Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-13 / 207. szám, kedd

UJSZ0 1949 december 10 A sz'álini sztratégia A legyőzhetetlen hadsereg A Szovjetúnió a világ legegységesebb, legerősebb politikai, gazdasági és katonai nagyhatalma. Miért? Azért, mert bel- és külpolitikáját nemcsak a szovjethatalom népei, hanem a földkerekség dolgozói és a haladás hívei mindenütt helyeslik, a magukénak érzik. Azért.mert a szovjet gazdaság nem ismeri a váiságokit, munkanélküliséget, te

rvszerűtlenséget; a szovjet gazdaság a termelőeszközök kellektív tulajdonán fejlődve, egyre magasabb színvona'ra emeli dolgozóinak jólétét. Azért, mert a Vörös Hadseregben az öt világrész minden nemkapitalista, nem reakciós férfia és nője a béke, a szabadság, a nemzeti függetlenség szilárd védelmezőjét, legyőzhetetlen forradalmi erejét szereti és csodálja. Mi tette ily hatalmas erővé a Vörös Hadreseget? Lenin és Sztálin géniusza, az ő vezetésükkel a Bolsevik Párt és a Szovjetúnió összes népei — élükön a dicsőséges orosz munkásosztállyal! Ebben áll a Szovje tHadsereg ereje. A Szoviet Hadsereg születése óta párosítja önmagában a forradalmi osztályharcot és a felszabaditó, honvédő háborút. Eszményei a nép eszményei, célkitűzése' a nép célkitűzései. A Szovjet Hadsereg tehát olyan néphadsereg, amelynek minden parancsnokát és minden katona iát egyazon ügy: a szocializmus megvédésének ügye heviti hősteltekre. A Szovjet Hadsereg soha el nem muló lángbetűkkel irta be ne>'ét világraszóló győzelmeivel az emberiség történetébe Nélküle a német, olasz és japán !fa-s|lzmus szennyes áradata elöntötte volna az emberiség jövőjét és nélküle a világ népei szabad prédái lennéneK az amerikai, angol és az egyéb imperialistáknak. Ezt a hadsereget soha semmiféle más hadsereg nem verheti meg. Először azért nem, mert a tényleges, mérhetetlen anyagi erő mellett rendelkezésre áll a Korszakunkban lehetséges egyetlen moiális erő is. Másodszor azért nem, riiert e hadsereg hadászati' tudománya a marxizmus-leninizmus alapvető tanításán épült fel. A lenini-sztálini sztratégia a hadászatban éppenúgy a győze'em fegyvere, mint anogy a győzelem fegyvere a politikai és a g(azdasági élet küzdelmeiben is Lenin és Sztálin e sztratégia megteremtésével és annak zseniális alkalmazásáva

1 új korszakot nyitottak meg az emberiség életében. Sztálin neve és a Szovjet Hadsereg diadalai mindörökre összeforrtak. Sziáhonhoz fogható hadvezér és a Szovjet Hadsereghez mérhető hadsereg még nem volt a földön, mert nem volt oiyan nagy cél, elérendő eszmény sem. Most nem arról van szó, hogy az egyik osztályhadsereg megvervén a másik osztályhadsereget — új urakat ültessen a „doiogra ítélt" milliók nyakába. Most minden kizsákmányolás, minden elnyomá- végleges megszüntetéséről var szó; az a cél, hogy szűnjék meg az embernek ember általi kizsákmányolása; a faji, vallási ü'dözések minden formája s az emberiség felszabadulva építhesse azt a világot, amelyben a munka mindenütt a dicsőség és becsü'e* dolga. Sztálin a Szovjet Hadsereg élén azért -is a hadvezérek hadvezére, mert féltő gonddá kímélte katonái .