Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-10 / 8. szám, kedd

1950 január 13 UJ SI ® ­- U j SZ0 A kolozsi állami birtok sertéshizlaldába A délutáni órákban közeledünk Érsekújvár felé, sík rónán á t vezet | kaköte'ezettségüket te jesitsük. Csakis itt az út. Itt-ott elhajlik az útvonal, aszerint, hogy a földbirtokosoknak az ő magatartásuknak köszönhető az, hol volt a birtoka. Az út irányát m Ind^g a földbirtokos hatalmi rangja szabca meg. Az útnak okvetlenül a nagybirtok határán kellett haladnia. Szabály volt ez valaha, ami ellen hiába tiltakoztak a falusi kisgazdák. Messze nyugaton most hanyatlik le a nap, vérvörösre festi az eget és a tájnak most olyan a képe, hogy a tavasz első termékeny napjait jut­tatja az utas eszébe. A kép, a hanyatló nap izzóvörös sugaraival szinte megindító. Festő, igazi művész hozzá nem mer nyúlni ilyen napnyugtá­hoz, mert egyetlen hibás színkeveréssel a vörös eiveszti izzó elevenségét és csak a ritkás fák és bokrok pihenő, elalélt ágai és a szántóföldek kí­gyózó szalagjai mint korcsszülöttek maradnak meg a ragyogó tájon. Érsekújvárt már elhagytuk, az út most újra nyílegyenesen fut, a la­pos, termékeny tájon a fekete, zsíros talaj egytagban pihen itt óriási, be­láthatatlan területen. Ez az óriási földterület már az ógyallai állami bir­tokhoz tartozik, felszántva és megboronálva nyúlik a messzeségbe a nap vörösen izzó bűvkörébe. Az elvégzett eredményes munka béké • csönd je pihen a tájon. E békés csöndet a földművesek szorgos munkája teremtette meg és aki követni tudja a népi demokrácia tervszerű építőmunkáját, valami örömteljes izgalommal érzi, hogy itt már érik a szocializmus. A nap hanyatló sugarai egyre hal­ványabbak, egyre erőtlenebbek lesz­nek, a feketén csillogó zsiros talajt birtokba veszik az est árnyai. Az el­suhanó falvak piacain fehéren vilá­gító libák sétálnak még kényelmes lassúsággal, szárnyuk úgy lapul ingó testükhöz mintha zsebrerakoit kéz­zel sétálnának házuk tája körül. Vé­kony, hosszú nyakukon bizonyos méltósággal és közönnyel hordják apró fejüket. A bírtok udvarán Este van már, mire a birtok ud­varába érkezünk. Az udvart újonnan ültetett gyümölcsöskert Veszi körül. Háromezer fiatal facsemete áll itt fegyelmezetten őrt, pontosan kimért távolságban egymástól. Szakértő ke­zek szalmába burkolták a fiatal cse­meték gyönge törzseit. Mindannyian egyformák és úgy tetszik, mintha egyenruha lenne rajtuk. És lehet, hogy már titokban harcolnak is mé­lyen a föld alatt finom, alig látható haj szálgyökereikkel. Az udvar négyszögalakú, elöl a birtok épületében az igazgató és az állandó munkások lakásai vannak elhelyezve, hátul, jó messzire a laká­soktól a sertéshizlalda és a tenyész­marhák istállói húzódnak meg. Mi­vel kevés idő áll rendelkezésemre, ezért az istállókat csak futólag te­kintem meg. Petróleumlámpa ég ben­nük. Szép sorrendben ott állnak jászlaik mellett a Dániából ideszál­litott tehenek, az esti homályban csöndesen és elégedetten kérődznek, mintha otthon lennének, mintha itt születtek volna. Szemben velük a túlsó oldalon ap­ró borjaik követik anyjuk példáját és szorgalmasan kérődznek. Színük ugyanolyan sötétbarna, mint a te­heneké. egyetlen folt sem tarkítja szőrüket. Tisztaság, rend uralkodik ezekben az istállókban. Látni, hogy gondos, szakértő kezek ápolják az ál­latokat. A vezető kis fülkéket mutat nekem, ahol az újszülött borjakat