Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-14 / 208. szám, szerda

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 december 14, szerda 2 Kčs II. évfolyam, 208. szám E. Erban miniszternek, az ÚRO főtitkárának beszámolója a II. Ossz-szakszervezeti kongresszus második napján A II. össz-szakszervezeti kongresszus keddi ülé­se kilenc óra után néhány perccel kezdődött. Az elnöki asztalnál ma Karla Pfeiferova képviselőnő, a Textilalkalmazottak Szövetségének elnöke elnö­költ. A megnyitás után üdvözölte a Sokol népes, színpompás küldöttségét. Ezalatt az emelvény alatti pódiumra bevonultak a Sokolok. Elől vitték a Sokol és a szakszervezeti zászlókat, középen, pedig az állami zászlót Zátopek Emil kapitány, a világhírű futóbajnok vitte. A Sokol elnöke Truh­lár lép a szónoki emelvényre és szilárd hangon mondja: — Egymáshoz tartozunk. A haladó Sokolok min­dig együtt mennek a néppel. — Beszédét „Előre, előre, vissza egy lépést sem!" kiáltással fejezte be. Začev, a bolgár szakszervezeti szövetség titká­rának rövid beszéde után az izraeli küldött üdvö­zölte a kongresszust a Histadrut szövetség nevé­ben. Taps fogadta aztán a szónoki emelvényre lépő Voljanyec képviselőt. Voljanyec beszédében ki­emelte a dolgozók közellátásában a legutóbbi szakszervezeti kongresszus óta elért nagy ered­ményeket, amelyek arra jogosítanak bennünket, hogy legnagyobb bizakodással nézzünk a követ­kező évek közellátási politikája elé. Voljanyec beszéde után megindult a vita, amely­nek első szónoka Jaškó Gusztáv, Tatra autógyári élmunkás volt. Utána Laco Ondrej, a bratislavai kerület építőmtmkásainak kiküldötte szólalt fel. Aztán egymást váltották a szónoki emelvényen a TOS-művek, a pilzeni Škoda-gyár, a teplici pos­ta, a prágai kerületi szakszervezeti bizottság ki­küldöttei. Bina képviselő érdekes kritikai szava­kat mondott azokról a kérdésekről, amelyeket már a harmadik kerületi össz-szakszervezeti konferen­cián Zápotocký miniszterelnök is megjegyzett és hangsúlyozta, hogy a miniszterelnök felszólalása nyomán már azóta is sokat javult a prágai kerü­let munkája. Nagyot fejlődött .az élmunkásmozga­lom, a szocialista szerződések aláírása és a sze­mélyi kötelezettségek túllépése. A délelőttnek ki­emelkedő eseménye volt Forint József képviselő zárószava, aki a vitában elhangzott felszólaláso­kat méltatta. Délután az SNB alakulatok küldöttsége lépett fel. Nevükben egy fiatal munkásfiú, az SNB új káderének tagja, adta át a népi demokratikus osz­tályvédelmi alakulat üdvözletét a kongresszus­nak. Kijelentette, hogy az új nemzetvédelmi ala­kulat el fog bánni a népi demokratikus rendszer minden ellenségével és biztosítani fogja a szocia­lizmus fejlődésót hazánkban. Szavai nagy lelke­sedést keltettek. A délutáni vitafelszólalások után Kolský, a Köz­ponti Szakszervezeti Tanács főtitkárának beszá­molója következett. Kolský a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom szervezési munkájáról szá­molt be és megjelölte a mozgalom hibáit a fejlő­dés útvonalán, de kiemelte az eredményeket is, amelyeket a szervezési munka javulása az utolsó hónapokban felmutat. Most sor került a keriile- j tek és szövetségek közti szocialista verseny meg­hirdetésére, amit a kongresszus résztvevői egy­hangú lelkesedéssel tettek magukévá. Néhány vita-felszólalás után a kongresszus harmadik ülé­sét esti hat órakor befejezték. Itt jegyezzük meg, hogy Zupka képviselő, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke Kínából még nem érkezett meg, úgyhogy a tegnapi napon Šén titkár tartotta meg a beszámolót helyette. .Köszönettel adózunk mindazoknak, akik az úi társadalmi rendért, a nemzetek közötti testvériségért küzdenek" Örömteli érzés az egységes szak­szervezet működéséről beszámolni, amely az első és a második össz-szak­szervezeti kongresszus között; időben a kizsákmányoló osztály elleni küz­delmeinek