Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-14 / 208. szám, szerda

UJSZ0 1949 december 10 szakszervezetek fejlődését. Nemcsak a szakszervezeti mozga.om bomlasztóit likvidáltuk, de- likvidáltuk a kapitalista vállalkozást és kizsákmányolást is. Bekövetkezett föfeladatunk a szocialista termelés kiépítése és felépítése. Ehhez a célhoz kell hozzáalkalmaznunk imost forradalmi szakszervezetünket és ^finak szervezeti formáit. A szervezeti fornják nem jelentenek fétisizmust. Ügy alakitjuk őket, hogy a szervezet a legjobban tudhassa teljesíteni feladatait, amelyek az adott esetben a legfontosabbak. Es ez ma a termelésről való gondoskodás. Ha a szakszervezet vezetőségének ma gondoskodnia kell a termelésről, úgy ahhoz közelednie kell. Ezért kell a szövetségek vezetőségéhez igazodnia, engednie • centralizációs szigorból. A szöyetségeknek nagyobb jogokat kell adni, több lehetőséget az önálló működésre, több befolyást engedni az egységes szakszervezetek egyenes vezetésére, ezért ebben az irányban bizonyos változásokat kell megvalósítani Likvidálfii kell az úgynevezett prezidiumot és egyedül az elöljáróságot kell döntő szervvé megtenni. Az elöljáróságban képviseletet kell adni minden szövetségnek és gondoskodnia arról, hogy a szövetségeseknek valóban teljes joguk legyen a szakszervezeti politika meghatározására, a forradalmi szakszervezeti mozgalom vezetésére. A titkárság csak operatív és nem döntő szerv. Tagjai kollektíve tárgyalnak az egyes kérdésekről a mozgalom problémáiról és az elöljáróságnak terjesztik elő döntés végett. A "szövetségek vezetőségének egyenes összeköttetésben kell állniok a titkársággal, előterjeszteni nekik javaslataikat, azoic megtárgyalásánál indokolással szolgálni és róluk együtt dönteni. A titkárságok által kidolgozott javaslatokat az elöljáróság hagyja jóvá. Az úgynevezett központi szakbizottságokat meg kell szünteni és azoknak munkakörét részint a szövetségekre részint a központi osztályokra átruházni. A központi titkárság tagjai ne legyenek az egyes osztályok egyenes vezetői. Szenteljék magukat • szakszervezeti politikai általános problémáinak, az irányvonalak kidolgozásának, az operatív igazgatási akcióknak, amelyekről az elöljáróság határozott. Az elöljáróságot a szakszervezetek központi tanácsa választja. A titkárság tagjait az elöljáróság állapítja meg és azokat az elöljáróság határozattal kicserélheti. Felelősek áz elöljáróságnak. Röviden a változások rövid tartama, amelyeket meg .keli valósítani. Mi legyen S 18 értelme és célja ezeknek a rendelkezéseknek? Arról van szó, hogy a központ ne csak hivataloskodjon. Hogy a központi bizottságok ne topogjanak egy helyben, ne gyű'ésezzenek, ne őröljé.< az unalomig szűkre keretezett reszortbeli problémákat, elválasztva azokat az élet praktikus valóságától. Arról van szó, hogy a központi osztályok ne csak körleveleket és irányvonalakat gyátsanak, de hogy ezek helyébe élénk kapcsolat keletkezzék a szövetségekkel, a kerületi szakszervezeteikkel. Ezeket egyenesen instruálják, hogy javaslataik meghallgatásra találjanak, letárgyalják, praktikus tapasztalataikat hasznosítsák, hogy a szakszervezetek működését minden vonalon aktivizálhassák. Termelésünk szemmel láthatóan nő. De gyors növekedése sem felel meg a követelményeknek, amelyeket vele szemben támasztanak. A követelmények feltartóztathatatlanul tovább fognak nőni éspedig hazai és külföldi piacon egyaránt. Azért fognak nőni, mert a régi kapitalista bilincsek letörése után a dolgozó nép nem akar t. régi viszonyok között élni. Az élettel szemben új és nagyobb követelményeik vannak és ezek vonatkoznak az életszínvonalra is. Nem vagyunk egyedüliek, akik széttörtük a régi bilincseket. A népi demokratikus