Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-10 / 8. szám, kedd

ÖJSZÖ 1950 január 10 Mit ad a népnek a magyar ötéves terv A színház, film és rádió ötéves terve Színház „A tervidőszakban messzemenően gondoskodni kell a művészetek fel­virágoztatásáról!" — mondja a ma­gyar ötéves népgazdasági tervről szóló törvény. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy csupán színházépítésre 44 millió forintot fognak beruházni A legnagyobb tétel: 35 millió forint a Nemzeti Színház építésére és be­rendezésére jut. A Magyar Népköz­társaság a Nemzeti Színház felépíté­sével a régi Magyarország egyik „úri" panamáját teszi jóvá. Az or­szág első drámai színházának tulaj­donképpen nincs otthona. Négy év­tizede, hogy a hatóságok kijelentetv ték: a Nemzeti Színház épülete „tűz­veszélyes" s le kell bontani. A szín­házat hivatalos végzésekkel átköl­töztették a zenés színháznak épült s így egyáltalában meg nem felelő Népszínházba; a mai Múzeum-körűt és Rákóczi-út sarkán álló Nemzetit pedig lebontották, jóllehet teljesen használható állapotban volt és nerr volt tűzveszélyes. Az egész akció sö­tét manővert leplezett: így mentet­ték meg a csődbejutott Népszínház tőkéseit. A Nemzeti Színháznak a tervek szerint 13 méter széles, 26 méter mélységű színpada lesz, 22 méter át­mérőjű forgószínpaddal, két oldal- és egy hátsó színpaddal. Az elgondo­lás szerint az oldal- és hátsószínpa­dokat vasfüggönnyel választják el a játszótértől, hogy a díszletezést szük­ség esetén a felvonások alatt is ei tudják végezni. Az új díszlettel be­épített oldalszínpadot azután egy­szerűen betolják az úgynevezett ját­szótérre, így néhány pillanat alatt kész a színváltozás. A vidék egyik legnagyobb ipari központja, Győr, szintén az ötéves terv keretében jut Nemzeti Színház­hoz. Jellemző, hogy az elmúlt rend­szer nem tartotta fontosnak, hogy ebben a munkás városban színház épüljön. A beruházás erre az építke­zésre hatmillió forint, felszerelésre hárommillió. A Vértes-vidéki szén­medence dolgozói számára felépül a tatai szabadtéri színpad egymiűic forint költséggel. Gondoskodnak ar­ról is, hogy a színház a vidéki dol­gozók minél szélesebb köréhez jus- | son el, még pedig úgy, hogy min­den vidéki színház pótkocsis autóbu­szokat kap a színészek és díszleten szállítására. Erre a célra 2.200.00C forintot szánnak. Film „A filmügyet a dolgozó nép ne­velésének és szórakoztatásának szol­gálatába kell állítani" — hangoztat­ja a terv. A feladat mind a film­gyártás, mind pedig az országnak mozival való ellátása szempontjából igen nagy. A terv végrehajtása so­rán az évente gyártott nagy művész­filmek számát az első tervév 12 filmjéről fokozatosan 26-ra kell fel­emelni. Azonban nemcsak a filmek számát növelik, hanem döntő mér­tékben a 'filmek színvonalát is, kü­lönösen az időszerű témaválasztás tekintetében. A népművelési minisz­térium éppen ezért még ebben az évben olyan kezdeményezést indít, hogy a magyar írók legjobbjai be­kapcsolódjanak a fogatókönyvek írásába, ahogyan ez az élenjáré szovjet filmgyártásnál oly eredmé­nyesen már régen megvan. Az első tervév filmgyártásának programja nagy vonásokban már készen áll é; gondoskodni fognak arról, hogy a magyar filmgyártásban a régebbi, „ahogy esik, úgy puffan" szellemet a legalaposabb tervszerűség vált­sa fel. Jövőre elkészül 1848 nagy történelmi filmje (Illyés Gyula írja a forgatókönyvet), gyártani fognak egy nagy színes mesefilmet és meg­kezdik a magyar bábfilm műfajának kialakítását. Az új mozik létesítése során a terv tíz új 1000—1000 személyes filmszínház