Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-14 / 208. szám, szerda

U J SZO 1949 december 14' előtt az osztályerők adott viszonyából a munkásosztály helyzetéből indulunk ki. Arra a tényre támaszkodunk, hogy a politikai és gazdasági hatalom teljes mértékben a munkásosztály kezében van, hogy sikerült hatalmunkba venni az összes gazdasági erőket és hogy a szocializmus a nép boldogságához vezető további útunk a munka termelékenységének további fokozásán keresztül vezet. t Szükséges, hogy a kongresszus konkrét feladatokat tűzzön ki, hog> azok teljesítése a további időszak fonítói, arra aktatnak bennünket, hogy nak teljesítését a legközelebbi összszakszervezeti kongresszus maga öszszegezve átvizsgálja. A feladatok kitűzésénél az eddigi hibák és hiárfyok elemzéséből, a következetes önkritikából indulunk ki és azokból a feladatokból is, amelyeket már korábban magunk elé állítottuk, azonban még egy vagy más ok miatt nem sikerült megvalósítanunk. LeniV és Sztálin a forradalmi proletariátus és a szocia'izmust építő győzedelmes munkásosztály nagy tanítója, attra oktatnak bennünket, hogy mi a szakszervezetek főfeladata ott, ahol a po.Htikai hatalom és a termelőeszközök a munkásosztály kezében vannak. Aríca tanítanak bennünket, hogy a szakszervezetek főfeladata, hogy a szocializmus iskolái legyenek, hogy a dolgozók egész kollektívumát a szocializált termelés _ igazgatásához vonzzák, hogy soraik közül kiküldjék az egyes munkásokat a helyes és iránytad<S munkaszakaszokra, hogy tartalékot képezzen, amelyből a munkásállam gazdasági, politikai és kulturális életének minden szakasza merít, hogy a szakszervezetek a dolgozók megszervezésednek egész rendszerében azt az esz'közt alkossák, amelyen át a munkásosztály élcsapata és a politikai párt összeköttetésben álljon a széles tömegekkel, hogy a szakszervezetek megnyerj*, kineveljék és kioktassák a dolgozo tömegeket a szocialista építés feladataira, A kétéves terv sikeres eTedményei, az ötéves terv első évének lefolyása és a II. Össz-szakszervezeti fcongreszszus előtti kötelezettségvállalási kampány kötelezi a Foriadalmi Szakszervezeti Mozgalmat arra, hogy továbbra is még nagyobb hangsúllyal fejXessze a dolgozók kezdeményezését. A mi legelső feladatunk továbbra Is: a nemzetgazdaság összes ágaiban teljesíteni és sikeresen befejezni az ötéves tervet. Ez megkívánja, hogy kongresszus előtti kampányunk tapasztalatai alapján. emlékezetünkben tartva Gottwald elvtárs, köztársaságunk elnökének szavait, amelyek a kongresszusunkon elhangzottak, tovább fejlesszük és elmélyítsük az élmunkásmozgalmat, úgy, hogy végül minden munkás élmunkás legyen. Ez azt jelenti, hogy ismerje munkája technikáját, hogy megjavítsa a termelés szervezését és kihasználja mindazokat a lehetőségeket, amelyeket az államosított termelés nyújt munkája termelékenységének emelésére a testi fáradság csökkentése mellett. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy fejleszteni kell a régi, a kapitalizmustól örökölt munkaformákat és módszereket és új magasabbrendű, tó kéleteeebb szocia'ista munkaformákat és módszereket kell kialakítani. Élmunkásaink sorai, akiknek egy része jelen van kongresszusunkon, már annak az újtípusú munkásnak a képviselői, aki nem azért dolgozik, mert dolgoznia kell, hanem azért, mert dolgozni akar egyre nagyobb teljesítménnyel és tökéletesebben. Annak a munkásnak, aki tudatában van annak, hogy munkájával hozzájárul az ötéves terv teljesítéséhez, hozzájárul a népi demokrácia megszilárdításához, ahol már nem a kapitalisták kezében van a hatalom, hanem a munkásosztályhoz tartozók kezében és hogy hozzájárul munkájával a szocializmus építéséhez hazánkban és a béke világtáborának megszilárdításához. Az élmunkásmozgalom fejlesztésének problémájával összefügg a munkanormák problémája A normakérdés a közeljövőben termelésünk egyik leg. alapvetőbb problémája lesz és valljuk be, hogy a legnehezebb is. Jól tudjátok magatok, hogy a munkanormákban nálunk nincs rend. Miben rejlik azok nagy jelentősége? Az összes tapasztalatok azt mutatják és főleg azokban az üzemekben szerzett tapasztalatok, ahol