Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-19 / 16. szám, csütörtök

1950 január 19 IIJSI0 3 Ä galániäi bútorgyár munkásainak példás kötelezettségvállalása Mi S»6 magyar, a Pravda «aw a minden n'wtk dolgozó kezében A Tatra-bútorgyár élmunkásai között (hl.) Harám órát mutat az óra, amikor befordulunk a galántai bú­torgyár udvarára, ahol jófor­mán körülnézni sincs idónk, ami­kor két jóvágású munkásemcer áll elénk. Bemutatkoznak, összeismerke­dünk, az alacsonyabbik Székely Ist­ván elvtárs, a KSS üzemi szervezeté­nek elnöke, a másik idősebb Juhász Vilmos elvtárs, az üzemi tanács el­nöke. Röviden informálnak bennün­ket, hova is jutottunk tulajdonkép­pen. Kétszázötvenöt munkás dol­gozik itt Gálán tárói és környékéről. Az üzemben típusbútorokat, főleg irodai berendezéseket gyártanak, a munka szalagrendszerü, nagyobbára akkordban megy. Az üzem jelentékeny munkát vé­gez, évi termelése igen magas és az idén 9 millió koronával lesz ma­garabb, mint az elmúlt évben. Ez hatalmas ugrást jelent és mindjár; érdeklődünk is, hogyan lehetséges ez. Székely és Juhász elvtársak fel­váltva nyújtanak felvilágosítást, amiből világosan tükröződik vissza hogy a munka terén jelentős hala­dást értek el. Ugyanolyan munkás­létszám mellett a termelést csaknem 30 százalékkal fokozzák. Az akkordmunka bevezetésével, a munka újjászervezésével, a gépi be­rendezés felfrissítésével a termelési költségek szépen csökkennek, a mun­kásság átlagos fizetése pedig egyre emelkedik, ami világos tanújele an­nak, hogy a munka termelékenysé­ge jobb, mint tavaly volt. Székely elvtárs meg is jegyzi, hogy a tava­lyi órabér átlagosan 12.80 Kés volt, ma viszont átlagosan akkordban el­éri a 18.80 Kčs-t. Az üzem dolgozói 80 százalékban résztvesznek a szocialista munkaver­senyben, de valószínű, hogy január végéig a versenyzők száma eléri a 100 százalékot. A szocialista mun­kaverseny hatása alatt volt lehetsé­ges a tervnek ilyen jelentős feleme­lése és ennek köszönhető a munkás­ság fizetéseinek emelkedése is. Megtudjuk azt is, hogy 84 élmun­kás dolgozik a gyárban, akik közül 44-nek megvan az élmunkás köny­vecskéje is. 12 újítási javaslat fu­tott be, közöttük nem egy 100.000 koronás megtakarítást hoz az üzem­nek. Az újítási javaslatokat nagy­részben már meg is valósították. Csak úgy nagyjából jegyezzük fel az újítók neveit: Varga, Székely, Jung, Szabó, Lukovics, Peterdik, Holzbach, Mézes, Vadkerti. Van még egy félóra időnk, meg­kérjük Székely és Juhász elvtársa­kat, hogy kísérjenek végig az üze­men, hadd lássuk, hogy folyik a munka. Első útunk az egyik gép­terembe vezet, ahol a nyersanyagot dolgozzák fel. Az első ember, aki mellett megállunk, Frenyák András élmunkás, aki gépével mélyfiók-cin­kelést csinál. Naponta 110—120 fiók­kal készül el. Órabérre átszámítva körülbelül 21—22 koronát keres meg óránként. Rövid magyarázatot ké­rünk tőle. Kérésünknek készségesen eleget tesz. Munkáját szereti, szíve­sen csinálja. A modern gép úgy cin­keli a fiókfalat, mintha vajból len­ne. Nem messze innét modern sza­lagcsiszoló gép áll, amely mellett az üzemi pártszervezet alelnöke, Mézes Antal elvtárs áll, aki 130 íróasztal­lapot csiszolt meg már a mai na­pon, ezenkívül 400 