Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-24 / 20. szám, kedd

2 Karel Capek emléke Igen, Karel Capek most lett volna hatvanéves. A lapok nagy cikkekbe nemiékeznek meg róla, ideje, hogy mi is lerójuk adónkat. Ideje, hogy ráeszméljünk: a csehek egyik legnagyobb írójához aránylagosan milyen csekélyek a vonatkozásaink. Hol a hiba, hol a hiba? A régi Csehszlovákiában majdnem minden Capekdarab vagy regény megjelent magyar fordításban, a mai pesti rádiónak egyik leggyakoribb műsorszáma a Capek-novella, a méltatások ugyanakkor Lukács György tanúságára hivatkoznak és mégis e szerelem, ez érdeklődés — egyoldalú volt mindig: visszhang nélküli, nyugta nélküli. Hol a hiba? A čapeki választóvonalban. Mi egyszerűen túlestünk a Limeszen, a határvonalon. Capek Prágától csak nyugatra látott, ami innen napkeletre esett, azt kirekesztette érdeklődési köréből. Hogy láthatott volna meg minket magyarokat, a másfajta Dunatájt, népeivel, problémáival?! Ez mind idegen volt és idegen maradt az egyoldalúan csak nyugatra tárulkozó Capeknek. Amikor aztán ez a nyugat a legválságosabb pillanatban elvakult és kihagyott: Capeknek meg kellett halnia, élte e legnagyobb csalódására csak így lehetett felelni. Capeket 1938 ölte meg: Müncshen. A nyugati segítség elmaradt abban a pillanatban, amikor a polgári demokrata Capek utolsó darabjában, az „Anyá"-ban a hitleri barbarizmussal szemben a militáns humanizmus antifasiszta jelszavát adta ki: „Vedd a fegyvert és menj harcolni!". München lefújta a harcot és Hitler a Nyugat segítségével győzött Csehszlovákia felett. Hiába volt a szépségtapasz, a francia írók felhívása és kiállása Capek humanizmusa mellett: „A gondolatszabadság nevében, mely ma Spanyolországban és Csehszlovákiában ebek harmincadjára került, alulírottak felhívnak minden francia írót; követeljék a nagy cseh író, Karel Capek részére az irodalmi Nobel-díjat" hiába minden: a tények mást beszéltek és a valóság — a francia és angol demokrácia elfordulása — megölte Capeket. Hitler győzött és Capeknek meg kellett halní árván, egyedül, hitefosztottan, társtalanul. Utolsó írásában, mely a Lidové Noviny karácsonyi számában jelent meg, pontosan azon a napon, amelyen Karel Capek meghalt, utolsó szavával, ez a hitleri barbarizmus által lerohanásra, felszámolásra ítélt szellem, mintegy végrendeletkép — üdvözleteket küldött szerte a világba: „Tudom, most szörnyen meszsze az út nemzettől nemzetig s az ember sok mindent gondol; igaz, sokakra haragszik s azt mondogatja, hogy soha, soha nem fogja elfelejteni, ami történt; de kérlek titeket, mit mondhatunk erre a sohasem ismert távolságra és idegenségre? S azután az ember mondjuk Angliára gondol s egyszerre meglátja maga előtt az emléket: ay kenti piros házikót; az öreg úr még mindig nyírja ollójával a sövényt s a leány egyenesen és vígan tapossa a kerékpár pedálját. S látod, voltakép üdvözölni szeretnéd őket. How do you do?... No lám, megvolt s könynyebbnek érzed magad". Kísértetiesen egyszerű ez a hang, ez a már mindenen túllevő, minden emberi gyengeséget megértő megbocsátás. Nagy és felülmúlhatatlan ez a čapeki gesztus, mely a semmibe löki Riuncimant, Chamberlaint, Münchent, hogy gátlás nélkül mosolyoghasson a kentí öreg úr és a kerékpározó angol lány felé. Ha van „költői igazságszolgáltatás", akkor itt csodálhatjuk: a čapeki humanizmus semmivé