Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-16 / 210. szám, péntek

1949 december 13 UJSZ0\ A szovjet értelmiség a népet szolgálja A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a világ egyhatodán megalapozta a legdemokratikusabb és leghaladószellemübb állami és társadalmi berendezést — a szocializmust. A szocialista rendszer korlátlan lehetőségeket nyitott a nemzetgazdaság és a kultúra terén a népnek, mely kimeríthetetlen forrásává vált a szovjet állam erejének. V. J. Lenin 1919-ben egyik beszédében jellemezte a szovjet kultúra fejlődésének hatalmas lehetőségeit: Azelőtt az emberi ész, az emberi alkotóerő és tehetség csak azért teremtett, hogy egyeseknek biztosítsa a technika és a kultúra összes vivmányait és a többieket megfossza a legalapvetőbb és legszükségesebb ismeretektől is. Ma már azonban a technika összes csodái, a kultúra összes vívmányai az egész nemzet tulajdonává válnak és mától kezdve már az emberi ész és az emberi tehetség nem lesz az erőszak és a kizsákmányolás eszköze. Tudjuk ezt és kérdezzük, nem érdemes-e e hatalmas történelmi feladatért dolgozni és minden erőnket neki szentelni? Valódi népi értelmiség, mely minden erejét és tudását a haza jólétének szenteli, jött létre a Szovjetúnióban, mint a szovjet állam hatalmas munkája és a Kommunista Párt nevelésének eredménye. A cári Oroszországban csak 91 főiskola volt, 112 ezer hallgatóval. 1928—29-ben a főiskolák száma a forradalom előtti időhöz viszonyítva 152-vel emelkedett. A következő években a főiskolák száma állandóan tovább növekedeti. Igen nagy mértékben emelkedett a közép- és szakiskolák száma is. Már a második vüágháború előtt 13 mülió szovjet polgár közül, akik középiskolai és főiskolai végzettséggel rendelkeztek, 10 millió tudását és végzettségét a szovjet rendszer évei alatt nyerte el. A szakemberek számos kádereinek iskolázása mellett a főiskolákon, középiskolákon és szakiskolákon, továbbá a technikailag képzett értteimiség számára felállított tanfoljW mok mellett iskolákat állítottak fel" 4a gyakorlati üzemi munkások szamára, a szakmunkások számára és pedig egyenesen az üzemekben, gyárakban és bányáknál. A szovjet értelmiség becsülettel teljesítette kötelességét hazájával szemben a honvédelmi háború éveiben is. Munkája, éppen úgy, mint a többi szovjet ember munkája is komolyan hozzájárult az ellenség lelett aratott győzelemhez. Aránytalanul megnőttek a

z értelmiség előtt álló feladatok a háború utáni években, amikor a Szovjetúnió a szocializmus építésének befejező időszakába lépett és a kommunizmus felé való fokozatos átmeneu időszakban. A háború utáni építés óriási tervének megvalósítása a szakembere* igen nagyszámú káderét kívánta meg. A Szovjetunióban ma már több, mint 800 főiskola van és a főiskolások száma, beleszámítva a magántanulókat, több mint egymillió. Ez körülbelül tízszer nagyobb szám, mint a cári Oroszországban volt. A forradalom nagy kultúrvívmánya a főiskolák felállítása és fejlesztése az egyes nemzeti köztársaságokban. Ma már nincs egyetlen egy köztársaság a Szovjetúnióban, amelynek ne volna főiskolája, amely ne nevelné saját lakosainak sorabői a szovjet értelmiség kádereit. A forradalom előtt nem volt a középázsiai köztársaságban egyetlen egy főiskola sem, ma már 79 iskola 55 ezer hallgatójával folytatja ott munkásságát. Olyan országban is, minj amilyen Amerika, mely hatalmas gazdagságot halmozott fel a nemzetek nyomorából és elpusztításából, a főiskolákon nemcsak, hogy nem fejlődik a színvonal, hanem mély válság és hanyatlás korszakát élik át. Különösen sajnálatos állapotban van a marshallizáit országok főiskoláinak színvonala, ahol az hatalmasan hanyatlik és egyre alacsonyabb fokra esik vissza. Elegendő felemlíteni azt a tényt, hogy egyetlen egy európai