Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-11 / 9. szám, szerda

1950 január 13 UJ SI® Sándor Erzsi 600 munkaórut ajánl fel a KSS IX. Kongresszusára A szocialista építés folyamán felmerült problémák között sok" szor halljuk mérlegelni az értei miség viszonyát" a szocialista termeléshez. A hivatalnokosztáh gyakran mellőzve érzi magát, amikor a szocialista munka érté keléséről esik a szó. Elvitathatat" lan az adminisztrációs munka fontossága a munkafolyamatban. A termelést kezdetétől, különféle szakaszain át adminisztrálni kell elejétől végig és ahogy Lenin mondotta, nem szabad lebecsülni semilyen munkát, mert a munka összes részei egymásba kapcsolódó láncszemek. Ezen a téren is megmutathatja minden becsületes dolgozó részvételét az ötéves terv sikeres keresztülvitelében. A termelés növelése és a telje" sítmények fokozása azok a tényezők, amelyek biztosítják a szocialista társadalom felépítését, meggyorsítják a magasabb élet" színvonal megvalósítását. Ezt a fontos alapvető igazságot értette meg és tette magáévá a bratislavai Cérnagyár fiatal tisztviselőnője, Sándor Erzsébet, ki ezzel nemcsak példát adott a többi tisztviselőnek arra, hogyan lehet a hivatalnoknak is segíteni a termelésben, hanem egészen új útat nyitott, amelyen — hisszük — utána még sokan fognak haladni. Előttem ül Sándor Erzsébet, 18 éves fiatal leány, munkásszülők gyermeke. Szerény, nem szívesen veszi, hogy a nyilvánosság is tudomást szerzett munkafelajánlásáról. — Mi vezetett Téged arra, hogy munkidőd befejezése után hatszáz munkaóra ledolgozására vállalkoztál a KSS IX. kongresz" szusáig? — Bizonyítékát akartam adni annak, hogy nemcsak a munkásság értette meg az ötéves terv jelentőségét, hanem mi hivatalnokok is és példát akarunk mutatni arra, hogy igenis be tudunk kapcsolódni a termelésbe, csak akarat, szorgalom kell hozzá és az, hogy megértsük miért törté" nik mindez. — Hogy gondolod, miért történik mindez? — Mert előttünk egy szép cél áll, a szocializmus, ezt kellene mindenkinek megértenie, hogy ez az út, a munka útja, a szocializmushoz vezet, azaz a dolgozók jó" létéhez. Otthon kis koromtól azt látom magam előtt, hogy a szüleim dolgoznak, én is szeretek dolgozni, különösen mikor tudom, hogy most, hála a Kommunista Pártnak, minden a munkásság érdekében történik és a mun kásság maga intézi a saját sorsát. — Hogy megy a munkád és mit dolgozói a termelésben? — Az adminisztrációban szám Iázom, a munkidőm reggel héttől fél háromig tart. Miután itt ledolgoztam a munkidőmet, átmegyek a termelésbe és ott a cérnázó osztályon dolgozom este tízig. A munka jól megy, már nem új nekem. Sztálin elvtárs születésnapjára is ilyen kötelezettséget vál laltam és így októbertől decemberig már dolgoztam ebben a műhelyben. — Hogyan értékeled saját ma" gad ezt a munkafelajánlást? — Segíteni akarok a termelés ben azért, hogy minél nagyobb legyen az összteljesítmény, hogy annál többet szállíthassunk kül" földre, ennek következtében több nyersanyagot kapjunk és az itteni fogyasztókat is m'nél jobban és minden fennakadás nélkül kielégíthessük. — Hogyan fogadtak munkástársaid a cérnázóban? — Nagyon "'vc-n és amikor az ő munkájukat figyeltem, rájöttem arra, hogy nem elég dolgoni, illetve az órákat ledolgozni, hanem a teljesítmény a fontos. Akkor leszek megelégedve, ha legalább meg tudom közelíteni az élmunkásnők teljesítményét. Nem a pénzért dolgozom, hanem, hogy gyárunk teljesítménye nagyobb legyen. Mielőtt elbúcsúznánk Sándor Erzsitől, szerényen