Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-11 / 9. szám, szerda

UJSZ0 1950 január 11 R. RACHUNOV: Klasszikus munka a nemzetiségi kérdésről (J. V. Sztálin „A nemzetiségi kérdés és a leninizmus" című könyvéről.) I. J. V. Sztálinnak, a marxizmus zseniális teoretikusának, az érdeme a bolsevista párt elméletének és programmjának kidolgozása a nemzetiségi kérdésben, amely csak a proletár forradalom alkalmával nyert teljes megoldást. Sztá.in elvtárs már 1913-ban „A marxizmus és a nemzetiségi kérdés" c. kíváió müvében megokolta az orosz marxista elmé etet a nemzetekről és hatalmas csapást mért e kérdés opportunista meghamisítóira. Sztálin elvtárs müvei IX. kötetében van kinyomatva az ő klasszikus munkája „A nemzetiségi kérdés és a leninizmus",' amelyet 1929-ben írt meg. Ez a mű a marjci-lenini elmélet továbbfejlesztését jelenti a nemzetiségi kérdésben az új történelmi viszonyok alapján. J. V. Sztálin voit'az, aki először kimondta az új szocialista nemzetekről és a burzsoá nemzetekről szóló tételt és rámutatott a köztük fennálló alapvető különbségekre. Világosan és találóan határozta meg a nemzetek fejlődésének menetét a kapitalizmus megdöntése után és megokoita a Párt politikáját a nemzetiségi kérdésben. J. V. Sztálinnak ez a munkája felbecsülhetetlen új értéket hozott a marxi-lenini tan kincsestárába, a társadalom fejlődéséről és igen nagy tudományos és politikai jelentősége van az SK(b)P és a testvéri kommunista és munkáspártok számára. Mi a nemzet? E fogalom meghatározására Sztálin elvtárs azt mondja, hogy a nemzet az emberek történelmileg kialakított tartós közössége, amely a társadalom alapján négy fő vonás következtében jön létre. Ez a négy fő jellemvonás, amelyet Sztálin elvtárs igen lakonikus találó és világos módon fejt ki, a következő: a közös nyelv, a közös terület, a közös gazdasági élet és a közös lelki megalapozottság, amely a nemzeti kultúra közös sajátos tulajdonságaiban nyilvánul meg. Sztálin elvtárs nem egyszer hangsúlyozza, hogy a nemzet teljes meghatározásának feltétlenül tartalmaznia kell mindezeket a jellemvonásokat, mivel mihe'yst egy közülök hiányzik, a nemzet megszűnik nemzet lenni. Teljesen hibásak azok a kísérletek, amelyek „ki akarják egészíteni" Sztálin meghatározását a nemzetről, még az önálló nemzeti állam megkövetelésével. Ennek a „jellemvonásnak" az elfogadása a nemzet meghatározása szempontjából feltétlenül szükségesnek igazolná az imperialisták nemzetiségi és gyarmati elnyomó politikáját, ideológiai alapot képezne a nemzetiségi ellentétek és viszályok számára, a nemzetiségi és faji diszkrimimáció számára. Azzal, hogy az egyes nemzetek az imperiaiist.3 elnyomás következtében meg vannak fosztva attól a lehetőségtől, hogy önálló államuk lehessen, még nem szűnnek meg nemzetek lenni. A történelem azt mutatja, hogy sok nemzet létezik, akk.ir is, ha függő helyzetben van és akkor is, hogyha a kényszerített asszimilációra irányuló folytonos törekvéseknek van kitéve és nemcsak, hogy létezik és rabszoigasorsba döntőivel szemben ádáz harcban megőrzi nemzeti sajátságait, hanem még fejlődik is. Sztálin elvtárs a nemzetek kitartásának hatalmas ereje, ről ír. Kautskv, az opportunizmusnak e patriarchája. hiábj dicsérte le'kesen a németek assz'milátori munkáját Csehországban, hiába állította, hogy a csehek már szine teljesen el vannak né-' mefesedve és mint nemzetnek szinte nincs jövőjük. Ismeretes, hogy a csehek és ž szlovákok, akik sokáig