Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-15 / 209. szám, csütörtök

UJSZ 0 1949 december 10 Ezek a „Kompresszor" komszomolístáí! HARMINC ÉVVEL EZELŐTT Lenin a kommunizmus rligyeit a munkásoknak a munkatermelékeny­ség emelésére irányuló tevékenyse­gében látta. A szovjet dolgozók az­óta is a szocialista verseny egyre ha­talmasabb és eredményesebb kifej­lesztésével tesznek tanúbizonyságot arról, hogy a szocialista termelés magasabbrendü, fejlettebb és gyü­mölcsözőbb a kapitalista termelésnél. A MUNKAHÖSIESSÉG szemlélte­tő példáját adja a moszkvai „Kom­presszor" gyár ifjúsági kollektívája, mely Vladimír Vasziíjevics Bodrov meeter kitűnő vezetése alatt a szo­cia'ista verseny élén halad. Bodrov mester „parancsnoki szék­helye" egy faráccsal elkerített kis emelvény, amelyről állandóan szem­meltarthatja — szeme pedig igen alaposan szemlél — a terepét, bár ritka eset, amikor csak szemlélget. Mert Bodrov folyton jár-kel a mű­helyben, hol ennél a munkapadnál, hol egy másiknál bukkan fel. Eré­lyes, mozgékony ember, akit a leg­nemesebb alkotó nyugtalanság fűt és hevít. Ebben a pillanatban például Ana­tol Usakov és Vaszilij Szamorukov „újoncok" iránt érdeklődik. Usakov sehogysem birkózik meg a szelepek feldolgozásával. Egyszerűen nem érti. Bodrov odaáll a géppad mellé, bekapcsolja a motort és néhány perc alatt elkészíti az első szelepet, miközben halkan, mormogó de ala­pos szóbeli magyarázattal szolgálja a szemléltető oktatást Tolja Usa­kov izzadt arca egész céklapirossá­gában egyszerre felragyog — meg­értette a dolgot. Hát csak ragyogj, Tolja — gondolja a mester és alig serkenő bajsza alatt mosolyogva továbbáll egy másik géphez — Vik­tor Szeszjukin esztergapadjához. Nem egyszerű odaallás ez, mert hiszen Bodrov mester láthatóan izgul, amire elég oka is van, mert néhány hónappal ezelőtt maga is ezen az esztergapadon dolgozott és elég sikeresen. Itt ment át a gyor­sított fémvágáson. A sikert az tanú­sítja, hogy — 22 hónap alatt hét év normáját teljesítette. Amiből követ­kezik, hogy Bodrov személyében nemcsak kitűnő mestert, hanem olyan komszomolistát is látunk ma­gunk előtt, aki mindennapi alkotá­sában adja tanúbizonyságát Pártja, országa és népe iránti mélységes odaadásának. — A gyár — mondta akkor, 1948­ban, Bodrov — az év vége felé ha­lad. Utol kell érni az elvtársakat, akik már 2—3 évi normát teljesítet­tek. UTOL IS ÉRTE, le is húzott min­denkit a műhelyben. Amikor aztán 1949 elején mesternek nevezték ki, már az 1952-es év előirányzatán dol­' gozott. Bodrov Vologya a világ egyik egész fiatalkorú mestere lett és esztergapadját Viktor Szeszjukin komszomolista vette ,át. Viktor az esztergapaddal együtt átvette taní­tója munkamódszerét is; jól elsajá­tította a gyorsvágás titkát és rövi­desen teljesítette az évi normát. Bodrov ma nem sokáig vesztegel Szeszjukin padjánal, ahol minden úgy megy, mint a karikacsapás, ha­nem átnéz a szomszéd padhoz, mely Lev Muranov komszomolista birodal­ma. Ugyanaz a fajta, ugyanaz a Bodrov-nemzedék: Lev becsületére válik tanítójának, mert egyik kitű­nősége a gyorsvágásnak és ebben a pillanatban is úgy beletemetkezik a munkába, hogy köszöntés