életét. Soha nem bízott semmit a véletlenre. Mindig a megfelelő időpontban megfelelő előkészítés után ment át a védelemről a támadásba. Es mindig gondoskodott arról, hogy az ellenséget sorozatosan — kivédhetetlen meglepetések érjék. Pontosan ismerte az ellenfelét: nem becsülte sem le, sem túl a szeTnbenálló hadsereget. Mesteri módon értett ahhoz, hogy a világhelyzet alakulásából származó el'enséges előnyt módszeresen szétporlassza, megsemmisítse. A sztálini sztratégia alkalmazásáról és elemezéséről könyvtárra menő könyvet írtak már a katonai szakértők. Kimutatták, hogy a sztálini sztratégia éppen azért, mert mindenkor tisztában van az adott helyzettel és annak belső hajtóerejével — e'őrelátja az eseményeket és ezekre idejekorán felkészül. Ütései sohasem sablonosak — tehát az ellenség részéről kiszámíthatatlanok. Ebben a sztratégiában a viszavonulást mindig jól előkészített támadás követi. A Szovjet Hadsereg sohasem bizakodott el, nem hetvenkedett, pániktól mentesen, a legnehezebb körülmények között is megőrizte hidegvérét. Csak az ilyen szellem képes a legnagyobb fokú rugalmasságra, a cél érdekében való visszavonulásra, vagy kitérésére s talán egy taktikai veszteség elviselésére. De ez a hadászat a sztratégiai célt sohasem téveszti ^zem elől. Sztálin és a Vörös Hadsereg a győzelmet sohasem bízták egyetlen csodafegyverre. A küzdelmet csak va'amenr,/yi fegyvernem együttműködése — élén a gyalogsággal — döntheti el. Az ellenség teljes megsemmisítése jelenti a teljes győzelmet. A sztálini sztratégia tehát szétdarabolja, bekeríti és gyorsan megsemmisíti az ellenséget. Minden alkalmat és minden formát felhasznál a győzelem kivívására. A hitleri német hadvezetés sablonokkal, előre megszabott, merev szabályokba és parancsokba gyömöszölt .haditervekkel" dolgozott. De ha ezek a szent és sérthetetlen sablonok használhatat'annak bizonyultak, zavarba jött és megakadt az egész gépezet. És az, ami érvényes a junkerek hadseregére — érvényes a többi imperialista jellegű hadseregre is. Amíg a felha'mozott erőből és a „haditervben" számításba vett tartalékokból futja — talpon állnak Súlyos helyzetben azonban csődötmondanak, mert a harcuk nem személyes ügye minden egyes katonának; mert a katonai egységeket nem egyetlen közös cél, hanem a szolgálati szabályzat fűzi egybe s olyan szolgálati szabályzatot soha sem fog készíteni semmi féle vezerkar. amely minden lehetséges esetre képes előírni a megfelelő magatartást. A Vörös Hadsereg tisztjeit és katonáit győzedelmes küzdelmeikben és minden helyzetben — marxizmus-leninizmus világnézete irányítja Ez a magyarázata annak, hogy a Szovjet Hadsereg sohasem hagyta abba a megvert ellenség üldözését. Sohasem adott alkalmat a szétzilált ellenséges erőknek soraik újjászervezésére. Ha szükséges volt, egyidőben töb he'yen törte át a fasiszták vonalait. Ezzel még az ellenséges tartalékokat is szétporlasztotta, hatástalanította. A németek azt ígérték a világnak, hogy a Szovjet Hadsereget katlanokba zárva semmisítik majd meg. A katlanokat a németek kapták meg. Sztálin az ellenség bekerítésének és megsemmisítésének sztálini elméletét mesterien alkalmazta a gyakorlatban és ennek a fe'tételeit is megteremtette. A sztálini katonai tudomány ma már az egész haladó emberiség közkincse. Kína 400 milliós népét is a sztálini haditudomány alkalmazása szabadította fel. A Szovjet Hadsereg és a példáján nevelődő demokratikus néphadseregek katonái határtalanul bíznak a vezetőikben. Fegyverüket dolgozótársaik készítik, eszméiket a marxizmus-leninizmus adja, győzelmei akaratukat az egész világ dolgozói fűtik és diadalaik élén mindig ott lesz — Sztálin! Az ellenséges propaganda hamis hírei Mialatt egész dolgozó népünk minden erejét és tehetségét megfeszítve az ötéves terv legsikeresebb teljesítésen fáradozik, hogy ilymódon bizonyságot tegyen pozitív viszonyáról né pi demokratikus rendszerünkhez és igy segítsen lakosságunk általános életszínvonala