Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-16 / 210. szám, péntek

Megváltozik Szlovákia arculata A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 december 16, péntek 2 Kčs II. évfolyam, 210. szám Befejeződött a szakszervezeti kongresszus Antonín Zápotocký miniszterelnök záróbeszédében értékelte a II. Dssz-szakszervezeti kongresszus eredményeit A kongresszus utolsó napján az egyes bizottságok jelentései után sor került a választásokra. A beterjesztett jelölőlistákat a kongresszus résztvevői egyhangú lelkesedéssel, tomboló éljenzéssel hagyták jóvá. A legjobb munka kollektívok kitüntetése után sor került a déli órákban Zápotocký miniszternek, a ROH elnökének záróbeszédére, aki ebben értékelte a kongresszus tanácskozásait, A kongresszus ma déli 13.20 perckor ért véget. A kongresszus bebizonyította, hogy fejlődünk A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom újonnan megválasztott vezetésének nevében azzal vagyok megbízva, hogy én mondjam el a zárószavakat ezen a mi valóban gyönyörű és nagyszerű kongresszusunkon. A kongresszus bebizonyította azt, hogy fejlődünk. Fejlődünk mi, a munkásosztály és az összes dolgozók. Ezzel a fejlődésse, együtt emelkedik népeink élete is. Nemcsak a termelés_ és a gazdasági élet fejlődik. Fejlődik műveltségünk, tudományunk, irodalmunk, drámai és képzőművészetünk a kultúrtörekvéseknek minden__ területén. Oly gyorsan halaffunk előre, mint ahogy eddig nemzeteink történelmének egyetlen időszakában sem .ehettünk tanúi. Kongresszusunk azonban bebizonyította tzt is: hogy ez a hatalmas fejlődés és a sikerek nem kápráztatnak ei bennünket. A pozitív eredményeken és az elért célon kívül lelepleztük itt és beismertük hiányainkat és hibáinkat. Kongresszusunkon nem féltünk a nyílt kritikától és önkritikától sem. A kritika és önkritika a siker biztosítéka. Biztosítéka azon nagy célok és feladatok teresedésének, amelyeket magunk elé tűztünk. Külföldi vendégeink felszólalásai sok mindenről tájékoztattak bennünket. Sok mindenre megtanítottak bennünket delegátusaink vitabeszámolóikban. . Mindazokat a problémákat, amelyeket itt boncolgattunk, szükséges lesz most a kongresszus utáni kampányban feldo.gozni, értékelni és felhasználni. Kongresszusunk nagy érdeklődést váltott ki. Érdeklődést nemcsak a kiküldötteknél. A kongresszus résztvevőinek körén kívül is, a közvélemény nagy figyelmét vonta magára. Különféle üzemekből és egyes tagoktól egész sor levél érkezett hozzám, amelyekben figyelmeztetnek a problémák egész tömegére, amelyekről a kongresszuson beszélni kellett volna. Ezek a levelek fejlődésünk nagy bizonyítékai. Arról tanúskodnak, milyen óriási azoknak a száma, akik régebben a döntésben való részvételből ki voltak zárva és most érzik, hogy alkotórészei a hatalomnak és tagjai az új életet építők nagy hadseregének és ezért jelentkeznek figyelmeztetéseikkel. Mi, sajnos, az összes ügyeket és kérdéseket nem tárgyalhatjuk meg a kongresszuson. Ez csak azt bizonyítja, mennyire szükséges szakszervezeteink életét elmélyíteni és aktivizálni. Különösen szükséges alapvető szervezeti csoportjainkat az üzemekben felélénkíteni és arról gondoskodni, hogy mindazok

1, akik érdeklődnek az építés problémái iránt, valóban résztvehessenek abban és a felmerült problémákról megmondhassák véleményüket, előterjeszthessék nézeteiket és javaslataikat. Szükség va

