Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-14 / 208. szám, szerda

A kongresszus díszemelvénye a megnyitás pillanatában 1949 december 21 Az üzemi tanácsok februári kongresszusán azt mondottuk: „Helyeseljük és javasoljuk, hogy a kis- és középvállalkozás alkot" mányilag védve legyen és hogy az alkotmányban benne legyen, hogy a kevesebb, mint 50 alkalmazottal bíró magánüzemek nem államosíttatnak. A kisiparosok adókedvezményezése mellett vagyunk. A kis" és középvállalkozások fennállásának megengedettsége az alkotmányban benn foglaltatik. E tekintetben semmi változást nem javasolunk. Elismerjük, hogy az iparos vállalkozások értékes kellékei és kiegészítése lehetnek államosított termelésünknek. Klement Gottwald köztársasági elnök, a KSČ elnöke, a Csehszlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán kijelentette: „Gazdaságunkban a szocialista szektor kiszélesítésének és megszilárdításának politikája, a kapitalista elem korlátozása és kiszorítása nem irányul az iparosság egésze ellen. Természetesen szükséges, hogy az iparosságnak igenlő viszonya legyen a magasabb vállalkozási formákhoz, hogy együtt munkálkodjanak a nemzeti, kommunális, szövetkezeti vállalatokkal, hogy maguk csoportosuljanak termelési szövetkezetekbe." Forradalmi szakszervezeti mozgalmunk teljes mértékben egyetért ezzel az alapelvvel. Nem kívánjuk a kisipari termelés likvidálását. Kitartunk azonban amellett, hogy az ipari termelés teljes mértékben bekapcsolódjék tervgazdálkodásunkba, annak irányélvei szerint igazodjék, legyen kiegészítője államosított termelésünknek ne csak egyéni célok és haszon érdekében dolgozzon, de járuljon hozzá ö is az összesség életszínvonalának emeléséhez. Nem védekezhetünk azzal a kifogással szemben, hogy az. iparostermelés sok esetben ezt még nem teszi. Gyakorta felforgatja, megzavarja terveinket, ahelyett, hogy azok teljesítésükre törekednék. Bér- és árpolitikánkba sok rendellenességet vezet be. Sehol eem emelkedtek az árak oly mérhetetlenül, mint éppen az iparos termelés sok ágában. Ez a feketebérek! fizetésének lehetőségéhez vezetett és a tervgazdálkodás felforgatásához. Sokban hibás itt a legfelsőbb árhivatal politikája, amely az árpolitikát rendezte ugyan, de a magánvállalkozóktól előterjesztett kalkulációt egyszerűen jóváhagyta. Ma már a legfelsőbb ármegállapító hivatalt likvidáltuk. Hogy az árpolitika, amelyet a LÁH folytatott, nem UJSZ0 339 00 A II. Ossz-szakszervezetí kongresszus távirata Sztálinhoz (Dtácpa Sztálin, elü tátLÍ Csehszlovákia és a Szovjetúnió közötti kölcsönös segélynyújtási és barátsági szerződés alá- | írásának hatodik évfordulóján a prágai II. össz"szakszervezeti kon gresszus résztvevői Csehszlovákia dolgozó népének nevében őszinte tiszteletüket, a hála megnyilvánulását és tisztelet kifejezését küldik önnek. Soha nem felejtjük el a szovjet hadsereg hősi tetteit és áldozatait, melyeket az ön vezetése alatt hozott nemzeti szabadságunkért, amelyekkel egyszersmind lehetőséget adott nekünk arra, hogy a Szovjetúnió népeinek példája szerint építsük a szocializmust országunkban. Az ön életműve az egész emberiségnek megmutatta az új, a kapitalisták és az ember által való kizsákmányolás nélküli örömtelibb és győzelmes élet perspektíváit. A nagy szovjet szövetség barátsága és önzetlen segítsége hatalmas védőnk és támaszunk ezen az úton és támaszunk a békéért folyó harcunkban a nemzetközi reakció erői ellen a világ imperializmusa és háborús uszítói ellen. TőrhetefEenül előre a szocializmus felé A. Zápotocký elvtárs beszéde a II. össz-szakszervezeti kongresszuson volt helyes, arra csak egy példát akarok felhozni: „Államosított építészeti üzemeink 1948'ban 412 millió csehszlovák korona tiszta hasznot mutatnak ki. Ez minden bizonynyal gyönyörű eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy megszervezésük csak 1948. febrárja után történt. Ez az