nézte, semmivé avatta a müncheni kupeckedést. Költő ítélt és íme „könnyebbnek érzi magát", könynyebbnek, igazabbnak, fölényben levőnek: bírónak. „Nem kell ahhoz Isten tudja, mit összebeszélni, hogy az emberek jól megférjenek egymás mellett. De mit tegyünk, ha oly meszsze az út egyik nemzettől a másikig; mindnyájan mindinkább egyedül vagyunk. Már a legszívesebben sohasem húznád ki lábadat a házadból; inkább becsuk li a kisajtót, bezárni az ablaktáblát s most utánunk az özönvíz. Nekem már senkihez semmi közöm. S most bezárhatod a szemedet s halkan, egészen halkan mondhatod: How do you doT kenti öregúr? Grüss Gott, meine Herren. Grazia, signor. A votré santé". A köszöntések és üdvözletek megint csak Prágától nyugatra futnak, a búcsúintegetés közt még csak véletlenül sincsen egy, mely Prágától kelet felé fordulna. Aki életében nem látta e tájakat, annak nincs emléke és tudata embereiről sem. És mégis a dunatáji magyar szellem, erdélyi folyóiratában, a „Korunk"-ban ép ez ytolsó „Üdvözletekkel" kapcsolatban erősítette és tudatosította a barbarizmus elleni közösséget. Fejjegyzetben közli az „Üdvözletek" fordítójának, Anton Straka-nak kísérő levelét: „Közben Kassán a magyarok a házunkon összetörték a márványtáblát, amelyet Atyám emlékének szenteltek az ottani szlovák kultúregyesületek" ... és hozzáteszi: „Közzétettük ezeket a fordításhoz csatolt sorokat, hogy a jó magyar ezellemiség s a „Korunk" olvasóinak sajnálkozását tolmácsoljuk a türelmetlenség e barbár cselekedete fölött". És ez így van jól: a čapeki üdvözlyet így kerekedik ki közös gesztussá. Ami Capekből kimaradt, a felénknézésí az összeölelés, azt jómagunknak kell kipótolni, hozzáadni: az üdvözleteket, a szolidaritást, az egymáshoztartozást kibővíteni, kiterjeszteni. De hozzátenni, hozzászólni csak ahhoz lehet, am; lényegében ugyanaz, ha a mag mag marad: jövőterhes és makulátlan. Maradandó emlékű író csak az lehet, akinek szavai mindenütt és mindenkor érvényesek. Van erre čapeki bizonyíték? Igen. íme ? próba: „Az vagyok, amit meg tudok érteni. Minél jobban ismerem meg az embereket életükben, annál in» kább telik meg az éh saját életem ... Ez az igazi mindennapi élet, a legmindennapibb élet, nem az, amely az enyém, hanem az, amely a miénk, mindannyiunk határtalan élete . .. Már nemcsak az én van, hanem mi is vagyunk: megérthetjük egymást sok nyelven, amelyek bennünk vannak. Most már tisztelhetjük az embert, mert más, mint mi vagyunk és megérthetjük, mert egyenlők vagyunk vele. Testvériség és különbözőség! A legközönségesebb élet is végtelen, határtalan minden léleknek az értéke". Ki gondol még Runcimanre, Chamberlainre, Münchenre, avagy Hitlerre? Hol a halott és ki az áldozat? A világirodalom egyik legigazabb regényéből idéztünk örök bizonyságot, Címe: „Egy mindennapi élet", írója: Karel Capek. Most már igenelhetjük magyarul is. A čapeki szemhatár — önmagától, belső erejénél fogva — kitárult, kitágult. Nyugtázhotunk, búcsúzhatunk: jó napot! A viszontlátásra! Fábry Zoltán. 