imperialista einyorriás alatt voltak nemcsak hogy el nem németesedtek. hanem nemzeti kulturájuk fejlődésében még nagy sikereket is éltek el és ma a munkásosztály és annak előcsapata a Kommunista Párt vezetése alatt országukban a szocialzimust építik. „A török asszimilátorok", — írja J. V. Sztálin, — az összes asszimilátorok között a legkegyetlenebbek, egész évszázadokon át kínozták és nyomorgatták a balkáni népeket, de nemcsak, hogy nem érték el azok likvidálását, hanem ellenkezőleg kapitulálásra kényszerültek. A cári Oroszország eloroszo. sítói és a németporosz germanizálók, akik csak kevéssel maradtak a török asszimilátorok mögött kegyetlenség dolgában, több mint száz éven ái kínozták a lengyel népet és követtek el erőszakot rajta éppenúgy, mint ahogyan a perzsa és török asszimilátorok kínozták és igyekeztek eltüntetni a föld színéről az örmény és grúz nemzetet, azonban nemcsak, hogy nem ér. ték el ezeknek a nemzeteknek a iikvi. dálását, hanem ellenkezőleg ők is kapitulálásra kényszerültek". Most már az egész világ tudja, hogy a bolgár és a román nép, amely sokáig török elnyomás alatt volt, a iengyel nemzet, amely erőszakos oroszosítás és germanizálási törekvések alatt nyögött, ma önálló államm ' rendelkezik. Ezek az országok teljes mértékben élvezik a Szovjetúnió segítségét, amelylyel a népi demokrácia minden országa teijesen egyenjogú kapcsolatokat vett fel. Ezek a kapcsolatok szuverénitásuk kölcsönös tiszteletben tartásán alapulnak és ezek az o.szágok sikeresen építik a szocializmust, a Szovjetúnió a kommunizmust. A legutóbbi események — Kínában a forradalom történelmi győzelme, a vietnami és indonéziai nep hősi harca függetlenségéért — szintén az ottani nemzetek életerejéről tesznek bizonyságot. „A nemzetiségi kérdés és a leninizmus" című munkájában Sztálin elvtárs formába öntötte és megokolta a kétféle nemzeti típusról szóló tanítást — a burzsoá nemzetekről és a szocialista nemzetekről. J. V. Sztálin szigorú bírálatnak vetette alá a nemzeteknek a kapitalizmus előtti korszakban való keletkezésérői szóló nem marxista elméletet és rámutatott arra, hogy a nem^ zetek a fejlődő kapitalizmus alapján keletkeztek, amikor eltűnt a feudális széttagozódás és amiKor az előbbi helyi piacok helyett nemzeti piacok jöttek létre és amikor kulturális és gazdasági központok keletkeztek. Ezek a nemzetek Sztálin eivtárs sze. rint burzsoá nemzetek. E nemzetek élén a burzsoá osztály és annak pártjai állanak. A burzsoá nemzetet azon az irányzatok jellemzik, amelyek az osztály „harmóniára" irányulnak a nemzet belsejében, saját országuk területének kiterjesztésére más nemzetek országterületériek elfoglalásával, az idegen nemzetekkei szembeni gyűlölet szítására, a nemzetiségi kisebbségek elnyomására, stb. A burzsoá nemzetek igyekeznen az imperializmus által egyetlen frontot megteremteni. A burzsoázia és azok híveinek az osztálybéke megteremtésére irányuló törekvései a burzsoá nemzet belső viszonyaira jeliemző, engesztelhetetlen osztályellentéteket hoznak létre, amelyeknek feltétele a sajátos termelési viszonyok a burzsoá társadalomban. Ez az ellentét minden burzsoá nemzetet lényegében két nemzetre oszt: a kizsákmányolók nemzetére és a kizsáKmányoltak nemzetére. Egészen természetes, hogy a burzsoá nemzetek addig léteznek, ameddig a kapitalizmus és sorsuk szorosan összekapcsolódik a kapitalizmus sorsával, mivel a kapitalizmus bukása feltétlenül magával vonja ezeknek a nem. zeteKnek az