konyhaszekrény fiókfeneket és 150 db mélyfiók vá­laszfalat készített el. Még hiányzik egy kevés idő a 4 órához és így most már véglegesnek is állapíthatjuk meg mai termelésüket. Mézes Antal elvtárs igen öntudatos munkás. Kér­désünkre elárulja, hogy 200 korona körül keres naponta, negyedmagával él és meg van elégedve. Azelőtt a tőkések zsebére dolgozott, most ma­gának dolgozik és minél többet dol­gozik, annál többet keres és annál hamarább lesz kész az ötéves terv. _ Ma 8 óra alatt többet keresek, mint akkor 16 óra alatt — mondja Mézes elvtárs és ezt el is hisszük neki. csak megjegyezzük, hogy nem mindenkinek adatott meg a régi idő­ben. hc?y egyáltalán keressen. Különben ez a műhely havonta 400 konyhaszekrényt állít össze. Amint elhagyjuk a géptermet, új építkezésen haladunk keresztül, mely elég naerv üzemi befektetést jelent. De egyúttal az új épületben meg­csap bennünket a friss levegő is. Most döbbenünk csak rá arra, hogy micsoda súlyos nehéz por feküdte mei? a géptermet. Azonnal Székely elvtárshoz fordulunk. Mézes Antal. Frenyák András és a többiek nem érdemlik meg. hogy ilyen poros le­vegőjű teremben dolgozzanak. A . porszívóberendezést a legsürgőseb­| ben meg kell valósítani. Székely elv­társ megjegyzi, hogy a porszívó­berendezés min meg van rendelve és lehető legrövidebb időn belül igye­keznek felszerelni. Különben a dol­gozók külön porszázalék pótlékot kapnak. Természetesen ez nem meg­oldás. Lelkére kötjük a galántai bú­f^r<-yňr vp~~tŕ'sédének, hogy a oor­Székely István, az üzemi pártszervezet elnöke Juhász Vilmos, az Ü. B. elnöke Fábián József élmunkás Katona Vilmos élmunkás Frenyák András élmunkás szívóberendezéseket a lehető legrö­videbb időn belül szereljék fel. A fűtéssel is baj van. Szerencse, hogy nincs olyan hideg tél, de tény az, hogy a termekben jó hűvös le­vegő van. Ezen is sürgősen segíteni kell. Rövid néhány percre benézünk a diófa furnírcsiszolókhoz is, ahol Szabó Ernő élmunkás végzi a leg­különfélébb munkákat. Akkordban az ő keresete is 180—200 Kčs között mozog, azonban sajnos, nála nem mindig van akkord. Néha kénytelen rezsiben dolgozni, mert a munka nem jön folyamatosan keze alá. Sza­bó Ernő elvtárs jobb beosztást kí­ván a munkánál, mert csak így jö­het folyamatosan az anyag. A jelen­levő Székely elvtárs megígéri, hogy ezen egy hónapon belül feltétlenül segítenek. Az U:j Szó a bútorgyári dolgozók nevében is figyelemmel fogja kísérni ezt az ígéretet és re méljük, hogy ennek teljesítéséről szá­molhatunk be legközelebb. Mert így veszteség éri a munkásokat is, de a munkafolyamatot is. Az egyik csi­szológépen Jung elvtárs újítási javas­latát láthatjuk. Igen egyszerű dolog és mégis meghétszerezi a termelést. Egy darab helyett hét lapot állítanak be a csiszológépbe. Nyolcadikat már nem lehetne, mert a forgatás körül­ményessé válik a csiszológép ugyan­azzal a munkával egyszerre hét la­pot csiszol tükörsimára. Az összeállító üzemben Fábián él­munkás elvtárs helyettesíti a mes­tert, aki 150 százalékos teljesítményé­vel kapta meg az élmunkás címet. Itt ismerkedünk meg Katona Vilmos elvtárssal is, akinek teljesítménye a'. :g marad el Fábián elvtársé mögött, j pontosan 149 százalékos. Megszólal a gyár