mesterségesen táplálják — A mesterséges táplálkozásnak — magyarázza a vezető — az az elő­nye, hogy abban az esetben is, ha az anyatehén történetesen tuberku­lótikus, a borjú makkegészségessé fejlődhet. Tudományosan be van bl­zonnvítva, hogy a bacillusokat csak­is természetes táplálkozás révén örö­kölheti. Beszélgetésünk folyamán kiderül, hogy a birtoknak tejtermelő üzeme van. A dán tehenek kitűnő tejet ad­nak és van közöttük olyan tehén is, amely 20—22 liter tejet ad naponta. A vezető még hozzáteszi, hogy azért volt szükség e tehenek vásárlására, mert marhaállományunk a háború folyamán leapadt a német fasiszták garázdálkodása következtében. In­nen, az istállókból egyenesen a ser­téshizlaldába megyünk. A h'zlalda épületein meglátszik, hogy nagyon gyorsan kellett őket tető alá hozni. Bár sem anyag, sem elegendő pénz nem állt a birtok rendelkezésére, a birtok vezetősége és munkássága bá­mulatos leleményességgel és ötletes­séggel, nem kímélve erőt és fárad­ságot, egyesült erővel teljesítette az előre megszabott tervet. A hizlalda egyik épületét téglából építették és cementcseréppel fedték. Ugy a téglát, mint a cementcserepet mindjárt a b ;rtokon a munkások gyártották. Miután nem volt sem deszka ,sem facölöp, régi, kiszáradt akácfákat vágtak ki az épülethez és fűzfabokrok vesszőiből fonták meg a hizlalda számára a kerítést A másik épület számára már erre sem volt idő. ezért préselt négyszögű szalmakötegekből állították fel a fa­lakat és náddal rakták ki a tetőt Am nincs mitől tartani, a sertések igen jól érzik itt magukat, jól vé dett, meleg és tiszta helyen híznak pontosan az előre megállapított terv szerint. E sürgős munkánál kiderült, hogy lelkiismeretes vezetők és öntudatos munkások csodákat művelhetnek, ha halaszthatatlan építőmunkáról van szó, mert pontosan tud'iák, hogy tár­sadalmi rendünknek, a népi demo­kráciának ők a támaszai és pillérei is egyben. A jól végzett munka elégedettségé­vel vezetnek körül a munkások a hizlaldában a röfögő, jól hizlalt, sür­gölődő sertések között némi büszke­séggel mutatják meg a cementtarfá­lyokat, ahol a korpával kevert ele­séget készítik a sertéseknek. Innen síneken futó kocsi vezet az etetőbe, ahol cementvályuk várják a mohó étváf"ú kosztosokat. Az etetőt egy­szerű kerítés válaszMa el attól az ele­ven vizű pataktól, amely nyáron a hízóknak valóságos mennyországot ígér. Az igazgató felvilágosít Lednár István, az ógyallai állami birtok vezetője, akinek hatáskörébe ez a birtok is tartozik, felvilágosít, hogyan jött itt létre a. hizlalda és ál­talában mindaz, ami ezen az udva­ron található. És amíg Lednár igaz­gató magyaráz; a kolozsi birtok ve­zetője szerényen hallgat, a szót tel­jesen átengedi a központi igazgató­nak, anélkül, hogy egyetlen megjegy­zéssel is megszakítaná. Lednár igaz­gató a következőket mondotta: — Ezt a birtokot teljesen elhanya­golt állapotban vettük át 1948 októ­berében. A birtokon, amelyen ma marhatenyésztés, sertéshízlalás és tejtermelés folyik, gabonatermelésen kívül egyébbel nem foglalkoztak. Amikor 1919 január elején azt az uta­sítást kaptuk, hogy az év végéig 330 ezer kg húst kell beszolgáltatnunk, a hizlaldában nem volt több, mint 340 sertés. Nehéz probléma előtt ál­lottunk, mert hiszen egy ily nagy­arányú sertéshizlaldára sem anyag, sem munkaerő nem állt rendelkezé­sünkre és amellett olyan helyet is kellett találnunk. amely egészségi sz-mpontból megfelelne a sertések­nek. — Az építőmunka megvalósítására — folytatja Lednár igazgató — a döntő lendületet az ánrlisi gvűlés adta meg, amikor a ba'jcsí és az ógyallai ál>nv birtokok igazgatósága P7 öwevűlt munkássággal a járási KSS titkára jelenlétében elhatároz­ták a két b ;rtok közötti munkaver­.