Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-16 / 210. szám, péntek

U J szo 1949 december 16 ban 1947-ben. éltük át legérezhetőb­ben, amikor a reakció felbátorociva az 1946-os májusi választások győ­zelmeitől, azonnal elárulta összca ígéreteit és kötelezettségeit, amelyre Koáicén kötelezte magát. Támadas­ba ment át és a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom feloszlatását követelte, szabotálta a kétéves ter­vet. A ludák fasiszták kulcspozíció­kat biztosítottak maguknak a köz­igazgatásban. 1947 őszének döntő heteiben, ami. kor a reakció az ellentéteket élére állította, a szakszervezeti mozgalom összállami egységére támaszkohat­tunk. Az ÜRO elöljárósága világo­san és hangsúlyozottan szögezte le figyelmeztetését: a szlovákiai elv­társak nincsenek egyedül, mert \r* lük menetelnek a csehországi mun­kások is.. Ezek olyan szavak voltán, amelyek az adott helyzetben na­gyon sokat jelentettek. Harciasabbá tették a szlovákiai munkásságot e» hideg zuhanyként hatottak a re­aksióra. Elkezdett visszakozni, rájött arra, hogy a köztársaságban egyse­ges munkásosztállyal áll szemben es hogy nem sikerűit Szlovákiában fel­újítani a régi burzsoárendszert, meri a cseh munkásság nem nézné ezi ölbetett kezekkel. A reakció belátta, hogy számolnia kell az egész cseh­szlovákiai fronton a küzdelemmel. Meggyőződött arról, hogy nem tua bennünket, azaz Szlovákiát először megverni és aztán a cseh országré­szekre összpontosítani erejét. Szak­szervezeti mozgalmunk egysége kényszeritette a reakciót, hogy ere­jét az egész fronton szétaprózza. Megdönthetetlen egységünkkel oly stratégiát kényszerítettünk rá a re­akcióra, amely erejét alapjaiban gyöngítette meg. 1947 november 5-én, amikor a csehországi szakszer­vezetek szolidaritására támaszkodva Szlovákiában általános sztrájkkal visszavertük a reakció támadását, ez kétségbeesett kísérlethez nyúlt. A munkásosztály ellen, a népi demok­rácia ellen lépett fel az egész köz­társaság területén. Ám az egységes munkásosztály Csehszlovákiában győzött és a Kommunista Párt ve­zetése alatt biztosította 1948 feb­ruárjában a dolgozók győzelmét. Attól az időtől fogva egységünk ragyogóan érvényesült az épités munkájában. A februári győzelem után erőinket összpontosítottuk a kétéves terv sikeres teljesítésére. Most pedig egységesen teljesítjük a gottwaldi ötéves tervet, nagyszerű eredményeket érünk el a szocialista versenyekben. Az üzemekben mind­jobban elhatalmasodik a szocialista munkamorál. Meggyőzött bennünkei erről a „Szakszervezetek a szocializ­mus iskolái és műhelyei" c. kiállítás ragyogó eredménye, amelyet az újí­tók össz-szlovákiai kongresszusa nyitott meg és az élmunkások kon­gresszusa fejezett be. Frissen hala­dunk előre, szemlátomást nőnek a*, új gyárak, emeljük a munka terme­lékenységét, nő földünk hozama, jobban, örömteljesebben és kultúrai­tabb színvonalon élünk, munkaerea­ményeink nagysága és meggyőző ereje sikertelenségre ítéli a reakció minden fondorlatát. Ám tudjuk, hogy számolnunk kell cselszövő és mindenre kapható osztályellensé­günkkel, éberen fogjuk figyelni min­den lépését, figyelmesen fogjuk szem­meltartani tevékenységét, mert tud­juk, hogy a szocializmusba való át­menet korában a burzsoázia még sok kísérletet tesz aranykoránaK visszatérítésére. Szakszervezeteink szervei és minden egyes tag és funk­cionárius gondoskodnak arról, hogy a reakció támadásait visszavessük és építő feladatainkat következete­sen teljesítsük. Nehéz, de örömteli úton állunk, amely jobb és boldo­gabb jövőbe vezet el bennünket, A szocializmus megvalósítása érdeke­ben az üzemekben, a földeken és a hivatalokban szorgalmasan fogunk dolgozni. A munkahelyeken