Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-13 / 207. szám, kedd

1949 december 13 UJSZÖ ezzé! a nemzeti jövedelmet emelni. Az állami jövedelem magasságától a jövőben is függni fog a további emelése valamennyi egziszteciának, így tehát az állami és közalkalmazottaké is. Ha az életszínvonalat tovább akarjuk javítani, a fizetéseket rendezni, akkor keresnünk kell. Nemzeti vagyonunkat csak a gyárak és a mezők jó termelése szaporítja. Állami és közigazgatásunknak ezért részt keil vennie annak feljavításában. Az üzemi tanácsok, azok működése és jogköre dolgában is konok harcok folytak. Az egységes szakszervezetek ellenségei azon fáradoztak, hogy az üfeemi és alkalmazotti bizottszerveket képezzenek, amelyek ellensuy lennének a szakszervezeteknek, amelyek az üzemekben és a szakszervezetekben kettős ura'mat létesítenének, amelyek nem függnének a szakszervezetektől, de azoknak versenytársai lennének Az üzemi tanácsok, amelyeket a különféle politikai pártok kandidálása alapján vá'asztanak ismét politikai villongások terei lettek volna, állandó veszekedések és pereskedések csírái az üzem munkásai között. A reakció vágya sze

rint az üzemi tanácsok a szakszervezeti egység szétverésére szolgáló eszköz lettek volna, az erők és céljuk az egységes szakszervezetek szétbontása lett volna. A ROH küzdelmet vívott azért, hogy az üzemi és alkalmazott bizottságokat ismerjék el az egységes szakszervezeti mozgalom szerveiül, amely igazgatja és irányítja politikánkat. Nem fogom itt felvázolni e harcok történetét, amely különösen akkor é'esedett ki, amikor az üzemi és alkalmazotti bizottságokról és azok választási rendjéről szóló törvény kiadásáról folytak a tárgyalások. A szakszervezetek központi tanácsa a reakció erős támadása ellenére nem engedett alapkövetelményeiből, hogy az üzemi tanácsoknak a szakszervezetek szerveinek kell lenniök és hogy az azokba való választás az alkalmazottak és a szakszervezetek ügye, nem pedig a kormányé és a politikai pártoké. Hogy megvédjük a szakszervezetek jogát a választások vezetésére és a jelöltek megállapítására, hozzájárultunk a ránk erőszakolt választási rendhez, ameiy az üzemi tanács megváhasztásához négyötöd többségű sza vazatot kíván meg. A reakció azzal számított, hogy e választási rend szerint és az így megállapított többség szerint az üzemi tanácsokat nem lehet majd megválasztani és hogy majd alkalmas pillanatban keresztül viszi a törvény novellizálását és hogy az üzemi tanácsokból ellenforradalmi harcának eszközét fogja kialakítani. Ezek a remények is csalódást hoztak. Az 1947. évi első üzemi tanácsokba való választásoknál már az első menetben az üzemi tanácsok 47 százalékát megválasztották. Ez annyit jelent, hogy az egységes szakszervezetek jelöltjei az üzemek és hivatalok háromnegyedében több mint 80 százalékát szerezték meg az összes leadott szavazatoknak. 26 üzemben a választásokat meg kellett ismételni és a második választás^ menetben az üzemek további 17 szazaiéka elérte a megkívánt 80 százalékos többséget. Csupán az üzemek 9 százalékában voltak a választások eredménytelenek és kellett pótszerveket kinevezni. De a pótszervek kinevezésének jogát is megtartotta maga számára az egységes szakszervezet. Az üzemi bizottságok második választása 1949 március 15 és április 15-e között zajlott le. E választások során az üzemi bizottságok a szakszervezetek egységes jelölőlistái alapján lettek megválasztva és rögtön az első választási menetben az üzemek 97.3 százaléka szerezte meg a leadott szavazatok 80 százalékos többségét. Ez annyit jelent, hogy az üzemek pusztán 2.7 százalékában nem értük el a szükséges többséget és kellett a választásokat megismételni. Hogy az üzemi tanácsok valóban az egységes