Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)
1949-12-10 / 205. szám, szombat
1949 december 10 JÓZSEF iVmiA yj szó Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni. 12 ESZTENDŐVEL ezelőtt halt meg József Attila, a munkásság, az elnyomott proletariátus első tudatos költője. Arckor, amikor az elefántcsonttorony költői semmitmondó apróságokról írtak hoszsza-dalmas ódákat, József Attila keményen kimondta a szót „Eh, döntsd a tőkét, ne siránkozz", megkérdezte a Horthy-korszak teltzsebü vérszopóitól: „Mondd, mit érlel annak sorsa, ki a gyár körül őgyeleg?" A munkanélküliek. az elnyomottak, a kisemmizettek, a földönfutók hangja szólal meg József Attila minden versében. Egy egész rendszerrel szembeszállt és pörlekedett azokért az emberekért, akikkel együtt növekedett, együtt ette a szegénység keserű kenyerét, akikkel együtt ténfergett munka nélkül, kereset nélkül, amikor a rendszer vámszedőinek oly gyakran s oly dúsan jutott a terített asztalból. A TUDÁS, a betű fegyverével harcolt osztályáért. a Harthy-korszak agyonhallgatta, mert fájt a József Attila verseiben felcsendülő igazság, bántotta a fasizmus felé rohanó hazaárulókat, hogy egy fiatal költő öntudatra ébreszti a külvárosok népét, a munkanélkülieket, a szegényparasztokat. Nem is volt helye a 30-as évek rothadó társadalmi berendezkedésében, nem volt egy pont, ahol nyugodtan megvethette volna lábát. Lázítónak, istenkáromlónak bélyegezték versei miatt Horger Antal, a szegedi egyetem gyászosemlékű professzora kijelentette neki, hogy soha nem lesz középiskolai tanár, mert olyan emberre, ami a „Tiszta szívvel" című vershez hasonlókat ír, nem bízhatják a jövő generáció nevelését. Nem is lett tanár József Attila. Együtt nyomorgott azokkal a munkásokkal, akiket a kapitalizmus a gyár kapuin kívül rekesztett, együtt „súrolta a kazánt, vágta a sarjat, s nyúlt el a rothadt szalmazsákon" a többi földönfutóval. Ez a nyomorúságos élet tette a munkásság bátorhangú, meg nem alkuvó költőjévé. Nem lett tanár. „Születésnapomra" című költeményében válaszol Horger Antalnak: „Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani!" S valóban, a munkásság tanítója lett. A munkanélküliség réme ott kísértett a gyárakban, senki sem tudta, mikor kerül utcára, nyomortanyára. József Attila azonban mindvégig híven kitartott mellettük. „De elvtársaim, ez az a munkásság, mely osztályharcban, vasba öltözött" — mondja Atlila s mert tudta, hogy végül is elbukik a kapitalizmus, győz a munkásosztály, büszkén hirdeti: „ ... a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember öntött csillagát!" Nem volt, ki József Attilánál szenvedélyesebben küzdött volna a munkásosztályért. Minden egyes szó s minden sor, amit papírra vetett, hitvallás a dolgozók nagy ügye mellett. Megvetette azokat a költőket, akik az élet problémái előtt az elefántcsont-toronyba húzódtak. „Egy költőre" című versében mélységes iróniával gúnyolja ki a kor egyik legnagyobbnak ismert költőjét. „Mit koslat ködgyűrő körül szárnyaska szamarával, ha nem vívódik emberül a népek nyomorával!" — kérdi felháborodottan a L'art, pour l'art költőjétől. Életcélja világosan kitűnik verseiből. öntudatossá akarta tenni a munkásokat, hogy amikor üt az óra, a korhadt rendszer elsöprésével új világot teremtsenek, amelyben nincs többé elnyomott proletár. 