Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-16 / 210. szám, péntek

UJSZ0 1949 december 16 A nyugati munkásosztályok a mi eredményeinkből erőt merítenek a tőkések elleni harcra N. Zacsev elvtárs beszéde Drága elvtársak, elvtársnők, kiküldöttek! A legörömtelibb és testvéri érzelmekkel köszöntünk a bolgár szakszervezetek központi tanácsa és a bolgár dolgozó munkásosztály nevében benneteket és munkásaitokat a csehszlovákiai forradalmi szakszervezeti mozgalom II. kongresszusa alkalmából. Engedjétek meg, hogy egy pár szót mondjak arról, mivel van elfoglalva montanában a bolgár szakszervezeti mozgalom. A Tájékoztató Iroda novemberi határozatából magunk számára a legjelentőségteljesebb következtetéseket vontuk le és szakszervezeteink még nagyobb szenvedélyesseggel fognak harcolni a világbéke megőrzéséért és a szakszervezetek nemzetközi egységéért, amelyet a szakszervezetek világszövetsége teste, sít meg. Bulgária választások előtt áll. A bolgár szakszervezetek a bolgár Kommunista Párt vezetésével a legaktívabb módon kapcsolódtak be a választási előkészületekbe. Szeretett vezérünk és tanítónk, a béke alkotója, Sztálin elvtárs 70. születésnapja alkalmából munkásosztályunk a munkaversenyt még magasabb fokra emelte. Ez a szovjet nép és Sztálin irányában érzett mély szeretet és hála kifejezője azért a nagyszerű segítségért, amelyet a Szovjetúnió nyújtott. Munkásosztályunk és a dolgozó nép most egyenlíti ki számláját az aljas és képmutató trockistákkal, az angolamerikai rabszolgatartók és a titoisták ügynökeivel, akiknek ideiglenesen sikerült a bolgár Kommunista Pártban és a kormányban is vezető helyre kerülniök. Súlyos bűncselekményük mindenekelőtt az, hogy bennünket felszabadítónktól és védőnktől, a Szovjetuniótól és a népi demokratikus ál'a moktól el akartak szakítani, fizikailag megakarták semmisíteni drága tanítónkat és vezetőnket, G J. Dimitrovot. Hála a bolgár Kommunista Párt éberségének, lelepleztük és ártalmatlanná tettük őket. Elvtársak, mi jól emlékszünk felejthetetlen tantítónk és vezérünk G. J. Dimitrov szavaira, amelyeket a ma nevét viselő repülőgépgyár munkásaihoz intézett: ,Ennek — az a barátsági, kodási és kölcsönös megvalósítása, együttmunkálsegélynyutási szerződésé — fejlődése és kimélyülése elsősorban az embereken áll. a kézzel és szellemmel dolgozókon áll, Csehszlovákia és Bulgária dolgozó osztályától függ". Ügy mint eddig, a jövőben is támogatni fogjuk kormányunkat, hogy a mi baráti kapcsolataink, a mi szövetségünk még szorosabb, még erősebb legyen és ezt a támogatásunkat állandóan fokozni fogjuk, örömmel olvasunk arról, hogy a csehszlovák dolgozó osztály a Kommunista Párt vezetésével, élen Klement Gottwald elv társsal a II. össz-szakszervezeti kongresszus tiszteletéie soha nem látott szacialista versenyt indított, az ötesztondős gazdasági terv teljesítésére, örömmel hallunk élmunkasmozgalmaitokról, amelyek Brzobohatý elvtárs kezdeményezéséből keletkeztek, Nemec élmunkásról, aki napi normáját 9300 száza'ékkal emelte és a többiekről. Testvéri módon örülünk sike reiteken és nem lehet kétség afelől, hogy dolgozó osztályotok a Kommunista Párt vezetésével sikerről sikerre fog haladni és az ötéves tervet a megállapított időn belül fogjátok teljesíteni. Engedjétek meg, hogy a bolgái munkásosztály nevében a legjobb sikereket kívánjam Éljen Csehszlovákia munkásosztálya, forradalmi szakszervezeti mozgalma, élén annak elnökével, A. Zápo» tocký elvtárssal és Csehszlovákia új