Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-13 / 207. szám, kedd

4 1949 december 13' Nemzeti Front üléseire meghívták az URO képviselőit, fontos kérdések és problémák megoldásánál, ahol azok mint teljesjogú résztvevők tanácskoztak, javaslatokat terjesztettek elő és szavaztak. Az évek során ez ellen senki semmi kifogással nem élt. Csak 1948 februárja előtt kezdtek egyes politikai tényezők kételkedni a ROH-nak a nemzeti frontban való illetékességéről. A feszültség annyira kicsúcsosodott, hogy a végén Peter Zenkl úr saját és barátainak nevében kijelentette, hogy nem vesz részt a Nemzeti Front olyan ülésein, amelyeken a szakszervezeti mozgalom képviselői is jelen vannak. Ez ellen benyújtottuk tiltakozásunkat. Nem követeltük azonban, hogy a Nemzeti Front ne tartson üléseket a mi képviselőink jelenléte nélkül. Azt hittük, hogy egy olyan erös és számos taggal rendelkező szervezetnek, amilyen a ROH, részvétele nélkülözhetetlen abban a Nemzeti Frontban, amely hü akar maradni a nemzeti forradalom azon hagyományához, hogy korlátozni kell a vagyon előjogát, kiküszöbölni az embernek ember által való kizsákmányolást, bevezetni a politikai és gazdasági egyenjogúságot és építeni a szocializmust. Ebben az irányban is beigazolódott alapvető álláspontunk. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom részvétele és támogatása nélkül a Nemzeti Front nem tudott meglenni. A szakszervezeteknek a politikai pártokhoz való viszonyát nálunk évtizedeken keresztül alapjában helytelenül magyarázták. Ebben a viszonyban újólag visszatükröződött a polgári demokrácia egész tisztességtelensége és hamissága. Kifelé a szakszervezetek semlegességét és politikamentességét hirdették, valójában pedig minden politikai párt a szakszervezeti mozgalomból saját sarjadékát alakította ki, visszaélve ezzel a mozgalommal saját szük pártkön érdekeinek érvényesítése céljából, tekintet nélkül arra, hogy ez a munkásmozgalomnak, mint egésznek árt-e vagy hasznára van. Ezért a politikai pártok is főokai voltak az egyenetlenségnek és a szakszervezetek szétfoirgácsolódásának. Sok szocialista politikai párt kész volt saját szük pártpolitikájának érdekei miatt elárulni a dolgozók érdekeit. Ezért mindig attól féltek, hogy a szakszervezetek, akik a bérért dolgozókat csoportosították magukban és ennek következtében tökeellenesen orientálódtak, egységbe nőve ne képviseljenek olyan eröt és hatalmat, amely adott esetben a politikai tényezők megvásárolható cselekedeteit — még a „szocialista pártoknál" is — lehetetlenné tegye vagy korrigálja. A politikai semlegességnek hangoztatása nem szolgált más célt, mint azt, hogy a szakszervezetekből politikailag fejletlen szervezetet alkosson és hogy ezeket nemcsak likvidátori, hanem opportunista célokrk is felhasználhassák és hogy végtll egyenesen beránthassák a kapitalista kizsákmányolás és ellenforradalom szolgálatába. A központi szakszervezeti tanács rögtön elejétől fogva harcot indított a szakszervezeten biztosításáért. A szakszervezeti semlegesség helytelen magyarázásával szemben, az 1945 júliusában tartott plenáris ülésen kijelentettük: „Az egységes szakszervezetek függetlenek a politikai pártoktól, de nem semlegesek, abból a véleményből indulnak ki, hogy a dolgozók tényleges egyenjogúsága csakis oly társadalomban valósítható meg, amelyben megdőlt és örökre megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolási lehetősége. A szakszerve zetek a disztribúciós termelési és szocialista rendszer felépítéséért vannak. Ezért politikailag nem semlegesek, hanem szocialisták. Azt hiszem, hogy a politikiai sem-, legesség elutasítása és tökeellenes szocialista beállítottságainknak hangsúlyozása helyes volt. A helyzet a