Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-21 / 18. szám, szombat

1950 január 21 UJSZö c fe ágiiul tétehk A forradalmi 1917-es év elején az orosz munkástömegeket ez a kérdés foglalkoztatta: Milyen úton vezessék tovább a forradalmat? Mindenki tudta, hogy az Ide.glenes Kormány a népet meg akarja fosztani a forradalmak gyümölcseitől. A burzsoázia már tárgyalásokat kezdett a Romanov családdal a cári uralom helyreállítására. A munkásság: és a parasztság: békét követel, földet és kenyeret akar. A burképv-se.o.ooi álló kormány nem akart kenyeret adni, mert a gabonát a kuiákoktól mellett voma összeszednie, a földet a földesuraktól kellett volna elvennie és a béke ügye sohasem volt rosszabb kezekben, mint most. A nyugati imperializmus orosz ügynökei messzemenő terveket szőttek. az imperialisták megsegítésére gondoltak, Konstantinápoly és Gali c.a elfogatására akartak segítséget nyújtani. A mensevikiek is a háború folytatása mellett voltak és tökéletesen kiszolgálták a burzsoázia osztályérdekelt. Meg kellett szűnnie a kettős ha talom fennállásának. Vagy az Ideiglenes Kormány, vagy a szovjetek! Az , embereket nem lehetett tovább fél revezetni. A munkásság tisztán látta, hol a helye. A burzsoázia időnként már nyílt támadással próbálkozott. Megkísérelte a demokratikus szabadságjogok eltörlését, a gyülekezési és sajtószabaság korlátozását, de a dolgbzók éberségén terve kudarcot vallott. A munkások és parasztok egyre inkább megértették e szabadságjogok jelentőségét és a nehezen kivívott jogbkat a lehető legjobban akarták kihasználni és ők akarták eldönteni azt is, merre vegyék útjukat. Április 3-án éjjel Lenin Pétervár ra érkezett. Fogadására a munkások, parasztok és katonák hatalmas törnegei gyűltek össze, akikhez Lenin egy páncélautó tetejéről beszédet mondott. A tömegeket harcba hivta az ideiglenes kormány ellen a szocialista forradalom győzelméért. Lenin a kővetkező napon, április 4-én munkába kezdett. A bolsevikok gyűlésén előadást tartott; ,A proletáriátus feladatairól a jelenlegi forradalomban" címmel. Erről az előadásáról Lenin elvtárs a Következőket írta: „Minthogy csak április 3-án éjjel érkeztem meg Petrográdra, az áprilig 4-i gyűlésen a forradalmi proletariátus feladatairól szóló előadásomat magától értetődően csupán a magam nevében és a hiányos előkészületekre utaló fenntartással tarthattam meg. Az egyedüli, amit a magam és jóhiszemű ellenfeleim munkájának megkönnyítésére tehettem, az volt. hogy Írásbeli téziseket állítottam össze." Lenin elvtárs a téziseket kétszer olvasta fel, először a bolsevikok gyűlésén, majd később a bolsevikek és mensevikek együttes értekezletén. Ezek a tételek a szocialista forradalomba való átmenet tervét vázolták fel és ezért az orosz forradatom fejlődése szempontjából döntő jelentőségűek. Azóta „Áprilisi tételek" néven ismeretesek az egész világon. Lenin áprilisi tételei a bolsevikoknak és az egész munkásosztálynak világos, igazán forradalmi utat mutattak. De nézzük meg közelebrői ezeket a tételeket, hogy megismerhessük a lenini okfejtést, a leninizmus vonalát. Az első tételben Lenin a háborúval szemben elfoglalt állásponttal foglalkozik és síkraszáll az úgynevezett „honvédelmi irányzat" ellen A forradalmi háborúhoz a proletariátus csak úgy járulhat hozzá, ha: a) a hatalom a proltariátus és a hozzá csatlakozó legszegényebb paraszti rétegek kezébe megy át, b) ha mindenféle ennexióról nemcsak szóval, de tettel is lemondjanak. c) a tőke mindennemű érdekével valóban és teljesen szakítanak. Az első tétel kifejti aztán, hogv a forradalmi honvédelmi irányzat képviselői egyszerűen félreveztik a népet, mert a tőke és az imoerialista hábarú között elszakíthatatlan kapcsolat áll fenn, mert a töke uralmának megdöntése nélkül nincsen igazi demokratikus, erőszak nélküli béke. Ezt a felfogást kell terjeszteni a frontkatonaság között és elérni azt, hogy az egymással szembenálló harcosok az arcvonalon összebarátkozzanak és kezet nyújtsanak egymásnak. A háború „az ide'firlene? kormány uralma alatt is rabló, imneriaIsta háború marad," — összegezte Lenin elvtárs és kiadta a jelsľót: „Semmi támogatást sem adni az ideiglenes kormánynak." Második tételében így értékelte az oroszországi helyzetet: „A pillanatnvi oroszországi helyzetnek az a sajátossága, ho<rv átmenet a forradalom első szakaszából, amely a proletáriátus kellő öntudatosságnak és szervezettsérének hiánvában a hatalmat a burzsoázia kezébe adta. annak második szakaszára, mely a hatalmat a proletáriátusnak és a parasztság legszegényebb rétegeinek kezébe kell, hogy adja." Mi jellemzi ezt az átmenetet? Az, hogy Oroszország most az öszszes hadviselő országok között a legszabadabb, hogy nem erőszakoskodnak a tömegekkel és viszfont a tömegek „hissekenvek és nem öntudatosak", hisznek a kapitalisták kormányának, a béke és a szocializmus legnagyobb ellenségeinek. Lenin elvtárs azonban nemsak leszögezi ezt a helyzetet. Azonnal utasításokat ad, milyen álláspontot foglaljon e