íenyt. A kolozsi udvar munkássága magára vállalta akkor, hogy a IX. kongresszusra a hizlaldát megteremti és teljesíti a ráháruló feladatot. — Gyors iramban indult meg ek­kor a munka — mondja tovább Led nár. — A patak mentén megtaláltuk a hizlalda számára a megfelelő he­lyet, nekiláttunk a téglagyártásnak és ugyanakkor kölcsönkaptunk két gépet arra a célra is, hogy cement­cserepet gyárthassunk a tető számá­ra Pillanatnyi pihenés nélkül folyt a munka, felhasználtunk m'nden lehe­tő anyagot, amire csak ráakadtunk, hogy a munkákban ne álljon be za­var. Maguk a munkálok szolgáltat­ták az ötleteket, nádat és fűzfavesz­szőt vágtak és lankadatlan szorga­lommal minden darab ócskavasat, faanyagot felhasználtak ugyanolyan buzgalommal, mintha a sajátjukat építették volna. — Hidd el — mondja Lednár igaz­gató mosolyogva — magam is meg voltam hatva a munkások hűségétől és nem egyszer este, amikor meg akartam tekinteni, hol tartanak a mun. kával, a munkások még mindig ott do'goztak. Különösen Kurcsik János volt fáradhatatlan, ott motoszkált mindig, kapargá't. javítgatott az épü­leten az esti órákban is és munka­szerszámmal a kezében úgyszólva be­cézgette az épülő hiz'aldát. És ugyan­ezt mondhatom a többi munkásról is. Hladcsik Márton, Perzsa György, Domonkos Benjámin és Erős György, mindannyian őszinte igykezettel já­rultak hozzá ahhoz, hogy vállalt mun­hogy a mult évben, körűibe ül 4.000 sertést hizlalhattunk. Ezidén természe­tesen az a szándékún!, hogy a hizlal­dát alaposan felszerelve kiépítsük és ha legközelebb idejössz, beszélni fog majd a munka önmaga és nem kell magyarázatokba bocsátxoznom. Kurcsik János beszél... Mivel sajtos kevés idő- áll rende ke­zesemre, kiválasztom a munkások kö­zül a iegkivá óbbat, hadd közölje ő benyomásait. Határozottan tudom, hogy nem adhatok teljes képet e mun­kások igyekvéséről. de ez akkor is ne­héz lenne, ha az éjszakán át itt ma­radnék és mindegyikkel. külön külön beszélnék. — Tessék, nyugodtan kérdezhetsz — mondja Kurcsik János, gomblyuká­ban a ROH-tól kapott vörös sza aggal díszített éremmel Élmunkás köny­vecskéjét és az ajándékul kapott órát megható büszkeséggel mutatja. Érett és bátor ember Kurcsik János, derűs, vidám fény van a tekintetében. Kérdéseimre a következőket vála­szolja: — Már 1948 óta dolgozom itt, de csak 1949 e'ején lettem a birtok ál­landó alkalmrcsottja. Havi fizetésem 1600 korona, de ehhez még a hízók utáni prémium és ezzel együtt 8000 koronára rúg a havi fizetésem. Napon­ta nyoc órát dolgozom, természetesen ha szükség van rá. akkor többet. A munkarend a következő: reggel fé'­ötkor ke'ek. elkészítem a hízók számá­ra az e'eséget. F-^után én reggelizem és megetetem őket és tizenkettőig dolgozom Ebéd !dő-e egy óra pihenőt teszek. Ebéd után következik' úira a hízók etetése és a hizlalda takrrítása, rendbentartása. Mert nem szabad elfe­lejteni. hogy az állatokat ápolni kell legalább is o'yan gonddal, mint ahogy az ember önmagát gondozza. Kérem, tessék ezt komolyan venni, tapaszta­latból mondom ezt és így is van. — Munkámat egyébként éppo'.y szí­vesen végzem, mintha 'mindaz, rml A Fekete-tengerhez vezető r UJ aunai at A román népköztárjaság'^an hatal- j foncos6Í . 