Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-15 / 13. szám, vasárnap

' / A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 január 15, vasárnap 2 Kčs III. évfolyam, 13. szám A szocialista munkaversenyek előadóinak szerepe az üzemekben Milyen előnyökkel járnak az „élnsunkás-könyveukék" A versenyelőadó elsősorban állan­dó és szoros összeköttetésben van az üzem alkalmazottaival és az üzemi szervezetek veeetőivel. Segítséget nyújt a szocialista szerződések, köte­lezettségek és versenyre kihívások összeállításában. Felfedezi, figyelem­mel kíséri és segít megszűntetni az összes hiányokat és nehézségeket, 'amelyek a versenyzők útját gátolják. Biztosítja a verseny helyes lefolyá­sát, propagálását, nyilvánosságra ho­zatalát, értékelését és jutalmazását. A feladatokat vagy normákat úgy hozza nyilvánosságra, hogy minden­kinek szeme előtt legyenek, hogy mindenki megvitathassa, mindenki megismerhesse őket, hogy mindenki felelősséget érezzen feladatának tel­jesítésénél. Azonban nemcsak ez a kötelessége. Biztosítania keli azi is. hogy a versenyzőnek meg legyen az állandó áttekintése arról, hogy ho­gyan teljesül a vállalt kötelezettség. Az előadó egyúttal figyelemmel kí­séri azt is, hogy a szocialista mun­kaverseny hogyan emeli a munka termelékenységét, csökkent i-e a ter­melési költségeket, javítja-e a minő­séget és szilárdítja-e a normákat. A versenyelőadó további feladatai köz étartozik a szocialista munka­A csehszlovák tüzérség napja alkalmából kiadott hadseregparancs Katonák! Ma ünnepeljük a csehszlovák tü­zérség napját. Népi demokrata köz­társaságunk szilárd léptekkel halad a szocializmus felé. Az ötéves terv első évének sikeres teljesítése lénye­gesen emelte dolgozó népünk élet­színvonalát. És nemcsak azt, lénye­gesen emelte hazánk népi honvédel­mének anyagi és erkölcsi előfeltéte­leit is. A jaroli harcosok dicső hagyomá­nya a csehszlovák tüzérség minden tagját kötelezi arra, hogy folytono­san tökéletesítse harci művészetét, még szorgalmasabban emelje politi­kai érettségét és még mélyebben ta­nulmányozza a sztálini katona: tu­dományt és hadiművészetet Ebben rejlik annak biztosítéka. hogy a csehszlovák tüzérség hatalmas fegy­vere és fő ütőereje lesz a népi de­mokrata hadseregnek. A jaseli harcosok dicső hagyomá­nya arra kötelez minket, hogy őriz­zük a nép igazságos ügyét, szabad­ságunkat, függetlenségünket és a szo­cializmus felé vezető békés útunka-t — a szovjet néphez, a dicső Szovjet hadsereghez fűző benső testvéri kap­csolatainkat. Éjjen a csehszlovák népi demok­rata hadsereg! rljenek a tüzérek! Praha, 1950 január 6-án. S. DRGAC, a csehszlovák honvédelmi fegyveres erők vezérkari főnöke, hadsereg­tábornok. L. SVOBODA, hadseregtábornok, honvédelmi miniszter. verseny és élmunkásmozgalom havi értékelése az üzem belsejében. To­vábbá tájékoztatást kell adnia az egyes új munkamódszerekről, a mun­ka új megszervezéséről, amelynek segítségével sikereket értek el és se­gítenie kell eltávolítani a hibákat, amelyek előfordultak. Gondoskodnia kell arról is, hogy a seilánd normák a 'lehető legszéle­sebb mértékben legyenek megálla­pítva és az ,üzem által biztosítva le­gyen, hogy egy évi időtartam alatt ezeket az üzem nem fogja emelni és túllépésüket igazságosan jutalmaz­zák. A sikerrel