Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)
1950-01-18 / 15. szám, szerda
1950 január 13 UJ S I ® Ggy élmunkás oHhoyiáb avi Már alkonyba hajlik a délután, mikor elindulunk, hogy M alán István élmunkást otthonában keressük fel. Különös büszkeség, öntudat és erö van abban, hogy élenjáró dolgozóink minden esetben, ha személyes teljesítményeikre tereljük a szót, jelentéktelennek mondják munkájukat, mint amiben nincsen semmi különleges emlitésreméltó. Így tett Malán István is, akit a Drevo Industria élenjáró dolgozói közül választottunk ki, hogy beszéljen teljesítményéről, otthoni életéről, környezetéről. Szerettük volna látni egy teljesítményéről kitűnt dolgozónkat akkor, ha nln_s rajta a kék munkaruha, szerettük volna megtudni, minek örül, mivel tölti szabadidejét. De Malán István szerénykedett, tiltakozott, lekicsinyelte munkáját és sehogy sem akart belemenni abba, hogy otthonában felkeressük. Most is azzal fogad a konyha ajtaját kinyitva és szívélyesen tessékelve befelé, hogy hiába jöttünk, mert sem ő, sem az asszony nem tudnak mit mondani. De már akkor bent állunk a szobában. Egyszerű hálószobabútor. Tisztaság, rend. Malán István felesége a varrógép mellett ül. A házidolgokat ö maga varrja. Középkorú asszony, kérges kezein egy munkában töltött élet nyomai látszanak. Az ablak alatt csillog a motorkerékpár, amelyhez Malán István jutányos áron, élmunkája elismeréséül jutott. A beszélgetés eleinte nehezen, elfogódottan indul, de aztán leküzdve az első percek" zavarát, simán folyik. Elmondja, hogy 42 éves, nős, Felsöszeliben született, 16 éves kora óta dolgozik. Részletesen beszél munkájáról. Én 24—25 éve dolgozom a Drevo Industriában. Mint segédmunkás kezdtem. Hat hét után már a géphez kerültem. Jelenleg a fogkefék celluloid nyelét szabom ki gépemmel. Megszoktam és szeretem ezt a gépet. Társamnak és testvéremnek érzem. — Mennyi a termelésed? — En óránként 150—160 százalékos -eredményt érek el. Vannak azonban nálam még jobbak is, akik többet termelnek, ezért lettem én a szocialista versenyben csak a második. Aki első lett az 2000 korona jutalomban is részesült. Én kedvezményesen juthattam hozzá a motorkerékpárhoz — és szeretettel néz végig a gépen. — Egyelőre még csak itt tartjuk a szobában, majd ha jobb idő lesz, akkor kirándulunk vele mind a ketten. — Mikor kezdtétek a versenyt? — A verseny 1949 júniusában kezdődött és három hónapon keresztül tartott. Mintegy harmincan vettek benne részt — Milyen a kereseted most? — kérdezzük Malán István élmunkást, aki megborotválkozva, nyugodtan és megelégedetten lil a lámpa fénykórében az asztalnál. — Heti keresetem meghaladja az 1000 koronát is. Nem panaszkodhatom. _ Mit kerestél azelőtt? — Az első republikában csupán 3.60 korona órabért kaptunk. Ekkor 240—260 koronát kerestem egy héten. Ez szép pénz volt, csak az volt a baj, hogy ezt nem sokan keresték meg. Sok volt a munkanélküli. Mikor munkába mentem, sokszor fájó szívvel néztem ezeket a rongyos, kiéhezett embereket, akiknek az égvilágon semmijük sem volt és akik vágyódva nézték a tele kirakatokat, amelyek azonban számukra elérhetetlenek voltak. — Mi szükséges a teljesítményed eléréséhez? — Ügyesség, gyorsaság, akarat, betanultság. — Miért termeltél többet? — Többet akartam keresni, no meg tudom, hogy az én munkámra is szüksége van a