12 ESZTENDEJE halt meg József Attila. Azóta nevét ismerik. A munkások, parasztok, akik között élt, nyomorgott, akikért küzdött s akikhez versei szólnak. Nem érhette meg az új világ hajnalhasadását, a felszabadulást, nem láthatta, amint „a munkásság a sötét gyárra szegzi az Ember öntött csillagát", amikor a magyar 'munkásosztály azt a boldog társadalmi rendet építi, amelyben nem lesz többé olyan emember, aki „a gyár körül őgyeleg". Ha ma József Attila élne, együtt harcolna a dolgozó ňéppel a szocializmus építéséért, az új társadalmi rend megteremtéséért. Nincs itt vélünk, de szelleme él, mert akik a népet szerették, s érte küzdöttek, sohasem halnak meg. Verseit olvassák és szavalják a gyárak dolgozói, a falvak dolgozó parasztjai, minden sora bíztatás és útmutatás abban az építő munkában, amelyet dolgozó népünk folytat. Nem is adózhatnánk méltóbban József Attila emlékének semmivel, mint azzal, hogy verseit eljuttatjuk minden dolgozóhoz: minden munkáshoz s a legeldugottabb tanyák parasztjaihoz. Ezzel tartozunk a nagy proletárköltőnek, a halhatatlan József Attilának. B. L. KÖZMŰVELŐDÉSI HÍREK MAGYARORSZÁGRÓL Két éve alakult meg az első orosz könyvtár Magyarországon, a Maxim Gorkij Könyvtár. A felszabadulásig a Horthy-fasizmus rendőrsége politikailag veszélyes, megbízhatatlan elemnek tartotta azt, aki orosz cirillbetűs könyvet lovasott, szovjet könyv tartásáért pedig börtön és internálás, ha nem még súlyosabb büntetés jutott a magyar dolgozónak osztályrészül. Ma a Maxim Gorkij Könyvtárnak immár 5500 állandó olvasója van. A 16.000 kötetes könyvtárban a klasszikus orosz irodalom és mai szovjet irodalom, de ezenkívül a világirodalom minden számottevő alkotását megtalálja a magyar olvasó, még pedig 18 nyelven. * Sztálin müvei magyarnyelvű kiadásának I. kötetét 50.000 példányban, a kiadást követő néhány naj/ alatt a magyar dolgozók megvették, szétkapkodták. Most a dolgozók kérésére a Szikra könyvkiadó a legrövidebb idö alatt az első kötetet újabb 25.000 példányban jelenteti meg. ' * A felszabadulás előtt Magyarországon tilos volt a szovjet filmek bemutatása. Érthető tehát, hogy most, különösen mivel politikai felfogásuknak, társadalmi törekvéseik'nek és világnézetüknek művészeti síkon -zek felelnek meg leginkább, a magyar dolgozók egész érdeklődése a szovjet filmek felé fordult. A szovjet filmeket hosszú ideig játszszák Magyarországon zsúfolt nézőtér előtt. A közelmúltban különösen nagy sikere volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 32-ik évfordulóján bemutatott „Vladimír Iljics Lenin" című hatalmas filmalkotásnak, amelyet naponta 35.000-en néznek végig. * A Magyar Filmgyártó N. V. három filmet készít Sztálin születésnapjára. Közülük a „Köszönjük Sztálinnak" cimü film nem csupán adatszerű dokumentgyüjtemény lesz, hanem a filmművészet eszközeivél fejezi majd ki mindazt, amit a magyar nép Sztálinnak köszönhet. A Magyar Szakszervezeti Tanács Kul túrosztálya ellenőrzi, irányítja és támogatja az üzemek kultúrcsoportjait. E kultúrcsoportok tagjai üzemi dolgozók, műkedvelők, akik napi munkájuk mellett, munkaidő után, végzik a kultúrmunkát. A Szakszervezeti Tanács kultúrosztálya, az eddigi tapasztalatok alapján most kísérletet tesz arra, hogy hivatásos művészeket is bevonjanak az üzemi kultúrcsoportok irányításába. Elsőnek a Standard-gyárban és a Ruggyantaáru-gyárban levő kultúrcsoportok patronálását vállalták hivatásos művészek. A művészek rendszeres szakvéleménnyel, tanácsadással és bírálattal segítik a csoportokat. 