helyett mindössze betyárul rákacsint Bod­rovra, mert semmi áron sem hajlan­dó zavartatni magát. Csekélység! Ez a Muranov gyerek nyolc óra alatt olyan teljesítményt adott, mely 48 óra és 40 perc munkájának felel meg. De ne gondoljuk, hogy akár Szeszjukin, akár Muranov valami­lyen magában álló rekorder. Az ifjú­sági brigádban, három gyermek ki­vételével -— ezek most sajátítják el a módszert — valamennyien túltel­jesítik a normát. Október 10-én a mechanikai műhely tervmérnöke összegezte az októberi verseny első eredményét: első helyen Bodrov mester ifjúsági brigádja állt. A cso­port kilenc hónap alatt több mint 13 hónapos teljesítményt adott, más­szóval már az 1950-es év februári előirányzatát teljesítették. BODROV IFJÚSÁGI BRIGÁDJA szemléltetően tárja elénk, milyen eredményeket ad — a kölcsönös se­gítség, a szakadatlan tapasztalat­csere, a sztahanov-módszerek elter­jesztése. És Bodrov Vologya, még mielőtt mester lett, már napról nap­ra foglalkozott azokkal, akik el akarták sajátítani a gyorsvágás mű­vészetét. Lev Muranov, Viktor Szesz­jukin, Viktor Picsugin, Tamara Tol­kacseva, Vladimír Leopov egymás­után vették át Bodrov módszerét, mely magában tartalmazza az öreg esztergályosok jól kipróbált tapasz­talatait és az új, jelentékenyen ter­melékenyebb módszereket is. Lev Muranov például új módszer­rel erősíti oda a szegecset a munka­padhoz. E módszere lehetővé tette, hogy percenként 150 helyett, 450— 500 fordulatot adjon a csavarmene­tek vágásánál. Ö alkalmazta először a pobedit-késekkel való vágást. A műhelyben ma már mindenütt alkal­mazzák Bodrov újítását, amely je­lentékenyen meggyorsítja a dugaty­tyuk elkészítését. Ismételjük, Bodrov csoportja nem kivétel a gyárban. Szász és száz fia­tal munkás dolgozik itt nagyszerű lelkesedéssel és az új módszerek al­kalmazásával az ötéves terv határ­idő előtti teljesítéséért. Háromszá­zan már megvalósították az évi nor­mát, 150-en novemberre teljesítik. Hetven komszomolista pedig már a háború utáni ötödik ötéves terven dolgozik. Ezek a „Kompresszor" komszomo­lístáí! IRTA: SÁSDI SÁNDOR özke, a párttitkár, hazáig kísérte az újonnan megválasztott bírót, Radi Vincét, azt mondta neki a kapuban. — Akkor hát vége a faluban a kulákuralomnak, az utolsó állásból is kifüstöltük őket. Vince picike bajuszát pedergette. — Tudhatod, nem kerestem a tisztséget, de örülök annak, hogy megbíznak bennem a telepes-társa­im. Özke ásított, a másik rátette ke­zét a léckapu kilincsére. — Álmos vagy, eredj haza lefe­küdni. — Megyek, mert addig a gyereke­ket se tudja az asszony ágyba dug­ni, amíg sorra nem csókolom őket. Az új bíró feje lehorgadt, szavá­ból nagy bánat érződött. — Bezzeg, nem vár engem oda­bent senki, üres a szoba, hideg is, magamnak kell tüzet gyújtani, ha meleget akarok vacsorázni. A párttitkár indult már, de hirte­len visszalépett. — Sokszor akartam már mondani, de most kiváltképpen kikívánkozik a számon: miért nem házasodsz, Vince ? — Egy éve temettem boldogult fe­leségemet, meg se rokkant még a sírja ... meg aztán, röstellek én asz­szony után gebegni, rávaló időm sincs, az ősszel odavoltam pártisko­lára, most nyakambaszakadt a