versenyzők előnyben részesülnek a kötött gazdálkodású árucikkek szétosztásánál, üdültetési akciókban, valamint ingyen jegye­ket kapnak a sportrendezésekre és kul túrelödásókra. De előnyben kell őket részesíteni mindennemű akciók­nál is. További jutalom az élmun­kás könyvecskék kiosztása. Ezeket a legjobb versenyző egyedeknek osztja szét az üzemi szakszervezet elnöke a munkásság gyűlésén. Az élmunkás könyvecskével a követke­ző előnyöket kapják az éhnunlíások: belföldi ingyenes üdültetés (nősek­nél családdal együtt), P jelzésű élelmiszerjegy, külön egy kg vaj­utalvány és ezenkívül havonta egy­szeri élemiszerjuttatás (kávé, tea, cukor vagy csokoládé). A textil- és cipőellátásban is fokozatosan nagy­jelentőségű előnyökben részesülnek az élmunkások. Megkapják a szo­cialista munka úttörője kitüntetést. Esetleg a köztársasági elnök kitün­tetheti a legjobb élmunkásokat a csehszlovák munkakitürtetés há­rom fokozatával. Ezzel jelentős pénzbeli adományok is járnak. A magyar kormány élesen visszautasítja az angol kormány Jegyzékét és mindenben fenntartja a bonni kormány ügyében tett nyilatkozatát A Magyar Külügyminisztérium Tájékoztatási Főosztálya közli: A magyar kormány 1949 október 3-á.n kormánynyilatkozatot juttatott el a négy nagyhatalom, a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország budapesti követsé­gi ihez. amelyekben rámutatott arra, hogy a nyugatnémet kormány meg­alakítása nemcsak Németország bé­kés és demokratikus átalakulását hátráltatja, hanem az amerikai, "an­gol és francia kormányok részéről egyenesen megszegése a nemzetközi kötelezettségeknek. Az angol kormány e nyilatkozat ügyében a magyar külügyminiszté­riumhoz egy jegyzéket intézett, melyben állításainkat megpróbálja cáfolni, sőt kétségbe vonja a magyar kormánynak azt a jogát is, hogy e kérdésben véleményt nyilváníthas­son. A magyar külügyminisztérium ja­nuár 12-én válaszolt erre az angol jegyzékre. A magyar válaszjegyzék leszögezi, hogy a Magyar Népköz­társaság, mint teljes nemzeti szuve­renitásának birtokában lévő demo­kratikus állam, feltétlenül jogosan szól hozzá minden olyan nemzetközi jelentőségű politikai kérdéshez, amely Magyarországot életfontossá­gú érdekeiben érinti. A magyar kor­mány az ú. n. „német szövetséges köztársaság" megalakulását aggoda­lommal szemléli, mert Magyarország trlajdon történelméből azt a tanul­ságot vonta le, hogy az ország béké­jére és biztonságára egy reakciós és agresszív Németország állandó fe­nyegető veszedelmet jelent. Már pe­dig Nyugat-Németországban — szö­gezi le a magyar jegyzék — ma, ilyen reakciós és agresszív politikát folytató erők vannak hatalmon, nem a német nép, hanem az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág kormányainak akaratából. Az angol jegyzék kétségbevonta a magyar kormány nyilatkozatának azt az állítását is, hogy Nagy-Britan­nia kormánya a Németországba hur­colt magyar javak visszaszolgáltatá­sával kapcsolatban megszegte a bé­keszerződést. A magyar jegyzék ki­mutatja ennek az állításnak alapta­lanságát és felsorolja azokat a ma­gyar kórházi felszereléseket, amelye­ket brit hatóságok Németországban áruba bocsátottak, majd rámutat arra, hogy Németország brit meg­szállási övezetében jelenleg is 4 mil­lió dollár értékű elhurcolt magyar ingóságot