Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-19 / 16. szám, csütörtök

1950 január 19 IIJSI0 3 Ä galániäi bútorgyár munkásainak példás kötelezettségvállalása Mi S»6 magyar, a Pravda «aw a minden n'wtk dolgozó kezében A Tatra-bútorgyár élmunkásai között (hl.) Harám órát mutat az óra, amikor befordulunk a galántai bútorgyár udvarára, ahol jóformán körülnézni sincs idónk, amikor két jóvágású munkásemcer áll elénk. Bemutatkoznak, összeismerkedünk, az alacsonyabbik Székely István elvtárs, a KSS üzemi szervezetének elnöke, a másik idősebb Juhász Vilmos elvtárs, az üzemi tanács elnöke. Röviden informálnak bennünket, hova is jutottunk tulajdonképpen. Kétszázötvenöt munkás dolgozik itt Gálán tárói és környékéről. Az üzemben típusbútorokat, főleg irodai berendezéseket gyártanak, a munka szalagrendszerü, nagyobbára akkordban megy. Az üzem jelentékeny munkát végez, évi termelése igen magas és az idén 9 millió koronával lesz magarabb, mint az elmúlt évben. Ez hatalmas ugrást jelent és mindjár; érdeklődünk is, hogyan lehetséges ez. Székely és Juhász elvtársak felváltva nyújtanak felvilágosítást, amiből világosan tükröződik vissza hogy a munka terén jelentős haladást értek el. Ugyanolyan munkáslétszám mellett a termelést csaknem 30 százalékkal fokozzák. Az akkordmunka bevezetésével, a munka újjászervezésével, a gépi berendezés felfrissítésével a termelési költségek szépen csökkennek, a munkásság átlagos fizetése pedig egyre emelkedik, ami világos tanújele annak, hogy a munka termelékenysége jobb, mint tavaly volt. Székely elvtárs meg is jegyzi, hogy a tavalyi órabér átlagosan 12.80 Kés volt, ma viszont átlagosan akkordban eléri a 18.80 Kčs-t. Az üzem dolgozói 80 százalékban résztvesznek a szocialista munkaversenyben, de valószínű, hogy január végéig a versenyzők száma eléri a 100 százalékot. A szocialista munkaverseny hatása alatt volt lehetséges a tervnek ilyen jelentős felemelése és ennek köszönhető a munkásság fizetéseinek emelkedése is. Megtudjuk azt is, hogy 84 élmunkás dolgozik a gyárban, akik közül 44-nek megvan az élmunkás könyvecskéje is. 12 újítási javaslat futott be, közöttük nem egy 100.000 koronás megtakarítást hoz az üzemnek. Az újítási javaslatokat nagyrészben már meg is valósították. Csak úgy nagyjából jegyezzük fel az újítók neveit: Varga, Székely, Jung, Szabó, Lukovics, Peterdik, Holzbach, Mézes, Vadkerti. Van még egy félóra időnk, megkérjük Székely és Juhász elvtársakat, hogy kísérjenek végig az üzemen, hadd lássuk, hogy folyik a munka. Első útunk az egyik gépterembe vezet, ahol a nyersanyagot dolgozzák fel. Az első ember, aki mellett megállunk, Frenyák András élmunkás, aki gépével mélyfiók-cinkelést csinál. Naponta 110—120 fiókkal készül el. Órabérre átszámítva körülbelül 21—22 koronát keres meg óránként. Rövid magyarázatot kérünk tőle. Kérésünknek készségesen eleget tesz. Munkáját szereti, szívesen csinálja. A modern gép úgy cinkeli a fiókfalat, mintha vajból lenne. Nem messze innét modern szalagcsiszoló gép áll, amely mellett az üzemi pártszervezet alelnöke, Mézes Antal elvtárs áll, aki 130 íróasztallapot csiszolt meg már a mai napon, ezenkívül 400 konyhaszekrény fiókfeneket és 150 db mélyfiók válaszfalat készített el. Még hiányzik egy kevés idő a 4 órához és így most már véglegesnek is állapíthatjuk meg mai termelésüket. Mézes Antal elvtárs igen öntudatos munkás. Kérdésünkre elárulja, hogy 200 korona körül keres naponta, negyedmagával él és meg van elégedve. Azelőtt a tőkések zsebére dolgozott, most magának dolgozik és minél többet dolgozik, annál többet keres és annál hamarább lesz kész az ötéves terv. _ Ma 8 óra alatt többet keresek, mint akkor 16 óra alatt — mondja Mézes elvtárs és ezt el is hisszük neki. csak megjegyezzük, hogy nem mindenkinek adatott meg a régi időben. hc?y egyáltalán keressen. Különben ez a műhely havonta 400 konyhaszekrényt állít össze. Amint elhagyjuk a géptermet, új építkezésen haladunk