Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-10 / 8. szám, kedd

ÖJSZÖ 1950 január 10 Mit ad a népnek a magyar ötéves terv A színház, film és rádió ötéves terve Színház „A tervidőszakban messzemenően gondoskodni kell a művészetek felvirágoztatásáról!" — mondja a magyar ötéves népgazdasági tervről szóló törvény. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy csupán színházépítésre 44 millió forintot fognak beruházni A legnagyobb tétel: 35 millió forint a Nemzeti Színház építésére és berendezésére jut. A Magyar Népköztársaság a Nemzeti Színház felépítésével a régi Magyarország egyik „úri" panamáját teszi jóvá. Az ország első drámai színházának tulajdonképpen nincs otthona. Négy évtizede, hogy a hatóságok kijelentetv ték: a Nemzeti Színház épülete „tűzveszélyes" s le kell bontani. A színházat hivatalos végzésekkel átköltöztették a zenés színháznak épült s így egyáltalában meg nem felelő Népszínházba; a mai Múzeum-körűt és Rákóczi-út sarkán álló Nemzetit pedig lebontották, jóllehet teljesen használható állapotban volt és nerr volt tűzveszélyes. Az egész akció sötét manővert leplezett: így mentették meg a csődbejutott Népszínház tőkéseit. A Nemzeti Színháznak a tervek szerint 13 méter széles, 26 méter mélységű színpada lesz, 22 méter átmérőjű forgószínpaddal, két oldal- és egy hátsó színpaddal. Az elgondolás szerint az oldal- és hátsószínpadokat vasfüggönnyel választják el a játszótértől, hogy a díszletezést szükség esetén a felvonások alatt is ei tudják végezni. Az új díszlettel beépített oldalszínpadot azután egyszerűen betolják az úgynevezett játszótérre, így néhány pillanat alatt kész a színváltozás. A vidék egyik legnagyobb ipari központja, Győr, szintén az ötéves terv keretében jut Nemzeti Színházhoz. Jellemző, hogy az elmúlt rendszer nem tartotta fontosnak, hogy ebben a munkás városban színház épüljön. A beruházás erre az építkezésre hatmillió forint, felszerelésre hárommillió. A Vértes-vidéki szénmedence dolgozói számára felépül a tatai szabadtéri színpad egymiűic forint költséggel. Gondoskodnak arról is, hogy a színház a vidéki dolgozók minél szélesebb köréhez jus- | son el, még pedig úgy, hogy minden vidéki színház pótkocsis autóbuszokat kap a színészek és díszleten szállítására. Erre a célra 2.200.00C forintot szánnak. Film „A filmügyet a dolgozó nép nevelésének és szórakoztatásának szolgálatába kell állítani" — hangoztatja a terv. A feladat mind a filmgyártás, mind pedig az országnak mozival való ellátása szempontjából igen nagy. A terv végrehajtása során az évente gyártott nagy művészfilmek számát az első tervév 12 filmjéről fokozatosan 26-ra kell felemelni. Azonban nemcsak a filmek számát növelik, hanem döntő mértékben a 'filmek színvonalát is, különösen az időszerű témaválasztás tekintetében. A népművelési minisztérium éppen ezért még ebben az évben olyan kezdeményezést indít, hogy a magyar írók legjobbjai bekapcsolódjanak a fogatókönyvek írásába, ahogyan ez az élenjáré szovjet filmgyártásnál oly eredményesen már régen megvan. Az első tervév filmgyártásának programja nagy vonásokban már készen áll é; gondoskodni fognak arról, hogy a magyar filmgyártásban a régebbi, „ahogy esik, úgy puffan" szellemet a legalaposabb tervszerűség váltsa fel. Jövőre elkészül 1848 nagy történelmi filmje (Illyés Gyula írja a forgatókönyvet), gyártani fognak egy nagy színes mesefilmet és megkezdik a magyar bábfilm műfajának kialakítását. Az új mozik létesítése során a terv tíz új 1000—1000 személyes filmszínház