Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-08 / 7. szám, vasárnap

II j SI0 1950 január 8 Az USA katonai missziókat küld az Atlanti-Faktum államaiba A Szovjetunióból érkezett jelentés szerint az Egyesült Államok az északatlanti paktum államaiba ka­tonai missziókat küldtek ki, szám­szerint 200 főt. A katonai missziók kiküldésével az amerikai imperialis­ták azt a tervüket kívánják megva­lósítani, hogy az Atlanti koalíció ál­lamaiban agresssziv politikájuk cél­jait szolgáló támaszpontokat szerez­zenek, melyek az előkészített új há­borúban támadásaik kiinduló pont­jaiul szolgáljanak. Ai amerikai katonai misszió kö­telessége a fegyveres erők ellenőr­zésén kívül meghatározni, hogy a nyugaterurópai államok hadseregei­ben milyen fegyvereket kell az Északamerikai Egyesült Államokból megrendelni, továbbá mily katonai építkezéseket és támpontokat kell kiépíteni vagy átépíteni. Természe­tesen érthető, hogy az amerikai tő­kések a missziók Iránt igen nagy érdeklődést tanúsítanak. A katonai bizottságok útra bocsá­tása előtt Johnson, az Egyessült Ál­lamok hadügyminisztere tárgyaláso­kat folytatott egyes tőkeérdekeltsé­gek vezetőivel (természetesen csak­is hadianyag gyárak részvényérde­keltségeiről van itt szó). E tárgya­sok után a katonai bizottságokba oly személyek nyertek beosztást, akik a legnagyobb hadianyaggyára­kat képviselik, mint pl. General Mo­tors, Consolidated Walkie, Dupont de Nemours, Emerson Elctric Manu­fakturing Co., Aalas Powder Co., így az amerikai seftelökhöz, akik az M-terv elmén behatoltak az eu­pai piacra, most egy újabb hulláma érkezett a ragadozóknak, akik hasz­nothajtő üzleteket akarnak a nyu­gateurőpai nemzetek terhére meg­kötni. Ezek a ragadozók Nyugat­Európára úgy tekintenek, mint egy kellemes oázisra, ahol a marshalli­zá.lt államok bábkormányainak tá­mogatásával kényük-kedvük szerint spekulálhatnak, robbanthatnak ki afférokat és ezzel egyidejűleg nyo­morba süllyeszhetik a dolgozókat. Hogy hogyan osztozkodnak a nyu­gateurópai koncon az amerikai hi­vatalos személyiségek, azt Clay tá­bornok példájából lehet megítélni a legjobban. Csak az elmúlt napokban lepleződött le egy nagy feketekeres­kedelmi spekuláció, amely üzleteit cigarettaspekulációval folytatta és amely mögött Clay tábornok hiizó­dott meg. Az északatlanti blokknak szállí­tandó fegyverek az amerikai mono­polistáknak újabb forrásul szolgál­nak arra, hogy zsebeiket megtöm­ködjék és az európai államoknak nemcsak az új fegyverekért, de azokért a régi fegyverékért is fizet­niük kell, amelyket az USA a nyu­gateurópai államoknak szállítani fognak. És a tőkés kizsákmányolást úgy állítják be, mint további bőke­zű és áldásos ajándékot. Közben a* egész tény ahhoz a közmondáshoz hasonlít, amelyet az angolok hasz­nálnak, tojásrántottát csinálni éE j közben a tojást fel nem törni. Csak meg kell jegyezni, hogy az amerikai imperialisták eszik közben a tojás­rántottát s a vele járó költségeket a nyugateurópai államokkal fizette­tik meg. Mi több, az amerikai kato­nai misszió tagjainak költséges éle­tét is a nyugateurópai államoknak kell