Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-26 / 22. szám, csütörtök

1950 január 24 Ü J §174 MEZŐGAZDASÁG Miért keil minden faluban Egységes Földműves Szövetkezet Mit veszít a föidmű-Les y ha régi munkamódszerekkel dolgozik f Mit nyer a földműves, ha traktorral dolgoztat f A várkonyi dolgozók szocialista munikaversenyre hívják ki a petényi dolgozókat A várkonyi állami birtok munkásainak kötelezettség­vállalása a KSS IX. kongresszusára A mezőgazdaságban ma a gépe­sítés a technikai, haladás leghat­hatósabb eszköze. Segítségével kisebb termelési költségek, kisebb testi munka mellett módjuk nyí­lik földműveseinknek, hogy a hektárhozamot emeljék és gazda­ságokat bővítsék. E cél érdekében az állam a falvakba traktorok, önkötözőgépek, kaszálógépek, ve­tőgépek és kiszántógépek nagy tömegét szállítja. Tízszerte na­gyobb mennyiségben ad az állam gépeket, pint a kapitalizmus rendje. Háromszor, négyszer Mit is veszít a földműves, ha a régi munkamódszerek alapján dolgozik? A földművesnek, aki 5 katasz­teri holdat mond magáénak és tehenes igával műveli meg föld­jét, évente legalább kétszer kell felszántania azt, ami annyit je­lent, hogy 10 kataszteri holdat kell tulajdonképpen megművel­nie. Tehenes igával egy nap alatt legfeljebb fél katasztrális holdat tud felszántani, ami egyértelmű azzal, hogy földjének felszántá­sára 20 napra van szüksége. Ha annyi műtrágyát, minőségi vető­magot ad a falusi földművesek­nek, mint amennyit a háború előtt kaptak. Kedvező feltételek mel­lett fajállatokat bocsát rendelke­zésükre, hogy ezáltal is emelked­jék a mezőgazdasági állatok hasz­nálhatósága. A földművesektől függ, miképpen fogják ezeket az előnyöket kiaknázni, kihasználni, eldobva maguktól a munka el­avult módszereit, amelyek aka­dályozzák falvaink haladását, amelyek mellett a földművesnek egész élete során hajnaltól szür­kületig kellett vergődve dolgoz­nia, arcának verejtékével és en­nek ellenére sem volt meg szá­mára a legkisebb lehetőség sem művelődésre és nem volt meg a elhetősége, hogy gyermekeit a kí­vánalmaknak megfelelően nevel­hesse. Vájjon meg volťe a lehetősége, hogy a kis- és középparaszt gépe­síthesse gazdaságát, hogy igény­be vegye a gépadta előnyöket? Nem volt erre lehetősége, mert hisz a gépeket a falusi gazdagok birtokolták g a kis- és középpa­rasztnak nem állt módjában, hogy ezeket az előnyöket kihasz­nálja, mert kis gazdasági egysége nem hozott annyit, hogy gépet vehetett volna, másodsorban pe­dig a gép ily kicsi gazdaságban nem lett volna hasznothajtó. A kis- és középföldműves földjeit tehénkékkel kényszerült megmű­velni és ezzel gazdag hozadéktól esett el. Ma a helyzet egészen más, s ezt a kormányunknak köszönhet­jük, amely az Egységes Földmű­ves Szövetkezetekről kiadott tör­vény segítségével biztosítja a földművesek számára, hogy a gépeket nem a falusi gazdagok fogják bitorolni a kis- és közép­parasztság kizsákmányolására, ha­nem átmennek a kis- és közép­földművesek tulajdonába, hogy kizárólag azok javát szolgálják. figyelembevesszük, hogy az igába felhasznált tehén az átlagos évi tejhozamból 800 liter tejet veszít el, ez azt teszi, hogy egy pár igá­ra használt tehén a földművesnek 1600 liter tejveszteséget jelent. Ha literenként 4.50 Kčs"t számí­tunk, akkor egy esztendőre 7200 Kčs-re' szaparodig a veszteség s ha ehhez az összeghez még hoz­zászámítjuk a földműves idővesz­teségét s naponként erre 100 ko­ronát számítunk, 20 napi szán­tást számítva, ez 2000 Kčs-re rúg, tehát a földművesnek az 5 katasz­teri hold felszántása tulajdon­képpen 9200 Kčs-be kerül. Mit nyer a gépesítéssel a földműves? Ha a földműves 5 kataszteri holdat kitevő ingatlanát géppel műveli meg, akkor az 5 kataszte­ri föld középszántása traktor út­ján, mint az EFSz-tagjának, aki 20 százalékos kedvezményt kap, 1080.— koronájába kerül és az 5 kataszteri hold mélyszántása 1446.— koronába. Ez azt jelenti, hogy évente a szántásra 2526.— koronát ad ki. A traktorral való szántás minő­sége sokkal jobb, összehasonlítha tatlanul jobb, mint a tehenes igá­val végzett szántómunka. Ha a földművesnek földje 5 ka­taszteri holdat tesz ki és mond­juk, a községtől átlagban 5 kilo méternyi távolságban van, egész évi termésének beszállítása trak­torral és pótkocsival katasztrális holdanként 240.— koronába ke" rüi. ami 5 kataszteri holdat ala­pul véve 1200.— koronát tesz ki. Az istállótrágya kiszállítása, ha 15 tonnát szállít ki a földműves 5 katasztrális holdjára, 800 koro­nába kerül. A fő munkája tebát, amelyet 5 kataszteri holdon tehe' nes igával kívánt megoldani, ha ezt a munkát traktorral végzi, összesen 4526.— koronájába fog kerülni, ami azt jelenti, hogy ol­csóbban végezte el a munkáját, 4674.— koronával a traktor segít­ségével, nem is beszélve arról az időveszteségről, amely a többi említett munkákkal jár. Mind­amellett nagyobb hektárhozamot ér el, mert a minőségileg jobb szántás a hektárhozamot emeli. Az itt említett tényekből lát­hatjuk, hogy a földműves kisebb termelési költségek és kisebb testi munka mellett is magasabb életszínvonalat biztosít és az összes dolgozók életszínvonalát is emeli. cAz Q/tj Szá fi araiztb o^U zo f t CL LALIL íLô LtLkliiiiwľetí Mezőgazdasági munkás: — De jó kedvük van a Zsíroséknak. Nem lehet ezt már kibírni! Az Uj Szó parasztlevelezője: — Nem bai komám! Attól fognak ezek majd sírni, amit én fogok az Üj Szónak írni. Egységes Földműves Szövetkezeti tagok! Válasszatok soraitokból Üj Szó- falulevelezőt. Ne le­gyen egy falu sem, amely nem áll kapcsolatban a cseh­szlovákiai magyar dolgozók napilapjával, az Üj Szóval. Az ember szinte rá sem ismer a várkonyi állami birtok majorjára. Az­előtt a kapitalista rendszerben dülede­ző cselédlakások, istállók és pajták, az udvarokon a szétszórt gazdasági gépek és szerszámok és mindenütt a legnagyobb rendetlenség, — ma az épités, a tökéletes rend és mindenütt a tervszerű munka — Nézd meg a cselédlakásokat, — ezzel fogad Štrbka János, az üzemi pártszervezet elnöke. — Azt hiszem, ez a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy az ember különbséget tegyen az elmúlt és a mai rendszer között. A munkáslakásokon kintről is meg­látszik a gondos gazda Bent: Betono­zott konyha, padlózott szoba, villany­világítás. A konyhákban modern tűz­helyek, a szobákban kályhák. — Megszüntettük a közös-konyliás lakásokat, — mondj.