Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-16 / 210. szám, péntek

1949 december 16 UJSZÖ Kliment miniszter beszéde az Ossz-szakszervezeti kongresszuson Zápotocký elvtárs nagy beszéde a bölcsesség forrása, mindnyájunk munkája, egész népünk munkái számára. Ez a gazda ünnepi beszéde volt a forradalmi szakszervezeti mozgalom tagjaihoz és köztársaságunk egész népéhez arról, hogyan harcoltunk és dolgoztunk, milyen nagy eredményeket értünk el és mit kell még elérnünk, hogyan kell megjavítanunk munkánkat, hogy még sikeresebben teljesítsük az ötéves terv feladatait. Sikeresen fejezzük be a Gottwaldféle ötéves terv első évét és kezdjük meg a második évet. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez döntő év lesz az ötéves terv számára és ettől függ leginkább, hogy mennyivel előbb teljesítjük ötéves tervünket. Igen, így van ez! Az ötéves terv első évében meg kell mutatnunk, menynyire tudtuk kiegészíteni energiaforrásainkat, kiépíteni és tökéletesíteni villanytelepeinket és új kohóberendezéseinket, mennyire vagyunk képesek mozgósítani és kihasználni a termelési és munkaerő tartalékokat, amelyek még találhatók üzemeinkben és termelésünkben. Élmunkásmozgalmunk sikerei és fejlődése, befektetéseink állományának gyarapodása azon megállapítások ellenére, hogy mily elégtelenül használjuk ki termelési berendezésünket, mutatják, hogy sikeresen teljesíthetjük a ránkeső feladatokat. Aztán sikereinkhez, amelyeket az első ötéves tervben elértünk,, újak. sokkal nagyobbak és jelentőségteljesebbek sorakozhatnának. Nekünk ezekre a sikerekre a szocializmus építésénél és felépítésénél szükségünk is van éspedig annak ellenére, hogy már az ötéves terv első évében sikeres eredményeket értünk el ezer és ezer üzemben, sőt egész termelési ágakban egészben véve hamarább teljesítjük a tervet. Némely kötelezettséget azonban nem teljesítettünk és sok mindenben még hiány és szükség mutatkozik. Azért mutatkozik hiány, mert a mi termelésünk növekszik és jobban termelni és a termelést megszervezni most tanulunk. Nemkevésbé hozzájárul ehhez lakosságunk életszínvonalának rendszeres emelkedése. Igy pl. a nyári hónapokban nagy cementfölöslegünk volt és most decemberben néhányezer tonna hiány állt be a cementben. Gyorsabban építünk és megtanultunk jobban építeni, habár itt még nagyobb javulást kell elérnünk. A kötőgépes elvtársnők, akik itt jelen vannak a kongresszuson, azon panaszkodtak, hogy nincs elegendő kötőtűjük. Orvosaink pedig arról panaszkodnak, hogy nincs sebésztűjük és jó injekcióstűjük és hogy sok-sok egyéb orvosi műszer és eszköz hiányzik. Ezer és ezer elektromotort gyártunk, sokkal többet, mint bármikor ezelőtt, ezer és ezer tonna csövet, nemesített acélt, kohóanyagot, a különböző textilanyagok tíz és tízmillió méter mennyiségeit s mindamellett a szükséglet egyre nagyobb. Ezti az állapotot jelentősen meg lehet javítani. És ezt meg is kell tennünk. Tökéletesítenünk kell a termelést, meg kell tanulnunk leküzdeni a nehézségeket és megbirkózni a technikai és egyéb problémákkal. Az ehhez vezető út ismeretes. Ezen az úton halad a Szovjetúnió és ezt az útat mutatta neki a nagy Sztálin már 14 évvel ezelőtt, 1935 november 17-én, amikor beszélt • a termelőképesség olyan emelésének fontosságáról, amely megelőzné a kapitalista orzságok termelőképességét. Ez a tanítás egyebektől eltekintve főleg most bír teljes jogosultsággal. Egészbenvéve és részletekben is túlhaladtuk a háború előtti 1937-es év termelésének és termelőképességének színvonalát és az előtt a feladat előtt állunk, hogy biztosítsuk a hatalmas további fellendülést. Ezt a