Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-13 / 207. szám, kedd

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 december 13, kedd 2 Kčs II. évfolyam, 207. szám Megkezdődött a II. Össz-szakszervezeti kongresszus Prágában Gyönyörű, napsütötte vasárnapon ültek össze a prágai iparpalota impozáns csarnokában a csehszlovákiai dolgozók legjobb képviselői, hogy számot adjanak munkájukról. Büszkén és boidogan adhatnak számot, hiszen a szocializmust építő köztársaság óriási léptekkel haladt előre az első szakszervezeti kongresszus óia és a megtett úlon lerakta a köztársaság fejlődésének politikai alapjait. A becsületes munka megragadó seregszemléje ez a kongresszus, a köztársaság leghatalmasabb tömegszervezete számol itt be a jól végzett munka eredményeiről az egész közösségnek. Az Iparpalota hatalmas, vasszerkezetű boltivei alatt a köztársaság legjobb munkásainak többezres gárdája van jelen, hogy rögzítse az eddig elért eredményeket és a megtett utat, amin haladnunk kell a jövőben is. A díszemelvényen helyet foglalnak közéletünk vezetői, a kormány, a külképviseletek, élükön a hatalmas Szovjetúnió szakszervezetének kiküldötteivel. A legjobb élmunkásokat is ott látjuk, közöttük Fučik elvtársat, az érsekújvári „Augusztus 29 üzem" munkását is, akit lapunk olvasói jól ismernek. Az első napon Zápotocký miniszterelnök beszédében összegezte az első szakszervezeti kongresszus óta elért eredményeket. Ez idő alatt a szakszervezetek tagjainak száma hatalmasan megnőtt és ma jóval meghaladja a 3 milliót. Kilenc órakor kezdődött az első nap ülésszaka. Amint a kiküldöttek elfoglalták helyeiket, a díszharsonák hangjai mellett bevonultak közéletünk nagyjai és a szakszervezeti mozgalom képviselői. Cipro Václav elnök nyitotta meg az ülést, üdvözölte a résztvevő külföldi delegátusokat, elsősorban Osipov elvtársat, a Szovjetúnió delegációjának rokonszenves képviselőjét. Fél tízkor a „Libusa'" fanfárjainak hangjai mellett érkezett meg Gottwald köztársasági elnök és kísérete. A teremben összegyűlt több, mint 3000 delegátus hoszszantartó éljenzéssel üdvözölte a belépő köztársasági elnököt. Az ország legjob dolgozói a lelkesedéstől kipirult arccal, helyükről felállva, harsányan éltetik az ország szeretett vezérét, a csehszlovák munkásosztály nagy vezetőjét, a marxilenini tanok legjobb tanítványát hazánkban. A megnyitó ünnepség a proletárnemzetköziség jegyében zajlott le. A világ hatvan nemzetének képviselői vannak itt, akiknek jelenléte ragyogó bizonyságot tesz arról, hogy a világ közvéleménye a legnagyobb érdeklődéssel kíséri a csehszlovák munkásosztálynak a jövő érdekében folytatott hősies munkáját. — Szocialista építőország vagyunk —, hangsúlyozta Cipro elnök bevezető beszédében és az olasz Szakszervezeti Szövetség főtitkára, di Vittorio, megható szavakkal mondotta: —• Amit ti itt már felmutattatok, azért nekünk most kell a legsúlyosabb harcainkat megvívnunk. A. Zépotoikýnak, az ÚRO elnökének útmutató nagy beszéde a kongresszuson Négy év telt el a Forradalmi Szakszerevezeti Mozgalom X. kongresszusa óta. A kongresszus mozgalmas forradalom utáni időben volt, amikor népi demokratikus köztársaságunk építési alapjainak letételéről történt döntés. Minden mozgásban volt, semmiben sem volt végleges döntés, mindenről vita volt és megbeszélés. Az összes döntő tényezők alapjaiban elismerték a košicei kormányprogramot, amelyben megegyeztünk és amelyet az összes politikai pártok, melyek a csehek és szlovákok Nemzeti Frontját alkották, ünnepélyesen elfogadtak. A košicei kormányprogram a kizsákmányoló kapitalizmus jogainak és privilégiumainak korlátozását ígérte. Cikkelyeiben, alapelveiben és követelményeiben világosan kirajzolódtak az első lépések, amelyek megnyitották és előkészítették az utat demokratikus köztársaságunkban a szocializmus építéséhez. A Nemzeti Front kormánya, baz ünnepélyesen elfogadta és meghndette a košicei programot, mégis annak értelmezésében nem volt egységes. Még kevésbbé volt egységes gyakorlati megvalósításának kérdésében. Ezirányban nemcsak különböző vélemények, de jelentős ellentétek is voltak. Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmunk mindjárt teljes egészében és feltétel nélkül ismerte el a košicei programot. Megígérte minden segítségét a kormánynak és a kormányalkotó politikai pártoknak, amelyeknek feladata a košicei program következetes teljesítése volt és teljesítésével meg kellett nyitnia az utat a szocializmus építéséhez. Hogy ez a segítség valóban komoly és hasznos legyen, első feladatunkul és célunkul a valóban erős és egységes Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmunk kiépítését tüztük ki. Az első köztársaság felépitésével szerzett tapasztalataink tanításai alapján tudtuk, hogy nem lehet bízni az összes tényezőkben, akik a forradalmi változások idejében gyönyörű programokat tűznek ki célúi, csábitó követeléseket hirdetnek es, hangzatos jelszavakat. Tudtuk, hogy minden forradalmi idö sok konjunkturális forradalmárt szül, akil^tó. forradalmisága csak külső szükségszerű máz. Ha az idők és a viszonyok folyamán lekopik és lehull ez a máz, ismét felszínre lép a régi likvidátorizmus és opportunizmus és néha egyenesen a reakció és állenforradalmi árulás tűnik elő. Éppen ezért a dolgozók szakszeivezetét úgy igyekeztünk felépíteni, hogy tényleges hatalom lehessen, amely a veszedelem idején ne csak hangját tudja súlyba vetni, hanem elégséges ereje is legyen megakadályozni, hogy hangja fölött egyszerűen napirendre térjenek. Mai II. Össz-szakszervezeti kongresszusunk olyan alkalom, midőn nemcsak a jelenlevő küldöttek ezrei előtt, de milliókra menő tagjaink tömegei előtt és az egész közvélemény előtt számot adunk arról, miképpen teljesítettük feladatainkat, amelyeket korunk kiszabott és amelyekkel a dolgozók megbíztak. A kérdések egész sora, néha életbevágó kérdéseké állt előttünk, amelyek vita tárgyát képezték és amelyeket meg kellett oldani. Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmunk soha sem tért ki a legsürgősebb pgfeblémák megoldása elöl sem. Megnyilatkozásainkban és határozatainkban mindig arra törekedtünk, hogy leleplezetlenül kimondjuk álláspontunkat. Nem riadtunk vissza sok esetben szervezeteink teljes erejének mozgósításától sem, hogy véleményünknek és követelméyeinknek érvényt szerezzünk és nem ingadoztunk a döntő pillanatban, hogy érdekükben harcbaszálljunk. Elvünk volt: jobb kellemetlenségek árán is világos helyzetet teremteni, mint a kényelmes, pillanatnyi békét megvásárolni és cselszövésekkel komplikálni a helyzetet és az embe reket bizonytalanságban hagyni a tekintetben, tulajdonképpen mit is akarunk. A tisztázódásnak ebből a szemszö géből akarok ma is egy pár égető kérdésről szólni, amelynek megoldása elé állították a szakszervezeti mozgalmat, valamint arról is, hogy azokat hogyan bogozta szét, miként ol dotta meg. Elsősorban áll a szakszervezeti mozgalom egységének kérdése. A szakszervezeti mozgalom egységéről a múltban és ma is nagy dicshimnuszokat zengenek, nemcsak helyi, de nemzetközi viszonylatban is. A leggyakrabban beszélnek szakszervezeti egység szükségességéről azok, akik ezt a mozgalmat leginkább forgácsolják és széttörik. Nálunk is így volt ez. Évtizedeken