tartanak vissza az angol hatóságok. „A magyar kormány — hang­zik a jegyzék — nem tartja hi­vatottnak és illetékesnek a brit kor­mányt arra. hogy a magyar kor­mányt a szabadság és az „igazi de­mokrácia" megvalósítására vonatko­zólag kioktassa. A valóságban a brit jegyzéknek ezek a megjegyzései csak azt mutatják, hogy Nagy-Bri­tannia vezető körei nem tudnak megbékélni azzal a ténnyel, hogy a magyar népi demokrácia felszá­molta Magyarországon a fasizmust, biztosítja az ország függetlenségét és a nép kivívott demokratikus jo­gait és következetes békepolitikát folytat. Mindezek alapján a magyar kor­mány az angol jegyzéket, mint alap­talant, visszautasítja és a bonni kor­mány ügyében tett nyilatkozatát mindenben fenntartja. Štúrovo az ofasz munkásokért (M.) A štúrovoi munkások a KSS járási titkárságának kezde­ményezésére 1950 január 12"én, este 7 órakor összejöttek, hogy tiltakozásukat fejezzék ki az olasz kormány Modenában elkö­vetett gyilkosságai ellen, ame lyeknek hat munkás esett áldo­zatul. A gyűlésen Majoros titkár elvtárs ismertette az eseménye­ket és utána a štúrovoi munkás­ság, üzemek, hivatalok és tömeg­szervezetek tiltakozásukat fejez­ték ki a vérengzés ellen és fel hívják a köztársaság dolgozóit hasonló tiltakozásra. Továbbá egy bizottságot választottak, amely az akciót kiszélesíti és gyűjtést rendez a meggyilkolt olasz munkások hátramaradottal számára. Štúrovo üzemeinek munkássága, hivatalai, SNB üze­mi szervezetei kötelezték magu­kat, hogy fizetésük 1 százalékát az elesettek hátramaradottal tá­mogatására adják. A štúrovoi munkások felhívják köztársaságunk összes dolgozóit, hogy tiltakozzanak az olasz mun­kások gyilkolása ellen. Eddig Štúrovoban 15.000 Kčs gyűlt össze, amely összeget a bizottság az elesettek hátramaradottaihoz eljuttat. - . • >. i — — •iťŽŕ Wiž v'^ - • Sűrű hólepel borítja Szlovákia fővárosát.. Fábry István: NEM A FALU ROSSZAT, HANEM A FALU JAVÁT! A múltban az urak, hogy elvonják a falu és város dolgozóinak figyel­mét az osztályharctól, igyekeztek erre minden lehető eszközt kihasz­nálni. Természetes, hogy a kultúrát sem vetették meg mint eszközt, sőt annyira a maguk szolgálatába állították, hogy a dolgozók mégcsak véletlenül se hallhasson a saját sor­sáról, kizsákmányoltságáről. jog­fosztottságáról, stb. Mert ha a dol­gozó gondolkozni kezd, az az urak­nak nyugalmát valamilyen formában mindig megzavarta. Ezért hát gondoskodtak róla, hogy minden legkisebb faluban legyen korcsma, amely az iváson kívül a kártyázást és legfejlebb még a kuglizást nyújtotta a falu lakos­ságának szórakozásul. No de ha mégis véletlenül akadt volna a falu­ban valaki, aki mondjuk színjátszás­ra, avagy ilyesmire mert volna gon­dolni, erre is megvolt az urak mód­szere: „csak olyan színdarabokat játszhattak, amelyek megfeleltek az ö szájuk-izínek, pl. „A falu rossza" és más ehhez hasonló „ártatlan víg­játékok". Ha pedig netalán olvasás­sal akarta képezni magát, erre is volt orvosság: a régi-rend rendelke­zésére bocsátotta egész szenny-iro­dalmát, a tömérdek ponyvairodal­mat. Sem az újságok, sem a folyó­iratok nem foglalkozhattak termé­szetesen olyan dolgokkal, amelyek az uralkodó osztály érdekeit veszé­lyeztették. Világos volt az urak cél­ja: elterelni mindezen „ártatlan" dolgokkal a dolgozók