Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-15 / 13. szám, vasárnap

(JJSX0 1950 január 15 A terhelési és b@sz®lgáfta!ási szerződések ünnepélyes aláírása BaSony községben Ccsaiovői járás) Baloň a Csallóköz egy kis községe 1950 jan. 9-én ünnepi diszbe öltö­zött az 1950. évi termelési és beszolgáltatás! szerződések tüntetően ün­nepélyes, tömeges aláirása alkalmából. A falu öntudatos földművesei már reggel óta várták az ünnepi pillana­tot, amikor sajátkezüleg írhatják alá azt a kötelezettséget, melyet az 1950-ik évben vállalnak magukra. — 10 órakor megérkeztek a hivatalok és testületek képviselői, mire a Fo­gyasztási szövetkezet nagyterme zsúfolásig megtelt a feszülten vára­kozó földmüvesekkel. Pontosan 10.30-kor nyitotta meg az ünnepélyt Hlavnička József a he­lyi kommunista párt titkára szép be­szédével, melyben méltatta az ünne­pély jelentőségét és a megjelent földművesek öntudatosságát és ha­ladó szellemét. — Megnyitó beszéde után a kommunista párt csalovói já­rási szervezetének elnöke, Árvay elvtárs emelkedett szólásra, aki be­szédében kifejtette a megjelent föld­művesek előtt a tervgazdálkodás szükségességét és nagy jelentőségét, rámutatva arra, hogy a tervgazdál­kodás már be van vezetve csaknem valamennyi népi demokratikus ál­lamban. „Nem kell visszariadni sem­mitől — mondotta beszédében —, mert ami az első pillanatra nehéz­nek, sőt talán megvalósíthatatlan­nak látszik, jó szándékkal és szilárd elszántsággal könnyen megvalósít­ható, hozzáértéssel még a természe­tet is igájába hajthatja az ember." Aztán a csalovói Járási földműves egyesület titkára, Pavlik elvtárs fej­tette kl a jelenlevő földművesek előtt a tervgazdálkodás gyakorlati jelentőségét. Mernyerő szavakkal és példákkal buzdította a megjelente­ket, hogy igyekezzenek a magukra vállalt kötelezettségeket ne csak tel­jesíteni, hanem túlteljesíteni Ezután megkezdődött a szerződé­sek aláirása. Kis- és középbirtokosok sorokban vonultak az asztal felé és adták kézből kézbe a tollat, hogy biztos öntudattal írja alá ki-ki a sa­ját szerződését. Nem lehetett itt hal­lani kételkedő szavakat és nem le­hetett látni aggódó arcokat. Szívélyes búcsúzkodás után a szép ünnepély végetért. Megkezdődtek a tárgyalások az űi olasz kormány megalakítására Az olasz kormánynak lemondása után Einaudi, az olasz köztár­saság elnöke tanácskozásokat kezdett egyes politikai személyiségekkel. Fogadta a volt miniszterelnököket, Nittit és Bonomit, a parlament el­nökét, Gronchit, Sforza külügyminisztert, valamint az egyes politikai pártok képviselőit. A keresztény demokrata párt ne­vében az elnökkel Cignolani szená­tor és Stataro képviselő, a Kom­munista Párt nevében Palmiro Tog­liatti és Scoccimarro, a szocialista többségi párt nevében Pietro Nenni tárgyalt. Togliatti és Nenni az el­nökkel folytatott tárgyalás során felhívták figyelmét arra, hogy a kormányválságot csak akkor lehet sikerrel megoldani, ha nem pusztán a személyek egyszerű technikai át­csoportosítása következik be, hanem a kormánypolitikának új roganizá­ciója új emberekkel. Olaszországban a helyzet ma az, hogy a kormány politikai irányvonalának gyökeres megváltozása nélkül az ország le­küzdhetetlen nehézségekbe jut és nem lesz csoda, ha a nép elveszti türelmét. Még mindig nem késő megváltoztatni a politikát és ezzel a feszült helyzetet megszüntetni. Tog­liatti és Nenni a legnagyobb aka­dálynak tüntették fel Pellinek, az állami pénztár miniszterének állás­pontját, Scelbának belügyi politi­káját és gróf Sforzának külügyi po­litikáját. Ha ezekben nem állna be változás, a kormányválság megoldá­sa gyakorlatilag céltalan lenne és az ellenréki pártok mejrfelelö rend­szabályokat volnának kénytelenek tenni. i^Cürt község megértette, hol