bíró­ság, más lesz a gondom. Özke türelmetlenül vágott közbe. — Nem kellene messzire menned, ott a szomszédodban a Tímárék lá­nya, a Mari. Sógorasszony-félém az anyja, amikor gyűléseztünk a kö­zösgazdálkodás ügyében, utána aszondta nekem: „Mért nem házasít­ja meg a barátját, a Radi Vincét? Kár neki az özvegységben nyomo­rogni, kapna minden ujjára tizet is, ha kipödri a bajuszát, mai nap is beilik még legénynek." Aki legény­nek beillik, ameilé lány való párnak, bizonyosan így gondolta a Juli roko­nom. Tetszett a beszéd Vincének, mégis másra térítette a szót. — Derék asszony, legelőször je­lentkezett a tizenegy holdjával a termelőcsoportba. — Maga szántott, vetett, amióta az ura meghalt; napszállatig dolgo­zik, akkor futkos a párt dolgában, lelke a Népnevelő Csoportnak, min­denhez hozzászól, de úgy, hogy öröm meghallgatni. Ha igaz a közmondás, hogy „nézd meg az anyját..." hát akkor bátran elveheted a lányát... Vince erre csak annyit mondott hogy „jójcakát", bement a házba, sóhajtozva lépett a sötét szobába, vacsora nélkül feküdt le, reggel fel­öltözött az ünneplős ruhájába, tükör előtt igazította a haját, bajuszát gondosan pedergette, kilépett az ut­cára, jobbra-balra kémlelödött, az­után belépett özvegy Timárné udva­rára. Odabent, a melegrefütött szobá­ban, azzal kezdte, hogy szállnak a varjuk, aligha meg nem hozzák a havat, de nem is volna baj, takarót kíván az őszi vetés. Juli bólintott, utána mindjárt a termelőcsoport hat­vankét hold búzájáról beszélt, arról is, hogy az új, telepes-bírótól mi mindent remél a község, szinte simo­gatta tekintetével Vincét, bezzeg a lány, a Mari, rá nem nézett, haj­totta a rokka kerekét, mintha az élete függne attól, hogy a rengeteg sok kendert estélig fonálnak pödör­je. Az új bíró akkor hozzá fordult. — A felszabadulási emlékünnepen szépen szavaltad azt a hosszú verset. — Szilveszterre színdarabot tanu­lunk — mondta a lány és egyszeri­ben annyira megjött a beszélhetnék­je, hogy Vince alig győzte hallgatni. Közbe is szólt: — Aszondja tegnap a jópajtásom, az özke, hogy gondoljam rá maga­mat a házasodásra, merthogy háza­mon a bíró-tábla ezután nemcsak a párt, de a község dolga is a nyaka­mon: nem lesz, aki egy vetett dob­jon a jószág elébe. Biztogatott, hogy így a Mari, meg amúgy, el is gyüt­tem, hogy felkérdezzelek: elfogad­nál-e hites uradnak? Mari keze szinte megmerevedett a rokka orsóján, arcáról a nyaka fele futott a pirosság és úgy mondta, mint, akit megcsúfoltak. — Traktorista leszek én, két hét múlva megyek tanfolyamra, a ta­vasszal én szántom a Fordsonnal a termelőcsoport négyszáz holdját. Ha bántás érződött a lány hang­jából, százszorta több az anyjáéból. — Bizony, traktorságot tanul..., de nemcsak az, mielőtt tanfolyamra megy, esküszik Bankó Misivel, az ülik melléje ... Radi Vince feje úgy meghorgadt, mintha nem is 6 volna az, akit teg­nap egyhangúlag bíróvá választot­tak, nem is kívánt már mást, csak­hogy szépszerével kikerülhessen in­nen. — Semmi maj, Mari, azért a szil­veszteri műkedvelőre megváltom a jegyemet... Kilincsen volt a keze, amikor visszafordult, vissza is lépett: eszébe jutott, amit Özke mesélt özvegy