n arra, hogy a kongresszus figyelmeztetései és határozatai szervezeteinket és egész munkájukat méginkább a termelés felé irányítsa, közelebb hozza az üzemekhez, a munkahelyekhez, közelebb a dolgozókhoz és ezeket a határozatokat mint a ma életfeladatait fogadják el és szervezeteink olyan egyöntetűen teljesítsék, mint amilyen egyöntetűen határozta el a kongresszus. Bevallom elvtársak és elvtársnők, félek attól, hogy sokan eddig teljes mértékben nem értik a szakszervezetek jelentőségét. Nem értik meg azt, hogy a szakszervezetek nemcsak vezető szervek, titkárságok és alapok, hanem a tagságnak hárommilliós tömege, eleven emberek, tele életet alkotó erővel, rejtett tehetséggel, eddig még teljesen ki nem használt munkaenergiával és lehetőségekkel. Nem értik meg azt, hogy csupán ennek a tömegnek következetes aktivizálásával és segítségével lehet művünket, a szocializmus felépítését országunkban sikerrel megvalósítani. Hogy ezt a tagságtömeget hogyan lehet aktivizálni, érdeklődését e nagy mű iránt felkeltem, ez legyen a mi mindennapi gondolatunk és gondunk. Ugy vélem, hogy ezt a gondot egy pillanatra szem elől tévesztette az alapszabályok megváltoztatására alakult kongresszusi bizottság, amikor a Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökségének eredeti javaslata ellen az alapszabályokba Ismét becsempészte azt a határozatot, hogy a csoportok közgyűlését meg lehet tartani, akárhány tag van jelen. Ez régi opportunista szabály. Ez a rendelkezés a szervezetek vezetését tétlenségre és kényelemre készteti. Miért törődjünk azzal, hogy a közgyűlést rendesen összehívják? Miért törődjünk azzal, hogy amennyiben lehetséges, minden tag jelen legyen? Az alapszabályok szerint a közgyűlést meg lehet tartani, bármenynyien jönnek össze. Minél kevesebb tag lesz ott, minél kevesebb ember fog beleszólni a dolgokba, annál hamarább ér véget, Ha nem akarunk régi módon élni, nem lehet régi módon gondolkozni Használ nekünk ma az ilyen ténykedés? Nem használhat, elvtársak! Nekünk szükségünk van mindenki részvételére. Kell, hogy a csoportok közgyűlése (jelentős tényező legyen. A részvétel szerint ítéljük meg a tagnak a szervezethez való viszonyát, a résztvevők száma szerint ítéljük meg azt, hogy a szervezet vezetése al" kalmas'e a vezetésre. Ezérfl azt tanácsolom nektek, hogy ezt a rendelkezést, amelyre rámutattam, ne hanyagoljátok ei, hívjátok össze és készítsétek elő a közgyűléseket és minden gyűlést úgy, hogy azon résztvegyen mindenki, akinek azon részt kell vennie. A fentemlített rossz intézkedés arról tanúskodik elvtársak, hogy ha nem akarunk régi módon élni, meg kell hogy tanuljuk, nem a régi módon gondolkodni. A régi gondolkodást kiküszöbölni, erről leszokni, valóban nagy probléma. Meggyőződtem erről itt is a kongresszuson, amikor a szakszervezeti mozgalom régi úttörőivel beszélgettem. A kongresszus nagyon tetszett nekik, lelkesek és elégedettek, de tudjátok, hogy mi hiányzott nekik? Az, hogy a kongresszus semmi

féle követelést nem tűz ki. Hogy ők azelőtt a kongresszusokon harciasabbak szoktak lenni és követeléseket állítottak fel. Ez a megjegyzés valóban gondolkodásra késztet. Miről tanúskodik ez? Arról tanúskodik, hogy sokan még régimódian gondolkodnak. Nem értették még meg azt az egész óriási átalakulást, amely itt történt és amely a régebben leigázott és kizsákmá nyolt proletárokat országuk urai" vá, az üzemek gazdáivá tette. A kapitalizmus idején a munkásszervezetek és a szakszervezetek kongresszusának feladata az volt, hogy azt vitassák, milyen követeléseket támasszanak! a kapitalistákkal szemben. , Mi a szakszervezetek feladata a szocializmus felépítésének idő-, szakában? A mi kongresszusunk feladata, hogy mérlegeljük ezt és az utat keressük, hogyan teljesíthetjük dolgozóink