Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-19 / 16. szám, csütörtök

A német demokratikus köztársaság feloszlatta az internáló táborokat A német demokratikus sajtó részletesen kommentálja a németországi szovjet ellenőrző bizottság elnökének, Csujkov tábornoknak a német népi demokratikus köztársaság miniszterelnökéhez, Ulbrichthoz az internáló táborok megszüntetéséről szóló átiratát. A Neues Deutschland című lap ezt az intézkedést mint a szovjet kormányzat nagylelkűségének, bizalmának és erejének jelét üdvözli. A nagylelkűség jele ez — írja a lap —, mert mindazok, akik most Szabadlábra kerülnek, még bizonyságot kell, hogy tegyenek arról, hogy fenntartás nélkül szakítottak e múlttal és készek habozás nélkül minden következményt levonni, mely valódi érzületváltozásuk próbakövéül •zolgálhat. Egyszersmind a bizalom jele is ez, mert a felelősség a demokratikus rend biztonságáért a német demokratikus köztársaság szerveire hárul ezzel teljes terjedelmében éspedig abban a meggyőződésben, hogy lesz annyi erejük, hogy ezeket az embereket veszélytelenül bevonják a demokratikus átalakulási folyamatba. Az erő bizonysága is, mert sokezer embernek szabadonbocsátása, akiket nemzeti szocialista tevékenységük miatt tartottak fogva, azt bizonyítja, hogy a szovjet kormányzat és a német demokratikus köztársaság a demokratikus rend fennállását olyannyira biztositottnak látják, hogy a köztársaság mindennemű veszedelem nélkül vállalhatja ezeknek az embereknek bekapcsolását a szabad életbe. Az internáltak szabadonbocsátását és a tábor feloszlatását a német szocialista egységpárt kezdeményezte, amely e cél elérésére a szovjet ellenőrző bizottságnál az első lépéseket megtette. Befejezésül megjegyzi a Neues Deutschland: Ha az amerikai imperializmus ügynökei a szovjet kormányzat e nagylelkűségét úgy magyaráznák, hogy most már büntetlenül űzhetik háborús kihívásaikat a német demokratikus köztársaság területén, akkor az ifjú államnak biztonsági szervei könyörtelenül le fognak sújtani, hogy megakadályozzák azt, hogy nagylelkűségét gyöngeségnek és a bizalmat bizalmaskodásnak magyarázzák. Megkezdődött az elektorválasztás Finnországban A Finn Népi Demokratikus Szövetség választói gyűlésén Ville Pessi, a Finn Kommunista Párt főtitkára élesen támadta Paasikivit, a reakciós pártok elnökjelöltjét, aki az egyik legrégibb finn reakciós „ideológus" és aki Finnország függetlenségének első éveiben a fehér terror vezetője volt. Finnországban egyébként megkezdték annak a 300 elektornak a választását, akik február 15-én megválasztják majd a köztársasági elnököt. A köztársasági elnök tisztségére Paasikivi jelenlegi köztársasági elnököt, Kekkonent a parasztpárt részéről és Pekkala volt miniszterelnököt, a Népi Demokrata Ünió képviselőjét jelölték. Az elektorok választását kedden fejezik be. A burzsoá pártok és a Szociáldemokrata párt propagandagépezete, melyet a finn és a külföldi kapitalisták támogatnak, támadásba kezdett a finn Népi Demokratikus Szövetség jelöltje ellen. Befeketítésére a leggonoszabb rágalmaktól és népámító kijelentésektől sem riad viszsza. Ugyanakkor a jobboldali politikai vezetők egymás között tárgyalásokat folytatnak. A baloldali sajtó hangsúlyozza: a burzsoá pártok képviselői arra is felkészülnek, hogy ha az elektorok megválasztása után Paasikivi személye valamilyen okból nem lesz alkalmas elnökjelöltnek, új, eddig ismeretlen személyt jelölnek. • Cj mezőgazdasági gépek. A rosztovi Mezőgazdasági Gépgyár Sztálin-díjas feltalálója, Krasznicsenko nyilatkozott a gyár új mezőgazdasági