1- a Párt és hogyan alkalmazkodjon ehhez a különleges helyzethez a párttagság. Lenin elvtárs tudja és tudtára adja az egész párttagságnak, hogv „hallatlanul széles proletártömegek körében kell dolgoznunk, amelyek éppen csak most ébrednek politikai életre." Az a követelés, hogy a kapitalista kormány szűnjön meg imperialista kormánynak lenni, megengedhetetlen illúziókat kelt. Az ideiglenes kormány leplezetlenül szolgálta a tőkések érdekeit és elutasította a munkásság követeléseit életviszonyaik megjavítására. Nemis lehetett másként, hiszen a burzsbázia kormánya volt. Elutasította a 8 órás munkanapot és a bérek felemelését. Az ilyen kormánytól nem lehetett elvárni, hogy osztályérdekeivel homlokegyenest ellenkező lépéseket tegyen. Lenin elvtárs harmadik tételében megbélyegzi a kormányt, kijelenti, hogv minden ígérete hazug és ezért meg kell vbnni től

e minden támogatást. Következő tételében leszögezi, hogy: „Pártunk a munkásküldöttség, legfőbb szovjetjében most kisebbségben van éspedig egyelőre gyenge kisebbségben." A Párttal szemben állanak az ôäszes kispolgári opportunista elemek, amelyek a burzsoázia befolyása alatt állanak és befolyásukat kiterjesztik a munkástömegekre is. A szovjetekben egyelőre még a mensevikek és az eszerek csoportja uralkodik. A Párt feladata az, hogy a tömegeknek megmagyarázza. ez a kormány a burzsoázia befolyása alatt áll és a szovjetek taktikája hibás. Türelmesen, rendszeresen és kitartóan kell. hozzálátni a tömegek meggyőzéséhez, meg kell magyarázni nekik ezeket a kéra:?-ket Bírálni kell a hibákat, fel kell tárni őket a tömegek előtt, de egyidejűleg állandóan azt kell hirdetni. hogy: ,,az egész államhatalomnak át kell mennie a szovjetek kezébe." Sztálin elvtárs az SzKbP története című müvében ehhez hozzáfűzi, hogy Lenin ekkor még nem hirdetett felkelést az ideiglenes kormány ellen, mert ez a kormány még bírta a szovjetek bizalmát, hanem arra törekedett, hogy a szovjetekben többséget érjen el, megnyerje a tömegek bizalmát és a tömegek révén megváltoztassa a szovjetek, ezeknek révén ped

;g a kormány politikáját és összetételét. A bolsevikok fő jelszava ebben az időben az legyen: min<

q°n hatalmat a szovjetek kezébe. A meggyőzés fecyverét tehát Lenin elvtárs gen fmtesnak tarťuta alkalmasnak arra. hogy a tömegek meggyőződjenek arról, hogy egyedül a bolsevikok haladnak a heiyes úton. egyedül az ö politikáiuk biztosítja a békét, a szabadságot, a földét és a kenyeret a kiéhezett tömegeknek. Ötödik tételében a parlamentáris köztársaság- gondolatát elveti, mert ez egy lépést jelent v