országoknak egész sora van, amelyek országunkhoz hasonlatosan a szocializmus felé menetelnek. Félretették a válságtól való rettegést. Megnyitották az új szocialista vállalkozási szellem és fejlődés kapuit. Az új szocialista felépítés e követelményeihez 1$11 nálunk és a többi népi demokratikus köztársaságokban _ n termelést hozzáidomitanunk Ez irányban szakszervezeti mozgalmunkra nagy feladatok várnak. Nem lehet a szakszervezeti politikát szűken reszortszerűleg intézni, a dolgokat csak egy szempontból látni, vagy a bér vagy a szociális követelmények, vagy a pénzügyi gazdálkodás szervezettsége stb. szempontjából. Minden kérdés és minaen probléma megoldásához egész gazdaságunk hasznának fejlődese szempontjából kell hozzálátni, az egész és nemcsak egyesek helyzetének megjavítása szempontjából. Ilyen politikát folytatni szakszervezeteink még nem tudnak, de ezt meg kell tanulniok. Ha ezt meg nem tanulnák és a szűk, korlátolt reszortizmus és formalizmus mellé tapadva maradnának a régi előítéletek alapjár., nem tudnák feladatukat teljesíteni, amelyet nekik kitűztek. Csak egy kis példát hozok itt fel. Ebből a szempontból oldotta meg káderproblémáit és a szövetségnek vezetésével felmerült kérdéseket az üveg és kerámia szövetség kongreszszus előtti konferenciája, tudatában lévén annak, milyen problémák várnak rá? Nem oldotta meg és ezzel hibát követett el. A vezetés kérdését nem a jövőbeni termelési feladatok szemszögéből oldotta meg, hanem kizárólag személyi szempontból. A régi érdemes munkásoknak elismerése, érdemeiknek értékelése és jutalmazása: az egy dolog. Az üveg és kerámiai szövetség operatív vezetése a termelési feladatok szemelőtt tartásával, amelyek elé ez a termelési ág állítva van; az egy másik dolog. Van-e jövője üvegiparunknak? Határozottan van. Nem kell félnünk e termelési ágban a válságtól? Nem, de csak akkor, ha ezt a termelést a mai idők követelményeihez idomítjuk. Ha a régi céhrendszer mellett maradunk, ha azt fogjuk hinni, hogy számunkra elég a kristályüveg, a figurális luxustárgyak, akkor üvegiparunkat a krízistől nem védjük meg. Az, amit tőlünk minden oldalról megkövetelnek és hovatovább mirfdig jobban megkövetelnek, az az ipari üveg, a technikai és orvosi tárgyak, az optika, az edények, az építészeti pótszükségletek stb. Erre a termelésre kell üvegiparunknak berendezkednie és átorientálődnia. A szakszervezet azért van, hogy idejében figyelmeztesse erre a tényre az üvegipari alkalmazottakat. Ha ezt nem teszi meg, nem teljesíti feladatát. A szervezet tagjai megkövetelhetik a vezetőségtől, hogy az előre gondolkozzék, hogy világosan és leplezetlenül figyelmeztessen a problémákra, hogy meg legyen a bátorsága keresztülvinni a helyes termelési orientációt, az elmaradottakkal, a konzervatívokkal szemben. Hogy le tudja törni a céh-előitéleteket és ezzel biztosítsa az üvegipar számára a virágzást és ez iparban alkalmazottak életszínvonalának eme, lését a jövőre is. Üj problémák meg' oldására gyakran új embereket is kell keresni. Ez nem jelenti az öregek diszkvalifikálását, pusztán a vezető káderek szükséges felfrissítését. Ha ezt régi szakszervezeti tagjaink nem értik meg, úgy elaludták az időt Es minden érdemük mellett a végén ártanak az ügynek. Az, amit az üvegiparról mondtam, az majdnem minden termelési ágra vonatkozik. Mindenütt megvannak a problémák, amelyek felett el kell gondolkozni. A szakszervezetek központi vezetésének ismernie kell ezeket a problémákat. A szövetség elébe kell állítania ezeket. Nem oldhatja meg maga, meg kell adnia a lehetőséget a szövetségnek, hogy résztvegyen ezeknek megoldásában. Ugyanígy a szövetségnek közvetlen kapcsolatban kell lenniök az üzemekkel. Törekednlök kell tapasztalatok szerzésére