Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-18 / 15. szám, szerda

1950 január 18 mmmmm^^mmmmmtmmmmmam^n^mmmmmmmmmm^mmmmi^maKmmmmmmmmmmamamt^mm^mmm Kína felszabadulásának útja _____ UJ SZÖ ­r így dolgozik a Voros Proletár agitáeiós kollektívája A szerszámgépgyártás a Szovjet­únió egyik vezető iparága. A Szov­jetúnió népgazdasága helyr.állításá­nak és 'továbbfejlesztésének ötéves terve 1950-re 74.000 íémvágó szer­számgép gyártását írja elő. Ä moszk­vai Vörös Proletár-gyár méltó helyet foglal el a szovjet gépgyártásban. A gyár kollektívája az új sztálini öt­éves terv határidő előtti teljesíté­séért harcolva már az első évben 553 szerszámgépet adott terv:n felül országnak. Az 1947-es év programját a gyár a határidő előtt két hónap­pal fejezte be és a terv harmadik évéből 709 gépet gyártott. A gyár új szerkesztésű szerszámgépeket állit elő, amelyek tökéletesebbek bármely más állam hasonló gyártmányainál. A gyár kollektívájában a szocialis­ta munkaverseny hatalmas fellendü­lését váltotta ki a leningrádiaknak az ötéves terv négy év alatti teljesí­tésére vonatkozó felhívása A felhí­vásra adott válaszban a Vörös Pro­letár szerszámgép dolgozói megfo­gadták, hogy a háború utáni ötéves tervet négy év alatt teljesítik. 30 agitátor-csoport. A feladatok sikeres megvalósítása érdekében a gyár párt- és szakszer­vezete, agitátorai és propagandistái nemcsak arra kötelezték magukat, hogy a gyár tervét leviszik minden munkáshoz, hanem arra is, hogy megmagyarázzák, mit kell minden dolgozónak személy szerint tennie, hogy az ötéves tervet négy év alatt befejezzék. A gyárban 30 agitátor-kollektíva működik, melyekhez 645 agitátor tar­tozik. Az agitátorcsoportok élén ta­pasztalt, politikailag képzett vezetők állanak. A műhelyek agitátorcsraport­jai a gyári kollektívában egyesülnek, amelyet a pártbizottság vezet, A mű­helyek agitátorkollektíváinak vezetői havonta legalább kétszer tájékoztató tanácskozásra ós tapasztalatcserére gyűlnek össze Az agitátorok a gyár pártszervezetétől minden kijelölt té­mával kapcsolatban kézhez kapják a megfelelő anyagot Agitációs tömegmunka a .műhelyben. A gyárban nagyszerű agitátor-ká­derek nőttek fel. akik a Bolsevik Párt eszméit beviszik a tömegekbe, a munkásokat a nehézség leküzdé­sére mozgósítják és a kollektívái személyes példájuk­kal lelkesítik a tervek teljesítésére és túlteljesí­tésére. Vaszin elvtárs sztachanovista mun­kacsoportja például már két év óta hónapról hónapra rendszeresen tel­jesíti és túlteljesíti a termelési ter­vet. Ennek a műhelynek munkásai a kommunista Vaszin agitátorral az élükön, lényeges segítséget nyújta­nak az elmaradott munkahelyeknek. A segítség ezeken a munkahelyeken is meghozta az eredményeket. Az agitációs munkában komoly je­lentősége van az agitátor személyes példájának a termelés teljesítésében Az agitátor nemcsak szóval, de tet­tel is megmutatja, hogyan kell har­colni a sztálini tervek teljesítéséért. Ilyen agitátor Szavkina eivtársnő, aki egy komszomolista ifjúbrigádot vezet. Szavkina elvtársnő a mult év­ben haíhavi normát teljesített és há­rom szakmát sajátított el. Ilyen szel­lemben tanítja brigád tagjait is. Szavkina brigádja szocialista köte­lezettséget vállalt az ötéves terv