háború után megváltozott. Míg azelőtt a szakszervezeti mozgalom csak a bérkövetelések, a munka- és kollektív szerződések es egyéb rendelkezések útján tudta csökkenteni a kapitalista kizsákmányolást és igyekezett is csökkenteni annak legvadabb kinövéseit: a fordulat után lehetőség nyílt aria, hogy egyenesen kiragadjuk a termelési eszközöket a kapitalista kizsákmányolók keze közül és hozzáláthattunk a kapitalizmus megdöntéséhez. Éppen ezért egységes szakszervezeteink szocialista jellegének hangsúlyozása nemcsak, hogy alapvetően helyes volt, hanem poltikailag is szükséges volt. Szakszervezeti mozgalmunknak egyes politikai pártokhoz való viszonya sok támadásra és kritikára adott alkalmat. Különböző követeiNem tudta megoldani azokat a problémákat, amelyeket a kor és a viszonyok felvetettek. Ezért hullott szét a régi Nemzeti Front. Február után a Nemzeti Front újjászületett formája épült fel. Nem a politikai pártok szük alapjain, de a politikai pártok és tömegszervezetek széles alapjain épült fel, amelyek szilára elhatározással menetelnek a népi demokrácia útján a szocializmus felé. Az újjászületett Nemzeti Frontból kiestek mindazok, akik ki akarták küszöbölni a Forradalmi Szakszervezeti mozgalom részvételét az egységes nemzeti forntból. Az öreg politikusok, akik a burzsoádemokrácia háború előtti neveitjei voltak, a Nemzeti Frontban csak a politikai pártok szük koalícióját látták, amelyben a mandátumokat kulcsaránya szerint osztották fel, ugyanígy a miniszteri székeket, a vezérigazgatói állásokat és más szinekurákat is. Mi az újjászületett Nemzeti Frontban a nemzet valamennyi szocialista és haladó erejének összefogását látjuk, amelyneK célja: felszabadulni a régi nyomorból és jogtalanságból, a lehető legjobban emelni mezőgazdasági és ipari termelésünk termelékenységét, biztosítani a nemzetnek gazdasági, szociális és kulturális fejlődését. Hiszem, hogy az újjászületett Nemzeti Front feladatainak ilyen értelmezése elle,' a mi bekapcsolódásunk és további részvételünk ellen a kongresszus nem támaszt kifogásokat és ezzel teljes mértékben egyezik. ményekkel léptek fel velünk szemben, főleg a mi belső szakszervezeti önkormányzatunk vonalán, politikai paritást követeltek, aránylagos képvisjetet és hasonló úgynevezett demokratikus rendelkezéseket szakszervezeti szerveinknek és vezetőinanek megválasztásánál. Gyakorta vetették szemünkre és kifogásolták, hogy szakszervezeti politikánk nem önálló, de hogy állítólag a Kommunista Párt kívánságainak tesz eleget, sőt talán diktátuma alatt áll. Sokszor kijelentettük, hogy a mi viszonyunk a Nemzeti Front politikai pártjaihoz nincs szük pártprotekciós szempontból befolyásolva. A mi egységes szakszervezeti mozgalmunk alapjában felismerte, hogy a kapitalizmus félreállítása, a szocializmus felépítése nélkül nem következhetik be tártós javulás és a dolgozók exisztenciájának biztosítása. A fasisztaellenes győzelmes forradalom lehetővé tette, hogy országunkban a szocializmust építsük. Ezért á szakszervezetek viszonyát a politikai pártokhoz egyedül az határozhatja meg, hogy egyik vagy másik politikai párt nemcsak programjában, de praktikus politikai munkájában ls szorgalmazza-e a kapitalizmus vereségét, a szocializmus felépítését. Ha a forradalmi átalakulás korában és erjedésében hazug és demagóg módon licitálhattak és a dolgozók különböző kategóriái egyidöre tájékozatlanok lehettek is, ma úgy vélem, a helyzet már kitisztázódott. Ha az egységes szakszervezeti mozgalom és akciója alapjaiban egyezik a Kommunista Párt akcióival és követelményeivel, ba a szakszervezeti mozgalom a csehszlovákiai Kommunista Párt politikája mellett száll síkra és annak elnöke, Klement Gottwald oldalán, ez nem azért