ma a szocializmus megvalósításáért folyik a harc, összetartó munkával, egysé­ges szervezettel biztosítjuk végső győzelmünket és ebben a szellemben fogjuk valóra váltani dicsőséges II. szakszervezeti kongresszusunknak határozatait. A boldog Szlovákia, az egységes köztársaság, a szocialista Csehszlovákia érdekében fogunk munkálkodni. — Dimitrovmauzoleum Szó­fiában. Szófiában felavatták a Juraj Dimitrovmauzoleumot. A mauzóleumban feketemárvány szarkofágban nyugszik a bolgár nép nagy vezére. A szarkofágon vörös felírású koszorú hirdeti: Kedves barátomnak Dimitrov elv­társnak — Sztálin. A napokban nyitották meg a trnavai Kovosmalt-üzem nap­közi otthonát. A napközi otthon mellett óvoda is működik. A nap­közi otthonnak 40 új ifjú lakója waiu Ä II. Ossz-szakszervezeti kongresszus határozata A II. össz-szakszervezeti Kong­resszus a beszámolók és a viták után jóváhagyja a szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának eddigi politikáját, amely jelentős mértékben hozzájárul a dolgozó nép februári győzelemhez a reakció felett és ezzel a szocializmus felépítése előfeltételeinek megterem­téséhez hazánkban A kongresszusi beszámolók kitűz­ték a főfeladatokat és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom munkájának irányelveit. Ezek teljesítése biztosítja és meg­gyorsítja útunkat a szocializmus fe,é. Az első főfeladat az. hogy szorga,­masabban mozgósítunk napról napra a szaksrvezeti tagság milliós töme­geit ötéves tervünk teljesítéséhez. Ezt elérjük: A szocialista munkaverseny és az élmunkásmozgalom tömeges fejlesz­tésével úgy, hogy minden szakszerve­zetünk élmunkássá váljék, a gyárak és berendezések még jobb és tökéletesebb kihasználásával, főleg az összes gépek felhasználásával, a termelési költségek még követ­kezetesebb csökkentésével, a gépeK­kel való jobb bánásmóddal, a nyers­anyag, hajtóanyag és energiaszükség­letek csökkentésével és a termékek minőségének javításával. Ehhez segít­ségünkre 'esz a költségvetés szerinti gazdálkodás bevezetése. Ezzel lehető­vé tesszük, hogy a dolgozók az üze­mekben valóban gondos gazdákká, váljanak. a termelése feladatok tervezésének kiterjesztésével az egyes munkahe­lyekre és az egyes egyénekre is úgy, hogy minden dolgozó ismerje napi és idő feladatait és hogy maga is és az egész dolgozó kollektívum is ezeknek a feladatoknak teljesítését állandóan ellenőrizhesse. A teljesítmény-normák és a bérpo­litika kell, ho^y jobban, mint eddig fontos tényezővé váljanak a termelé­si feladatok teljesítésében és a munka termelőképességének emelésében. Ezért a kongresszus a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom összes cso­portjainak és tagjainak kötelességévé teszi, hogy még következetesebben vezesse be a rendet a bérpolitikába olymódon, hogy teljesen érvényesül­jön az érdemszerinti jutalmazás elve. A bérpolitikáért a felelősséget az üzemekben a műszaki káderekre, az üzemek és vállalatok igazgatóira kell átvinni. Emelni kell az alkalmazotti szövet­ségek joghatalmát és felelősséget a bérpolitika végrehajtásának ellenőrzé­sében az üzemekben és az egész ter­melési ágazatban. A bérpolitikát egész gazdasági or­szágépítésünk szükségleteire való te­kintettel kell irányítani és nemcsak egyes termelési ágazatok szempontjá­ból. Az 1950 év végéig fejezzük be a műhelymunkák katalogizálását. Vezessük be az összes műhelymun­kák következetes norma megállapítá­sát. A műszaki káderekkel együtt a ter­me'ésben nagyobb gondot fordítsunk a teljesítményi normák fokozatos meg­szilárdítására olykép, hogy ezek meg­feleljenek iparunk műszaki fejlettségé­nek és dolgozóinak politikai öntuda­tának. Kezdjünk hozzá az üzemi szerződé­sek megkötésének