1949 végén tíz nagyüzemben szervezik meg a patronázs-akciót. * A Magyar Állami Operaház új főtitkára, Garai Imréné, nyilatkozott az Operaház idei évadjáról. Hangsúlyozta, hogy az eddiginél nagyobbszámú magyar operát kívánnak bemutatni. Ezenkivül fokozott súlyt helyeznek arra, hogy a Szovjetúnió és a népi demokráciák gazdag operairodalmát megismertessék a magyar közönséggel. Nagyjelentőségű esemény Vojnonnennek, a leningrádi opera balettmesterének Budapestre érkezése. Vojnonnen két balettet tanít be, ezenkívül megismerteti majd a magyar táncosokkal a világ élenjáró táncmüvészetének, a szovjet balettnek munkamódszereit. A magyar népi demokrácia operájának vezetősége szakítani akar azzal a múltbeli gyakorlattal is, hogy az Operaház művészei csak a főváros részére játszanak és a magyar vidék dolgozóival is meg akarják ismertetni az operakultúrát. Ezért a mostani évad során 27 vidéki városban összesen 100 operát, illetve balettet mutatnak majd be a budapesti Operaház művészei. A uhi^ak éíete Ki látott már behavazott mezőn virágzó almafát? Olyan valószínűtlenül hangzik ez, mint valami tündérmese. Pedig nem mese, még csaknem is a természet szeszélyes játéka. Ha valaki az északi szélesség hatvanadik foka körül fekvő kalinini területen jár, lépten-nyomon láthat ilyen fagyban virágzó, az északi zord éghajlat alatt is ízes gyümölcsöt termő gyümölcsfákat, egész gyümölcsöskerteket. , Ki ízle't egy negyedszázaddal ezelőtt karé'iai almát, moszkvai szőlőt, sarkvidéki káposztát? Senki. Karéiiában csak vackor termett, sem alma, Moszkva környékén még hírét sem hallották szőlőnek, az Északi Jegestenger partjának lakói pedig talán soha életükben nem ettek még friss zöldséget. S ma mindez nem csoda, sőt nem is ritkaság a Szovjetúnióban. A természet ma mái nem kegyetlen ellensége az embernek, hanem megzabolázott és engedelmes szolgája. Csodálatos harc, egy gyönyörűen tartalmas emberi élet eredménye mindez, Iván Micsurin és tan-tványaindk műve. A „koziovi varázsló" életéből készült színes szovjetfilm: „A virágok élete" valóságos hősköltemény, amely az élet érzékletessegével és a művészet csillogásával mutatja meg az emberért küzdő igazi tudomány harcát és győzelmét az élettől elvonatkozta tott, üres és haszontalan áltudományosság ellen. Még külsőségeiben is sokszor a hősköltemény műfaji szabá yaihoz alkalmazkodik ez a iilm. A cselekmény közepén ragadja meg a mese fonalát, első képeiben a mái 45 éves Micsurint ábrázolja, aKi megőrizte törhetetlen munkakedvét és hazájához fűződő lángaló szeretetét. Bár hazájában, Ó cári Oroszországban megr.emértés, sőt szinte üldözés az osztályrésze, egy pillanatnyi habozás nélkül visszautasítja az amerikai üzletember-tudósok ajánlatát, akik tudását készpénzzel szeretnék megvásáro'ni, az orosz tudóst Amerikába szeretnék szerződtetni. Micsurin nem az amerikai üzletemberekért, hanem az orosz népért dolgozik s ha a hivatalos Oroszország nem hajlandó elismerni és támogatni korszakalkotó munkásságát, elégj támogatás részére a ncp egyszerű gyermekeinek