demokráciának, mert ha mindenki megteszi a magáét, akkor sikerül majd a szocializmust felépíteni. Körülnézek a kis lakásban, ahol, tudom, minden bútordarabnak külön története van, anol minden egy munkásélet küzdelmeiről beszél. Észreveszek egy szép modern rádiókészüléket. Ránézek házigazdámra. — Igen, — mondja ő — ezt is már munkám keresetéből tavaly vettük. Lassan mindent beszerzünk, ami esetleg még hiányozna. Most kapom meg majd az élmunkás könyvet is, ami tudom, sokat segít, hisz a Darexber vásárolhatok kávét, teát, vajat és mindenféle élelmiszert utalnak ki nekem. Erre már az asszony veszi át a szót. — Nem igen van neki szabadideje. Minden reggel már négykor kel, mert fűtő is a gyárban és ezért már korán ott kell lennie. Este meg fáradt, örül, ha lefekhet. — No, azért az Uj Szót mindennap elolvasom, ha még oly fáradt vagyok is — szólt közbe Malán. — Azelőtt érdekelt a sport, de most sok a munkám, termelek, dolgozom, így segítem az országot. Tisztára mosott ingében, kihajtott gallérjával nem néz ki 42 évesnek, ahogy beszél. Lassan, megfontoltan szívja a cigarettát. Szemét kissé összehunyorítja, utána gondol annak, amit mond. Most az asztalfiókból oklevelet húz elő, mutatja. 25 éves munkájáért kapta. Elismerő oklevél ez. Nem sokan, csupán húszan kapták meg ezt a nagy gyár összes alkalmazottai közül. Az oklevél mellé 3000 korona jutalom is járt. 25 év munkájának elismerése. Egy ember egész élete van benne ebben az oklevélben. Amit mond és amit mutat, abban nincs semmi öndicséret, vagy hiúság, csupán a munkásember nyugodt, biztos öntuadata és az a szilárd meggyőződés, hogy munkájával ö is hozzájárul a jobb jövő építéséhez. Vidor István. Xudarcba fűit a colombói értekezlet A brit Commonwealth-államok ceyloni értekezlete minden jel szerint teljesen eredménytelenül végződik, valószínűleg már szombaton reggel. A viták során csak elmélyültek pzok az ellentétek, amelyek a Brit-Birodalom egyes tagállama 1 1 egymással és az anyaországgal szembeállítják. A japán békeszerződés kérdésében sem tudtak egyetértésre jutni. A Times colombói tudósítójának értesülése szerint az értekezleten több külügyminiszter kifejezte aggodalmát az erősödő japán verseny miatt. Beismerték azt is, hogy nem lehet különoékét kötni Japánnal, a Szovjetúnió és a népi Kína kizárásával. Elmélyültek az ellentétek a Japánnal szembeni gazdasági politika kérdésében is. Ebben ugyanis valamennyi a..gol domínium versenytársa a másik nak. Párizsi megfigyelők szerint mindössze egyetlen kérdésben egyeztek meg: Indokínának még Bao Dai uralma . alatt levő kis területét támaszponttá építik ki a népi Kína ellen. Kénytelenek voltak azonban megállapítani hogy a bábkormány pénz- és fegyvertámogatás híján rövidé sen össze fog omlani. A Daily Mail kiküldött tudósítójának ér tesülése szerint egyébként a kül ügyminiszterek Bao Dai bábkormányának elismerését éppen úgy függőben hagyták, mint a többi kérdést. Normák a bányákban Az érdem szerinti jutalmazás és a tervezés elmélyítése minden tekintetben megköveteli a szilárd normák bevezetését a munka minden ága' zatában. Mint más szektorokban, így a bánya ágazatában is új dolog volt a tervezés és a munkák normalizá lása a legkülönfélébb nehézségekbe ütközött. Az eddigi tapasztalatok alapján mondhatjuk, hogy éppen úgy mint a bányászatban, az ipari