0únak, mert fgy meggyorsul mas munkálaiOK kezdődtek meg az , a román nép. köztársaság és egyút­elmúit esztendőben. Serény munkás­kezek ezrei csa.orna. építenek a Du­na és a Feke'.e tenger között. Párat­lanul álló müizaki vállakózás a csa­torna megtpitése, amellyel a román munkáspárt és a román népi demok­rácia száz év mulasztását pó'.olja és amely az országnak hatalmas gazda­sági fejlődését íogja előidézni. A csa­torna Cserna Voda és Konstanca ki­kötök között fog végighúzódni, Dob­rudzsa középső részén. Ez a vidék, amelyen a csc.tornát létesítik, rendkí­vül kopár. Algir, Kls­(zsía vagy Me­xikó sivatagos vidékeire emlékez et. Ezen a vidéken alig esik eső, nyáron a folyók medrében alig van víz, az éghajlat igen szarsz. A csatom? fal­építésével eltűnnek majd a mocsa­rak, megszűnik a malária, a cc"lorna mentén virágzó falvak, városok, ipar­telepek egész sora fog épülni. A román népközt '-saság a csatorna kiépítését azért ítélte soronkívüli tal a többi nl.nl demokratikus köztár­sságok vízi o^szokötlo'.ése a Szov­jetunióra! Az iprroscdás útjára lé­pett román népköztársaságnak, am;lynek áruforgalma állandóan nö­vekszik, a csatorna rendkívül: hasz­not fog jelenteni. A Duna és a Fe­kete tenger közötti út e csatorna m:g­építésével 500 kilométerrel jrövidül le azonkívül figyelembe kell venni, hogy a Duna torkolata nagyobb ha­jók részére használhatatlan volt. A mocsaras Szt'l "-ág karbantartása rengeteg pénzbe került. Az új csa­torna következtében a hajók elkerül­hetik a Duna iszapos deltáját és így ezertonnás hajók is közlekedhetnek majd. A Duna—Feketetenger csatorna megépítése bizonysága lesz annak is, hogyan segítik elő a népi demokrati­kus országok egymás gazdaság: éle­tének fejlődését. A Wall Street a City torkát szorongatja Az angol sajtó néhány nap óta fél­tűnően k"mor liangon ír az angol-ame­rkiai viszony • alakú ásáról. A konzer­vatív Dai y Mail hangoztatja: „Az an­gol-amerikai viszony a háború óta nem volt még ilyen mélyponton. Az ellen­tétek számos síkon jelentkeznek A most folyó megbeszéléseket keserűség jellemzi és nircs remény arra, hogy mindkét fél számára kielégítő meg­oldást ta áljanak". A Két imperialista oTszág közti el­lentétek kiéleződése nem újkeletű. Természetes, hogy a béketábor sike­rei marakodást vá tanak ki az impe­rám van bízva, a sajátom lenne. Ezt I ria'.ista táborban, ahol a maga dolgát olyan ember mondja neked, aki 18 ! mindenki „partnerének" rovására akar éves kora óta gazdasági cseléd volt. i j a fellendíteni. De jelenleg három pon­Éppen azért, mert cseléd voltam^ és to n különösen feszültté vált a viszony: a kínai kérdésben, a nyugateurópai po. itikában és a köze'keleti olajügyek­ben. Kína kérdésében az ellentéteket az élezte ki, hogy az USA fegyvereket és tanácsadókat küld Formoza szigeté­re. Az amerikai kormány nem érte­sítette erről az elhatározásról az an­gol kormányt, amely azon a ponton van, hogy elismeri a Kínai Népköz­társaságot. A két angolszász állam nyugateuró­pai politikája az északamerikai túlter­melési vá'ság miatt Kerü't a legutób­bi időben éles ellentétbe Az Egyesült Ailamok kivitele katasztrofálisan ha­nyatlik. Ebben a helyzetben a Wall Street urai fokozott erővel terjeszked­nek Nyugat-Európában, remélve, hogy a nyugateurópai