viselniök. Természetesen a2 amerikaiak működése a nyugateuró­pai dolgozók köreiben nagy elkese­redést és mély elégedetlenséget vált ki. A dán közvélemény az amerikai katonai ellenőrző bizottság működé­sével kapcsolatosan mélyen fel van háborodva. Olaszországban a kato­nai misszió megjelenése ugyancsak felháborodást keltett és az olasz közvélemény egyöntetű tiltakozása hallatja hangját. A békevédelmi mozgalom, amely Olaszországban többmillió tagot számlál, kiáltványt tett közzé, amelyben megállapítja hogy az amerikai ellenőrző katonai bizottság megjelenése Olaszország­ban merényletet jelent a béke ellen, merényletet az olasz nép független­sége és becsülete ellen. Az olasz kormány — hangzik a nyilatkozat — kötelezte magát, hogy katonáin­kat idegen országokba fogja kül­deni, külföldi tisztek parancsnoksá­ga alatt. Katonáinkból az amerikai imperialista zsoldosait kívánja fa­ragni és országunkat gyarmator­szággá kívánja süllyeszteni." Olaszország, Franciaország és Anglia, valamint az Atlanti Paktum többi tagállamainak dolgozói a leg­nagyobb felháborodással tekintenek arra az áldatlan helyzetre, ahogy Nyugat-Európát az amerikai impe­rialisták durván kizsákmányolják és háborús céljaik támaszpontjává teszik a világuralmi törekvéseik megvalóssítására. özemtanácsí választások 1950 mániásában és áprilisában J. Šmidmayei a központi szakszer­vezeti tanács szervezeti titkára, az újságírókkal folytatott beszélgetésében a következőket mondotta: Ez év január elején tervszerűen megindult a taggyűlések kampánya, az üzemi szakszervezeti csaportoké is, amelyeken A. Zápotocký kormányel­nök a forradalmi szakszervezeti moz­galom elnöke kongresszusi beszédét tárgyalják meg és a többi elfogadott határozatot. Ez azért történik, hogy a hárommillió tagból álló tömeg még élénkebb kapcsolatban legyen a ROH szerveivel és megismerkedjék a má­sodik Öss,z-szakszervezeti kongresz­szuson hozott határozatokkal, kinyil­vánított alapelvekkel és gondolatokkal. Az üzemi szakszervezeti csoportok taggyűlése februárban fog Kolský, a ROH főtitkára és J. Smidmayer szervezeti titkár beszédével foglal­kozni. Márciusban az a'apszervek vi­táiban átveszi E. Erban, a ROH főtit­kára és J. Šéna. a ROH alelnöke be­szédeit, áprilisban pedig F Koktan és E. Vojanec képviselő* beszámolóit fogja megvitatni. Ezeknek a beszámolóknak a meg­tárgyalása a ROH tagjai és az üzemi szakszervezeti csoportok számára is megkönnyíti feladataik teljesítését és megmutatja nekik a lehetőséget, ho­gyan valósítsák meg gyakorlatilag a kongresszusi határozatokat és a lehe­tő legrövidebb időn belü', hogyan lép­tessék azokat életbe. Márciusban és áprilisban történik a köztársasági elnök dekrétuma alapján az üzemtanácsi választás és 1950 februárjában a csoportbizalmiak és a műhelytanácsok választását fogják végrehajtani. A vá'asztásá kampány bevégeztŕvel a ROH azonnal megkez­di a további bizottságok kiépítését az üzemekben. Néhol már jól működnek a bérbizottságok. Ott, ahol megfele­lőek az előfeltételek, az üzemekben még termelési, munkavédelmi és biz­tonsági bizottságokai állítanak fel. to­vábbá