termelés minden ágazatában úgyszólván minden munkát lehet normalizálni és ezenkívül a normához lehet csatolni teljesítménypótlékot is. Most a föld mélyén végzett munkák szá' mára szilárd normáink vannak. Kezdetben sok kérdés majdnem megoldhatatlan volt. Azt állították, hogy nem lehet normalizálni ott, ahol nem tudjuk, mi vár bennünket a következő pillanatban, a következő centiméteren és méteren. Rámutattak arra, hogy a földtani vizsgálatok nincsenek készen és mindaz, amit ma ismerünk és tudunk, abból származott, ami volt és nem abból, ami lesz. A bányászat elsődleges jellegű termelés. Természetes, hogy azzal számol, amit pontosan még nem ismer és amit csak feltételez. Főleg az ércbányászatra vonatkozik ez, esetleg az ásványokra is. Meg kell jegyeznünk, hogy a kutatás terén elért eddigi munkánk nagy haladást jelentenek a tervezés és a normák felállítása szempontjából. Magának a normának megteremtésére pontos és szigorú tanulmányokat, kutatásokat vit tek véghez, amelyeket az összes mun kahelyeken végeztek, mégpedig nemcsak a bányákban, hanem egyenesen az összes munkaszakaszokon lent a tárnákban és az ereknél épúgy mint fönt a műhelyekben. Ez nagyon fontos volt azért, mert a munkának majdnem minden egyes szakasza különbözik a másiktól. A földalatti geológiai viszonyok Szlovákiában általában úgy keletkeztek, hogy a föld belsejében rendkívül nagy változások játszódtak le. Az elsődleges kőzetek harmadkoriakkal váltakoznak stb. A bányászok ezekről a viszonyokról azt állítják, hogy itt az ér megtört, vagy pedig elcsúszott. Sokszor tíz, sőt százméteres különbözetet is át kell törni, míg ismét elfogják a régi eret. Magának az érnek és a környező anyagoknak a keménysége is különböző. Éppen ezért fontos itt megfigyelnünk az érc keménységét, mert ez az alapja a földalatti bányászmunka normalizálásának. A keménység szerinti normafelállítás más munkakörülményektől is függ, mint pl. a hőség, a gázveszély, a robbanás veszélye, stb. Azonban ezek a körülmények másodrangúak és lényegében a bánya műszaki felszerelésétől függnek. Az érc keménysége marad továbbra is a normafelállítás fő irányadója. Az egyes tanulmányok azonban nem csupán a bányász munkájára vonatkoztak, hanem a munkaberendezésekre is. Némelyik acél pl. nagyon jó az ásvány egy bizonyos fajtája számára, más számára viszont nem megfelelő. Ezért az időmegállapitások a munkaeszközökre is összpontosultak. Az időmegállapitások aszerint is különböznek, hogy milyen az ércek és ásványok feltűnése és milyenek a színes ércek bányászatának lehetőségei ott, ahol 20 cm-es ér is már jó érnek számit. Éppen ezért a munkakatalógusokban és magukban a normákban is megkülönböztetjük a munkákat, úgy, hogy három külön csoport keletkezik, éspedig a széntermelési norma, a vasérctermelési és a drága- és színesére termelési normák. Az egyes bányatermelési szakágazatokban így folytak le az időtanulmányok. Azután sok tanácskozáson teremtették meg az egész köztársaság számára kiszámított normákat. Az ásványokat keménységük szerint 8 osztályra, 8 keménységi fokozatra osztották. így tehát azok a vájárok, akik munkájukkal a nyolcadik keménységi fokozatba tartoznak, munkájukért még további ásványkeménységi jutalmat is kapnak. Ezek a normák csupán a föld mélyén végzett munkára vonatkoznak, mégpedig a tisztán bányászati munkára. Nem