feladatot teljesítjük. Ennek biztosítéka a mi élmunkás mozgalmunk, amelynek számára nekünk, egyesült szakszervezetieknek, kell előkészíteni és teljesen megnyitn; az utat és szabad utat biztosítani a nagy fejlődés és fellendülés felé. Ezért ki kell küszöbölnünk minden akadályt, amely ennek útjában állhatna. Igen sok ilyen akadály van. Az egyiknek közülük, a legfőbbnek és legdöntőbbnek az oka abban rejlik, hogy az üzemi csoportjaink, azaz az összes munkások, mesterek, mérnökök és igazgatók képtelenek bírálattal elismerni a még aránylag jelentős hiányainkat és gyakran azzal az ürüggyel mellőzik, hogv nálunk az üzemünkben, a csoportunkban már minden a legnagyobb rendben van Megvetéssel és gúnyos mosollyal siklanak el gyakran azok felett a szemrehányások felett, amelyek pl. rámutatnak a belső tartalékra, amely nem volt még kihasználva, vagy más, a termelés számára jelentős lehetőségekre, amelyek figyelmen kívül maradnak. Leggyakrabban azzal az ellenvetéssel állnak elő, hogy minden a legnagyobb mértékben ki van használva és hogy a termelékenység emelésére való bármilyen törekvés és a termelési berendezés nagyobb kihasználására való törekvés is ki van zárva. Csak ha szinte kézenfogva odavezetik őket a helyszínre, ahol a tartalékok előfordulnak (éspedig külön megemlítem nehéz gépiparunk és kohóink átvizsgálását, mint pl. a vitkovicei vasműveket) ismerik el, hogy az 1950-es évre szóló termelési terv feladatait teljesíteni lehet a munkaerők számának emelése nélkül is, habár eze'.pt ezt a lehetőséget határozottan tagadták és visszautasították. Kihasználni a szocialista tartalékokat Abban a meggyőződésünkben, hogy kritikusan soria kell venni az öszszes üzemeket, az egész ipart és általában egész nemzetgazdaságunkat és átvizsgálni az összes tartalékokat, újra megerősít minket az a hír, amelyet az Izvestija „A szocialista tartalékokat jobban ki kell használni" című cikkében ez év november 22-én közölt. Ott az áll, hogy a Szovjetúnió iparában — amely sokkai magasabb színvonalon dolgozik, mint az 1950es évre szóló terv feltételezte és amely hatalmas sikereket ért el főleg és csakis azért, hogy a dolgozó emberek milliói bolsevista módra megvalósították Sztálin elvtárs jelszavát: elsajátítani a legapróbb részletekig a termelés művészetét, technikáját és pénzügyi ekonómiai oldalát is — nemrégen a moszkvai üzemek 88 igazgatója azzal a javaslattal állt elő, hogy a nagyobb figyelmet szenteljenek az alapvető termelési eszközök és nyersanyagok kihasználásának. Ők is abból az előfeltételből indultak ki, hogy még igen nagy tartalékok léteznek a termelés további emelkedése számára és a termelési költségek csökkentésére. Azok a kiszámított tények, amelyekre rájöttek és amelyekről írnak ezek az üzemi igazgatók és gyárigazgatók Sztálin elvtársnak, azt mutatják, hogy a termelési teret, a termelési épületeket és a gyárak berendezéseit Moszkva városában és a moszkvai kerületben jobban ki lehet használni, legkevesebb 300—400 ezer négyzetméterrel. Ilyen tartalékot találtak a gondos vizsgálat folyamán, amely az alaptermelőeszközök kihasználására vonatkozott, ezek az igazgatók munkatársaikkal együtt azokban az üzemekben, amelyben a negyedik sztálini ötéves terv fejeződik be. Mily messze vagyunk mi mögöttük, akiknek ez a példa hasznunkra kell, hogy váljék, hogy teljes elszántsággal induljunk neki az összes termelési lehetőségek jobb és tökéletesebb kihasználásának és a gazdaságosság emelésének. Ezzel természetesen összefügg az a törekvés is, hogy be kell vezetnünk a helyes technikai-gazdasági normákat. A mi mostani normáinkat kevés kivétellel