embereivel — az élmunkásokkal! Éljen a Csehszlovákiai Kommunista Párt, annak elnöke, a Csehszlovák Köztáraság elnöke, Klement Gottwald elvtárs! Éljen a testvéri szövetség a bulgáriai és csehszlovákiai dolgozó osztály között! Éljen a nemzetközi munkásegység és a szakszervezeti világszövetség! Éljen a hatalmas és nagy Szovjetúnió, közös felszabadítónk és védelmezőnk! Éljen az egész haladó emberiség vezetője és tanítója, a béke nagy alkotója, Sztálitl Ambró Bosál elvtárs beszéde Elvtársaki A számKivetésben élő spanyol munkások szövetsége nevében a spanyol munkásosztály szívélyes üdvözletét tolmácsolom. Amint tudjátok oly nemzet vagyunk, amely 13 éve már fasiszta rendszer brutális zsarnoksága alatt él. A nácizmus és a fasizmus kényszerítette ezt ránk. A rendszernek, amelyben élünk, főtörvényei a nyomor, a koncentrációs tábor, a terror és a gyilkosság. De Spanyolország munkásosztálya hű maradt hivatásához, történelmi rendeltetéséhez A zsarnok előtt sohasem hajolt meg, de nem is fog meghajolni. Napról napra fokozódik gyűlölete és ellenséges érzelme a rezsimmel szemben Az akadályoKkal szemben, amelyekke' útjában találkozik, a harc legkülönbözőbb formáit érvényesíti és használja. A spanyol nép elítéli Franco áruló egyezményeit, amelyekkel eladja Spanyolországot az imperialisták háborús tervei eszközéül és az országot egyetlen hatalmas repülőtérré kivánja átalakítani az északameriKai háborús tervek érdekében. Ha az imperialisták háborús politikája új háborút robbantana ki, a spanyol nép tudja mi a kötelessége, hogy kell azt majd a szabadság és függetlenség háborújává változtatnia. Sohasem menne leghűségesebb és ténylegec barátai ellen. A spanyol nép tudja, hogy harcában nincsen egyedül. Érzi a Szovjetúnió nagyszerű sikereit, amelyekkel győzedelmesen halad a "Kommunizmus felé, serkentik a népi demokratikus országok nagy sikerei, mely országuk útjukon a szocializmus felé új független boldog nemzetek építményét valósítják meg. Összes sikereitek a mi sikereink is, mert bennünket közelebb visznek a győzelemhez. VisszaemléKezve a spanyol nép nagy és szeretett vezetőnőjének, Dolores Ibarrurinak, akit ti „La Pasionaria" neven ismertek, dicső jelszavára, az imperialisták háborús terveire elmondhatjuk, „NO PASARAN" („nem törnek keresztül"), mert útjukban állnak a békét szerető népek, a népi demokratikus államok, élükön a Szovjetúnióval. Ütjukban állnan a demokráciának és a. haladásnak erői, a munkásosztály előcsapatával, amelyet a nagy vezér, Sztálin elvtárs vezet. Elvtársak! « Felhasználom ezt az alkalmat, hogy néktek a spanyol munkások szövetsége nevében szolidaritásotokért, amellyel a spanyol dolgozó nép irányában viseltettek, köszönetet mondjak. A spanyol munkásosztály mély megilletődéssel és reménnyel tekint azokra, awik az internacionalizmus és a nemzetközi szolidaritás kitűzött zászlaját tartják. Éljen a népi demokratikus csehszlovák köztársasági ' Éljen nemcsak a ti, de minden népek javának érdekében a ti nagy elnökötök, Klement Gottwald elvtárs! Éljen a munkásosztály nemzetközi szolidaritása! Éljen a Szovjetúnió és az ő nagy vezére, a nemzetek tanítója, Sztálin generalisszimusz! P. Lebrun elvtárs beszéde Elnök ú', miniszter urak, drága elvtársak! A kapitalista államok munkásosztályának képviselőin mély megilletődés vesz erőt, hogy résztvehetnek egy olyan szaKSzervezeti munkakonferencián, amely tárgyalási programjából kirekesztette a munkanélküliség, a szabadság és a szociális biztosítás