Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)
1950-01-07 / 6. szám, szombat
1950 iRTTuár 7 OqÁizAÍQ — i zépj kp Egészségünk megőrzése és szerve, zetünk el.enáilóképességének fokozása úgy családunk, mint a társadalom szempontjábó' kötelességünk. A háború átélése, — Bárhol is szenvedtük át ezt az időt — mindnyájunk' egészségi áhapotában nyomot hagyott. A felszabadulás óia jóléti intézményeink, a rendszeresített és mindenki számára hozzáférhető orvosi kezelés, a mindenkinek kijáró szabadság a test eľenállóképességét a fertőző betegségekke. szemben lényegesen megnövelte. Azonban ezen közjóiéi) intézményeken felül a legfontosabb az egyéni tisztálkodás és ruháink tisztántartása. KCuönősen a dolgozó nőnek ez a legbiztosabb szépttőszere és fiatalságának megóvója. Ak ielégségesen mosakszik és fürdik, fehérneműjét, blúzalt, ga.Vérkáit frissen mosva, vasalva veszi fel, ruhadarabjait tisztítja, keféli: az ápo't friss "e'eoség és kel emesen hat környezetére. A dolgozó nép korán kel ugyan és éppen ezért nem számít nála még öt perc és ez biztosítia e^ész napi fr'v seségét és bőre tisztaságát. A legta. nécsoSabb regge! hideg vízzel mosdani és este meleggel Reggel bőrünket sznppanos puha kefével iól meťkeféljük, ez élénkíti a vérkeringést és utána hideg vízzel Jecuhafltynzznk magunkat. Akinek <r? nincs móäiábpn. pótolhatja ezt mosdó'álal és egy hideg vízzel tötlött kancsóval. Természetesen ezt csrk azok tehet'k, kiknek n'ncsen rhei'ma v?"v isiász érzékenységük. A hideg mosdóbeVség nem akadálya a mosakodásnak Mln<?er e'öíté'eMel ellentétben, ha hideg helyiségben 'evetkőzünk, vérkeringésünk élénkül és edződünk a gyors tnegbíi'és és a ná'ha e ľen. A hideg vízben vn'ó mosakodás szintén edzés a napközben beálló hőmérséklet változása ellen. Este tanícsos meleg vízzel és szappannal tetötől-ta'pig megmosakodni. A meleg vízre a bőrnek szüksége van. hogv az ecész nap rárakodó niszo'ítól, amely a bó'r zsírjával keveredve a pórt'soknt e'zária. megtisztul ;on. Az arcbőrt tisztítsuk meg okvetlenül a púdertől, rúzstól, ígv elejét vesszük az anró fekete DÓrustô^ô nontok képződésének, amelvekhő aztán gennves pattanások képződnek A pattanásokat nem szabad kinyomni, mert gyulladásba jönnek és hegek fogják elcsúfítani • fiatal arcot. A napfény is védi egészségünket, azaz az ezt pótló kvarcfény is. Azonban nagyon óvatosnak kel' lennünk, mert túlhajtott mértékben ez káros. Hirte'en lesü'.és ártalmas, égési sebeket okoz. Nyáron 5—6 perccel kezdjük a napozást. Hacsak lehetséges, egész testünket napoztatjuk vagy kvarcoljuk. Hideg, szeíes, téli időben ajánlatos az arcbőrt és kezet zsíros krémmé' bekenni, különösen ha szabad levegőn tartózkodunk. A körömápolásra — a manikürízésre — se tekintsünk úgy többé, mint íe'esleges kihívó cicomára. Az ápolatlan köröm ágya berepedezik .és így baktériumok terülhetnék a szervezetbe. A Szovjetunióban az éle'miszerüzletek alkalmazottainak kötelező a gyakori rnanikürözés, sőt az é'etmiszergyárakban külö'n szakemberek állnak a dolgozók rendelkezésére, akik ezt elvégzik. Piszkos köröm ízléstelen és egészségtelen. A fogak tisztántartása és rendbentarlása egyik 'egfontosabb része tes'ünk ápolásának. Ha ezt gyermekkortól megszokja az ember, altkor nem tud megtenni nélküle és hozzátartozik ió közérzetéhez A fogakat réggel és este kell tisztítani jó! megválasztott fogkrémmel és ha teltetjük, szá jvízzel. A i xro'k koaött maradt ételek bom'ásnnk taduVak és meggyorsítják a fog romlását és m-gyen ke'lemetlen szagot kaphat a száj. Fogainkat nézess ük meg időnként, még ha nem is fáinak és tisztításunk rneg •n •oekőtől. A »ennye.s fog e«rész Rftrnolv betegségeknek lehet r z okozó'', például szívbaiotnak és br'oü gyúl. ladásrak. Hiúsági szempontból is igen fontos az egész?'.'