megértése és szeretete. Nincs ojyan .csagáj, arngly, megtörhetné ežf az igazi' embert, a nagy felfedezők és kutatók utódját, aki felveszi a harcot a természettel — és győz. Ennek a győzelemnek legfőbb előfeltétele természetesen a Nagy Októberi Forradalom diadala, a szovjet hatalom megalakulása, amely azonnal felismeri, hogy Micsurin kísérletei nem egy öreg gyermek szeszélyes játékai, hanem a szocialista mezőgazdaság kialaku'ása után egyik legfontosabb mérföldkő. Amit életének hatvankét esztendején keresztül nem kaphatott meg Micsurin, mindaz a támogatás és megbecsülés, elismerés osztályrésze lesz a szovjet időkben leélt tizennyolc éve alatt. Á vidéki „műkedvelő" gyümö'cskertész elismert tudományos szaktekintély lesz, kertjét az állam veszi kezelésbe, rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi eszközöket és munkaerőt s még megéri a nyolcvanéves „varázsló", hogy szülővárosát a szovjet hatalom Mlcsurinszknak, kereszteli át. Erről a filmről nem lehet a filmbirálatok szokványos hangján írni beszámolót. Szó a'ig is adhatja vissza az ég ragyogó kékjét és a fák harsogó zöldjét, amely a tavaszi megáradt folyó vizében tükröződik. Ki tudná elég érzékletesen festeni és elmondani azt a jelenetet, amikor Micsurin, legközelebbi munkatársa és legjobb barátja, felesége halála után embertelen fájdalmában végigrohan az őszi tájon? * Amikor a film szépségét és következetes realizmusát dicsérjük, a jelentős rendezőn, Alekszandr Dovzsenkon és a pompás színészeken kívül gondolnunk kell az élenjáró szovjet biológiai tudomány művelőire is. Az a termékeny és nagyjelentőségű vita, amely éppen a közelmúltban játszódott le és amely véglegesen a micsurini, materialista vonalon jelölte ki a szovjet bio'ógia út iát az idealista, haladásellenes és a természetet meghamisító áltudományossággal szemben, döntő módon hozzájárul ahhoz, hogy a film az élet igazságát ábrázolhassa. Érdemes külön kiemelm a címszerep alakítóját, Grigoii] Belovot, aki amellett, hogy tökéletes maszkjával még Micsurin rokonait és legközelebbi ismerőseit is meglepte, óriási színészi intelligenciájával meg tudta érteni és át tudta érezni az ábrázolt ember életének és munkásságának minden lényeges vonását és maradéktalanul ábrázolni is tudta ezt. A többi színészek: Vasziljeva, Grtgorjev, Naszonov és Samin, méltó részesei a film sikerének. Sosztakovics zenéje tökéletes aláfestője a cselekménynek. fi CSEMADOK fezvégi beszámolója Fiatal egyesületünk helyicsoportjainak rövid működésük után a mult hó folyamán elsőízben nyílott külön alkalmuk arra, hogy bekapcsolódva az október 28-i államünnepbe, valamint a Szovjetbarátok Szövetsége által Sztálin generalisszimusz 70-ik születésnapja alkalmából rendezett „csehszlovák-szovjet barátsági napok" különféle akcióiba, tanúságot tegyenek köztársaságunk, a Szovjetúnió és a népi demokrácia iránti hűségükről, odaadásukról és minden nemzet igaz barátja: Sztálin generaliszszimusz iránt érzett hálájukról és szeretstíikről A CSEMADOK központi titkárságára eddig csak szórványosan érkeztek jelentések a helyicsoportoktól, de már ezekből is megállapítható, hogy Dél-Szlovákia magyar dolgozói becsülettel és őszinte meggyőződéssel vették ki részüket — a szlovák dolgozók oldalán — minden kultúrakcióból. Chotín községben — más kezdeményező