kérdését, mert ezek már megoldást nyertek. Egy olyan kongresszuson, amely alapgondoskodásának céljául a termelés és a termelékenység emelését, a teljesítmények növelését tűzheti ki. Oly kongresszuson, amelyet annak megkezdésekor a Köztársaság legmagasabb személyisége üdvözöl, akit a nemzet minden gazdasági, szociális és politikai ereje támogat. Jaques Marion elvtárs és én egész szívemből köszönöm testvéri meghívástokat és a felejthetetlen fogadtatást. Mi a CGT, valamint Franciaország dolgozóinak forró üdvözletét hozzuk. Ha már megadatott az a tisztelet, hogy felszólalhatunk ezen a kongresszuson, kötelességemnek tartom megemlékezni történelmünk tragikus lapjairól, amelyek mindKét ország számára közösek és amelyek országunk törtetelmének szégyenteljes oldalai — a müncheni kapituláció, az árulás. Ezekre és következményeire való viszszaemlékezést nem töröltük ki szivünkből, amint az nem töröltetett ki a tiétekből sem. Azzal igyekeztünK ezt a szégyenfoltot lemosni, hogy minden erőnkből harcoltunk a nácista betolakodók ellen. A szabadság, a bé"ke táborának oldalán, oldalatokon harcolva folytatjuk ezt az igyekezetünket. Esküszünk, hogy sohasem fogunk háborút viselni a Csehszlovák Köztár saság, a népi demokráciák és a Szovjetúnió ellen. És jól tudjuk, hogy nem bírjuk véglegesen lemosni München szégyenteljes foltját, de a demokratikus Franciaország jövőjét sem tudjuk biztosítani, (amely teljes mértékben méltó lesz dicső forradalmi múltjához) csak azzal, hogy benneteket Követni fogunk a népi demokrácia és a szocializmus építésének útján, amely egyben a tartós béke és a nemzetek közötti barátság útja. Ha mostanáig nem tudtunk erre az útra lépni, ennek' az oka az, hogy felszabadulásunk más körülmények- között történt, hogy bennünket a nyugati kapitalisták országaiból jöttek és nem Kelet felől felszabadítani és így nem tudtunk véglegesen leszámolni a szociális elmaradottsággal és a nemzeti árulással. Több mint két éve egész életünket, politikánkat a Marshall-terv uraija, az angolszász imperialisták tervei. Mit hoztak e tervek számunkra? Azt, ami ellen a francia dolgozó felkelt. Az árak emelkedését. a trösztök hasznát, az újjáépítés szabotálását, a mezőgazdaság krízisét, a munkanélküliség növeKedését, á fegyverkezés politikáját, háborús előkészületeket és pénzügyi deficitet. A francia dolgozók nem szűntek meg harcolni e politika ellen, a sztrájkok százai és ezrei bizonyítják ezt. A november 2-i általános sztrájk sikere szélesebb akciók lehetőségét biztosítja és határozottabb sikerek elérését. Három fnonton harco'unk: a dolgozók követelményeiért, a munkanélküliség ellen és a békéért. Állhatatosan harcoluhk és bizalommal A kormányválsáogk igazolják, hogy harcunk nem sikertelen és a sikerhez megvannak a reményeink Harcaink bennünket véglegesen besoroztak a béke és a demokrácia táborába, az egész világ dolgozóinak, a győzőknek táborába. Köszönjük néktek elvtársak, hogy tanulhattunk a ti nagyszerű kongreszszusotoktól, köszönjük a bizalmat és az erőt, amelyet kemény harcaink erősítésére itt merítettünk, köszönjük a tanulságot, amit itt nyertünk, a nemzetgazdaság megszervezése és a szocializmus felépítése dolgában, amelyet erős akarattal és reménnyel mihamarább fogunk saját hazánkban megvalósítani. „Megígértem, hogy Tito tervének megvalósításán fogok dolgozni" ísmertárgyaígy ír: A bolgár sajtó részletesen tette Kosztov val'omását. A Rabotnicseszko Gyelo a Iásról közölt tudósításában .Kosztov nem mer