szakszervezetek szervei, azt világosan bebizonyította az üzemi tanácsok 1948 február 22-i emlékezetes kongresszusa. Ez a kongreszszus ünnepélyesen keresztülhúzta a felforgató és puccsista reakció minden számítását, amelyek arra törekedtek, hogy a szakszervezeteket szétverjék és hogy felforgassák a szocializmus építését és restaurálják a kapitalizmust. Ez a mai kongresszus hivatott arra, hogy újból megoldja az üzemi tanácsok kérdését. Arról van szó, hogyan oldjuk meg az egységes szakszervezetek vezetését az üzemekben és a munkahelyeken. Az is felmerült, hogy az üzemi tanácsokat szüntessük meg és a róluk szóló dekrétumokat novellizáljuk. Az ÜRO a kongreszszusnak részletes vita után javasolja, hogy az üzemi tanácsokat ne szüntessük meg és a forradalmi dekrétum azok létrehozataláról ne novellizáltassék, A szakszervezetek egységes vezetésének bevezetése az üzemekben és a munkahelyeken szükséges és elkerülhetetlen. Ezért a kongresszusnak e kérdés megoldására saját szakszervezeti illetékességének keretén belül javasoljuk, 'hogy a kongresszus elhatározza: „Az üzemi tanács, az alkalmazottak érdekképviseleti dekrétje alapján egyidejűleg vezető szerve a szervezetnek az üzemben és a munkahelyen." Ezzel, mint már hangsúlyoztuk, a dekrétumot nem változtatjuk, nem szegjük meg, de nem is novellizáljuk. Semilyen jogunkat nem adjuk fel és a dekrétum minden joga biztosítva átmegy a szakszervezetre, amelynek egyedüli vezető és döntő szerve az üzemben az üzemi tanács lesz. Az üzemi milicia és az SNB Szintén két égető probléma, amely körül vita folyt. A burzsoá reakció, amely szocializmushoz vezető útunk megakadályozásán törte fejét, nehezen bírta el a SNB besorozását a szakszervezetbe, valamint az üzemi milicia rendszeresítését Be kell ismernünk, hogy ellenségeink jó szimattal rendelkeztek az üzemi miliciákat és az SNB't illetően. Tudták, hogy honn/n fenyegeti őket veszély puccsista céljaik szempontjából. Nem szükséges tehát ma e kongresz" szus előtt az üzemi milicia fontosságát különösképpen hangsúlyozni és megindokolni. Az üzemi milíciák átmentek már a születés és a fejlődés útján, ma már többet jelentenek, mint egyszerű védelmi szervet és a szakszervezet üzemi részét. Ma már népi demokratikus rendszerünk kelléke, védelmi elveinknek és közbiztonságunknak segítsége. Arról tesz tanúbizonyságot, hogy a népi demokratikus államunknak, amely a szocializmust építi és amely nemcsak az alkotmányban, de a munkában is a dolgozó nép kezébe adja az egész hatalmat, nem kell félnie attól, hogy fegyvert ad a munkásság kezébe, amely a népi demokratikus állam hatalmának alapja. Az SNB, amely az egységes forradalmi szakszervezeti mozgalom része szintén a fejlődés nagy útján ment át. Megtisztult a régi megbízhatatlan, reakciós elemektől. felfrissült a munkásság soraiból felvett új tagokkal és egybeforrt a népi demokratikus rendszerrel. Többé már nem eszköze a kapitalista elnyomásnak a burzsoá állam kezében, amely segíti a kapitalista uralmat megerősíteni a dolgozó nép felett. A dolgozók nagy hadseregének alkotórésze. védi azok jogait és vívmányait, a helyi közbiztonságot és nyugalmat. Az SNB biztosíték, hogy a munkásosztály produktivitása nyugalomban és békében tovább fejlődhet és gondoskodik szabotőr elemektől nem veszélyeztetve mindarról, amire népi demokratikus köztársaságunknak politikai, gazdasági és kulturális élete továbbfejlesztésére szüksége van. A kongresszus ezért az URO" nak az üzemi miliciákkal és az SNB'vel szemben tanúsított magatartását jóváhagyhatja és tudomásul veheti Az asszonyoknak a termelésbe való bekapcsolása Nem tudom mellőzni ezt a kérdést azért, mert polémia tárgyát képezte nemcsak a mi osztályellenségeink soraiban, de azért is, mert saját szakszervezeti