ha­táridő előtti teljesítésére. Tudták, hogy az ügy sikere a brigád minden egyes tagjának együttes jó mun­kájától függ. A brigád egyik tagja például vál­tozó eredménnyel dolgozott: a fel­adatokat egyik napon 120 százalékra teljesítette, más napokon 95 száza­lékra esett vissza Szavkina beható­an tanulmányozta a hullámzás okát és megállapította, hogy ez a munka­nap rossz megszervezésének követ­kezménye. Kiderült az is, hogy a bri­gádtag munkapadjához gyakran nem egyforma alkatrészeket adtak Szav­fcin megbeszélést tartott a munká­sokkal és mesterekkel A hibát rend­behozták. Ezután a brigád valameny­nyi tagja kitűnően dolgozott. Ma a brigád a legjobbak közé tartozik Nincs egyetlen munkása, aki ne tel­jesítené a vállalt feladatokat Az agitátor szerepét a termelésben Litvinov elvtárs példáján is szemlél­tethetjük. Litvinov, aki a mechani­kai műhelyben mint tervező dolgo­zik, elemzés alá vette a fogaskereket előállító munkahely munkáját. Sok volt a selejt Egyesek elhanyagolták gépeiket. Ez munkaórák kiesésére vezetett, sőt egyes szerszámpadok is kies ek a term lésből. Elkésések is voltak. Jelszavak, transzparensek, szemléltető táblázatok minden műhelyben. Litvinov kiszámította, mibe kerül­nek a gyárnak ezek a hiányosságok és számadatokkal mutatta be a mun­kásoknak, hogy egyesek mennyi kárt okoznak a termelésnek. Az alkatrészekről folytatod beszél­getése során kihangsúlyozta, mennyi­re fontos, hogy minden egyes mun­kás bolsevik módon harcoljon a ter­melésért. A tapasztalat arra mutat, az agitátoroknak a termeléssel kap­csolatos beszélgetései pozitív ered­ményeket adnak Nagy gondot fordítanak az agitá­torok a berendezések ellenőrzésére és a nyilvánosság előtt leleplezik, ha egyesek gondatlanok a szarszá­mokkal. Rámutatnak, hogy például egy véső a sztahanovista keztben ketszerannyi ideig tart, mint égy gondatlan munkásnál. A gyár agitációs tömegmunkájá­ban jelentős helyet foglal cl a szem­léltető agitáció. A gyárbejáratnál jól megszerkesztett faliújság van, melyen a gyár élenjáró dolgozóinak fényké­pei és teljesítményeinek adatai so­rakoznak. Minden műhelyben, folyo­són jelszavak, transzparensek, mun­ka-diagrammok, a versenyző brigá­dok, munkahelyek, műhelyek tevé­kenységéről beszámoCó szemléltető táblázatok vannak. Sok szerszámgé­pet, amelyen olyan sztachanovisták dolgoznak, akik idő előtt teljesítették az évi tervet, vörös zászlócskák, a munkaverseny győzteseinek zásziói díszítenek. A gyár párt- és szakszervezetei, az agitátor kollektíva, azt a feladatot tűzte maga elé, hogy o legközelebbi időben teljesen jel­számolják a még meglevő hiányos­ságokat. Most arra törekszenek, hogy határ­idő előtt teljesítse a termelési ter­vet, új, még jobb minőségű szerszám­gépeket adjanak, amelyek munkater­melékenységben túlszárnyalják min­den más ország szerszámgépeit. Az ifjúmunkások tevékenyen ve­szik ki részüket a tanulásból. Arra törekszenek, hogy maguk mögött hagyják az idősebb, tapasztaltabb elvtársakat is. Természetes, hogy az idősebbek „nem hagyják magukat". Jegor Vasziljevics Szaplin lakatos például, akj körülbelül 30 éve dol­gozik a gyárban, a napi feladatokat 250—300 százalékra teljesíti. Keze alatt a fiatal munkások egész sora nőtt szakmunkássá! Matoszov elv­társ — ugyancsak idős munkás — A Szovjetúnió dolgozói készülnek Vladimír Iljics Lenin halála 26. év­fordulójának emlékünnepére. 