rendszeréhez. A ROH összes szervei a központtól az egyes szövetségekig, a kerületi és járási szaktanácsok, az üzemi és mű­helytanácsok keli, hogy tevékenységü­ket emeljék és javítsák. Ez annyit je­lent: A szövetségek és csoportjaik mun­káját jobban kell irányítani, mint ed­dig irányítottuk, iparunk termelési fel­adatainak végrehajtására és biztosítá­sára. Az oktatók segítségével biztosítsuk a szövetségek és üzemi szerveik, va­lamint az üzemi tanácsokkal való élénk és szabályszerű kapcsolatot. Javítsuk az üzemi csoportok mun­káját. főleg az üzemek aktivistái szá­mának növelésével az összes munka­helyeken. Vezessük be a dolgozók napi személyes meggyőzésének rend­szerét, hogy a mi szakszervezeti moz­galmunk a termelés aktív szervezője legyen és vezesse az élmunkásmoz­gaiomnak, az újítók mozgalmának és a szocialista versenynek kiterjesztését. Tervezzük meg a rendszeres ter­melési tanácsokat és minden nap búz­dítsuk termelési aktivitásra a do.go­zókat és egyúttal kapcsoljuk be őket a termelés vezetésébe. Emeljük az üzemekben a szakszer­vezeti csoportok nevelési és agitációs munkáját, hogy az ötéves terv teljesí­tésének támaszai legyenek. A munká­sok. élmunkások és újító munkások közül keressük ki a legalkalmasabba­kat és állítsuk őket magasabb és fele­lősebb helyekre. A szakszervezeti mozgalom tevé­kenysége kell, hogy támogassa az öt­éves terv ieljesítését munkánk többi szakaszán is. Ezt elérjük: műszaki kádereink részére való olyan fizetési rendszer kiépítésével, amelyben érvényesítjük a mennyiség, minőség és siker szerinti jutalom el­vét, amelyet az elvégzett munka hoz az összeségnek és amellyel anyagilag biztosítjuk a termeiés eredményeiben való részvételüket; az állami alkalmazottak munka- és fizetési viszonyainak új rendezésével, amely ugyanolyan elveken alapszik, mint a termelésben dolgozóké; vagyis támogatni fogja a teljesítmény, fele­lősség és az alkalmazottak kezdemé­nyezésének emelését, hogy az állami igazgatás is hathatósabban támogassa az ötéves terv teljesítését; az egészség védelméről való gon­dosgodás és a munkabiztonságáról való gondoskodás átvitelével a sznk­szerveeztekre és ezeK kimélyítésével, főleg az aktív káderek megteremtésé­vel az üzemekben: a nemzeti biztosítás igazgatásának fokozatos átvitéiével az üzemekbe, ennek közeledésével a szakszerveze­tekhez és a biztosítottak nagyobb el­lenőrzésével; gazdasági életünkben és az igazga­tásban a női alkalmazottak számának emelésével és további érvényesítésük­kel: az üdültetés kiterjesztésével a ki­választás szempontjai szerint; a sajtó kiépítésével, az agitáció, a propagálás és a nevelés eszközévé. hogy mozgósítsa a dolgozók kezdemé­nyezését az ötéves terv teljesítésére; az üzemi klubok kiépítésévei, mint társadalmi és kulturális nevelési kör pontokkal, amelyekben a dolgozóknak lehetővé tesszük általános és műszaki műveltségük elmélyítésük, tapasztala­taik kicserélését és az élmunkásmód­szerek átvételét. A munka iskoláit teljesen a dolgo­zók szakképzettsége emelésének szol­gálatába állítjuk a gazdasági terv szükségletei szerint. Kiépítjük a köz­ponti és szövetségi szakszervezeti is­kolákat a funkcionáriusok és a tag­ság érettsége növelésének támogatá­sára. A tagság isko'ázását átvisszük a tagsági gyű'ésekre. A dolgozón leg­szélesebb tömegei ismerkedjenek meg a szakszervezeti mozgalom politikájá­val, feladataiva, és teljesítésében. Érvényesíteni fogjuk a legszélesebb szakszervezeti demokráciát kritika és önkritika formájában. A legfontosabb feladatok megvaló­sítására termelési, bérvédelmi, munka­biztonsági, nemzeti biztosítási, kultúr propagációs és élelmezési bizottságot építünk ki. A funkcionáriusok szá­mának