1950 január 24 Valamvtöl majdnem eifeíedkeztünk E sorok írója családja körében ma születése napját ünnepli. Ma huszonhat éve annak, hogy a világra jött és öt éve annak, hogy újraszületett, öt évvel ezelőtt ezen a napon sokan születtek újra Kassán. Azon a napon szabadult fel a város. Erről már majdnem megfeledkeztünk. A helyi napilap sem emlékezet t meg erről a napról. Térjünk csak trissza az öt esztendővel ezelőtt történtekre, öt év nem olyan nagy idő. 1944 október 15-én ragadták magukhoz a nyilasok az uralmat Magyarországon. Két nappal ezután kezdték összeszedni az embereket és akit csak lehetett, mundérba öltöztettek és elhurcoltak. A Vörös Hadsereg UJSZ0 Lenin halhatatlan emlékének és Košice felszabadulása 5. évfordulójának megünneplése A Csehszlovák Szovjetbarátok Szövetsége a JNV košicei helyőrségi parancsnokságával együtt január 20-án és 21-én emlékünnepélyeket rendezett a munkásosztály jogai nagy harcosa és az első szocialista állam megalapítója, V. I. Lenin, halála évfordulójának és Košice város felszabadulása 5. évfordulójának a megünneplésére. Szombat délután a Nemzeti Színház előtt katonazenekar tartott hangversenyt és este a Nemzeti Színházban szimfonikus hangverseny volt, amelynek keretében a JNV elnöke," J. Ondik mondott beszédet és méltatta V. I. Lenin halhatatlan műveit és Košice város a Vörös Hadsereg által való felszabadításának nagy jelentőségét. Vasárnap délelőtt a Felszabad! tók terén ünnepélyes katonai szemle volt. A katonai szemle után és a csehszlovák és a szov" — Albán mezőgazdasági sző vetkezetökről. A mezőgazdasági szövetkezetek az albán mezőgazdasági új szocialista alapjai közé tartoznak. 1946"tól, amikor az első mezőgazdasági szövetkezetet felállították, ezévig 58 szövetkezetet állítottak fel. 1946-ban hét szövetkezet volt 717 taggal. 1949" ben már 58 szövetkezet működik 2343 taggal. 1947"ben Albániában gép- és traktorállomásokat rendeztek be, melyek 1948-ban 8000 hektár földet müveitek meg, 1949 november 15'ig pedig 32.500 hektár földet. jet himnusz elhangzása után az ünnepi beszédet A. Fagric százados mondotta. Az ünnepély után a hadsereg, a KNV, SNB, KSS, ROH, a Csehszlovák Szovjetbarátok Szövetsége, a Živena, a kassai hivatalok, iskolák, vállalatok, üzemek képviselői megkoszorúzták az elesett szovjet hősök sírját és koszorút helyeztek el az ismeretlen katona sírján is. A finn dolgozók egyre nagyobb tömege tömörül a Népi Demokratikus Szövetség mögé Az állam pénzével üzérkednek a finn szociáldemokraták Helsinki jelentés szerint a Helsinkiben az elmúlt napokban lefolytatott elektorválasztásokkal kapcsolatban megalakult a 304 tagú választótestület, amely február 15-én megválasztja Finnország új elnökét. Ebben a testületben a Finn Népi Demokratikus Szövetség 70 mandátumra t

ett szert. A többi mandátum a következőképpen oszlik meg: A Fágerholmféle jobboldali szociáldemokraták 65, agrárszövetség 62, koalícionisták 47, svéd néppárt 24, egyéb kisebb pártok és függetlenek 36. A Népi Demokratikus Szövetség magában a fővárosban 36.800 szavazatot kapott, tehát jelentékenyen többet, mint az 1948 nyarán megtartott nemzetgyűlési választások idején. Finn demokratikus körökben hangsúlyozzák, hogy az elektorválasztások megmutatták, hogy a finn munkásosztály egyre nagyobb tömegekben és fokozódó elhatározottsággal tömörül a kommunisták vezette Népi Demokratikus Szövetség köré. Helsinki jelentés szerint az utóbbi időben a finn közvélemény figyelme olyan üzérkedésekre terelődött, amelyeket a szociáldemokrata párt vezetői folytattak „jótékony célra szánt" árucikkekkel, ezen hatalmas összegeket kerestek, amit ezután a szociáldemokrata vezetők egymás között szétosztottak. A nyugatnémetországi