és együttmunkálkodásra, kezdeményezésre serkenteniök az üzemi tanácsokat és az üzemi szervezetek tagjait. Üzemi szervezeteinkből új szocialista termelésünknek, élmunkásmozgalmunknak, szocialista versenyzésünknek aktív megszervezőit alkotni, ez a ml mai legkomolyabb feladatunk, amely előtt állunk. Az egységes szakszervezetek hárommillió tagot kitevő hadserege mennyiségileg valóban nagy erő és hatalom. Nem szabad azonban eltitkolnunk, hogy minőségi szempontból nagyon messze sántikálnak a mennyiség mögött egységes szakszerveteink. Az egységes szakszervezeti vezetőségek létrehozásának az üzemekben egyúttal a szakszervezeti apparátus és funkcionáriusok széles hálózatának kiépítését kell jelentenie az üzemekben, az osztályokban és a munkahelyeken. Eddig szakszervezeti funkcionáriusok ily apparátusával nem rendelkezünk, oly apparátussal, mely biztosítékul szolgálna számunkra, hogy új szakszervezeti politikánk elveinek azonnali átvitelére tagjaink sorába valóban képes. Ilyenre az időnkénti összüzemi gyűlések sem elégségesek. Az Ilyeneken csak nagyjában informálnak, nem vitatják meg, nem veszik át és nem oldják meg a szakszervezeti és termelési problémákat. De ez lehetetlen is, ha a szervezet nincs kisebb csoportokra felosztva és ha a bizalmiak és a funkcionáriusok széles hálózata nem Informálja kisebb körökben a tagokat és ha a tagok közt sBerzett tapasztalatok és ismeretek nem kerülnek a magasabb szakszervezeti szervekhez és ezek nem vitatják meg őket. Nem lehet helyesen vezetni egy hárommilliós szervezetet és nem ismerni tagjainak véleményét. Arról, hogy a mi organizációs apparátusunk nem működik helyesen, tanúskodik a példák egész sora. A helyes szervezés feladatai Hogyan akarjátok megmagyarázni, hogy az üzemek egész sorában konfliktusokra és meg nem értésekre kerül sor az új normák és katalogizációk bevezetésénél. Ez azért van, mert az üzem alkalmazottai nem voltak a dolgokról sem a szakszervezeti funkcionáriusok, sem az üzem igazgatása részéről informálva, nem voltak ülések egybehíva, a dolog nem lett megvilágítva, nem lett a munkásokkal megvitatva és nem lett rendesen megmagyarázva. Mindehhez akkor kezdenek hozzá, amikor a konfliktus megtörtént. Akkor aztán alarmirozzák a funkcionáriusok egész apparátusát, aztán nagy tempóval, kapkodva akarják behozni azt, amit előzőleg kellett volna tenni és amiről megfeledkeztek. Talán sok az olyan elvtárs közöttünk, akik azt gondolják, hogy a februári győzelem után már nincs szükségünk a szakszervezetre, hogy most már minden be van bitosítva és minden úgy fog menni, mintha dróton rángatnák. Ez badarság. A szakszervezetek előtt a szocializmus felépítésének nagy feladatai állnak. Nekünk ezeket minden áron teljesítenünk kell. A szocializmust felépíteni és főleg a szocialista termelést, nem lehet a dolgozók milliós tömege nélkül. Nálunk ma minden téren új emberek sarjadnak. Spontánul sarjadnak. De ez nem elégséges. A szakszervezet nem bízhat a spontánságban, neki szerveznie és vezetnie kell. Megtaláltuk azt az utat és a módot a szilárd egységes szakszervezetek felépítéséhez. Megtaláltuk az utat és a módot a reakciós demagógia megsemmisítésére, hamis licitációjának leleplezésére, alattomos cselszövéseinek megdöntésére, amellyel szervezetünk egysége ellen dolgozott, megtaláltuk az utat és a módot pucscsista terveinek likvidálására. Meg kell találnunk az utat és a módot a dolgozók müliós tömegeinek megszervezésére, alkamassá tételére, hogy mindnyájan tudatosítsák, hogy nem elégséges ma pusztán az, hogy valaki alkalmazott legyen, élmunkásnak kell lennie, a szocialista verseny részesének a saját üzemében, saját munkahelyén gazdánek. Nem fogadunk el semmilyen kifogást, hogy az nem megy. Lenin