gépeiről. A „S^tá" linyec 8" kombájn termelékenysége több, mint másfélszeresen tlúlhaladja az eddig gyártott kombájnok teljesítményét. ÍIJSI0 HÍREK MM 1950 .január 19 @ Voronyezs újjáépül. Ez év elején Voronyezsben több mint 11 ezer lakos költözött új lakásba. Az új épülettömbök a Forradalmi-sétányon emelkednek. A Ko" miszárzsev-utoai házak újjáépítése befejezéshez közeledik és ezzel csaknem teljesen begyógyultak a Honvédő Háború leghevesebb harcai színhelyének sebei. A varos helyreállítására 1949'ben több mint 100 millió rúbelt fordítottak. A háború óta eltelt években 1.500 lakóházat építettek fel. Az újjáépült Voronyezs tereivel, parkjaival, fasorjaival, új épületeivel a Szovjetúnió egyik legszebb városa lesz. • Tavaszi vetés Uzbekisztán déli részén. Üzbekisztán déli részének kolhozparasztjai megkezdték a tavaszi gabonavetést. A szurhandarini területen indították meg először a tavaszi munkálatokat. A „Juszmpova"- és „Leninjula"" kolhoz eddig mintegy 600 hold területet vetett be. • Üj szovjet film. A bakui film műterem új filmet készített „Az új élet alkotói" címen. A film a kolhozokban élő kommunisták nagy szervező szerepét mutatja be a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében. Egyes jelenetei megörökítik az élenjáró „Iszkra"kolhoa pártszervezetének tevékenységét, amely áthatja a kolhoz egész, lelkes alkotó munkáját. ® Üj szovjet folyóirat. A LitvánSzovjet köztársaság földművelésügyi minisztérium ,,A litván kol" hoparaszt" címen új képes folyóiratot indított. Első számában az ifjú litván kolhozok életéről szóló cikkek találhatók. Az „Ausra"kolhoz elnöke ismerteti kolhozának a kiváló gabonatermésben szerzett munkatapasztalatait. A francia nép gátat vet a gaulleista kihívásoknak Vasárnap mintegy 1500 fegyveres gaulleista rátámadott Párizsnak Ivry nevű munkás külvárosára. Azon ürügy alatt, hogy lapjukat akarják terjeszteni, őrségeket álilítottak fel az utcakereszteződéseken és megkísérelték, hogy összeütközéseket hívjanak ki a lakossággal és megrohamozzák a munkásházakat, valamint a Kommunista Párt helyiségeit. A. lakosság kivonult az utcára, a L'Humanité terjesztőit védelmébe vette és szembeszállt a gaulleistákkal, akik a Kommunista Párt helyiségét meg akarták ostromolni. A lakosság az ablakokból mindenféle tárgyakkal megdobálta őket és így visszavonulásra kényszerültek. Ivry háziasszonyai nem engedték a fasisztákat a piacon átvonulni. Amint a sajtó is kiemeli, a rendőrség a provokátoroknak szabad kezet hagyott támadásaikban Röviddel e vakmerő támadás kivédése után ezer meg ezer röpcédulát osztottak szét a de Gaulle párt fasiszta módszerei ellen. Most azonban — mint a L'Humanité megállapítja — a rendőrség megpróbált a röpcédulák terjesztői ellen fellépni. Tegnapelőtt rövid munkamegszakítás után nagy tiltakozó tüntetés volt. A munkások és az alkalmazottak üzemeikből zászlókkal és feliratos táblákkal vonul'tak fel a főtérre, azzal a követeléssel, hogy oszlassák fel a de Gaulle pártot. A tüntető gyűlésen a Kommunista Párt főtitkára, Thorez viharos tetszés mellett kijelentette: „De Gaulle banditái tegnap megpróbálták kerületünket ostrom alá venni. De ez nem sikerült nekik és a jövőben sem fog sikerülni. Ivry a munkásosztály vára, a Kommunista Pártnak erőssége. Ezek az események nem kisjelentőségű mellékes dolgok voltak Az összeesküvőknek fegyveres tüntetése volt ez, melynek végcélja a polgárháború. Mind ez a provokáció, mind Jules Mochnak és a nagykapitalistáknak minden kísérlete, hogy a munkásosztályt kizárásokkal megfélemlítsék, kudarcot fog