eltűnését. „Azonban a világon más nemzetek is vannak" — mondja Sztálin elvtárs, — „ezek az új szovjet nemzetek, amelyek a régi burzsoá nemzetek aiapjain fejlődnek és aiakulnak k la kapitalizmus megdöntése után Oroszországban, a burzsoáziának és nacionalista pártjainak likvidálása és a szovjet rendszer megerősítése, után". Ezeket a nemzeteket egyesíti és irányítja a munkásosztály és a Kommunista Párt. Az osztályellentéteK helyett a szovjet társadalomban az osztályok baráti együttélése uralkodik, amely az új szocialista termelési viszonyokon nyugszik. Áz ellenségesség és a kölcsönös bizalmatlanság érzése, amely a cári Oroszország burzsoá nemzeteire jellemző, a Szovjetunióban eltűnt és helyére a kölcsönös barátság és a testvéri együttműködés érzése lépett. Míg a burzsoá nemzetek a bomlást és a széthullást élik át, amely belső ellentéteikből jön létre, amelyek a burzsoá nemzeteket szétbontják és széttépik, addig a szovjet nemzetek, amelyek minden belső ellentéttől mentese*, a történelemben a soha nem látott erkölcsi politikai egység pé'dái. A szovjet kultúra 1949-ben Az anyagi jóléttel és bőséggel párhuzamosan fejlődik és emelkedik a szovjet nép kulturális élete és színvonala. Tudomány, művészet, irodalom együtt lombosodik a dolgozók alkotó tevékenységével, a népi tehetségek hatalmas kibontakozásával. Vájjon melyik kapitalista ország dicsekedhetik a tömegek művelődésének olyan széles lehetőségével, mint aminőket a szovjet ország nyújt fiainak és leányainak? A Szovjetunióban valósággá vált a kötelező hétosztályos népoktatás, megvalósult a felnőtt lakosság között az írástudatlanság felszámolása. Az elemi- és középiskolákban, technikumokban és felsőbb tanintézetekben több mint 36 millió ember tanul — közel ötször több, mint 1914-ben, Esti iskolák, tanfolyamok, magántanulórendszerű főiskolák és technikumok ezrével állnak a dolgozók rendelkezésére. Az üzemekben sztahanovista iskolák várják az ifjakat és javakorbelieket, hogy a magas termelékenységű munkamódszerekre, az új technikára tanítsák meg őket. A szovjet állam óriási összegeket áldoz a népnevelés, a népművelődés céljaira. 1949-ben ezek a kiadások több mint 60 milliárd rúbelt tettek ki, nem számítva a szak- és egyéb szervezetek hasonló célú kiadásait. Az Egyesült Államokban az elmúlt évben népnevelés céljaira mindöszsze 250 millió dollárt irányoztak elő,, 72-szer kevesebbet, mint a hadicélokra. Csudálatos-e, hogy Amerikában a gyermekek és serdültkorúak milliói meg vannak fosztva még az elemi művelődés lehetőségeitől is. A szovjet tudomány, Sztálin elvtárs vezetésével, az elmúlt esztendőben is hatalmas léptekkel ment előre fejlődése útján. A szovjet tudomány, mely minden újat és haladót támogat, a legszorosabb kapcsolatot tartja a szovjet népgazdasággal, a termeléssel, a dolgozó néppel és ezzel jelentékenyen hozzájárul a kommunizmus előfeltételeinek megteremtéséhez. A micsurini tanítás győzelme tanúbizonysága a szovjet tudomány nagyszerű fejlődésének, az atomerő békés célokra való alkalmazása pedig a szovjet tudomány felsőbbrendűségét bizonyítja a kapitalista országok megfertőzött és felbomló tudományával szemben. A szovjet tudomány emberei fáradhatatlanul erősbítik kapcsolataikat az élmlinkásokkal, mérnökökkel, technikusokkal és sikeresen oldiák meg a termelés és a technika időszerű kérdéseit. A szovjet tudomány természeténél' fogva a világbékét és a szovtjet haza felvirágzását szolgálja. Napjaink legnagyobb felfedezése