vonatkoznak a kísegitő munkákra, a mozdonyvezetőkre, a váltóőrökre stb. Azonban ezeket a munkákat is fokozatosan normák szerint állapítiák meg. Mindent megtenni egyszerre nem lehetettt, mert mindenekelőtt a legfontosabb ágazattal kellett foglalkozni, a vájárok munkájával — Svédország elismerte a népi Kínát. A svéd kormány szombaton elismerte a kínai népi köz társaság központi kormányát. Szovjet orvosok sikeres küzdelme a halál ellen Petrovszkij egyetemi tanár legutóbb a Vörös Keresztben tartott beszámolójában ismertette a szovjet vérátömlesztés világraszóló eredményeit. A professzor akkor megemlítette, hogy a szovjet orvosoknak számos esetben sikerült a nagy vérveszteség vagy szívbénulás következhozni az életbe, feltéve, ha az orvosi alkalmazott vérátömlesztéssel visszahozni a z életbe, feltéve, ha az orvosi segítség a megállapított „halál" beállta után hat percen belül megtörténik. A közönség csodálattal hallgatta Petrovszkij egyetemi tanár előadását, pedig ez a „csoda" nem más, mint a materilista kutatómunka, a szovjet orvostudomány módszerednek egyik hatalmas eredménye. Cserepanov katona feltámad. 1947 március 3-án pontosan 19 óra 41 perckor, egy sérülésből kifolyólag, nagy vérveszteség és szívbénulás következtében meghalt Valentin Dimitrovics Cserepanov, az egyik ismert lövészezred katonája, különös szerencse volt, hogy a közelben tartózkodott Vladimír Nyegovszkij moszkvai orvosprofesszor, aki pontosan 19 óra 46 perckor életre keltette a „halott" Cserepanovot. Hogyan történhetett ez? Nyegovszkij egyetemi tanár évtizedeken keresztül foglalkozott az időelőtti halál kérdésével és arra a következtetésre jutott, hogy a szabályos elöregedés folytán előálló, úgynevezett élettani halál sokkal ritkább jelenség, semmint gondolják. A professzor kiderítette, hogy a betegség, vagy a nagy vérveszteség következtében meghalt embereknél csupán a szívműködés és légzés szűnik meg, míg az élettani halál tulajdonképpen akkor áll be, ha a szervezetnek valamennyi, az élettani szempontból legfontosabb szervei és szövetei beszüntetik működésüket. Nyegovszkij ilymódon megállapította, hogy az úgynevezett kóros halál még nem végső állomása az élettani értelemben felfogott haldoklási folyamatnak, hanem utolsóelőtti állomása, amikor még van mód a beteget megmenteni. Az életből a halálba való átmenet válságos szakában tehát a tudomány még eredményesen közbeléphet. A halott szív e működni kezd. A szovjet orvoskutató kísérletei során rájött arra, hogy a vérkeringés és a légzés, valamint a vérkeringést szabályozó agyközpontok s a légzési rendszer között mély összefüggések vannak. Nyegovszkij fújtatószerű berendezést szerkesztett, amelynek segítségével nagymennyiségű levegőt tud a tüdőbe fújtatni és így meggyorsítja a feléledést. Kiderült azonban az is, hogy ez az eljárás csak akkor sikeres, ha egyidejűleg megindítja a „halott szív" működését is. Ezért a szív koszorús ereibe is vért szivattyúzott és amikor a szív már ismét önállóan dolgozott, a vénákba is nagymennyiségű vért ömlesztett át. Nyegovszkij orvostanár gyors közbelépésével számos embert adott vissza az életnek, akik azóta tökéletesen egészségesek. A kihasználatlan istállókat bocsássuk a kis- és középparasztság rendelkezésére A mezőgazdasági terv az 1950-es évben megköveteli az állattenyésztés növelését