Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-10 / 205. szám, szombat

UJSZO 1949 december 10 December 10, szombat. A nap kél 7 óra 47 perckor .nyugszik 15 óra 58 perckor. A róm. kat. és a protestáns naptái szerint Judit napja van. Az Atlanti-óceánról a kissé hű­vösebb tengeri légtömegek után újból igen meleg légtömegek tör­nek előre. Az Alpoktól és Kárpá­toktól északra változatlanul vihar ros az időjárás. Német- és Len­gyelországban a hűvösebb levegő .betörése záporesőket okoz, Ang­liában és Franciaországban a me­leg levegő beáramlása csendes esőket. Várható időjárás szerda estig: élénk időnként erős nyugati, észak­nyugati szél, gyorsan változó fel­hőzet, több helyen záporeső, a he­gyeken hózáporok, éjszakai fagy. A nappali hőmérséklet kissé csök­ken. • Holl indiában egyre nő „katonai büntetőtábor" címszó alatt a kon­centrációs táborok száma. Leg­utóbb Schoonhovenben rendezett be ilyen tábort a Marshall-zsoldban álló holland kormány. (Ezekbe a holland táborokba azok a katonák kerülnek, akik vo­nakodnak resztvenni az indonéziai tömegmészárlásban A holland saj­tó agyonhallgatta, de mégis kide­rült, hogy a schoonhoveri tábor kétszáz lakója fellázadt a rendőrség ellen és több katonát megöltek. A lázadók tekintélyes részét katonai bíróság elé állították és fejenként harmincötévi börtönbüntetésre Ítél­ték. A holland lakosság körében ez a gaztett mélységes felháborodást váltott ki és az ország nagyobb városaiban tömegtüntetéseket ren­deztek. Legutóbb „schoonhoveni bizottság" alakult Amsterdam szék­hellyel, azzal a céllal, hogy meg­akadályozza a katonák erőszakos elszállítását Indonéziába. A schoon­hoveni bizottság egész Hollandiá­ban igen népszerű ) — Na p tá rrend élőink figyelmébe! Felkérjük mindazon olvasóinkat, akik a Népnaptárt közvetlenül ki­adóhivatalunknál rendelték meg és a „Naptár" felirattal ellátott be­fizetőlapunkat már megkap­ták, szíveskedjenek a naptárak árát nekünk mielőbb átutalni, mert a naptárt csakis az ár elő­zetes befizetése után küldhetjük meg. Továbbá felkérjük mindazon naptár-rendelőinket, akik meg­rendelésüket kiadóhivatalunknak már beküldték, de „Naptár"-befi­zetőlapot tőlünk még nem kap­tak, hogy azt türelemmel várják be és a „Naptár"-befjzetőlap kéz­hezvétele után a naptár árát saját érdekükben mielőbb átutalni szí­veskedjenek. A december 7"ike után beérke­zett naptárrendeléseket kiadó­hivatalunk már nem veheti figyelembe. A kiadóhivatal. m Mt mHMM Kt (MM W(»( WMMtW »H> Wt — Lengyelország fejleszti ipa­rát. Lengyelország fővárosában, Varsóban 14 emeletes gyárépüle­tet emelnek, melyben hamárosan megkezdik a villanykörték gyár­tását. — A spanyol költségvetés egy­harmada megy fegyverkezésre. I950"re a spanyol költségvetésnek közel 33 százaléka megy fegyver­kezésre. Irodai munkaerőt, perfekt szlovák, magyar nyelvtudással keresünk tit­kári állásba, kedvező teltételek mel­lett. Cím a kiadóban h. 837 — December 16 án nyílik meg a budapesti nemzeti múzeumban az első csehszlovák kiállítás a „Kétéves tervből az ötéves terv­be" cím alatt. RITTDr. M. K. Števkova bőrgyó­gyász, rendel délelőtt az érsekújvári áilami kórha/.ban, Spitalská ul. 13., délután lakásán, ul. Nár. povstanie 5 (volt Szent Anna utca). 