26 éve lesz, hogy Petrográd felvette a Bol­sevik Párt és a szovjet állam nagy alapítójának Vladimír Iljics Lenin­nek nevét. Az ő életével és forra­dalmi tevékenységével összefüggő helyeket a városban, minit a Bolsevik Párt történetének dicső emlékeit tart­ják számon. Ezekben a napokban sokan láto­gatják meg a Központi Lenin-mú­zeum helyi intézetét. Leningrád üze­meiben Lenin életéről és tevékeny­ségéről tartanak előadásokat. Az évfordulóra a Lett Szovjetköz­társaság is felkészül. Az utóbbi idő­ben nagyon sok látogató tekinti meg a rigai Forradalmi Múzeum Lenin­kiállítását A kiállítás bemutatja a dolgozók nagy vezéreinek, Leninnek és Sztálinnak szerepét a lett forra­dalmi mozgalom fejlődésében. Az üzemekben és gyárakban megszer­vezték a munkások találkozását azokkal az öreg bolsevikekkel, akik személyesen látták Lenint. Bielorusszia könyvtáraiban Lenin­kiállítást rendeznek. Különösen gaz­dag anyagot mutat be a minszki könyvtár kiállítása. Hatalmas ok­mány- és fényképanyag ábrázolja a dolgozók nagy vezérének életét és forradalmi tevékenységét. Szovjet-Örményország városaiban és falvaiban felolvasók és népműve­lők százai tartanak előadásokat és beszédeket a munkások és kolchoz­,parasztok között Lenin forradalmi tevékenységéről. A Baskir Szovjetköztársaságban különösen sokan nézik meg azt a múzeumot, amelyet Ufimszkban ab­ban a házban rendezte., be, ahol öt­elsőnek dolgozta ki és vezette be a gyárban a fém vágás gyorsított e. já­rását a marópadokon. Tapasztala.á­ról előadást tartott a rádióban és több cikket írt a gyári újságban. Észszerüsítő javaslatok. A termelési tervek teljesítésében és túlteljesítésében nagy szerepet játszanak az észszerüsítő javaslatok. A gyárban az elmúlt évben 3000 újí­tási javaslatot nyújtottak be. Az újí­tók kezdeményezései egy év alatt 85 tonna acéit, n tonna öntöttvasat, 2.5 tonna tekercshuzalt, 40.000 kilo­wattóra elektromos energiát és 1 mil­lió 300 ezer rúbel megtakarítást hoztak a gyárnak. Az agitátorok természetesen ezt is felhasználják agitációs munkájuk­ban. A munkásokkal folytatott be­szélgetések során megemlékeznek a legjobb ésszerűsítők eredményeiről, megmagyarázzák az újítások jelen­tőségét az új technika fejlődésé­ben, segítenék a javaslatok összegyűjté­sében, alkalmazásában és számos esetben saját maguk is adnak ész­szerüsítő kezdeményezéseket. A Vörös Proletár-gyár már tíz éve állami javadalmazás nélkül dolgo­zik. 1946-ban a gyár az államnak két­milliárd nyereségrészesedést fizetett be, 1947-ben pedig hárommilliárd rú­belt, 1948-ban pedig már hatmilliárd rúbelt 'takarított meg. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy a megtakarí­tás még tovább'fokozható és éppen ezért gondosan ügyelnek a terme­lékenység emelésére, a selejt csök­kentésére. Az agitátorok munkájnkban sikere­sen élnek az „egyéni kimutatások" eredményeivel. Baldenko agitátor például megmagyarázta a munkások­kal való beszélgetés közben, hogy az életszínvonal emelkedése mind­egyikük jól megszervezett egyéni munkájától függ. Ezt gyakorlati példákkal támasztot­ta alá, rámutatott, hogy