szirénája, 4 órát jelez. A munka végét, az üzemi gyű­i lés kezdetét. Éppen kifelé indulunk az összeállító teremből és áthaladunk a géptermen, amikor Szolgai János j állít meg bennünket, aki úgylátszik elégedetlen keresetével, öt hónapja | begyakorlott munkás, a frézelő gép­| nél dolgozik. Kérdésünkre kijelenti, hogy keresete nem haladja meg a 2400 koronát. Kérdően nézünk Szé­kely és Juhász elvtársakra, akik ké­telkednek ebben és felajánlják, hogy a bérlistát megnézzük. Azonban, hogy mégis meggyőződjünk állításá­nak valóságáról, megkérdezzük, hogy mennyit csinált ma és kiszámítjuk azt, hogy bizony meghaladta a kere­sete a 200 koronát ma is. Lehetséges, hogy nála is előfordul az, mint Sza­bó Ernő elvtársnál, hogy a munka nem folyamatos és így nem tud át­lagosan megkeresni ennyit. Ezt a kérdést az üzemi bizottság gondos mérlegelésére ajánljuk, nem szabad, hogy saját üzemében egyetlenegy munkás is elégedetlen legyen. Az udvaron bokáig érő sár. A gon­dos gazda udvara nem így néz ki, Székely és Juhász elvtársak! A gon­dos gazda udvarára salakot hordat vagy kavicsot és egyszerre eltűnik a sár. Milyen könnyebbség lenne a te­herautónak is, ha száraz udvaron ra­kodhatna és milyen jó lenne, ha az emberek száraz lábbal kerülhetnének ki a műhelyekből. Hisszük, hogy eb­ben az irányban is hamarosan javu­lás áll be a Tatra bútorgyárban. Bemegyünk az üzem éttermébe, ahol már gyülekezik a munkásság. Meghallgatják a Práca és az Uj Szó kiküldött munkatársainak beszámo­lóit, majd az üzemi bizottság és a helyi szervezet elnökének beszámo­lyóit, majd az üzemi bizottság és a helyi szervezet elnökének javaslatá­ra megszavazzák, hogy az egész üzem 100 százalékban megrendelj a szocialista sajtót. A magyar dolgo­zók mindegyike mindennap olvasni fogja az Uj Szót, a szlovák dolgozók egvrésze a Pravdát, másik része a Prácát rendeli meg. Mert a sajtó, hangsúlyozza az üzemi tanács titká­ra, fontos fegyver a dolgozók kezé­ben, tanítja és vezeti őket a továb­bi harcokban a végső győzelemig, a szocializmus felépítéséig hazánkban. Ezt a kérdést már hosszabb idő óta tárgyalgatják az üzemben, de most adnak ünnepélyes formát ezen elhatározásuknak. Nem csekélység ez. Jónéhány emberrel beszélgettünk, akik közül a háború előtt is csak igen kevesen és rendszertelenül olvasták a sajtót és most az egész üzem 100 százalékban kötelezi magát a mun­kássajtó rendszeres vételére Győze­lem ez! Annak a munkásosztálynak győzelme, amely sajátmaga gazdál­kodik saját országában, saját üze­mében és termel jobbat, többet, ol­csóbban, hogy egyre magasabbra emelkedjék a dolgozók életszínvo­nala és erősödjék a Szovjetúnió ve­zette béketábor. A magyar és szlo­vák dolgozók testvéri összefogásban büszkén vallják magukat e hatalmas tábor tagjainak és sajtójukat sze­retettel támogatják, olvassák és irá­nyítják, mert tudják, hogy a szocia­lizmust építő dolgozók erős fegyvere. Ä földművesek köszöntik a köztársaság elnökét Klement Gottwald, a köztársaság elnöke nap mint nap sok leve.et és táviratot kap, amelyekben a cseh és szlovák kerületek földművesei jelen­tik, hogy már aláírták a termelési és beszolgáltatási szerződéseket. A táviratokat ünnepj gyűlésekről kül­dik, amelyeken