-, Štrbka elvtárs — a cseíédélel átkát. Munkásaink élet. színvonala már a lakás dolgában is na­gyot változott' a múlttal összehason­lítva. Hol vagyunk a földes padlózatú nedves lakásoktól, aho! egymás lie­gyén-hátán voltak a cselédek össze­zsúfolva. Jó uraink azt tartották, hogy a „béresnek" így is jó. Láttad: a szo­cialista államban a „béresnek" „leg­alább" így kell lakni Štrbka elvtárs tájékoztat a birtokon nemrég megindult szocialista munka­versenyről. Egyelőre még csak a te­henészetben és a sertéshizlaldában tudták megindítani, tekintve, hogy a normák még csak itt lettek megálla­pítva. Reméli azonban, hogy rövide­sen a többi termelési ágazatra is ki­terjesztik. A szocialista munkaver­senyben a munkás öntudatosítását és a termelés fokozását látja. KÉT HÉT ALATT: 140 SZAZALÉK. A tehenészetben Karika József ed­dig 140 százalékban teljesítette a nor­mát. Karika elvtárs 42 éves és 30 éve dolgozik ezen a birtokon. Hogy mi a különbség a kapitalista és a szocialista rendszer között, erre röviden így fe­lel: — Most nem nyúzzák a munkást, mint azelőtt. Két hét alatt elért teljesítményére is csak ennyit mond: — Az ember, ha becsületes, dolgoz­zon a legjobb tudása szerint. Havi fizetése 2400.— Kčs és a kom­menció. Elégedett. Pencinger Ferenc a sertéshizlaldá­ban szintén 140 százalékos teljesít­ményt ért el. Negyvennyolc éves, há­rom gyermeke van és egyik fiával együtt az állami birtokon dolgozik. Bőbezsédííen és szeretettel mondja el a rá bigott állatok gondozását, a régi cselédéletről beszél, majd azt mondja: — Sokat lehetne arról beszélni, hogy milyen élete volt azelőtt a cselédnek és milyen ma. Éppen ezért semmi kü­lönösebbet nem találok abban, hogy a normát túlléptem. Az csak természe­tes, hogy az ember igyekszik s ezentúl még jobban igyekezni fogok. Fizetése 3700.— Kčs és a termé­szetbeni járandóságok. Mindennel meg volna elégedve, csak ... Itt elakad, de bíztatom, hogy csak bátran mondja el. ha valami panasza van. Megmagyarázom neki, hogy az Üj Szó a dolgozók lapja és a dolgo­zók érdekeiért harcol. — Lábbeli és ruhaellátásunk na­gyon hiányos, — adja elő panaszát Pencinger bácsi — Munkánkban a ruha és a lábbeli nagyon szakad. Ál­landóan gumicsizmában kell járni és gumicsizmát eddig egy párat sem kaptam. Nézze — mutatja a lábán lé­vő gumicsizmákat —, ezeket is feke­tén vettem ezer koronáért, mert más­képpen nem tudtam hozzájutni. Az ál­latokkal dolgozni kell, akár jó idő van,' akár rossz, persze, hogy esőköpeny is nagyon kellene. Rögtön megkérdezem Štrbka elvtár­sat, hogy mi történik a szakszervezeti kiutalásokat, ha még azok sem kap­ják meg a szükségleteiket, akiknek a foglalkozásuk azt feltétlenül megkí­vánja. — Tény, hogy hibák vannak — is­meri be Štrbka elvtárs — a kiutalások szétosztása körül és igyekszem azokat kijavítani, de a dolog annyira zavaros, hogy hosszabb időbe telik, míg a visz­szaélésekre fényi tudok deríteni. Tűrhetetlen állapot, hogy a szak­szervezeti kiutalásokkal egyes vezetők visszaélnek és a kiutalásra jogosult munRásoktó! a szükségleti cikkeket el­vonják. Az ügy sürgős rendezését Štrbka elvtárs lelkére kötöm azz«l, hogy 'a mulattokat vonják felelősség­re. A birtok vezetősége is érezze kö­telességének, hogy az arra jogosult munkásai a szükséges ruha- és lábbeli­kiutalásokat megkapják. Éhnek vég­rehajtását a várkonyi dolgozók nevé­ben is, továbbra figyelemmel fogjuk kísérni. SZOCIALISTA MUNKAVERSENYRE HÍVJUK KI A PETÉNYI DOLGOZÓKAT. — A szocialista munkaversenyt szélesebb alapokra akarjuk fektetni — tájékoztat Štrbka elvtárs. — Éppen ezért elhatároztuk, hogy versenyre hívjuk ki a petényi intézőség munká­sait. — Éppen jó, hogy jöttél — teszi még hozzá — mindjárt ki is megyünk Peténybe és megbeszéljük a verseny feltételeit. Hajtókocsiba fogatott ^s az úton bőven van időnk arra, Agy Štrbka elvtárs részletesen tájékoztasson a birtokon lévő általános helyzetről. — Anyiból