történt, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom feladta önállóságát és alárendelte magát a KSČ vezetésének, hanem pusztán azért, mert a KSČ politikája valóban a leghelyesebb, legbecsületesebb és legszociálistább politikának bizonyosodott be. Nem szük pártszemponti érdek diktálta e megegyezést, hanem az egész munkásosztály, Csehszlovákia valamennyi dolgozójának érdeke és haszna. A szakszervezeti mozgalomnak a Kommunista Párt felé való orientálódása helyesnek bizonyult. Emlékezzetek csak vissza, elvtárs- nők és elvtársak azokra a különböző ünnepélyes eskükre, amelyekre példának okáért számtalanszor hivatkoztak a mi felszabadítónkkal és szövetségesünkkel, a Szovjetúnióval kapcsolatosan Zenkl Péter úr és ,tár'sai. Emlékezzetek csak az ő esküire, mennyire őszintén és becsületesen gondolkozott ö az állami alkalmazottakkal és az egész dolgozó osztállyal szemben. Emlékezzetek csak az ő csábításaira és szószátyárkodására: „velünk nem tévelyedtek el." Gondoljátok csak meg, hová jutottunk volna, hogy festene a mi egységes szakszervezetünk ma, milyen volna a mi termelésünk, milyen volna az életszínvonalunk, ha könnyelműen hittünk volna és elcsábíttattuk volna magunkat és eltévelyedtünk volna. Peter Zenkl úr és áruló politikájának összes lakájai,-amidőn ő megbukott, elkóborolhattak külföldre. Ott élhetnek kenyéradó gazdáik, a külföldi kapitalisták kegyelméből, azoknak szolgálatában, akiknek érdekében demagóg politikájukat megvalósították, De mit tett volna a hárommillió dolgozó, szakszervezeteink tagjai? ök is külföldre távozhattak volna? A külföldi kapitalisták kesylemkenyerén élhettek volna? Ti tudjátok, milyen az az élet? Nézzetek a Marshall-terv országaira. Kérdezzétek meg a francia és olasz vagy más dolgozókat. A csehszlovák szakszervezeti mozgalom évtizedeken keresztül tévelyeg. Évtizedeken keresztül ingadozott a politikai semlegesség között, játékszere volt a politikai pártoknak, ráfizetett politikai semlegességére széjjelforgácsolódásával és tehetetlenségével és a munkásosztály nyomorával. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a forradalom után saját szocialista politikát kezdett. Ez a szocialista politika a ROH-ot a szoros együttmunkálkodás útjára hozta a csehszlovákiai Kommunista Párttal. A kongresszus dolga és a

z itt megjelent delegátusoké, hogy megítéljék, hogy ez az együttmunkálkodás és közös harc azokért a célokért — és itt nem habozok megállapítani, azokért a célokért, amelyeket a Kommunista Párt tűzött ki —, szakszervezeti mozgalmunk felvirágoztatását vagy romlását jelentette-e. Februárban valóban viszonyaink feplődéséről történt döntés évtizedek egész sorára. Arról történt döntés, vájjon előre mcgyünk-e a szocializmus útján vagy vissza a kapitalizmushoz. Hiszek abban, hogy a delegátusok között egy sincs olyan — bármily politikai párt tagjai —, aki ma sajnálná, hogy mi a forradalmi szakszervezeti mozgalom emlékezetes kongresszusán ebben az iparpalotában úgy döntöttünk, hogy nem Zenkllel, de Gottwalddal megyünk, A puccsistákkal, fel forgatókai menni még egy nagy eltévelyedést jelentett volna. Jelentette nemcsak a Kommunista Párttal, országunk szocialista építésének politikai előharcosával való összeköttetés megszakítását, de egyet jelentett volna elfordulni a Szovjetúniótól. felszabadítónktól és szövetségesünktől. El tudja valaki is képzelni, hogy milyen tévelygő utakra jutottunk vplna? Meg lenne számunkra talán a kapitalista világnak az a „jóindulata", amilyent Jugoszláviában a Tito-féle rendszer élvez, de ugyanakkor ránksűlt volna az árulás káini bélyege, saját osztályunk, saját nemzetünk árulása, a közös ügy elárulása, a béke és a szocializmus ügyének, amelyért az egész világ proletariátusa