<n's fon\ A le<»ke'°pmesebb benyomást teszi egy nő, ha szén és ép fogni vpmrok. Hátra volna még a haj ápolása. A hajmosás sűrűségének szüksége a haj jellegétől függ. A zsíros hajat hetenként kell megmosni, már szépészeti szempontból is. A szárazabbat elég 10—15 naponként. Ism^t divatba jött a rövid baj, ameV a legkényelmesebb és legszebb a do'gozó nőnek. Nem ke'l BETÜREJTVENYEK ma ma ma ma n A do'aozó nő rmunkéban pc otfhon »/i Sz Ü 200 méter Akta £ muftiit: f^íá és kér*iáse!í megee re,e: 1. Folyó. 2. Egy sem. 3. Terelgetve. 4. Szita. 5. A kenyérhajat. 6. Az 1 betűnél. 7. A sündisznó. 8. A talpán. 9. A nap. 10. Az ablak. 1. A nadrágszoknya bizonyára minden nő számára úgy a munkában, mint otthon vagy a háztartásban és sportolásnál igen megfelelő. Bármely öreg kábáiból elkészíthető. Bármely régi pulóver kitűnően kiegészíti ezt az öltözetet. 2. Maradékokból készített praktikus kötény, pl. két öreg férfiingből, melyek minden háztartásban találhatók. Egyszerű szabása miatt könnyen mosható és vasalható. Minden nő számára öröm lesz hordani ilyen kötényt, különösen ha magunk varrjuk meg. Próbáljuk meg! • annyi időt a fodrásznál tö tenie és naI gyon fi."ta!os. A haj festése feles'eges | kiadást és időtöltést jelent mindenki' nek. A legszebb a termesze es hajszín, j még ha ősz is. A hajfestés már sok Í ke'leme'len és nehezen gyógyítható j bőrbajt és szemgyuľadást okozott. 1 Életszfnvona'unk emelkedése rr'ndinkább elérhetővé teszi a do'gozó nő számára a jó Szépítőszerek, púder, rúzs, krém használatát. Államosított kozmetikai iparunk a nők érdekeit I szolgál ja és nem agyon rek'ámozott i káros szépségápoló cikkeket hoz forI galomba, csakhogy minél több haszj na legyen rajta. Az egészséges lakás, megfelelő ruházkodás és sportlehetőség szintén nagy részben járulnak hozzá egészséges életünkhöz és amilyen tempóban építjük hazánkban a szocializmust, olyan mértékben fog hozzájutni minden dolgozó nő ezekhez a lehetőségekhez. T. M. VimnriMWMmimmM^^WmiammMW | Mese az okos kisma'acról Egyszer volt — hol nem volt, volt egyszer egy ágrólszakadt szegény ember. Ennek a szegényembernek sem égen. sem földön nem volt egyébb vagyona, mint egy kurtafarkú fekete kismalaca. Ezt a játékoskedvü, bolondos kis jószágot annyira szerette a szegényember, hogy nem adta N volna oda senki emberfiának, még egy vak lóért sem. Történt egyszer — éppen újév közeledett —, hogv a szegényember malackáját megirigyelte a gazdag szomszéd. ,. Szomszéd uram — mondta a szegényembernek méze?-tmázcs hangon — ..ad ja el r ekem ezt a hitvány kis jószágot, magának úgyis csak vesződsége meg gondja van vele, nekem meg emelne ú^évi pecsenyének. Adnék érte száz koronát." „Jaj, dehogy adom, dehogy adom — tiltakozott ijedten a szegényember —. nincs ne'tem sénktm, semrrrm ezen a kis állaton állaton kívül! Nem adnám én ezt oda még a Dárius kincséért i" sem! No hiszen egyébb sem kellett a gőgös szomszédnak. Hogy ő vele még ellenkezni mer egy ilyen éhenkórász kódis. Hát ő majd csak azért is megmutatja, hogy az övé lesz a kismalac! És ®ásrap behívatta a sze gényembert a bíróhoz. ,.Ez az ember — panaszkodott mérgesen a bíró előtt —. még a a nyáron kölcsönkért tőlem egy mázsa kukoricát és azóta sem tudom tőle vis c"'P 1" ,on5. tté^e vissza bíró koros* ezt a tartozási, ha jjedig nem tud fizetni, hadd legyen enyém a malaccal" A szegényember csak hebegett hápogott ennyi szemtelenség hallatára. Nem kért ° sohasem, sen kitől még csak egy fia kukoricát sem. Azonban nem tudott semmit se tenni a gazdagember hazugsága ellen, mert az két hamis tanúval is "razolta állítását és így a bíró megparancsolta a szegény embernek, hogy újesztendő napjáig vagy fizesse meg a tartozást, vagy oda kell adni a malacot. Hej, búsulásnak adta magát a szegényember. Honnan vegyen ő most elő annyi tengernyi pénzt, amikor még csak egy árva garas sincs a ládafiába. Bizony még a falat is csak nehezen csúszott le a torkán, amikor arra gondolt,, hogy elveszik 'tőle vidám kis pajtását! Ám ekkor megszólalt a kismalac. „Soh'se búsulj édes gazdám, irántam való hűségedért, hűséggel fizetek én is. Csak fogadj szót nekem három napig és tudom Isten úgy megtáncoltatjuk a szomszéd komát, hogy örökéletére elmegy a kedve a