nem tekinthetjük jóknak. Ha az utóbbi időben gyakran halljuk és olvassuk is azt, hogy az eddigi normákat megszigorítják és ebben jól haladunk előre, egészbenvéve az eddigi állapot olyan, hogy eddig még érvényben van az úgynevezett elismert akkordteljesítmény, emely elismert normaként érvényes. Azonban ettől a múltból származó állapottól, amely fékezte a termelékenység fejlődését, a lehető leggyorsabban meg kell szabadulnunk. Az az állítás, hogy üzemeinkben már nincsenek ilyen viszonvok, nem felel meg a valóságnak. Üzemeinkben még állandóan tartja magát az a tudatalatti törekvés, hogy ameddig csak lehet, meg kell maradni a lágy normáknál, amelyek még bizonyos tartalékot jelentenek és az előnyös kereseti lehetőségeknél, tekintet nélkül arra, hogy az a termelést lassítja, hogy megköti fejlődését és hogy ez egészben véve nagy károkat okoz. Ez szerencsétlen jelenség, amelynek gyökere még a múltba nyúlik vissza. Ez ellen napról napra állandóan harcolni kell és be kell bizonyítani, meg kell mutatni az összes tagoknak, hogy a rossz norma mennyire feltartóztatja és lassítja a termelést és megköt; a munka termelékenységének emelke dését. Több géppel — jobb munkát A normák bevezetése összefügg a több gépen végzett munkával is< Visszatérhetetlenül a múlté azok a kezdeményezések, amelyekkel a szakszervezetek megakadályozták, hogy a munkások több gépen dolgozzanak. Hogyha a múltban helyes volt az, ha a munkás csak egy vagy pedig a lehető legkisebb számú gépen dolgozott, hogy ilymódon csökkentse a kapitalisták hasznát, amely a gépi és a gépesített termelésből való haszonmerítésből halmozódott fel, de a mostani időben, amikor a szocializmust építjük, amikor az ötéves gazdasági terv első évét sikeresen befejezzük és amikor készülünk a második év sikeres megkezdésére és minden erőnket a szocializmus gyors és sikeres felépítésére összpontosítjuk, arra kell a figyelmünket összpontosítanunk, hogy a legalkalmasabb mértékben kezdjük meg a munkát több gépnél és ilymódon a munkaerők megtakarítását is elérjük. Igaz az, hogy már sok üzemben és sok termelési ágban megvalósítottuk ezt és hogy a több gépen való munkára áttértünk, de még távolról sem értünk el olyan haladást, hogy ebben az irányban a múltból ránknehezedő terhek elleni harcot befejezettnek tekinthessük. Üzemeinkben még sok helyen nem gondolkoznak és nem járnak el ily módon. Összpontosított erőmegfeszítéssel ezt az állapotot megváltoztathatjuk és sikert érhetünk el. Saját példánkra támaszkodhatunk. Gyönyörű példaként állnak előttünk textilipari élmunkásnőink, akik 60—80 önműködő gépen dolgoznak, mások egyre több szövőgépre térnek át és az előző állapottal szemben annak kétszeres, háromszoros, sőt négyszeres számát szolgálják ki. Ám annak ellenére, hogy gyönyörű eredmények és sikerek mutatkoznak e módszer kiterjesztésében a több szövőgépre, önműködő gépre és gépre való áttérésben, mégsem haladunk oly gyorsan előre, mint azt a termelés és a termelékenység emelésének érdekei megkívánják az egész ország és a dolgozó nép életszínvonalának emelése is megkívánja. A gépiparban több gépnél (vasesztergályos-pad és más kidolgozó gépeknél) egészben véve jelentős haladást nem értek el, sem jelentős változást az előző állapottal szemben. Ezt az állapotot meg lehet figyelni az összes gép és gépesített eljárásnál egyetlenegy ágat sem véve ki. Ez csak azt bizonyitja, hogy még többet kell gondolkodni és még több találékonyságot belevinni a termelés minden ágába és minden munkába. Itt is még nagy tartalékok vannak és messzemenő lehetőségek arra, hogy megtakarítsunk munkaerőket és úiakat nyerjünk. A több gép kiszolgálására való átmenetnél fokozatosan további váltásokat lehetne bevezetni a működési rendeletek értelmében, aszerint a példa szerint, amit a szovjet nap; sajtóból idéztem. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Hogy hogyan hasonlítjuk ösz sze a munka termelékenysége emelkedésének a statisztikáját már akár az egyes termelési ágakban, akár pedig egészbenvéve. Hiszen kell, hogy meglepjen bennünket az az ellentét, amely a termelékenység mérsékelt emelkedése és az igen magas teljesítmények között van, amelyeket főleg az utóbbi időben élmunkásaink elérnek. Miközben az élmunkások sokszoros munkateljesítményeket ér nek el az eddig érvényes kidolgozással a vasesztergályozásban és frézelésben vagy más megmunkálásban is, a nagyobb és nehezebb da raboknál is: az egész szakaszok vagy üzemek egész termelékenységének átlagos emelkedése és főleg egész iparágakat tekintve, nem kielégítő. Mindenkinek eszébe kell jutnia annak a kérdésnek, hogy miért van ilyen állapot, hogy miért nem mutatkozik meg a munka termelékenységének emelkedése, viharosabb fellendüléssel. Itt mutatkozik meg, hogy éppen a múltnak a terhe, a minden iránt érzett kedvtelenség okozza ezt az állapotot és hogy szakszervezeti csoportjainknak minden erejükkel törekedniük kell keresztülvinni, hogy az élmunkás módszereket és élmunkás normákat teljes kiterjedésükben bevezessék az egész műhelybe és egész üzembe. A mult elavult gondolkodásának kérlelhetetlenül hadat kell üzenni és a harcot folytatni kell minden léptünkben, naponta és állandóan, egészen addig, mig azt gyökerestől ki nem írtjuk és ki nem küszöböljük, Ez az út vezet ahhoz, hogy a Kizlinkkek, Brzobohatyk, Krajčírok, Toncarok, Vackovák, Herbsovák, Dittetovák és mások szelleme fokozatosan teljes mértékben érvényesüljön és új termelési módok éspedig a termelés megszervezésének és élmunkásnormák bevezetésének alapjául szolgáljon. Ezzel elérjük a termelés meszszemenő emelését is az alkalmazottak csökkentett száma mellett. Ezt a kívánt állapotot megteremteni természetesen nem könnyű, hiszen ez kész forradalmat jelent a termelésben. Képzeljétek csak el, hogy a szövőipar műhelyeiben, ahol eddig minden második vagy később harmadik vagy negyedik gépnél állt egy alkalmazott, most 10 vagy 14 gépnél lesz egy. Mennyivel fog csökkenni itt az alkalmazottak száma! Nem lesz ez máskép a földművelő gépeket készítő műhelyekben sem, így lesz ez a nyomdákban is, egyszerűen mindenütt, ahol sikerül megtörnünk a mult szellemét és keresztülvinni a technika legcélszerűbb észszerűsítését és kihasználását. Elnyomjuk az imperialista, demokrácia ellenes háborús uszítók táborát A II. össz-szakszervezeti kongresszus békehatározata A kapitalista államok egyre mélyebb gazdasági válságba jutnak. A dolgozó nép ezekben nyugtalan,-mert szenved a munkanélküliségtől és nyomortól, összehasonlítja vígasztatalan helyzetét a Szovjetúnió és a népi demokratikus államok dolgozóinak helyzetével. Látja, hogy ott példátlan gazdasági fejlődést élnek át. Nem ismerik a munkanélküliségét. Emelik a dolgozók szociális és kulturális színvonalát. A burzsoázia fél az ilyen összehasonlítás politikai következményeitől, amely a szocializmus és a népi demokrácia fölényét mutatja a kapitalizmus felett. Ebből a helyzetből az imperialisták a fasizálásban keresnek kiutat, a nemzetek leigázásában, az úgynevezett Marshall-tervvel és harmadik vüágháborű előkészitésével. A II. kongresszus a ROH több mint hárommillió tagja nevében kijelenti, hogy a csehszlovákiai dolgozó nép minden erejével el fogja nyomni az imperialista, demokráciaellenes