ki mit tehet az ügy sikeréért. Egy ilyen beszélgetés alkalmával megkérdezte: — Ha megértették, miről van szó, akkor egyesek miért nem teljesítik szocialista kötelezettségeiket? — Két munkás, akik tudták, hogy róluk van szó, azonnal jelentkezett. Szavukat adták, hogy helyrehozzák a mulasztásaikat. A brigád vezetők és az élmunkások a maguk részéről ígéretet tettek, hogy segíteni fogják őket a hibák kiküszöbölésében. Amikor kis idő múlva az agitátor újra megvizsgálta a brigád tagjainak egyéni kimutatásait, megállapította, hogy a helyzet jelentősen megjavult: a brigád összes tagjai teljesítették ígéreteiket. ven évvel ezelőtt lakott Lenin. Eb­ben a múzeumban most új kiállítási tárgyakat is beszereztek. Kiállítot­ták a szimbirszki Uljanov-háznak és annak a háznak a modelljét is, ahol Lenin susenszki száműzetésében la­kott. Kiállítottak sok fényképet is Lenin életéről. Megnőtt a látogatók száma ezekben a napokban a kazah­sztáni Lenin-múzeumban is. A szovjet köztársaságok különbö­ző nemzetiségeinek nyelvén évről évre nagyobb példányszámban jelen­nek meg Lenin művei, Lenin művei­nek örménynyelvű kiadásai egymil­lió példányszámban jelentek meg. A kétkötetes Válogatott Művek eddig három kiadást értek meg. Kazáh nyelven Lenin 161 művét adták ki eddig 1,659.000 példányszámban. Az olasz parasztok újabb győzelme A földfoglaló olasz parasztok újabb győzelmet arattak. A Sa~ lentó környéki szegényparasztok mintegy 40 ezer hold földet f g" laltak el a nagybirtokosoktól. A földfoglaló mozgalom erejének hatására a tartomány főnöksége kénytelen volt aláírni " r ty szer­ződést, amely szerint ezt a 40.000 holdat 29 évi időtartamra áten­gedi a szegényparasztság földbér­}ö szövetkezeteinek. A földfoglalási mozgalom nagy erővel folyik tovább ~l5ma és Maremma környékén is. Epstein, a „Kína Forradalma" szerzője hosszú éveket töltött ab­ban a hatalmas országban, amely­ben a huszadik század t^yik legje­lentősebb eseménye, a kínai nép fel­szabadító harca most közeleg befe­jezéséhez. Epstein az elmúlt évtize­dek során több könyvet írt a kínai kommunisták és a kínai nép hősi harcairól. A „Kína Forradalmá"­ban, amely 1947-ben, a kínai Vörös Hadsereg offenzívájának küszöbén jelent meg, három évszázadra visz­szamenöleg foglalta össze a kínai nép szabadságmozgalmainak törté­netét. Az elmúlt háromszáz év alatt egyetlen nap sem volt, hogy Kína földjén ne lettek volna idegen csa­patok. Az ország függetlensége ez­alatt az idő alatt rendkívül feltéte­les volt, teljesen azonban sohasem tudták leigázni. Kína történelmének emellett az is jellegzetessége, hogy az intézményesített katonai feuda­lizmus már akkor megszűnt, amikor Nyugat-Európában ez a folyamat még el sem kezdődött. A feudális földesurak azonban a legutóbbi Idő­kig uralmon maradtak — hatalmon tartotta őket az uralkodó osztályok képviselőinek és az idegen megszál­lóknak szövetsége. Az elmúlt há­romszáz év alatt az uralkodó osztá­lyok — előbb a feudális földesurak, majd az iparbárők — képviselői WU-SZAN K ÚTTÓL CSANGKAJSEKIG mindig az idegen beavatkozáshoz fo­lyamodtak, amikor uralmukat a nép forradalmi megmozdulása fenyeget­te. Wu-Szan kui a parasztfelkelése­ket a mandzsuk segítségével verte le, a mandzsuk viszont a mult szá­zad közepén a nyugati imperialisták támogatásával fojtották el a Tai­pang felkelést, amely Kína utolsó, tisztán paraszti felkelése volt. A századforduló idején Kínán sza­badon osztozkodtak az imperialista hatalmak s a régi gyarmatosítók mellett feltűntek az újak, Japán és az Egyesült Államok. Ugyanakkor azonban már szervezkedik Szun-Jat­Szen mozgalma. 