Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-15 / 209. szám, csütörtök

1949 december 15 hagyják magukat megnyerni, ki­használni az ellenségtől, nem szabad sorainkban megtűrni. Ez­zel szemben még merészebben kell káderpolitikánkban kiemel­ni éspedig mind a Pártban, mind az állami és gazdasági appará­tusban, az egészséges és kipró­bált munkáselemeket. És elkerül­hetetlenül szükséges, hogy forra­dalmi éberségünk és óvatossá­gunkat céltudatosan vezessük, hogy nem csupán a párttagokat, hanem a dolgozók széles töme­geit az üzemekben, a gyárakban, a hivatalokban és a falvakban neveljük. Gazdaságunk megszilárdít sa a békéért folyatott harc érdskéäen Hangsúlyoztuk, hogy a T. I. határozatai alapján Pártunk ré­szére gazdaságunk további meg­szilárdításának és növekedésének féladata hárul a békéért folyta­tott harc megszilárdítása érde­kében. A gazdasági szakaszon, az ipar­ban éppenúgy, mint a mezőgaz­daságban jelentős sikereket ér tünk el. Ez tette nekünk lehető­vé a lakosság közellátásának alapvető megjavítását. Pl. meg­szüntettük a jegyrendszert a ke­nyérre, lisztre, malomi termékek­re és burgonyára, kiszélesítettük a szabadkereskedelmet és csök­kentjük az árakat. De meg kell mondanunk, hogy a mi léhetősé" geink a termelésben még sokkal nagyobbak és hogy még távolról sem használtunk ki az összes tartalékokat, amelyek ma üze­meinkben léteznek. Most a Tájé­koztatási Iroda határozatainak nyilvánosságra hozása után tu­datában kell lennünk . annak, hogy gazdaságunk további meg­szilárdítása, főleg a szocialista verseny, az élmunkásmozgalom fejlesztése útján, — amely a munka termelékenysége emelésé­re irányul és a normák megszi­lárdítását célozza —, nemcsak belügyi feladatunk, hanem nem­zetközi nagy kötelességünk. Így járulunk hozzá a szocializmus vi­lágtáborának 'megerősítéséhez és a világbéke megszilárdításáért folytatott harchoz. Minden erőn­ket meg kell feszíteni, hogy már a termelés mai állapotában töb­bet, jobbat és olcsóbban termel­jünk, hogy kiküszöböljük a fé­keket, a gyönge helyeket és fel­szabadítjuk a termelésben a min­dig igen gazdagon előforduló összes tartalékokat. Főlyeg teljes komolysággal kell foglalkozni azokkal az üze­mekkel, amelyek még egyre hát­ramaradnak a terv teljesítésében és át kell vizsgálni az ilyen álla­pot okait, amelyek rendszerint nem objektív, hanem szubjektív nehézségekből erednek. Ez azt jelenti, hogy az emberekben és a munka rossz megszervezésében rejlenek. A Pártnak ilyen esetek­ben erélyesen közbe kell lépnie és ki kell küszöbölnie ezeknek a hiányoknak az okait és a kritika és önkritika segítségével gondos­kodnia kell azok megjavításáról és a termelési feladatok rendes teljesítéséről. Ami a falut illeti, a téli hónapokat a lega'aposabban ki kell használnunk mindenekelőtt arra, hogy megerősítik a már fennálló EFSz-eket, kiszélesít­jük tagjainak alapját és a tevékeny­ségüket céltudatosan beiiányítjuk a földműves munkák közös végzésére. A mi EFSz-einknek jelentős feladat jut osztályrészül a mezőgazdaságban a munka termelékenysége emelésénél. Fokozatosan kezdjük kiterjeszteni az EFSz-eket a további falvakban is, amellett nagy gondot fogunk forditani arra, hogy az újonnan felállított EFSz-ek életképesek legyenek, hogy aktív" és helyesen beállított és irányí­tott tevékenységet folytassanak. Bőségesen fel kell használni azok­nak a földműves kiküldötteknek a tapasztaltaikat, akik visszatértek a Szovjetúnióban tett tanulmányútjuk­rói és ott meggyőződtek a szövetke­zeti mezőgazdasági nagytermelés elő­nyeiről. Gondoskodnunk ke'l arról, hogy ezek a földművesek ismereteiket a földművesek legszélesebb rétegeinek átadhassák és sesrítsen ilymódon a falvak megnyerésére irányuló mun­kánkban. A