megmutatja jelentkezési Ivét a Pártba, hol az életrajz leírása után ezeket a szavakat olvassuk: „ígérem, hogy becsületes dolgozója leszek a Pártnak és mindent meg teszek majd, hogy az „elvtárs" nevet kiérdemeljem." Ezeket az ígéreteket be is fogja váltani fiatal barátnőnk, aki már ennyire megértette, mi a munka és melyik az az út, amely a szocializmushoz és a dolgozók jólétéhez vezet. T. M. Ami sző* év 6ta csafr terv maradt, azt a nép* cžemairát a slftsltla Megkezdték a Duna és a Fekete tenger közötti csatorna építését Constanza között, ahol a Dobrudzsa völgye a Duna és a Fekete tenger között a legkeskenyebb. Itt építették a bukares'—constanzai vasútvona at is és itt haladnak át a campinai clajvidékrő! Constanzába vezető petróleumcsövek. KOPÁR PUSZTASAG HELYÉN Hatalmas vá'lalkozás munkálatai kezdődtek meg az elmúlt évben a Román Népköztársaságban. csatornát építenek a Duna és a Fekete-tenger között. A Román Munkáspárt Központi Vezetősége május 25-én határozta el a csatorna megépítését, az erre vonatkozó javaslatokat a minisztertanács elfogadta és az elrniľt nyáron már meg is indultak a csatorna építési munkálatai. Az ország történetében párat'anul ál'.ó műszaki válalkozás a csatorna megépítése. Az első tervek már száz év előtt iáttak napvilágot, de egy évszázad sem volt elegendő a terv megvalósítására. A román népi demokrácia, amelynek vezetőereje a Román Munkáspárt, most gyors eihatározással száz év mulasztását pótolja. Ezzel a nagyszabású alkotással a Román Népköztársaság újabb hatalmas lépést tesz előre a gazdasági fejlődés útján. A csatorna Dobrudzsa középső részén fog végighúzódni Cernavoda és Akik elárulták az angol munkásosztályt! Gallachter elvtárs angol kommunista képviselő, a nagybritannial Kommunista Párt alapítótagja, 1946ban „Vihar készül" címmel könyvet írt az angol munkásság közel kétévtizednyi, 1920—1939 közötti küzdelmeiről, amelyet a Szikra a közelmúltban adott ki magyar nyelven. A könyv két részre oszlik: az első a fiatal kommunista párt növekedéséről szól, arról a korszakról, amikor Gallacher elsősorban mint szervező, propagandista és szónok vett részt a párt harcaiban, a második rész az 1935 utáni évekről, Gallacher képviselővé történt meg1 választásáról és parlamenti tevékenységéről. Gallacher a brit komÍ munisták és munkások harcait saját élményein keresztül mutatja be. Bevezetőben megkapó elevenséggel idézi fel, miképpen vezette öt helyes útra Lenin s mutatott rá, hogy a parlamentarizmus kérdésével kapcsolatban — amint azt a „Baloldaliság — a kommunizmus gyermekbetegsége" című munkájában meg is írta — helytelen nézeteket vall. Színes elevenség jellemzi Gallachert. amikor az anTol munkások harcairól beszél; szókimondó őszinteség, amikor A MFNKASSAG ARULÖIT MUTATJA BE. Mert a két évtizednyi küzdelem felelevenítése közben feltűnnek az árulók is — MacDonald, Attlee, Bevin, Snowden, Frank Hodges, Walter Cifrine, James H. Tomas — szinte lehetetlen valamennyit felsorolni, olyan sokan voltak —, akik a két évtized folyamán a burzsoáziának és a Citynek tett „szolgálataik" jutalmaképpen miniszterekké, lordokká, lovagokká, de legalább is bankigazgatókká léptek elő. Gallacher könyve tehát jelentősebb az egyszerű visszaemlékezésnél. A „Vihar készül" megvilágítja azt az utat, amelyet a brit „szocialisták" a két világháború közötti időszakban jártak végig a amelyet a munkásosztály érdekeinek nap-nap utáni elárulása jellemez. Gallacher könyvéből kitűnik, hogy a húszas években a brit munkásság soraiban is jelentkezett az egységre való törekvés. A vasutasok, bányászok és szállítómunkások például szövetségbe tömörültek, hogy érdekeiket közös erővel védelmezzék meg a munkáltatókkal szemben. A szövetségre fontos feladatok vártak, mert rövidesen megalakulása után a bányatulajdonosok bércsökkentést akartak végrehajtani és valószínűnek látszott, hogy a bányászok után a vasutasokra és a szállítómunkásokra is sor kerül. A három szakszervezet közös sztrájkját azonban Bevin, Hodges és James H. Thomas szakszervezeti vezetők elárulták. a bányászok magukra maradtak és többhónapos hősies ellenállás után végül kénytelenek voltak elfogadni a bércsökkentést. Ugyanerre a sorsra jutottak azután a többi szakmák dolgozói is. Az árulók, Bevin kivételével, otthagyták a szakszervezeti mozgalmat. Hodges például bankigazgatói állást kapót a hálás Citytől. A két világháború között az angol „munkáspárt" kétszer alakított kormányt. 1924-ben a király még némi aggodalommal küldött a munkáspárt öntelt, nagyratörő vezetőjéért, MacDonaldért. Udvari kőröki ben attól féltek, hogy a „munkásvezér" nem lesz hajlandó kezet csókolni a királynak. Csalódásuk rendkívül kellemes volt: MacDonald mindenre hajlandó volt. TÉRDET HAJTOTT A KIRÄLY ELŐTT, illedelmesen kezet csókolt, sőt tudtára adta, hogy mindenkinél jobban rajong az udvari pompáért és ceremóniáért. Mindenki teljes udvari díszbe! — adta ki a parancsot kormánya tagjainak, akik úgy megrohanták az udvari szabókat, hogy azok alig győzték a munkát. A „munkáspárti" kormány minden igyekezete arra irányult, hogy bebizonyítsák: tudnak úgy öltözködni és hajbókolni, mint Anglia bármelyik tory vagy liberális kormánya. A párt jampecei külön klubot létesítettek, hogy megtanítsák a faragatlanabb miniszterket, miként ltell derékból meghajolni és illedelmesen, csámcsogás nélkül enni. A MacDonald-kormány azonban nemcsak a hajbókolásban, hanem a népellenességben is felülmúlta a tory és liberális kormányokat. A „munkáspárti" kormány vitte keresztül a gyalázatos Dawes-tervet, amely az angliai munkanélküliség növelésének rovására állította helyre Németország nehéz- és hadiipari bázisát s ezzel Hitler számára már eleve biztosította az újrafegyverkezés és az agresszió lehetőségét. MacDonald olyan rendszabályokkal — a katonaság igénybevételével — törte le a munkások sztrájkjait, amelyeket még a reakciós kormányok sem mertek alkalmazni. A „munkáspárti" kormány kilenc hőnapig tartó bábszínháza végül is abba bukott bele, hogy minden gyanú nélkül letartóztatta J. R. Campbell kommunista szerkesztőt. A nagy felháborodást keltő provokáció az alsóház elé került, amely bizalmatlanságot szavazott MacDonaldnak. MacDonald második kormánya, amely 1929-ben alakult meg, azzal bizonyította be „munkáspárti" voltát, hogy a húszas évek közepén a heiyi hatóságok á'tal kifizetett munkanélküliségi segély behajtását követelte. MacDonald munkaügyi minisztere a munkanélküliek küldöttségét RENDÖRÖKKEL VERETTE KI HIVATALABÖL A „munkáspárti" kormány utasítására a rendőrség oiyan módszereket alkalmazott a dolgozókkal szemben, amelyekhez hasonlót csak a náciknál lehe. tett tapasztalni. Az iparbárók már 1925-ben kiadták a jelszót: csökenteni kell a béreket. Ezt a követelést azonban csak akkor tudták megvalósítani, amikor MacDo. nald vezetésével ismét a ..munkáspárt" alakított kormányt. A „munkáskormány" jogosnak ismerte el az iparbárók követelését és az ügyet választott bíróság e'é terjesztette A lordokból álló vá'asztott bíróság