az atomerő, mely az imperialisták kezében a pusztulás és tömeggyilkolás, az ijesztés és zsarolás fegyverévé vált, — az atomerő a szovjet emberek kezében sohasem látott technikai haladás eszköze, mely a népgazdaság további gyors fejlődését biztosítja. A szovjet irodalom, művészet, színház — miután a szovjet közvélemény sikeresen leszámolt az elvtelen, külföldről beszivárgott burzsoá kozmopolitizmus veszedelmével — az elmúlt esztendőben újabb sikereket ért el. A művészet, irodalom, színház magas eszmeiségű alkotásokkal gazdagította a szovjet kultúrát, művekkel, amelyek a szocialista realizmus módszerének alapján híven ábrázolják a szovjet haza gazdagságát, a kommunizmust építő szovjet emberek odaadó, hősies tevékenységét. A szovjet irodalom és művészet nemcsak a szovjet népek, hanem a testvéri népi demokráciák népeinek kommunista nevelésében is óriási jelentőséggel bír. Egyben szószólója annak az igazságnak, melyet a burzsoá sajtó minden módon és eszközzel leplezni igyekszik a világ előtt. • A szovjet nép, a győzedelmes szocializmus népe, mely most fekteti le a kommunizmus pilléreit, fáradhatatlanul növeli az ország anyagi és szellemi kincseit. EGRI VIKTOR 9 Optimista játék három felvonásban GÁBOR: Lepénzelték őket. Hát úgy beszélnek, ahogy a csőrükbe rakták. ISTVÁN: Eh, ostobákkal ne álljon szóba az ember! (Indul.) JÁNOS: Nem ostoba, de gonosz. (Most 5 fordul oda Gáborhoz.) Maga is csak mérgezné itt ezt a szépen induló életet. Felgyújtaná az egész falut, ha nem megy minden a kedvére. Beteg a maga mája, a szíve és minden íze abba a szépen kihízott testébe... De azt megmondom magának: nem a magáé lesz itt az utolsó szó. GÁBOR: A magáé se! JÁNOS (tetőtől talpig végigméri, mielőtt felelne): Az lehet. Nem is az én dolgom, hogy kiebrudaljam ihnen. Majd megteszi a falu egyedül. És remélem, hogy nemsokára . . Na. én kifújtam magam. Mehetünk, Pista! (Elmennek a kerten át. Ferkó követi őket.) Kis szünet. GÁEOR: Maguk meg mit állnak úgy, mint a faszentek. Megkukultak? A kezük-lábuk jár, de a szájuk csukva... Maguknak talán tetszik ez a sok új nyavalya? ORAVÁN: Hát ami a nyavalyát illeti, abban van egy kis igazsága annak az elvtársnak. GÁBOR: Gondolhattam volna mindjárt, hogy a pártjára áll. Hiszen új gazda. Földet kapott ezektől. ORAVÁN: Nem erről van most szó, öcsém. Az igazság akkor is igazság marad nekem, ha nem kapom azt a hat holdat... Elmondjam néked, milyen volt az én életem? Hogy micsoda cseléd h <v' Uyban laktunk mink gyerekkoromban, négy-öt család egymás tetejibe? Hogy az én apám szalmakötéllel szorította a hasára azt az ezerfoltos vedlett gúny íját, amikor éppen a te apád födjén botorkált a fagyban, hajnali viharban. GÁBOR: Mit hánytorgatja ezeket? ORAVÁN: Hogy tudjad: én is ilyen ágról-szakadt, kivert senki volnék, mint az apám, ha w. ti fejetek szerint menne még ez a világ... De hála a Mennybélinek, nem úgy megy. És ha most az elvtársak, akik ellen úgy fenekedtek, azt mondják, hogy emberek, álljatok össze, tegyék ezt, meg amazt, szövetkezet kell, akkor abban nem lesz egy csepp hamisság sem. GÁBOR: Végin csattan az ostor! ORAVÁN: Csattan, de a te bőrödön és nem az enyémen. Hogy hat holdat kaptam? Hát kaptam, dukált nekem. Tudod te is igen jól, hogy mennyi gondom és bajom volt véle. Se igám, se szerszámom. Ki segített? Az apád vagy a többi nagygazda?... Hát segítettek, ha duplán megdolgoztam érte ... Most már egy kicsit egyenesbe vagyok... De azért a gond nem lett