kapitalista államban — beleszámítva Angliát, Franciaországod és Olaszországot is — sincsen annyi egyetemi hallgató, mint a Szovjetúnió fővárosában, Moszkvában. A Szovjetúniónak hatalmas vívmánya az értelmiségnek a nők soraiból való kinevelése is. A forradalom előtti Oroszországban majdnem egyetlen egy nő sem volt mérnök, nemzetgazdász vagy agronóm. Ma a szovjet iparban már több mint 250 ezer mérnöknő és technikusnö dolgozik. Több mint egymillió nő dolgozik az iskolaügyben. A forradalom előtt Oroszországban csak 2000 orvosnő volt, ma már több mint százezer van. A Szovjetúnióban a tudománynak nincs egyetlen ága sem, amelyben ne dolgoznának nők.. Több mint 23 ezer nő dolgozik a tudományos kutató intézetekben. A szovjet nép joggal büszke tudományos erőire, amelyek állandóan növekszenek. Már ma a tudományos intézetekben és főiskolákon több, mint 150 ezer tudományos munkás dolgozik, köztük a tudomány több, mint tízezer doktora és professzora és körülbelül 30 ezer jelöltje és docentje. A Szovjetunió a tudósok rendelkezésére bocsátott több mint ezer tudományos kutató intézetet. A szovjet kormány minden segítséget megad a tudomány munkásainak és megteremti alkotómunkáik számára a szükséges előfeltételeket. Csak a Szovjetúnióban nyílt meg az értelmiség számára az a lehetőség, hogy nemcsak a kapitalisták gazdagítására alkosson, hanem a. nép számára, hazája számára, a szocialista társadalom kiépítésére. Ez hatalmas lehetőséget nyújt az értelmiség alkotómunkájának kihasználására, alkotó fejlődésére és egyszersmind állandóan pövekvő feladatokat szab ki az értelmiségnek a nép és az állam érdekében. Minél tovább halad a Szovjetúnió a kommunizmus felé vezető úton, annál nagyobb jelentőséggel bír az értelmiség tevékenysége, mely az egész néppel együtt biztosítja az új munkamódszereket az iparban, a mezőgazdaságban és új művészi és irodalmi alkotásokat hoz létre. Soha egyetlen egy országban sem részesült és részesül oly nagy támogatásban az értelmiség az állam és a nép részéről, mint a Szovjetúnióban. A tudomány, az irodalom és a művészet munkásait, a mérnököket, orvosokat, pedagógusokat nemzetgazdásokat, jogászokat, agroi nómokat az egész nép szeretete és | figyelme övezi. Anna Váčkov a, a munka hőse közelről Reggel félnyolc az Iparpalota csarnokában. Az első delegátusok érkeznek. Én is elfoglalom helyemet és folyóiratok nézegetésébe fogok. Érdeklődéssel nézem az Uj Szó friss számát, melyet az asztalfelelös elvtárs nyom a kezembe. Látom, hogy a magyar delegáció tagjai is éppen most kapták meg. Harsány prágai csatakiáltás zavar meg a sajtóanyag emésztésében: ' — Andulo, pfece ty jsi? Az „Andulo" becenévvel tisztelt, öntudatos mozgású fiatal elvtársnő Anna Vacková, a legjobb csehszlovák élmunkások egyike a broumovi textilüzemből. A Zemedelské Noviny rokonszenves szerkesztője mutat be neki. Egy kicsit zavarban vagyok, de hisz ez természetes, Vacková elvtársnő ma a magasabb termelés felé vezető új úton a haladás jelképe, már ' nemcsak élmunkásnő, ennél sokkal több. De Vacková elvtársnő már nem kezdő interjúanyag. Vidáman moso. lyog és kérdezés nélkül kezdi: — Helej, Uj Szó, te biztosan azt hiszed, hogy nem ismerem a tj újságotokat. Óriási tévedés. Amikor átmentem a 60 Hrdinára, ti is megemlékeztetek rólam és én ibizony megvallom, kicsit hiú is vagyok — ^kissé bizonytalanul hangzik ez — és kivágtam és eltettem magamnak,. Bár egyetlen szót sem tudok magyarul az Uj Szón kívül. — Nagyon szeretnék már egyszer Szlovákiába is elmenni. Megnézem akkor a magyar elvtársnőket is az apátfalusi textilgyárban. Tegnap a fogadáson Široký elvtárs is hívott Szlovákiába és azt mondta, hogy biztosan szívesen látnak engem, — Ebben én is biztos vagyok, elvtársnő — felelem —, de nézd csak, Kiiment miniszter