Ti­márnéról; dolgos jóeszü, lelkes párt­munkás ... a közmondás is emleget­te ... ; Ittfelejtett valamit, bíró elvtárs? Az asszony kérdezte ezt, Vince halkan felelte. — Ittfeledtem, de jókor visszafor­dultam még érte ... Eszembe jutott, hogy — közmondás szerint — jól megnéztem az anyját, aztán meg is maradnék mellette, mert, ha igaz az, hogy én beillek legénynek, ü is bát­ran odaállhat a menyecskék közé... Mi szava van hozzá, Juli? Mari nevetve kelt fel a rokka mellől. — Édesanyám szégyellös, majd, ha én kimentem, akkor mondja ki azt a szót. Ketten maradtak a szobában, a férfi közelebb lépett az asszonyhoz, várta a szót, amelyet előre kiolva­sott a két feketén csillanó szemből. Juli szája felnyüt, nevetéssel bugy­gyant ki rajta. — Fehe egye azt a mafla özke sógort, az ősz uta nosztatom, hogy házasítsa azt a magáramaradt Radi Vincét, dicsérgetem is százfélekép­pen, dehát nem a lányom, hanem a magam számára ... Az ablak alatt alacsonyan szálló varjúcsapat látszott, Vince azonban nem arról beszélt most, hogy talán csakugyan hozzák a havat, hanem annak a másik közmondásnak a pár­ját emlegette: — Özvegy ember párja, özvegy­asszony. r Az U j Szó Sztálin-számának terjesztési versenye December 9-i számunkban közöl­tük először a Sztálin-szám terjesz­tési versenyének állását. A terjesz­tési verseny a dolgozók legszélesebb körében kellő visszhangra talált és így ma jelentős eredménygyarapo­dást jelenthetünk ismét. Különösen említésre méltó egy ismeretlen, ma­gát megnevezni nem akaró bratisla­vai lakos példája, aki szerkesztősé­günkben ma megjelent és kifizette száz példány árát, a handlovai bá­nyászok részére. A Sztálin-szám megjelenésekor e száz példányt Ján Krč bányász, a szénbányák sajtóre­ferense címére fogjuk elküldeni. Az ismeretlennek ezúton fejezzük ki köszönetünket a handlovai bányá­szok nevében. A terjesztési verseny mai állása a következő: darab KSS járási titkársága, Pár­kány 2000 1906-ban Maxim Gorkij egy sereg vázlatban számolt be amerikai benyomásairól. Ez a vázlata egy milliomossal való beszélgetését adja a művé­szetről. — Hogyan gondolkodik ön a mű­vészetről? — kérdeztem. Rámnézett, kezével végigsimította arcát és letörölte kifejezésének bru­tális gonoszságát. Ismét valami cse­csemőszerű jelent meg vonásaiban. — Mit mondott? — kédezte. — Hogyan gondolkodik ön a mű­vészetről? — Óh, — válaszolta nyugodtan — a művészetről én nem gondolkodom, hanem egyszerűen megveszem ... — Erről tudok. De talán vannak bizonyos nézetei a művészetről, ta­lán vannak bizonyos igényei? Ja úgy! Természetesen vannak igényeim! . .. Mulattatónak kell len­nie ... ennek az izének, ... a művé­szetnek. Kell, hogy nevessek rajta. Tudja, az én business-em nem SOK alkalmat ad a nevetésre. Az agy­velönek néha szüksége van egy in­jekcióra, hogy megnyugodjék . .. né­ha kell egy injekció a testi erő fel­frissítésére. Ha az ember művészetet termel a falon vagy a plafonon, ak­kor kell, hogy az étvágygerjesztő le­gyen. A reklámot, a legdrágább, leg­rikítóbb színekkel kell festeni. En­nek a reklámnak már messziről meg kell önt fognia, ha még csak egy mértföldnyire van is tőle, egyenesen oda kell önt vinnie, ahová