életköveteléseit. Értitek elvtársak és elvtársnők, milyen óriási Különbség van a tegnap és a ma között? Gondoljatok csak vissza az első köztársaság idejére. Akkor követeléseket támasztottunk. Emiékezzetek csak vissza az 1930-as és a többi évek követeléseire: „Egy embert sem hagyunk elbocsátani az üzemből, egy fillért sem hagyunk levonni a bérekből!" Harci követelés volt ez? Az volt! Helyes követelés volt? Természetesen! Valamennyi szakszervezetek ezeket a követeléseket támasztotta. A mi vörös szakszervezeteink küzdöttek érte. Sajnos, nem mtnden szakszervezet harcoit ezért, hiába fordultak fehívással a vörös szakszervezetek a szakszervezetek egységes arcvonalának megteremtésére és a közös arcra ezekért a követelésekért. Mi volt az eredmény? Az üzemekből nemcsak egy, de végül egymillió munkást bocsátottak el és a munkabért nemhogy egy fillérrel csökkent, de nyolc korona napi bérre süMyedt és a munkanélküliek százezrei heti tíz koronás koldusjegyet kaptak. Ezek voltak a támasztott követelések eredményei, mert a dolgozókról és azok létéről akkor a kapitalisták döntöttek. Ma létükről mi döntünk. Es ezért nincs munkanélküli, nincs éhbér, nincs koldus és koidusjegy. A II. össz-szakszervezeti kongreszszusunk feladata ezért nem az. hogy kíiveteléseket támasszon. Feladata az, hogy azzal törődjön, hogyan tudja legjobban megszervezni a munkát, hogyan tudja legjobban felemelni a munka termelékenységét, hogyan tudja megsokszorozni a nemzeti jövedelmet, hogyan tud többet, jobban és olcsóbban gyártani, hogy az összes követelések, amelyeket ismerünk és nem kell kigondomunk és amelyeknek száma ma még sok, teljesedjenek. (Folytatás a 2. oldalon.) A IX. össz-szakszervezeti kongreszszuson J. Šén, a SOR főtitkára kimerítő beszédben számolt be a szakszervezeti mozgalom fejlődéséről Szlovákiában. Beszámolt a szlovákiai forradalmi szakszervezeti mozgalom ténykedéséről és megállapította, hogy a kapitalista elemeknek az ország életéből való kizárásával Szlovákiában sikeresen folyik a mezőgazdasági, szociális és kulturális íejlödés. Beszédének bevezető részében megállapította, hogyha Szlovákia mai gazdasági felépítéséről beszélünk, akkor elengedhetetlenül szükséges, hogy a helyes értékelés szempontjából Szlovákia gazdasági életének múltbeli elmaradottságát is felelevenítsük, hogy így tökéletes összehasonlítást tudjunk tenni a kapitalista világ és a szocialista élet adta lehetőségek között fennálló nagy különbségek között. Részletes képet nyújtott Szlovákia életéről a régi osztrák-magyar monarchia feudális és burzsoá kormányainak politikai, nemzetiségi és szociális kizsákmányolása idejében, maja taglalta Szlovákia helyzetét a burzsoá-demokratikus első csehszlovák köztársaságban, aztán a német fasiszta terror elnyomatásának sötét korszakát és végül az 1945—48-as esztendőket. A megszállás alatt a csehszlovák burzsoázia bebizonyította, hogy nem képes védeni a nemzet érdekeit. Az elnyomók szolgálatába lépett, hogy megvédhesse osztályérdekeit, népellenes céljait. A burzsoázia vezetői még az emigrációban is folytatták uszító politikájukat a csehek és a szlovákok kérdésében, haladásellenes állásfogalásuk megnehezítette az ellenállási erők csoportosítását és a nemzeti felszabadító harcok fejlődését. De a forradalmi előcsapat legyőzte ezeket az akadályokat, Szlovákia népe már a múltban is a Kommunista Párt vezetése mellett a Szovjetúnióban látta a demokrácia és a nemzeti szabadság példáját. A fasizmus elleni harcok során ez a meggyőződése még inkább megszilárdult. Szlovákia népe hitt a Szovjetúnió erejében, a Vörös