kultúr- propaniációs és végül köze'látási bizottságokat. Az új családtörvény alapján kötött első házasság Bratislavában A bratislaval városháza tükörtermében január 7én a délelőtti órákbtn folyt le az új családtörvény érvénytelépése óta az első állami házasságkö­tés. A vőlegény Varholik István élmunkás a bratislavai Matador-gyárból, aki az aszbeszt osztályon, mint nehéz testimunkás normáját 148 százalékra teljesíti. A menyasszony Hamula Amália 21 éves munkásnő Besztercebá­nyáról. A házasságkötés ünnepi külsőségek között ment végbe. A jegyes­párt a Matador.gyár zeenkara kísérte el az esküvőre. A házasságkötés szertartását dt Va. sek, Bratislava főpolgármestere vé­gezte el. Beszédében hangsúlyozta, hogy a népi demokratikus családjog minden lehetőségeket megad olyan házasságkötésre, amely egészséges család alapja lesz, amely az egész ál­lam és az összesség érdekeit fogja szo'íjálni. Megköszönte Varholik Ist­vánnak kiváló munkáját, amelyet mint élmunkás úttörő munkájával vé­gez az új nép demokrácia megerősíté­sére. Smetana Eladott menyasszonyának gyönyörű zenéjével ért véget a szer­tartás. Ezután Vasek dr. az új há­zaspárt elkísérte a Vuk Kadaržics ut­cába és ott átadott nekik egy új la­kást és egy teljes lakásberendezést. Ez az ajándék — mondotta — bizo­nyítéka annak, hogy a lelkiismeretes munkát a népi demokratikus ország nagyrabecsüii és az emberek társadal­mi helyzetét csupán a jó és állhatatos munka határozza meg A jegyespár­nak azután átadták a többi ajándéko­kat. A Szaktanács könyvtárat ajándé­kozott és Lenin me'lszobrát, a Techno­kov- és a Tesla-cég egy-sgy rádiót és még más ajándékokat. A nyitrai kerületben széltörő erdősavakat ültetnek szederfákból A nyitrai kerület, ha biztosítja is Szlovákia gabonatermésének 48 szá­zalékát s emiatt a szlovákiai Ukraj­na büszke címét igényli, éppen leg­termékenyebb részében nedvesség­hiányban szenved. Ezt a hiányt fő­leg az állandóan fújó szelek okoz­zák, amelyek ú{ yszólván az év 23C napja alatt szár tják a nyílt síksá­got. A kerület szocialista felépítésének terve ezt a kérdi st sem hagyja nyit­va. A szárazságtól sújtott vidékeken mozgósítja az EFSz-ben tömörült parasztságot, akiknek nagy pénz ügyi eszközöket nyújt, széltörö erdő­sávok ültetésére amelyek felfogják a szárazságot okozó szeleket. E széltörök 1< tesítésében felhasz­nálják a Szovje :únió tapasztalatait, ahol már sok év dőövezeteket a ken. Ezek a védő három-öt sor erdőövek, amelyek fából állanak 8—25 méter szélességien, úgy vannak ki­ültetve, hogy az irányára merőleg esen álljanak. Ez a növényi gát védi a talajt a száraz vagy fagyos szelek ellen körülbelül a fák magasságának 40-szeresére terjedő távolságra. Az erdösávokat lomblevelű fákkal kell beültetni, amelyek elnyelik a szeleket. Ezek a széltörök már hathatós oltalmat ültetik a védő er­sztyeppés területe­ártalmas szelek fő­nyujtanak 8—12 éves korukban és teljes hatást érnek el 20—30 éves ültetvénynél. A széltörök létesítésé­re egyik legalkalmasabb fa a szedei­fa és pedig sokféle előnye van. Egy­részt a legkevesebb betegség támad­ja