csábítja. Akkor kifizetődik. Jobb, ha a szob­rok és vázák bronzból vannak, mint márványból vagy porcellánból. A cse­lédek a bronzot nem törik össze olyan . gyakran, mint a porcellánt Remek dolgok a kakasviadalok és a patkányvadászatok. Londonban lát­c/l millifítties nézete IRTA: MAXIM GORKIJ tam ilyet legutóbb ... nagyon szép volt! A boxmérközések is szépek, de nem 'kellene megengedni, hogy az emberek agyonüssék egymást... A zenének hazafiasnak kell lennie. Az induló mindig kitűnő, de a legjobb induló az amerikai. Amerika a világ legjobb országa, ezért az amerikai zene is a legjobb a földkerekségen. Jő zene is ott van, ahol jó emberek vannak. Az amerikaiak a legjobb emberek a világon. Nekik van a leg­több pénzük. Senkinek sincs annyi pénze, mint nekünk. Ezért kell majd az egész világnak hozzánk jönnie nemsokára... Meghallgattam ennek a beteg, gyermeteg embernek öntetszelgő fe­csegését és hálával emlékeztem Tas­mánia vad bushman-jeire. Azt mond­ják, azok is emberevők, mindenesetre náluk kifejlődött valami szépérzék. — Szokott színházba járni? — kérdeztem a sárga ördögnek ezt az elaggott rabszolgáját, hogy végre szűnjön meg egy olyan országgal di­csekedni, amelyet egész életében meggyalázott. — Színház? Ö, igen! Tudom, ez is a művészethez tartozik — mondotta határozottan. — És mi tetszik önnek a színház­ban? — Nagyon szép, ha sok fiatal nő ül a nézőtéren, jó mély dekoltázzsal és ha az ember magasabban ül, mint ők — felelte némi gondolkodás után. — Mégis, mi tetszik önnek a leg­jobban a színházban? — kérdeztem, miközben lassan kétségbeestem. — Ö, — felelt most vidáman és száját a füléig húzta szét. — Ter­mészetesen a fiatal színésznők ... Fiatal, csinos színésznők mindig mű­vésziesek. De csak nehezen lehet ki­találni, melyik közülük valóban fia­tal. Mindegyik remekül álcázza ma­gát. Persze, megértem, ez az iparuk. Néha azonban azt hiszi az ember: Ohó, ez egy csinos leány! Azután kiderül, hogy már ötven éves és leg­alább kétszáz szeretője volt. Ez kí­nos ... Cirkuszi artistanők jobbak, mint a színésznők. Majdnem mindig fiatalabbak és rugalmasabbak ... Ezen a téren szakértőnek mutat­kozott. Még én, öreg bűnöző is, sok olyan dolgot tudtam meg, amiről az­előtt fogalmam se vplt. — Ki az ön kedvenc költője? — kérdeztem tovább. Az öreg tanácstalanul nézett rám és lassan megkérdezte: — Mit mondott? Megismételtem a kérdést. — Hm ... Maga valóban furcsa alak — mondotta és kétkedve rázta a fejét. — Miért kedveljek egy köl­tőt ? És miért kellene őt kedvelni ? — Már bocsásson meg — mon­dottam és homlokomról letöröltem a verejtéket. — Azt akartam kérdezni, melyik az ön kedvenc könyve? Per­sze nem a csekk-könyvre gondolok. — Ö, ez már más! — helyeselt. — Két könyvet szeretek: a bibliát és a főkönyvet. Mindegyik szárnyakat ad a szellemnek. Ha csak kézbe veszi őket az ember, már érzi, olyan erő rejlik bennök, amire szükségünk van. Kinevet engem — gondoltam és figyelmesen néztem az arcát. De nem. Szemei minden kétséget elosz­lattak e csecsemő őszintesége felől. Ügy ült a karosszékében, mint egy összeaszott dió a héjában. Látszott, hogy szavainak helyességéről meg van