ke resztül beszéltek a szakszervezeti mozgalom egységének szükségességéről és eközben a szakszervezetek mindinkább szét aprózódtak, szét forgácsolódtak. Az egységgel kapcsolatos- ilyfajta helytelen beszédeknek a fordulat után határozottan véget vetettünk, •mondva: ,,A szakszervezetek egységéről nem kell vitázni, az meg lesz." így hangzott a mi alapjelszónk. A szakszervezetek egysége nem támaszkodhatik a szakszervezeti avagy politikai bürokráciára. A tagság széles tömegeire kell támaszkodnia elsősorban a gyárakra és a munkásságra. Éppen ezért 1945 júniusában a dolgozó néphez intézett nyilatkozatunkban megállapítottuk: „A szakszervezeteket alulról kell épí (Folytatás a 3. oldalon) K. GOTTWA

LD: „A szakszervezetek viselik a fefeSösségei a szocializmus felépítéséért és az ötéves terv teljesítéséért" Tisztelt Kongresszus, elvtársak és elvtársnők! Az első össz-sKakszerverzeti kongresszustól történelmileg rövid idő, három és fél év választ el. Ezalatt az idő alatt egy darab utat megjártunk, amely döntő a munkásosztály sorsára Köztársaságunk népeinek sorsára. Miről történt döntés ezalatt az idő alatt? Három és fél évvel ezelőtt még azért harcoltunk, hogy fiatal népi demokratikus Köztársaságunk ne térjen vissza a kapitalizmus útjára és hogy a szocializmtifts útjára határozza el magát. Ma, ellenségeinknek 1948 februári veresége után a szocializmust építjük. E fordulatban nem kis érdeme van a forradalmi szakszervezeti mozgalomnak, munkásosztályunk egységes szervezetének. 1948 február 12"én a forradalmi szakszervezetek által éppen ebben az Iparpalotában megszervezett üzemi tanácsok kongresszusa döntő csapást mért a reakcióra, a reakciós puccsisztákra és ma újra fent a forradalmi szakszervezetek mozgalma, amelynek mint a munkásosztály egységes szervezetének, elölj áró része van korunk nagy feladatainak megoldásában, a szocializmus kiépítésé" ben, hazánkban. Bizonyságát tesz emellett az a tény, hogy a mai kongresszusotok tiszteletére az üzemek százai és százai teljesítették idő előtt az ötéves terv első esztendejére előírt feladatokat. (Taps.) Bizonyságul szolgál erre az a tény is, hogy a kongresszusotokra kiküldött delegátusok között az élmunkások százai és szá zai vannak és az élmunkásmozga lom — ezt állandóan hangsúlyoz zuk — az út a jóléthez, a szocia lizmushoz és hazánk felemeléséhez. Üj formában teljesítitek ma minden független szakszervezeti mozgalomnak régi alapvető feladatát: a szocializmust építve a szocializmus iskolái vagytok ugyanúgy, mint azok voltatok akkor, amikor a kapitalista urak ellen harcoltatok, de tanulva egyidejűleg, a szocializmus építiői vagytok, urai és gazdái saját há" zatoknak, saját gazdaságotokban. Kiharcoltamagatoknak minden jogot, magatok intézitek sorsotokat, irányítjátok gazdagságotokat, államotokat, aminek legvilágosabb bizonyítéka a tény, hogy a szakszervezeti mozgalom elnöke egyidejűleg miniszterelnök is. (Taps.) Csak az ostobák és a rosszakaratú emberek hányhatják szemetekre nektetek, saját üzemeitek gazdáinak, • hogy nem sztrájkoltok és azon tény alapján, hogy nálunk sztrájkok nincsenek, csak ők vélekedhetnek úgy, hogy a sztrájkok nálunk be vannak tiltva. De ki ellen sztrájkolnátok ti? Sztrájkoljatok talán saját maga" R. SLÁNSKÝ: tok ellen és még hozzá azoknak' örömére, akik sztrájkjaitokat letörték akkor, midőn idegen urak ellen sztrájkoltatok? Azok az emberek, akik továbbra is az urak szolgálatában állnak, szemetekre szeretnék vetni, hogy a szakszervezetek, amint állítják, nálunk nem szabadok, semmi joguk sincs, hogy állítólag szolgálniok kell. A kapitalista urak örökös lakájai úgy