meg, gyümölcsét likőr és lekvár gyártásra lehet felhasználni, a mé­heknek és baromfiaknak ízes táp­anyagot nyújt, fáját a faipar értékes nyersanyagnak tartja, alkalmas mü­selyemgyártásra is, mivel 90 szá­zalék tiszta cellulózét tartalmaz. Ezenkívül a fehér szeder nagyon alkalmas a selyemhernyó tenyész­tésre, gyorsan nő és különféle kli­matikus viszonyok között is jól te­nyészik. Sajnálatos, hogy ezt a nem­zetgazdaságilag kiváló lehetőséget még nem használták fel selyemhez nyó tenyésztésre és természetes se­lyemiparunk rászorul a külfölröl drága devizákért vásárolt selyemre. Az ötéves terv azt a feladatot rőjja ránk, hogy befejezéséig a se­lyemhernyó tenyésztést ugyanolyan fokra emeljük, mint 1925-ben volt, amikor a legnagyobb eredményeket érték el. Így a széltörö fehérszeder ejrdő­sávok sokszoros hasznot hoznaa. nemzetgazdaságunknak és megszün­tetik a szelek áldatlan hatását Dél­szlovákia síkságain. EGRI VIKTOR 7 tiENYA FAIUBAN Optimista játék három felvonásban GÁBOR: Remélem is. És ezt a kis bitangot tömöd vajas­kenyérrel, meg kolbászos bablevessel. (El.) Kis szünet. ANNUSKA: Matyi! MATYI (megjelenik): Tessék, Annuska. ANNUSKA: Tudod, hogy neveletlen vagy. Két nagy po­font érdemelnél. MATYI (bűnbánóan): Tudom, Annuska ... Ha maga nem pofoz fel, akkor megteszem magam. Nesze, nesze! (Egy-egy nyaklevest mér jobb és balfelől magára.) ANNUSKA: Ha tudori akkor mért mondtad? MATYI: Mert muszáj vót.... Ügy jött a nyelvemre, mint az igasság! SZEKERES (visszajön): Hát Annuska, édes lányom ... ANNUSKA: Mi kell. édesapám ... ? SZEKERES: Csak azt akartam mondani, nagy tisztesség a mi házunknak. Ha szegény édesanyád élne, milyen boldog, milyen rettentően boldog volna most. ANNUSKA: Maga már kimondta az áment, édesapám? SZEKERES: Ki én! Teljes szívemből, teljes lelkemből . .. Ennél nagyobb szerencse téged az életben már nem érhet. A falu leggazdagabb legénye. És milyen szem­revaló. Egyenes, mint a szálfa. Egészséges, akár a bükk ... Csak én maradok eztán egyedül. De vélem, vénemberrel ne törődj. Én csak a te boldogságodat né­zem. Nem akarok én vétkezni az Űr színe előtt, hogy magamra gondoljak. Majd csak megleszek valahogy az Isten segedelmével. ANNUSKA: Édesapám, még ne vegye úgy, hogy itthagy­tam a házat. SZEKERES: Hugy-hocy ... ? ANNUSKA: Maga már kimondta az áment, de én nem az igent! SZEKERES: Mit mondasz? ... Hogy nem méssz a Gábor­hoz? ANNUSKA: Nem! SZEKERES: Elment a józan eszed? ... Eldobod a sze­rencsédet? ... És azt hiszed, hogy ezt megengedem . . Mért valami bolondság mpnt a fejedbe. ANNUSKA: Nem bolondság ez, édesapám. SZEKERES: Akkor meg mi ütött beléd? Tegnap nem így beszéltél. ANNUSKA: Tegnap, az tegnap volt! SZEKERES: De hát mi történt veled? ANNUSKA: Csak annyi, hogy nem leszek az élete párja egy olyan embernek, aki kinézi a falatot egy szeren­csétlen gyerek szájából,... aki világéletében nem tett valami jót másokért... csak magát látja, a gazdagsá­gát, meg az erejét... Édesapám, én nem akarok ku­lákné lenni! Függöny. MÁSODIK FELVONÁS Szín mint az első felvonásban. Vasárnap van. A brigád ebéd után egy