kevesebb. Nézzed csak, milyen fekete amott az ég alja ... Jöhet a vihar, a jég, elveri a búzámat... Három malackát hizlalok. Ha beléüt a vész ... GÁBOR (epésen): Leveszi a nyakáról a szövetkezet, ugyi? ORAVÁN: Azt nem, öcsém, de a gond javát azt igen... Csinál a szövetkezet hizlaldát, beadom a malacomat, nincs gondom a beszolgáltatással. Ha jön a vész, már nem az én bajom... Oszt ha segítség kell, ott a szövetkezet Mert az egy nagy összetartó, együtt dolgozó nagy család ... Nem kell a Flóris Vendel úr, meg az édesapád drága igája, ott a gépállomás, ott a traktor ... Olcsóbb lesz a vetés-szántás, az aratás ... GÁBOR: De okos lett, amióta itt tanyázik ez a brigád. ORAVÁN: Látom, néktek mán az is fáj, ha a szegény ember egy kicsit tovább lát az orra hegyénél... Hát ide nem jő vissza az a régi világ. Itt nem lesz többé kulákbasáskodás. GÁBOR: De kitanulta! ORAVÁN: Hiába epéskedsz, öcsém. Ez mán így van ... hogy nektek kifele áll a szekeretek rúdje. Csak anynyit mondok még: a magad eszével élj és ne az apád nyemát taposd Őt mán nem fogja a világ megváltoztatni. Te fiatal vagy, még okulhatsz. GÁB»"R; Befejezte' ORAVAN: Nem én, öcsém. Folytatom akár éjfélig. GÁBOR: De én befejeztem. Nem azért gyüttem, hogy nagykanállal egyem a bolondgombáit... Otthon van az Annusr.a? SZEKERES: Itt lesz a szomszédba. Érte gyüttél? GÁBOR: Érte. Gondoltam, megszalasztom egy kicsit a lovakat. Ellustulnak a nagy álldogálásba ... Elhajtom őket a kőhalomig, oszt egy trappban vissza. SZEKERES: Hát. csak vidd azt a lányt. Neki se fog ártani, ha egy kicsinyt nekiszaladhat a világnak. Olyan sápadtka mostanság. Csak forgolódik, sóhajtozik egész éccaka. GÁBOR: Van arra orvosság, Gáspár bácsi. Akkurátos, kopróbált orvosság. (Indul.) BARTÁKNÉ (ijedt, töpörödött, reszketős kezű anyóka): 'csértessék az úrjézuskrisztus ... SZEKERES: Mindörökké! BARTÁKNÉ: Gabikám, lelkem, téged kereslek. GÁBOR: Na, mi kell nagyanya. BARTÁKNÉ: Gondútam itt talállak a — mennyasszonyodnál ... Eljöttem ... GÁBOR: Ejnye, de kerülgeti... Látja, hogy sietek. — BARTÁKNÉ: Egy percecskét csak, édes lelkem ... Kérni jöttelek, hogy szólj az édesapádnak, legyen egy kis türelemmel. GÁBOR: Meg van az a pénz vagy nincs meg? (János és István bejönnek a kert felől az udvarba egy-egy tekercs huzalért. Az anyóka hangjára felfigyelnek.) BARTÁKNÉ: Nincs meg, de meglesz ... Őszre biztosan meglesz. Csak addig várjon még édesapád. GÁBOR: Tavaly is őszre ígérte. Oszt egy árva rézgarast se törlesztett. BARTÁKNÉ: Miből, édes lelkem? Tudod milyen vót a termés azon a kis fődecskén. Egy szem búzám se vót. Mert édesapád későn jött az igával. GÁBOR: Persze, most ezért őt okolja ... Hogy későn jött! De azt elfelejti, hogy a vetőkrumplit is ő adta. BARTÁKNÉ: Adta, adta, lelkecském, dehogy felejtem ... Visszafizettem mindent böcsülettel... A fél termést is, ahogy megalkudtunk. GÁBOR: Mért nem irat az unokájának, ha nem tud fizetni. Annak az ura munkás, vasgyári munkás. Sokat keres, fizessen ő. BARTÁKNÉ: Jaj, lelkecském, inkább meghalok. Hogy én írassak? Nem élném túl a szégyent. Kelengyére, bútorra adtam azt a kis pénzt az egyetlen unokámnak, hogy olyan szerencse érte. .. Most tőlük kérjem viszsza? GÁBOR: Nincs semmi hiba, nyanya. Mit jajgat. Ha nincs pénz, ott a két hold föld. Odaadja a pénz helyett és punktum. BARTÁKNÉ (felakadt szemmel, szinte támolyogva): A fődet akarjátok, az én kis fődemet? GÁBOR: Ügy szól az írás is amit adott. (Folytatása következik.)