persze örömmel szállította le a béreket A második MacDonald-kormány époly dicstelenül mult ki, mint amilyen gyalázatosan kormányzott. MacDonald tisztában volt azzal, hogy többször már nem szedheti rá a munkásokat s ezért szép csendben átment abba a táborba, ame'ynek érdekeit mindig hűséggé! szolgálta. Magával vitt egynéhány árulót is s akik megmaradtak a „munkáspártban", nagyon sajnálták, hogy MacDonald nem hívta őket Persze lehetetlen felsorolni azt a tengernyi becstelenséget, amelyet az angol „munkáspárt" a két világháború között elkövetett. A sok közül csak kettőt ragadunk ki, amelyek az angol „munkáspárt" bűnösségét bizonyítják a második világháború előidézésében. Az egyik a spanyol-ügy. amelyben Att. lee-ék ugyanazt az álláspontot képviselték, mint a nácibarát Henderson, Ha'ifax és Chamberlain A második: a csehszlovák kérdés Amikor Chamberlain bejelentette az alsóházban, hogy felajánlotta Hitlernek Csehsz'ovákia feldarabo'ását és az alku megkötésére Münchenbe utazik. Attlee volt az első, aki a „munkáspárt" nevében ALDASAT ADTA HITLER ÉS CHAMBERLAIN EGYESSÉGÉRE. A „munkáspárti" vezetők árulásainak felsorolása közben Gadacher is felteszi a kérdést, mi az oka annak, hogy minduntalan elárulják a munkásokat? „Az — adja meg a választ Gallacher —, hogy társadalmi viszonyaik és társadalmi életük éles e'lentétben áll annak a mozgalomnak szelleméve!, ame'ynek ve zetői lettek. A középosztály tagjai min. dig szívesen és előnyükre használták fel a munkásságot . De mindig féltek, hogy a munkásság kicsúszik kezeik közül és megvadul. Az ő eszményük, amely felé törekszenek, egy jóviseletű, tisztességtudó munkásosztály, amely e'ismeri a „műveltebb" középosztály fe'sőbbségét és aláveti magát irányításának". Az angol „munkáspárt" vezetői tehát nem munkások, hanem középosztálybeli kairieristák, akik időnként felszó'alnak a munkásság gyűlésein, azonosítják magukat cél jakkal s miután „műveltebbek", kegyesen hajlandók a munkásokat „képviselni" a par áment, ben, ahoi azután mindent elkövetnek, hogy a lordok, a sirek és a mindenható nagyhatalom, a City jóindulatát megnyerjék. Azoknak, aki« a munkásárulást magas tökélyie fejlesztették, sikerült is a bankárok és lordok jóindulatát megszerezni s maguk is 'o-dok lettek, mint Snowden, sirek, mint Walter Citrine, avagy bankigazgatók, ami szintén nem lebecsülendő az ő szemüKben, mint Frank Hodges. Ga'lacher könyvének az a legfőbb tanulsága, hogy az angol „szocialisták" árulása nem 1946 ben kezdődött. Az angol „munkáspárt'' több mint három évtizede nap-nap után elárulja a dolgozók érdekeit. Az, amit ma Attlee és Bevin csinál, csupán folytatása MacDona'd árulásainak F három évtized azonban nem mult el nyomtalanul. Az angol kommunisták kigvógultak a kommunizmus gyermekbetegségéből s ma Lenin és Sztálin tanításai szellemében hacolnak a parlamenten be'ül és kívül a korrupt munkásárulók ellen. Attlee és Bevin, jól tudják, miért gyűlölik a kommunistákat Tisztában vannak azzal, hogy a Komunista Párt megerősö dése, az angol munkásság szocialista öntudatraébredést elsöpii az útból, akik az elmú't évtizeden alatt annyiszor taszították nyomorúságba az angol mun. kásokat, a másodk világháború után pedig az egész angol népet kiszolgáltatták az Egyesült Államok imperialistáinak és háboiús uszitóinak. VÍRAGZÖ ÉLET. Ez a vidék rendkívül kopár. Egyhangú pusztaságaival erdőtlen fennsíkjaival, gyéren elszórt falvaival Aigir, Kis-Azsia vagy Mexikó sivatagos vidé. keire em'ékeztet és egészen elüt