tesznek, mintha nem ismernék a különbséget az urak kiszolgálása és a sajátunkban való szabad munka között, amikor a nép az egésznek és önma" nak szolgál. A mi szakszervezeteink fölmondták az uraknak a szolgálatot, saját maguk urai lettek, saját maguk kormányoznak és már senkinek sem szolgálnak, csupán a munkásosztálynak, tehát önönmaguknak. (Taps.) Lényeges változás állatt be a szakszervezetek helyzetében, mert Lényeges változás állott be a munkásosztály helyzetében, amelyet a csehszlovákiai Kommunista Párt vezet. (Taps.) Azelőtt a kapitalisták és ügynökeik a független szakszervezeteket szétrobbantották . és a legjobb szakszervezeti tagokat üldözőbe vették és börtönökbe vetették. Ma nálunk a szakszervezetek az uralkodó osztály megszemélyesítői, a munkásosztályé, amely a gazdasági és a politikai hatalmat gyakorolja az új államban. A szakszervezetek ezen új helyzete természetesen kötelez, mert főleg a szakszervezetek aziok, amelyek a felelősséget viselik a szocializmus felépítéséért, az ötéves terv teljesítéséért és túlteljesítéséért, azért, hogy tovább fejlődjön az élmunkásmozgalom, hogy minden munkásból élmunkás váljon. Főleg a szakszervezetek azok, mint leghaladóbb osztályunknak, a munkásosztálynak egységes szervezetei, amelyek felelősek a munkásosztály ügyének végleges győzelméért, a szocializmus végleges győzelméért és azért, hogy egész népünk számára így biztosítva legyen a jólét, a boldogság, függetlenség és a béke. Ezen az úton, elvtársnők és elvtársak, legyen számotokra iránymutató példa a szovjet szakszervezetek munkája, a Szovjetúnió munkásosztályának munkája, amelyet a Szovjetúnió Kommunista bolseviki Pártja és Sztálin elvtárs vezet. (Gottwald elvtárs e szavaira az egész kongresszus hatalmas tapsba tör ki és ütemesen kiáltja: „Éljen a Szovjetúnió!) Éljen a mi munkásosztályunk! Éljen az ő egységes szervezete, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom! Kísérje siker a II. össz-szakszervezeti kongresszus munkáját! Előre a szocializmushoz vezető úton! A kiküldöttek helyeikről felállva, lángoló lelkesedéssel élteti KI. Gottwald elvtársat. ,A szakszervezetek a szocializmus iskolái' „Elvtársak, elvtársnők, drága barátaim", engedjétek meg mindenekelőtt, hogy legszívélyesebben üdvözöljem a csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében az önök kongresszusát. Az önök kongresszusa. amely több mint hárommillió szakszervezetekben szervezett tagot képvisel, ma büszkén ég pozitíve hozhatja meg számvetését az elvégzett munkáról. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak oroszlánrésze van abban, hogy nálunk a munkásosztály hatalma megszilárdult és végérvényesen megteremtődött, hogv a reakció kísérletei, amelyekkel államunk fejlődlését meg akarták akadályozni és a kapitalizmusba visszarántani, meghiúsultak. Az 1948 februári győzelmet mindenekelőtt azért értük el, hogy a munkásosztály a Kommunista Párt vezetése alatt egységes volt és hogy a munkásosztály ezen egységének alapja a szakszervezetek egysége volt. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom visszaverte és lehetetlenné tette a reakció és lakájainak minden kísérletét, amely ennek az egységnek megtörésére irányult. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom másik nagy érdeme, hogy meg tudta érteni és teljesíteni tudta a változott helyzet adta új feladatokat, amidőn az államosított üzemeket kapitalistáink nélkül kezdtük vezetni és amikor szükségessé vált, hogy a munkásság és az alkalmazottak tudatosítsák új viszonyukat a munkához és az államosított tulajdonhoz. Elsősorban Zápotocký elvtárs, a ROH elnöke, az,