elvtárs azt mondta: „A szocializmus építését nem fantasztikus, de nem is speciálisan általunk alkotott emberi anyagból kezdhetjük meg, hanem azzal az anyaggal, amelyet a kapitalizmus örökül Étogyott ránk. Ez persze kétségkívül hagyon, „nehéz", de minden másféle hozzákezdés a feladathoz annyira kevéssé komoly, hogy beszélni sem érdemes róla." Igen, felesleges beszélni erről. Munkához kell fogni és a szakszervezeti apparátust alapjaitól kezdve építeni és felépíteni. Az, ami ma rendelkezésünkre áll, elégséges volt az egykori feladatok és egykori szervezetek számára. A mai feladatok és a hárommilliós szervezet részére ez minden bizonnyal nem elegendő. Hogy a mi szervezetünk hárommilliós taglétszáma mellett akció tekintetében gyönge és hogy niiicsen megfelelő funkcionárius és aktív munkáskádere, azt bebizonyítom néktek ezzel a szemléltető példával: A szervezeti kötelességek egyike a tagsági díjak fizetése*és beszedése. Szakszervezetünk nem panaszkodhatik tagjainak rossz fizetési moráljáról, bizonyságot tesz erről mozgalmunk pénzügyi helyzete. Ez a fizetési morál vájjon bizonysága és igazolása-e annak, hogy a tagság müliós tömegei szervezési szempontból helyesen vannak megfogva, hogy állandó összeköttetésben állnak a funkcionáriusokkal és hogy érdeklődés fűzi őket a szakszervezetekhez és működésükhöz? Távolról sem! Hogyan szedjük a tagsági dijakat? Túlnyomó többségben az üzemi és állami adminisztrativák útján a fizetésből és a bérből való levonás útján. Mi lenne, ha úgy határoznánk, hogy a tagsági díjakat ,a szakszervezeti apparátus és funkcionáriusok közbenjöttével, egyenesen -a tagoktól szednék be? Hát ebből egész biztosan kész bukás lenne, összes üzemi szervezeteink sürgősen bizonyítanák, hogy szakszervezeteinknek mai funkcionárius és bizalmi apparátusa erre nem elégséges. Ha apparátusunk nem elégséges ily egyszerű dologra, mint a tagjárulékok beszedése, hogyan tudná megoldani a termelési feladatokat és a problémákat, amelyek ma előttünk állnak? Ezért kell a funkcionárius apparátust kiépíteni, kiszélesíteni és megjavítani. Arra igazodni, hogy meg legyen az állandó kapcsolatuk az egész tagsággal, hogy azokat részletesen informálják, irányítsák és szervezzék. Hogy erre a célra megszerezzük az ellenőrzést, javasolom, hogy létesítsünk kurzust a bizalmiak és funkcionáriusok széles hálózatának kiépítésére olyaténképp, hogy ezáltal elérta meg a kegyelemdöfést, hogy gazdasági felépítésünk ellen kártékeny cselekedeteket szervez és fog szervezni, hogy a mi gazdasági, szakszervezeti és részben pártszervezeti organizációink figyelmét elke„.,. , , . . - fi rülte osztály ellenségeinknek áskálóa s

aJ

á

t funkcionárius szervezetet, > d_ tényke

d4_ hog

y tehát saját szakjük az összes tagokkal a tényleges kapcsolatot. Kísérletül valósítsuk meg a tagsági díjak közvetlen beszedését. Minden üzemi szervezet építse mélyítse a tagokkal való kapcsolatát, ossza fel szervezetét csoportokra, szervezze a tagokkal való állandó kapcsolatot és azok informálását úgy, hogy mondjuk, egy év múlva veszély mentesen hozzáláthassunk a tagsági díjak ilyen beszedésének módszeréhez. Belső szervezeti életünknek kimélyitése és az összes tagokkal való közvetlen kapcsolat kiszélesítése szükséges, ha valóban el akarjuk érni, hogy szervezeteink feladataikat teljesítsék, amelyre kötelezték magukat és amelyek teljesítése számukra éppen ezért kötelező. Ha egységes szakszervezeteinknek hadseregét a szocializmus és boldog jövőnk felépítésére mozgósítani kívánjuk; akkor meg kell ismerni tagjainkat, velük állandó összeköttetésben kell lennünk, informálnunk, nevelnünk, irányítanunk kell őket és alkalmat kell nekik adnunk, hogy szervezeteinkben érvényesülhessenek. Az elmúlt hónapban dr. j. Ďolanský miniszter, a Tervhivatal elnöke a parlamentben gazdaságunk gyors fejlődéséről beszélt kétéves tervünkben és az ötéves terv első félévében. Ez a gazdag anyag arról tesz tanúságot, hogy mily gyorsan haladunk előre a szocializmus építésében. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a szocializmus építésének az az előrehaladása, amely bennünket örömmel tölt el és útunknak helyességét igazolja, a másik oldalt gyűlölettel tölti eL Osztályellenségeinknek gyűlölete ez, a burzsoázia csökevényeié, amely még nincs likvidálva és amely még sokáig nem lesz likvidálva, amely nem hajlandó belenyugodni vereségébe és nem hajlandó azt tudomásul venni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem vagyunk egyedül, hogy mellettünk még kapitalista államok vannak és a kapitalista imperialistáknak a szocializmus útján való eme gyors fejlődésünk és gazdasági téren elért sikereink, melyeket hiába próbálnak eltitkolni és propagandájukkal maszkírozni, egyenesen szálka a szemükben. Magyarországon a Rajk-pert>ől láthatjuk, Bulgáriában a Kosztov-per esetében Jugoszláviában a Tito-klikk árulásán, mily erőlködéseket fejtenek ki a kapitalista imperialisták és mily gyalázatos cselszövésekre képesek, hogy a népi demokratikus országokban a szocialista fejlődést megakadályozzák és szabotálják. Menél nagyobbak lesznek sikereink a szocializmus felépítésében, annál jobban fognak szaporodni a cselszövések és Í

1

1" i kell, hogy legyen éberségünk. Szakszervezeteinket ebből a szempontból is aktivizálnunk kell. Hasznos lesz, ha ezzel összefüggően Sztálin elvtárs szavait elevenítjük fel, amelyeket 1929-ben mondott a szocialista építés dezertőreí elleni vita során Bucharin és társai ellen. Világosan kiderült, hogy « burzsoázia mindezideig még nem kapszervezeteinket minden erőnkből és minden eszközzel meg kell szilárdítani, kiszélesítve és emelve osztályéberségünket. Ezzel kapcsolatosan aktuálissá vált az önkritika jelszava. Miért? Mert gazdasági, szakszervezeti és pártszervezeteink megjavítása nem lehetséges és nem lehet a szocializmus felépítését sikeresen fejleszteni és a burzsoá kártékonyságnak véget vetni, ha teljes mértékben nem fejlődik ki a kritika és önkritika és szervezeteink működése nem lesz a tömegek ellenőrzése alá helyezve." Azt hiszem, nálunk ís a mai helyzetben az éberség kérdését, az önkritika kérdését s egész működésünk ellenőrzés alá helyezését nem hangsúlyozzuk a lehető legnagyobb mértékben. Áttérünk és át kell térnünk főleg a termelésben a kollektív felelősségről, — ahol végül is senkisem döntött vagy valamennyien döntöttek, ahol gyakran mindenki máskép döntött és a felelősséget senki sem viselte — a személy szerinti felelősségre. Sokan azonban úgy értelmezik ezt a személy szerinti felelősséget, mint valami olyant, amely jogot ad számukra diktatórikus és felelőtlen döntésekre, ellenőrzés nélküli gazdálkodásra, intézkedések tételére anélkül, hogy azokra szükség mutatkozna vagy anélkül, hogy szükségesnek tartaná annak megindokolását vagy megvilágítását bárki előtt is. Ezért van szükség az éberségre, kritikára és önkritikára és a tömegek ellenőrzésére. Ha az egyeseknek a személyes döntés jogát megadjuk, úgy annál inkább kell tőlük megkívánjunk a személyes felelősséget és az alárendelkezést ellenőrzés alá. Ezt az ellenőrzést elsősorban a szakszervezeteknek kell megvalósítaniok. Hogy ezt megvalósíthassák, aktívnak kell lenniök. Ezért nem mondunk le az üzemi tanácsokról és az ő ellenőrzési jogukról. Ha az üzemek, munkahelyek, az alapszervezeteink aktivizálásának szükségességéről beszélünk, hasznos lesz még egy szakaszt idézni az említett sztálini polemikából. Ez a bekezdés a bürokrácia elleni harcról szól. Sztálin elvtárs erről így szólt: „Az ipar -és a mezőgazdaság szocialisztikus alapon való újjáépítésének új feladataival kapcsolatban létesült az a jelszó: állandóan csökkenteni & termelési költségeket, fejleszteni a munkamorált, bővíteni a szocialista versenyt, stb." Ezek a feladatok megkívánták a szakszervezetek és a szovjet apparátus egész praxisának átvizsgálását, hogy ezek a szervezetek alapjukból aktívizáltassanak és megtisztuljanak a bürokratikus elemektől. Ez azt eredményezte, hogy aktuálissá vált a jelszó: „Harc a szakszervezetekben és a szovjet apparátusokban lévő bürokratizmus ellen". Mi is iparunknak, mezőgazdaságunknak és az utóbbi időben disztribúciónknak rekonstrukciós állapotát éljük, a szocializmus felépítésének alapján. Harc o bürokratizmus ellen Nálunk is emellett fontos kérdés: a termelési költségek csökkentése, a munkamorál emelése, a szocialista verseny, az élmunkásmozgalom és hasonlók fejlesztése. Ezen építő munka során nálunk is fennállnak veszélyek, hogy sokhelyütt nem fogják eléggé figyelemmel tartani a takarékosság elvét, a munkamorál emelését és hogy apparátusunk aránytalanul és bürokratikusán fog megnövekedni. A szakszervezetekre itt nagy kötelesség hárul: harcolni a bürokratizmus ellen. Ha a szakszervezetek ezeket a feladatokat teljesíteni akarják, elsősorban ezeknek a

2 apparátusoknak nem szabad a bürokráciába esniök. Nemrég hallottam ezt az élcet: „Az állatkertből megszökött egy oroszlán. Pár hét múlva visszatért, meghízva, hogy alig mozgott. A barátai megkérdezték, hol híztál meg így? Beleestem az ÜRO-ba (Központi Szakszervezti Szövetség). Ott volt csak jó életem! Minden nap egy titkárt faltam fel. Hat hétig tartott, amíg rájöttek, hogy valaki hiányzik közülük." Elvtársak, ez csak egy vicc. De ha ilyen anekdótákat kezdenek mesélni, nem kerül semmibe, hogy megvizsgáljuk, vájjon nincs-e valami kis igazság a dolgok mögött. A bürokráciának csak a belső demokráciával és az alulról jövő ellenőrzéssel tudunk ellenállni. Ezért kell az üzemekben és a munkahelyeken szakszervezeteink alapszervezeteit aktivizálni, hogy azok aktivitása ellensúlyozza a bürokráciát, hogy az üzemi szakszervezeteinkben valóban tömegellenőrzés, kritika és önkritika nőjjön és alakuljon ki. A mi működésünk szaporodni fog és szerteágazik, A szocializmus felépítésének előrehaladásával, termelésünk növekedésével, az életszínvonal emelkedésével új feladatok és új lehetőségek fognak felmerülni előttünk Vegyük csak a rekreáció kérdését. Ma ezeket oly helyeken szervezzük, ahol erre alkalmas és kevésbé alkalmas objektumokat örököltünk. Egyszer azonban hozzálátunk a saját új objektumaink építéséhez. Üzemi klubokat fogunk építeni és rendszeresíteni. Sokkal többet kell foglalkoznunk, mint ma, a nemzeti biztosítással, annak funkciójával, annak szervezésével, nem központilag, de egyenesen az üzemekben, a gyárakban. És amint bekövetkezik a valódi, költségvetés szerinti üzemi gazdálkodás, az üzemekben kollektív szerződéseket fogunk kötni, üzemi közellátásunk terjedni és fejlődni fog és ez mind nagy követelményeket támaszt a szakszervezetek aktivitásával szemben és nemcsak a funkcionáriusok széles káderének aktivitását és organizációs képességét fogja megkövetelni, de az egész tagságét. És ezért a mai kongresszusról oly felkiáltásnak kell elhangzania, hogy az összes szakszervezeti szervek, de főleg az üzemi csoportok aktivizálására a legnagyobb gondot és figyelmet kell fordítani. Ezért kell a szövetségek jogkörét és szervezési képességét emelni e jelszók szellemében: közelebb a termeléshez! közelebb az üzemhez! az üzemekben több funkcionárius kádert! közelebb a dolgozókhoz! Második össz-szakszervezeti kongresszusunk előkészítő kampánya ré-