küzd. Mi, csehszlovákiai szakszervezeti tagok nem akarunk sem árulók, sem hitszegők lenni. Mi a szocializmust, akarjuk építeni. Meggyőződtünk arról, hogy annak éoítését nem tudjuk megoldani a Kommunista Párt szilárd vezetése nélkül. Hiszünk abban, hogy nem építhetnénk fel, ha csak egy pillanatra is elfelajtenők nagy tanítónkat. Sztálin elvtársat. A mai kongresszus ezért felelősségének teljes tudatában és teües birtokában igazolhatja és helybenhagyhatja az alapvető tételt, hogy a cshszlovákiai Forradalmi Szakszervezet) Mozgalom önálló szervezet, amely önkéntes tagságon alapszik, a forradalmi szakszervezet politikailag nem semleges mozgalom, a szocializmus felépítésére törekszik és valamennyi tagja számára a szocializmus iskoláiéul szolgál. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom elismeri a KSC politikájának helyességét, amelyet a szocializmus felépítésének harcában folytat és ezért elismerését fejezi ki- Kitart továbbra is az újjáéledt Nemzeti Front valamennyi pártjának és szervezetének baráti együttmunkálkodása mellett és minden erejével támogatni fogja a megújult Nemzeti Front kormányát a szocializmus építésének munkájában. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak tagjai tömegesen vettek részt a Sztálin elvtársat üdvözlő akciók aláírásában, születésnapja alkalmából felajánlott ajándékakcióval kifejezésre juttatták tántoríthatatlan hűségüket és szilárd elhatározásukat, örökre kitartani a Szovjetúnió és annak dolgozó népével való baráti szövetség mellett. Bérpolitika Bérpolitikánkat elsősorban az az alapelv vezette, kiküszöbölni az alacsony béreket és egyenjogúsítani a női munkát. Vitán felül, ez bizonyos bérkiegyenlítést jelentett. Megerősítette az egészségtelen tendenciát, az egészségtelen véleményeket abban az irányban, hogy minden munkát egyformán kell fizetni és hogy feladatunk az lenne, hogy megvalósítsuk a béregyenlőséget. Ez ellen kezdettől fogva harcoltunk. Ha viszonylagosan nagyobb tempóban emeltük a béreket az alacsony,, a legrosszabb kategóriákban gyengén fizetett munkásoknál és munkásnőknél, mindig rámutattunk arra, hogy ezt egyesegyedül azért tesszük, hogy megszüntessük a régi szociális sérelmeket és jogtalanságokat, kiküszöböljük az éhbéreket, amelyek mellett nem lehetett élni, de nem az, hogy megvalósítjuk a bérkiegyenlítést. Ezért rögtön 1945 júliusában az ÜRO eiső plenáris konferenciáján bérpolitikánknak következő irányvonalait szabtuk meg: „Mindenkinek érií.ne és tehetsége szerint". Ehhez magyarázatul a következőket állapí'ottuk meg. Talán valaki ez ellen felveti, hogy így majd nem lesz egyenlőség a bérekben és a fizetésekben. Nem lesz, mert a végzet munka értéke ugyancsak nem elegendő. Ezt az eiső össz-szakszervezeti kongresszuson már megállapíthattuk. Az éhbéreket, amelyek nálunk nem mentek ritkaságszámba, kiküszöböltük. Azon a véleményen vagyok, hogy míg órabéreink továbbra is érvényben maradnak hivatalos bérpolitikánkban, lehetségesek itt-ott esetleges kisebb javítások, de teljes egészükben he yesek. Amire a Í6 figyelmet kell szentelni: az akkord-normák, a fokozott teljesítmények, a szocialista versenyek, az élmunkásság, újítójavaslatok és ezen új munkametódusoknak helyes kihaszná'ása. Az élmunkásmozgalom és a szocialista verseny ma már nem egyedülálló jelenség nálunk. Elterjednek egész munkakollektívumunkban, egész üzemeken. Jótékony hatásuk megmutatkozott a kongresszus előtti kampányunk során is. Az ötéves terv e'ső esztendejére előirt feladatok teljesítése nem E téren különösen nagy nehézségeket és előítéleteket kellett leküzdenünk és ezt továbbra is tennünk kell. A közigazgatás és az adminisztráció volt az, amely a kapitalis.ta társadalom gátakat nem ismerő