Hadsereg ben, hitt a Szovjetúnió győzelmében és a német fasizmus vereségében. Harcolt azért, hogy a felszabadított köztársaságban a nép döntsön és követelményeit sikeresen kiharcolta a Kommunista Párt vezetése alatt. A fejlődés bebizonyitotta, hogy Szlovákia népe a szabadságért folytatott harcában helyes úton jár és ezt igazolta az 1945-ös nemzeti forradalom. és a népi demokratikus csehszlovák köztársaság megalakulás*. Ezt a nagy győzelmet egyedül a nagy Szovjetuniónak köszönhetjük, a dicsőséges Vörös Hadseregnek, a világ dolgozói nagy barátjának és tanítójának, Sztálin elvtársnak. 1948 februárjában a kapitalista reakció minden erejét arra összpontosította, hogy először gazdasági, majd politikai válságot robbantson ki. A reakcionáriusok abban láttak, főfeladatukat, hogy megrontsanak, meghiúsítsanak és lehetetlenné tegyenek minden olyan törekvést, amely Szlovákia felemelkedését jelentené és azt a jelszót hangoztatták: minél rosszabb a nép helyzete, annál előnyösebb a reakcióé, AZ üzemi tanácsok összállami kongreszszusa 1949 februárjában jeladás volt az éberségre, a munkásosztály felkészültségére. A szlovákiai üzemi milíciák felfogták hivatásukat, mert az üzemi tanácsok kongresszusa leleplezte a veszélyt, amely államunkat fenyegette, letépte az álarcot azoknak arcáról, akik a legdemok ratikusabb demokrácia jelszavát hirdették és ugyanekkor gátolták az üzemi milíciák fejlődését Szlovákiában. A munkások annak tudatában, hogy eljött az idö, amikor a legnagyobb határozottsággal és elszántsággal kell fellépni a dolgozó nép vívmányainak és érdekeinek megvédéséért, felfegyverzett üzemi miliciát alkottak. E fegyveres alakulatok ereje nemcsak a fegyverekben rejlett, amelyek rendelkezésükre álltak az üzemi miliciáknak, hanem főerejük az egység és az elszántság volt, amellyel a kapitalista reakció ellen harcba szálltak. Ez a harc győzelmesen végződött. A dolgozók 1948 februári győzelmét a dicső csehszlovákiai Kommunista Párt és Klement Gottwald vezetése alatt értük el. Az I. Össz-szakszervezeti kongresszus politikai határozatában olvashatjuk ezeket a megállapításokat: „Az állam gazdasági rekonstrukciója és felépítése Szlovákia iparosítását követeli. Célja, a szlovákiai nép jólétének, kulturális és anyagi színvonalának emelése. Ezért támogatjuk azon ipari üzemeknek áthelyezését Szlovákia területére, amelyeknél a helyi viszonyok biztosítják a prosperitást. A kiegyenlítő színvonal a cseh és szlovákiai országrészek között megacélozza a köztársaság állami egységét." Ez a segítség a testvéri segítség bizonyitéka. A szlovákiai dolgozók ugyanakkor bebizonyították munkalendületükkel, hogy a szlovákiai iparba befektetett beruházások nem voltak hiábavalók, hogy jól és előnyösen használták fel őket Szlovákia iparosítására. Nemcsak Szlovákia életszínvonalát emelték, de egyúttal emelték a cseh országrészek dolgozóinak életszínvonalát is. A Kommunista Párt vezetése alatt a szlovákiai dolgozók nemcsak a kapitalista elnyomatás és kizsákmányolás alól szabadultak fel, hanem a reménytelen nyomorgásból, a gazdasági elmaradottságból is, amelyre Szlovákiát és a szlovákiai dolgozókat a kapitalizmus kárhoztatta. A kétéves terv alatt Szlovákiában likvidáltuk a munkanélküliséget. A kétéves terv elején még gondjaink voltak a felöl, hogyan helyezzünk ei minden embert a munka menetébe. Ma már ilyen gondjaink nincsenek. Ma nemcsak, hogy minden dolgozot azonnal el tudunk helyezni, de gondot okoz az, hogyan mozgósítsuk a rejtett tartalékokat. Így változott Szlovákia helyzete egész rövid idő alatt. Az ötéves terv