keresztül, mely elég naerv üzemi befektetést jelent. De egyúttal az új épületben megcsap bennünket a friss levegő is. Most döbbenünk csak rá arra, hogy micsoda súlyos nehéz por feküdte mei? a géptermet. Azonnal Székely elvtárshoz fordulunk. Mézes Antal. Frenyák András és a többiek nem érdemlik meg. hogy ilyen poros levegőjű teremben dolgozzanak. A . porszívóberendezést a legsürgőseb| ben meg kell valósítani. Székely elvtárs megjegyzi, hogy a porszívóberendezés min meg van rendelve és lehető legrövidebb időn belül igyekeznek felszerelni. Különben a dolgozók külön porszázalék pótlékot kapnak. Természetesen ez nem megoldás. Lelkére kötjük a galántai búf^r<-yňr vp~~tŕ'sédének, hogy a oorSzékely István, az üzemi pártszervezet elnöke Juhász Vilmos, az Ü. B. elnöke Fábián József élmunkás Katona Vilmos élmunkás Frenyák András élmunkás szívóberendezéseket a lehető legrövidebb időn belül szereljék fel. A fűtéssel is baj van. Szerencse, hogy nincs olyan hideg tél, de tény az, hogy a termekben jó hűvös levegő van. Ezen is sürgősen segíteni kell. Rövid néhány percre benézünk a diófa furnírcsiszolókhoz is, ahol Szabó Ernő élmunkás végzi a legkülönfélébb munkákat. Akkordban az ő keresete is 180—200 Kčs között mozog, azonban sajnos, nála nem mindig van akkord. Néha kénytelen rezsiben dolgozni, mert a munka nem jön folyamatosan keze alá. Szabó Ernő elvtárs jobb beosztást kíván a munkánál, mert csak így jöhet folyamatosan az anyag. A jelenlevő Székely elvtárs megígéri, hogy ezen egy hónapon belül feltétlenül segítenek. Az U:j Szó a bútorgyári dolgozók nevében is figyelemmel fogja kísérni ezt az ígéretet és re méljük, hogy ennek teljesítéséről számolhatunk be legközelebb. Mert így veszteség éri a munkásokat is, de a munkafolyamatot is. Az egyik csiszológépen Jung elvtárs újítási javaslatát láthatjuk. Igen egyszerű dolog és mégis meghétszerezi a termelést. Egy darab helyett hét lapot állítanak be a csiszológépbe. Nyolcadikat már nem lehetne, mert a forgatás körülményessé válik a csiszológép ugyanazzal a munkával egyszerre hét lapot csiszol tükörsimára. Az összeállító üzemben Fábián élmunkás elvtárs helyettesíti a mestert, aki 150 százalékos teljesítményével kapta meg az élmunkás címet. Itt ismerkedünk meg Katona Vilmos elvtárssal is, akinek teljesítménye a'.

:g marad el Fábián elvtársé mögött, j pontosan 149 százalékos. Megszólal a gyár szirénája, 4 órát jelez. A munka végét, az üzemi gyűi lés kezdetét. Éppen kifelé indulunk az összeállító teremből és áthaladunk a géptermen, amikor Szolgai János j állít meg bennünket, aki úgylátszik elégedetlen keresetével, öt hónapja | begyakorlott munkás, a frézelő gép| nél dolgozik. Kérdésünkre kijelenti, hogy keresete nem haladja meg a 2400 koronát. Kérdően nézünk Székely és Juhász elvtársakra, akik kételkednek ebben és felajánlják, hogy a bérlistát megnézzük. Azonban, hogy mégis meggyőződjünk állításának valóságáról, megkérdezzük, hogy mennyit csinált ma és kiszámítjuk azt, hogy bizony meghaladta a keresete a 200 koronát ma is. Lehetséges, hogy nála is előfordul az, mint Szabó Ernő elvtársnál, hogy a munka nem folyamatos és így nem tud átlagosan megkeresni ennyit. Ezt a kérdést az üzemi bizottság gondos mérlegelésére ajánljuk, nem szabad, hogy saját üzemében egyetlenegy munkás is elégedetlen legyen. Az udvaron bokáig érő sár. A gondos gazda udvara nem így néz ki, Székely és Juhász elvtársak! A gondos gazda udvarára salakot hordat vagy kavicsot és egyszerre eltűnik a sár. Milyen könnyebbség lenne a teherautónak is, ha száraz udvaron rakodhatna és milyen jó lenne, ha az emberek száraz lábbal kerülhetnének ki a műhelyekből. Hisszük, hogy ebben az irányban is hamarosan javulás áll be a Tatra bútorgyárban. Bemegyünk az üzem éttermébe, ahol már gyülekezik a munkásság. Meghallgatják a Práca és az Uj Szó kiküldött munkatársainak beszámolóit, majd az üzemi bizottság és a helyi szervezet elnökének beszámolyóit, majd az üzemi