vallani." Thorez megbélyegezte aztán a lengyel polgárok ellen alkalmazott elnyomó rendszabályokat, akik a francia ellenállási mozgalom harcosaival vállvetve küzdöttek Franciaország felszabadításáért. Itt olyan antidemokratikus rendszabályokról van szó, melyeket a francia kormány az USA utasítására vitt keresztül. Úiahb erélyes lengyel tiltakozás a Bldauft-kormány szerződésszegései ellen A párizsi lengyel nagykövetség szombaton jegyzéket nyújtott át a francia külügyminisztériumban, mely megállapítja, hogy a legutóbbi napokban újabb üldözési hullám indult meg a franciaországban élő lengyel bevándoroltak, továbbá a lengyel nagykövetség és a konzulátusok tisztviselői ellen. A lengyel kormány élesen tiltakozik a lengyel nagykövetség és konzulátusi alkalmazottak ellen alaptalanul végrehajtott letartóztatások, házkutatások és kiutasítások ellen és megállapítja, hogy a francia hatóságok eme viselkedése újabb megsértését jelenti a nemzetközi szokásoknak és beleütközik a lengyel-francia konzuli egyezménybe. A jegyzék megállapítja, hogy a francia kormány ismételten megsértette a lengyel-francia kulturális egyezményt, durván megszegte az 1919-es lengyel-francia emigrációs egyezményt is. Varsóban szombaton a lengyel dolgozók hatalmas tömeggyűlésen tiltakoztak a francia hatóságok terrorintézkedései ellen. Svédország is elismeri a Kínai Népköztársaságot A China Merchants Steam Company kínai kereskedelmi hajótársaság 13 hajója vasárnap levette a Kuomintang-zászlót és kitűzte a Kínai Népköztársaság zászlóját. A társaság hivatalos szóvivője közölte, hogy a hajózási vállalat többi 80 hajója is követi ezt a példát A Kínai Népköztársaságot elismerő államok sora egyébként ismét szaporodott. A svéd kormány szombaton elhatározta, hogy elismeri a kínai Népkormányt. Pekingbe megérkezett a csehszlovák nagykövet, aki már át is nyújtotta megbízólevelét Liu-SaoCsi elvtársnak, a Kínai Népköztársaság alelnökének. ^Lz első gazdag ősz Irta: IVAN GROMOVICS Lasnyevszkája fáradtan ült le a székre. Váratlanul érkezett, Marta várakozásteljesen hallgatta szavait. — Fontos ügyben jöttem. Minden percem a gazdaságé, akárcsak a tied. Egyforma életünk van, könynyen megértjük egymást. Özvegyek vagyunk, neked is nehér dolgod van a földdel, nekem is. Éjjel-nappal nincs egy perc pihenő sem. Még a lányom sem tanulhat, neki is segítenie kell, nincs más. Azért jöttem hát, kedves, talán eljönnél te egy kissé segíteni. Sztefával éppen a krumplit kapáljuk. Neked rendesen megfizetnék, ha akarod krumplival, ha akarod, mással. Marta annak idején Lasnyevszkijék tanyáján szolgált. Akkor még cselédeskednie kellett. Prokoppal, a férjével egyre csak egy kis darab saját földecskéről álmodoztak, éjjelnappal dolgoztak, mégsem sikerült annyit összegyüjteniök. Csak a felszabadulás után jutottak hozzá, amikor tíz évvel ezelőtt NyugatUkrajna csatlakozott a Szovjetúníóhoz. Akkor indult meg számukra az élet. De alig kezdték ízlelni a szabadságot, rájuk tört a fasiszták hadserege. Újra nehéz évek, a háború évei következtek, de azután elűzték a támadókat, szabad lett ismét Nyugat-Ukrajna. Márta faluja is magához tért, kezdtek berendezkedni és hogy jobb legyen, e területen is kolhozokba tömörültek a felvilágosult parasztok. Hiszen tudod, mindig rendesen megfizettünk — folytatta Lasnyevszkája a mondókáját. — Jő munkáért jó fizetség jár. Régen tudom, hogy aranykezed van. Márta példakép a kolhozban is. Az ö csoportja a legjobb. Nem tudom, — felel-e szemét a földre szegezve — mit szólna a brigádvezető. Meg kell kérdeznem. — Kérdezd csak meg, kedves — bólintott Lasnyevszkája. — Tégy csak mindent a törvény szerint, nehogy valami bajod legyen miattam. Márta még csak első éve volt a kolhozban. Kissé bizonytalanul latolgatta magában, mit hoz a jövő, mennyit kapnak majd egy munkanap után. Lasnyevszkaja, mintha a gondolataiban olvasott volna, megdezte: — És mit kaptok idén a kolhoztól? Nem mondták? — Még csak úgy beszélgetnek róla az emberek, az egyik ezt mondja, a másik azt. Majd év végén kiszámolják. — Messze van az még! — Lasnyevszkaja sóhajtva felállt és búcsúzkodott: — Szóval, jól megfizetlek. Mindjárt f:r,etek és amivel akarod! ... Márta, egyedül maradva, gondolkodott. Mit tegyen? Ha elkérezkedik a kolhoztól, nem lenne helyes, hiszen még éjszaka is van munka elég. De az sem lenne rossz, ha néhány zsák krumplit külön megkereshetne. Saját kertjében idén gyengén sikerült a krumpli — igaz, keveset is vetett. Reggel azután mondta a kislányának, ha jön a csoportvezető, felelje neki ezt: „Mama bement a kórházba, Mologycsnoba!" Lelkére kötötte, vigyázzon a házra, adjon enni a kis Vitykának is. Ezzel sietve magára kapta kendőjét és elment. A szomszédos kerteket nehéz, őszi köd lepte be. Márta a falu széle felé került, egyre nézegetett, nem látja-e valaki. A köd mindent eltakart. Az országút mellett szélesen terültek el a kolhozföldek. A szomszéd faluban is ilyen nagy darab földjei voltak a kolhoznak — mindkét községben a parasztoknak már több mit a fele bement a szövetkezetbe. A Lasnyevszkij-tanya, dacolva az idővel és a haladással, ott ékelődött a két kolhoz között. Ez a tanya barátságtalan volt. Sehol egy fehértörzsü nyírfa, sehol egy széleslombú tölgy, mint a kolhozokban. Zúgnak a fenyők, a kutyák vadul ugatnak és láncaikat tépik. Márta mindig, amikor itt szolgált, félt a házban, örült, ha kimehetett a földekre. Most újra éledt előtte mindez. Megállt az elsötétített ablakokkal meredő ház küszöbén. Várta a háziasszonyt. Nem mert bemenni a pitvarba, ahol — jól emlékezett rá — Lasnyevszkijék nagy, vasalt ládákban őrizték vagyonukat. Lasnyevszkaja leányával a hízót kergette be az ólba. — Jő reggelt Márta — ment az asszony elé, gyors pillantást váltva leányával. — Jó, hogy nem késtél, már be is fogok. Amikor a szekérre ültek, Mártának rossz érzése támadt. Kezdte sajnálni, hogy eljött a tanyára. Amint kiértek a földre, szótlanul vették kézbe a kapákat. A földek felett még sűrűn ült a köd. Aztán lassan ritkulni kezdett és a szem már ellátott egészen az erdőig. A nap is kidugta fejét a felhők közül. A frissen szántott föld szaga elkeveredett az ősz párás illatával. Márta fürgén kapált a magának kiválasztott három barázdán. Csak akkor emelkedett fel, amikor időnként megtelt a kosara. Lasnyevszkaja mesze mögötte maradt. — Sztefa! — kiáltott az haragosan a lányára. — Bent hagyod a krumplit a földben! A leány kelletlenül tette, mintha pótolná a mulasztást, azután felült a tele kosarakkal megrakott szekér bakjára. Hajtott a tanya felé, hogy új rakományért térjen vissza és azt is hazaszállítsa. A harmadik fordulónál a leány kihozta az ebédet. Zsákokat terítettek le, Lasnyevszkaja keresztet vetett és tartózkodón hívta Mártát: — Ülj közelebb te is! Márta hozott magával ennivalót: kenyeret, lekvárt, főtt tojást. Elővette a kis batyut, de Lasnyevszkaja most már szigorúan szólt rá: — Nekem dolgozol, az enyémből egyél! A krumplileves éppen olyan volt, mint annak idején. Tejfel helyett aludttejjel öblítették le. A végén Márta mégis kibontotta batyuját és nem kis megelégedettséggel kínálgatta a magáét. Lasnyevszkaja viszszautasította