győződve. Éreztem, ideje, hogy végetvessek a beszélgetésnek. Nem minden ko­ponya képes arra, hogy megőrizze nyugalmát, ha lábbal taposnak rajta. — Mondjon talán valamit a tu­dományról — szóltam halkan. — A tudomány? Felemelte egyik ujját, majd sze­meit a plafon felé fordította. Ezután kihúzta zsebóráját, megnézte, hány óra, becsukta az óra fedelét, a lán­cot az ujja köré csavarta és az órát a levegőben lóbálta. Mindezek után mély lélegzetet vett és beszélni kez­dett: —A tudomány... igen tudom. Ezek könyvek. Ha jól irtak bennük Amerikáról, akkor hasznosak. A könyvekben azonban ritkán irfiak igazat .Ezek a... költők, akik a könyveket csinálják, azt hiszem ke­vés pénzt keresnek. Olyan ország­ban, ahol -minden embert igénybe vesz az üzlet, nem sok idő marad könyvolvasásra... Igen, a költők dühösek, mert senki se vásárolja a könyveiket. A könyvírókát a kor­mánynak jól meg kellene fizetnie. A jóllakott ember mindig jó és vidám. Ha egyáltalán szükség van Ameri­káról szóló könyvekre, akkor jó köl­tőket kellene alkalmazni és akkoi majd olyan könyveket csinálnak ami­lyenre Amerikának szüksége van. És ez minden! KSS járási titkársága, Žseliz .1000 Mondok Gábor, DunaRszerdahely 600 Seres Lajos, Galánta .... 500 KSS járási titkársága, Szene . 500 Budik Károly, Tardosked . . . 500 KSS járási tikársága, Somorja 400 KSS járási titkársága, Duna­szerdahely 400 Táncos István, CSEMADOK, Guta 300 Egys. Földm. Szöv., Bős . . . 200 Dolánszky József, Ipolyvisk . . 200 CSEkADOK, Léva 200 Hencz Benő, Hetény .... 200 Fleischmann Kálmán, Nagyabony 170 CSEMADOK, Diósförgepátony 120 Bagócsi János, CSEMADOK, Komárno 110 Krecs Adél, Busince .... 100 Danis Gyuláné, Piesok Barok . 100 Ismeretlen a handlovai bányá­szoknak 100 Muzslai CSEMADOK helyicso­port 100 Szemes Ferenc, Királyfiakarcsa 100 Bodó Béla, Csucsma 100 Rojos Ferenc, Dunaradvány . . 75 Vékony Jónás, Hont Vrbica . . 60 Gyurcsó István, Prága .... 60 Lukács Jánosné, Ipolyság ... 60 Zentai Sándor, Nagymagyar . . 50 Barci Béla, Gömörpanyita . . 50 Bajcsi Ferenc, Sokolce, CSE­MADOK . . 50 Beke Vince, a ROH elnöke, Tany 50 Gutrai István, Baracska ... 50 Csősz Lajos, Nádszeg .... 50 Réthy Erzsébet, Rimaszombat 50 Szabó Jáno3, Felsőszeli ... 40 Csóka János, Felsőpatony. . . 34 Felsőszeli CSEMADOK ... 30 Zalaba, CSEMADOK .... 30 Stein sörgyár, Puha Vince, Bra­tislava 30 Furinda Rudolf, Zsemlér ... 30 Furinda Rudolf, Túr .... 30 Botos Béla, Balogfalva .... 25 Marcinkó István; CSEMADOK, Marcelháza 25 Mytná Ludany, CSEMADOK . . 20 Németh Ferenc, Kolozsnéma, CSEMADOK 20 Kirsch Ferenc, Bodrogszerdahely 20 Baráth Vince, Brezany .... 15 KSS járási titkársága, Nagy­megyer 14 Suszt Lajos, Nádszeg .... 10 Gálát István, Oždany .... 10 Cečkanova Anna, Vraňany . . 10 Hoks'za István, Ostrava ... 10 Kurali József, Zulová .... 10 Antal József, Csata ...... 5 Fentnevezetteken kívül egész sor egyéni rendelés érkezett szerkesztő­ségünkbe, amelyet nagy számuk miatt feldolgozni nem tudunk. Sztá­lin elvtárs születésnapja közeleg és ezért felkérjük lapunk barátait, hogy munkájukat gyorsítsák meg, hogy az összes rendeléseket időben fel tudjuk dolgozni .

Next

/
Thumbnails
Contents