ifjúság a remültarizáció ellen A nyugatnémetországi ifjúság energikus tiltakozást jelentett be Nyugat-Németország remilitarizációja miatt, amelyet az angolamerikai imperialisták parancsára most hajtanak végre Németország nyugati zónájában. A ADN ügynökség jelenti, hegy Tízezer éfuupkás az ostrava-karvini bányavidéken Vasárnap folyt le az ostrava karvini bányavidék bányászainak konferenciája. A konferencián résztvett Kiiment iparügyi miniszter is, aki megállapította, hogy az élmunkásmozga^m ezen a bányavidéken a mult év óta örvendetesen emelkedett. Az év kezdetén mintegy 200 élcsoport volt itt kb. 4000 élmunkással és ez a szám az év folyamán 539 élcsoportra és 9.572 elmunkásra nőtt. Az elmúlt évben ezen a bányavidéken mintegy 465 újítási javaslatot nyújtottak be, amelyből 279"et már meg is valósítottak. A megtakarítások összege felülmúlja a 12 és félmillió Kčs-t. A bányászok napján az elmúlt évben a Hedvig-bánya kapta meg a köztársaság elnökének vándorzászlaját. Pokorný képviselő, az észak"cseh bányászok . küldötte köszöntötte a konferenciát és jelentette, hogy az észak-cseh bányászok kiterjedt előkészületeket kezdtek az irányban, hogy a köztársasági elnök zászlaját p".ódítsák. Az iparügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a köztársasági elnök igen nagy figyelmet szentel a bányászmunkának és annak, hogy a bányászok megkapjanak minden kedvezményt, amelyre rászolgálnak. Nagyon lényeges, hogy az összes bányászok szem előtt tartsák szocialista kezességüket és megértsék, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a terv teljesítésére és túllépésére. Ez ipari termelésünk kifejlesztésének útja. A teremelés emelésével azonban bányászainktól nem nagyobb fizikai erőfeszítést követelünk, hanem az agy használatát és újítási javaslatokat. A basyászságnak és a műszakiaknak eszközöket kell találniok arra, hogyan tehetik könnyebbé munkájukat. Düsseldorfban a rajnavestfáliai vidék haladó ifjúsága manifesz* tációs ülést tartott, amelyen a következő határozatot fogadták el: A német ifjúság nem keresi boldogulását a nyugatnémetországi hadsereg kötelékében, sem pedig az úgynevezett munkakötelezettségben, mert az egységes Németország békés és demokratikus fejlődését kívánja. Az ülésen megvitatták azokat a lépéseket, amelyeket NyugatNémetországban tenni kívánnak a remilitarizáció elleni harc során, amelyben részt akar venni az egész német ifjúság. A mani* fesztációs ülésen határozatilag kimondták, hogy az előkészületi rmunkákatl a demokratikus nemzeti front megerősítésére indítják meg. Felhívják az ifjúságot, hogy helyezkedjék szembe mindazokkal a törekvésekkel, amelyek az új háború kirobbantásának előkésítését segítik elő és ne engedelmeskedjenek azoknak a felhívásoknak és parancsoknak, amelyek a nyugatnémetországi hadseregbe való toborzásra vonatkoznak. I vietnami és japán szakszervezetek iidvizlik a csehszlovák szakszervezeteket A ROH az elmúlt napokban üdvözletet kapott a vietnami dolgozók össz-szakszervezeti szövetségétől és a japán Tam-Po-Ban szakszervezeti központtól Tokióból. A vietnami szakszervezetek köszöntője így hangzik: Az a győzelem, amelyet a csehszlovák dolgozók vívtak ki a reakció erői fölött, a világ egész munkásosztályának győzelme is egyúttal. Vietnam munkásosztálya ismét biztosítja Csehszlovákia dolgozóit és szakszervezeteit, hogy csodálattal