szerv híján — a CSEMADOK rendezte meg a CSM tagozatával együttműködésben és szlovák— magyar műsorral október 28. ünnepét, Kálnán, Zemnén-Szimőn, a magyar lakosság tömegesen ünnepelt, ugyanígy Komárno, Csallóközaranyos, Jesenské-Feled, Farkasd, Modrany a többi tömegszervezettel közösen kapcsolódtak be az ünnepségekbe. Dunaszerdahelyen pedig nem kevesebben, mint 3000-en voltak jelen a szabadtéri ünnepségeken, melynek sikere kétségkívül és jórészben Beck népnevelési felügyelő agilitásának köszönhető. A Nagy Októberi Forradalom ünnepét- Gemeren a CSEMADOK hely icsoportj a rendezte meg, ami nem akadályozta a szlovák dolgozókat abban, hogy a magyar dolgozókkal együtt nagyszámban jelenjenek meg. Elsóízben történt ebben a községben, hogy a szlovák és magyar dolgozók együttesen egybegyűltek és íme, megtalálták azt a közös hangot, — a szocialista építőmunka hangját, — amely szorosan egybefűzi őket. Lučenecen a CSEMADOK helyicsoportja egy gazdag közös műsorba kapcsolódott be. További két helyről jött jelentés arról, hogy mindenütt közös egyetértésben folytak le a szépen látogatott ünnepségek. Érdem szerint külön ki kell emelnünk a sokolcei helyicsoportot, amely az ifjúsági csoporttal együtt rendeze't egy felemelő ünnepélyt, melyről öllős Rudolf elvtárs így számol be: „Ezen az estén érezhette igazán mindenki, hogy ki is hát ez az ember, ki is hát Sztálin elvtárs. Érezhette mindenki, hogy ő az, aki meg akarja és meg is fogja szüntetni a nemzetek kapitalista társadalmi rendjét, a létért való nyomorúskodást és mindenki magárahagyottságát. Hogy ő az, — Sztálin elvtárs, — aki megszünteti a kis nemzetek erősebbek által való elnyomatását, ami felmérhetetlen szenvedést és rettenetes károkat zúditott mindenkire a meg-megismétlődő imp* ria'ista háború nyomán. És ő az — Sztálin elvtárs —, aki az egész haladó társadalom emberi méltóságáért síkra száll. Akaratának és tudásának teljes latbavetésével megteremti a nemzetek béketáborát, hogy ne kelljen többé látnunk azt, amit már annyiszor láttunk, a sok-sok élnivágyó ember öldöklését, akiket millió és millió apa, anya, fiatal hitves sirat. Aki valóban ember, az ezt nem akarhatja és ezért kell, hogy tiszteljünk, ezért kell, hogy szeressünk Téged Sztálin elvtárs — Te igazi ember!" Osztatlan részvétellel írták alá mindenütt a Sztálin generalisszimusznak címzett üdvözletet ott is, ahol a reakció suttogó propagandával ijesztgette a népet. A Szovjetbarátok Szövetségének tagtoborozásából is méltón vették kl részükét helyicsoportjaihk. Tizenkét helyicsoportból bejött jelentés több mint 5.000 új magyar tagról tanúskodik, a mi természetesen csak egy törtrésze az összes új jelentkező tagnak. A helyicsoportok tagjai mindenütt testületileg iratkoztak be tagokul. Helyenként az új tagok száma eléri a magyar lakoság 60 százalékát is. A „30 éves szovjetfilm" ismertetésében és a Szovjetúnióról szóló ismeretterjesztő előadásokon is résztvettünk, mint például Levicén, Komárnoban, Csaílóközaranyoson, Calovón, stb. Habár a népi orosz nyelvkurzusok létesítése csak most indul meg igazán a falvakon, máris több helyről jelentik, hogy tagjaink helycsen fogták fel a központi titkárság körlevéllel és rádió útján közölt felhívását. A magyar dolgozók tömegesen vesznek részt ebben a kultúrmozgalomban, mint