elvtárs már megérkezett. Az idő múlik és nagyon szeretnék még valamit hallani tőled, ami olvasótáborunkat bizonyára érdekli. — Kérdezz és én felelek. — Mondd, hogyan jöttél arra a gondolatra, hogy több Hrdina géppel dolgozhatsz a minőség rosszabbodása nélkül? — Már régóta figyelem a munkát és láttam, hogy negyedét sem végezzük annak, amit el tudnánk minden különösebb erőfeszítés nélkül végezni. Meg kell, hogy jegyezzem, elvtársam, a Hrdina a legnagyszerűbb automata, ami csak létezik és ami a fő, csehszlovák gyártmány. — No, de mégis, mi adta meg a döntő indítóerőt komoly elhatározásodhoz? — Hollý Iván jött egyszer hozzám, az iparügyi miniszter helyettese és azt mondta nekem: —- Andulo, figyelj ide! Akik itt dolgoztok, teljesítőképességtek húsz százalékát sem adjátok. Milyen kommunisták vagytok ti? — Igaza volt Hollý elvtársnak. Itt kellett valamit tenni, éspedig sürgősen. Ekkor mentem át huszonnyolc gépre. Azóta már hatvannál tartok. — Mosolyogva legyint egyet. — De még ez sem a végleges szám — Hát bizony, Andulo — veszem át a prágai hangnemet —, ez igen rendes dolog. — Elég rendes. De ami ezután következett, az a dolog lényege, mert a termelési költségek magasak és így nem jutunk el az életszínvonal emeléséhez. A normám önkéntes felemelésével egyidejűleg leszállítottam az akkerd-bérkötésemet és csomónként 6 fillérért dolgoztam tovább. Gondolhatod, mi következett erre a gyárban. — El tudom képzelni. — Százával kaptam a névtelen leveleket, de ez mellékes. Harcolni kezdtem és ma már az egész üzem osztatlanul résztvesz az új munkanormák megteremtésében és napról napra jobb eredményeket érünk el. — És a minőség? — adom fel az újabb kérdést. — Vártam ezt a kérdésedet. Hihetetlen, de így van: sokkal jobb, mint azelőtt... — Megmagyaráznád? — A dolog nagyon egyszerű. Embereink aktív részvételével a figyelem a munkára terelődött és ez meghozta a maga gyümölcsét. Szóval, minden a legnagyobb rendben van, csak ... — Csak? — Csak velem van baj. — Ha rádnézek, ez teljesen elképzelhetetlen. — Pedig így van. Lassan kiesek a termelésből. Ilyen funkció, amolyan funkció, politikai iskola, politikai munka. Motorkerékpárommal járom az üzemeket. — Ez nagyon természetes, elvtársnő. Te megmutattad az utat, példád nyomán az országban ezer és ezer élmunkás teremt új normákat és az eredmény már meg is látszik. Több áru a piacon, olcsóbb árak, emelkedik a dolgozók életszínvonala. Tudod, az a véleményem, hogy most ez és csak ez a fontos. — Igen, másra nincs is idő. Még férjbezmenésre sem, pedig ez már hosszabb ideje húzódik. — És ki a választott? — Egy nálam sokkal képzettebb holešovici elvtárs. Talán januárra sikerül egy kis időt szakítanunk erre is. — Sok szerencsét és boldogságot, elvtársnő. — Köszönöm. De még valamit szerettem volna mesélni, ami benneteket, magyarokat biztosan érdekel. — Halljuk! — Rauchová élmunkás elvtársnö Magyarországon volt ä Világifjúsági Kongresszuson. Ellátogatott néhány textilüzembe és néhány nagyon érett és öntudatos magyar munkásnővel ismerkedett meg. Be is állt mingyárt közéjük és dolgozott is egy keveset. Kicserélték a tapasztalatokat Csak az a kár, hogy abban az üzemben még csak félautomata, régi típusú gépek voltak és ezek persze nem képesek olyan teljesítményre, mint a mi nagyszerű Hrdinánk. Megszólalnak a harsonák, jelzik a mai ülésszak kezdetét. Elbúcsúzunk. Távoztában arra kér, hogy adjam át üdvözletét az Uj Szó olvasótáborának. íme, átadom. Horváth László. Az „Oroszlánszívű r U varos A történelmi nevezetességű kis Gori városka, Grúzia csodálatos szépségű kertjei és mérhetetlen kiterjedésű szántóföldjei között, hegy láv"bánál fekszik. Cereteli, a nagy grúz költő „Oroszlánszívű városnak" nevezte: erődje védte Grúziát a Keletről beáramló seregek ellen, amikor a