állandó emelkedésében, azalatt van közöttünK néhány javíthatatlan rémhírterjesztő egyén, akik ahelyett, hogy alkotó és becsületes munkát végeznének, a legkülönfélébb híreket szedik össze és terjesztik, vagy az itthoni hazai reakció által kigondolt híreket, vagy pedig a küiföldtó'l hozzánk beszivárgott rémhíreket.. Hiszen a kispolgári és a kapitalista maradványok annyi veresége után köztársaságunkban más egyéb számunkra nem is maradi: csak az. hogy kigondolják és terjesszék békés építésre é= munkára törekvő népünk között ezeket a rémhíreket. Mivel azonban tevékenységüket nem koronázza siker, mert lakosságunk minden rétegének általános életszínvonala emelkedik és államunkban az egésfe becsületes dolgozó nép e suttogó propaganda ellenére emeli és javítja munkateljesítményét. az utóbbi időben észre lehet venni, hogy ezek a mindenféle és csak beteg elméktől kigondolt hamis hírek egyre nagyobb számban jelennek meg. Pl. vegyük csak figyelembe és ismételjük csak meg azokat a legutóbbi híreket, amelyek pénzünk beváltásáról és értékcsökkenéséről szólnak. Azzal kezdődött, hogy néhány ember nagyban gyűjteni kezdte az aprópénzt, mert" állítólag azt nem fogják beváltani. Mikor azonban pénzügyminiszterünk kijelentette, hogy törvényes meghatalmazás alapján bármely pillanatban érvényte'ennek minősítheti az aprópénzt és kivonhatja a forgalomból bármilyen ellenérték szolgáltatása nélkül, sokan így rászedett polgártársaink közül igyekeztek megszabadulni aprópénzeiktől. Nehéz lenne felsorolni, hogy suttogó propagandánk csak ebben az esztendőben is egyszer az egyik, másszor pedig a másik helyen, egyszer az egyik járásban, másszor pedig a másik keniletben hánysror „bélyegezte" és „átbélyegezte" a mi papírpénzünket és mmdig megmutatkozott ezeknek a rosszakaratú híreknek az üressége és butasága. Jól tudjuk, hogy pl. ez év júliusában Krupina környékén az a hír terjedet el, hogy ez év augusztus 1-től az állami alkalmazottak fizetésüket új pénzjegyekben kapják meg, mialatt „a régi" pénzjegyekkel csak a szabad, a szürke piacon lehet majd vásáro'ni. Eljött augusztus l-e és eljött ez év szeptember l-e is. sőt az óta már jó néhány hónap elmúlt és semmi sem történt, semmiféle új pénz nem került forgalomba, mert senki sem gondol Csehszlovákiában a pénzjegyek semmiféle reformálására, vagy arra vonatkozó rendeletekre. Am annak ellenére, hogy mindenki meggyőződhetett arról, hogy ezek a hírek alaptalanok és üresek, ma ezekben a napokban újra olyan hírek terjednek nemcsak Szlovákia fővárosában, Bratislavában és más szlovák városokban, hanem még olyan községekben is, mint pl. a považskábystricai melletti Papradnc községben, ahol „egyesek tudják", hogy 1950 január 1-től új pénz kerül forgalomba, habár erről a kormány egvet'en egy tagjának sincs tudomása, sőt maga a pénzügyminiszter sem tud róla, akinek bizo. nyára tudnia kellene erről Papradnoban azonban valami „okos fej" sokkal tájékozottabb, mint a Kabeš miniszterünk, vagy Púi! pénzügyi megbízott. .Galántán is egy polgár azt a hírt terjesztette, hogy az eddigi pénz 1950 január 1-től fele értékére csökken. Považská Bystricán az utóbbi időben más hírt is kikondoltak. Hogy állítólag gyűjteni kell az ötkoronásokat éspedig a papír ötkoronásokat, mert hogy versenyt fognak hirdetni, amelynek értelmében, aki 500 drb. ötkoronást ad át, az egy rádiót nyer, aki pedig ezer darabot, az. egy szép motorkerékpárt kap. Vagy vegyünk egy másik esetet. Ez év november 19-én valamiféle fahordók úsztak lefelé a Morava folyón. Kúty község lakossága aztán arról kezdett beszélni, hogy a hordókban pénz volt, amelyet ily módon küldtek nekünk át „nyugatról", hogy értéktelenítsék a mi pénzünket. A bratislavai főpályaudvaron az utasok arról beszéltek hogy nálunk háromféle pénzt fognak bevezetni — ilyen butaságot — éspedig egyet a földművesek, egyet a munkások, egyet pedig a hivatalnokok számára. És mivel minden kerületben más szokás van, ezek a rémhírek is mindenfelé más-más tartalmat és formát öltenek. Azonban csak egy céljuk van. Nyugtalanítani az embereket a mindennapi munkában. A dolgozó ember nem gondolkozik így és nem terjeszt hasonló dolgokat, mert jól tudja, hogy az emelkedő életszínvonal, egyre további és további áruk felszabadítása a kötött gazdaságból annak a jele, hogy nemcsak viszonyaink szilárdulnak meg, hanem pénzegységünk is szilárd. Hogy ez nem tetszik a mi volt kizsákmányolóinknak, a kapitalistáknak, minden fajta feketézőnek és naplopónak, akik a múltban munka "nélkül is ettek, kalácsot, ez érthető. Ezért a mi polgárunk, aki már a múltban annyiszor meggyőződött ezeknek és a hasonló kigondolt rémhíreknek az ürességéről és hamisságáról, nem ad hitelt ilyen híreszteléseknek, hanem polgári öntudattal viszszautasítja, ha bárki is, ha akár egy „jól" tájékoztatott ember vagy egy „jobb társaságbeli" hölgy is bizonygat neki hasonló dolgokat. A mi polgárunk természetesen akkor cselekszik a leghelyesebben, hogyha az ilyen szinte mesterségszerűen rémhírterjesztéssel foglalkozó embert visszautasítja és ily módon meggyőzi arról, hogy ennek az ellenségesen terjesztett propagandának semmi más alapja sincsen. mint a rosszakarat. Altamunk minden öntudatos polgárának tudnia kell, hogy a kapitalizmus és a burzsoá reakció maradványai, amelyek a múltban mindig meg tudták rémítani az emberekkel és féltették a mások, idegen emberek verítékén összeharácsolt vagyonukat: a pénzüket és a tőkéjüket, hogy az ilyen emberek rosszakaratú képzelőtehetségükeít nem arra használják, hogy örvendjenek politikai, gazdasági, szociális és kulturális előrehaladásunknak és az emberek pozitív álláspontjának, amellyel a népi demokratikus rendszer iránt viseltetnek, hanem továbbra is azzal a módszerrel fognak harcolni, hogy rémhíreket fognak kigondolni és terjeszteni, csak azért, hogy bomlást okozzanak a közvéleményben, ha már másutt ezt nem érhetik el és ilymódon visszatartsák és fékezzék köztársaságunk építő fejlődését. SORS 1985-ben... Irta: Sándor Kálmán. A sötétedd szobában hallgatagon gubbasztottak a bútorok, odakünn szállingózott a hó, az apa elcsöndesülten feküdt az ágyban, az anya és a kereskedelmista fiú az ablaknál ült és bámult ki a szürkületbe, a közeli toronyban négyet ütött az óra. — Matild — mondta a beteg négy óra után — gyújtsd meg a villanyt, könyvelni akarok. Anya rajztáblát tett a beteg térdére és apa holtsápadt arccal megkezdte a tizenkétszer koronafilléres papíron a gyarmatáru cég évi mérlegének készítését. Tolla gyorsan percegett a papíron, számoszlopok gyűltek egymás alá. Az egykedvű és hallgatag anyag micsoda tömegei sorakoztak e számok mögött: illatos kávébálák, heringeshordók, melyeknek eresztékein kikristályosodott a só, puha rizseszsákok, teák bádogdobozai, a liszt, a szekfüszeg, a kő ménýmag, a sáfrány, majoranna, a gyömbér, a rum és a kockacukor e számokban elvesztették egyéniségüket és sötét egykedvűséggel vetették magukat alá egy közös törvénynek. — Maga a főnök úr jön el érte holnap reggel — szólt a könyvelő — meg kell lennem vele. — Nehezen, lihegve könyvelt és ők ültek nagy csendben. Kilenc óra előtt néhány perccel kissé felemelkedett ágyán. — Egyezik — szólt boldog mo sollyal. Köhögni kezdett, feje egészen előrehajolt, ajkával szinte megcsókolta a zárókimutatás papírosát és szájaszéléröl apró vércsepp hullott a tizenkétszer koronafilléres papírosra, éppen a mérlegszámla végösszege alá, szinte hitelesítő pe csétként,. Reggel valóban eljött Stuck úr, a cég főnöke és elvitte a mérleget a vércseppel. Apa ekkor már a temető halottasházában feküdt fehér ingben, láthatatlan tollat tartva irásragörbült ujjaiban. A fiút júniusban, érettségi után felvették gyakornoknak abba a gyarmatárukereskedésbe, melynél apja évtizedekig főkönyvelő volt. — Mintha boldogult Stahl bácsit látnám — mondta ezen az első délelőttön meghökkenve és kissé meghatódottan az idősebb cégfőnök, ö pedig a pult mellett kicsit rövidlátóan, meghajlott háttal és gyöngybetűivel másolni kezdett egy folyószámlakivonatot. Még a betűi is hasonlítottak apjáéira. Tél jött. A gyarmatáru fanyar és átható illata még jobban megszorult a poros irodában, a könyvek hallgattak, az ablakra jégvirágok fagytak, a fuvarosok káromkodva vitték a zsákokat a kocsihoz, Rosner bácsi, a hetvenéves raktárnok néha feljött a pincéből és pislogva nézett körül. Egy téli délutánon, amikor a fiú egyedül volt az irodában, lapozgatni kezdett a vastag, csíkoskötésü könyvekben. A kályhában pattogott a tűz s ő apja fakuló tintájú bejegyzéseit nézegette. Ez üzleti könyvek az ö életének krónikái is voltak, íme: Borkus Zsigmond és társa számláján apa keze 1 korona 20 fillér pénztári engedményt jegyzett be s a bejegyzés kelte: 1900 január 1. Ezen a napon született ő ... Ezen a napon írta be apa Borkus Zsigmond számlájára: 1 K 20 f, aztán hazament s az ordítozó újszülöttre mutatva, így szólt: — Lajos lesz a neve. ... Itt van egy áthúzott tétel, 1908 októberében valamit hibásan könyvelhetett az apja. Ritkaság. <3 már nyolc esztendős volt ebben az évben és harmadik elemibe járt, amikor egy esős délutánon egy villogószemü úr, akit a könyvelő véletlenül meglökött a villamoson, igy szólt: — Piszok handlé. Köd szitált, ők leszálltak a villamosról, gyalog mentek és a földet nézték. — En könyvelő vagyok és nem ökölvívó — mondta az apja, aztán gyorsan és feltűnő hangosan a könyvvitelről kezdett beszélni. Lassan bandukoltak fel a lépcsőn, anya nem volt még otthon, ők nem gyújtották fel a villanyt, ültek a sötét szobában. — Minden iga-i nagy ember alapjában véve könyvelő volt. Lessing is és Spinoza is — füllentett apa — hová is lenne a világ könyvvitel nélkül, hogyan cs nálnának terveket az urak minélkülünk, könyvelők nélkül... Csend. — A te nagyapád annakidején híres főkönyvelő volt Olmützben — szólt apa — ö egyszer még Rothschilddal is kezet fogott Morvaországban ... ... Bejött a fiatalabb főnök, a fiú abbahagyja a lapozgatást, kezdődik a munka. ... Szürkén peregnek a napok, lassan múlnak az esztendők. Egyszoba-konyhás udvari lakásban lakik ő ebben az időben anyjával. A fiú kissé kopaszodik már, éppen olyan vöröses bajusza van, mint az apjának és hajlama a bokasüllyedésre. Válla hajlott, keze eres, csendes hangon beszél. — Éppen oiyan megbízható, mint apja volt, — mondja egyszer róla üzleti társaságban a fiatalabb főnök. Ö esténként otthon üldögél papucsban és házisapkában, az anya néha végigsimít az arcán és így szól: — Meg kell már nősülnöd, fiam, mi lesz veled, ha én meghalok. ... Stuck úr, a főnök, egy ragyogó júniusi napon lőtte magát főbe. Másnap lehúzták az üzlet redőnyét