emelése a tagság nagyobb ak­tivizálásához vezet. A teljesítmény növelésével, mun­kánk jobb minőségével és gazdaságos­ságával, éberséggel és elővigyázatos­sággal biztosítjuk az ötéves terv tel­jesítését, útunkat a szocializmus felé. A szakszervezeti kongresszus negyedik napja A csehszlovák szakszervezetek nevelési munkájában vannak ki­váló példáink. Itt vannak pél­dául a brünni Zbrojovka kiváló eredményed. Ez az üzem minden jelentős esemény alkalmával röpiratokat ad ki elért sikerei­ről. E röpiratok nagyon ügyesen egészítik ki az egyre jobban ter­jedő szakszervezeti sajtót. A saj­tó nélkülözhetetlen agitációs és nevelési eszköz és egyszersmind nagyhatalom is a munkásosztály kezében. Kövessük külföldi elvtársaink eredményeit és főleg a szovjet példákat, amelyek alapján már eddig is jelentős eredmények születtek. Beszéde további részében Kok­tan foglalkozott a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi munkaiskoláinak tervezésével és közölte, hogy a fémiparból 83 ezer, a közlekedésből 52 ezer, az építkezésből 22 ezer tanruló van és számuk egyre emelkedik. Fej­lődést tapasztalhatunk a szak­emberek számára rendezett meg­beszélésekben, amelyeken írók­kal. művészekkel, műszaki ki­válóságokkal, az iskolák meg a hadsereg képviselőivel vagy föld­művesekkel beszélgetneM és e megbeszélésekből sokat tanulnak. Röviden érintette a testnevelés kérdését is és kijelentette, hogy az állhatatossági jelvényt min­den fiatal* és testileg megfelelő színvonalon álló ifjúnak tulajdo­na kell hogy legyen. Végül még néhány fontos feladatot hozott fel, így az üzemi folyóiratok ki­építését, a sajtószolgálat meg­szervezését az üzemi, járási, kerü­leti és szakszervezeti tanácsok keretében. Szavait lelkes tapsok között a Szovjetunió, Gottwald és Sztálin elvtársak éltetésével fejezte be. A szakszervezeti kongresszusra érkező táviratokról A Szakszervezeti Kongresszus­ra egymásután érkeznek az üze­mi dolgozóknak úgynevezett vil­lám röpiratai, amelyek az él" miunkás-váltás hetének eredmé­nyeiről számolnak be. Tudjuk azt, hogy a II. Kongresszus tiszte­letére az ország egész területén a legkülönfélébb üzemekben is­mét megrendezik az élmunkás­váltás hetét, amely igen kiváló eredményeket hoz. Ma érkezett a KRIZSIK prágai üzem dolgo­zóinak villámtáviarata, amely bejelenti azt, hogy az üzem dol­gozói a kongresszus időtartamára rendezett élmunkásváltás hétnek első napján 168-os általános tel­jesítményt értek el. A röpirat­ban ezt mondják: Büszkén jelentjük ezt az ered­ményt és beküldjük nektek a második nap teljesítményéről szóló tudósítással együtt, ame­lyen emeltük teljesítményünket és 185 százalékot értünk el. Üze­münk történetében ez egyedül­álló esemény. Ezek az eredmé­nyek mutatják üzemünk munká­sainak érettségét és arra kötelez­nek bennünket, hogy tovább emeljük teljesítményeinket és folytassuk ai munkatermelékeny­ség és az életszínvonal emelését. A röpirat további részében fel­említik az egyéni teljesítménye­ket is, amelyek közt nem ritkák a 400 százalékos túlteljesítmé" nyek. Antonín Zápotocký záróbeszéde (Folytatás az 1. oldalról) Soha tpbbé nem akarjuk megérni azt, hogy egységes szakszervezeteink kénytelenek legyenek ezt a követelést támasztani: „Egy embert se az üze­mekből, egy fillért se a bérből!" Ez az átkozott jelszó végleg el­tűnt nálunk. A kapitalista osztály el­tűnésévé együtt örök feledésbe me­rült. A mi jelszavunk- ,,Több munkát, több munkást, nagyobb teljesítménye­ket, több, jobb árut és több termé­ket, nagyobb nemzeti jövedelmet, hogy biztosítva legyen nemzetünk maga­sabb élet- és kulturális színvonala". Ezért ma nem támasztunk követe­léseket. Feladatokat tűzünk ki. Feladatokat magunk, az