1911-ben elég volt egy helyőrségi lázadás, hogy a csá­szári rendszer, amely évezredeken keresztül kormányozta Kínát, Jeri­kó falaként omoljon össze. A polgári demokratikus forradalom külszíne alatt azonban a legsötétebb ellenfor­radalom rejtőzködött. A faluban to­vábbra is a földesurak maradtak hatalmon, a kormány hivatalaiban pedig a bürokraták uraskodtak. A forradalom okozta változás azoknak az ollóknak csattogásában merül ki, amelyek 400 millió kínai fejéről levágták a mandzsúk által kötelező­vé tett copfot. Szun-Jat-Szent, a köztársaság első elnökét egy köpe­nyegforgató, restaurációra törekvő kalandor a háttérbe szorította. A RESTAURÁCIÓS KÍSÉRLETET ugyan a nép forradalmi lendülete fel­söpörte, mert elég erős volt ahhoz, hogy ne engedje magát ismét a csá­szárság igájába hajtani, ahhoz azon­ban gyenge volt, hogy a polgári de­mokratikus köztársaságot a való­ságban is megteremtse. Az 1911-es események nyomán, ha lassan is, de megindult a gazda­sági, kulturális és társadalmi válto­zások folyamata. 1920-ban új párt jelenik meg a politikai élet porond­ján: a Kínai Kommunista Párt. A kinai kommunisták 1924-ben szö­vetségre léptek a Szun-Jat-Szen ve­zette Kuomintanggal, amely a szov­jet barátságot, az imperialistaelle­nességet, a nemzeti függetlenség ki­vívását, a demokráciát és a nép jó­létének biztosítását Irta program­zászlaájára. S ez a program halála után azzal kezdett testet ölteni a forradalmi gyakorlatban, hogy meg­kezdték a munkásosztály és a pa­rasztság szervezését gazdasági és politikai követeléseiért folytatandó harcra. A két együttműködő párt megteremtette annak a hadseregnek magját, amelv éveken keresztül har­colt a japánok ellen és a második Moch rendőrsége újabb brutá­lis tömeges akciót hajtott végre a franciaországi lengyelek ellen. A demokratikus lengyelek elleni hajszában egyedül Párizsban har­minc rendőrségi gépkocsi vett részt. Letartóztatták Bibrovszkit, a Lengyel Távirati Iroda munka társát, aki évek óta dolgozik a francia fővárosban és kimagasló tagja volt a francia ellenállási mozgalomnak. Ugyancsak letar­tóztatták Jarochavszka ismert világháború után győzelmes roham­ra indult Kína teljes felszabadítá­sáért. A fiatal hadsereg a húszas évek közepén hihetetlenül rövid idő alatt felszámolta a délkínai feudális hadvezérek kiskirályságát; a 400 milliós Kína történelmében először, az egységes Kína megvalósításának küszöbén állt. Ekkor árulta el a Kuomingtangot és az egész kínai népet az iparbárők és AZ AMERIKAI IMPERIALISTÁK ÜGYNÖKE, Csangkájsek. Jellemző, hogy az im­perialisták Csangkájseket is meg­szokott módszerükkel, a rendőrség útján szervezték be. A polgári demokratikus forradal­mat, amely 1911-ben robbant ki, Csangkájsek ellenforradalma szét­züllesztette. Az ellenforradalmi Kí­nában azonban egyre nagyobb erő­vel érlelődött a munkások és pa­rasztok