történetében a legnagyobb győzelmet érte el. 1948 februárjáig a szakszervezeti mozgalom kényte­len volt harcot folytatni az egység megtartása érdekében, hogy a mun­kásosztály végleges győzelme megte­remtődhessen. E harcokban dicsősé­ges győzelmet arattunk. Munkásosz­tályunk a forradalmi szakszervezeti mozgalomba szervezetileg tömörülve szocialista érettségéről sikeres tanú­bizonyságot tett. Amidőn ezen a kongreszuson az egész világ előtt számot adunk a cseh­szlovákiai osztályharcok döntő sza­kaszának sikereiről, tisztelettel és kö­szönettel adózunk mindazoknak, ákik egyenes vagy közvetett közreműkö­dői voltak győzelmünknek. Köszö­nettel és tisztelettel adózunk mun­kásosztályunk öntudatosságának, forradalmi fegyelmezettségének és heroizmusának. Tisztelettel adózunk a csehszlovákiai Kommunista Párt­nak, mint a munkásosztály előcsapa­tának, amely a mi drága Klement Gottwald elvtársunk vezetése alatt élére állt harcainknak a cseh és szlovák nép elnyomói és a dolgozók kizsákmányolói ellen. Tisztelettel és köszönettel adózunk mindazoknak, akik önfeláldozásukkal és becsületes harcukkal a mult nemzedékek során küzdöttek a kapitalista kizsákmá­nyolók, valamint a munkásosztályba befurakodott kiszolgálóik ellen, köl­tögették népünket az öntudatlanság' ból, az egykedvűségből, a szétforgá­csolódásból, osztályöntudatra ébresz­tették, forradalmi megmozduláshoz és egységbe tömörítették. Közöttünk ül szakszervezeti tagjaink idős gár­dája, akiknek szeretetteljesen meg­köszönjük mindazt, amit a munkás­osztály felszabadítása érdekében mi­előttünk tettek. Köszönettel és tisztelettel adózunk a nagy Októberi Forradalom győzte­seinek, a dolgozó nép első szocialis­ta hazája, a Szovjetúnió heroikus építőinek. Bennük látjuk' mi, vala­mint mindenki, aki a dolgozók jo­gaiért és szabadságáért küzd, nagy, követendő példánkat, támogatónkat és védőpajzsunkat. Hálával és tisz­telettel adózunk a szovjet nép irá­nyában azért, hogy a nyugodt élet és a béke után vágyó emberiségnek Sztálin elvtársat adta, aki az egész világ népei ifjúsága és legjobb erői demokratikus és békeszerető törekvé­seinek megszemélyesítője lett. Köszönettel és tisztelettel adózunk, a nemzetközi munkásosztálynak és mindazoknak, nemzetiségre, fajra és vallásra való tekintet nélkül, akik az új társadalmi rendért, a nemzetek közötti testvériségért küzdenek és ezt első emberi kötelességüknek tart­ják. Végezetül köszönettel és tiszte­lettel adózunk azoknak, akik megmu­tatták számunkra a nyomorból, a ki­zsákmányolási rendszer megpróbál­tptásaiból az utat az örömteli em­beri alkotás és boldogság távlatai fe­lé, a szocialista rend megtremtésé­hez: a forradalmi ideológia megte­remtőinek, Marxnak, Engelsnek, Le­ninnek és Sztálinnak. Nem mulaszt­juk el tudatosítani és eszerint fogunk mindig tevékenykedni, hogy részei va­gyunk a nemzetközi munkásosztály­nak, a haladás és a béke állandóan növekvő táborának, amelynek leg­hatalmasabb diadala volt a világ első szocialista hatalmának megalakulá­sa. A Szovjetunió az ő hatalmas er­kölcsi és anyagi erejével példája és reménye lett, szövetségese mindazok­nak, akik megvetik a kizsákmányo­lást, a nyomort, a válságot, a hábo­rút, akik új világ után vágyódnak, amelyben a nemzetek és az emberi­ség testvériségben, együttmunkálko­dásban és nemes versenyben élnek. Mi ebbe az új világba lépünk, a mun­kásosztállyal az élen, a Kommunista Párt vezetésével. Ezért gyűlölnek bennünket a ha­ladás ellenségei és ezért szeretnek a kapitalista világ elnyomottjai. A februári események eredményes­ségéről az osztályerők ereje döntött, A forradalmi szakszervezetek sike­res működése gazdaságunkban, szo­ciális politikánk, amely eddig soha nem látott szociális lehetőségeket biz­tosított, meghozta gyümölcseit. Egész nemzeti történelmünk legko­molyabb eseménye méltóságteljes le­folyású volt és véráldozat nélküli. Tudatában