sorainkban is meg nem értéssel találkozott. Hogy milyen felesleges volt ez az ellenkezés és milyen tárgytalanok voltak a kifogások, azt az egyszerű fejlődés bizonyítja, Szervezett asszonyaink száma az egységes szakszervezeti mozgalomban: 1945 december 31-én 195.036 1946 december 31-én 328.569 1947 december 31-én 528.370 1948 december 31-én 733.988 1949 szeptember 30-án 857.409 Ez azt jelenti, hogy az asszonyok nőtagjaink száma szakszervezetünkben négy év alatt megnégyszereződött és hogy m? a nők a tagság közel egyharmadát teszik ki. Hasonló fejlődési arányt lehet megállapítani a bérért dolgozó asszonyok számában is. Semmi sem tudta volna meggyőzőbben megcáfolni a régi burzsoá jelszót hogy „az asszony csak a konyhába és az ágyba való", amelyet új termelési rendünk és új szaKszervezeti politikánk építésének kezdetén a reakció hangoztatott. Semmi sem tudta szemléltetőbben kimutatni a női munka ellen a régi céhbeli előítéletek következtében az alkalmazottak soraiban és államosított üzemeinknek vezetőinél is felmerült kifogások értelmetlenségét. A nők munkábaállításának folyamata főleg a termelési szektorokban nincs még befejezve. Nem történi meg minden, ami szükséges lenne és amit meg lehetett volna tenni. Nem használták ki és nem mozgósítottak az összes rejtett tartalékokat, amelyek itt még megvannak. Ebben már bennünket nem gátol a reakció. Leszámoltunk vele és levertük. Nem küszöböltük ki azonban a meg nem értést, az előítéleteket és a kényelmességet, amely itt saját sorainkban található. Mindig kényelmesebb, ha a tervezésről és a feladatokról van szó, hogy új munkaerők után kiabáljunk: „Ha a feladatokat teljesítenünk kell, ennyi és ennyi munkaerőre van szükség, ennyi és ennyi hoszszú idei brigádmunkásra, stb" Ez mese, ame'vet minden vidékről ha lunk, minden járásból és a termelés majdnem minden szektorából. Mennyivel megkönnyebbedne a munkaerőnk hiánya, ha megfelelően mozgósítanék és felosztanék a női munkaerők tartalékát, ha minden egyes üzem, ha azok vezetősége és a mi szakszervezeteink valóban kellő figyelmet fordítananak a munkaerők szabaddá téte'ére és azoknak női alkalmazottakkal való kicserélésének kérdésére ott, ahol azt a körülmények megengedik. A nők beválnak a munkahe'yeken; egyes szektorokban, amelyek azelőtt csak a féríimunk?erő kizárólagos területe voltak, a nők gyakorta jobban bevá'nak, mint a férfiak. Figyeljük csak meg az é'munkásmozcralmat és annak fejlődését. Azt hiszem senki sem fogja azt állítani, hogy ai asszonyok a férfiak mögött maradnak. Ellenkezőleg a gépek kiszolgálásban, azok technikájában, a technika jobb kihasználásában és megértésében, a régi normák átalakításában, a teljesítőképesség emelésében az asszonyok gyakorta több ^íegértést mutatnak, nincs annyi előitéetük, kifogásuk, mint sok úgynevezett régi szakmunkásnak A mi újonnan kiépített nemzeti üzemeinkben, a közlekedésnél és a postánál nem fognak feladataikkal megbirkózni, nem fognak tudni áttérni a rendes üzemi gazdálkodásra, sohasem 'ognak tudni szocialista szempontból takarékosan gazdálkodni és számvetés szerint, ha alapjaiban nem változtatják meg eddigi munkaerőiknek struktúráját és ha nem használják ki a női munkaerőt azokon a helyeken, ahol a férfi munkaerő, szakmunkaerő .1 kulmazása nemcsak túlhaladott álláspont, de egyenesen megengedhetetlen fényűzés. Ugyan ez áll az államosított disztribúciónkra és a termelési szektor egyéb soraira. A munkaerők és főleg a női munkaerők helyes felosztásának megszervezésében ránk "nag feladatok várnak még. Lehetetlen azokat meg nem oldani és azok megoldását kikerülni. Erről bennünket a legjobban és legszemléltetőbben meggyőznek az öszszes eddigi tapasztalatok. Az alkalmazott nők száma emelkedik, annak