;9=zafe'é. Síkraszáll a szovjetek köztársasága mellett, amely alulról épül fel a munkások, földmunkások és naraszťók szovjetéiből, Kijveteli a rendőrség, a hadsereg és a régi állami tisztviselői kar feloszlatását. Az új tisztv'selői kart választani kel!. Es a hivatalnokok fizetése nem lehet magasabb, mint egy jó munkás átlagos keresete. A következő téte'ben az agrárkérdéssel foglalkozik. El kell kobozni az összes földesúri b'rtokokat, a földekkel a földmunkás- és parasztküldöttek szovjetjei rendelkeznek maid M-'nden nagybirtokból kb. 109 hektártól 309 hektárig teriedő nagvságú mintagazdaságokat kell alapítani, amely fölött szintén a szovjetek gyakorinak ellenőrzést. Síkraszáll a bankok nacionalizálása mellett, ezek egybeolvasztását és ellenőrzését javasolja a svovjetek vezetése által. A nyolcadik tételben hangsúlyozza, hogy nem a szocializmus ..bevezetése" az idők sürgető és közvetlen feladata, hanem az, hogy átmenetet teremtsenek a termelés és az elosztás ellenőrzésére a szovjetek által. A kilencedik tételben frontokban foglalja össze a Párt legközvetlenebb feladatait: a) a pártkongresszus azonnali összehívása és b) a Párt programjának, megváltoztatása. Ennek a fő pontjai a következők: 1. az imperializmusról és az imperialista háborúról, 2. az államhoz való viszonyunkról és arról, hogv mi „kommün államot" követelünk (vagyis olyan államot, amelynek első mintája a Párizsi kommün volt, 3. az elavult minimális programot k kell javítani, és c) a Párt nevét meg kell változtatni. Vagyis, hogy a szociáldemokrata párt helyett, amely nevét a burzsoázia oldalára átment, munkaáruló vezetők komprommitálták, kommunista pártnak nevezzék el. Ezzel a résszel szoros kapcsolatban áll az utolsó tétel, amely az Intemac onálé megújításáról szól. Lenin elvtárs megállapítja, hogy forradalmi internacionálét kell alakítani, amely a szociálsbviniszták és a Centrum ellen irányul. Centrumnak azokat a szociáldemokratákat nevezik, akik ingadoznak a honvédők és az internacionalisták között. Vagy nevükön nevezve: Kautsky és társai Németországban, Turati és társai Olaszországban, Mac Donald és társai Angliában, Tscheidze és társai Oroszországban. Lenin elvtárs ehhez „A proletariátus feladatairól a jelenlegi forradalbmban" című müvében igen érdekes és tanulságos sorokat ír. „A forradalmi honvédelmi irányzatnak tömegesen vannak olyan képviselői, akiknek széles rétegei kétségtelenül jóhiszemüek"... „de minthogy a burzsoázia félrevezeti őket, különösen alaposan, kitartóan és türelmesen kell őket felvilágosítani tévedésük, ről." Lenin elvtárs a már fentebb idézet munkájában azután tiltakozik azok ellen az úgynevezett szociáldemokraták ellen, akik áprilisi tételeit helytelenül értelmezik. Amint ö maga írja, mindenkinek a szájába rágja azt, hogy „a forradalmi kormány egyetlen lehetséges formája a munkásküldöttek szovjetje és ezért a mi feladatunk csakis az lehet, högy türelmesen, rend-szeresen, kitartóan és kű'önösen a tömegek gyakorlati szükségleteihez alkalmazkodva megmagyarázzuk a szovjetek taktikájánaK hibáit..." Lenin elvtárs kezdeményezésére azután a bolsevik párt levetette „szennyes fehérneműjét", eldobta a szociáldemokrata elnevezést és fölvette a kommunista párt elnevezést, amely név dicső módon jutott be a világtörténelembe Lenin és Sztálin munkája révén. Április 14-én a bolsevikok pétervári gyűlésén jóváhagyták az áprilisi tételeket és elfogadták őket a munka alapjául. Nem sokkal ezután az egész országban a tételek szerint dolgoztak a pártszervezetek. Természetesen már akkor akadtak olyanok, akik nem tették magukévá ezeket a tételeket. Felemlíthetjük Kamenyev, Rykov, Pjatakov nevét, de a Párt ezeken a tételeken át tisztázta bonyolult kérdéseit és a Lenin által mutatott úton haladt előre a dicsőséges október felé. Lenin áprilisi tételei meghatározták a Párt taktikáját és stratégiáját a polgári demokratikus forradalomból a szocalista forradalomba való átmenet időszakában és tételeivel a "forradalmat a helyzet megéréséig a békés fejlődésre állította be. Tudjuk azt, hogy Plechánov ebben az időben az áprilisi tételeteket lázálomnak nevezte és azt állította, hogy Lenin a forradalmon kívül marad, míg ők mennek a maguk útján. Azonban a bolsevikok már látták, hogy ez az egyetlen út és ezen haladva jutottak el a szocialista forradalom nagy győzelmei felé. Az áprilisi tételek alapján a bolsevikok bátran kritizálni kezdték az ideiglenes kormány népellenes politikáját az eszerek és mensevikiek káros tevékenységét, akik a burzsoázia zsoldjában állottak. Leleplezték a forradalom ellen irányuló tevékenységüket, követelték a békét, a földet, a szabadságot az összes nemzetiségek számára. Sikerült is a Lenin és Sztálin vezette bolsevik pártnak egységbe kovácsolnia az összes népi erőket, i parasztságot és az elnyomott nemzeti kisebbségeket és ezzel óriási erővel haladt azután a szocialista forradalom, a dicső Októberi Forradalom felé. amelyben fényes győzelmet aratott. Horváth László. VALERIJ BRJUSZOV: Q eniH Ki volt? Vezér, ki újra szabta Az ember útját, népi tett Irányítója, egy patakba Sűrített habzó éveket. Október tárta új világát, Korok között szilárdabb sánc, Mint századok és törvénytáblák, Attila vagy a reneszánsz. A volt világ már oszlik, foszlik, Az új — közösség-óceán — Lenin, mint óriás magaslik Orkános októbe