vagyunk azonban'azon ta­pasztalatok birtokában, amelyeket a munkásosztály és a dolgozó nép az államok egész sorában, főleg Spa­nyolországban és Görögországban szerzett, hogy nem lett volna elég­séges a mi döntő fölényünk a hazai reakció felett, hogy harcunk áldozat­A Zápotocký, az tJRO elnöke feltűzi Klement Gottwaldnak, a köztársaság elnökének a kongresz­szusi jelvényt. mentes és győzelmünk biztos legyen. A világ kapitalistái nagyon jól is­merik közös osztályérdeküket és min­denütt, ahol ez veszélyeztetve van, minden eszközt felhasználnak, hogy uralmukat megtartsák. Ha ez nem következett be a csehszlovák reakció várakozása ellenére sem, akkor ez biztos igazolása annak, hogy a béke tábora, ajielyhez tartozunk, szövet­ségesünk ereje elég nagy ahhoz, hogy benünket megvédjen az imperialista erőszakosságoktól és így 1948 feb­ruárja nemcsak dolgozó népünk erő­próbája volt, de azon erőké is, ame­lyekhez a barátság és a szövetség kötelékével vagyunk kapcsolva. Nagyon sok szó esett már az egész világon a februári események érté­kéről és jellegéről. Feleletet arra, hogy milyen értelme és jelentősége van bármely fontos történelmi ese­ménynek, maga a történelem ad, a valóságos fejlődés, amely ezzel kap­csolatos. És így 1948 februárjának értékét is éppen következményeiből lehet biztonsággal megítélni. A to­vábbi fejlődés a kapitalista osztály gyor s széthullásának jegyében politi­kai és gazdasági hatalma térveszte­ségének jegyében, a munkásosztály mindenoldalú emelkedésének és a dolgozó nép sikereinek jegyében álL A forradalmi szakszervezeti mozga­lom egysége megszilárdult és osztály­győzelmünk a szakszervezetek hatal­mas megnövekedésének jegyében álL Február után közvetlenül szakszer­vezeti mozgalmunk fő figyelme azon követelmények teljesítésére irányult, amelyeket az üzemi tanácsok kong­resszusa célul tűzött ki számunkra, valamint szakszervezeti politikánk következetes fejlesztésére, amelynek alapelveit már február előtt Zápo­tocký elvtárs beszédeiben, valamint az első össz-szakszervezeti kongresz­szus határozataiban és a szakszerve­zetek központi tanácsának konfe­renciáján leszögeztettek'. Hála ellenfeleink februári veresé­gének, teljesülhettek az első össz­szakszervezeti kongresszusnak és az üzemi tanácsok dicsőséges konferen­ciájának követelményei. Törvényerő­re melkedett a nemzeti biztosítás. Az elöregedett munkások, iparosok, földművesek, tisztviselők öregségi járadékai biztosítva vannak. A győzelmes február után törvény­erőre lépett az alkotmány, amely biztosította alkotmányilag az összes népi jogokat, a kapitalista kizsák­mányolás letörését. Ideiglenes rend­kívüli intézkedés rendezte az állami és közalkalmazottak fizetéseit, az új szolgálat; és fizetési rend életbelépé­séig. Nem egész kpt hónappal a februá­ri események bekövetkezése után összeült a szakszervezetek központi tanácsa és a megelőző események értékelése után a szakszervezetek jövő munkájának alapfeladatait ki­tűzte. Első helyen Zápotocký elvtárs beszéde után feladatul tűztük ki a feladat megszervezését és a kétéves tervnek október 28-ig való teljesíté­sét. Az üzemi tanácsok kongresszusa azt a jelszót adta ki, hogy ellen­tervvel kell teljesíteni 1948 október 28-ig a kétéves tervet. Az ellenterv az üzemi csoportok funkcionárius kádereinek aktivizálását eredmé­nyezte, a termelési üzemek aktivizá­lását és a munka új irányban fejlő­dött. Az ellenterv eredményei jók voltak, ha nem is hozták meg mind­azt, amit tőle vártunk. 1948 február­ja után új helyzet keletkezik, elesik a reakció fékező befolyása, megin­dul az ellenterv mozgalma a terme­lésben, továbbá a chlumeci, nyitrai mezőgazdasági mozgalom és az ifjú­ságnál a libéici—myavai ifjúsági mozgalom. E mozgalmak keretében megindul a versengés a kötelezett­ségek emelésében. A munkásifjúság (Folytatás az 5. oldalqn.)

Next

/
Thumbnails
Contents