ma nagyszerű aszfaltos műút, amely Batumba vezet, a népek országútaja volt. Gori volt a grúz nép kultúrájának bölcsője is, írók, költők és államférfiak szülővárosa. De legfőbb nevezetessége, hogy itt született a szovjet nép és a világ dolgozóinak nagy vezére, Sztálin. Maxim Gorkij, a mult század végén, 1892-ben járt Goriban és elragadtatással írt a tiszta kis városkáról, fehér mészkőből épült házairól. Azóta megváltozott Gori képe. A valamikori kisváros Grúzia egyik ipari központjává fejlődött. Pedagógiai főiskolája, nagy színháza, modern szállodája, banképülete,' sportstádionja van a 25 ezer lakost számláló Gorinak. Egyre fejlődik Sztálin szülővárosa. A Kura-folyó márvánnyal díszített rakpartot kap, a folyó mellett olyan szövő- és fonógyár épül, amely évente 17.5 millió méter szövetet termel. Külön kórháza, nagy áruháza lesz az ipari negyednek. Sok nevezetessége van tehát a városnak, mégis, akik ellátogatnak ide —i és nagyon sokan utaznak Goriba — elsősorban egy egyeszerüen berendezett kis házacskát keresnek fel. Csupán két szobából áll és mégis minden szovjet ember nagyon megbecsüli. E házban született Sztálin. A védőfal, amely körülveszi a szovjet népek vezérének szülőházát, gránitból és márványból készült, de a kis ház berendezése pontosan olyan, amilyen Sztálin születése napján volt. A szoba közepén ebédlőasztal áll, körülötte támlanélküli, fából készült székek és az asztalon ugyanaz az agyagkorsó, melybqj, valamikor Sztálin anyja öntött vizet fia poharába. A szülőház mellett szép, nagy épület: a múzeum. Ebben gyűjtötték össze a szovjet nép vezérére vonatkozó történelmi emléktárgyakat és dokumentumokat. A Szojvetúnió minden részéből a dolgozók ezrei, katonák és diákok tömegei zarándokolnak Goribe, hogy megnézzék a helyet, ahol Sztálin született és ifjúkorát töltötte, hogy megszemléljék a Sztálin-múzeumot és erőt merítsenek a látottak alapján ahhoz a nagy építő munkához, amelynek minden szovjet ember részese. 05 Útmutatás földműveseinknek A szarvasmarhatenyésztés fejlesztésének a törzsállatok gondos kiválasztása mellett a második főfeltétele a jó szülőktől származó, jó tulajdonságokat örökölt növendékállatok okszerő felnevelése. Hogy jó tehenet nevelhessünk, a gondozatnak, okszerű etetésnek és nevelésnek már a borjú megszületésével kell kezdődnie. Ha ezt nem tartjuk szem előtt és elhanyagoljuk, jól fejlett, jó tejelő tehenet sohasem fogunk tudni nevelni. Minél fiatalabb az állat, annál nagyobb növekedési és jobb a takarmányértékesítő képessége. A fiatal állatot tehát nem szabad koplaltatni, mert a korosodással a növekedési képesség fokozatosan csökken és a fiatal korban gyenge tartás folytán elmaradó fejlődés később már nem pótolható. Hogy a helyes borjúnevelésről ismereteink teljesek legyenek, kezdjük el a kisborjú megszületésével. Az újszülött borjú köldökzsinórját azonnal fertőtleníteni kell, mert ennek elhanyagolása súlyos köldökgyulladást okoz s az ilyen köldökgyulladásban szenvedő kisborjú, ha nem is hull el, de a következmények sokszor egész életére káros kihatással vannak. Szájának és orrának kitisztítása után a borjú mielőbbi leszárításáról kell gondoskodni. Az újszülött igen nagy melegről (38—39 fok) s a legjobban védett helyről kerül nedvesen a külvilágra és száradás közben még fokozódik a lehűlése s vele együtt a meghűlés veszedelme, ezért mielőbb le kell szárítani. Rendes körülmények között az anya gondoskodik* magzata megszárításáról azáltal, hogy lenyalja róla a magzat víz maradványait és a magzatmázt, de az anya durva nyelvének dörzsölésével elősegíti a kisborjú bőré-ben a vérkeringés élénkítését is. A lenyalást az anyának ízletesebbé szokták tenni azáltal, hogy az újszülöttet korpával behintik. Korpa helyett sok helyen sóval szokták behinteni, ez