Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-26 / 22. szám, csütörtök

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 január 26, csütörtök 3 Kčs III. évfolyam, 22. szám Az Egységes Földműves Szövetkezetek magyar oktatókat kapnak Modorban megnyílt az első magyarnyelvű szövetkezeti oktatóképző tanfolyam Szlovákia fővárosától körülbelül 27 kilométerre északra fekszik Modor, ez a városias jelleggel bíró szlovák község, amelynek földműves lakossága túlnyomó részben szőlőtermeléssel foglalkozik. Az elmúlt esztendőkben a szőlészeti szövetkezet egy hatalmas, kétemeletes épületet emelt, amely a kényelmet biztosító modern építkezési technika minden kellékével fel van szerelve. Aszőlészeti szövetkezet szállodának szánta ezt az épületet, később a szövetkezeti tanács a mór megindult különböző fokú szövetkezeti iskolák otthonául jelölte ki. Az ország minden részéből idejövő kis- és köSmida képviselő elvtárs üdvözli a tanfolyamot. zépparasztok itt részesülnek csoportokban a szükséges oktatásban és kapnak felvilágosítást, az Egységes Földműves Szövetkezet hivatásáról, alapszabályaiban megállapított munkaköréről. Egyszóval itt udományos alapon készül fel kis- és középparasztságunk, hogy a falura visszatérve élharcosa legyen a szlovákiai mezőgazdasági életet újjáformáló, a falut a szocializmus útjára bekapcsoló Egységes Földműves Szövetkezeti mozgalomnak. Hétfő óta ez a szövetkezeti szálloda, illetve most már szövetkezeti iskola hangos a magyar szótól, mert Dél-Szlovákia kisközségeiből, falvaiból itt gyűltek össze azok a kiválasztottak, akik résztvesznek az első magyarnyelvű szövetkezeti oktatóképző tanfolyamon. Harmincöt elvtárssal szorítottunk kezet, akik között. van olyan, aki a messzi keletről jött ide, van, aki Rimaszombat vagy más középszlovákiai városból jött el a hívó szóra, de sokan vannak Csallóköz és Mábvusföld vidékéről is. Idős, már őszbecsavarodott hajú, régi. kipróbált elvtársak, fiatal, lelkes ifjú parasztmunkások kérdő szemével találkozunk. Mind izgalommal várják a tanfolyam megnyitó ünnepségét, amelyre bejelentette magát Smida képviselő elvtárs is, a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács elnöke. A KSS Központi Bizottságának kiküldöttje, Kugler János boldog örömmel szemlélgeti elvtársait, látszik a megelégedés az arcán, hosszú hetek munkájának gyümölcsét látja itt ma este, mert mint Smida elvtárs szavaiból később kitűnt, kormánytényezőink utasítására ő szervezte meg s hozta tető alá ezt a nagyjelentőségű oktatóképző tanfolyamot. Az ünnepség kezdete este fél hétre volt kitűzve, de elhalasztották, mert Bratislavából érkezett jelentés szerint Smida képviselő elvtárs csak később jöhetett. Štefkó László, az intézet gondnoka végigvezet kérésemre az épületben, megmutatja a modernül felszerelt nagy konyhát, a tiszta éttermet, a nagy tantermet, majd felvezet a második emeletre és boldog mosollyal mondja: — Elvtárs, itt ezekben a szobákban a baloldalon a magyar elvtársak laknak. Bekopogtatok az első szobába s a hangos igen szóra benyitok. Két idősebb kisparaszt és két fiatalabb fogad. A bemutatkozás után rátérünk azonnal a nagy eseményre, a tanfolyamra. Kérdések kérdések után vetödnek fel, mindnyájan nagy örömmel, azzal a szent elhatározással jöttek ide, hogy meríteni akarnak a tudományból, meriteni akarnak abból az anyagból, amely, há közkinccsé válik