s az üzleti könyveket lefoglalták. Harminc esztendős volt ekkor. Nehéz napok következtek, ö gyakran sétált az üzlet felé és a másik oldalról nézte a lehúzott redőnyöket, ha valaki jött, elpirult, hangosan köhögött és gyorsan tanulmányozni kezdett valami kirakatot. Megfogyott kissé, kérvényeket írt, hivatalokban előszobázott és kereskedésekben ajánlkozott. Tél jött s ők hideg és sötét szobában ültek maradék bútoraik között, anya mindgyakrabban főzött rántottlevest ea krumplifőzeléket ebédre, — írja az újság — szólt egyszer szipákolva — sok a munkanélküli szegényember, fiam. Az ő ruhája szinte megzöldült már a sok keféléstől, könyökét gondosan megfoltozta mama. Egy napon semmi más nem volt ebédre, mint egy darab kenyér. Anyja keservesen sírt az asztalnál s ő hiába vigasztalgatta. Másnap este mama váratlanul kitűnő paprikáskrumplit főzött vacsorára. ő lassan evett s merően nézte az öregasszonyt. Mama elpirult. — Izé — szólt zavartan — szegény papa egy ismerőse, egy beiulyásos úr azt mondta mi bízzunk, fiam és egy kis pénzt is adott... Harmadnap lehorgasztott fejjel bandukolt egy belvárosi utcán, üreges, reszkető hang riasztotta fel kábultságából. ösztönösen a zsebébe nyúlt, melyben nem volt egy fillér sem, hogy adjon valamit a koldusasszonynak. Bocsánatkérően felnézett. — Jöjjön haza, mama — mondta sápadtan a koldusasszonynak, belekarolt és vezetni kezdte hazafelé. Szél fújt, februári szél s a mezőkről földszagot hozott, ö ezen a délelőttön a vasúti vágányok mentén kószált, majd a loccsanva folydogáló víz partján üldögélt. Az őslénytani múzeumba úgy féltíz tájt vetődött be, maga sem tudta, mit keres itt. ... Csend ... A sarokban, magános talapzatán különös lény görnyedt ugrásra készen. Kétlábon állt, kezében szörnyű dorong, testét sürü szőr fedte, homloka alacsony volt és hátrahajlő, szemöldökcsohtja kiugrott és bozontos szemöldök nőtt rajta, szájából fehér, erös, kiugró fogak vigyorogtak. — Neandervölgyi ősember, rekonstrukció — ez állt a talapzatán. Sokáig farkasszemet nézett vele és lassan, ellenállhatalanul az ő szája is ugyanolyan vigyorra fakadt s s vigyor mögül sárgán, plombált fogak kandikáltak ki. Szédült kissé és behunyta a szemét. És iszonyú dolog jutott eszébe. Elképzelte magát, amint levetkőzik! Egészen meztelenre vetkőzik, vékony szürkésfehér karjára felölti a fekete glott karvédöt, kopaszodo homlokára felhúzza a zöld szemellenzőt. Hangosan nevet, a papírmasé ösmbert lerúgja talapzatáról és a helyére áll. Na, müyen vagyok én itt? Kissé görnyedten, beesett mellel, nyiszletten, plombált fogakkal, kopasz fejjel, lúdtalpúan áll majd. Fuj, de ronda lesz! Stahl Ede állásnélküli könyvelő. Mennyivel rondább, mint a szőrös rém! Mégcsak dorongja sincs, hogyan harcol hát egyetlen fegyverével, a kettős könyvvitellel a kardfogú főnökök és mit kezd a barlangi végrehajtó ellen. Mi ez az ő egész tudása, a kereskedelmi ismeretek, a német nyelv és Tompa Mihály összes versei a görnyedtlábú ősember állkapcsához képest. Ha arra gondol, mennyit szenvedett a fogfájástól, milyen gyámoltalan volt a nőkkel, a vadak húsával, a frgygyal, az éhséggel, a szerelemmel, a gyarmatáru blokádjával szemben ? És miből fizetné barlangjában a házbért? — Haha — mondja majd egy tréfás hang — itt van a neandervölgyi főkönyvelő az olajjal szagtalanított nyilvános vizeldék korából. Fuj, de ronda! Ekkor felnyitotta a szemét. A múzeumör hajolt föléje s vizet itatott vele. — Kissé rosszul lett, uram — mondotta az őr — semmi baj, majd a friss levegőn újra rendbejön.