1466/v Leleszi panaszok. Már 1915"ben megkezdték a Nagykapos és Lelesz közötti út építését. Sem az első köztársa­ságban, sem a hatéves fasiszta megszállás, alatt nem jutottunk tovább egy lépéssel sem. Végre a felszabadulás után befejeződött az út építése. Ennek köszönhet­jük, hogy megkaptuk a Nagymi" hály, Lelesz és Királyhelmec kö­zötti autóbuszjáratot. A autóbusz rendesen közlekedik. Azonban egy nagy hiba mégis van, mert a sofőr, meg a kalauz is állan­dóan részegek és így az utazás nem veszélytelen. A kalauz any­nyira szemtelen, hogy, ha valaki nagyobb pénzt ad, sokszor nem ad vissza, ha mégis kéri, képes a nyílt úton megállítani az autó­buszt és az utast ledobni. Kérjük az érdekelt hatóságo­kat, hogy az ilyen korhelyeket juttassák a megfelelő helyre és az ilyen felelősségteljes állásiba tegyenek becsületes embereket. Ezt elvárja az utazóközönség. Más baj is van a falunkban. Van Le­leszen két tanító, Szádek és Mo" nalja, akik ököllel verik a tudo­mányt a gyerekekbe. Monajla pl., ha valami tanszer hiányzik, vé­resre veri a gyerekeket, a Szádek pedig úgy fültövön vágta a fia­mat, hogy egyik fülére azóta sem hall. Van-e fogalma ezeknek a tanítóknak arról, hogy mi a szo­cializmus és mi a szocialista gyer­meknevelés? Amennyiben az ille­tékes hatóságok nem csinálnak rendet ezekkel a tanítókkal, ak­kor kénytelen leszek a gyereket az iskolából kivenni, mert még nyomorékká teszi. Varga Ferenc, Lelesz. BESZÁMOLÓ SOMORJARÖL A járási pártszervezet ülésén Ma­jor elvtárs mondott beszédet és hangsúlyozta a burzsoá nacionaliz­mus elleni harc fontosságát, mert ez akadályozta meg a szlovák és ma­gyar nép közötti barátság kimélyí­tését. Nekünk kommunistáknak az a kötelességünk, hogy a két nép őszin­te barátságát érjük el, mert csak így tudunk eleget tenni a Gottwald elvtárs által kitűzött feladatnak, a szocialista falu elérésének. A szlo­vák és magyar nép ellensége a ku­lák és a reakció. Ez ellen kell har­colni együtt, vállvetve, erös testvéri kézfogással. A proletár nemzetközi­ség szellemében haladjunk a békés fejlődés útján. K. M., Samorín. Jelentés a „Barát majorból". A nagyiéli állami gazdasághoz tartozik a Nagykeszi községben lévő „Barát major", melyen 42 idénymunkás végezte az összes mezőgazdasági munkálatokat. Nagy feladat előtt állottak a munkások, 40 hektár cukorrépát vetettek itt. A tavaszi munkála­tok még elég ütemesen mentek. Akkor még együtt volt a 42 mun­kás. Mire a őszi munkálatok kö­vetkeztek, bizony nagyon meg­fogytunk. A fiatal férfiakból többen ka­tonának vonultak be, a lányokból pedig néhányan férjhezmentek. A gyengébb testalkatú lányok nap­számban voltak alkalmazva, de rájuk is nagy szükség volt. És így, mire a répaszedésre került a sor, bizony alig 21—22 ember állt munkában. Nagyon nehéz feladat volt, kevesen is voltunk, de szorgalmas volt valamennyi mrank ástársu n k. Mivel a nagyiéli állami gazda­ságnak még nincsenek répafel­szántó gépei, minden egyes répát úgy kellett kiásni, ami bizony a föld keménysége miatt igen ne­héz volt. Mégis három hét alatt 40 hektár répa termése kint volt a földből. Hozzájárulás ez is az ötéves terv sikeréhez. Naponta 14—15 órát is dolgoz­tunk, hogy a munkálatokkal az eszi esőzések előtt elkészüljünk, így a traktorok az esőzés beállta előtt el tudták szállítani a répát az állomásra. Ezután is nagy buzgalommal fogunk dolgozni, hogy munkánk­kal az ötéves terv felépítésében az életszínvonal emelkedéséhez hozzájáruljunk. Ezért fáradozunk egyesült erő­vel. Szabó Ferenc. Magunknak építünk. Egy ködös délelőtt sétálni men tem a vasút mellett. A szemem előtt egy hatalmas, félig kész gyárépület bontakozott ki, amely körül 80 ember