felépítését írja elő. Ezenkívül pedig biztosítja, hogy az ötéves terv végére minden faluban hetenkint legyen mozielőadás (jelenleg a községek 25 százalékában van mozi), nagyobb faluban saját mozigéppel, kisebb helyeken pedig három-négy falunak biztosított hordozható keskenyfilmvetítőgéppel. Jelenleg — Nagy-Budapestet nem számítva — mintegy 42 személyre jut egy moziülőhely, az ötéves terv végére 16 személyre jut egy férőhely. Ennek a jelentőségét csak akkor mérhetjük fel igazán, ha arra gondolunk, hogy igen sok helye van az országnak, ahol a kis falvak, tanyák parasztjai még egyáltalán nem láttak filmet. A szovjet film egyre népszerűbb, egyre kedveltebb művészete a magyar dolgozó népnek. Hogy minél szélesebb körben terjedhessék, az ötéves terv végrehajtása során tovább fejlesztik művészeti és technikai téren a szinkronizálást. Rádió „A tervidőszak alatt tovább kell fejleszteni az ország rádiósítását" írja elő az ötéves terv. A magyar rádiózás a hároméves terv végrehajtása során nagy útat tett meg. Nemcsak a fasiszták által rombadöntött lakihegyi volt 120 kilowattos rádióállomást építették újjá nagyobb adóenergiával, mint az eredeti volt, hanem Szolnokon felépítették a második 135 kilowattos nagyadót. Ezenkívül a budapesti stúdióépületben is több új, korszerű stúdiót létesítettek. A műszaki helyreállítással és újjáépítéssel egyidőben a magyar rádió hozzákezdett műsorának megújításához is. A rádió különösen az utóbbi időben valóban legszélesebb tömegekhez szóié fórummá lett. Előfizetőinek száma jelenleg 600.000. Az ötéves—terv végére minden remény megvan arra, hogy ez a szám eléri az egymilliót t ugyanakkor még inkább megváltozik a rádióelőfizetők szociális összetétele is. (Ezen a téren máris örvendetes a javulás, mert a munkáselöfizetök arányszáma a néhány év előtti hét százalékról huszonötre emelkedett.) Az országnak vannak még mindig olyan területei, ahol kisebb készülékekkel nem zavartalan a vételi lehetőség. Éppen ezért már az első tervévben Szombathelyen és Nyíregyházán két 25 kilowattos közvetítő — relé — állomás létesül, az ötéves terv végére pedig az egész országot be fogják hálózni a közvetítő állomások. 1950-ben két 100 kilowattos rövidhullámú rádióállomás kezdi meg rendszeres adásait (Ezidőszerint a rövidhullámú adásaink energiája mindössze 2 kilowatt.) A televízió kérdése szintén előtérbe kerül és valószínű, hogy már a második tervévben megkezdik a televíziós készülékek gyártását és a televiziós adásokat. A rádióműsor még jobb technikai megalapozása érdekében már az első tervévben négy új stúdió épül, s másodikban újabb négy, a legkorszerűbb igényeknek megfelelően. A terv végrehajtása folyamán 59 milliót fordítanak a belső fejlesztésre. Újításokat hoz az ötéves terv a rádió szervezeti felépítésében is. így már a jövő év elején megalakul a rádió hivatásos énekesekből toborozott állandó vegyeskara és hamaroxizmus-leninizmus rádiótanítását. Eezeknek a szemináriumoknak jelenleg több mint százezer rendszeres hallgatója van, főztük igen sok pártonkívüli. De konkoly erőfeszítéseket tesz a rádió, hogy egésí müsorstrukJCúsz&ľdéj MICHASZ MASAR^. (Bjelorosz költő) A boldogság kigyúlt énbennem, mint a vulkán és csillapítani világon nincs erő; nincs szó, mely versbe fogva kifejezze, és dal dalolni tudja, hogy ki ő. Hazám rabbilincset többé nem nyög, A kreml-hajnal felkelt már felette. S én tegnap még megkínzott száműzött, ma már a nagy szovjetcsaláddal forrtam egybe, hogy sorsunk fényes napját megteremtsük. En tegnap