figyelmét az osztályharcról. De voltak a múltban olyanok, akik mindezzel nem értettek egyet és ezek a kommunisták voltak. A Kommunista Párt és annak sajtója szívós harcot folytatott a kultúra kútmérgezőí ellen. Ki ne emlékezne arra a küzdelemre, melyet „Az út", a „Magyar Nap", „Munkás" stb. lap­jaink folytattak? Cikkeikben (ha ugyan a cenzúra átengedte) állandóan figyelmeztették, tanították népünket az osztályharcos kultúrára és szer­vezték a harcot a hamis kultúra terjesztői ellen. S ez a harc nem is maradt eredmény nélkül. A bratisia­vai Műhely, a košicei DDOČ, Stúdió, a nové-zámky-i, Ievicei stb. kultúr­egyesületek nagyon szép eredménye­ket értek el a múltban üdvös mun­kájukkal. Ezeket a tradíciókat ápol­ni, fejleszteni, terjeszteni hivatásunk, a mult tapasztalatait felhasználni a jelenkor sürgős feladataiban. Eb­ben mintaképül szolgálhat nekünk a košicei RKS kultúregyesület. A múltban az osztályharcos hala­dó kultúra terjesztőinek nyomor, éhség, üldöztetés jutott osztályré­szül. Ez ma már a miüté. Ma min­denki előtt nyitva van az út, amely korlátlan lehetőségeket nyújt a ha­ladó kultúra terjesztőinek céljaik elérésére. Sajnos, még mindég akadnak sok esetben magukat politikailag kép­zetteknek nevező „értelmiségiek", de még munkások is, kik nem veszik észre, hogy az ilyen „ártatlan" „Fa­lu rossza" és hasonló mérgező-hatá­sú dolgokkal nemcsák, hogy neai segítenek építömunkánkban és né­pünk kulturális fejlődésében, de egyenesen akadályozzák azt. Meg kell érteniök az arra hivatott kultúr-vezetöknek, hogy a kultúra nem utolsó fegyver népeink politi­kai-kulturális érettségének fejlesz­tésében. Hogy minekünk olyan kul­túrát kell adnunk tömegeinknek, mely megfelel célkitűzéseinknek. Osztályharcos, öntudatos kultúrát kell adni, melyen keresztül világo­san mutatjuk az utat szebb jövőnk felé, nem pedig tartalmatlan, avagy mérgező, tehát részünkre osztály­idegen kultúrát. Észre kell, hogy vegye a CSEMADOK minden szer­vezője, de minden egyes tagja is, hogy ők felelősek Dél-Szlovákia magyarságának helyes kulturális fejlődéséért. Színdarabjaink, kaba­réink, dalaink, szavalataink, stb. kell, hogy visszatükrözzék népeink azon hatalmas erőfeszítését, melyet elsősorban az újjáépítő munka­frontján folytat dolgozónépiink. Színdarabjainkban játsszuk meg, dalainkban énekeljük meg, a mi ötéves munkatervünket, munkásaink rohammunkáját, földműveseink szö­vetkezetbe tömörülését, a több- és jobbtermelés érdekében folytatott küzdelmet a szocializmus útján. Nemcsak újságíróinknak kell meg­tanulniok másképpen írni, de egész népünknek is meg kell tanulnia másképpen olvasni. Nem a szenzá­ciót, hanem a mindennapi élet való­ságát, nem a nyakatekert fantáziát, hanem a reális valóságot olvasni új­ságjaink hasábjairól. Irodalmat, elő­adást, még pedig szocialistát és ismeretterjesztőt, nem pedig kártyát a falunak! Falvaink villamosításával, gépesítésével necsak a falusi házak­ba vigyük el a világosságot, hanem falusi dolgozónépünk agyába is a kultúrán keresztül. Ezt a felada­tot van hivatva végezni a Csehszlo­vákiai Magyar Dolgozók Kultúr­egyesülete Szlovenszkó magyarajkú lakossága között nagy tanítómeste­reink, Lenin-Sztálin szellemében, mely formailag nemzeti, tartalmilag szocialista. í 1

Next

/
Thumbnails
Contents