és az állatok minőségének javítását. Természetes, hogy megfelelő mértékben kell emelni a tehenek és a marhaállomány mai számát. Épúgy, mint tavaly, fokozott figyelmet kell szentelnünk a malacnevelésnek és ezen a szakaszon jelentős és lényeges sikereket érhetünk el, mint ahogyan a mult évben történt a nagy szövetkezet; és állami hizlaldákban. Az idén már nagyobb súlyt fektetünk az állatok minőségének, fajának javítására és a betegségek elleni védelemre. Ezen a téren is a legfontosabb az, hogy többet, jobban és olcsóbban termeljünk. Ezeknek a feladatoknak megoldásával , szorosan összefügg a takarmány és . az istálló terület biztosítása. Tudjuk azt, hogy falun a kis- és közápparasztság istállóiban rendszerint kevés a hely. Ezzel szemben a zsírosparasztoknál találunk kihasználatlan istállókat, sziló (erjesztő) berendezéseket, stb. Az Egységes Földműves Szövetkezetek ezért megegyeznek a kihasználatlan istállók tulajdonosaival és bérbe veszik azokat. Ott, ahol az EFSz még nincs megszervezve, a helyi nemzeti bizottság tárgyaljon a tulajdonossal az összes földművesek nevében. Ebben a kérdésben nem szabad engedni, mert a z istállóterület kihasználása a kis- és középparasztságnak legfőbb érdeke. Ott, ahol a zsírosparasztság ellenállást tanúsítana, fel kel-1 használni az 55/47 .sz. törvényt. Nem engedhető meg, hogy azok, akik a kis- és középparasztság kizsákmányolásával teremtették meg gazdagságukat most a falu fejlődését akadályozzák. Az így szerzett istállóterületekben helyezik el az Egységes Földműves Szövetkezetek és a kisparasztok jószágaikat, amelyeket híz'alásra és beszolgáltatásra adnak és az otthon megürült helyre tegyék a többi fejősállatot és borjút, ami növeli háztartásuk jövedelmét. A bolgár ipar termelése 71 százalékkal múlja felül a háború előttit Bulgáriában bárom hónaoDal a kitűzött határidő előtt befejezték a népgazdaság kétéves tervét. A Szovjetúnió rendszeres segítségé" nek eredményeként Bulgária ipa ra, mezőgazdasága és kereskedelme szépen fejlődik. Az ipari termelés 71 százalékkal múlja felül a háború előtti színvonalat. A mezőgazdaság fejlődésében nagy szerepet játszanak a termelőszövetkezetek, amelyeknek száma eléri az 1600 at, taglétszámuk gedig a 147 ezret. Adieson beismeri, hogy Csang-Xai-Sek kormányzata csődöt mondott Acheson amerikai külügyminiszter előadást tartott Newyork ban a távolkeleti helyzetről. Kijelentette: „Csang Ka" Sek bukását az okozta, hogy az egész kínai nép megvonta tőle támogatását." Ez nagyon fontos beismerés, még ha kimaradt is belőle a lényeg: tudniillik az, hogy Csang-Kai Sek uralmát az amerikaiak „tartották fenn" és a kínai nép, mint ame rikai bábtól vonta meg tőle támogatását. Az amerikai külügyminiszter a továbbiakban rosszalóan jelen tette ki, hogy „Csang'Kai'Sek kormányzata katonai téren olyan hozzánemértésről tett tanúságot, amely példa nélkül áll. Ezt a helyzetet — tette hozzá — nem a kommunisták idézték elő, de igen bölcsen kihasználták." Acheson szerint a kínai forradalom győzelme teljes egészében a kommunisták „viszonylag nagyobb" katonai tehetségére vezethető vissza. Ennek az ostobaságnak azonban saját következő szavai is ellentmondanak: „A kommunista beszivárgás (értsd: a kommunista tömegbefolyás rohamos növekedése) olyan dolog, amelyet nem lehet katonai eszközökkel leküzdeni.