Pártot, a népszerveket és felvá­sárló szervezeteket százszázalékban mozgósítanunk kell a termény felvá­sárlás, a burgonya és az állati ter­mékek, főleg a tej, a tojás felvásárlá­sára, ahol hiányok mutatkoznak. A legközelebbi időben megkezdjük a rendkívüli közellátási bizottságok felállítását a kerületekben és járások­ban, amelyeknek elnöke a kerületi vagy a járási pártbizottság valamelyik kiváló tagja lesz és az üzemekből 2—3 munkásképviselő vesz benne részt. A rendkívüli közellátási bizottságok a falun folytatott politikánk állandó eszközei lesznek. Nagy munka vár ránk az 1950-es évi mezőgazdasági termelési terv irányadó számainak szétírásánál, amit szervezetileg jól kell biztosítani. Poli­tikailag és gazdaságilag nagyon je­lentőségteljes széles akció lesz ez, ez­ért szükséges, hogy jól felkészüljünk rá. A szétírásoknál és a beszolgálta­tásnál életbe kell léptetni végre Gott­wald elvtárs jelszavát, hogy a kisem­bereken könnyítünk és a nagyokat job. ban megterheljük, hogy gyakorlatilag megvalósítsuk a kis és középparaszt megnyerését és a kapitalista elemek elnyomását és korlátozását a falun. - UJSZO — Ki keli seprűzni a régi előítéleteket" (Folytatás a 2 oldalról.) Hála Sztálinnak és a Szovjetuniónak Ha ma szabadon élhetünk és őröm­teljesen dolgozhatunk, hogyha új ipa­ri üzemek kiépítésével, mezőgazdasá­gunk gépesítésével, egész nemzet­gazdaságunk szocialista átállításával tervszerűen emelhetjük dolgozó né­pünk életszínvonalát és öntudatosan megváltoztathatjuk Szlovákia külse­jét, új és örömteljes életet alkotha­tunk és építhetünk ki városainkban és falvainkon, az azért lehetséges, mert létezik a világon egy szocialista nagy­hatalom —• a Szovjetúnió, amelyet a világ legtapasztaltabb és legedzettebb pártja a munkásosztály pártja vezet — a dicső SKbP, amelynek élén a mai emberiség legnagyobb géniusza, a halhatatlan Lenin nagy tanítványa és munkatársa, a csehszlovák nép nagy barátja — Sztálin elvtárs áll. Sztálin elvtársnak köszönjük nem­zeti szabadságunkat, anyagi és szel­lemi erőnk nagy fejlődését, amelyet éppen átélünk, köszönjük neki azt a nagy biztonságérzetet, amellyel a jö­vőbe nézünk. Köszönjük neki azt, hogy az általa vezetett dicső Vörös Hadsereg leverte a német fasizmust és imperializmust és felszabadította országunkat a nácista hóhérok vé­res karmaiból. Köszönjük neki azt a lehetőséget, hogy megkezdhetjük-ha­zánkban a szocialista építés útját, Itzt a gazdag és sokoldalú segítséget, amelyet a Szovjetúnió nemzetei na­ponta és állandóan nyújtanak ne­künk Szlovákia népe még inkább meg akarja erősíteni a cseh néppel való testvéri kapcsolatait és a többi nem­zet, mindenekelőtt a Szovjetúnió dol­gozóival való szoros kapcsolatokat. Egész eszét és lelkesedését, minden erejét és tehetségét szentelni akarja a szorgalmas építő munkának, kér­lelhetetlen harcot akar folytatni az osztályellenség és annak bomlasztó ideológiája, főleg a burzsoá naciona­lizmus ellen. Lenin és Sztálin zász­laja alatt a legnagyobb erőfeszítés jegyében részt akar venni a szocia­lizmus építésében, melyet köztársa­ságunkban Gottwald elvtárs, köztár­sasági elnökünk mesteri vezetésével valósítunk meg. szerzett és nagyon drágán fizetett a régi hibákért. Ezen okulva, minden kisérlet ellenére fenntartottuk a szakszervezeti világszövetséget, mint a világ öntudatos és demokratikus szakszervezeti tagjainaá hatalmas nemzetközi kapcsolatát. A II. világkongresszus Milánóban ez év júliusában bebizonyította, hogy a nemzetközi tőke nem rendel­kezik elég erővel arra, hogy meg­semmisítse nemzetközi szervezetün­ket. Mink, valamint a Szovjet, Franciaország, Olaszország, Kína és a többi országok szakszervezeti tag­jai, számszerint több mint 70 millió