a helye Kürt Dél-Szlovákiában fekszik, né­pes, nagy, 4000 lakosú falu. Lakói­nak legnagyobb része magyarajkú, akik testvéri együttesben élnek a szlovákokkal. Ez a falu egy hét óta az érdeklődés tengelyében áll, a la­pok cikkeket írnak, fényképeket kö­zölnek róla. Mi történt itt? Egysze­rűen az, ami rövidesen a legtöbb szlovákiai faluban bekövetkezik. A föld népe hallgatott józan eszére, megértette az idők szavát. A falu egész asszonynépe és fiatalsága, akik eddig a női, illetve ifjúsági szövet­ségbe tömörültek, egységesen belép­tek az ottani Földműves Szövetke­zetbe. Ugyanakkor e földművesek ünnepélyesen aláírták a termelő és beszolgáltatási szerződéseket. Mikor múlt vasárnap odaérkez­tünk, már az állami filmvállalat sze­relte Juppitcr-lámpáit s a pódium előtt a rádió fektette le kábeleit, hogy az egész ünnepélyt viaszlemez­re vegye fel. A terem zsúfolva tele volt. Kint is, a bejárat körül igen sokan tolongtak, akik már nem tud tak a terembe bejutni, — vár'ák a ünnepi vendégeket. Csupa földmű­ves, kis- és középparaszt, piros ar­cok, csillogó szemek, — nem fráz:? az, hogy az Egységes Földműves Szö­vetkezet új embertípust teremtett fa lun. Ö, én látt3m a sarlósok falujá­rása során a magyar kisparasz'ot! Adó és végrehajtó kergette. Kis há­za felett pedig nem a gólya kelepelt vidáman, de a mindennapi kenyér és a gond fekete fellegei kergetődz­tek. Most egész más arco't láttam. Csupa öntudatos arcot! Ezek már nem fogják süvegelni a nagyságos földbirtokos urat, a szolgabírót vagy a főispánt. Ezek már tudják, mit akarnak! Szebb és boldogabb jövőt önmaguknak, asszonyaiknak és gyer­mekeiknek. Szocializmust a falun! Kinn autóbúgás hangzott fel, meg­érkeztek az ünnepi vendégek. Bací­lek közlekedésügyi megbízott, a sz'o­vák szövetkezeti tanács elnöke., Smi­da képviselő és Gregorová, a sz ovák szövetkezeti tanács képviseletében, Fábry István a KSS központi bizott­sága nevében, Siska, a nyitrai kerü­leti párttitkár, kíséretük és vagy harminc újságíró. Az utóbbiakat kü­lön autóbusz hoz+a. Köztük volt a prágai Rudé Právo tudósítója is. A vendégeket óriási lelkesedés fogadta, elsősorban Bacílek megbízottat, a zocial'zmus puritán jellemű harco­sát. Kuchta János, a helybeli Egységes Földműves Szövetkezet elnöke be­szélt elsőnek. Üdvözölte a vendége­ket és elmondta, hogy alakult meg Kürtön az Egységes Földműves Szö­vetkezet. A faluban alig volt gép. Iganovókkal dolgozták meg kis föl­decskéjüket. A nyár elején érkezett meg a faluba a hír az Egységes Föld­műves Szövetkezetről és az állam A kürti földművesek aláírják a szerződést. nagyszabású gépesítési támogatásá­ról Megalakult a szövetkezet és az aratást már a gépek végezték. Ki­tűnően beváltak. A kis- és középbir­tokosoknak kinyílt a szemük. Sor­ban beléptek a szövetkezetbe és el­határozták, hogy felépítik a szövet­kezeti disznóhizlaldát. 40 nap alatt kész volt. Átvetnék az úrbéres lege­lőket és rajtuk szakaszos legelőrend­szert vezetnek be. ősszel nekifogtak az egységes vetési tervnek a tavasz­ra az egész faluban már az egységes terv szerint fognak vezetni. Ma a szövetkezetnek már 1172 tagja van. Kitörő taps közben lépett a mikro­fon elé Bacílek megbízott, a szlovák szövetkezeti tanács elnöke Beszédét Fábry István a helyszínen, „kapás­ból" fordította magyarra. Bacílek megbízott ismertette az Egységes Földműves Szövetkezetek történetét és szükségességét. Valaha azt akar­ták elhitetni a falusi dolgozókkal hogy az egész falu egy nagy család s közben a falusi kapitalisták a sze­gényeket kiuzsorázták. A kis- és kö­zépbirtokosok évente kb. 2,000 000 bért fizettek a falusi nagybirtokos­nak. 1933-ban 163.000 végrehajtást vezettek a kis- és középparaszt ellen. A falusi proletariátus nagyrésze kénytelen volt külföldre vándorolni. Amennyi földet szerzett a nagybir­tokos, annyi földet vesztett a kispa­raszt, mert hiszen tőle vette meg A gyári munkások és a falus; dolgozók közé mesterségesen éket igyekeztek verni. 