felépítését írja elő. Ezen­kívül pedig biztosítja, hogy az öt­éves terv végére minden faluban hetenkint legyen mozielőadás (jelen­leg a községek 25 százalékában van mozi), nagyobb faluban saját mozi­géppel, kisebb helyeken pedig há­rom-négy falunak biztosított hordoz­ható keskenyfilmvetítőgéppel. Jelen­leg — Nagy-Budapestet nem szá­mítva — mintegy 42 személyre jut egy moziülőhely, az ötéves terv vé­gére 16 személyre jut egy férőhely. Ennek a jelentőségét csak akkor mérhetjük fel igazán, ha arra gon­dolunk, hogy igen sok helye van az országnak, ahol a kis falvak, tanyák parasztjai még egyáltalán nem lát­tak filmet. A szovjet film egyre népszerűbb, egyre kedveltebb művészete a ma­gyar dolgozó népnek. Hogy minél szélesebb körben terjedhessék, az ötéves terv végrehajtása során to­vább fejlesztik művészeti és techni­kai téren a szinkronizálást. Rádió „A tervidőszak alatt tovább kell fejleszteni az ország rádiósítását" írja elő az ötéves terv. A magyar rádiózás a hároméves terv végre­hajtása során nagy útat tett meg. Nemcsak a fasiszták által romba­döntött lakihegyi volt 120 kilowat­tos rádióállomást építették újjá na­gyobb adóenergiával, mint az ere­deti volt, hanem Szolnokon felépí­tették a második 135 kilowattos nagyadót. Ezenkívül a budapesti stúdióépületben is több új, korszerű stúdiót létesítettek. A műszaki hely­reállítással és újjáépítéssel egyidő­ben a magyar rádió hozzákezdett műsorának megújításához is. A rá­dió különösen az utóbbi időben való­ban legszélesebb tömegekhez szóié fórummá lett. Előfizetőinek száma jelenleg 600.000. Az ötéves—terv vé­gére minden remény megvan arra, hogy ez a szám eléri az egymilliót t ugyanakkor még inkább megváltozik a rádióelőfizetők szociális összetéte­le is. (Ezen a téren máris örvende­tes a javulás, mert a munkáselöfize­tök arányszáma a néhány év előtti hét százalékról huszonötre emelke­dett.) Az országnak vannak még mindig olyan területei, ahol kisebb készülé­kekkel nem zavartalan a vételi le­hetőség. Éppen ezért már az első tervévben Szombathelyen és Nyír­egyházán két 25 kilowattos közve­títő — relé — állomás létesül, az öt­éves terv végére pedig az egész országot be fogják hálózni a köz­vetítő állomások. 1950-ben két 100 kilowattos rövidhullámú rádióállo­más kezdi meg rendszeres adásait (Ezidőszerint a rövidhullámú adá­saink energiája mindössze 2 kilo­watt.) A televízió kérdése szintén elő­térbe kerül és valószínű, hogy már a második tervévben megkezdik a televíziós készülékek gyártását és a televiziós adásokat. A rádióműsor még jobb technikai megalapozása érdekében már az el­ső tervévben négy új stúdió épül, s másodikban újabb négy, a legkor­szerűbb igényeknek megfelelően. A terv végrehajtása folyamán 59 mil­liót fordítanak a belső fejlesztésre. Újításokat hoz az ötéves terv a rá­dió szervezeti felépítésében is. így már a jövő év elején megalakul a rádió hivatásos énekesekből tobor­ozott állandó vegyeskara és hamaro­xizmus-leninizmus rádiótanítását. Eezeknek a szemináriumoknak jelen­leg több mint százezer rendszeres hallgatója van, főztük igen sok pár­tonkívüli. De konkoly erőfeszítéseket tesz a rádió, hogy egésí müsorstruk­JCúsz&ľdéj MICHASZ MASAR^. (Bjelorosz költő) A boldogság kigyúlt énbennem, mint a vulkán és csillapítani világon nincs erő; nincs szó, mely versbe fogva kifejezze, és dal dalolni tudja, hogy ki ő. Hazám rabbilincset többé nem nyög, A kreml-hajnal felkelt már felette. S én tegnap még megkínzott száműzött, ma már a nagy szovjetcsaláddal forrtam egybe, hogy sorsunk fényes napját megteremtsük. En