eredmény annál figyelemreméltóbb, ha megfontolás tárgyává tesszük, milyen nehézségekkel, mennyi akadály" lyal, rendetlenséggel és nem ingadozom kijelentem, hogy nem gazdaságos és nem becsületes módszerekkel kellett megküzdeni ök és hogy még ma is sok helyütt az államosított építészeti üzemek ki nem épített szervezettségük miatt erős küzdelmeket folytatnak. Ezekből az eredményekből azonban véleményt alkothatunk, mit keresett februárig a magánvállalkozás az építészetben, hogyan gazdagodott a magánspekír láció. Ez a magánspekuláció a LÁH! által legtöbbször jóváhagyott árkalkulációk alapján ter- 1 jeszkedett. Ne csodálkozzatok te" | hát, hogy az építkezések árai oly égigérő magasságokba nőttek. Az építkezési üzemek nemzeti vállalat még nagy feladatok előtt áll. Nemcsak gyorsan kell építeniök, de gyorsabban és olcsóbban, mint a régi építkezési vállalkozásoknak. Hiszem, hogy feladataikat teljesítik. A kongresz" szusunknak felajánlott ajándékokkal az építőmunkások azt bizonyítják, hogy az idők szellemében fognak járni. Ha azt a feladatot tűzzük ki, hogy a nemzeti üzemekben jobban és olcsóbban kell dolgozni, ugyanezt az igényt kell támasztani az iparos-termeléssel szemben is. Szükségünk van az iparos-munkára. Abban a hiszemben akarjuk tűrni és megvédeni, hogy elszakad a régi kizsákmányolás, a haszon és egyéni éräekhajhászás útjáról és nemzeti termelésünk valóságos kiegészítőjévé válik, törekedni fog segíteni a terv teljesítésében, gyorsabban és olcsóbban termelni és hozzájárulni az összesség életszínvonalának emeléséhez és nem az erős kapitalista egyedek növeléséhez. Az életszínvonal emelése Ehhez a kérdéshez is szükséges egynéhány megjegyzés. A szakszervezeti mozgalom alapfeladatául tűztük ki: Minden helyzetben, minden tekintetben és állandóan gondoskodni a dolgozók megélhetési, művelődési és szociális érdekeinek állandó javulásáról és biztosításáról. Ezért a mai időkben az életszínvonal emelésének kérdése fő- és mindennapi gondunk volt. Nehéz és néha egyenesen emberfeletti feladat volt ez. meggyőzni mindenkit a háború utáni felfordulás és hiányok idejében, amidőn a legszükségesebb életszükségletek tekintetében hiányok voltak, amidőn élelmiszer, textil, szerszám, lakás stb. tekintetében hiánnyal küzdöttünk, hogy nem tévesztjük az életszínvonal kérdését szemelől. Ma azt hiszem, hogy ezek a nehéz idők már mögöttünk vannak. Csak a teljes ignoránsok és gépi demokratikus köztársaságunk megrögzött eftlenségei állíthatnák azt, hogy nálunk az életszínvonal nem javul és hogy nálunk az élet nem vígabb és örömtelibb napról napra. Nálunk ma az emberek nem ismerik, mi az az éhség. Az első köztársaságban az általános jólét, az élelmiszerek feleslegének idejében az emberek ezrei és százezrei éheztek. Ma nálunk nem találtok toprongyos embereket, az első köztársaságban a teljes textilbőség ideiében úton útfélen toprongyos emberekkel találkoztatok. Textilünk ma még nem elégséges, de az emberek nálunk soha nem jártak olyan jól öltözködve, mint ma járnak. Nálunk nem találtok koldusokat, a nemzeti biztosítás megoldotta és kiküszöbölte a kolduló emberek problémáját, akik idegen jótékonyságára és alamizsnára voltak szorulva. Az első köztársaságban a legnagyobb bőség és feleslegek idejében nemcsak öreg, de fiatal koldusok is lakásról lakásra jártak, ahogy a népnyelv mondta, egymásnak adták a kilincset. Lakáshiány van még nálunk és lakásválság, de egészben véve az emberek nálunK még sohasem laktak úgy, ahogy ma laknak és a lakáskultúra sohasem állt még azon a fokon, amelyen ma áll. Nálunk van a világon e legolcsóbb kenyér. Élelmiszer és tárgyi piacunk napról napra szélesedik új és azelőtt nem látott áruk egész sorával. A fontos élelmiszerek mint a liszt, a tésztagyártmányok, a burgonya szabadak, a piacon tetszés szerinti menynyiségben kaphatóK, áruk nem emelkedett, mindenki számára hozzáférhetők. Mondhatnók lavinaszerűen szélesedik és nő a szabadpiac. A szabadpiaccal teljesen kiszorítottuk és likvidáltuk a feketekereskedelmet. A szabadpiac árai állandóan csőkkenő irányzatot mutatnak, mert az árak megszabója ma nem az a töreKvés, hogy kapitalista hasznot érjenek el, hanem az árakat a termelt áru mennyisége szabja meg. Ügy rendezzük az árakat, hogy a vásárló erőhöi arányosak legyenek. Nem akarjuk, hogy ai áru feküdjön. Az árakkw szabályozzuk kelendőségét. Ezzei nem mondjuk azt, hogy az eredmény, amelyet elértünk, elégséges számunkra. Ellenkezőleg, az a cél vezet bennünket, hogy többet érjünk el. az életszínvonalat sokkal nagyobb mértékben emeljük és javítsuk. Ezért irányítjuk főfigyelmünket termelésünk megszervezésére és javítására. Állandóan szemelőtt tartjuk Sztálin elvtárs szavait: „a szocializmust csak a társadalom termelőerői viharos növekedésének alapján lehet építeni, az áruk és a termékeK alapján, a dolgozó nép boldog élete alapján, a kultúra ro» hámos emelkedése alapján. Mert a szocializmus, a marxista szocializmus nem jelenti a személyi szükségletek csökkentését, hanem azok minden tekintetbení emelését, kiszélesedését, nem jelenti a szükségletekről való lemondást és annak korlátozását, hanem a kulturálisan érett dolgozó nép összes szükségleteineK minden oldalú és teljes kielégítését". (Sztálin 1924.) A szocializmus felépítésének kez* detén vagyunk. Csak az első kis lépéseket tettük meg az új úton, no de így is azt hiszem, hogy fáradozásunkat az életszínvonal emelésére már ma siker koronázza. Hasonlítsuk ösáze a piacot és a termelést az első köztársaságban. Mentől jobban telt meg a piac és nőttek a készletek, annál jobban nőtt a nyomor és csökkent az életszínvonal. Miért? Aru volt, de nem volt vásárlóerő. A dolgozók akárhogyan emelték teljesítményüket, nem kaptak olyan bért, hogy megvehették volna azt, amire szükségük volt. Az áru felgyűlt, eladhatatlanná vált és a válság bekövetkezett. A termelést megállították, a munkásokat elbocsátották, bekövetkezett a munkanélküliség, a munkanélküliséggel leszorították az alkalmazottak béreit^ emelkedett a kizsákmányolás és nemcsak a nyomor szaporodott, de egye-i nesen az éhség terjedt el. Másképpen . van ma. Az .emelt teljesítmények megszaporítják a termékeket, elárasztják a piacot. Az elégséges piac emeli a bér értékét — a pénz értékét. Értékes dolgoknak pénzért való beszerzési lehetősége fokozza a magasabb teljesítmény iránti vágyat, a nagyobb tömegű áruk termelését. A nagyobb teljesítmények a bér emelkedését hozzák, megnövelik a vásárló értéket, elvonják az árut a piacról, megóvnak a válságtól és emelik a jólétet. Az élmunkásmozgalom és a szocialista verseny, a sztachanovizmus stb. gyors növekedése biztos jelei annak, hogy az életszínvonal emelkediK, jobban és örömtelibben élünk és éppen ezért megéri, hogy többet dolgoz-^ zunk, jobban termeljünk és fáradoz-' zunk ezért. Mit tehet e helyzetben a mi kongresszusunk? Egyedül ezt: új szakszervezeti politikánk vonalvezetését helybenhagyja, amely támogatja az életszínvonal emelését és tartós biztosítását, a termelési erők rohamos növekedését. Ezenkívül fel kell hívnia az összes szakszervezeti szerveket, hogy a termelő erők rohamos emelkedést, az élmunkásmozgalmat, a szocialista versenyt, az újító javaslatokat, a normák megállapítását stb. a jövőben is föfeladatukul, szakszervezeti politikájuk mindennapi munkájául tegyék. A belszervezeti politika Szó lesz erről mé^ a következő beszámolónkban. Annán ellenére néhány alapvető problémát érinteni akarok. A régp szakszervezeti szétforgác^olás likvidálására és szilárd egységes szakszervezeli mozgalom kiépítésére irányuló törekvések a szakszervezetek viszonylagosan kemény centralizálását kényszerítették ránk. A centralizáció teljesítette hivatását. Likvidálta a szeparatisztikus és megbontó irányzatokat, biztosította az egységet és a