tüntető ünnepélyes­séggel írták alá ez évi kötelezettsé­geiket. A táviratokban kifejezik örö­müket afelett, hogy munkájukkal ők is hozzájárulhatnak a köztársaság építéséhez. Sok községben az alá­írási akció már sikeresen befejező­dött és az egész parasztság kötelezte magát, hogy minél több mezőgazda­sági terméket termel és ad át a dol­gozók közellátásának. Élen járnak az Egységes Földmű­ves Szövetkezetek tagjai, akik majdnem mindenütt kötelezik magu­kat, hogy az előírt tervet jóval túl is lépik. Mint mai jelentéseink mu­tatják, a köztársaság egész dolgozó parasztsága kevés kivétellel csatla­kozott ehhez a szép és kifejező moz­galomhoz, ami által nagymértékben hozzájárul közellátási helyzetünk ál­landó javulásához. 158 mázsa cukor egy öSp Gonaisetiko csoperiša 900 mázsa cukorrépát termelt holdanként Nagyszerű cukorrépa termés­eredményt ' ért el az elmúlt évben Olga Gonazsenko tíztagú munka­csoportja a talda-kurgani „Május el­seje" kolhozban. Három és fél hold­nyi területről holdanként 890 mázsa termést takarítottak be. A kolhoz cukorrépatermesztő cso­portját 1942 óta vezeti Olga Gona­zsenko. Ö és csoportja munkájuk során mindig Williams kiváló szov­jet akadémikus tanítását tartották szem előtt. Williams a következőket mondotta: „Ha a növény számára biztosítunk minden szükséges élet­feltételt, terméshozama határtalan." Olga Gonazsenko munkacsoportja olyan földterületen érte el ezt a ter­méseredményt, melyet már régóta ismer. 1947—48-ban ez a hár^m és félholdnyi terület tavaszi búzával volt bevetve. 1948 őszén traktorral, előhántoló ekével 22—30 centiméte­res mélységben felszántották a ta­lajt. A mult tavasszal már korán meg­boronálták a földet, hogy megaka­dályozzák a csapadék elpárolgását. Boronálás után a tavaszi mélyszán­tással egyidejűleg bőségesen meg­trágyázták a területet. A három és fél hold földre összesen 12 y 2 mázsa szuperfoszfátot, 5 mázsa amóniákos salétromot és 32. mázsa klórkáliumot szórtak. A mélyhántás és trágyázás után nehéz boronákkal elegyengették a talajt és így kezdtek április ele­jén a répavetéshez. A vetőmagot még a tél folyamán gondosan kiválogatták és vetés előtt jarovizálták, azaz csíráztatták. Kombinált géppel vetettek és a mag­gal egyidejűleg még két mázsa szu­perfoszfátot, egy mázsa amóniákos salétromot, 80 kg kálisót és egy má­zsa hamut juttattak a talajba. Ösz­szesen 70 kilogramm répa^iagot ve­tettek el 50 centiméteres sorközzel. A vetés után minden napnak meg­volt a maga gondos munkája. Na­gyon ügyeltek a jó kapálásre és vi­gyáztak arra is, hogy mindig le­gyen kellő nedvesség a talajban. An­nak ellenére, hogy a nyár meglehe­tősen csapadékos volt, a területet ki­lenc alkalommal árasztották el víz­zel. A vízelárasztáskor öt alkalom­lommal megtrágyázták a földet. El­ső alkalommal istálló-, a következő négy alkalommal pedig műtrágyá­val kevert juhtrágyát alkalmaztak. A nyár folyamán ötször porhanyítot­ták a talajt, így elejét vették a gyomnövények fejlődésének. A nagy gonddal müveit három és fél holdnyi területen október végén kezdték meg a répa kiszedését. A hatalmas terméseredmény mellett kitűnő volt a répa minősége is. A cukortartalma 17.1—18.6 százalék volt. Olga Gonazsenko