malacpecsenyétől!" — És a SKegényember csillogó szemekkel hallgatta végig az okos kismalac furfangos tervét. ... És másnap megleste az utcán a szegényember a faluból hazafelé jövő g.'pds" szomszédot és jó hangosan, hogy minél több iá rókelő hallja; így kiáltott feléje: „Hallja gazdag szomszéd, nem szégyeli magát? El akarja lopni a szomszéd malaccát? Verje meg hát kendet a szegények átka: Dűljön ki reggelre, cifra kapufája!" Kacagtak a népek, kacagott az álnak szomszéd is a szegényember furcsa átokmendárán. De bezzeg nem kacagott reggel, hanem még a harmadik szomszédba is elhallatszott a káromkodása, amikor kimenve az udvarra, kidűlve találta kapufélfáját. Azt hitte, a szegényember átka fogant meg rajta és scha se tudta meg szegény feje, hogy a ravasz kisma'ac túrta azt ki az éjszaka leple alatt. Délben aztán megint megleste a ezegényömher az utcán menő szomszédot. És éopen úgy mint tegnap, most is torkaszakadtából kiáltotta feléje: „Hallja álnok szomszéd, nem szégyeli magát? El akarja lopni, a szomszéd malaccát? Verje meg hát kendet a szegények átka: Dűljön ki reggelre, lombos eperfája!" És hiába leste a dühös szomszéd egész éjszaka konyhája ablakából terebélyes eperfáját, nem tudta meglátni a korom sötétség ben vidáman turró fekete mala* oot. Akkor rohant már csak ki, Kele, Kele, Fűzfa... Kele, kele, fűzfa; Szépen szóló fűzfa! Egy kisfiú sípot kér, Addig szólj, míg szépen kér, Mert ha nem szólsz, megharagszom, Jobban, mint a sógorasszony! Forrő vízbe teszlek, . Onnaft is kiveszlek, Kerék alá teszlek, Onnan is kiveszlek, Fára húzom bőrödet, Kibököm a szemedet. Szólj, sípom, szólj! Szólj, sípom, szólj. Népköltés. nagy lélekszakadva, mikor nagy pufíanással a földre zuhant a ha talmas eperfa. És harmadnap délben, most már a háza tornácáról kiabálta át a szegényember gazdag szomszédjához: „Hallja gazdag szomszéd, nem szégyeli magát? El akarja lopni a szomszéd malaccát? Verje meg hát kendet a szegé nyele átka: Dűljön rá reggelre istálója, háza!" Bezzeg nem kacagott már a gazdag szomszéd, hanem úgy megijedt az átoktól, hogy menten kiverte a libabőr a hátát! Rohant észnélkül a szegényember házába és ott alázatos könyörgésre fogta a dolgot, hogy ne tegye földönfutóvá, vonja vissza rettenetes átkát. „Ha visszavonom az átkot, akkor bevallja kigyelmed, hogy jogtalanul követelte tőlem a mázsa kukoricát?" — kérdezte a szegényember a vacogó gazdagot. ,,Jaj jaj, bevallók én mindent — óbégatott a szomszéd —, hazudtam bíz' én a bíró előtt, csakhogy megtudjam szerezni a kigyelmed malacát!" „Ügy, hát hazudtál gazember!" — ugrott elő az ajtó mellől az előre odabujtatott bíró — és úgy elagyabugyálta a megnyúlť képű komát, hogy szegény feje egy hétnél is tovább nyomta utána az ágyat. A szegény ember pedig olyan becsületet szerzett álnok szomszédja megleckéztetésével, hogy a legközelebbi bíróválasztáson őt választották meg a falu bírájává. így tette szerencsésé az okos kis malac hűséges gazdáját, mert: „Aki az állatot igazán szereti, Hűségért hűséggel fizet az meg neki..." V. Olga. MÓKA FERENC: A cinege cipőié Vége van a nyárnak, Hűvös szelek járnak, Nagy bánata van a Cinege madárnak. Szeretne elmenni, ö is útra kelni, De cipőt az árva Sehol se tud venni. Kapkod fűliöz-fához, Szalad a vargához, Fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz. Azt mondja a varga, Nem ér rá most arra. Mert ő most a csizmát Nagy uraknak varrja. Darúnak, gólyának, A bölömbikának, Kár, kár, kár, nem ilyen Akárki fiának. Darú is, gólya is, A bölömbika is, Ütra kelt azóta, A búbos banka is. Csak a cinegének Szomorú ének: Nincsen cipőcskéje Máig sem, szegénykének. Keresi kutatja, Repül gallyról gallyra: — Kis cipőt, kis cipőt! — Egyre csak azt hajtja. Közmondások Ki soha nem kezdi, soha el nem végzi. Szebb a foltos, mint a rongyos. A fösvény kétszer költ, rest kétszer jár. Aki nem akar adni, azt mondja: nincs. Jobb az elég, mint a sok. Ami cifra, még nem szép. A bolond is okos, mig meg nem szólítják. Cigány is a maga lovát dicséri.