1948 februárja óta más a hely­zet. A gazdálkodást maga a falusi elnyomott osztály vette kézbe. Ala­kulnak a szövetkezetek. Tudjuk, hogy még ma is vannak kulákok. Gyűlölik a szövetkezetet, érthető okokból. Mezőgazdaságunk azonban egyre jobban kialakul. Ha azt akar­juk, hogy ez a mezőgazdaság ne ma­radion el az egyre nagyobb eredmé­nyeket felmutató ipar mögött, úgy többet kell termelni, — ez pedig csak szövetkezetek útján lehetséges. Azt akarjuk, hogv ebben a harcban a falusi dolgozók egységesen sorakoz­zanak fel, azt akarjuk, hogy itt ná­lunk mindenki otthon érezze magát, akár szlováknak, akár magyarnak, akár katolikusnak, akár evangélikus­nak született. Ne tűrjük, hogy valaki ezt az egységet szétverje. A Dunán túl nem azok élnek, akik valaha a szlovákságot elnyomták Testvéreink élnek ott, akik épp úgy, mint mi, egy új, igazibb életet teremtenek. Munkásaink, éljenek bár Hand'.ován, Podbrezován, Moravská Ostravában vagy Pilzenben, 'nemzetiségre való tekintet nélkül kidolgozott, kérges tenyerüket nyújtják felétek. Éppen olyan kérges, mint a tiétek. Fogad­játok el ezt a kinyújtott kezet. Bacílek megbízott beszéde alatt a lelkesedés tetőfokra hágott. Baráti szavainak logikus, kristálytiszta szo­cialista fonalát percenkint törte meg a lelkesedés orkánja. Szavai, mint szikrák röppentek a gyűlés atmosz­férájába, világítottak és lelkesítettek, s kirobbantották az elismerést. Ez­után a női szövetség, majd az Ifjúság képviselője beszélt és megkezdődött a belépési nyilatkozatok aláírása. Pi­rospozsgás lányok határozottan írták alá a bejelentő lapot. Látszott raj­tuk, hogy teljesen tisztában voltak azzal, hogy mit írtak alá. A Jövőt. Ugy hisszük, Bacílek megbízott jó talajba hintette el a megértés és kö­zös szocialista munka gondolatát. Szavai, mint éltető magvak hulltak Dél-Szlovákia humuszóra, úi vetés fog belőlük sarjadni és a dunamenti szél már a szocialista falvak búza­kalászait fogja ringatni. M. L. EGRI VIKTOR 13 FÍMY.A FÄHJ8AM Optimista játék három ťelvonnsban GÁBOR: Sonka, füstölt hús .. féldisznó ... Adok be­lőle, vihetsz magadnak, az édesanyádnak is ... Még töb­bet is ... eladásra .. Gyere csak. Mondok néked va­lamit. Mi ketten jól összedolgozhatnánk. Jó üzletet köthetnénk együtt... DANI: Mifélét? GÁBOR: Tisztességes, biztos üzletet... Este felrakjuk szépen a fél disznót az autóba... Nem köll azt sen­kinek se látni. Nem köll az elvtársaknak tudni ró­la ... Adok majd címet. Ott lerakod a fél disznót... A hasznot megfelezzük. Rendben van ... ? DANI: Megállj, ezt jól meg kell gondoln.. GÁBOR: Mitől félsz? Az autó állami. Holtbiztosra mégy. Nincs az a gazdasági rendőr, aki megállítana. DANI: Piszok dolog ez, Gabi! Én ebbe nem megyek be­le... GÁBOR: Ostoba vagy!... Mindjárt tele a nadrágod ... DANI: Kuss! ... Megmondtam, piszok dolog ... Eriggy a fenébe! GÁBOR: Jó, jó... már nem szólok semmit... Nekem van mit a tejbe aprítani. Nekem degeszre tele van a szekrényem ruhával . . Csak rajtad akartam se­gíteni ... DANI- Erggy már...! (Távoli mennydöryés, villám.' fény.) GÁBOR: Megyek már, de elkísérhetnél... A komád va­gyok, ugye? ... Egy félórácska nem a világ ... Gye­re. iszunk egyet... DANI: Nem érek rá egy percet se... Itt a zivatar a nya­kunkon ... GÁBOR- Hát aztán!... Abbahagyjátok a munkát, pi­hentek. DANI: Ehhez te fafejű vagy ... Ott megy a vezeték a pajták fölött.. Megmondtuk Istvánnak, hogy abból baj lehet. G * Miféle baj? DA*J T Ehhez te hétökör vagy'... Ha a vihar elszakítja a vezetéket, ott az a sok