uralma alatt, ha maga nem is volt az uralkodó réteg, mégis a kapitalizmusnak a munkásosztály kizsákmányolásában s a dolgozókkal szemben használt erőszakosságok terén a leghasznosabb segítője volt a kapitalizmusnak. A közigazgatás és aa adminisztráció segítsége nélkül a kapitalisták soha nem tudták volna uralmukat a munkásosztály felett fenntartani. Népi demokratikus köztársaságunkban, amely a szocializmus felé halad, a közigazgatás és az adminisztráció alapjaiban változik. A kapitalizmus kiszolgálása helyett az erőszakos és kizsákmányoló törekvésekkel szemben a közigazgatásnak és adminisztrációnak a munkásosztály munkatársául kell szegődnie, az új termelés, az új társadalmi, szocialista rend építésében. Nevetséges volna azt hinni, hogy ezt a változást egy kézmozdulattal meg lehet valósítani. Ehhez többéves átnevelésre és öntudatos munkára van szükség. Ezért volt szükseges a szakszervezeti mozgalom terén felszámolni tisztviselő szervezetek, régi rendi izoláltságát, a munkásság szakszervezeteitől. Ezért volt szükséges a munkás és állami alkalmazotti mozgalmakat szilárd egységbe egyesíteni. Ez az egyesítés nagyon sok előnyt, de sok akadályt és nehézséget is jelentett. Tudjátok nagyon jól, hogy mennyi reményt fektetett a reakciós puccsista rendszer abba, hogy éppen az állami alkalmazottak problémájának segítségével sikerült egységes forradalmi szakszervezetünket megrendítenie, felbomlasztania. Emlékezzetek, hogy milyen botrányt és demagógiát rendeztek a véglegesítések kérdésénél. Rendeztük ezt a kérdést. Rendeztük a mi alapvető megállapításainknak szellemében, mégpedig azzal, hogy a véglegesítés nem lehet egy rend és egy réteg privilégiuma. A munkára való jogot az államnak biztosítania kell minden polgára számára, minden különbségre való tekintet nélkül. Február utáni alkotmányunk ezt a jogot mindenki számára, akik tényleg becsületesen akarnak dolgozni, biztosítja. A véglegesítés mögé a múltban és most is becstelenek akarnak megbújni. Ezeket a szándékokat mi megakadályoztuk. Annál nagyobb köszönettel kell kongresszusunkon elismerni, hogy az állami és közalkalmazottak, mint egység, ennek a demagógiának nem esnek áldozatul. Egész kevés kivétellel mindnyájan világosan megérezték, hogy saját maguk sírját ásnák meg, ha sorsukat a szertehulló kapitalista társadalom sorsától kívánnák függővé tenni. Ez az a tény, amely a februári puccsisták sok reményét meghiúsította és azt okozta hogy felsültek. Tábornokok lettek hadsereg nélkül. Egységes szakszervezetünk állami és közalkalmazottainknak soha demagógikus módon nem hízelgett és kedvező véleményükért felelőtlenül nem licitált. Sohasem álcáztuk az Igazságot, hogy állami és közigazgatásunk nemzeti jövedelmünkhöz viszonyítva elbírhatatlanul nagy, keveset teljesít és ennek következtében drága. Nem féltünk rámutatni arra, hogy népi demokratikus * köztársaságunkban köz- és állami igazgatásunk munkájával a nemzeti jövedelmet nem szaporítja, ellenkezőleg, hogy a nemmarad puszta frázis Az üzemek százai a kitűzött feladatokat komolyan kötelességszámba vették és teljesítették is őket. Az élmunkásmozgalom, az élmunkásváltások, a szocia'ista verseny fejlődése a munkások kezdeményező akaratkifejtése alulról jőve a technika kihasználása, az újító javaslatok ezrei a munka jobb megszervezése, a gépek kihasználasa, a termelés meggyorsítása kikerülhetetlen segítőeszközként szerepelnek. Kongresszusunk felelősségének teljes tudatában kijelentheti „ne féltsétek a mi államosított termelésünket, jó alapokra van helyezve, lépésről lépésre kikerül gyermekcipőiből és legyőzi a nehézségeket. Állandóan több és több terméket ad és a jövőben is nemcsak többet, de jobbat is A kezességet e tekintetben a