Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-08 / 7. szám, vasárnap

A s ember Irta: P. Szűcs Béla. Rajzolta: Mikulka. Az emberiséget mindig érdekelte, hogy az a világ, amelyikben él, hogyan ke letkezett. A gondolkodó ember szomjasan kereste a választ, a megoldásokat, a világ ezer és ezer „hogyanjára" és „miértjére". A földesurak és a tőkések világa és az őket hűen kiszolgáló egyház évszázadokon át azt tanította, hogy a Vuugu, tgy ie;o .uaiom i a semmiből teremtette és ezt j a világot soha nem ismerhetjük meg. De ahogy nem volt igazuk abban, hogy „mindig voltak és mindig lesznek szegények és gazdagok", kizsákmányolók és kizsákmányoltak, úgy nincs igazuk abban, hogy az élet mély összefüggései kiismerhetetlenek. Hiába büntették a legkegyetlenebb módon azokat a gondolkodó kat, akik az egyház csodálatos meséivel szembe mertek szállni és a világ keletkezését, az élet létrejöttét, igazi valójában próbálták taníta ni. Ha ismerni akarjuk világunkat, amelyben élünk, ha dolgozni akarunk megváltoztatásán, megszépítésén, tudniunk kell a tudományos kutatások legújabb eredmé nyeit. A szovjet kutatók, a világ haladó tudósai azon fáradoznak, hogy egyre nagyobb lehetőségeket nyújtsanak a világ „titkainak" felfedéséhez. • # • A föld forog tengelye kö* és a világ rül és kering a nap körül. Bolygók és csillagrendszerek rohannak a végtelen világ" egyetemben. (1. ábra.) Üstö kösök robbanak szét és új égitestek jönnek létre. A világegyetem, amelyben a világtestek (égitestek) mozognak, végtelen. Történetének nincs kezdete és vége. A világ keletkezéséről csak úgy beszélhetünk, hogy elmondjuk, hogyan fejlődött a világegyetem olyanná, amilyennek mi ma látjuk. A világ keletkezéséről szóló mesék mind abból a téves gondolatból indultak ki, hogy a világ nem változik. A természettudományok fejlődése azonban felfedte a valóságot. Az eget figyelve (távcsövekkel) ködfoltokat láttak a világűrben, amelyekről színképelemzéssel megállapították, hogy izzó gáztömegek. (II. ábra.) Ezek a gá'tömecrek különböző nagyságúak és alakúak. Kezdetben gömbalakjuk van, aztán sűrűsödnek, izzanak és forogni kezdenek. A centrifugális erő következtében lencse alakúak lesznek, majd a ritkább gázrészecskék gyűrű alakban elválnak tömörebb középtől. (3. ábra.) De a gyűrű is sűrűsödik és gömbökre szakad, ezek a bogyók. így keletkezett a naprendszerünk évmilliók folyamán. (Kant és Laplace megállapítása.) Ahogy a bolygók leváltak a napról, úgy váltak le a holdak a bolygókról. Kilenc nagy bolygó (Föld, Mars, Jupiter, Venus, Merkúr, Szaturnus, Uranus, Neptún, Pluto) és mintegy 40.000 kis bolygó (Planetoidok) kering a nap körül. (4. ábra.) Ez utóbbiak közül a csillagászok még csak a felét tud ták megfigyelni. A föld állandóan hűlt a hosszú évezredes hő és fénysugárzás közben. Hűlés (Folytatjuk). . „A TUDÁS A természet Kevés ember tudja, hogy az utálatos féreg, a földi giliszta, melyet a baromfiak oly igen kedvelnek, milyen hasznos mezőgazdasági munkás. Ezek az állatok ugyanis tömérdek földet esznek, ebből kivonják a tápláló anyagot, azután kiürítik. Darwin, a nagy természettudós a következőket írja a gilisztákról: „Az eke a legősibb és legértékesebb emberi találmányok egyike; de a földi giliszták már jóval az eke feltalálása előtt rendszeresen felszántották a földet. Kérdés, hogy volt-e még egy állat, amely oly fontos szerepet játszott volna a föld történetében, mint ezek az alacsohyrendű szervezetek". • A föld sok évmillióra terjedő történetében az emlüsök „mindössze" 50 millió évre tekinthetnek vissza. A hüllők kora legalább 125 millió évig tartott, míg a földtörténeti ókor, amikor még madárnak, virágnak, emlősnek nyoma sem volt, 300 millió évnél tovább nehezedett a földre. Csillagászok számításai szerint a föld születése nem történhetett régebben, mint 3000 millió és nem korábban, mint 1600 millió évvel ezelőtt. De valószínű, hogy a kisebbik évszám jár közelebb az igazsághoz. Gerinceseket csak a föld történetének utolsó ötödrészéből ismerünk, szárazföldi gerinceseket pedig csak alig hatodából. Az emlősök viszont ez időnek csak az egytizenharmadában lépnek színre. A legidősebb lények, melyeket embereknek nevezhetünk, legfeljebb csak tízmillió évvel ezelőtt jelentek meg, ami a föld korának csupán félszázaléka. Maga a mai értelemben vett emberfaj csak egymillió évre tekinthet vissza. 0 Tizenötezer évvel ezelőtt az ember még a régibb kőkorban élt. „Civilizáció" a mezőgazdálkodáson és a fémmegmunkáláson alapuló társadalmi élete alig idősebb tízezer évnél. Ez igazán jelentéktelen idő, ha meggondoljuk, hogy tízmillió év kellett ahhoz, hogy az ember leszármazzék az első emberszabású majomból és százmillió év ahhoz, hogy kialakuljon az első emlősből az első emberszabású majom! • Mindnyájan hallottuk, sőt olvastuk is, hogy a mai szlovákiai Alföld és a nagy magyar Alföld „hajdan" tengerfenék voltj. Legtöbben úgy gondolHATALOM" műhelyéből. jak, hogy ez a „hajdan" néhány ezer, vagy esetleg pár százezer esztendőt jelent Pedig az igazság az, hogy igazi tenger, vagyis sósvíz 17-szer hullámzott e területek felett, de a legutolsó, melyre gondolhatunk, körülbelül 5 millió évvel ezelőtt éppen e területet, a Duna—Tisza közét és környékét hagyta szigetként szárazon. Az emberi test fejlődését a következő számok jellemzik: az ember tökéletes kifejlődéséhez 25 év kell. Az összes szervek közül a legrohamosabban az agyvelő fejlődik. A gyermek életének második évének végén agyveleje már eléri a kifejlett ifjú agi/méretének több mint felét s a negyedik életév végén az agyvelő teljes nagyságából már csak 8 százalék hiányzik. Erre a gyors fejlődésre azért van szükség, mert a gyermek élete első öt évében többet tanul, mint élete bármely más korszakában. A tejfogak az első két év alatt bújnak ki, a második fogsor az ötödik év körül lép az első helyére, de az utolsó fog, az úgipievezett bölcseségfog csal

c a 22. évben jelenik meg. Izomrendszerünk 25. éves korunkban van a legjobb állapotban: a legtöbb sportember ekkor áll teljesítménye tetővontján. Az agyvelő legtökéletesebben 30—40 között szabáhiozza izmainkat. gortdoikodókévcsségü.nk pedig a 40—50 években éri el legmagasabb fokát. • Az állatok általában sokkal rövidebb életűek, mint az ember, de van e szabály alól néhány kivétel. A papagájok gyakran elérik a 80 évet, a sasok pedig gyakran túlhaladják a 100-at. Halastóban neveit pontyok, ha külső veszély nem éri őket, 150 évig, csukák pedig 200 évig is elélnek. Ugyancsak hosszúéletü ál lat a teknőc, mely sokszor 250—300 évig is elél az egzotikus tengerpartokon. Sokáig él a medve is néha, míg a legrövidebb életű élőlény valószínűleg a „tiszavirág" nevű rovar, amely tudvalevőleg alig pár órát él a Tisza vize felett és a vízbe bukva leli korai halálát. A növényvilágban a fák a leghosszabb életűek s ismerünk 5000 éves fákat is. P. M. Üzenet. Balázs Alfonznak, Opatovice Kívánságodnak örömmel adunk helyet és a mai számunkban megkezdtük a ..A tudás hatalom" közlését. Várjuk további leveleidet.