bizottság és a helyi szervezet elnökének javaslatára megszavazzák, hogy az egész üzem 100 százalékban megrendelj a szocialista sajtót. A magyar dolgozók mindegyike mindennap olvasni fogja az Uj Szót, a szlovák dolgozók egvrésze a Pravdát, másik része a Prácát rendeli meg. Mert a sajtó, hangsúlyozza az üzemi tanács titkára, fontos fegyver a dolgozók kezében, tanítja és vezeti őket a további harcokban a végső győzelemig, a szocializmus felépítéséig hazánkban. Ezt a kérdést már hosszabb idő óta tárgyalgatják az üzemben, de most adnak ünnepélyes formát ezen elhatározásuknak. Nem csekélység ez. Jónéhány emberrel beszélgettünk, akik közül a háború előtt is csak igen kevesen és rendszertelenül olvasták a sajtót és most az egész üzem 100 százalékban kötelezi magát a munkássajtó rendszeres vételére Győzelem ez! Annak a munkásosztálynak győzelme, amely sajátmaga gazdálkodik saját országában, saját üzemében és termel jobbat, többet, olcsóbban, hogy egyre magasabbra emelkedjék a dolgozók életszínvonala és erősödjék a Szovjetúnió vezette béketábor. A magyar és szlovák dolgozók testvéri összefogásban büszkén vallják magukat e hatalmas tábor tagjainak és sajtójukat szeretettel támogatják, olvassák és irányítják, mert tudják, hogy a szocializmust építő dolgozók erős fegyvere. Ä földművesek köszöntik a köztársaság elnökét Klement Gottwald, a köztársaság elnöke nap mint nap sok leve.et és táviratot kap, amelyekben a cseh és szlovák kerületek földművesei jelentik, hogy már aláírták a termelési és beszolgáltatási szerződéseket. A táviratokat ünnepj gyűlésekről küldik, amelyeken tüntető ünnepélyességgel írták alá ez évi kötelezettségeiket. A táviratokban kifejezik örömüket afelett, hogy munkájukkal ők is hozzájárulhatnak a köztársaság építéséhez. Sok községben az aláírási akció már sikeresen befejeződött és az egész parasztság kötelezte magát, hogy minél több mezőgazdasági terméket termel és ad át a dolgozók közellátásának. Élen járnak az Egységes Földműves Szövetkezetek tagjai, akik majdnem mindenütt kötelezik magukat, hogy az előírt tervet jóval túl is lépik. Mint mai jelentéseink mutatják, a köztársaság egész dolgozó parasztsága kevés kivétellel csatlakozott ehhez a szép és kifejező mozgalomhoz, ami által nagymértékben hozzájárul közellátási helyzetünk állandó javulásához. 158 mázsa cukor egy öSp Gonaisetiko csoperiša 900 mázsa cukorrépát termelt holdanként Nagyszerű cukorrépa terméseredményt ' ért el az elmúlt évben Olga Gonazsenko tíztagú munkacsoportja a talda-kurgani „Május elseje" kolhozban. Három és fél holdnyi területről holdanként 890 mázsa termést takarítottak be. A kolhoz cukorrépatermesztő csoportját 1942 óta vezeti Olga Gonazsenko. Ö és csoportja munkájuk során mindig Williams kiváló szovjet akadémikus tanítását tartották szem előtt. Williams a következőket mondotta: „Ha a növény számára biztosítunk minden szükséges életfeltételt, terméshozama határtalan." Olga Gonazsenko munkacsoportja olyan földterületen érte el ezt a terméseredményt, melyet már régóta ismer. 1947—48-ban ez a hár^m és félholdnyi terület tavaszi búzával volt bevetve. 1948 őszén traktorral, előhántoló ekével 22—30 centiméteres mélységben felszántották a talajt. A mult tavasszal már korán megboronálták a földet, hogy megakadályozzák a csapadék elpárolgását. Boronálás után a tavaszi mélyszántással egyidejűleg bőségesen megtrágyázták a területet. A három és fél hold földre összesen 12 y