országok rovására ja­víthatnak he'yzetükön. A Marshall­terv amerikai adminisztrátora, Hoff­man. ultimátum foimájaban követelte, hogy a marshallizált országok csopor­tokban egyesüljenek és így kedvezőbb feltételeket teremtsenek az amerikai tőke és áru behatolása számára. Nyugat-Európa amerikai gauleiterei elsősorban a Fritalux-csoport megszer. vezéséhez fogtak hozzá, amelyben Franciaország, Olaszország és a Be­nelux áľamok fogla'näk helyet. Hoít­man külön rámutatott arra, hogy „Angliának nem kell ehhez a csoport­hoz csatlakoznia". A Fritalux.államok szakértői november 29-től december 9-ig tanácskoztak Párizsban. A kiszi­várgott hírek szerint küiőn pénzalapot teremtettek, amelyet Közvetlenül a Marshall-terv amerikai adminisztrátora alá rende'nek. Az USA arra számít, hogy a Fritalux-országok kereskedel­világéletemben két kezem munkájával kerestem merr a kenyeremet és^ a cse­léd e'keseredett dühével, szolgá'tam az urakat, pontosan tudom megkülön­böztetni az akkori munkámat a maitól. — Akkor — folytatja Kurcsik — hainalban hárem órakor kellem és v.a­kulásig szakadatlanul do'goztam. Amellett szolga voltam, alig vettek emberszámba. Kitüntetés volt az is, ha a fö'dbirtokos egyetlen szót vá'tott velem. Fizetésem épnen rnnvi vo't, hogy tömhettem a bendőmet csak azért, hogy tovább folytassam az urak számára a gürcölést. Persze, _ bár­mennyit is dolgoztam, sosem volt ez számukra elegendő. — Ma, ha valaki szorgalmasan dol­gozik — mondja Kurcsik János — ak­kor feljebbva'óia felösmeri az értékét és megadja néki azt, amit munkája után megérdemel. Emberhez méltón bánnak ve'em. Nem restel'em beva'Ia­ni, ha valmivel elégedetlen vagyok. Megmondom bizony én kifogásaimat az igazgatónak és ha igazam van, ak­kor azonnal orvoslást kapok. Ilyen fel­tételek mellett a munkás szívesen és ndaadóan szentelheti magát a munká­jának és teljesítheti azt a feladatot, amit várnak 'ő'.e. Kurcsik János élmunkásra 600 hízó van bizva és ezeknek gondozását, tisz. tántartását hibátlanul végzi. Nős em­ber, hat gyermek apja, hárman közü­iök már segítenek a gazdaságban, há­rom pedig Komáromban iskolába jár. Amikor valak : felveti a kérdést, hogy kinek van rádiója, Kurcsik egészséges humorral megjegyzi, hogy élete pár­ja o'van rádió, ami pénzzé' ali" meg­fizethető. Szabó Béla. — Románia és Lengyelország kereskedelmi szerződést kötött. Bukarestben január 6-án írták alá az árucsere-egyezményt Ho­mánia és Lengyelország között 1950-re. 1950"ben Románia Len­gyelországnak naftakésítménye­ket, fát, gabonaféléket és egyéb szükségleti cikkeket, Lengyelor­szág pedig ugyanakkor érceket, kokszot, géoi berendezéseket, ká­belokat, kémiai készítményeket szállít Romániának. tanácskozásra ültek össze Anglia és a skandináv á amok képviselői. Az érte­kezletről kiadott közlemény azt mond­ja, hogy a négy kornány képviselői mgevitatták azt az angol javaslatot, amely „szorosabb kölcsönös gazdasági kapcso'atok" létesítésé! kívánja. Ebben a kérdésben a megbeszéléseket folytat­ni fogják. A legdurvább módszerekkel a kő­zelke'eti olajveté'kedés folyik Anglia és az USA között. Itt a játék na­gyon komoly tétre megy: a közeikeleti olajtartalékok a kapitalista világ kész­letének 40—45 százalékát teszik ki. Az amerikai és angol imperalisták a „fe­kete aranyért" vívott csatájuk során Középkelet országait intrikák, össze­esküvések és gyilkosságok színhelyévé tették. Az