üzemek gondos gazdái számára. Arról, hogyan teljesednek ezek a feladatok és éle­tünk milyen gyorsan feg javuini, er­ről ma már nem fognak dönteni a ka­pitalista kizsákmányolók. Erről élmun­kásaink fognak dönteni. Ezek fogják megírni az országépítés e nagy kor­szakának történelmét, ezek lesznek a hősei annak a nagy munkacsatának, amely győzelmével biztosítja mind­annyiunk jólétét. A kongresszuson sok könyvanyagot adtunk szét. Néhány élmunkásokról szóló füzetet is. Nézzétek meg eze­ket. Olvashattok itt az új emberekről. Itt van például Šerejch néne, a sertéshízlaló etetője, a munka hőse. Miért, miért éppen ő? Meg­mondja ő maga: „Lehetetlen elképzelni olyan etetőnőt, aki a sertések ápolásá­nál úgy járna, mintha teste lélek nélkül volna. Faljatok föl legyek — gondolkodni kell. Azután jó eredményeket érhetünk el kisebb erőfeszítéssel." Šerejch elvtársnő fel is min tat­ja ezeket a jó eredményeket. Él­munkás munkája sikert hoz, köz­ellátásiunk javulásához járul hoz­zá. Emeli mindannyiiunk életszín­vonalát. Tanuljunk mindannyian ebből az egyszerű példából. Tanuljuk meg a gondolkodást munkánk közben. Mindenki a maga munkahelyén. A államosított üzem igazgató­jától kezdve a munkásig, a mi­nisztertől a hivatali Írnokig. Gonidiolkodjunk arról, hogyan tudnánk a ránk bízott munkát jobban, gyorsabban és alaposab­ban elvégezni. Hogyan tudnánk fokozott teljesítményünkkel hoz­zájárulni nem az önző egyén kö­veteléseinek, hanem népeink minden egyes tagja élet- és ktil­túrszükségleteiinek kielégítésé­hez. Ennek elérésére az út nyitva áll előttünk. Megnyitották szá­miunkra és világosan felvázolták a szocializmus nagy teoretikusai, Marx, Engels és Lenin. Az építés gyakorlati példáját bemutatták nekünk a szocialista Szovjet Köztársaságok dolgozó népei, akik a világ egyhatodán már felépítették a szocializmust és most a Honvédő Háborúban aratott dicsőséges győzelem és a fasizmus veresége után a kommu­nizmus építsését kezdték meg a nagy Sztálin vezetése alatt. A szocializmus építésének előfelté­teleit hazánkban a májusi nemzeti forradalom, a győztes február, a Kommunista Párt elnöke, Klement Gottwald elvtársunk teremtették meg. Ha most adva vannak ezek a feltételek, csak rajtunk múlik, For­radalmi Szakszervezeti Mozgalmunk hárommilliós hadseregén, a vezetés munkáján, a szerveken és a funk­cionáriusokon, hogy eljussunk a cél­hoz és meg ne inogjunk. Csupán akkor szenvedhetnénk ha­jótörést, ha gyengéknek mutatkoz­nánk a feladatokkal szemben és el­nézőek lennénk saját hibáink és hiá­nyaink iránt. Hiszem azt, hogy ilyenek nem le­szünk. Forradalmi Szakszervezeti Mozgal­munk mingyárt egységének kezdetén felesküdött arra, hogy minden aka­dályon keresztül előre megy a szo­cializmus felé; Megindultunk az úton és esküszünk, hogy bennünket a meg­kezdett útról már semmi sem térit el és sosem térünk vissza az elátko­zott tőkés rabszolgasághoz. A világ összes dolgozóival szilárd szövetségben, akik a világ szakszer­vezeti szövetségben egyesültek, a szovjetek népének és szakszervezetei­nek ragyogó példája által vezetve, a mi hazánkban, a Csehszlovák repub­likában is felépítjük a szocializmust. Bezárom II. szakszervezeti kong­resszusunkat. A gottwaldi ötéves terv első évét már befejeztük. Ott, ahol ez még nem történt meg, a fel­adatokat még ezekben a napokban teljesítik. A második, döntő eszten­dőbe lépünk. Még nagyobb lendület­tel és következetesebben kell telje­síteni, mint ahogyan teljesítettük az első év feladatait. Vár bennünket a munka! Ezért mindannyian térjetek vissza helyeitekre, elvtársak é s elvtársnők. Legyen mindegyitek gondos gazda üzemében és munkahelyén! Práci česť!

Next

/
Thumbnails
Contents