2 mázsa szuperfoszfátot, 5 mázsa amóniákos salétromot és 32. mázsa klórkáliumot szórtak. A mélyhántás és trágyázás után nehéz boronákkal elegyengették a talajt és így kezdtek április elején a répavetéshez. A vetőmagot még a tél folyamán gondosan kiválogatták és vetés előtt jarovizálták, azaz csíráztatták. Kombinált géppel vetettek és a maggal egyidejűleg még két mázsa szuperfoszfátot, egy mázsa amóniákos salétromot, 80 kg kálisót és egy mázsa hamut juttattak a talajba. Öszszesen 70 kilogramm répa^iagot vetettek el 50 centiméteres sorközzel. A vetés után minden napnak megvolt a maga gondos munkája. Nagyon ügyeltek a jó kapálásre és vigyáztak arra is, hogy mindig legyen kellő nedvesség a talajban. Annak ellenére, hogy a nyár meglehetősen csapadékos volt, a területet kilenc alkalommal árasztották el vízzel. A vízelárasztáskor öt alkalomlommal megtrágyázták a földet. Első alkalommal istálló-, a következő négy alkalommal pedig műtrágyával kevert juhtrágyát alkalmaztak. A nyár folyamán ötször porhanyították a talajt, így elejét vették a gyomnövények fejlődésének. A nagy gonddal müveit három és fél holdnyi területen október végén kezdték meg a répa kiszedését. A hatalmas terméseredmény mellett kitűnő volt a répa minősége is. A cukortartalma 17.1—18.6 százalék volt. Olga Gonazsenko munkacsoportja tehát egy hold földön 150 mázsa cukrot termelt. Olga Gonazsenkot a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsa kitűnő munkájáért a „Szocialista Munka Hőse" címmel és a Lenin-renddel tüntette ki. 7Jfwiiq-3Cong £ot£fi Hong'Kong úgynevezett angol koronagyarmat. Az angol imperialisták annakidején Kína testé bői szakították ki, hogy támasz pontot építsenek gyarmatbirodal muknak a népek leigázására. De az idő fordult, a hong kongi gyar matosítók napja is leáldozóban van. Az alábbi riport, amelyet a Humanité nemrég közölt, élesen rávilágít a hong'kongi helyzetre. Az óriási település, Hong-Kong, hétmillió lakosságával a tenger partján terül el, mintha építői at

1 tói tartottak volna, hogy nem hagynak elegendő távolságot az egyszerű halandók lakótelepei és a gazdag gyarmatosítók, vagy a Kuomintang tisztviselőinek pompás villái között, amelyek sokszínű homlokzatukat a sziklacsúcson mutogatják. A festői és élénk utcákban a leghevesebb ellentétek ütköznek össze minden lépésre: A neonvilágítások tündérjátéka és a kínai kulik piszkos kunyhója, az amerikai gépkocsik csillogó nikkelje és a nyomorultak ezreinek meztelen lábai. Pálmáktól szegélyezet tér közepén, amelyek Viktória királynő emlékműve felé vezetnek, van a ..Hong'Kong and Changhai Banking Corporation" óriási épülete. Kétségtelenül ez Délkelet Ázsia leghatalmasabb bankja, de nem ez az egyedüli Hong-Kongban. Lát belőlük az ember mintegy tizet a nagy biz tosító társaságok fiókjai mellett, vagy az angol amerikai nagykereskedelmi cégek fióküzletei mellett. Mindezek az ingatlanok éjjel-nappal lázas sürgés-forgás központjai. Ezek Hong-Kong kereskedelmi gépezetének hajtőké rekei. Egy bonyolult nép, amely felhalmozza a Kínából, Japánból, Indokínából, Malájföldről és Thaiföldről jövő árukat és szét" osztja azokat az egész világon. Ez a túlhajtott tevékenység új" ból megtalálható a kikötőben. De a zaj ott még élénkebb, a látványosság még piszkosabb. Az arany-, a deviza", a kábítószercsempészet fényes nappal megy végbe. Egyébként mért lépne közbe a rendőrség? A' spekulánsok királyok ebben a városban, az imperialista életmód mintái. De íme egy, a népi Kínából érkezett postahajó olyan eseménnyé vált, hogy egy csomó kíváncsit csalt ki a kikötőbe. Lehetett ott látni a diplomaták és újságírók között néhány élősdit, akik oly sok éven át zsákmányolták ki a kínai népet és ma, akik szégyenteljesen menekülnek a győzelmesen előrehaladó hadsereg elől. Ezek az emberek luxuskutyáik és papagájaik kíséretében semmit sem hagytak el undorító szokásaikból. Azt akarják, hogy őket kiszolgálják és még bátorkodnak a kikötői alkalmazottakat leszidni. Nyugtalanul keresik a legjobb szállodát, az ópiumbarlangokat... De a brit kormányzónak van a városban egy belső ellensége: a hong kongi nép. S ez körülbelül a népesség 99 százalékát teszi ki, akiket fellelkesített szárazföldi testvéreik történelmi győzelme. Ezek a kínaiak nagy többségükben hatalmas szervezetekben: a Kommunista Pártban harcolnak, Sun-Yol-Sen asszony Demokratikus Ligájában, vagy a Kuomintang forradalmi bizottságban, amely már régóta szakított Csang-KaŕSekkel