háborús uszítók táborát. Odaadóan fogjuk támogatni az imperializmus-ellenes demokratikus tábort, amelynek élén a béke legszilárdabb vára, a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége áll. Az imperialista, demokrácia ellenes tábor nemzeti és nemzetközi méretekben arra törekszik, hogy széttörje a szakszervezeti mozgalom egységét és hogy így lehetetlenné tegye a dolgozók egységes fellépését a nemzetek leigázói és a háborús usztítók ellen. Ez a törekvésük vezet ahhoz a burzsoá kísérlethez, hogy a megvásároltak segítségévet széttörjék a szakszervezeti világszövetséget. A csehszlovák szakszervezetiek a a szakszervezeti világszövetség tevékenységét mindig támogatni fogj4k. Megőrizzük a nemzetközi munkásszolidarításhoz és a szocialista, nemzetköziséghez való hüségünket. Nem akarunk háborús pusztítást, nyugodtan akarjuk építeni boldog jövőnket. Erre az útra, a demokrácia útjára, a béke és szociális építés útjára hívjuk a világ összes dolgozóit. Pz/muík éíl ma gjjMZ textd-íhíiujtkásôk ke^zÁLgjLtmk A prágai kongresszuson a külföldi delegációk sorában ott van a népi demokratikus Magyarország szakszervezeteinek küldöttsége is. A küldöttség egyik tagja, Hegyi Gizella a magyar textilmunkások szakszervezetének vezetőségi tagja, ma délben a kongresszuson találkozott a legjobb csehszlovák és magyar élmtunkásnökkel, hogy megbeszéljék közös problémáikat, kicseréljék tapasztalataikat. Igen érdekes eszmecsere alakult ki, amelynek során Hegyi elvtársnő ismertette. problémáikat. Elmondta, hogy a Sztálin elvtárs születésnapjára megindult egyéni versenymozgalom óriási méreteket öltött és az eddigi ezerötszáz egyéni versenyző helyett már negyvenezren versenyeznek. A versenyzők gépeire szép Sztálinképet kaptak ajándékul és kifüggesztésre, de sokan kijelentették, hogy inkább hazaviszik, mert olyan szép és kár a piszkos üzemben hagyni. Egy cseh elvtársnő megkérdezte Hegyi Gizellát, hogy náluk a párt vezetőelveit és irányvonalait hogyan juttatják el a tömegekhez és hogyan érvényesítik a szakszervezetek keretein belül. Hegyi elvtársnő példával vála" laszolt. A legutóbbi hetekben a budapesti pártaktíva ülést tartott, amelyen Rákosi elvtárs javaslatára fontos határozatokat hoztak az egyéni munkaverseny és kötelezettségvállalások kiterjesztésére. A szakszervezeti vezetők még rá sem értek ezeket a határozatokat kihirdetni az egyes üze* jnekben, de a munkásság már két nap múlva tömegesen küldte be kötelezettségvállalásait. Az egyik szlovák elvtársnő másik kérdést adott fel. Azt kérdezte, hogy vannak-e még ellenzői az élmunkásmozgalomnak és a munka új módszereinek. — Vannak, felelte Hegyi elv társnő, de most már egyre kevesebben. Az egyik dunántuli üzemben történt meg az, hogy a munkásság, amikor kiment hozzájuk egy budapesti elvtárs a központból, kértek őt, hogy miért nem engedik meg azt, hogy mindnyájan áttérjenek a négygépes rendszerre. Pedig ez az üzem az úgynevezett jobboldali szellemmel volt átitatva még nem is olyan régen. Az érdekes beszélgetés a nők helyzetének megvitatásával fejeződött be. Hegyi elvtársnő kije" lenttte, hogy náluk a textilüzemek jórészében már női vezérigazgató van, úgyhogy a textilszervezetek ülése úgy néz ki, mintha a nőszövetség tartana ülést. A barátságos beszélgetés a jelvények szokásos kicserélésével fejeződött be és sok kiváló élmunkásnő nagyon megelégedve nyilatkozott a hallottakról. A nemzetközi proletárszolidaritás eszméjének ilyen megnyilvánulása egészen bizonyosan jó hatással lesz arra, hogy dolgozóink megismerjék egymást és egymás tapasztalataiból tanuljanak. Olvassátok és terjesszétek az ÚJ SZOT