még bús zsellérsorban éltem, mert megfosztottak mindegyik jogomtól, és szívemből csak bánatot daloltam ... De ma... Sztálin, hogy dicséreted zengjen ki szavamból szabad orosz nép küld tehozzád! Ma engem küldött népem, mely a falvak, s gyárvárosok kormos ködében élt, s az elnyomás vaslánca marta húsát, a kard szívéig, s bilincse csontig ért. De itt ma szov jetek dolgoznak népemért! És semmi el nem választ többé tőlük Szívemben most öröm lakik, hazád, — hazád lett, ismeretlen költő, a boldog Szovjetúnió! A hála hozzád száll, Sztálin! Téged köszönt ma népem és e föld! E nép, melyet a sír felé vezettek a cárok láncain, ma Moszkva fényében virul és lombja zöld ... Terólad zúgnak erdeink, — s folyónk derülten téged köszönt — és mind, ki boldogságban él, mert ízes és jó vagy szívünkben, mint szánkban az orosz kenyér. 1939 október. Fordította: Hegedűs Zoltán. san megkezdi munkáját a „Gyermek- és ifjúsági rádió" a legkiválóbb pedagógusok, tudósok és művészek közreműködésével. Tovább szélesítik és még jobbá teszik a martúrája még jobban képviselje a Pártnak kulturális. és művészeti politikáját s még határozottabban harcoljon minden burzsoá csökevény és kozmopolita befolyás ellen. EGRI VIKTOR 7 f EMY Ä HULUMN Optimista játék három felvonásban JÁNOS: Szörnyen tudós vagy nékem ... Az a legény illik hozzád. Azt lesántakutyázhatod. (Derűsen, jósággal mondja ezt.) Azt tanítgassad. DANI: Jöjjön, Eszterke! ESZTER (elmenőben): Aranyos ez az atyus. Egész nap elhallgatnám. DANI: A lódításait is? ESZTER: Akkor a legkedvesebb. Mikor kacsint és hamisan villan a szeme, rögtön tudom, most füllentés jön. DANI: A metódusa. (Kimennek.) FERKÓ (a kert kerítésénél álló Istvánhoz): Mit nézeget, elvtárs? ISTVÁN (a dombra mutat): Azt a dombocskát. Azt a sok pántlikát rajta. FERKÔ: Amott jobbra az a szép sárga csík a miénk. Őszi búza, korán vetettük. Jól kihajtott. ISTVÁN: Aztán megszámláltad egyszer azt a sok pántlikát? FERKÓ: Minek számláltam volna? ISTVÁN: Hogy lássad, milyen betegek vagytok. GÁBOR (bejön. A tornácnál István hangja megállítja.) ISTVÁN: Az a rákfenéje a falunak. Odalent a folyónál is az a sok csíkocska. Csupa mesgye közte. Itt egy pántlika krumpli, mellette tengeri, amott lucerna. SZEKERES: Hallod, szomszéd! Mire akar evvel kilyukadni? ISTVÁN: Megmondom magának is Gáspár bácsi, mert ez a maga betegsége is. JÁNGS: Mondjad csak, okosítsd ki őket. Hadd tudják, hogyan szabadulhatnak a betegségüktől. Hadd tudják, mi a sürgős teendő! GÁBOR (előbbre jön. Magatartásán látszik, mintha erre a pillanatra várt volna. Most összemérheti erejét ezekkel a „semmiháziakkal" és kenyértörésre viheti a dolgot. Nem hetyke vagy sértő, de kemény és hajthatatlan a maga igazsága tudatában): Hogy álljunk össze, ugye ... Csináljuk meg a földműves szövetkezetet. ISTVÁN: Pontosan ezt gondoltam. GÁBOR: Lóhalálában persze. Mert az elvtárs urak úgy akarják. Mert nékik így kényelmesebb. TSTVÁN (meghökken, de türtőzteti magát): Nem a mi kényelmünkről van szó, Pintér úr. De a falu jó életéről, mindannyiuk könnyebb sorsáról. GÁBOR: Nem kérte fel magukat senki, hogy maguk könnyítsenek rajta. ISTVÁN (Jánosra pillant). JÁNOS: Rajta, Pista! ISTVÁN (már feltalálja magát): Nézze, Pintér úr... Mi- kor én a faluról beszélek, abba maga nincs benne ... Ahhoz az új faluhoz, ami itt lesz, se magának, se a kulák apjának, meg a komáinak semmi köze. GÁBOR: Lejjebb a hanggal, barátom. Maguknak persze mindenki rögtön kulák, aki átlát a szitán és a jövő dolgát is pedzi. Van itt elég