dolgozó, továbbra is szorgalmasan fogjuk támogatni szakszervezeti vi­lágszövetségünket. Föfeladatait a milánói kongresszuson a szövetség alelnöke, Kuznyecov elvtárs jelölte meg: Harc a békéért, a szakszerve­zeti egység megerősítéséért, a dolgo­zók demokratikus jogaiért és sza­badságáért. A kilenc pont közül az első, amelyet Kuznyecov elvtárs ki­tűzött, a békére /onatkozik. Igy mondotta: „A szakszervezeti világ­szövetség szerveinek erösiteniök kell törekvéseiket a háborús uszítók és azok ügynökeinek leleplezésére, az összes dolgozókat az összes nemze­tek mozgalmában egyesíteni kell a békéért, a demokratikus szabadság­ért. Ezt a munkát állandóan kell folytatni, naponta, rendszeresen és minden erőnkből." A csehszlovákiai szakszervezeti ta­gok jól tudják, mit jelent a béke a mi építőmunkánk szempontjából, szép jövőnk jogos reményeinek szem­pontjából. A dolgozó népnek nincs szüksége háborúra és ezért nem is fűződik érdeke hozzá. Számára min­den háború nehéz, véres áldozatvál­lalást jelentett és az ö számlájára oldotta meg a kapitalista világ az összes háborús nehézségeket. Az im­perialista tábor az amerikai tőke ve­zetése alatt fokozza a fegyverke­zést, a háborús propagandát és ez­zel egyidejűleg és ezzel együtt nö­vekszenek az őrült kapitalista hasz­nok. A fokozott háborús uszítások idejében, amelyek a Szovjetúnió, va­lamint azon országok ellen folynak, amelyekben a kizsákmányolást meg­verték, felhangzottak a nyugati, az olaszországi, franciaországi és an­gliai öntudatos proletariátus veze­tőinek szilárd szavai: Sohasem fo­gunk harcolni a Szovjetúnió ellen, sohasem fogunk harcolni azok el­len, akik a fasizmus elleni háború legnagyobb áldozatait hozták, soha­sem fogunk harcolni az imperialis­ták érdekeiért. Mi csehszlovákiai szakszervezeti tagok ezt a megnyilatkozást úgy fo­gadtuk, mint a kapitalista államok valóban demokratikus erőinek ön­tudatosságát és becsületességét. A csehszlovákiai munkásosztály, vala­mit azon államok munkásosztálya, amely félretette a kapitalizmust, nem ellenfele, hanem megbízható szövetségese minden nyugati dolgo­zónak, aki a nemzetek közötti meg­értés, a dolgozók életfeltételeinek ja­vítása és jogaik biztosítása után vá­gyakozik. Mi, a csehszlovák köztársaság szakszervezeti tagjai, oly országé, amelyet Münchenben Hitlernek fel­áldoztak, oly országé, amelyben Li­dice fekszik, oly országé, amelynek népe saját munkájával és szorgal­mával jobb jövőjét legsajátosabb ér­dekeinek szem előtt tartásával építi, az egész világ dolgozói felé fordu­lunk, tekintet nélkül annak az or­szágnak társadalmi rendszerére, amelyben élnek, tekintet nélkül nem­zetiségre, vallásfelekezetre vagy faj­ra: mozgósítsuk közösen minden Előfizetőink figyelmébe! Lapunk mai számához minden előfizetőnknek postai befi­zetőlapot mellékeltünk. Az ÜJ SZÖ egyéves fennállásának küszöbén álló évfor­dulója alkalmából, kérjük ked ves előfizetőinket, hogy előfize­tési hátralékaikat kiadóhivatalunknak átutalni szíveskedjenek. Már most örömmel értesítjük kedves olvasóinkat, hogy az ÜJ SZÓ az lS51es évr e szóló NÉPNAPTÁRÁT, mely első kia­dásában az 1950-es évre megnyerte minden olvasónk tetszését és az utolsó példányig elfogyott, az eljövendő esztendőben mindenkinek, aki 1950 január 15"ig napilapunkra az 1950. teljes évre a mellékelt befizetőlapon előfizet, ajándékul küldi. A hetilap előzitőinek azonos feltételek mellett ezt a NÉP" NAPTÁRT féláron küldjük. Ezzel a jövőre biztosítani óhajt­juk előfizetőink hű táborának a NÉPNAPTÁRT. A csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának jelszava az 1950 es évre: Az UJ SZÚ minden magyar dolgozó kezébe! erőnket harcba azok ellen, akik a nemzetek közötti véráldozatokat akarják és az egész vUág