és fenyegető pillantással űzte el leánya kezét, amely nyúlt volna már a tojás után. — Nincs szükségem a tiedre, van magamnak is elég — dörmögte. Lasnyevszkaja pontosan úgy tett, mintha Márta még mindig a cselédje lenne. De míg azelőtt ezen soha nem gondolkodott, Márta most latolgatni kezdte, kicsoda is Lasnyevszkaja. Tanyája van ... igen, igen, mintha hirtelen kinyílt volna a szeme! Messziről, a kolhoz földjeiről nótaszó hangzott. Pihennek, énekelnek az asszonyok, míg jóízűen falatoznak. Vidám daluk megütötte Márta szívét. Felemelkedett, nézte a meszszeséget, ahol az akácfák alatt az asszonyok kendői tarkállottak. Már megismerte külön-külön a hangokat is. Csoportja tagjai dalolnak. Megijedt, csak észre ne vegyék itt! . .. Üjra leült és evett a batyujából. — Kár lenne itt hagyni — mondta. Lasnyevszkaja arca elsötétült: — Inkább a gyerekeidnek adnád! — Minek? Nem éheznek a kolhozban. — Várj csak, majd a télen! Hiszen magad mondtad, nem tudod, mennyit kapsz a munkád után. — Annyit, amennyit más — mondta Márta vidáman, de közben haragudott magára, miért jártatta este a száját. — Más majd kap, de te nem. Hiszen te özvegy vagy. Ki fog rád gondolni ? — És a ház? Azt sem kértem, mégis felépítették. A vezetőség elhatározta és megcsinálták. — A házadat nem a kolhoz építette, a törvény parancsolja. Minden özvegynek és árvának házat kell építeni. Még ennyit sem érdemelnél meg az elesett férjed után? — Ne beszéljünk erről — kérte Márta. — Maga úgy állítja szembe a dolgokat, mintha a törvény mellett volna és én meg az ellensége. Mintha én állnék szemben a szovjet rendszerrel! — Isten ments, kedvesem, dehogy — ellenkezett szaporán Lasnyevszkaja. — Én csak a törvényről, a törvényről... —- Hogyan? — fogta el Mártát a harag. — Szóval, amikor én a kolhoz mellett vagyok, akkor maga i a szovjet hatalom mellett, csak éppen kolhoz nélkül? Maga gyűlöli a kolhozt! Lasnyevszkaja nem tudott válaszolni, sebesen igyekezett újra a krumpliszedéshez. Márta is hallgatott, egyre buzgóbban dolgozott, hogy hamarabb hazajuthasson. Egyre inkább szégyelte magát, amiért egy napra is eljött cselédnek. Mikor befejezték a munkát, Lasnyevszkaja három kosár krumplit betöltött egy zsákba és Mártára akarta tukmálni: — Látod, a legjobbakat adtam neked. — Nem kell nekem semmi magától. Kár volt a zsákba öntenie. Nincsen rá szükségem! — Eszednél vagy? Megdolgoztál érte, vidd, ahogy megállapodtunk! — Nálunk a kolhozban megállapodás nélkül is segít egyik a másikon, ha kell. — Márta büszkén kihúzta magát. — Egész nap, míg dolgoztam arra gondoltam: mit is tettem? Erre a napra visszamentem a múltba... mintha ismét cseléd lettem volna. Pfuj! Ezzel Márta sarkonfordult és hátra sem pillanatva, ment egyenesen a faluja felé. Fáradt lábát nehezen emelgette, de a szíve könnyű volt. A kertekre újra köd száilt le, de valahogy más színe volt, mint reggel. A kert felöl kerülve, csodálkozva látta, hogy háza előtt sokan álldogálnak. Felismerte társait, akikkel együtt dolgozott a kolhoz csoportjában. Szíve egyszerre újra nehéz lett. Kezét keblére szorította és addig állt megbújva a sötétben, mig asszonytársai szét nem széledtek. Amikor belépett a házba, a gyermekek elébe futottak: — Édesanyám, krumplit hoztak, a munkája után előlegbe. Mikor megmondtuk, hogy beteg és kórházba ment, az egész csoport idejött és behordták a kamrába. Holnap meg gabonát hoznak! A gondos kezek a pitvart is feltakarították. Márta fáradtan ereszkedett a padra és elsirta magát. Szíve átfürdött és megtisztult a könynyekben. Beköszöntött az első gazdag ősz.