Szlovákiában aa ipar és a gazdaság nagy fejlődését fogja eredményezni. A szlovákiai irparba való nagy beruházások hatalmas erőfeszítéseket kívánnák meg, hogy azok időben megvalósulhassanak. De a szlovákiai dolgozó nép meg fog tenni ezért mindent, hisz az új, szebb és jobb holnap felépítéséről vhn szó. Az ötéves terv szocialista öntudatra ébredésünk tervét jelenti. Már ma új üzemek és városok nőnek fel. Szlovákia haladó és ipari országgá változik át. Alapjaiban változik meg a szlovákiai nép gazdasági, szociális és kulturális élete. Az új szocialista Szlovákiának, felépítése a csehszlovákiai dolgozók közös müve. A testvéri együttmunkálkodás az építés frontján megszilárdítja Csehszlovákia népei érdekeinek oszthatatlanságát. Ez pedig a legértékesebb hozzájárulás a csehszlovák állami egység megszilárdításához. A gottwaldi ötéves terv rajtja nem ért bennünket felkészületlenül. A kétéves tervből merített tapaszta,latainkat hasznothajtóan érvényesítettük és ahol kellett, javítottunk. Az üzemek és gyárak dolgozóinak érdeklődése nemzetgazdasági problémáink iránt fokozódik. Fejlődésünk é3 termelésünk eredményei figyelem és vita tárgya szervezeteinkben. Forradalmi szakszervezeti mozgalmunk elsődleges feladataivá válnak nemzetgazdasági problémáink. Az első negyedév tervét Szlovákiában 105.1%-ban teljesítették, márciusban 108.3, májusban 108.5 és júliusban 115%-os kedvező eredményt értünk el. Összes sikereink mellett egyidejűleg rátaláltunk a gyöngékre és elégtelenségekre, amelyek a terv teljesítésénél mutatkoztak. A gyöngék oka részben iparunk szervezési struktúrája volt, mert nem volt eléggé rugalmas. A terv teljesítése egyenlőség tekintetében is eltéréseket, gyengeségeket mutatott. Az építkezési szektor, mint az ipar államosításának utolsó fázisa a terv teljesítésében elelmaradt és így nem harmonizált a tőle függő termelés. A terv kedvező teljesítését a sikeresen terjedő szocialista versenynek, az élmunkásmozgalomnak, az újítómozgalomnak lehet köszönni, amiről az újítók és élmunkások összszlovákiai konferenciáján ragyogó számvetéssel szolgáltak. 1949 május l-ig 2472 újító javaslatot nyújtottak be, ebből 1969-et realizáltak és az elért megtakarítás 164,500.000 koronát tett ki. Az élelmiszeripar és az építészet szocialista versenyében 50.220 alkalmazott és 2906 élmunkás vesz részt. A szocialista munkát átvették üzemeink és az egyének kötelezettségvállalásai mellett egész csoportok, egész üzemek tértek rá az élmunkásváltásra, amelyek üzemeket és járásokat vontak maguk után szocialista versenybe. Az építészetben az élmunkáshetekkel a dolgozók bebizonyították fejlettségüket, mindamellett azonban őszintén el kell ismerni, hogy nem merítettük ki még az összes lehetőségeket. Az első össz-szakszervezeti kongresszus határozata nagyon jó eredményeket hozott Szlovákia szempontjából. Ez elsősorban a szakszervezeti mozgalmak egységesítésére vonatkozik. Az I. és a II. szakszervezeti kongresszus közötti idők során az ésemények egész sorát éltük át, melyek igazolták, hogy szervezési szempontból helyesen, osztályszempontból áttekintően, politikai szempontból okosan cselekedtünk, amikor az I. össz-szakszervezeti kongresszuson megteremtettük az egységes és oszthatatlan csehszlovákai szakszervezeti mozgalmat. Forradalmi szakszervezeti mozgalmunk jelentős szerepet játszott Szlovákia iparosításában, a kétéves terv rajtjában és megvalósításában, a reakció támadásainak 1944-ben való visszavetésében és a dolgozók 1948 februári győzelmében. A csehszlovák szakszervezeti egység történelmi jelentőségét itt Szlovákia-