munkacso­portja tehát egy hold földön 150 mázsa cukrot termelt. Olga Gona­zsenkot a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsa kitűnő munkájáért a „Szo­cialista Munka Hőse" címmel és a Lenin-renddel tüntette ki. 7Jfwiiq-3Cong £ot£fi Hong'Kong úgynevezett angol koronagyarmat. Az angol impe­rialisták annakidején Kína testé bői szakították ki, hogy támasz pontot építsenek gyarmatbirodal muknak a népek leigázására. De az idő fordult, a hong kongi gyar matosítók napja is leáldozóban van. Az alábbi riport, amelyet a Humanité nemrég közölt, élesen rávilágít a hong'kongi helyzetre. Az óriási település, Hong-Kong, hétmillió lakosságával a tenger partján terül el, mintha építői at 1 tói tartottak volna, hogy nem hagynak elegendő távolságot az egyszerű halandók lakótelepei és a gazdag gyarmatosítók, vagy a Kuomintang tisztviselőinek pom­pás villái között, amelyek sok­színű homlokzatukat a szikla­csúcson mutogatják. A festői és élénk utcákban a leghevesebb ellentétek ütköznek össze minden lépésre: A neon­világítások tündérjátéka és a kí­nai kulik piszkos kunyhója, az amerikai gépkocsik csillogó nik­kelje és a nyomorultak ezreinek meztelen lábai. Pálmáktól szegé­lyezet tér közepén, amelyek Vik­tória királynő emlékműve felé vezetnek, van a ..Hong'Kong and Changhai Banking Corporation" óriási épülete. Kétségtelenül ez Délkelet Ázsia leghatalmasabb bankja, de nem ez az egyedüli Hong-Kongban. Lát belőlük az ember mintegy tizet a nagy biz tosító társaságok fiókjai mellett, vagy az angol amerikai nagyke­reskedelmi cégek fióküzletei mel­lett. Mindezek az ingatlanok éj­jel-nappal lázas sürgés-forgás központjai. Ezek Hong-Kong ke­reskedelmi gépezetének hajtőké rekei. Egy bonyolult nép, amely felhalmozza a Kínából, Japánból, Indokínából, Malájföldről és Thaiföldről jövő árukat és szét" osztja azokat az egész világon. Ez a túlhajtott tevékenység új" ból megtalálható a kikötőben. De a zaj ott még élénkebb, a látvá­nyosság még piszkosabb. Az arany-, a deviza", a kábítószer­csempészet fényes nappal megy végbe. Egyébként mért lépne közbe a rendőrség? A' spekulán­sok királyok ebben a városban, az imperialista életmód mintái. De íme egy, a népi Kínából ér­kezett postahajó olyan eseménnyé vált, hogy egy csomó kíváncsit csalt ki a kikötőbe. Lehetett ott látni a diplomaták és újság­írók között néhány élősdit, akik oly sok éven át zsákmányolták ki a kínai népet és ma, akik szégyenteljesen menekülnek a győzelmesen előrehaladó hadse­reg elől. Ezek az emberek luxus­kutyáik és papagájaik kíséreté­ben semmit sem hagytak el un­dorító szokásaikból. Azt akarják, hogy őket kiszolgálják és még bátorkodnak a kikötői alkalma­zottakat leszidni. Nyugtalanul ke­resik a legjobb szállodát, az ópiumbarlangokat... De a brit kormányzónak van a városban egy belső ellensége: a hong kongi nép. S ez körülbelül a népesség 99 százalékát teszi ki, akiket fellelkesített szárazföldi testvéreik történelmi győzelme. Ezek a kínaiak nagy többségük­ben hatalmas szervezetekben: a Kommunista Pártban harcolnak, Sun-Yol-Sen asszony Demokrati­kus Ligájában, vagy a Kuomin­tang forradalmi bizottságban, amely már régóta szakított Csang-KaŕSekkel

Next

/
Thumbnails
Contents