rosszkor jöttél — mond­ja Štrbka —, hogy éppen most vannak a szabadságolások. Fele munkásunk szabadságon van. Hol volt az valami­kor — emeli fel hangját, — az uradal­mi cselédnek szabadság. Munka volt csak. látástól vakulásig éhbérért. Most munkásaink megkapják a kollektív szerződésben bzitosított járandóságu­kat. A fizetésen és a komención felül prémium is jár, ami idén egy havi fi­zetésben van megállapítva. Ezt újév­kor minden munkás meg is kapta. A birtoknak állandó munkása elég van, csak a szezonmunkásokban van hiány. Štrbka elvtárs szerint ezt úgy lehetne kiküszöbölni, ha a falvakban napközi otthonokat létesítenének, ahol a gyermekeket el lehetne helyezni és ezáltal nagyon sok asszony felszaba­dulna és részt vehetne a mezőgazda­sági munkában. Peténybe éppen jókor érkezünk. Délután négy óra, a munka befejező­dött. A munkások az egyik istállóban körénk csoportosulnak. Figyelemre­méltó až állapot, amit itten találunk. Az üzemi szervezetek felől érdeklő­dőm. Pártszervezet: nincs. Üzemi ta­nács: nincs. Szakszervezet:... — Van, van — szól közbe a birtok intézője, — csak hát nem nagyon mű­ködik. Te vagy az alelnöke — mutat az egyik munkásra —, te meg a pénz­tárnoka, — fordul a másikhoz . — Én az alelnöke? — csodálkozik a munkás. — En a pénztáros? — csodálkozik a másik. — Nem is tudtam. így néz ki egy munkásszervezetf­ség, ahol a munkások sorsa még min­dig olyanok kezébe van letéve, akik azt keresik, ami elválaszt és nem azt, ami összehoz, azt, ami különbözik és nem azt, ami egyezik. Štrbka elvtárssal együtt megmagya­rázzuk a munkásoknak a szocialista munkaverseny célkitűzéseit, kifejtjük, hogy ezzel a termelést fokozzák s hogy a szocialista munkaverseny le­hetőséget ad a munkásnak tudása és képességei felhasználására, ami által nem utolsósorban jelentős anyagi előnyhöz is jut. Az intéző akadékos­kodik, de érveink meggyőzik a mun­kásokat a verseny jelentőségéről és elfogadják a várkonyi állami birtok kihívását. A verseny február 1-én in­dul és három hónapig tart. Megjegyzem: Nem tudták a mun­kások, de még az intéző sem tudta a mgeállapított normákat s annak da­cára, hogy január 5-én az állami bir­tokok igazgatósága a szocialista mun­kaverseny megindítását erendelte, az intéző erről a munkásokat valószínűleg még csak nem is tájékoztatta. KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS A KSS IX. KONGRESSZUSÁRA. Petényből visszafelé az úton azt mondja Štrbka elvtárs: — A mezőgazdasági munkásság po­litikai iskoláztatásra igen nagy gon­dot kell fordítani. Nagyon fontosnak tartom, hogy az illetékes tényezők egyik legsürgősebb feladatuknak te­kintsék ezt. Az üzemi pártszervezet évzáró tag­gyűlése felől érdeklődöm Štrbka elv­társtól. — A párt évzáró taggyűlését va­sárnap tartottuk meg — mondja. Štrbka. — Az elmúlt év munkájának eredményei alapján határoztuk meg az elkövetkezendő munkánkat. Itt is egyik feladatunkká tettük a munkás­ság oktatását és megszervezezését. Azonkívül a taggyűlés egyhangúlag •kötelezettséget vállalt a KSS IX. kongresszusára, Kötelezettségvállalá­sunk: megjavítjuk az utakat, kővel hordjuk meg a major udvarát és két használaton kívül lévő trágyagödröt betakarunk. Sötétedő este van, mire Várkonyra érünk. A munkások lakásaiból kiszű­rődik a vlilanyfény, ami azelőtt itt csak a földesúr kiváltsága volt. A szocializmus fényt hozott a mun­kás életébe. (-Ó-)

Next

/
Thumbnails
Contents