az élmunkásmozgalom nagyon elterjedi, hogy a ml normáink régiek és elavultak. Elavultak azért, mert e normáknak jelentős része abból az időből származik, amikor a gyárak a kapitalisták kezében voltak és amikor a munkások a kapitalista kizsákmányolás ellen védekeztek. Vannak újabb normák is az 1945 és 46-os évekből, tehát abból az idő-' bői, amikor az üzemeinkben sokszor olyan bérpolitikát folytattak, amilyenre kedvük volt. Ezért világos számunkra, hogy a normakérdést termelésünk elsődleges feladatául, tehát a szakszervezeteknek is legelső feladatául kell kitűznünk, hogy biztosítsuk egyrészt a termelési feladatok gyorsabb teljesítését, hogy biztosítsuk az élmunkásmozgalom tömeges kifejlesztését, hogy rendet teremtsünk a bérekben a mi üzemeinkben és biztosítsuk a munka termelékenységének gyorsabb emelkedését. A normákban lévő rendetlenség, a nagy különbségek és a normák elavultsága gátat vet üzemeinkben annak, hogy az élmunkásmozgalom terjedjen, éspedig azért, mert a normák elavultsága teljesen más képet nyújt az elért eredményekről, lehetetlenné teszi az egyes élmunkások elért eredményének objektív megítélését; nem biztos mérték, amire pedig szükség van az egyes üzemek és műhelyek versenyzésének kifejlesztésében. A normák elavultsága magával hozza a bérpolitikában is a rendetlenséget. Mindamellett, hogy majdnem minden ágban van munkakatalógusunk, mindamellett, hogy jó katalógusaink vannak és a döntő ágakban a katalógusok szerint haladunk, mégis rendetlenség van a bérpolitikánkban. Például törjük a fejünket, hogy hogyan részesítsük előnyben mák helyesen vannak megállapítva, | korlati iskolát jelentenek, akik az csak ott lehet majd bevezetni a progresszív bért, mint eszközt a munka termelékenységének emelésére, a termelési nehézségek áthidalására, mint eszközt a magasabb teljesítmény jutalmazására. Es csak oly üzemekben, oly munkahelyeken lehet kezességet vállalni a szilárd normák teljesítéséért, ahol a normák helyesen vannak megállapítva. fermeesünk munkájába bekapcsoljuk tudományos és kísérleti munkatársainkat olyképpen, hogy azok munkája gazdaságunk praktikus szükségleteit szolgálja és segítse a munkások és a mesterek munkáját. Fokozottabb figyelmet fogunk fordítani a mesterekre, műhelyvezetőkre és technikusokra, hogy belőlük Í» munkásokkal együtt a termelés megszervezői és az új szocialista munkamódszerek megvalósítói váljanak. Továbbá rajta leszünk, hogy az élmunkásváltások az élmunkáshetek és élmunkáshónapok ne csak a munkaerők teljes megfeszítését jelentsék, üzemekben érdeklődéssel fordulnak a termelés felé, akik már gazdák és hozzá akarnak járulni gazdaságunkhoz. A termelési gyűlések eredményeit azután egyrészt a szakszervezeti szervezetek bizottságaira viszik át, másrészt az üzem vezetésére, amelyek ebből munkájuk számára levonják a megfelelő következtetéseket. A termelési gyűlések így a legalkalmasabb eszközökké lesznek arra, hogy új viszonyt létesítsünk a munkások, mérnökök, technikusok között, hogy emeljük a munkások szakképzettségét és hogy kiválaszthassuk közülük a legtehetségesebbeket és kineveljük belőlük a gazdasági szakemberek kádereit. Az* újítómozgalmat támogatni fogják a közigazgatási szervek jutalmak rendes kifizetésével is. A közigazgatás új álláspontja a népi demokratikus köztársasággal szemben megszilárdítja a közalkalmazottak sorait a munkásosztály bányászainkat és aztán látjuk, hogy ebben megakadályoz minket a bérekben mutatkozó rendetlenség. A rossz és elavult normák lehetetlenné teszik, hogy üzemeinkben olyan helyes bérpolitikát folytassunk, amilyent megkövetel termelésünk érdeke és a munkaerők szükséglete. A helytelen normák megakadályozzák, hogy megjutalmazzuk munkásainkat a szocialista alapelvek alapján, hogy érdem szerint határozzuk meg a bért. Az elavult normák fékezik a munka termelékenységének emelését, mert lehetetlenné teszik, hogy a rejtett tartalékerőket felfedjük és a rossz normák végső eredménye megmutatkozik a termelésben, a termelési tervek teljesítésében, mert az elavult normák megtartásával korlátozást szenvednek a teljesítmények és ezzel lehetetlenné