szembenézni a tárgyaláson jelenlévő dolgozókkal, akik eden bűnös összeesküvést szervezett. Miután bevallotta szovjetellenes és nacionalista tevékenységét, megkísérli, hogy letagadja azt, amit sajátkezűleg megírt vallomásában a vizsgálati fogság alatt bevallott. Kitérő válaszokat ad az elnök és az ügyész kérdéseire, de amikor megdönthetetlen bizonyítékokat sorolnak fe. előtte, zavarbajön és belezavarodik saját szavaiba. Kosztov zavara, ingadozása és ügyetlen tagadása a legjobb bizonyítéka annak, hogy hazudik. Zavara akkor ütközik ki legjobban, amikor igyekszik „megmagyarázni", hogyan menekült meg egyedül a kivégzéstől a Központi Vezetőség letartóztatott tagjai közül. Elnök: Mi volt Ön a Pártban? Kosztov: A Központi Vezetőség tagja voltam. — vallotta Kosztov a teremben), rossz egészségi állapotomat és ideológiai zűrzavaromat. Elnök: Volt-e társai között olyan, akiket — noha nehezebb családi he.yzetük volt, mégis halálra ítéltek? Kosztov: Volt. Elnök: És ezt mivel magyarázza? Kosztov: Mladenov ezredes, a bíróság elnöke kijelentette előttem, hogy a számomra eredetileg tervbevett halálos ítéletet nem a rendőrség előtt tanúsított jó magatartásom miatt, hanem a hadügyminisztertől kapott parancsra vá.toztatták meg. E'nök: A hadügyminisztertől? Kosztov: Mladenov, a bíróság elnöke azt mondta, hogy a hadügyminiszter magához hívatta és megkérdezte, hány halálos ítéletet fognak hozni. Nyolc, vagy kilenc íté'et volt tervbevéve. A hadügyminiszter erre megkérdezte, hogy kiket ítélnek halálra, mire Mladenov felsorolta a neveket. Amikor a hetedik névhez, vagyis az én nevemhez ért, a hadügyminiszter félbeszakította, hogy a hetedik névI tő,, azaz Trajcso Kosztovtól kezdve.. Elnök: A többi letartóztatott milyen funkciót töltött be a Pártban? Kosztov: A letartóztatottak között vo.tak a Központi Vezetőség tagjai, voltak instruktorok és mások. Elnök: Mindezeket önnel együtt állították bíróság elé? Kosztov: Igen Elnök: Hogyan ítélték el társait? Kosztov: Halálra ítélték őket engem pedig, miután bűnösnek mondtak ki abban, hogy a Központi Vezetőség legtevékenyebb tagja voltam ... Elnök: Maga — úgy emlékszem — az imént azt mondta, hogy titkára volt. Kosztov: Akkor nem volt szó titkárró,. csupán arról, hogy a Központi Vezetőség egyik legtevékenyebb tagja voltam. Elnök: Önt tartották a legtevékenpebb tagnak? Kosztov: A Központi Vezetőség egyik legtevékenyebb tagjának. Elnök: Na és a többit, hogy ítélték el? Kosztov: A többit halálra ítélték és ki is végezték. Nálam és Maszlarovnál enyhítő körülményeket vettek tekintetbe és a halálos ítéletet életfogytiglani fegyházra változtatták. Elnök. Mit vettek enyhítő körülményeknek? Kosztov: Enyhítő körülménynek vették családi helyzetemet (derültség Elnök: Tudja-e kérem, ki járt közben az akkori hadügyminiszternél az ön érdekében? Kosztov: A hadügyminiszter kijelentete, hogy felsőbb parancsra, vagyis Borisz cár parancsára történt. Elnök: Meg tudná-e magyarázni, minek köszönheti a cár ily nagy gondoskodását? Kosztov: Efelől nem érdeklődtem. (Derültség a teremben). Senkitől sem érdeklődtem. Elnök: Feltesszük, tehát a kérdést, miért tanúsított a cár olyan rendkívül nagy gondoskodást? Ügyész: A kivégzettek között volt-e olyan, aki „ártatlanabb" volt Önnél? Kosztov: Volt. Ügyész: Mindenki előtt világos, hogy miért változtatta meg Borisz cár Kosztov halálos ítéletét. Azért, mert Kosztov az angol kémszolgálat régen beszervezett ügynöke volt. Ezután az ügyész kérelmére a bíróság fe,olvasta Kosztov sajátkezűleg irt terjedelmes vallomását, melyet ez év október 27-én tett. Kosztov vallomása —, melyet kivonatosan ismertetünk — e szavakkal kezdődik: „Elismerem, hogy 1942 májusától, amikor az illegális Kommunista Párt Központi Vezetősége letartóztatásával kapcsolatban folytatott rendőrségi nyomozás során Gusev, a bolgár fasiszta pW.itikai remdőfrség osztályfőnöke útján bevontak az angol titkos szolgálat mnukájába — letartóztatásom napjáig. 