ellenére, hogy védekeztek .ellene és sok tényező kifogásolta foglalkoztatásukat. Emellett a nők besorozása a termelésbe nem megy rendszerűén és szervezetten. Ezért kongresszusunk nemcsak teljes mértékben jóváhagyhatja és igazolhatja alapmegállapításunkat, amelyet a ROH kezdettől fogva állít: a nőket be kell sorozni az alkalmaztatásba és a termelésbe. Az összes szerveknek a központtól a szövetségeken keresztül a kerületekig, egészen az üzemi bizottságokig, meg kell azonban hagyni, hogy a nőknek besorozását az alkalmazásba és a termelésbe nem lehet szabadjára hagyni, hanem hasznothajtóan kell megszervezni. Nemzeti biztosítás Az üzemi tanácsok februári konferenciájának határozata megvalósította a nemzeti biztosítást is. A biztosítás nemcsak a munkásokra és az alkalmazottakra terjedt ki, hanem magára a dolgozó földmüvességre és iparosságra is. Ha nem tudjuk az újesztendővel életbeléptetni az önállóan dolgozók betegségi biztosítását, annak okaj technikai természetűek. Az orvosok, a gyógykezelési gondoskodás, az ambulatórlumok és hasonlók hiánya oka ennek. A járadékbiz' tosítás már magábanvéve egyenesen forradalmi változást jelent az öregek és a munkaképtelenek egziszten ciájában. Az emberek százezreinek, akik eddi" semminemű jövedelmet nem élveztek, az újesztendőtől kezdve jövedelmet biztosítunk A háború előtti állapottal szemben főleg a munkások öregségi és rokkantsági járuléka emelkedett sokszorosan. Az 1937. évben az elöregedett vagy rokkant munkás évi jövedelme átlagosan évi 1710 koronát tett ki, míg az 1949. évben átlagosan eléri a 18.900 koronát. Hasonlóképpen áll ez az özvegyi járulékoknál is, amelyek az 1937. évben átlagosan 640 koronát tettek ki és most átlagban a 14.300 koronát éri el. Ebből láthatjuk, hogy a nemzeti biztosítással mily" gyorsan javítjuk a járulékokra utaltak életszínvonalát. No a munkás és magánalkalmazotti nyugdíjak mellett még mindig aránytalanságot mutat a közalkalmazottak nyugdíja. Ugy vélem, hogy itt el kell oszlatnom egy illúziót, amelyet tudatosan terjesztettek és hosszú éveken ót tartotta magát. Azt állították, hogy az állami és közalkalmazottak azáltal, hogy kisebb volt a fizetésük, saját nyugdíjaikat fizették. Ez nem igaz! A közalkalmazottak biztosításának költségeit az állam maga viseli és a közjavakból fedezi. Semilyen megtérítések a nyugdíjak biztosítására nem voltak megtakarítva és nem is képződtek. A biztosítás térítését a nemzeti jövedelem számlájára tették. Ezt a jövedelmet meg kell szerezni és gondoskodni kell róla, a munka termelékenységével. Az állami és közalkalmazottak nyugdíjának biztosítására is a termelésnek kell keresnie. Téves tehát úgy vélekedni, hogy a régi burzsoá állam enek fedezésére bizonyos fondokat hagyott volna, amelyeket az állami alkalmazottak takarítottak meg A messzemenő változások, amelyeket ma egész gazdaságunkban is foganatosítunk, továbi változásokat fognak kikényszeríteni a nemzeti biztosításban. Szükséges lesz a nemzeti biztosítás szervezésénél elszakadni a régi kapitalista véleményektől, amelyek már jó egynéhányszor teliese-i csődöt mondtak. A legnagyobb katasztrófa azt az alapelvet érte, hogy a jövedelmet tőkés úton kell biztosítani. Ez az elv már az első világháború idején hamis volt, ugyanúgy a második világháború idején is helytelennek bizonyult. A biztosítást és a járadékot csakis a munkatermelékenység és a nemzeti jövedelem emelésével lehet biztosítani. Ilyen alapokon lesz szükséges a jövőben nemzeti biztosításunkat megszervezni és biztosítani a jövedelmek emelkedő tendenciáját. A biztosításnak még i fokozottabban keli a termelésre támaszkodnia, adminisztrációját átvinnie az üzemekbe és méginkább egybefognia a biztosítás szervezetét az egységes szakszervezetekkel. Nem