azonban nem helyes, mert a só elolvadása közben sok meleget von el a kisborjútól s ha testén horzsolások vannak, ami valószínű az ellés következtében, úgy ide jutva fájdalmasan csíp. Sok esetben, főképp mikor az ellés nehezen megy és hosszú ideig tart, az anya nagy kimerültsége miatt nem nyalja le újszülöttjét. Ilyenkor puha ruhával szárazra kell törülni. Ha az istálló nagyon hideg, akkor a bő almon kívül az újszülöttet még le is kell takarni, de hagyjuk az anya mellett, mert annak testmelege melegen tartja az ő testét is. Az első szoptatás előtt a tőgyet meg kell mosni és néhány kifejt tejsugárral a csecsbimbóban levő piszkot el kell távolítani. Az első héten annyiszor hagyjuk szopni a borjút, ahányszor akar, de legalább ötször naponta. A második és harmadik héten legjobb, ha négyszer szopik a borjú, háromhetes kortól kezdve háromszor szoptassuk naponta. A borjú mindig annyi tejet szopjon, amennyi neki jólesik. Nem szabad a borjút jóllakás előtt a tehén alól elzavarni. A borjúnak háromhetes kortól kezdve adni kell minél jobb minőségű rétiszénát, sarlószénát vagy fiatalon kaszált s idejében jól betakarított lucerna- vagy lóhereszénát, zab, árpa és kevés kukoricaszemből összeállított abrakkeveréket, hogy abból tetszés szerint szedegessen s minél fiatalabb korban kezdje megszokni és megszeretni a takarmányokat. S ha ezt sikerült elérnünk, az elválasztást könnyen, minden nagyobb megrázkódtatás nélkül fogja a borjú elviselni. Ezért a borjúkat csak akkor szabad elválasztani, ha már jól megtanultak enni. Az üszőborjúkat 3—3 és félhónapos korukig szoptatjuk. A helyesen tartott és takarmányozott üszőborjú erre az időre eléri a 170— 180 kg-os súlyt. A bikaborjút, melyet tenyészállatnak szánunk, 4 hónapig szoptatjuk, hogy súlyban elérje a 200 kg-ot. Az elválasztásnak nem szabad máról holnapra történnie, fokozatosan kell végrehajtani, hogy a borjú a tej elvonást ne érezze meg és ne soványodjon le. Ezért az elválasztás köze'edésével a szoptatások napi számát csökkentjük s a borjúkat több és több takarmányféle fogyasztására szoktatjuk. Az 5—6 hetes borjúval, hogy a borjúnevelés olcsóbb legyen, lefölözött tejet itatunk. Persze a lefölözött tej itatására is lassan fokozatosan kell áttérni, naponta teljesértékü tej egyegy literje helyett ugyanannyi lefölözött tejet kell adni. Az elválasztott borjúkat jól kell takarmányozni, hogy gyors íejlődőképességűket jól kihasználjuk. Az elválasztott üszőborjúnak naponta 2 kg, a bikaborjúnak 3—3 l/

2 kg abrakkeveréket és jóllakásig elegendő mennyiségű szénafélét kell adni, emellett gondoskodnunk kell, hogy szabad levegőn és napon mozoghassanak. Elválasztott borjút nem lehet, illetve nem szabad szalmán, tőzegen és kukoricakóron tartani, mert ezektől a borjú csak nagy lógóhasat kap, szőre megnő mint a medvéé, a nagy csüngőhas lehúzza és hajlottá teszi a hátgerincet, az állat lesoványodik, csontjai fejletlenek maiadnak, elveszti formáját s az embernek megesik a szíve, mikor ilyen nagyszőríi, megcsünt szerencsétlen borjút lát, amint a kukorica kóróval küzd, hogy tehénnek is beillő nagy bendőjét teletömje. Az üszőborjút általában T (egy) éves korig abrakoljuk, amíg gyorsan fejlődik, ezután a napi 3—4 kg széna mellett má? olcsóbb takarmányra fogjuk, répáspolyva, szalma, kukoricaszár, most már a jól kifejlett szervezetnek elegendő tápot szolgáltat ez is. A jól fejlett üszőt kétéves korban bika alá bocsátjuk Feltétlenül kerülni kell az üszők időelőtti befolyatását, mert nem tudnak kellően kifej'ődni és kistestű fejletlen tehenekké lesznek. Állattenyésztésünket, tehéntartásunkat is csak úgy tudjuk jövedelmezővé tenni, ha kiváló termelőképességű, jó takarmányértékesítő, gyorsan fejlődő, edzett, egészséges, értékes állatokat tartunk és tenyésztünk. Dr. B. J.