józan ember, aki tudja, hogy mire megy a pakli... Szövetkezetbe vinni a népet, hogy könnyebben kifoszthassák, ugyi! Hogy ami együtt van, azt egyszerre vihessék. ISTVÁN: Ezt a bolondgombát miféle vénasszony ültette abba az okos fejibe? GÁBOR: Magának bolondgomba — nekem józan ész. De hogy megértsék. Itt nincs szükség magukra. Ide szövetkezet nem jön... A villannyal is mehettek volna a fenébe! ISTVÁN: Megyünk, ha majd kigyullad, de nem a fenébe. Ami pedig a szövetkezet dolgát illeti, nem kell, hogy úgy felfújja magát. Az egy cseppet se tartozik magukra, Pintér-félékre. Nem lesz ott semmi keresnivalójuk. GÁGOR: Ne féljen, minket abba hét lóval se ránt be. Akinek van itt valamije, egy se megy .naguknak lépre... Itt a Szekeres gazda. Akár tőle is megkérdezheti mindjárt. (Szekeresre mutat, aki int és vállát vonogatja, hogy semmi köze a vitához.) ISTVÁN (mosolyog. Minél inkább jön Gábor indulatba, annál nyugodtabb): Majd megkérdezik tőle azok, akiknek? ez lesz a dolga. És akkor tudom, nem felel olyan ostobákat, mint maga, Pintér úr... De hogy mi befejezhessük, hát elmondhatná szép csöndben, harag nélkül, hogy mi a maga nagy ellenkezésének az oka. GÁBOR: Megmondom én kereken. Attól se félek, ha feljelent érte. ISTVÁN: Nem vagyunk mi olyan feljelentősek, Pintér úr. Az a mások kenyere volt. Mink szeretjük a kritikát, a nyílt beszédet, hogy felelhessünk rá. Hátha kiokosíthatjuk, ahogy az elvtársam mondja. Csak rajta, ki vele! Mi rágja a máját, meg az epéjét? GÁBOR: Az, hogy mi nem kaptuk ingyen a földünket. A Szekeres gazda se. SZEKERES: Nem bizony. Még a nagyapám, aki zsellér volt, az szerezte az első holdat, az apám és én a többit • keserves munkával. Sok verejtékünk hullott már arra a földre. Becsületes, nehéz munkába. ISTVÁN: Ezt elhiszem, gazduram. Senkinek se röpül sült galamb a szájába. ÉÁBOR: Most oszt dobjuk csak úgy oda: nesztek, vigyétek! ISTVÁN (halkan, nyomatékkal): Ki uszítja itt magukat, hogy ilyen zöldséget beszél? GÁBOR: Nem kötöm az orrára ... ISTVÁN: Pedig nem ártana, ha ezt az egyet megsúgná nekem ... Ne féljen, csak egy kicsit a szemébe néznék annak a vasaltnadrágosnak. GÁBOR: Miféle vasaltnadrágosnak? ISTVÁN: Akivel úgy összebújt a paplak előtt. Sejtettem, hogy azt a temérdek ostobaságot nem szopja az ujjából... Nekünk tehát nem hisz. A saját szemének se. Nekünk nem hiszi, hogy nem viszi el a földjüket senki, de az utolsó rögig a maguké marad. GÁBOR: Most ezt mondják és akinek nincs sütnivalója, az elhiszi. Ma szövetkézet kell, holnap legyen kolhoz. Ma csak az újjam kell, holnap a kezem, holnapután szőröstül-bőröstül fölfalnátok. ISTVÁN: A Szovjetúnióban talán fölfalták a parasztokat? GÁBOR: Messze az a Szovjetúnió. Oszt én nem ülök föl a propagandájuknak. ISTVÁN: Persze, a jóra süket a fülük, de azt szívesen hallják, hogy itt majd vályúból etetik az embereket. GÁBOR: Nincs azon mit nevetni... ISTVÁN: Nincs'...? Aki előbb gyün, az többet fal... Röfröfröf! . . . Biztosan a csajkamesét, meg a közös aszszonyt is elhitte ... De azt nem, hogy ott milyen szép az élet, hogy minden falunak van kultúrháza, bölcsődéje, iskolája ... hogy milyen szent ott a családi élet, mennyi a szép, egészséges gyerek ... GÁBOR: Maga talán látta, ott járt abba a mennyországba ... ? ISTVÁN: Nem láttam, nem is jártam ott... Nekem még nem volt liyen nagy szerencsém ... De jártak ott a mi parasztjaink. Nem kell, hogy nekem higyjen. Ha ért a betűhöz, olvassa el, amit ők írtak. Hallgassa meg, amit ők mondanak. (Folytatása következik.)