teszünk a mai kongresszusnak ez irányban semmi' konkrét javaslatot, figyelmeztetjük azonban, hogy a nemzeti biztositás szervezete olyan probléma, amely még nálunk végleges érvénnyel nincs megoldva és amelyet szakszervezetünknek még meg kell oldania. Szlovákia iparosítása szükséges és életfontosságú volt nemcsak a szlovákiai, hanem csehországi munkások érdekében is. Ám ennek ellenére is szükséges volt meggyőzni szervezeteink egész sorát ennek fontosságáról ' és szükségességének elismerését sok helyen ki kellett harcolni. A régi ludák elemek tevékenysége, amelyek a demokrata párt köpenyege aiatt Szlovákiában február előtt régi kapitalista, feketéző és felforgató politikát fejtettek ki, semmiképpen sem segítette elő feladatainkat. Nem volt kevés az olyan eset, hogy a leszerelt csehországi gyárak, amelyek Szlovákiára irányíttattak, ahelyett, hogy felhasználtattak volna a termelés fejlesztésére Szlovákiában, feketéző üzelmek révén Csehországban magánkapitalista vállalatok kezébe kerültek. Ennek is végetvetett a győzelmes február. Szlovákia iparosítása február óta új, fel nem tartható tempóban folyik. Szlovákia arculata megváltoziK. Mindjobban és jobban növekszik és erősödik az ipari alkalmazottak síkja. Ennek legjobb bizonyítéka a szlovákiai szakszervezeti tagok számának gyors emelkedése. Szlovákia iparosítása biztosítéka közös győzelmünknek, a szocializmushoz vezető közös utunkon. Szlovákia és dolgozó népe nem lehet a kizsákmányolás tárgya számunkra. Nem nézhetünk Szlovákiára mint gyarmatra, ahogy az első köztársaság tekintett. Egységes szakszervezeteinkben szlovákiai alkalmazottak is vannak. A mi célunk, hogy Szlovákia dolgozó népét egyenlő élet- és kuitúrszínvonaJra hozzuk a csehsországi dolgozó néppel. Ezt elérni csak akkor lehet ha Szlovákia ipari ország lesz. Megvannak erre az összes előfeltételek. Szlovákia munkaerőtartalékjai állandóan sokkal nagyobbak, mint a mieink. Amíg a szlovákiaiaknak Szlovákiát munkahiány miatt el kell hagyniok, nem lesz közös viszonyunk soha kiegyenlített Ha ma a szlovákiai munkások ezrei a cseh országrészekben a termelékenységnek emelésén segédkeznek, saját magukon is segítenek. Több gép gyártását segítik elő, hogy gyorsabb tempóval lehessen építeni Szlovákiában az új és további ipart Így állandóan szilárdulnak és erősebbé válnak a i cseh és szlovák nép hű barátságának szálai. Mi büszkék vagyunk arra, hogy még február előtt a csehországi és szlovákiai szakszervezeti mozgalom egy egységes hatalmas szakszervezeti szövetségbe tömörül. Szlovákiai elvtársaink ezzel nagy megértést tanúsítottak a két or-i szágrész közötti együttmunkálkodásban, amikor a ludák elemek maradványai a demokrata pártban megbújva, Szolvákiában újból soviniszta-nacionalsita politikát terjesztettek. Ez a egységesítés nekünk is és Szolvákiának is később a szlovákiai és csehországi reakció elleni harcban nagy jajunkra szolgál. Azért mert a cseh és szlovák szakszervezeti mozgalom egységesítve volt, tudtuk elérni a dicsőséges februári győzelmet. Kongresszusunk ezért bizonyára örömmel fogadja az iparosítást és a szlovákiai munkásosztály eddigi sikerét és egyetért azzal, hogy Szlovákia további iparosítását forradalmi szakszervezeti mozgalmunk a elgerőteljesebben, minden erejéből továbbra is támogassa. (Zápotocký elvtárs kongresszusi beszédének további részét lapunk szerdai számában közöljük.) A TELJES HETI RÁDIÓMŰSORT (BRATISLAVA ÉS BUDAPEST) VASÁRNAPI SZÁMUNKBAN KÖZÖLJÜK Megjelent a „Népnaptár 1950" - y Az Új Szó kiadóhivatala megkezdte a Népnaptár szétküldését. A nagy megrendelések miatt a postai kézbesítés fokozatosan 14 napig tart. Kérjük, a postai küldeményeket várják be türelemmel és a rendeléseket dec. 15-ig ne reklamálják.