válik a termelési feladatok túlteljesítése és a feladatok rövidebb időn belüli teljesítése. Világos, hogy a régi normákhoz való ragaszkodás súlyos bűn volna gazdaságunk ellen és amellett ahhoz az állapothoz vezetne, hogy nem használhatnánk ki teljes mértékben üzemeink teljesítőképességét és nem emelkedne a munka termelékenysége úgy, ahogy előfeltételeink lehetővé tehetnék. Ezt az állapotot az okozta, hogy a normáknak nem szenteltünk kellő figyelmet. A bérpolitika kivevése az üzem technikai vezetésének kezéből és átadása a szociálpolitikai helyetteseknek volt mindaz, amit megtettünk és a norma problémájáról teljesen megfeledkeztünk. Ezért szükséges lesz, hogy a norma kérdését és a bérpolitikát újra napirendre tűzzük és megtegük oly értelemben a szükséges javításokat, hogy a bérpolitika és a normák újra a mesterek, a munkavezetők és a technikai mérnökök kádereihez tartozzanak az üzemekben. A szakszervezeti mozgalomnak és minden tényezőjének igen fontos feladat jut osztályrészül. Meg kell kezdeni a rendszeres kampányt a normák megszilárdítására, a normák bevezetésére ott, ahol eddig nincsenek és azért, hogy a norma meghatározásáért a felelősség a mérnöki és technikai személyzetre, a műhelyekre háruljon az üzemi igazgató egyenes személyes felelőssége alatt. Fokozott politikai tevékenységet^ fogunk kifejteni a normák megszilárdítására az üzemekben fokozott agitációs munkával. Csak ott, ahol a norhanem a termelésnek és a munka termelékenységének és a normák megszilárdulásának állandó emelkedéséhez vezessenek. Ugyanolyan figyelmet kell szentelni az újító javaslatok kérdésének. Nem tudtuk eddig elegendőképpen kihasználni a munkások kezdeményezését, amely az egyre növekvő újtómozgalomban nyilvánul meg. Gondunk lesz rá, hogy az üzemek vezetősége rugalmas és nem bürokratikus szerveket építsen kí a szocialista verseny követésére és az újtójavaslatok figyelemmel kísérésére Az újító és élmunkásmozgalmat további újító és élmunkás klubok és körök megszervezésével fogjuk támogatni. A szocializmus felé vezető útunkat meggyorsítjuk azzal, hogy- munkáskádereink technikai színvonalát fogjuk emelni. Befejezzük az üzemi iskolák hálózatának kiépítését főleg a termelési ágakban, a bányászatban, kohászatban, építészetben és a nehéz vasiparban. Igyekezni fogunk, hogy az üzemi iskolákban minden munkás egy bizonyos technikai szakképzettségi minimumot sajátítson el. Továbbá arra fogunk törekedni, hogy kiválasztott munkások azokban a magasabb szakiskolákban képezzék ki magukat, amelyeket a nemzeti vállalatok központi Igazgatóságai mellett állítunk fel. További hiány, amit ki kell küszöbölnünk, a nők kis részvétele a technikai iskolákban. , Megjavítjuk az újítójavaslatok eddigi jutalmazási rendszerét. Keresni fogunk munkásaink, élmunkásaink és újítóink között olyan elvtársakat, akiknek megvan a tehetségük arra, hogy továbbképezzék magukat, hogy magasabb és felelősségteljesebb helyekre állíthassuk őket. Hogy állandóan továbbfejleszthessük az összes dolgozók termelési aktivitását és bekapcsoljuk őket a termelésbe úgy, mint annak gazdáit, üzemi szakszervezeti csoportok rendszeresen termelési megbeszéléseket, gyűléseket hívnak össze. Ezeket a termelési gyűléseket úgy szervezzük meg, hogy azokon tárgyalásra kerüljön a nyersanyag, a hulladék kérdése, a munkáskáderek elosztásának a problémája, továbbá a gyengébb vagy keményebb normák problémája, az újitótervek megvalósításának nehézségei,- a szocialista munkaverseny új formái, a munka megszervezésének és gépesítésének haladó módszerei, a munkafolyamatok elemzése, stb. Ezek a gyűlések mindazok számára gyatagjaival való kiegészítésével, továbbá a káderek politikai és szakiskolázásával. Erban miniszter leszögezte, hogy legelső feladat az egész termelésbe bevezetni a helyes munkanormákat. Vannak itt azután további igen fontos problémák is. Kiindulva abból, hogy rendszerünk ereje a munkások és alkalmazottak osztálytudatában rejlik, ezt az akciót, a normák megszilárdítását, az egyének meggyőzésével, oktatásával és a szocialista munkaerkölcs kifejlesztésével valósítjuk meg. Azokban az üzemekben, ahol tagjaink elégtelen öntudata vagy az üzemi szakszervezet elégtelen tevékenysége folytán a csoportok helytelen normákat követnek, amelyek lehetetlenné teszik a bérben a rendet, viszszautasítjuk azokat és követelni fogjuk újjászervezésüket. Ott, ahol a munkát nem lehet normalizálni, az úgynevezett jutalomrendszer bevezetését fogjuk támogatni és az üzemi bérek formáit. A ROH szervei ebből a célból sokkal nagyobb mértékben, mint eddig, együtt fognak működni, hogy 1950. év végéig az államosított ipar összes szakszervezeteinek meg legyen a munkakatalógusa. A szakszervezetek belsejében is decentralizálni fogjuk a bérpolitika végrehajtásának a felelősségét szakszervezeti egységeinkre és az üzemi szakszervezeti csoportokra. Ezek a tényezők teljes felelősséget vesznek át az összes bérelvek és irányelvek megvalósítása tekintetében, amelyeket a munkaügyi minisztérium adott ki a központi szakszervezeti tanácsosai egyetértésben. Folytatni fogjuk bérben és más téren is azoknak az előnyben részesítését, akik termelésünk legfontosabb szakaszain dolgoznak és akiknek munkája a legnehezebb. Értékeljük a KSC IX. kongresszusa kezdeményezését, amelyen annak központi titkára, Slánský elvtárs hangsúlyozta, hogy feltétlenül szükséges a mestereket is belevonni műhelyeik és szakaszaik termelési eredményeibe és megjutalmazni őket. A jutalomrendszer irányelvei a mesterekre vonatkozólag elő van készítve. Ezek szerint a mestereket megjutalmazzák, ha az ő tevékenységük folytán túlteljesítik a- tervet, ha megtakarítást érnek el a termelési költségekben, ha betartják a tervezett termékek minőségét és ha idejében teljesítik a megrendeléseket. A mi üzemi csoportjaink üzemeik igazgatóságaival szerződéseket fognak kötni, amelyek a munkanormák megszilárdítására vonatkoznak, vagypedig a szilárd munkanormák biztosítására a tervidőszak folyamán. Az üzemi szerződések végleges formája, amelyekkel az üzemi tanácstól és másrészt az igazgatóságtól képviselt alkalmazottak kötelezni fogják magukat, vonatkozik a termelési terv teljesítésére, a bérrendszer betartására, az alkalmazottak szociális, kulturális, egészségügyi, biztonsági követelményeinek betartására. Az üzemi szerződések előkészítését a jövő év folyamán valósítjuk meg. 1951. évtől kezdve fogják ezeket a szerződéseket megkötni, mint a munkatermelékenység emelésének és az üzemben idolgozó káderekről való gondoskodásnak hathatós eszközeit. Hogy bérpolitikánk az üzemekben jobban megvalósítható legyen, aktivizáljuk funkcionárius ^kádereinket, mint az űzetni tanácsok segédszervét, felállítjuk az üzemi és műhelyi bérbizottságokat éspedig a munka legjobb élmunkásai közül és a legjobb technikai, adminisztratív erőkből és a normát megszabókból. 1950-ben megvalósítjuk az állami alkalmazottak munka- és fizetési viszonyainak új alapvető rendezését. Ez a rendezés a teljesítőképesség, a Kezdeményezés, a munka minősége, egyéni felelősségemelésének eszKÖze, az állami és a közigazgatásban, egyszersmind eszköz új munkamódszerek keresésére és megvalósítására és az alkalmazottak igazságos, az elvégzett munka szerinti jutalmazására. Hogy az új rendezés eme céljának eleget tegyünk a ROH és annak tényezői szemelőtt fogják tartani azoKat az irányelveket, amelyeket ez a ren| dezés követ és bármilyen osztály vagy kasztos előítéletek további folytatását meg fogják akadályozni az új rendezés szellemében. Céltudatosan együtt fogunk működni az állami és a népi közigazgatásban lévő munkaerők számára a terv készítésében és a terv teljesítésének ellenőrzésében és gondunk lesz arra, hogy a munkaerők száma megfeleljen az igazi szükségletnek. Kérlelhetetlenül fel fogjuk fedni a bürokratizmus maradványait és arra fogunk törekedni, hogy az állami és népi közigazgatás a termelőerők teljes fejlődéséhez és a gazdasági terv teljesítéséhez hozzájáruljon úgy, amint az kötelesége a népi demokratikus rendszerben. (Folytatását lásd, holnapi számunkban.) A TELJES HETI RÁDIÓMŰSORT (BRATISLAVA ÉS BUDAPEST) VASÁRNAPI SZÁMUNKBAN KÖZÖLJÜK A december 7-ike után beérkezett naptárrendeléseket kiadóhivatalunk már nem vehette figyelembe I