1949 júniusáig angol feladatokat teljesítettem. Elismerem, hogy 1944 novemberétől kezdve az utóbbi időkig bűnös kapcsolatot tartottam fenn Titoval és legközelebbi környezetével. Közös tevékenységünk abban állott, hogy Titonak Jugoszláviában, nekem pedig Bulgáriában kellett volna megvalósítani azt a politikát, amely országainknak a Szovjetúniótól való elszakítását és az angol-amerikai tömbhöz való kapcsolását szolgálja". Sajátkezűleg írt vallomása további részében Kosztov beismerte, hogy poiitikai eltévelyedése 1930-ban kezdődött. Részletesen ismertette „baloldali szektáns", trockista tevékenységét, kapcsolatait a különböző trockistákkal, köztük Joszip Broz Tito (Walter) jugoszláv emigránssal. Beszámolt arról, hogyan szervezték be a bolgár rendőrség besúgójává. Majd felszabadulás utáni tevékenységéről vallott. A többi között a következőket írta Kardeljjel 1944 november végén történt találkozásáról: „Beszélgetésünk során Kardelj bizalmasan közölte, hogy az angolok s az amerikaiak azzai a feltétellel támogatták a háború ideje alatt fegyverre, és lőszerrel a jugoszláv partizánokat, hogy a háború befejezése után Tito távol tartja majd Jugoszláviát a Szovjetúniótól és nem engedi meg a Szovjetúniónak, hogy befolyását érvényesíthesse Jugoszláviában és az egész Balkánon. Kardelj szavai szerint az angolok és az amerikaiak szilárdan elhatározták, hogy semmiesetre sem engedik elszakítani a nyugati tömbtől azokat az országokat, amelyeket a Szovjet Hadsereg szabadított fel Ebben Tito és az angolok, valamint az amerikaiak még a háború alatt megegyeztek. Ezenkívül Kardlej hozzáfűzte: amenynyiben Jugoszlávia is a Szovjetúnió követi, az annyit jelent, hogy Jugoszlávia a szocializmus építésének útjára lép, ami természetesen nem felel meg az angolok és amerikaik érdekeinek. Kardeljjel folytatott megbeszélések során — Kosztov vallomása szerint — szóba került Bulgária • csatlakozása Jugoszláviához. Kardelj kifejtette, azért küldték őt Kosztovhoz, hogy erről a mindkét ország számára „igen fontos és süigős" kérdésről tárgyaljon és hogy Kosztov beleegyezését megkapja. ..Kérdéseimre — folytatta Kosztov vallomásában —, hogyan képzeli el Kardelj Bulgária és Jugoszlávia szövetségének megvalósítását a gyakorlatban. Kard.ej kijelentette, hogy Tito és a jugoszláv vezetőség véleménye szerint Bulgáriának hetedik köztársaságként kellene Jugoszláviához csatlakoznia. A bolgár hadsereget Tito fennhatósága alá helyeznék ... Kardelj szavaiból úgy vettem ki, hogy Jugoszlávia teljesen el akarja nyelni Bulgáriát, hogy így könnyebben e,szakíthassa Jugoszláviával együtt a Szovjetúniótól és a nyugati országok tömbjéhez csatolja". „Kijelentem Kardelj előtt — vallja Kosztov —, hogy, azonosítom magamat Tito elgondolásával és elfogadom ajánlatát, minthogy mindez az én meggyőződésemnek is megfelel. Megígértem, hogy Tito tervének megvalósításán fogok dolgozni". Vallomásában ehhez még hozzátette Kosztov, hogy Kardé,

j ajánlatának elfogadásában saját számításai is közrejátszottak. 1