romlását. Leplezzük le a háború összes terve­zőit, tiltakozzunk azok őrületes fegyverkezése elien, tegyük lehetet­lenné békeellenes uszításukat. Urak, szüntessétek be a véres há­borúkat Vietnamban, Indonéziában és Malájban. Szüntessétek be azok gyil­kolását, akikről évszázadokon ke­resztül a bőrt nyúztátok, szüntessé­tek meg a gyarmati országokban a hazafiak lemészárlását, amit azért tesztek, mert mint emberek kíván­nak élni, vessetek véget az előké­születeknek a nemzetek közötti új I vérontásra. A népek munkát akarnak, emberi életet, az egész világ népei közötti megértést, az emberek a békét akar­ják. Mi jól tudjuk: Nem elégséges a békét akarni, a békéért dolgozni is kell. Tudjuk, hogy a dolgozók véré­vel és nyomorával kereskedők nem riadnak vissza semmitől, hogy hasz­nuk és önző osztályérdekeik végett új háborút hívjanak ki. Csak az előtt az erő előtt torpannak visz­sza, amely erösebb lesz, mint az ö bűnös terveik. És ezt az erőt a nemzetek ösz­| szességének dolgozó népe alkotja, i Ez az erő nő és hatalmasodik nap­1 ról-napra. HORVÁTH LÁSZLÓ: Qlaqip (Júlia muitkd^íUtliúi heizcL Az Iparcsarnok falain nagy képek. Ojítók, kiváló élmunkások képei. Ol­vasom neveiket- Anna Vacková, Má­ria Lazíková, Jozef Fucsik, Zoltán Fürjes és a többi. Markáns arcok. Ügy tetsziK, mindegyik tudja, mit akar, miért dolgozik, miért vezeti a munkát, miért mutat példát. A dísz­tribün alatt ül az egyik asztalnál (100 asztal van és mindegyik mellett ül vagy harminc ember) az ostrava­karvini medence egyik büszkesége Pa­seka Ferenc vájár. Komolyan néz maga elé, jegyzeteket csinál. Odalé­pek hozzá megszólítom, beszélge­tünk. Az ostravaradvanicei bányákban dol­eozom, feleli kérdésemre, a Ludvik­tárnában. 22-tagú élcsoport vezetője vagyok. Már ez év februárja óta ál­landóan élmunKás módra dolgozunk. Az első évet hat hónap alatt teljesí­tettük. Hogyan elvtárs, ne haragudj, nem tudlak követni — vágok közbe —, de nem is értem, milyen lehetett a terv, ha fél év alatt elvégeztétek. Lágy normák, kis teljesítmény stb. El sem tudom képzelni. Nem. nem szakít félbe, komoly terv volt, szilárd normák, csakhogy a terv nem számolt velünk, az ostravai bá­nyászokkal. (Büsziceség csendül a hangjában, amikor ezeket mondja). Jó munkaszervezéssel 220 százalékos át­lagos teljesítményt értünk el és így természetes, hogy a terv fele idő alatt elfogyott... Elfogyott?... kérdem ismételve a szót? Igen, mi ezt így nevezzük. Elgon­dolkodik egy kicsit, azután folytatja: Tudod elvtárs, hajol közelebb, sokat gondolkodtam a fúráson és a robban­táson, sok időt vett el és egyes em­berek kiestek ezzel a termelésből. 140 méter fal a mienk, ezt úgy osz­tottam be, hogy a robbantásnál min­denki egyénileg felelős a maga szaka­száért és nem Kell külön ember aas összekötésre és az ellenőrzésre. Azon­kívül rájöttem arra, hogy én mint la katos átvehetném a futószalagot meg a motorkezelést. Ezzel is egy embert spórolunk. No meg egy kis lelkese­dés teszi hozzá és máris meg-volt a 220 százalék. Ezért vagyok itt, ezért veszek részt az ország dolgozóinak tanácskozásán,, mint. az ostravai kerület küldötte. Na­gyon megfogott engem a nemzetkö­zi szolidaritás hatalmas és jóleső ér­zése ezen a konferencián. No mesr a különbség. A lengyel kiküldött, a magyar kiküldött meg a többi népi demokráciáK munkás vezetői az épí­tés eredményeiről beszéltek, kiváló teljesítményeiről, Apró elvtárs felem­lítette azt a győri vasesztergályost, aki 1400 százalékra dolgozik. Az olasz meg a többi kapitalista országokban dolgozó elvtársak a harcról, a küz­delemről beszéltek, a mindennapi gondokról. Minden jót Sztálin elvtárs­nak köszönhetünk. . A déli szünetben Nagy Jú­liát keresem fel az apátfalvi textil­gyárból. (O