félórácskát pi­hen. Van aki a kocsiszínben szundít egyet, van aki a kert árnyában hűsöl. János az eperfa alatt ül pipázva. A fiata­lok — lányok és, fiúk — úgy veszik körül, akár a kotlóst a csibéi. A kocsiszínben most egy deszkából összetákolt asz­talka is áll a sarokban. Ez a brigád „műhelye". Mikor a függöny felmegy, a fiatalok éneke hallatszik. Egy mozgalmi dal utolsó strófáit éneklik lelkesen. JÁNOS:' Hát ezt már elég jól fújjátok. Este újat tanul­hatunk. FERKÔ- Melyiket? JÁNOS: Ezt a szépet. (Énekel): Szállj, te büszke ének, | szállj, miként a fergeteg. ANDRIS: Vagy a traktordalt: Zugiatok csak traktorok ... (Tovább dalolja.) JÁNOS: Ezt hol tanultad? ANDRIS: A szomszédba, még a tavasszal. Amikor a gép­állomásról gvüttek a traktorral. TÖBBEN: Ezt tanuljuk, atyus! JÁNOS: Csönd, fiókák. Majd este. ESZTER- Meséljen még valamit, atyus elvtárs. JÁNOS: Miről? FERKÔ: Arról, hogyan fogták el azt a harminc arabust Spanyolországban. JÁNOS: Dejszen azt már tegnap elmeséltem. A pap se prédikál kétszer. ESZTER: Az igazat kétszer is lehet. JÁNOS: Mit mondasz? Hogy én talán füllentettem? ESZTER: Nem tudja, könnyeb a hazug embert utolérni, mint a sánta kutyát. Azt mondta, hogy havon csúsz­tak? Oszt hogy gyütt oda a hó, a lavina, meg a be­fagyott folyó? JÁNOS (mosolyog): Hát úgy, ahogy nálunk. Esett egy álló hétig, aztán legördült a hegyekből. Magasabb he­gyek vannak ott, mint a Tátra. Vagy nem hiszed? E$ZTER: Azt elhiszem. De van nékem térképem, meg földrajzkönyvem is. A könyv meg azt mondja, hogy Madridnál nincsen Tátra. Akkor hófúvás se lesz ... ÁNOS: Tyű, de okos ez a lány! FpRKÓ: Oszt magyarul beszélt ott, atyus? J 4.NOS: Spanyolul, öcsém. FERKÓ: Akkor mondjon valamit hamar spanyolul. JÁNOS (a fejét vakargatja): Mondanám, de elfelejtettem. Régen volt, te akkor még pendelyes voltál. IVfATYi: Hisz{ a piszi, Aki meg elhiszi, Ördög azt elviszi. (Nagy nevetés.) ÁNOS: Elhallgatsz, maskara! (Egyet csap a sapkájával Matyi felé, az megugrik.) ISTVÁN: No atyus, valami turpisságon értek? J|Á.NOS: Ez a lány itt ni!... Kipróbáltam a metódust. Az esze jól vág. ISTVÁN: Most aztán bizonyára azt se hiszi el. hogy Spa­nyolországban jártál. (Eszterhez.) Pedig a nemzetközi brigádban harcolt. Még medáliát is hozott onnan. íjANI (Jánoshoz lép és szétnyitja ingét): Meg ezt az át­lőtte tüdőt. Most már elhiszitek? ÖSZTER: El, el! JÁNOS: Fiókák, most aztán indulás! Elég volt a pihe­nőből. legény: Vasárnap van, János bácsi. JÁ.NOS: Megünnepelheted duplán, ha villany lesz a ház­ban, meg a templomban ... Indulás! Én még elszívom ezt a pipát és jövök utánatok. (A fiatalok szedelődzködnek. A jelenet folyamán a házból kilépett Szekeres, Oraván szomszéddal. Most leülnek egy kis lócára a tornác elé.) JÁNOS: Dani! I'ANI: Parancs, atyus! JÁNOS: Ugorj az elvtársakhoz az alvégre. Nézd meg, hol tartanak. Siessenek, hogy holnap megkezdhessék a szerelést a templomban. Ha segítség kell, küldünk in­nen. Ľ ANI: Megmondom, atyus. JÁNOS (rákacsint): Ezt a kis nyelvest magaddal viheted. EjSZTER: Elküld, atyus? (Folytatása következik )

Next

/
Thumbnails
Contents