r 'havában. Föld! Zöld bolygó! Plánétarendek Ki

s semmitmondó gömbje, te! Díszeid közt szebb nem terem meg, S nagyságod — csak az ő neve! Meghalt; idők nagy sodrán végig Egy perc; de tettei nyomát Jobb sorsunk őrzi és igéit Mi hordozzuk most már tovább! Békés István fordítása. Lenin hatása nyugat alkotóerőire Az összes hírek közül, melyek Szovjetoroszországból jöttek, a legmegrendítőbb volt az első zavaros jelentés Lenin haláláról. Lenin meghalt. Mindegyikünk ösztönösen érezte, hogy ez könyörtelen tény. Nem kósza hír volt ez, hanem közlés: mindenkinek. Láttam egv rongyos ruhájú munkást, aki megtorpant, mintha súlyos sorscsapás érte volna, mikor tudtára adták a hírt. S arra gcndbltam: vájjon képzelhető-e más hlr, mely ugyanilyen súlyos csapásként hatna az egész világra, az egész emberiségre? Mindenütt, ahol emberi élet lüktet, láttam egyszerű embereket, akiket ugyanígy lesújtott, megdöbbentett ez a hír... De ezek az emberek, ha fiúk született, Leninről nevezték el. Lenin volt legbiztatóbb reményük ... Évszázadokon át nem volt még egy ember, aki olyan méretekben tudta volna mozgásba hozni az emberek gondolatait és érzéseit, mint Lenin. Az utóbbi két évtizedben mindenütt, a földteke bármely pontján, mindenki ajkán felhangzott a neve: az egyszerű nép szeretettel ejtette ki a nevét, az uralkodók és elnyomók pedig gyűlölettel. Nyugat-Európa alk'ótó elméi. mind a művészet, mind az irodalom és a tudomány terén nagy többségükben még nem tudták felfogni Lenin óriási jelentőségét. Talán azért, mert hiányzik belőle a nagy szellemek elbizakodottsága. talán azért, mert túlságosan emberi. Mind elismerik Lenin nagyságát, bár túlságosan egyszerűnek tartják, mert sohasem ölt magára táltbsi jelmezt, hanem az emberiség legnagyobb problémáiról is o'v egyszerűen beszél, hogy azt bárki megértheti. S hozzá nem elvontan elmélkedik ezekről a problémákról, de valóban meg is oldja őket. A filozófiai okoskodásokat tettekre váltia. felborítja a régi iskolák hagyományait! Igaz. hogv ma már megjavult a helvzef. A kultúra kéDviselöinek legjobbjai, különösen azok, akik az Októberi forradalom utáni korszakban nőttek fel, Lenin tisztelőinek vallják l magukat és fokozatosan az új társa' dalmi rend tudatos harcosaivá lesznek. Svédországban tehetséges fiatal •rók s művészet-teoretikusok egész raja áll a lenini világnézet hatása alatt és vesz részt a proletariátus harcában. Az Amerikai Egyesült Államokban az irodalom nagyszerű újjászületés szakaszába érkezett, ami szintén Lenin hatásával függ össze. S nálunk Dániában is a kultúrfrfmt ifjú harcosainak legjobbja, kisebb vagy nagyobb mértékben, a lenini tanok hatása alatt állanak. D