falvainkban, fölemeli a kapitalizmus sötét esztendeiben meggyötört falusi földmunkásokat, a kis- és középparasztságot. Ebben a szobában Gáspár Gyula, Bojtos Géza, Barc János és Csenkei Rezső laknak. Gáspár Gyula 20 éves ifjú, de máris öntudatos, dolgos munkásember, aki tudatában van annak, hogy mi a kötelessége a nép és az állam iránt. Mikor felteszem a kérdést, mondjon valamit magáról, eddigi munkásságáról, végigsimítja fekete haját és megindul belőle a szó: — Hát hol is kezdjem, elvtársam ? Apám kisparaszt volt. Azt szerette volna, ha valam iskolám legyen, hogy tudással szolgáljam népemet és családomat. Sajnos, tanulásom a négy középiskolánál megakadt. A falunkban egy Lehotai Miklós nevű nyilas bíró működött, aki feljelentette apámat és azóta apám eltűnt, így ott kellett hagynom a könyveket, az iskolát s folytatnom a munkát ott, ahol apám abbahagyta. Azóta magam dolgozom a hat holdon és szabad időmben képezem magamat, tanulok, hogy minél többet nyújthassak a Pártnak és azon keresztül a szocializmus gondolatának. 1945 óta, hogy felszabadultunk, aktíve dolgozom a Pártban s így a rimaszombati járás párttitkársága engem és Bojtos Gézát jelölte e kurzusra. Bojtos Géza mokány arcú, kérgeskezü magyar munkásember, arca sugározza az öntudatos szocialista munkás jellemét. Lelkesedéssel beszél arról a munkáról, ami majd rá vár, ha erről a kurzusról járásába, visszatér. Ö ezt mondja: — Nálunk a gazdák már megértették, hogy ez az Egységes Földműves Szövetkezet, amelyre most adott lehetőséget és módot szocialista kormányunk, már nem az egyes falusi kiskirályok javát fogja szolgálni, hanem a dolgozó népé lesz, a kis- és középparasztságé. Barci János, a kamocsai kubikus, szól most közbe. Arcán a felszabadulás érzésének mosolya ragyog, miközben megtoldja Bojtos Géza megállapítását: — Bizony, nem is a Hanzáét, meg az ezüstpitykés falusi nagyurak javát fogja szolgálni a szövetkezet. Ismerem Kamocsát, tudom, hogy a falu túlnyomó többségét kisparasztok, kubikusok lakják, akik a szocializmus öntudatos harcosai voltak mind a burzsoá demokrácia korszakában, mind pedig a fasiszta idők folyamán. Érdeklődésem nő: milyen az élet ma Kamocsán. Barci János, a harcokhoz szokott kubikus arcán ijedt villanásokat látok. Látom, nem akar szólni, buzdítanom kell, hogy beszéljen a kamocsai életről, az ottani EFSz munkájáról. — Megalakult nálunk is az Egységes Földműves Szövetkezet, de hogy őszinte legyek, csak formailag. Ügy néz ki az egész, mintha halva született volna és folytatódna az az élet, ami eddig rányomta bélyegét Kamocsára. A legnagoybb hiba az, hogy a szövetkezetbe tömörült magyar tagok túlnyomó többsége földnélküli agrárproletár. Kubikusok voltunk a múltban, földünk nincs és a község lassan mozog. Vele együtt ugyancsak ilyen lassú mozgású az Egységes Földműves Szövetkezet is. Mert hisz föld volna, amelyet az EFSz keretén belül közös gazdálkodással megművelhetnénk. A községnek közel 50 kataszteri holdja van, ugyanannyi a papi birtok is, amit egyes kisgazdák árendálnak és közel 50 hold konfiškát is van a községben. Erről a konfiskátról csak suttogva merem megmondani, hogy ugaron van. Tavaly még ki volt adva árendába, idén senki földje és a szövetkezet sem kapta még meg. Hát ezen bizony segíteni kéne, de gyorsan! — Bizony, gyorsan segíteni kell, Barci elvtárs és nektek magatoknak kell elsősorban azon lennetek, hogy még a tavaszi munkálatokat megelőzően magatokénak mondhassátok ezt az ugaron lévő földet — volt a válaszom. Barci János még 1928-ban, gyerekkorában lépett be a Komszomolba. A Komszomolban kezdte meg az öntudatos szocialista életének" kialakítását s midőn a korhatárt elérte, belépett a Pártba. Mint mondotta, ez volt életének legszebb pillanata. Aktíve dolgozott mindig. 1938-ig a Párt és a Vörös Szakszervezet elnöke volt Kamocsán. A „bécsi döwtés" után természetesen első volt, akit a kakastollas csendőrök brutalitása ért. Állandó megpróbáltatások ideje következeitt, amelynek a februári győzelem vetett véget s azóta Barci János minden percét a Pártnak és a falu dolgozóinak javára fordítja. — Nagyon szeretném, ha a szövetkezet sorsa nálunk jobbra fordulna. Mi, kamocsai kommunisták mindent el fogunk követni, minden erőnkkel azon leszünk, hogy ebből a mi falunkból, amelyet a régi megpróbáltatások esztendőiben a dolgozók tábora úgy ismert, mint kommunista Kosztanko Antal, az öntudatos ifjúmunkás. erődöt, az Egységes Földműves Szövetkezet mintafalvát építsük ki. A feladat nem lesz nehéz, mert ketten is vagyunk, akik most közelebbről ismerkedünk meg az Egységes Földműves Szövetkezet szervezeti kérdéseivel s majd otthonunkba visszatérve megmutatjuk a hitetlenkedőknek, hogyan kell dolgozni és elvtársainknak, akik ma még lassan lépkednek, le'kesedésünkkel tempót fogunk diktálni. Beszélgetésünk közben Takács Gábor lép be a szobába. Ö a Párt elnöke Kamocsán. Rögtön megkérdezzük, hogy folyt le a szerződések aláírása a mártyusföldi faluban. — A munka folyik és jó eredményeket értünk el. A kivetést már az új szellemben oldottuk meg. Két hektárig gabonabeszolgáltatással nem terheltük a falu dolgozóit s csak tojás-, hús- és tejbeszolgáltatást írtunk (Folytatás a 2. oldalon) A szövetkezeti oktatók első magyarnyelvű tanfolyamának hallgatói Békenyilatkozatok Prágában „Nemzetközi szolidaritással biztosítjuk a békét" jelszóval a Béke Védőinek csehszlovákiai köre nagy békemanifesztációt rendezett e hó 24-én a prágai Lucernában. Dr. J. Mukaŕovský, a Károlyegyetem. rekora, A. Hodino" vá-Spurná képviselőnő, J. Plojchár egészségügyi miniszter, A. Neuman postaügyi miniszter, J. Éjem generális, J. Drda, a Csehszlovák írók Szövetségének képviselője és Gusta Fučiková voltak az elnökség tagjai. Jelen voltak továbbá a Nemzeti Front pártjainak, a tömegszervezetek képviselői és az élmnkások a prágai gyárakból. A. Hodinová"Spurná képviselőnő többek között kijelentette, hogy népünk építkezési feladatai a világbékéért folyó harcnak alkotó elemei. Minden élmunkás és élmrunkásnő, aki a normák emelésén és a gyártás tökéletesítésén fáradozik, a béke fenntartásáért folyó küzdelem el" ső harcosai közé tartozik. Minden földműves és minden földműves" nő, aki jól teljesíti a beszolgáltatási kötelezettségeket, segit újjáépíteni a köztársaságot, amely az összes népi demokratikus államokkal együtt az SSSR oldalán szilárd támasza a békének s a biztonságnak. Ni történt e héten az országban? Az elmúlt hét vége és a hét eleja még a termelési és beszolgáltatási szerződések ünnepélyes aláírásának jegyében állt. Megállapítható, hogy sok helyen még mindég nem értették meg, hogy a kivetésnek osztályszempontból kell történnie és azon elv alapján, hogy akinek többje van, adjon többet. Azonban sok helyről munkás- és parasztlevelezőink útján olyan jelentéseket is kaptunk, amelyek a termelési és beszolgáltatási szerződések igazságos kivetéséről szólnak. A hét elejének másik fontos belpolitikai eseménye a szlovákiai papság hűségesküje volt. Mint az egyes kerületek székhelyeiről jelentik, a délszlovákiai papság az elsők között tette le a hűségesküt és közben meghatóan szép jelenetekre került sor. A hűségesküt rögzítő okmány aláírásakor néphez hű papságunk kifejezetten hangsúlyozta azt, hogy visszatérve falujába népét a népi demokrácia iránti szeretetre, törvényeinek megbecsülésére és a népi demokráciáért végzendő munka lelkes elvégzésére fogja buzdítani. Az Üj Szó is hírt adott Jekkel József, római katolikus plébános, valamint Mokos Sándor, református lelkész szép kijelentéseiről. Hétfőn az Állami Tervhivatal közzétette az ötéves terv első évének országos eredményeit, amelyből kitűnt, hogy a Köztársaság dolgozó népe az ötéves terv első évét 102.8 százalékra teljesítette. Az elért sikereket mindenekelőtt annak köszönhetjük, hogy a dolgozó tömegek egyre jobban kapcsolódnak bele az új munkaformák szerinti munkába, a szocialista munkaversenybe, az élmunkásmozgalomba és egymásután születnek az újítási javaslatok, amelyek az üzemek életébe nagy változásokat hoznak. A Bratislava kerületi Nemzeti Bizottság e hét elején kiadott közleménye értékeli a kerületben dolgozó földművesek lelkes és értékes munkáját. A kerület 385 községéből 280 község 100 százalékban írta alá a termelési és beszolgáltatási szerződéseket. A kerületben már 117 községben van EFSz. A bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa az Új Szó útján fejezte ki köszönetét a kerület dolgozó parasztságának. A nyitrai kerület lOOtagú brigádot küldött a handlovai szénbányákba, hogy segítségére legyen a nehéz körülmények között dolgozó bányászoknak és példát mutasson munkájával az ottani dolgozóknak. A Köztársaságban mindenütt hatalmas méretekben indult meg a békemozgalom. Prága nyitotta meg a tüntető népgyűlések sorát, amelyen Hodinová-Spurná elvtársnő mondott ünnepi beszédet. A KSS IX. Kongresszusára fölajánlott kötelezettségvállalások egyre fokozódnak, dolgozóink újabb hatalmas lendülettel indulnak az ötéves terv második évé* nak hatalmas munkájába. * * * Lenin elvtárs halálának 26-ik évfordulójáról kegyelettel emlékezett meg Csehszlovákia dolgozó népe. A nagy tanítómester eszméi és tanai egyre erősebben terjednek Szlovákia kis falvaiban is és egészséges terméssel biztatnak bennünket. Csehszlovákia népei a Sztálin által vezetett hatalmas béketábor erős bástyá" • ját képezik és munkájukkal hozzájárulnak a haladás, a demokrácia, a szocializmus győzelméhez. A KSS IX. Kongresszusára a pártszervezetek erőteljesen készülnek. Mindenütt serényen folynak az évzáró taggyűlések előkészületei, amelyek a párttagság érettségének lesznek bizonyítékai. A tizes csoportok élnek a kritika és önkritika fegyverével, levonják a következtetéseket a múlt helytelen cselekedeteiből és az évzáró taggyűléseket a párttagság legnagyobb aktivizálásával készítik elő. Heti számunk lapzártakor már folyik Szófiában Vaszil Kolárov elvtárs temetése. Csehszlovákia minden dolgozója lélekben kegyelettel kíséri utolsó útjára a bolgár nép nagy fiát. És ígéri, hogy még erősebben és szilárdabban fog felzárkózni a béketábor mellé és még nagyobb eltökéltséggel fogja építeni a szocialista országot.