reménységeink. A cérnagyár munkásközössége valóban megérdemli, hogy kormányunk ezt a törekvésüket támogassa és megadja ezeknek a dolgozóknak a lehetőséget a nyugodt munkára és kulturális fejlődésre. Ez a munkásgárda meg fogja hálálni majd népi demokratikus kormányunknak ezt a gondoskodását. Turi Mária. — A román kultúrattassé látogatása Bratislavában. A hét végén látogatott el Bratislavába Abter Signa asszony, a román követség kultúrattaséja. Abter asszony Jassyban született és Csehszlovákiát diákkori itttartózkodásából ismeri. Prága, ahol három héttel ezelőtt foglalta el hivatalát, első állomása külföldi szolgálatának. — A román asszonyok január 10- en az egész országban béketüntetéseket rendeztek. A demokratikus asszonyok szövetsége gyűléseket és alőadásokat tartott a gyárakban, az iskolákban, a városokban és a vidéken. — A Telepress hírügynökség közli, hogy a Colombóban január 9"én összeült angol birodalmi kiküldöttek leginkább két kérdést tárgyalnak meg. A vörös veszedelmet és a népi demokratikus Kína sikereit, valamint,a felszabadulási mozgalmakat a gyarmati és félgyarmati országokban. — Amerikai fegyverek Formozának. A „Daily Mail" című újság közli, hogy a Marjin nevű török hajóra 90 vagón amerikai hadianyagot raktak fel, köztük 200 tankot és páncélautót. Ezeket a fegyvereket Formoza szigetére szállítják.