e még erösebb Lenin hatása az egyszerű munkásra, akinek ehhez nem kell az átnevelés bonyolult folyamatán keresztülmennie. A régi világ proletariátusa növekvö erejét és atkivitását teljes egészében Leninnek köszönheti. a nagy kinyilatkoztatónak és alkotónak, akinek nincs párja a történelemben és Lenin gyermekének: a Szovjetúniónak. A dolgozó tömegek élenjáró emberei, mind a kultúra képviselői, mind az egyszerű munkások, Leninben osztályuk és mozgalmuk legnagyobb vonásainak megtestesülését látják; a harcoló mbletáriátus legértékesebb tulajdonságait Leninben leli fel: hitét, törekvését, eszméit, melyek Leninnél valódi nagyságukban ég ragyogó fényben mutatkoznak meg. Sőt az a tömeg is, amely még nem ébredt fel, vagy amelyet újból el akarnak hódítani, ösztönösen érzi, hogy Lenin — vérbeli testvére. Lenin -jelentősége a nemzetközi proletármozgalom számára felbecsülhetetlen. Lenin lángesze egyesítette magában a tervezőt és megvalósítót, új célokat mutat a kultúra képviselőinek; a passzív szemlélet világából a cselekvés, a tettek világába vezeti őket. A proletariátus felszabadító harca új lendületet kapott. A munkásmozgalmat nem lehet többé viszszafordítani. Lenin életet lehelt azokba az erőkbe, melyek az emberiség haladásáért harcolnak. - Andersen Nexö (1938. december). Lenin a szovjet demokráciáról (Folytatás a 3. oldalról) szervező ereje a kommunista bolsevik párt, Lenin és Sztálin pártja. A szocializmus győzelméért való harcban ez a párt összpontosította zászlaja alá az egész szovjet népet. A szoros és szétszakíthatatlan kapcsolat a párt és a nép legszélesebb rétegei között legjobban volt kifejezve a kommunisták és a pártonkívüliek szilárd sztálini tömbének megalkotásában a dolgozók szovjetjébe való választásoknál. A szovjet nép széttörhetetlen erkölcsi és politikai egységének hatalmas manifesztációja és Lenin hagyatékához való hűségének bizonyttéka volt a hazafiúi lelkesedés hulláma, amely az egész szovjet népet eggyé kovácsolta Lenin müve nagy folytatójának és vezérüknek, Sztálin elvtársnak 70. születésnapja alkalmából. A szovjet állam egész történelme bizonyítja a lenini gondolatok helyességét, a lenini demokrácia erejét és életrevalóságát. Az SSSR megszabadította a világot a fasiszta rabszolgaságtól és ma joggal foglal el vezető helyet a világ demokratikus táborának élén. mely harcol a békéért, demokráciáért és szocializmusért, A szovjet szocialisztikus demokrácia példaképül szolgál azoknak a nemzeteknek, amelyek levetették az imperializmus igáját és épitik az új szabad életet. A szocialista építés sikerei a népi demokráciákban újabb nagyszerű bizonyítékai a lenini-sztálini tanítás helyességének. A lenini gondolatok győzedelmeskednek az egész világon, úgy, ahogy már győzedelmeskedtek a Szovjetúnióban.