kért meg, hogy ne írjam Jucinak a nevét, hanem Julikának, mert ez így komolyabb) Bemutatom olvasóközönségünknek Nagy Júliát. Minden va'ószínűség szerint ő a köz­társaság legjobb sodiónője. A normá­ját állandóan 180 százalékra teljesíti és irigy munkatársnői azt állítják, hogy nagyon ügyes ujjai vannak. Kér­dezzük csak meg őt, bár Kérdezés nélkül is szívesen és ízesen beszél. Beszélj valamit a munkádról! A szövőgép hengeréről lefogynak a szálak és mi új hengert sodrunk hoz­zá. A szálak természetesen külön mennek és ezeket kézzel sodrom ösz­sze. Figyel] csak ide. Ez a két ujjam dolgozik a legtöbbet: a hüvelykujj és a mutatóujj Ezzel sodrom össze a két szembenlévő szálat, de olyan gyorsan, hogy — és nem tit<colt büszkeséggel teszi hozzá — nen is látod a keze­met. Egy ilyen henge.en 3000—5000 szálig van anyag Ezt mindent fel kell sodorni. Nagy munka, elhiheted. Elhiszem, de mesélj tovább. Naponta sokszor kilencszer is cse­rélem a hengereket. Ha nem mozog­nék gazdaságosan, biztosan nem is bírnám. Elkezdtem gondolkodni és rájöttem arra, hogy egyetlen felesle­ges mozdulatot sem szabad tennem. Elhatároztam, hogy csak a nélkülöz­hetetlen mozdulatokat teszem meg. Mindenki azt állítja, hogy nekem kü­lönös kézügyességem van. Igen, már én is hallottam. Ez nem igaz — tör KÍ belőle rap­szodikusan. — Ugyanolyan kézügyes­sége lehet mindenKinek. Az ujjaim is olyanok mint másé. Csak ésszel hasz­nálom. Most filmezték le a mozdula­taimat, lassítva fogják lepergetni, hogy minden sodrónő láthassa, ho­gyan mozgok. Én azt hiszem, nem vagy egészen őszinte elvtársnő, talán mégis van valami trükkűd, amit nem akarsz el­árulni nekünk? ' Nincs semmi, igazán nincs semmi és ennek 'egjobb bizonyítéka az, hogy a mi üzemünKben egy másik elvtárs­nő, Nagy Sarolta is ezzel a módszer­rel dolgozik és máris igen szép ered­ményeket ér el. Hiszek neked. Megérdemelted azt, hogy idekerülj. Nagy kitüntetés ez. Tudom értékelni, feleli Nagy Júlia és boldog vagyok, de azt szeretném és ezt üzenem az apátfalvi dolgozóknak, hogy nagyon jó lenne, ha az egész gyár itt lehetne és láthatná a munkás­testvériségnek ezt a gyönyörű kife­jezését, láthatná az egész ország nagy erőfeszítését, amellyel épül a jövő. Az Üj Szó olvasótáborának add át üdvözletemet és írd meg, hogy jó úton haladunk, itt jöttem rá, hogy egyedül csak ez az út vezet a jobb jövő felé és a vezetés jó kezekben van. ÁLLAMI ÖNÁLLÓSÁGUNK ALAPOSZLOPA (Folytatás az 1. oldalról). tésünkben egyre intezívebb módon megnyilvánul a népi demokratikus államok és a Szovjetúnió közti gaz­dasági együttműködés legkülönbö­zőbb formáiban. Igy ňll a dolog azokkal az álla­mokkal, amelyeknek gazdasága a baráti és a Szovjetunióval való terv­szerű együttműködésén épül. Más tapasztalatokkal rendelkeznek azok az államok, amelyek az úgyneve­zett Marshall-terv szerinti támoga­tás áldozataivá váltak. Ma a burzsoá politikusok sem tagadhatják le, hogy az amerikai Imperialisták a Marshall-tervvel magtikon segítenek és ezt más államok és nemzetek Ie­igázására használják fel. Ilyen sors érte Jugoszláviát is. Vezető áruló klikkje, élén Titoval, az amerikai imperialisták gyarmatává, az ameri­kai kémszolgálat központjává, a fa­siszta elnyomás országává süllyesz­tette le Jugoszláviát. A csehszlovák-szovjet szerződés hat éve forradalmi esztendőket je­lent nemzeteink életében. A nyugati imperialistáktól elárult és a nácik­tól megalázott hazánk feltámasztá­sát jelentik ezek az évek, a sikeres újjáépítésnek és a szocializmus felé vezető nagy fejlődésnek évei Kle­ment Gottwald köztársasági elnök vezetése alatt. A Szovjetúnióval örökké és másként soha! Sztálinnal a béke, a szocializmus és népünk boldogsága felé!

Next

/
Thumbnails
Contents