szakszervezeteknek kell átvenniök. Helyes bérpolitika hiányában a teljesítmények tényleges értékelése nélkül, a minőség értékelése nélkül nem lehetne a tervet teljesíteni". Ezért Kell szakszervezeti mozgalmunknak és minden szervének még nagyobb intenzitással figyelemmel kisérnie a helyes bérpolitika megvalósítását, a normalizálást, a katalogizálását, az élmunkásmozgalmat, a szocialista versenyeket, az üzemenként! költségvetés szerinti gazdálkodást a termelés minden szektorában. I zeti jövedelemből él és ezt fogyasztja. Ezért szükséges, hogy az adminisztráció és az állami közigazgatás a legterménkenyebb és takarékos legyen, hogy a válságok idején a nemzeti jövedelmet túlzottan ne terhelje és a gazdaságot ne vezesse csődbe. Hogy a mi gazdaságunk, a fasiszta megszállás és a háború következtében súlyos válságban volt, afelől semmi kétség nem lehet. Ezért legfőbb gondunk volt, hogy a termelés új megszervezésével és a termelékenység emelésével a nemzeti jövedelem bővítésének kérdését megoldjuk. Ha a dolgokat fordítva kezdtük volna megoldani, azaz az állami és közalkalmazotti fizetések javításával, nem tudtuk volna a nemzeti jövedelmet megnövelni, éppen ellenkezőleg, háború utáni kedvezőtlen gazdasági helyzetünket még jobban lerontotuk volna és csődbe kerültünk volna. A gazdasági csőd a legsúlyosabban az állami és közalkalmazottak megélhetését érintette volna. Ezért úgy vélem, hogy mai kongresszusunk felelősségének' teljes tudatában jóvá hagyhatja fellépésünket és az ÜRO politikáját az állami és közalkalmazottak problémáit illetően. Köteleztük magunkat e kérdés megoldására és hogy ezt megoldhassuk, arra törekedtünk, hogy rendbehozzuk termelésünket és emeljük nemzeti jövedelmünket. Az állami igazgatásban megtakarítások' megvalósításának szükségességét hirdettük a restrikció segítségével. Ez nem sikerült. Megakadályozott ebben bennünket a reakció, amely demagóg vitákat váltott ki és bennük minket azzal vádolt, hogy elmulasztjuk az állami alkalmazottak kérdésének rendezését a véglegesítések megszüntetésével, az intelligencia leértékelésével s az ördög tudja, még mi mindenely. A reakció e manővereinek nem volt más eredménye és célja, dennel. A reakció e manővereinek megnehezítse és elodázza Csak a február és a reakció veresége tette lehetővé, hogy tiszta bizonyítékkal szolgáljunk afelől, hogy az állami alkalmazottak problémáját is meg akarjuk oldani. Visszamenő hatállyal 1948 január 1-től a fizetésrendezések címén minden egyes állami alkalmazottnak havonta 300 koronát utaltunk ki. Ezt az összeget állandóan, levonás nélkül, még ma is kiutaljuk. Az új fizetési rend előkészületi munkálatai már befejezést nyertek. Nem lesz azonban, mint azt hittük, újévre készen és törvényesítve és éppen ezért számoljanak a jövő év első negyedévében előlegek kiutalásával. A tervbevett fizetésjavítás az állami és közigazgatás költségének emelkedését fogja jelenteni több milliárd koronával évente. Ez a nemzeti jövedelem újabb megterhelése. Az állami és közigazgatás a nemzeti jövedelmet nem szaporítja, hanem abból merít. Igy hát a közigazgatásra fordítandó kiadásokat csak akkor lehet emelni, ha a nemzeti jövedelem emelkedik. Ezért közigazgatásunknak különös tekintettel kell lennie a munkatermelékenységnek emelésére. Azon kell lennie, hogy rugalmas, teljesítőképes, gyors legyen, hogy a polgárságot és főleg a dolgozókat szolgálja és a termelést olyképpen, hogy ez fejlődhessen, hogy felvirágzását bürokratikus lassúság és hanyagság ne veszélyeztesse. Az állami és közigazgatásnak utakat kell keresnie, hogyan tudná legjobban a munkatermelékenységét és A Csehszlovákiai Kommunista Párt és a forradalmi szakszervezeti mozgalom A közalkalmazottak és az adminisztráció