amerikai olajkonszernek hatal­mas öszegeket kő tenek a középkeleti országokban folytatott aknamunkára. Fedezik több arab delegáció kiadásait az ENSz.ber és a legutóbbi időben mintegy 40 miliió dollár értékű fegy­vert szál'ítottak az arab országoknak. Ibn Saud 99 millió dollár értékű árut kapott. A Wall Streetnek sikerült I megszereznie az „Irak Petróleum Tár­' saság" e lenőrző kötvényeit is. . Decemberben az iráni sah Washing­tonba érkezett. Elutaáza előtt Tehe­ránban megölték Hazsir volt minisz­terelnököt — és egyálta'án nem az an­gol olajkoncessziók tulajdonosai köz­reműködése nélkül Jellemző tényké­pet közölt a gyilkosság után gyászKe­retben a Kijáme-Irán cimű újság. A képen az iráni angol követ moso'yogva tekint az előtte lehorgasztott fővel ál­ló Hazsirra. A kép aláírása: „Állj félre az útból" Hazsir meggyilkolása látha­tólag azt a céli szolgá'ta, hogy meg­akadályozza a sah amerikai utazását, A sah látogatása mégis megtörtént és ez még élesebbé tette a közelkeleti olajharcot. Magától értetődően az amerikai mo­nopolisták nemcsak az olajban gazdag terű eteket akarják megkaparintani, hanem azoka az országokat is, ahol az olajvezetékek vonulnak keresztül. A Szíriában 'ezailott állampuccsok és az amerikai bábfiguráknak angol ügy­nökök által történt meggyilkolása csu­pán epizódjai az angol-amerikai Küz­delemnek. Az angol-amerikai marakodás nyii­vánva'óan az amerikaik javára dőlne el, ha nem szólna be e más az impéria­A *» o íTi rtrilrní Imnnrin'iT mét elterelik a brit birodalomtól és ! listákon kívül. Az amerikai impe'rializ Angliát gazdasági vonatkozásban ei- i mus lényegesen erősebb angol part­irárrML 1 ^« +I.. ^ .. r- ( ,'ít nPfPnÓl PC UmOPÍVo! „ r,' 111 Lr t I ŕ " vágják a nyugateurópai kontinenstől. Fritalux el'ensúlyozására Anglia egy ango'—skandináv gazdasági csoportot igyekszik szervezni, amely a „Junisz­kan" nevet kapta. Ebbe a csoportba Ang'iának, Svédországnak, Norvégiá­nak és Dániának ke'l belépnie. A New York Times eÄel kapcsolatban így ír: „Anglia e gazdasági blokk szerve­zését azért teivezi, hopy az Egyesült Államokkal szemben elkü'önítő politi­kát folytathasson". December 15-én Az ÜJ SZO kiadóhivatala január 12-iki. csütörtöki számá­ban ízléses kivitelű, az 1950 es , évre szóló FALINAPTÁRRAL kedveskedik olvasó :nak. Felkérjük olvpsóinkat, hogy a falŕ naptár-irellckletes lapurkat a lapárúsítókrál már most előre h'ztosítsák, mert kiadóhivatalunk erre a számra egyéni megren deJéseket nem fogad el. nerénél és az amerikai „politikusok" nem is titkolják ezt Az United States News című folyóiral például minden szégyenkezés nélkül így ír: „Az Egye­sült A"amok akármelyik más ál'am együttműködése nélkül Is el tudja át. ni a rendőri felügyeletet a világ fe­lett . ." A tébolyodott amerikai terveket nem * tudná meeakidályozni az, hogy az an­gol nagytőkések érdekei ellentétbe ke­rültek a Wall Stieei érdekeivel. Egé­szen más erő akadá'yozza meg: a bé­ketábor óriási és. fo'ytonosan növekvő ereje, amelyet a leigázott országok dolgozóinak Küzdelme is gyarapít. Ará. bia. Irán és Törökország' népei már torkig vannal az imperialisták mara­kodásával. Torkig vannak Nyugat­Európa doleozč-' is Az egyszeri! em­berek millióinak, haragja és gyű'ö'ete irányul az imperia'ista kaVndorok el­len. Ez a h-ra i és gyű'ö'et egvre szervezettebben mutatkozik meg a le­igázott országokban.

Next

/
Thumbnails
Contents