dolgozott. Meg­álltam és érdeklődve néztem a munkát, hogyan hordják a tég lát, a maltert a kőműveseknek, akik azután szép sorban lerakják és így a puszta földből fölépül a fal és rövidesen az egész épület, ahol száz és száz dolgozó kap munkát és kenyeret. Alig teszek egy-két lépést, magyar szó üti meg a fülemet. Elcsodálkoztam, hiszen itt Morvaországban a ma gyar szó nagyon ritka. Odaléptem és megszólítottam a kb. 23 éves középtermetű fiatalembert, aki­nek poros arcából fényesen, de­rűsen csillogtak a szemei. Elme­sélte, hogy kb. 25"en vannak itt magyarok a Csallóközből. Meg­kérdeztem tőle, hogy miért jöt­tek ilyen messzire. A válasz: — Azért jöttünk ide, mert itt szükség van ránk, fel kell építe­ni a cukorgyárat. Magunknak építjük és néhányan itt is akar­nak letelepedni, ha a gyár el­készül. — Hogy miért ? — kérdem tovább — Nagyon megtetszett nekünk a morva nép és a morva síkság. Olyan •testvériséget és szeretetet mutat irántunk, hogy nem szívesen vál­nánk el ettől a vidéktől. Itt aka­runk maradni, hogy itt építsük to­vább a munkásegységet a népi de­mokráciában. Igen, elvtársak, ml itt Morvaor­szágban is tudjuk, hogy ma ma­gunknak építünk. Amit mi felépí­tünk, az a miénk, a dolgozóké és nem veheti el tőlünk senki. Olyan szilárd alapokra építjük a szocializ­must, hogy azt sem a belföldi re­akicó, sem a külföldi imperialisták meg nem dönthetik. Deák Ferenc, Hulin. Az üldözöttek menedéke / December ötödikén volt a sztálini alkotmány életbelépésének évforduló­ja. Az alkotmány minden egyes pont­ja a szovjet ember szabad életének és munkához való jogának biztosítéka. Egyik legszebb törvénycikke, amely világviszonylatban sok becsületes szo­cialista dolgozót érint és amely száz­ezrek életét mentette meg a fasiz­mus alatt, sőt ma is az imperialista országokban üldözöttek egyetlen re­ménye: a menedékjog törvénye, mely szerint minden politikailag üldözött egyén menedéket nyer a Szovjetúnió­ban és a szovjet polgárral egyenjogú. Ennek a törvénynek a gyakorlati alkalmazását éltem át a Honvédelmi Háborúban a Szovjetúnióban. Európa valamennyi országából itt találkoztak össze a politikai üldözöttek, az 1919 es magyar kommün elvtársai, Dollfuss idejéből a schutzbündlerek, a spanyol szabadságharcosok és a» Hitler által leigázott országok üldözöttéi. Ezek a menekültek éppen olyan jo­gokat élveztek mint a szovjet állam­polgárok — sőt többet! A Szovjetbe érkezve, valamennyi menekült gyors segítségre szorult, mert minden nél­kül, legtöbben testileg leromolva ke­rültek oda. Minden üldözött egy évig élt a Szovjetúnió költségén, ami azt jelen­tette, hogy felöltöztették, ellátást, la­kást kapott ingyen és orosz nyelvok tatásban részesült. Ha az egészség& úgy kívánta, valamelyik szép üdülőbe vagy gyógyfürdőbe küldték, amíg munkaképes lett. Mindenki a saját szakmájában dolgozott A Honvédel­mi Háború alatt a legmagasabb fej­adagot kapták, amely csak nehéz tes­ti munkásokat illegett meg. A tiszti étkezdébe volt belépési engedélyük és ezeken a pozitívumokon kívül a szov­jet nép részéről a legnagyobb szere­tetet, megértést és rokonszenvet él­vezték ... A- fasiszta hordák betörésekor, a menekülés szomorú ideje alatt is megmutatták a szovjet hatóságok, hogy a politikai menekültek sorsát a szívükön viselik, akkor, amikor az or­szág népe a legsúlyosabb gondokkal küzködött, élet-halál harcot vívott. Minden nagyobb városban a Mopr (Nemzetközi Forradalmárok Segítő Szervezete) állott a