az ország bármely más vidékétől. Az ég. hajlat igen száraz, itt esik a legkevesebb eső a Román Népköztársaságban. Nyáron a folyók medrében alig van víz. A terv megvalósu'ásáva! megváltozik a táj képe. Eltűnnek majd a mocsarak, megszűnik a malária. A csatorna lesz az egész vidék főütőere, amelynek mentén virágzó falvak, városok, ipartelepek egész sora épül fel. RIZSTERMELÉS, LECSAPOLT MOCSARAK. Miért tartotta a Román Munkáspárt időszerűnek a csatornaépítés tervét? Az iparosodás útjára lepett Román Népköztársaság áruforgalma nő. vekszik. Az ország kereskedelmi for. galma a Szovjetúnióva! a multévinek kétszeresére eme'kedett Küiönősen nagytömegű nyersanyag (gyapot, koksz, vasérc, magnezit, stb.) érkezik a Szovjetúnióról. Az olcsó viziút a csatorna megépítésével jelentősen megrövidül: 460—500 kilométerrel lesz rövidebb a Duna és a Fekete-tenger kőzött a hajók útja. Azonkívül a Dunatorkolat Szulina-ága nagyobb hajók ré. szére használhatatlan. A Duna vize itt ugyanis évente óriási mennyiségű iszapot rak_ le. A mocsaras Szulina-ág karbantartása rengeteg pénzbe kerül. A 76 kiiométer hosszú csatornán, amelyen 1000 tonnás hajók is közlekedhetnek majd, a hajók elkerülik a Duna mocsaras, iszapos deltáját A csatorna igen nagy előnyöket jelent a mezőgazdaságiak is A csatorna m«gépítésével 50.000 hektárnyi mocsaras területet csapolnak le. Az öntözőgazdálkodás nagyarányú kifejlést, tése lehetővé teszi a magasabbrendü belterjes főldműve'ést, a zöldség- és rizstermelést ezen a termékeny talajú, de száraz éghajlatú vidéken. A koíicei kerületben fo'yik a viüamosftH Az 1949-es évben a košicel kerületben a községek villamosításának tervét 93.8 százalékra teljesítették. A tervet azért nem tudfáx teljesen végrehajtani, mert a belső szerzési munkákat magáncégek csinálták, akiknek munkája nem volt megfelelő Ezért a košicel kerületi Nemzeti Bizottság gazdasági előadója azt javasolta, hogy a keletszlovákiai vi'lamcsmDveknél rendezzenek be különleges szerelési osztályt, ame'y átveszi a magánszerelô vállalatok alKalmazottait. A terv tejesítésében érezhető volt a szakmunkaerők hiánya is, bár a2 ezáltal ke'etkezett rést bizonyos mértékig kitöltötte a sz"Kialista munkaver. senv. az önkéntes brigádok bevetése és a Párt IX. Kongresszusára vá'lalt kötelezettségek A košicei kerületben ed. dig a községeknek töb mint fele van vi'Iamositva, még nedig a legtöbb a terehesi járásban és a legkevesebb a királvhe'meci iárásban. Ebben az év. '^en a vt'amosítás 'erén nagy feladatok várnak a košicel kerületre, azonhan terv«zerű mi'nkával és megfe'e'S munkae'ínna! e-">ket a feladatokat teliesíteni is fogják. A szakszervezeti vH$»*;*tvetség a sárga Internacionálé ellen A szakszervezeti világszövetség titkársága Párizsban tartott ülésén tanácskozott a reakciós szabotáló szakszervezeti egyesületekről, ámelyek egyes országokban felhívással fordultak a munkássághoz hogy támogassák az úgynevezett sárga in'ernacionálét, ame'y az amerikai imperializmus fennhatósága alatt működik A szakszervezeti világszövetség titkárságának üléséről kiadott hivatalos kommüniké azo. nosítja magát a dolgozók azon kívánságával, hogy a sárga internacionálé ellen a legerélyesebben lépjen fel és ezért fe'hívja a dolgozókat, hogy nemzetközi kapcso'ataikat méginkább Szilárdítsák meg. leplezzék le a sárga In. ternacionálé áruló vezetőinek hünös tevékenységét, ezáltal fokozottan közreműködjenek abban a törekvésben, hogy e munkísárn'ókat te!ie«en elszigeteljék a dolgozók tömegeitől.