és őszinte rokonszenvvel követi munkájukat és szívélyes köszönetet mond azért az anyagi és erkölcsi támogatásért, amelyet a ROH-tól kapott. A japán szakszervezetek távirata többek között a következőket tartalmazza: A japán munkásosztály kéri a világ összes elvtársait, hogy továbbra is támogassák a japán munkásosztály harcát a nemzeti függetlenségért, szabadságért és a békéért. előrenyomulása folytán nemsokára megszakadt a kassai nyilasok öszeköttetése a pesti vezetőséggel és elkezdték majdnem háromhónapos rémuralmukat_ Kassai anyák és feleségek, bizonyára még nem felejtettétek el a razziákat, melyeken fiaitokat és férjeiteket keresték, akiket a halálbahurcolás ellen a fáskamrába, padlásra, tyúketreebe és zongora mögé bújtattatok. Es minél hidegebb lett, annál szorgosabb lett a keresgélés, már aknakutatóval és kutyákkal keresték azokat, akik nem voltak hajlandók a háború kezdeményezői oldalán harcolni. A bátrak gyávák módjára a pincébe bújtak, a halottak nyugvóhelyét keresték fel menedékhelyül, a kriptákba falaztatták be magukat. Talán emlékeztek még arra is, hogy amikor a bujkálás és a partizánokhoz való átszökdösés nem akart megszűnni, Gyarmathy „testvér" 12 ártatlan katonafegyencet akasztatott elriasztó példaképpen a FŐUCOÍ fákra és lámpavasakra, mellügre ilyen táblákat függesztvén: „Katonaszökevény vagyok, Bujtattam, Partizán vagyok". Talán arra is kellett mindez, hogy a lakosság ne figyelje annyira éberen, hogyan csomagolják és hordják el a városból az élelmet dohányt, villamosokat, telefont, hogyan szerelik le és szállítják el a gépeket és pusztítják el azokat, melyeket nem lehet elszállítani. Nagy szerencse, hogy már nem volt idő és mód arra, hogy a városból birkanyáj módjára kitereljék az asszonyokat és lányokat — holott erre minden előkészületet megtettek — míg az apák és f iúk a pincékben és erdőkben várták a rettegéstől való megváltást. A városvégi betonhid elmondta nekünk, h0gy ezekben a napokban az emberélet értéke a minimálisra csökkent, hisz csak ő maga percek alatt húsz ártatlannak a vé rét szívta fel. Ezt mondták el az országutak is, meg a környékbeli erdők. De a fegyverek mindkét oldalon szóltak. Születésnapom gyorsan közeledett, előző este beállt a csend és pénteken reggel, január tizenkilencedikén hozták a hírt; „Gyertek elő, itt vannak az oroszok". Mi, akik hetekig patkányok módjára elbújtunk a nap sugarai és a pribékek szemei elöl, előrohantunk és Ivan Ivanovics nyakába borultunk, mert ő volt az első, akivel találkoztunk. Senki sem gondolt arra, hogy a földből kimászó férfiak ellen fegyverét fogja használni. Velünk örült, aztán sietett aknákat keresni. Láttam a város születését. Aztán előjöttek, találkoztak, üdvözölték egymást. Elindult az élet... Ma születésnapom van, barátaim gratuláltak. Helyénvalónak tartom, hogy köszöntsük születésenapján a várost: Kívánjuk igaz szívből a legjobbakat és lakóinak sok örömet, boldogságot! K. T. — Sztrájkok Görögországban. Athénből jelentik, hogy Görögországban már második napja tart a postások országos sztrájkja. A munkát beszüntető állami alkalmazottak jobb munkafeltételeket követelnek és a bérek emelését. Az athéni kormány képvi" selője kijelentette, hogy a postai alkalmazottak követeléseit kielégíteni nem lehet, mert az amerikai gazdasági misszió a költség* vetési kiadások emelését nem en" gedélyezi.