menekültek ren­delkezésére és a szervezett evakuálás­nál jóval előbb gondoskodtak a politi­kai menekültek elszállításáról, mint az oroszokéról. Felejthetetlen élményem például, amikor 1943-ban Közép-Ázsia messzi kis falujába csomagot hozott részem­re a posta. Nagy izgalom fogott el, nem mindennapi dolog volt ott a tá­volban postát kapni, egy az otthoná­ból elűzöttnek Felnyitom a csomagot, könnyek borították el szememet, fel­kiáltottam: magyai könyvek! A moszkvai magyar könyvkiadó meg­tudta címünket és eljuttatta hozzánk a legújabb magyar kultúrmunkákat, brosúrákat, könyveket. Hasonló öröm kevés ért életemben ötezer kilométer­re otthonomból, magyar betű, ma­gyar írás került hozzám és ezutár, rendszeresen kaptam könyvet, sajtót, de nemcsak én, hanem a velünk egy fa­luban élő Charkovból menekült osztrá­kok ugyanúgy! 1942-ben a német nemzetiségű telepeseket, akik a Volga mentén tö­megesen éltek, természetesen internál­ták. A középiskolák német nyevtaná­rai nagyrészben ezekből kerültek ki. Az iskolák német oktatók nélkül ma­radtak és mindannak ellenére, hogy a fasiszták akkor már felmérhetetlen károkat és fájó sebeket okoztak az orosz népnek, a szovjet kormány nagy súlyt helyezett arra, hogy a né­met nyelvtanítás az iskolákban foly­tatódjon. A politÍKai menekülteket kérték fel, hogy aki tud németül vál­lalja az órákat. A legnagyobb megle­petésünkre ezekben a kritikus napok­ban kaptuk a rendelkezést, hogy a gót betűkre is megtanítsuk a gyerekeket és mivel nem volt erre könyv, töme­gével rajzoltuk a gót ábécés táblá­kat, hogy minél több helyen tanulhas­sák a régi német betűket. Amikor egy nagyon képzett orosz elvtárs látta csodálkozásunkat, a következőket mondta: „Egyrészt mi Hitler ellen harcolunk és nem Goethe ellen, más­részt az ellenség nyelvét ismerni kell". Minden politikai menekültnek leg hőbb vágya volt fegyverrel a kezében résztvenni a Honvédelmi Háborúban. Ennek is eljött az ideje és a győzel­mes orosz hadsereggel nagyon sokan tértek vissza a hazájukba. Akik kato­nai szolgálatra alkalmatlanok voltak, a dicsőséges, május kilencedike után visszatérhettek hazájukba. Most ismét megmutatkozott a Szovjetúnió nemes érzülete. A legkényelmesebb sebesült­szállító kocsikba helyeztek el bennün­ket, háromszor naponta meleg ételt kaptunk és ezenkívül száraz kosztot, ugyanazt, amit a katonatisztek kap­tak úton. Gondoskodással és figyelem­mel vettek körül bennünket egész Prágáig. Ott átadtak a csehszlovák hatóságoknak. Minden politikai menekült, aki a sztálini alkotmány védelme alatt a Szovjetúnióban élte át az üldöztetés és a háború nehéz idejét, a legna­gyobb hálával gondol a Szovjetúnióra a szovjet népre és az orosz nyelv szívéhez nőtt es ezt a legközelebbinek érzi magához. Túri Mária. Lapunk ünnepi SZTALIN-SZÁMÁT minden magyar dolgozó asztalára! December 19-én jelenik meg az Üj Szó díszes Sztálin-száma, amelyet a világ minden dolgozója nagy tanító­mesterének születésnapja 70. évfor­dulója alkalmából adunK ki. E szám­ban kiváló politikusaink, közéleti té­nyezőink és közíróink írnak cikkeket a nagy Sztálin életéről, müvéről és munkajárói, amelyet a munkásosz­tály érdekében a dolgozók felszaba­dításáért végzett. Kiváló írók és köl­tök tollából értékes novellákat, tár­cákat és verseket fogunk közölni, amelyek Sztálin életével kapcsolato­sak. Díszes ünnepi számunkban gaz­dag képanyagon kívül helyet kap­nak Dél-Szlovákia magyar dolgozói­nak megemlékezései. Az Üj Sző szerkesztősége időt és fáradságot nem kímélve, kivitelezésében is dí­szes, tartalmas ünnepi emlékszámol állít össze, amelynek ára 5.