például Nyitragerencséren, Csallóközaranyoson, Kolárovon, Osgyánban stb. annak ellenére, hogy a szlovákul nem tudók számára fokozott nehézséggel jár az orosz nyelv alapjainak elsajátítása. Ezért is az eddiginél sokkal nagyobb súlyt kell helyezniük csoportjainknak a szlovák nyelvtanfolyamok rendezésére és azoknak látogatására Kérjétek ki mindenkor bizalommal az állami népművelési szervek segítségét ehhez a munkához. Sohase felejtsük el, hogy minden nyelv megtanulásával a saját kultúrértékünket növeltjük és megkönnyítjük az annyira szükséges együttmunkálkodást a szlovák dolgozókkal. Beszámolónk nem volna teljes, ha nem említenénk meg ismételten a hetényi dolgozók helyicsoportját, akik: példás módon, a szlovák ifjúsággal karöltve (rendeztek Petőfiünnepélyt kétnyelvű műsorral, valamint az osgyáni helyicsoportot, akik munkatervükbe vették egy közös Hviezdoslav—Petőfi emlékünnepély rendezését. • Kérjük (azon helyicsoiportijaiínkat, akik még nem küldték be jelentésüket, hogy ezt mielőbb pótolják TföétU vs.it aftok ti&sei Érdekes kísérlet Mándi Éva új színmüve, amelyet most mutattak be a budapesti Belvárosi Színházban. A fiatal írónő tavaly tett először kísérletet a színpadon. „Vetés" című darabja jószándékú ígéretnek hatott, amelynek voltak sikerült részei, de amelynek gyenge pontjaira a magyar kritika annak idején igen helyesen rámutatott. Jelenlegi színdarabját, a „Hétköznapok hösei"-t mind a bírálat, mind a közönség nagy elismeréssel fogadta. A darab hősei valóban a hétköznapok, a munka, az üzemek, a termelés hősei. A probléma, a téma nem elvont, nem a múltba mutató, hanem a mai magyar valóság, a dolgozó ember és annak hétköznapi élete. Mándi Éva színdarabjának középpontjában a Martin-kemence áll, ennek termelését lehetne megfelelő intézkedéssel emelni. E terv ellen hadakozik a reakciós főmérnök, az e körül folyó vitában mérik össze erejüket a haladó és a maradi erők, itt válnak bizonytalanokká az ingadozók és e cél, a közösség céljának elérése ügyében győzedelmeskedik a fejlődés, a szocialista haladás szelleme. Szinte jelképnek hat, hogy ez az első igazi munkásdarab a Belvárosi Színház színpadán, a „Moszkvai jellem" című szovjet vígjáték századik eltöadása után került színre. A Szovjetúníóval való együttműködést, az atomfegyver betiltását követeli az amerikai Haladó Párt A Henry Wallace vezetése alatt álló Haladó Párt közzétette akcióprogramját, az 1950"es kongresszusi választásokra. A Párt követeli a hidegháború befejezését és azt, hogy az amerikai kormány törekedjék a Szovjetúnióval való békés együttműködésre. Helyesli a szovjet kormánynak az ENSz közgyűlésén előterjesztett békeprogramját, az öthatalmi egyezmény megkötésére, az atomfegyverek feltétel nélküli betiltására. Követeli a gazdasági, és kereskedelmi kapcsolatokat a pekingi központi kormánnyal, minden hátrányos imegkülönböztetés megszüntetését a Szovjet" únióval és a keleteurópai népi demokráciákkal való kereskedelemben. Tiltakozik Németország militarizálása ellen, Megállapítja, hogy az Északatlanti Szövetség az újra felfegyverzett és újra fasizált Németországot részesévé akarja tenni a Kelet ellen irányuló katonai előkészületeknek, mondja a határozat és követeli, hogy Németország nyugati megszállási övezeteiben hajtsák végre a potsdami egyezményt.