forradalma. Csangkajsek Kuomintang Kínája mellett létezett egy másik Kina is, a kinai szovjet köztársaság, amely a földkerekség legismeretlenebb helyei közé tarto­zott. Nem volt kijárata a tengerhez s egyetlen rádiója sem volt, amely­lyel kapcsolatot tarthatott volna a világgal, egyetlen külföldi utazó sem látogatta meg. Mégis létezett és Csangkájsek hadjáratai sem tud­ták eltörölni Kína térképéről. A szovjet körzetekben felosztották a földet, a mezőgazdaságban és ipar­ban pedig a szövetkezeteket támo­gatták. A kínai kommunisták, párt­juk legközvetlenebb feladatát ezek­ben az években a polgári demokra­tikus forradalom végigvitelében, az imperialisták és a feudális földes­urak elleni harcban jelölték meg. Harcban álltak a Kuomintanggal és a Csangájsek-diktatúra eltörlését követelték. Mégis, amikor Japán megtámadta Mandzsúriát, minden tevékenységüket alárendelték a nem­zeti ellenállási harc követelményei­nek. Amikor látták, hogy Csangkáj­sek védtelenül kiszolgáltatja Kínát a japánoknak, Vörös Hadseregükkel Délkelet-Kínából Eszak-Kínába in­dultak, hogy egyedül vegyék fel a harcot az imperialista hódító ellen. A Kuomintang-diktatúra és a Ja­pán elleni harcok során a Kínai Kommunista Párt hatalmas erővé növekedett, maga mellé állította a munkások és parasztok millióit. Eb­ben a harcban érlelődött meg az a forradalom, amelyben Kína nemcsak saját, hanem idegen elnyomóit is kiűzte az országból. Epstein könyve a Japán feletti győzelemig öleli fel a "kínai nép for­radalmi harcának útját. A FORRADALOM GYŐZELMÉNEK ÜTJÁT Mao-Ce-Tung elvtárs 1947 végén el­mondott beszéde világítja meg. A japán imperializmus bukása után a kinai nép előtt a következő feladatok álltak: áletbeléptetni az új demokratikus reformokat, meg­teremteni a nemzesti egységet, bizto­sítani az ország függetlenségét és az agrárállamot ipari állammá for­málni. A forradalmi változások út­jában két akadály tornyosult: Csangkájsek népellenes klikkje, mely eladta Kínát, az Egyesült Államok, amely távolkeleti vetélytársának ve­resége után Kína monopilisztikus urává vált. Csangkájsek 1946 júniu­sában, megszegve a fegyverszüneti szerződést, négymillió főnyi hadse­regével támadást indított a kommu­nisták ellen. Mao-Ce-Tung elvtárs 19'46-ban a marxizmus-leninizmus tudományos előrelátásával bebizo­nyította, hogy az ellenség katonai fölénye és az amerikai imperialisták dollárkölcsönei olyan tényezők, ame­lyek csak ideiglenesen játszanak sze­repet. A felszabadító néphadsereg harcának hazafias, igazságos és for­radalmi jellege — mondotta akkor Mao-Ce-Tung elvtárs — biztosítja számunkra a nép támogatását az egész országban s ez lesz győzel­münk alapja. írónőt, a párizsi lengyel újság szerkesztőjét, valamint Worniak toulousi lengyel alkonzult és több követségi alkalmazottat. A francia külügyminisztérium szóvivője egyidejűleg bejelentet­te kilenc franciaországi lengyel szervezet feloszlatását. Az újabb terrorakció híre mély felháborodást keltett a francia közvéleményben. A párizsi len" gyei nagykövetség azonnal tilta­kozó jegyzéket intézett a külügy­minisztériumhoz. Lenin halálának 26. évfordulósára készülnek a szovjet dolgozók Uj terrorakció a franciaországi lengyelek ellen

Next

/
Thumbnails
Contents