tegnap még bús zsellérsorban éltem, mert megfosztottak mindegyik jogomtól, és szívemből csak bánatot daloltam ... De ma... Sztálin, hogy dicséreted zengjen ki szavamból szabad orosz nép küld tehozzád! Ma engem küldött népem, mely a falvak, s gyárvárosok kormos ködében élt, s az elnyomás vaslánca marta húsát, a kard szívéig, s bilincse csontig ért. De itt ma szov jetek dolgoznak népemért! És semmi el nem választ többé tőlük Szívemben most öröm lakik, hazád, — hazád lett, ismeretlen költő, a boldog Szovjetúnió! A hála hozzád száll, Sztálin! Téged köszönt ma népem és e föld! E nép, melyet a sír felé vezettek a cárok láncain, ma Moszkva fényében virul és lombja zöld ... Terólad zúgnak erdeink, — s folyónk derülten téged köszönt — és mind, ki boldogságban él, mert ízes és jó vagy szívünkben, mint szánkban az orosz kenyér. 1939 október. Fordította: Hegedűs Zoltán. san megkezdi munkáját a „Gyer­mek- és ifjúsági rádió" a legkivá­lóbb pedagógusok, tudósok és művé­szek közreműködésével. Tovább szé­lesítik és még jobbá teszik a mar­túrája még jobban képviselje a Párt­nak kulturális. és művészeti politiká­ját s még határozottabban harcoljon minden burzsoá csökevény és koz­mopolita befolyás ellen. EGRI VIKTOR 7 f EMY Ä HULUMN Optimista játék három felvonásban JÁNOS: Szörnyen tudós vagy nékem ... Az a legény il­lik hozzád. Azt lesántakutyázhatod. (Derűsen, jóság­gal mondja ezt.) Azt tanítgassad. DANI: Jöjjön, Eszterke! ESZTER (elmenőben): Aranyos ez az atyus. Egész nap elhallgatnám. DANI: A lódításait is? ESZTER: Akkor a legkedvesebb. Mikor kacsint és hami­san villan a szeme, rögtön tudom, most füllentés jön. DANI: A metódusa. (Kimennek.) FERKÓ (a kert kerítésénél álló Istvánhoz): Mit nézeget, elvtárs? ISTVÁN (a dombra mutat): Azt a dombocskát. Azt a sok pántlikát rajta. FERKÔ: Amott jobbra az a szép sárga csík a miénk. Őszi búza, korán vetettük. Jól kihajtott. ISTVÁN: Aztán megszámláltad egyszer azt a sok pántli­kát? FERKÓ: Minek számláltam volna? ISTVÁN: Hogy lássad, milyen betegek vagytok. GÁBOR (bejön. A tornácnál István hangja megállítja.) ISTVÁN: Az a rákfenéje a falunak. Odalent a folyónál is az a sok csíkocska. Csupa mesgye közte. Itt egy pántlika krumpli, mellette tengeri, amott lucerna. SZEKERES: Hallod, szomszéd! Mire akar evvel kilyu­kadni? ISTVÁN: Megmondom magának is Gáspár bácsi, mert ez a maga betegsége is. JÁNGS: Mondjad csak, okosítsd ki őket. Hadd tudják, hogyan szabadulhatnak a betegségüktől. Hadd tudják, mi a sürgős teendő! GÁBOR (előbbre jön. Magatartásán látszik, mintha erre a pillanatra várt volna. Most összemérheti erejét ezek­kel a „semmiháziakkal" és kenyértörésre viheti a dol­got. Nem hetyke vagy sértő, de kemény és hajthatat­lan a maga igazsága tudatában): Hogy álljunk össze, ugye ... Csináljuk meg a földműves szövetkezetet. ISTVÁN: Pontosan ezt gondoltam. GÁBOR: Lóhalálában persze. Mert az elvtárs urak úgy akarják. Mert nékik így kényelmesebb. TSTVÁN (meghökken, de türtőzteti magát): Nem a mi kényelmünkről van szó, Pintér úr. De a falu jó életé­ről, mindannyiuk könnyebb sorsáról. GÁBOR: Nem kérte fel magukat senki, hogy maguk könnyítsenek rajta. ISTVÁN (Jánosra pillant). JÁNOS: Rajta, Pista! ISTVÁN (már feltalálja magát): Nézze, Pintér úr... Mi­- kor én a faluról beszélek, abba maga nincs benne ... Ahhoz az új faluhoz, ami itt lesz, se magának, se a kulák apjának, meg a komáinak semmi köze. GÁBOR: Lejjebb a hanggal, barátom. Maguknak persze mindenki rögtön kulák, aki átlát a szitán és a jövő dolgát is pedzi. Van itt elég józan ember, aki tudja, hogy mire megy a pakli... Szövetkezetbe vinni a né­pet, hogy könnyebben kifoszthassák, ugyi! Hogy ami együtt van, azt egyszerre vihessék. ISTVÁN: Ezt a bolondgombát miféle vénasszony ültette abba az okos fejibe? GÁBOR: Magának bolondgomba — nekem józan ész. De hogy megértsék. Itt nincs szükség magukra. Ide szö­vetkezet nem jön... A villannyal is mehettek volna a fenébe! ISTVÁN: Megyünk, ha majd kigyullad, de nem a fenébe. Ami pedig a szövetkezet dolgát illeti, nem kell, hogy úgy felfújja magát. Az egy cseppet se tartozik ma­gukra, Pintér-félékre. Nem lesz ott semmi keresni­valójuk. GÁGOR: Ne féljen, minket abba hét lóval se ránt be. Akinek van itt valamije, egy se megy .naguknak lép­re... Itt a Szekeres gazda. Akár tőle is megkérdez­heti mindjárt. (Szekeresre mutat, aki int és vállát vo­nogatja, hogy semmi köze a vitához.) ISTVÁN (mosolyog. Minél inkább jön Gábor indulatba, annál nyugodtabb): Majd megkérdezik tőle azok, akiknek? ez lesz a dolga. És akkor tudom, nem felel olyan ostobákat, mint maga, Pintér úr... De hogy mi befejezhessük, hát elmondhatná szép csöndben, ha­rag nélkül, hogy mi a maga nagy ellenkezésének az oka. GÁBOR: Megmondom én kereken. Attól se félek, ha fel­jelent érte. ISTVÁN: Nem vagyunk mi olyan feljelentősek, Pintér úr. Az a mások kenyere volt. Mink szeretjük a kriti­kát, a nyílt beszédet, hogy felelhessünk rá. Hátha ki­okosíthatjuk, ahogy az elvtársam mondja. Csak rajta, ki vele! Mi rágja a máját, meg az epéjét? GÁBOR: Az, hogy mi nem kaptuk ingyen a földünket. A Szekeres gazda se. SZEKERES: Nem bizony. Még a nagyapám, aki zsellér volt, az szerezte az első holdat, az apám és én a többit • keserves munkával. Sok verejtékünk hullott már arra a földre. Becsületes, nehéz munkába. ISTVÁN: Ezt elhiszem, gazduram. Senkinek se röpül sült galamb a szájába. ÉÁBOR: Most oszt dobjuk csak úgy oda: nesztek, vigyé­tek! ISTVÁN (halkan, nyomatékkal): Ki uszítja itt magukat, hogy ilyen zöldséget beszél? GÁBOR: Nem kötöm az orrára ... ISTVÁN: Pedig nem ártana, ha ezt az egyet megsúgná nekem ... Ne féljen, csak egy kicsit a szemébe néznék annak a vasaltnadrágosnak. GÁBOR: Miféle vasaltnadrágosnak? ISTVÁN: Akivel úgy összebújt a paplak előtt. Sejtettem, hogy azt a temérdek ostobaságot nem szopja az ujjá­ból... Nekünk tehát nem hisz. A saját szemének se. Nekünk nem hiszi, hogy nem viszi el a földjüket sen­ki, de az utolsó rögig a maguké marad. GÁBOR: Most ezt mondják és akinek nincs sütnivalója, az elhiszi. Ma szövetkézet kell, holnap legyen kolhoz. Ma csak az újjam kell, holnap a kezem, holnapután szőröstül-bőröstül fölfalnátok. ISTVÁN: A Szovjetúnióban talán fölfalták a paraszto­kat? GÁBOR: Messze az a Szovjetúnió. Oszt én nem ülök föl a propagandájuknak. ISTVÁN: Persze, a jóra süket a fülük, de azt szívesen hallják, hogy itt majd vályúból etetik az embereket. GÁBOR: Nincs azon mit nevetni... ISTVÁN: Nincs'...? Aki előbb gyün, az többet fal... Röfröfröf! . . . Biztosan a csajkamesét, meg a közös asz­szonyt is elhitte ... De azt nem, hogy ott milyen szép az élet, hogy minden falunak van kultúrháza, bölcső­déje, iskolája ... hogy milyen szent ott a családi élet, mennyi a szép, egészséges gyerek ... GÁBOR: Maga talán látta, ott járt abba a mennyország­ba ... ? ISTVÁN: Nem láttam, nem is jártam ott... Nekem még nem volt liyen nagy szerencsém ... De jártak ott a mi parasztjaink. Nem kell, hogy nekem higyjen. Ha ért a betűhöz, olvassa el, amit ők írtak. Hallgassa meg, amit ők mondanak. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents