Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-25 / 21. szám, szerda

1390 JwiirSr 25 U J Síd JDiispöki az ellentmondások faluja (V. L) Vasárnap Püspökin jártunk. Az eros napienyben a ho szinte vakilja, a szemet, ugy szikrázik. Délután a CŰLÍVJ-AJJOK renaez maja egy előadást, auciig van ioönk egy kicsit körülnézni a faluban. Pancsik elvtarssal, a helyi Nemzeti Bizottság tagjavai járjuk az utcakai. ivózuen leitárulnaK lassan beszeuje nyomán a község életviszonyai, küzuelmei, nehézségei és eredményei. — Püspöki 6000 lakosú község, lakói igen sokrétűek. Szlovákok, magyarok, repatriánsok, reszlovakizáltak. — Milyen az iskoláztatás? — kérdezzük. — Van népiskolánk, sőt középisko

T Iánk is. Az ötéves terv keretében tizenkét osztályos középiskolát is szándékozunk építeni. — Magyar iskola van ? — kérdezzük. — Eddig még nincs — feleli. Közben szabad térségre érkezünk, ahol a hóalkotta dombokról gyermekek vidám kiabálása hangzik. S ezek a gyerekek magyarul kiabálnak, magyarul közlik egymással gondolataikat, otthon magyarul beszélnek, csak éppen magyar iskola nincs. — A helyzet nem olyan egyszerű, — folytatja Pancsik elvtárs, aki a helyi pártszervezet tagja és mindégről jól értesült. — A mag. arok eddig visszahúzódtak az együttes munkától. Ennek az oka kettős, egy részt bizalmatlanok még a múltban történtek miatt, másrészt itt még erős nyomokat hagyott a sovinizmus. — Hogy alakult a földműves szövetkezet itt a faluban — kérdezzük, egy kicsit elgondolkodva a hallottak felett. — Az említett okoknál fogva a szövetkezetnek csak 82 tagja van, ebből 12 magyar. Traktorállomással is rendelkezünk. — Mennvi földjük van itt a földműveseknek ? — Átlag mindenkinek 5—7 hektái földje van. — Es a kulákok? — A kuláksággal az a helyzet, hogy a három nagygazda, aki itt volt 30. 80 és 120 hektár földdel, önként lemondott földjéről. Ezeket most az állami birtokok vették kezelésbe. A vŕlasz kicsit meghökkent bennünket veszélyt szimatolunk. — miért'tették ezt? — No, nem szívesen az biztos, de igen magas volt a kontingens, amit földjeik után kiszabtak és így jobbnak látták, hogy lemondjanak. Most továbbra is mint földművesek dolgoznak, de érzésben, gondolkodásban távol állanak tőlünk. Közben elérkeztünk a volt gróf Draskovics kastélyhoz. Ez egy kissé elhanyagoltnak látszik. Eszünkbe ötlik, hogy igen alkalmas lenne gyermekotthon, óvoda céljaira. Falujáráson — Ebben a kastélyban jelenleg munkáslakások vannak, de tervbevettük, hogy valami más közérdekű célra használjuk fel. Ugyancsak megindult a parce'lázás is, mert az ötéves terv keretében munkás- és földmüvesházakat akarunk építeni. — Ügy tudom, az ittélö férfilakosság nagy számban dolgozik Bratislavában az építkezéseknél. Mi a helyzet a párttagsággal? — teszem fel a kérdést. — Nos a községben még e^ég kevés a párttag. Néhány párttag a munkahelyén van nyilvántartva. Sokkal kedvezőbb a helyzet az ifjúságnál. Közülük igen sokan benne vannak a CSM kötelékében. Séta közben a községháza elé érkezünk. Be kellett mennünk, mert itt van a helví rádió központja és innen közölték a lakossággal a délutáni CSEMADOK elöad-st is. Ebben a hájban lakik a jegyző ..úr" is. — Ez a iesrvző egyike azoknak — mondja kísérőnk —, akik mindig a tehetősebbekkel tartottak. STembetM*'kr>-"nk a C^^MADOK egyik a^it^ós kettősével. Gyorsan Ki eyett tnär Januárban Képünk a Zólycm melletti Kovácsi fürdőhely téli kertészetét ábrázolja, ahol a meleg forrás vizét használják fel a melegágyak öntözésére. Mi az eredmény? Állapítsák meg olvasóink. Ez is újítás, még hozzá nem is csekély jelentőségű. hozzájuk csatlakoztam. Pancsik elvtársnak még megígértem, hogy lehetőleg résztveszünk a KSS helyi szervezetének gyűlésén is. Ezeknek az agitációs csoportoknak, melyek bejárták a falut, nem volt könnyű dolguk. Igaz, hogy magyar szó fogadta őket, de ugyanakkor sokhelyütt közöny, rosszakarat és értetlenség is. Én az embereket figyeltem. Az első házban szerencsénk volt. Itt egy munkás lakott. Mészáros Mihály. Mindjárt megrendelte az Üj Szót eoy évre. Beszélgetés közben elmondotta, hogy az építkezésnél dolgozik és akKordmunkával 1000 Kés-t is megkeres hetenként. Öntudatos mondatai, biztos ítélete az itteni viszonyokról osztálytudatos munkásra mutattak. — Három éve dolgozom már az építkezéseknél. Azelőtt 16 Kčs órabérem volt, de most az akkordmunka többet hoz. Mi magyar munkások midenütt az országban kiveszszük részünket az építkezésből. De furcsa, hogy a mi falunkban a mi gyermekeink még mindig nem járhatnak magyar iskolába. Gyakran kérdez tőlem is a fiam ezt vagy azt szlovákul, de bizony én nem tudom neki a helyes feleletet megadni. Valamit tenni kellene a magyar iskola érdekében. Kétórai járkálás után az elöfizetésgyüjtés eredménye 55 Üj Szó rendelés volt. A KSS gyűlés vége felé érkezünk a feldíszített kultúrházba. Megtudjuk, hogy a kontraktációkat a lakosság 99 százalékban aláírta. Közben kívül már gyülekezik a közönség. A kultúrára éhes magyarok türelmetlenül várják, hogy elkezdődjön az előadás. Olyan sokan vannak, hogy nem férnek el a teremben. Az ajtóknál szoronganak, minden kis helyet elfoglalnak. Itt is, ott -is gyermekek állnak, ülnek, guggolnak. Zsibongás, zaj mindenütt. Mellettem egy középkorú asszony ül. Beszélgetni kezdünk. — A községnek hiányzik a színjátszó csoport, hiányzik a szervezettség, széthullottunk, félünk, bizonytalanok vagyunk. Nézze meg, menynyi gyerek és mind iskola nélkül. Az egyes számok tomboló sikert í aratnak. A közönség hálás mindenI kinek, tapsol, örül, üdvözli a szereplőket. Mikor egy egyfelvonásos darab véget ér, amely egy korrupt bírót mutat be, megszólal a mellettem ülő asszony: — Mintha a mi jegyzőnkről írták volna ezt. Az is ilyen. Az előadás végén a közönség nem akart szétoszlani, még akarták hallani a szereplöket. Nagy volt a siker! Azonnal az előadás után megalakult a CSEMADOK helyi szervezete. Oly tömegesen jelentkeztek, hogy az ivek nem bizonyultak elégségeseknek. A bratisiavai helyicsoport fiataljai énekelve, vidáman vonultak ki az állomásépületre és az épület visszhangzott éneküktől. Én pedig arra gondoltam, hogy még igen sokat kellene dolgozni ebben a faluban, hogy minden a helyes útra terelődjön. Ez a helyes út nyitva áll. Pártunk helyi vezetőinek dolga, hogy a szocializmus elveinek, érvényesítésével elindítsák ezen az úton. Hisszük, hogy ez hamarosan sikerülni fog. A zsírardowí munkaverseny-órák muUf ák, hogyan közeledik a szoci I zmus végső győzelmének ideje VARGA KAROLY / a Tátra-hútorgyár élmunkás-újítója Galántán a Tátra-bútorgyárban A kezdet biztató, a helyzet derűsnek látszki. Megérkezésünkkor az üzemi tanács irodájában vizet kérünk Székely István elvtárstól . — Kezet mosni.'' — kérdezi. — Ott a mosdó a sarokban. — Ivóvizet. Egy kicsit megszomjaztunk az úton. — Ivóvizet? — Széke'y szinte tanácstalanul néz ránk. — Az bajos, hanem sört elvtársak Inni mi sört szoktunk. Mert az a helyzet — s látszik, hogy Székely nagyon büszke arra, amii, most mond, hogy mióta az üzem. be bevezették az akkordmunkát és a szocialista munkaversenyt, azóta mi a vizet csak főzni és' mosakodni használjuk. Inni pedig sört szoktunk. Mert kerül rávaló. S hogy szjvainak hitelt adjunk, rögtön bizonyít is. Megmutatja a legutolsó bérelszámolási jegyzékeket. — Ategnézheted — mondja — munkásaink túlnyomó többsége havi 5.000 Kčs-en felül keres, azonban a többiek «em járnak nagyon messze ettől. Munkásaink életszínvonala állandóan emelkedik. Székely elvtárstol megtudom, hogy a beadott újítási javaslatok közül "tizenhármat hagytak jóvá. Köztük Varga Károly újítási javaslatát, melyet 50.000 Kčs-re értékeltek. Az újítás a roletták vásznazásának a fe'sőfogantyúhoz való erősítését változtatta meg. Azanhan beszéljen erről maga az újító. Varga Károly elvtárs. Varga elvtársat a konyhabútor osztályon találom meg. Első pillantásra már a szerény, de öntudatos munkás benyomását teszi. Harminchat éves, nős, egy családja van. Tósnyárasdról jár be dolgozni. Az üzemben három éve dolgozik. Azelőtt különböző cégeknél dolgozott. Budapesten kétszer végzett hathónapos technológiai tanfolyamot. — Az ember ne csak azért dolgozzon, hogy fizetési kapjon — mondja Varga elvtárs — hanem tudatában kell lennie, hogy munkája és termelése által a közönség hasznára válik és a szocialista társadalmat építi fel. — Hogy jutottá, az újítás gondolatára? — Mondom, az ember ne csak azért dolgozzon, hogy fizetést kapjon. Minden munkásnak kötelessége, hogy munkájába a legjobb tudását és a legnagyobb teljesítményé* adja bele. A roletták az eddigi gyártási módszer mellett a legnagyobb jószándék mellett is bizony nem a legnagyobb minőségűek voltak A felső fogantyú lécéhez hozzáerősített vászon könnyen eszakadt Éppen azé, t az újításom célja elsősorban a minőség megjavítása volt és ez sikerült is. Áz elkészítési időt egyharmadát a csökkentettem és ezen feliil még jelentős anyagmegta. karítást is érteni el. — Ügy tudom, élmunkás is vagy? — Igen. A szocialista munkaverseny tavaly májusában inuult meg az üzemben. Egy versenyidőszak három hónapig tartott. Eddig már kettő folyt le és az asztalosok között mind a kétszer e ső ettem Megmutatja élmunkás könyvecskéjét. Bejegyzett teljesítménye 198 százalék. — Ez még nem a végső teljesítmény, — hárít ju el a dicséretem. Teljesítményünket a legmagasabb fokra kell felemelni mert tudom, hogy sok munkástársamnak szüksége van arra a bútorra, amit mi készítünk. — Mennyit kerestek? — Havi 6.000—6.500 K^s-t. Keresetünkbe jelentős tordulatot bozott az akkordmunka bevezetése Azelőtt ugyanannyi munkaidővel, úgyszólván ugyanannyi munkával, csak legfeljebb havi 3.200 Kčs-t tudtam e'érni. Rövid gondolkodás után még azt mondja Varga Károly elvtárs: — A szocialista munkaverseny nagyban hozzájárul a termelés fokozásához és ezzel párhuzamosan az életszínvonal emeléséhez Éppen °zért a legfontosabb teendő, hogy a munkásságot állandó iskoláztatásokkal és oktatások ka' po'itikailag olyan éretté kell tenni, hogy tökéletesen tisztában 'egyen a szocializmus célkitűzéseivel és minden munkás tudja, hogy a do'gozók átlama csak a dolgozók munkáján épülhet fel, (— ó.) Monsieur Gérard a mult század végefelé érkezett Lengyelországba. Eb. ben az időben elég gyakori jelenség volt, hogy közepes vagyonú tőkések, a „kisebb cápáK" nem csupán a tőkéjüket küldték az elmaradottabb országokba, hanem szemé'yesen indultak a határokon túlra, profitra vadászni. Nem felbérelt rabszolgatartókra bizták, hogy azok nyúzzák meg dolgozó honfitársaikat, hanem sajátkezüleg végezték el ezt a műveletet. így alapított annakidején textilgyárat Gérard úr. francia tőkés, az egyik — Varsótól mintegy 50 Kilométerre fekvő — lengyel kisközségben. Dagadtra szívta magát a lengyel munkások vérével, akiknek száján a franciás „Zsérard" hamarosan „Zsirard"-ra vá tozott s mire a többi új gyárak is kinőttek Gérard úr első üze.ne körül, a zöld mezők és a fekete barázdák között, a kis. kialakuló ipari városi „Zsirardow"nak nevezték el Monsieur Gérard testét már rég felfalták a kukacok, de a külföldi tőke — 1945-ig — változatlant uralkodott a lengyel iparnak ezen a kicsiny, de jelentős településén. A külföldi arany — a lengyel munkások és munkásnők véres verítékével keverendve — teremtett itt ipart. Mindez azonban már a múlté. A népi Lengyelország iparosodásának motorja ma már nem a külföldi tőke haszonvágya, hanem a kommunisták szervezte és vezette, a tervet valóra váltó munkaverseny s A GAZDA ZS1RARDOWBAN SE NEM „MONSIEUR", SE NEM „PAN", HANEM A MUNKÁSOSZTÁLY. Ez világosan kitünix Nikonorov elvtárs beszámolójából, aki az ál ami textilgyárak egyikéntk, a zsirardowi „PZPW 1." számú gyárnak igazgatója. Nikonorov elvtárs szobája falát grafikon díszíti, amelynek felfelé törő piros vonala mutatja, hogy az üzem több mint 120 százalékra teljesítette az 1949. évi tervet. „A siker titka — mondja Nikonorov —, hogy míg az első évnegyedben a dolgozóknak csak 23.6 százaléka volt munkaversenyben, szeptemberben már 60.3 s most (a beszélgetés december utolsó napjaiban folyt le közöttQnk) a dolgozóknak több mint 70 százlaéka versenyben áll". A legilletéKesebb személy, Merwart elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára, tömören így fog'alja össze az üzem kommunistáinak — elsősorban nekik köszönhető az eredmény — munkáját: „Eleinte nem nagyon mozgott a verseny. Kevés párttag vett részt berrne. S MA A PARTTAGSAG 95 SZAZALÉKA MUNKAVERSENYBEN ALL! Egy éve volt, amikor először megbeszéltük a verseny ügyét a vállalat vezetőivel. Aztán műhelyértekezleteket hívtunk össze, amelyeken résztvett minden dolgozó. Mégis, az eredmény: sok beszéd, de a verseny csak alig vánszorog. Akkor ôsszehívtunu minden műhelyből egy szűkebb aktívát. Különleges agitátorcsoportokat szerveztünk. Szóval mozgósítottuk a kommunistákat — és lendületet kapott a verseny. Megszerveztük a műhelyekben a versenybizottságokat s ha valahol nem teljesítették a tervet, összehívtuk a mííhelyértekezletet. De most már rTemcsak úgy általában biráltuK őket, hanem jnegkérdeztük: „Mondjátok el nekünk, mi az oka annak, hogy itt lemaradtunk? Miit lett volna szükségetek a terv teljesítéséhez? Mi hiányzott hozzá, ki a felelős érte?" És így széperv kiderült, hol van a baj a mun

1 'egyelemmel. hol az anyagellátással és így tovább. Ennyi volt az egész. És — sokat foglalkoztunk az ifjúsággal". Nikonorov kis füzetet meg egy nagyobb rajzot vesz elö az íróasztalából. A rajz valami különös, óra-szerű szerkezetet ábrázol, három mutatóval. Két. oldalt táblázatok az egész sárga, kék, zöld, piros színekben pompázik. A kis füzetben ugyanez van és szöveg. A tetején koszorúövezte három betű: „ZMP". A Lengyel Ifjúsága Szövetség jelvénye. Nikonorov elvtárs magyarázz: „A probléma az volt, hogy soxfajta verseny folyt az üzemben. Egyének között az egv'k műhelyben, csoportok között másutt s d mesterek, művezetők általában mindenütt kimaradtak belőle. Még nehezebb 'ett az egész verseny összefogása és irányítása, mikor nálunk is kiadták a „Száz százalék príma!" jelszót, szóval megindult a minőségi verseny is". „Az ifjúmunkások segítettek végül a megoldásban — Nikonorov lelkesedik, újra átéli ezeket .<

z eseményeket: — Bejöttek hozzám. Sodos Zenon és Síi— winski. ifik mind a kettsn. Előadták, hogyan képzelik ők a versenyeredmények naponkénti nyilvántartás ít, az egyéni és írsoportversenv összekapcsolását. Hozzáláttunk, kidolgoztuk az egészet. IGY SZÜLETETT MEG A MTJNKAVERSENY-ORA. Ma már ott van minden műhely falán és minden műszaknak is van ilyen, külön-külön". Az óra a nagy tábla közepén van. Legfelső köre (1) sárgára van testve; ezen a skálán a mutató az egész műhely (vagy munkacsoport) napi terv. teljesítését mutatja, százaléKokban. A második, a kék kör (II), a havi terv teljesítését jelzi, ugyancsak százalékban. A legbelső (III) félkör: zöld, azt mutatja — ellenőrzött és tíznaponként összesített eredmények alapján —, hogy a termelés hány százaléka volt valóban elsőrangú minőségű áru. Alatta két oszlopban, (amelyek 31 rovatra oszlanak) minden egyes nap termelésének végeredményét tüntetik fel. Az órától balra egyetlen hosszú táblázat foglal helyet. (IV). Ide írják fel a csoportban dolgozó egyes munkásoic nevét (krétával, vagy cseré'hető névtáblákkal oldják ezt meg), a napi teljesítmény nagyságának sorrendjében. Minden nap látható itt, ki volt aznap a legjobban dolgozó munkás, ki a második, harmadik, stb Jobboldalon (V) egymás alatt láth tod a dátumot, — a napi tervelőirányzatot, — s alatta a havi terv előirányzatát, méterekben. Végül, itt a jobboldali oszlop alján, egy 12 rovatra osztott táblázatra (VII) feljegyzik minden hónap termelésének végeredményét (előirányzat és teljesítmény méterekben és százalékban, minőségi eredmeny) Igy figyelemmel kísérhető hónapról hónapra is a tervteljesítés üteme mértéKe, esetleges ingadozással. A tábla felső részén a inűhely-, vagy a munkacsoport megjelölése mellett, ott áll a mester neve. A CSOPORT DICSŐSÉGE, VAGY KUDARCA A MESTERÉ IS, A MŰVEZETŐÉ IS. A terven felüli teljesítmény után pedig prémiumot is kap (ugyanúgy, mint a mérnökök és más, nem termelő munkát végző, de a csoport munkájával szoros kapcsolatban álló dolgozók, akik. nek a neve persze nem szerepel a táblán). Erkölcsileg is, anyagilag is érdekeltté válik így a mester, a művezető, a munkások szocialista versenyében. Egységbe fogva szerepel itt a vezető és a beosztottak az egyes munkás és a csoport, a mennyiség és a minőség. S így válik a munkaverseny könnyebben va'amennyi dolgozó ügyévé. A munkalapokon feltűntetett egyéni tervelőirányzatból és a teljesítményszáza, lékból minden munkás naponta maga elenőrizheti teljesítményét. A munkalap hátsó oldalán táblázat könnyíti meg, hogy a méterekben, kilókban el. ért teljesítményt százalékra átszámítsák. így e'lenőrizheti minden egyes munkás a verseny-óra járását is. A kis füzet, amelyik most itt van Nikonorov elvtárs kezében, rövidesen elterjed az egész országban: hadd ismerje meg és alkalmazza ezt a módszert a többi üí.em is. Nemcsak a textilgyárak: MINDEN MŰHELY MUNKASAI KÉSZÍTHETNEK ILYEN, VAGY HASONLÓ KIMUTATAST, — ha megtörtént a terv egy emberig, egy gépig való felbontása. Merwart és Nikonorov elvtársak büszkén és szeretettel beszélnek erről a módszerről s méginkább a munkások, ról, akik nagyszerű eredményeket ér. tek el a sztálini műszak során és akiknek szocialista munkája hozzájárult ahhoz, hogy mi Lengyelországban csaknem két és félszer annyi értékű iparcikk jut egy-egy lakosra, mint az utolsó békeévben. Monsieur Gérard, a kapitalista iparlovag, csupán ködbevesző, satnya kiséitet már itt, a vöröstéglás falak közt A zsirardowi műhelyek falán a munkaverseny-óráK forgása napról napra mulatja: hogyan közeledik, dolgos kezek okos munkája nyomán a szocializmus végső győzelmének ideje. Patkó Imre. — Az egész német demokratikus köztársaság területén mintegy 2000 gyűlést rendeztek, melyeken a közélet vezetői Lenin életéről és működéséről tartottak előadást. Több városban filmeket mutattak be Leninről. — Az izraeli Kommunista Párt védnöksége alatt Tel'Avívban emlékestet tartottak Lenin halálának évfordulója alkalmából. — A Svédország és a Szovjetúnió között baráti kapcsolatok kimélyítésére alakult társaság Stockholmban emlékestet rendezett Lenin halálának évfordulója alkalmából. Beszédet Even Stork mondott.