— Kčs lesz. Kell, hogy ez az emlékszám min­den csehszlovákiai magyar dolgozó asztalán helyet kapjon. Szeretnők, ha minden dolgozó megismerné ezt a fáradságot nem ismerő sokévtize­des munkát, ezt a gazdag életet, amelynek ma szabadságunkat, éle­tünket, jövőnket és biztonságunkat köszönhetjük. Mert Sztálin elvtársat nemcsak a hatalmas szovjet nép szereti és tiszteli, de tanítása ott él minden haladó gondolkodású dolgo­zó szívében a világ minden táján. Sztálin elvtárs élete és munkája pél­dakép számunkra nagy harcunkban és a szocializmus felé vezető utunk­hoz. Ki ne emlékeznék arra, hogy már 1938 előtt is mennyi szeretettel, mennyi bizakodással, hittel és ra­gaszkodással mondtuk ki ezt a ne­vet: Sztálin. Életünk legválságosabb pillanatai­ban, amikor jövőnk kérdése forgott kockán, arcunkat kelet felé fordítot­tuk és tőle vártuk a segítséget min­dig és mindenütt. És ez a se­gítség nem is késett, Sztálin elvtárs jóságos és bölcs szavai és parancsai még ma is emlékezetünkben élneK és tudjuk azt, hogy katonáit azért küldte el hozzánk, hogy felszabadít­sanak bennünket és utat mutassa­nak nekünk a jövő felé. Kéréssel fordulunk lapunk minden barátjához, munkáslevelezöihez, a CSEMADOK szervezőihez a falva­kon és a városokban, a gyárakban dolgozó magyar munkássághoz, a gyárak kultúrreferenseihez, az Egy­séges Földműves Szövetkezetek és traktorállomások magyar dolgozói­hoz, a magyarnyelvű iskolákban mű­ködő tanítókhoz, az értelmiségiekhez, iparosokhoz, mindenkihez, akik la­punk egyéves működése alatt már számtalan tanújelét adták annak, hogy velünk együtt kívánnak dol­gozni és építeni: szervezzék meg egyéni versenyben az Üj Sző e dí­szes Sztálin-számának terjesztését ea szerkesztőségünk címén december 15-ig már előre rendeljék meg a számot. Mivel technikailag lehetet­len a lap egyénenkénti szétküldése, kérjük őket, szervezzék meg csopor­tosan a terjesztést és rendeléseiket is egy-egy címen eszközöljék és vai­lalják a lap szétosztását is a náluK jelentkezettek közt. A legjobb terjesztők között ver­senyt rendezünk és a verseny ered­ményeképpen azokat, akik a legtöDű Sztálin-számot rendelik meg, értékes könyvjutalomban részesítjük és ne­veiket, valamint a verseny állását közölni fogjuk. Hisszük, hogy lapunk minden barátja a legnagyobb erő­feszítést fogja kifejteni az irányban, hogy Sztálin emlékszámunk minél több dolgozó kezébe kerüljön. Kérjük e szervezés lehető leg­gyorsabb végrehajtását, hogy decem­ber 15-ig minden rendelést feljegy­zésbe vehessük. Lapunknak így elért magas példány­száma újabb bizonyítéka lesz a cseh­szlovákiai magyar dolgozók végte­len Sztálin-szeretetének és tiszteleté­nek, amely megnyilvánult már a Kö­szöntő aláírásában és a magyar dol­gozók hatalmas munkafelajánlásá­ban, amellyel a Sztálin születésnap alkalmából csatlakoztak köztársasá­gunk többi dolgozóihoz. Az Üj Szó szerkesztősége. — Egészségügyi gondoskodás Lengyelországban. 1949-ben a nyaraltatási akció Lengyelország­ban a mult évhez viszonyítva 42.8 százalékkal emelkedett. Igen megnövekedett a nőkről és gyer­mekekről való gondoskodás is. A gyermekmenhelyek száma 34, az óvodák száma 69 százalékkal, az anya- és csecsemővédő otthonok száma 49 százalékkal emelkedett. A szünidei táborokban 540.600 gyermek nyaralt. T-

Next

/
Thumbnails
Contents