könnyen gyúló anyag... GÁBOR: A drót az gyújtani tud.., DANI: De mennyire ... Csak az kell. hogy kettő össze­érjen, a negatív meg a pozitív. (A kert felé megy, Gábor a nyomában, a hangjuk elhal.) Kis szünet. ANNUSKA (kilé h a tornácra, onnan visszafordul): Át­nézek Juüs 1 nénihez, édesapám. Ha az Eszter keresne, küldje utánam. SZEKERES (bentről): Küldöm, csak eredj! ANNUSKA: Fejésre itthon leszek. SZEKERES: Elvégzem magam is. Kendőt vigyél. ANNUSKA: Minek? SZEKERES: Hallod, hogy dörög... Megázol, megfázol. ANNUSKA: Ad Julis néni kendőt, ha közben megered az eső. (Kifelé tart és majd beleszalad Istvánba.) ISTVÁN: Hopp! Hová ilyen szelesen? ANNUSKA: Csak ide a szomszédba. Ingecskét varrunk a kis Gyurkának. ISTVÁN: Maga az egész falunak varrogat? ANNUSKA: Tanultam két esztendeig varrni a város­ban. A tudást kamatoztatni kell. ISTVÁN: És mennvi az a kamat? ANNUSKA: A Julis nénitől köszönet. A kis Gyurkától meg egy puszi. ISTVÁN f csupa derű): Jaj, hogy én nem gond >ltam ilyen fizetségre, amikor a zubbonyomat megvarrta... No, de szaladjon. Olyan régen láttam. ANNUSKA: Borzasztóan régen. Reggel amikor misébe harangoztak. ISTVÁN: Nekem régen volt, Annuska. Még csak nem is beszélhettünk... Akkor is úgy szaladt. (Elkomolyo­dik.) Nem is tudom, miért fut így előlem? ANNUSKA: Nem futok én, de ISTVÁN: Mért harapta el? ANNUSKA: Csak azt akartam mondani... A sötétbe ne járjon egyedül... ISTVÁN (nem érti): A sötétbe... ? Nem vagyok olyan ijedős, Annuska. ANNUSKA: Maga még nem ismeri jól a falut — az el­lenségeit. ISTVÁN: Megszoktuk őket. De nem harap az olyan ku­tya, aki ugat. ANNUSKA: Vannik harapósak is. ISTVÁN: Kire érti ezt? ANNUSKA: Arra, akivel ma is összetűzött. ISTVÁN: Értem már... Tehát a Pintér úrnak... a vő­legényének nem tetszik, hogy én itt — — ANNUSKA (a szavába vág): Ki mondta magának, hogy a vőlegényem? ISTVÁN: A fél falu... Az édesapja is. ANNUSKA: De mikor nem az! ISTVÁN: Nem! (Rámered a lányra.) Igazán nem? ANNUSKA: Hányszor mondjam? Olyan nehézfejű ... ? Láthatja, gyűrűm sincs. ISTVÁN (kezébe fogja Annus kezét): Hogy én milyen címeres ökör vagyok. Pedig éreztem ... valami súg­ta nekem ... Hát tőle félt? Hogy a sötétben bicskát ereszt belém. ANNUSKA: Alattomos és bosszúálló. ISTVÁN: Ne szidja, Annuska. Ha nem volna olyan, én talán ma sem tudnám, hogy maga is. .. (Elhallgat. A két fiatal csupa elfogódottság és zavar. Életük forduló pillanata ez és amit most mondanak, lelkük legmé­lyéből tör fel, a szép és tiszta emberi érzés minden melegével és egyszerűségével. És érezni: egyszer val­lanak így, de egy egész életre szólóan.) Annuska... én ... én nagyon szeretem magát... Már akkor első nap ... azt hittem, a szivem kint dobog a melle­men ... és mindenki látja... a dörmögő atyus is, csak maga nem. ANNUSKA: Nem látta senki, csak én... ISTVÁN- Hogy nevettek ... ANNUSKA: Azt mondták, hogy madárijesztő. ISTVÁN: Ezt eszében tartotta ... ? ANNUSKA: Ezt igen és eze- mást is. (Közben felerősödött a vihar, csak ők ketten nem lát­ják s nem érzik, mintha elvarázsolt földön állnának. Egy pillanat még és az egymásratalálás boldogsága egymás karjaiba hajtaná őket.) MATYI (beront a kert felöl. Halálravált, a rémület süt a szeméből): Pista bácsi! Pista bácsi! (A varázslat megtört. A két fiatal ijedten szétreb~ ben. A háttérben tűzvész fénye lángol fel.) ISTVÁN- Mi van. Matyi? MATYI: Hamar, Pista bácsi!... Kigyulladt a Pintérék pajtája! (Alig mondta ki, hangzavar támad. Emberek futkos­nak \s kiáltoznak a kert mögött. A tornácon meg­jelenik Szekeres. Az utca felől Eszter fut be Oraván­nal és több falusival. Az egész jelenet folytonos moz­gás közepette szinte villámgyorsan játszódik le.) (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents