Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-10 / 205. szám, szombat

1949 december 10 U J SZO n CSEMADOK HÍREI Örömmel adunk hírt mai szá­munkban egyszerre több CSE­MADOK-helyicsoport megalaku­lásáról. Az, hogy mind az öt he­lyicsoport kisebb-nagyobb falu­ban alakult meg, azt bizonyítja, hogy végre már a falvak magyar lakossága is nekilendült saját szocialista kultúrélete megalapo­zásának, felbuzdulva a városok magyar dolgozóinak példáján és bizonnyal sok esetben igénybevé" ve ez utóbbiak segítségét, melyért nekik köszönetet mondunk. Kér­jük őket, hogy helyezzék szerve­zőmunkájuk fősúlyát arra, hogy átplántálják a város élenjáró kul­túráját a járás falvaiba. Szolgál­ják ezzel is a munkás-parasztegy­ség ügyét. A 700 főnyi lakosságú Tôň községben még október 30"án alakult meg a CSEMADOK he lyicsoportja ünnepélyes keretek között, a közigazgatás és a tö­megázervezetek képviselőinek je­lenlétében. Az egyesület közpon­ti elnökségét Pálffi kultúrtárs képviselte Komárnoból. Elnökül Szabó Károlyt, alelnökül ifj. Kot­ton Jánost választották meg. Malé Blahovo'Síkabonyban is már október 31'én alakult meg a helyicsoport, ahol nagy szeretet­tel fogadták vendégül Mondok Gábort és Karol Beck járási népművelési felügyelőt több elv­társ kíséretében, akik üdvözlő­beszédeikben haladó kultúrmun" kára buzdították a közgyűlésen összegyűlteket. Elnökül Póda Gézát, alelnökül Gáspár Jenőt választották meg. A közgyűlést sikerült kultúrműsor zárta be. Mýtne Ľudany-Vámosladány­ban november 13-án zajlott le a megalakulás. Elnökül Gál Gyu­lát, alelnökül Gálos Ernőt vá­lasztották meg. A Kommunista Párt nevében Dobrovolný elv­társ és a járási népművelési ta­nács képviseletében Mäsiar elv­társ üdvözölte a közgyűlést, mely az ifjúság által rendezett műso­ros-esttel folytatódott. Orechová Potoň"Diósfôrgepa­tonyban november 27*én alakult meg a helyicsoport, Mondok Gá­bor, Karol Beck és Bugár Titusz dunaszerdahelyi elvtársak jelen­létében, akik üdvözlő szavaikban ismertették az egyesület célját és megjelölték azt az utat, amelyen haladva a CSEMADOK'nak min­den magyar dolgozót a béke tá­borába, a szocializmusba kell ve­zetnie. Elnökül Leiner Sándar munkást, titkárul Csikós Mária tanítónőt választották meg. Čakanovcén november 27"én ment végbe a helyicsoport meg­alakulása, Sinka Gyula a Kom­munista Párt járási titkárának részvétele mellett, aki megemlé­kezett Klement Gottwald köztár­sasági elnökünk születésnapja al­kalmából arról a háláról, mely" lyel neki adózunk azért a tényért, hogy bölcs vezetése mellett ha­zánk dolgozói számára megnyílt a szocializmus építésének és ezzel együtt a nemzeti egyenjogúság­nak lehetősége. Elnökül Darabos Gyulát, alelnökül pedig Darabos Józsefet választották meg. — A textil- és ruhaipar teljesí­tette az ötéves terv első évét. Mint a ČTK jelenti, a textil" és ruhaipar december 8"ára, csütör­tökre teljesítette az ötéves terv első évének előírásait. — A csehszlovák rádió a II. össz-szakszervezeti gyűlésről. A csehszlovák rádió közvetíti e hó 11-én délután 3 órakor A. Zápo­tocký kormányelnök beszédét. December 12"töl, hétfőtől kezdve esti rádióhírek keretében napon­ként 19 órakor hallgathatják meg a II. Össz-szakszervezeti gyűlésről Prágából a riportközléseket. Ezt a közlést az összes csehszlovák állomások közvetítik. A felsőszeli kendergyári dolgozók teljesítették az évi tervet Ebéd után érkeztünk meg- Felsőszelire. Esőt rejtegető fellegek tor­nyosultak az égen. — Ilyen időben csak gumicsizmában ajánlatos járni a faluban — mondja az autóbuszban mellettem álló munkás. Bizony, már a nehéz őszi esők idejét éljük, amikor a mezők bőven szívják magukba a jó termés biztosítékát, a nedvet s ilyenkor a faluban is meglágyul a kövezetlen talaj. Felsőszeli környékén nincsenek hegyek, magaslatok. A mezők a kö­dös messzeségig terjednek. A táj egyforma mindenütt, jól termo földek, hosszú fasorok, s itt-ott a falvak széjjelszórt házacskái bontják meg h környék egyhangúságát. Amikor már Felsőszelin voltunk, jócskán kellett gyalogolnunk ki a faluból, amíg az ottani kis kendergyárhoz értem. Hallottam a felsőszeli kendergyári dolgozók hírét, akik már november 22-én 105.7 százalékban teljesítették az évi tervet. Nagyjelentőségű dolog ez, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a kender­gyárak s a járási üzemek közül ök teljesítették elsőnek az ezévi terme­lési tervet, bár a legegyszerűbben vannak berendezkedve. Dolgozóink közül sokan nem is sejtik, hogy milyen nagy építő erőtartalékkal rendelkeznek. Mennyire is féltek no­vember elején a munkaverseny be­vezetésétől. Vonakodva vállalták a 20%-os túlteljesítményt. És mit ér­tek el? Nem hogy 20, hanem 60—SO %-kal emelték normájukat. A 47-ik munkahétben az üzem 223%-ban, a 48-ik héten pedig 180%-ban teljesí­tette a tervet. Most már látják ök is, hogy tudnak jól dolgozni, többet termelni. Már nem rettennek vissza a százalékoktól. Kedvet kaptak s a munkaversenyben most egyenként mind nagyobb számban kapcsolódnak be. Üj élmunkások fedeződnek itt fel, akiknél a termelés lázában kiépül a munkásöntudat. Fiatal lányok e& fiúk, éltesebb emberek minden fi­gyelme csak a jól elvégzett mun­kára irányul s így tudhatott csak novemberben a tilolóban Táncos Má­ria 168.7, Lovas Jenő 170, Borsos Jenő 151.2, Szabados Mihály 143.3, Táncos Jenő 145.8, Dömötör Zsig­mond 123.6, a gerebenezők közül Füzér Dezső 115.3, Jakubec Aladár 112.5%-ot elérni. A kötélgyártóknál Adamko Lajos tűnik ki, akinek át­lagos napi teljesítménye 200 száza­lék. — Még ebédközben ls dolgozik — mondják mosolyogva a többiek. S mit mond erre Adamko Lajos? — Sokat nem beszélhetek, mert nem érek rá! Most is a munkájára gondol, rö­viden beszél. — Szeretem a mesterségemet, — mondja gyorsan. Látszik rajta, hogy a legszívesebben visszasietne a mű­helyébe, sajnálja ezt a pár percet is, amit itt velem eltölt. — Innen 18 kilométernyire fekvő Vágáról járok be naponta kerékpá­ron — folytatja azután. — Ritkán fordul elő, hogy elkések 5—6 percet. — örül a munkájának? — Bizony, örömmel végzem, hi­szen ez a szakmám. Az időt jól ki­használom, s nem dicsekvésképpen mondom, kettő helyett végzem a munkát. Nálunk a termelés az idő­járástól függ. Nedves időben keve­sebbet tudunk törni, tilolni. Nincs villanyszárítónk s ez nagyon akadá­lyozza a munka gyorsabb menetét. Elüzentek Szabó János elvtársért is. O az üzem éjjeli őre. Nappal, délutánonként a népi közigazgatási szerveknél dolgozik tevékenyen vesz részt a falu új életének felépítésé-' ben. Az életet már alaposan meg­próbálhatta, de nem törte meg. Ma­gas, derék, keményléptű ember. Nagy magyaros bajusza van. Tekin­tete éles, szavai messzehangzók. Sze­reti a faluját, népét, az üzemet. Ta­nítja a dolgozókat, s mint a CSE­MADOK helyi szervezetének elnöke, a falu kultúrájának terjesztését is a szívén viseli. — Ezt az üzemet mi építettük fel 1941-ben. Részvényeket írtunk ki, melyekben háromszáz munkás, kis­gazda és száz nagygazda osztozko­dott. 1945-ig a nagygazdák tartot­ták kezükben a vezetést. Akkor Mátyusföldi és csallóközi kisgaz­dák kenderüzeme" cégjelzéssel mü­ködtünk. Most a „Konopárske Zá­vody" (Kenderüzem) nemzeti válla­lathoz tartozunk. Ügy dolgozunk itt mindnyájan, mint a sajátunkban. Könnyű is így élmunkásnak lenni, mert tudjuk, hogy magunkért, a né­pünkért teljesítjük feladatainkat, s most már érezzük, hogy az üzem ŕeljesen a miénk. Szabó elvtárs körülvezet az üzem­ben. Előbb még elmondja, hogy még mindig az előző évi kendertermést dolgozzák fel. Az új kendertermést szeptember végéig áztatják, majd ki­teritik a telepen s a nap sugaraira bízzák a szárítást, amíg nem lesz mesterséges szárítójuk. Utána a tö­rőbe kerül a kiszárított kender, ahol 48 henger összetöri a benne lévő fa­anyagot, a pozdorját, a tíióban meg kiverik a maradékot, a gerebenezők pedig átfésülik. Ilyenkor a kender már úgy néz ki, mintha hosszú, aranyló hajtincsekből tevődne össze. A gerebenezőből az osztályozóba és végül a kötélverő műhelybe kerül a kitisztított kender, ahol Adamkó La­josék ügyes kézzel készítik el az üzem jó termékeit. Valóban, a gépi berendezésük na­gyon egyszerű. De ahogy elnézem a dolgozókat, megfigyelem gondos, gyors munkájukat, a munkaidő teljes kihasználását, világossá válik előt­tem, hogy szorgalmukkal legyőzik az elavult, maradi termelési eszközök Sztálin elvtárs a normák állandó Az óra már fél ötre jár. A munkát befejezik s az összes dolgozók a mos­tani kis étkezdében gyűlnek össze, hogy megbeszéljék Sztálin 70. szü­letésnapjának megünneplését. Sokan nem férnek be a terembe és ezek az ajtó előtt csoportosulva hallgatják Szabó Jánost. Sztálin generalisszimusz munkás­ságát méltatja Szabó elvtárs. A dol­gozók figyelő tekintetéből erős mun­okozta nehézségeket és megmutatják, hogy feladataikat kiválóan tudják teljesíteni. Mostanában megígérték nekik, hogy új gépeket adnak rendel­kezésükre. Örömmel várják ezeket s még többet kérnek, hogy teljesít­ményüket még jobban emelhessék. — Ha nem zörgetsz, nem kapsz — mondja Szabó János elvtárs moso­lyogva. •Már szétírták az 1950. évre szóló termelési tervet. Jövőre már 30 szá­zalékkal emelik a termelést. Most új épületet is emelnek, ahol fürdőt, öl­tözőt és étkezdét rendeznek be. Sze­retnék, ha lehetővé tennék számukra egy új raktár és más üzemrészek felépítését, is. S még egy kérelmük van. Ezt már többen mondják egy­szerre. A vállalat vezetősége min­den egyes dolgozónak munkásruhát ígért s eddig ezt csak harmincan kap­ták meg. A többiek napról napra várják, hogy ők is a z ígért munka­ruhához jussanak. Valóban megér­demlik, hogy fokozottabb gonddal fi­gyeljenek igényeikre, mert — mint mondják — „Még sohasem dolgoz­tunk olyan becsületesen, mint most!" születésnapiát emelésével ünneplik kásöntúdat sugárzik ki. Érzik és tud­ják mindnyájan, hogy csak ez az új rendszer, a népi hatalom biztosíthatja számukra a szebb holnapot, a jobb megélhetést. Most kezdik csak meg­érteni, hogy mit is jelent munkásnak lenni. A munka tisztesség és becsü­let. A munkának már van értelme, célja s ez az életszínvonalunk eme­lése s a szocializmus győzelmének biztosítása. Ilyen légkörben születik meg a Sztálin elvtárshoz küldendő üdvöz­letük. Igy öntik szavakba a nagy ta­nítójuk iránti szeretetük megnyilvá­nulását: „Mi, felsőszeli kendergyári mun­kások, 70. születésnapja alkalmából megfogadjuk, hogy tanításait követ­ve minden törekvésünkben, a mun­kásnormák állandó emelésével azon leszünk, hogy győzedelmeskedjen ná­lunk is a szocializmus, mert jól tud­juk, hogy csak a szocializmus biz­tosíthatja a munkásság szebb jövő­jét, jobb megélhetését. Üzemünk dolgozóinak túlnyomó része magyar nemzetiségű. Hálával tartozunk önnek, Sztálin elvtárs, hogy 1948 februárja után Klement Gottwald köztársasági elnökünk irá­nyításával nálunk is megoldódott a nemzetiségi kérdés a marx-lenini­sztálini tanítások alapján és hazánk egyenjogú polgáraivá válhattunk. Mi, felsőszeli kendergyári munká­sok, kötelezzük magunkat születés­napja alkalmából, hogy eddigi túl­teljesítményünket, az átlagos 180 százalékot továbbra is megtartjuk és lehetőség szerint túl is haladjuk. Igy kívánjuk megünnepelni az ön szü­letésnapját, munkával és a normák állandó emelésével s egyúttal még sok áldásos, gazdag munkásságot kí­vánunk önnek élete további során." * A gyűlés végetért. A dolgozók új érzéssel meggazdagodva térnek ha­za otthonaikba. Büszkén mondogat­ják egymásnak, hogy nem maradnak el a többiektől! Nem! Az akaratunkon múlik, hogy győz­zünk a többtermelésért és a szocia­lista munkáshazánk felépítéséért folyó harcban. Igy aztán lehet már olyan ellenségünk, aki meg tudná törni hitünket vagy bomlasztani tud­ná népi erőnket? Petrőczi Bálint. A Megbízottak Testületének A Megbízottak Testülete csütörtökön, e hó 8-án dr. G. Husák el­nökletével tartotta meg 69. rendes ülését. A Szakszervezeti Központi Tanács meghívására elhatározták, hogy a második össz-szakszervezeti kong­resszusra küldöttséget állítanak ösz­sze, melyben résztvesznek dr. Bra­ňik, Fr. Zupka, S. Takáé mérnök és dr. J. Puli megbízottak. S. Takáč, az iparügyi és kereske­delemügyi mégbízott jelentése alap­ján a Megbízottak Tanácsa néhány fontos kérdéssel foglalkozott, ame­lyek Szlovákia egyes vidékeinek vil­lanyosítására vonatkoznak. 1944 vé­gén Szlovákia összes községeinek csak 41 százalékában volt bevezetve a villamos áram, azaz a lakosság 66 százaléka használt villamosáramot. A felszabadulás utáni első két évben meg kellett újítani és részint újjá­szervezni e községek 90 százalékában a villanyberendezéseket s emellett 116 új községet vontak be a villa­nyos hálózatba, úgyhogy 1946 végén már a községeknek 44.6 százaléka és a falusi lakosságnak 64.8 százaléka rendelkezett villannyal. A kétéves terv befejezése után a villany a köz­ségek 52.6 százalékában és a lakosság 73.8 százaléka számára volt bevezet­ve. Az első ötéves tervben az első évre tervezett villanyosítási tervet valószínűleg túlteljesítik. L. Novomeský iskolaügyi megbí­zott és dr. J. Viktory megbízott, aki a szlovákiai testnevelési és sporthi­vatal vezetésének a funkcióját vette át, jelentése után a Megbízottak Tes­tülete a szlovákiai testnevelés és sport helyzetével foglalkozott. A mult szétzilált testnevelési és sport­viszonyaival szemben a felszabadu­lás után, 1948 februárja után meg­vetették a sport új virágzásának alapjait. Az egységes országos test­nevelési szervezet, a Sokol, a ČSM és a szakszervezetek támogatásával Szlovákiában jó eredményeket ért eL v L. Novomeský iskolaügyi megbí­zott azt a javaslatát terjesztette elő a Megbízottak Testületének, hogy ezidén se küldjön nyomtatott kará­csonyi és újévi üdvözlő lapokat, ha­nem az erre szánt pénzt ajándékoz­za a Hviezdoslav-alapnak. S. Takáč mérnök, ipari és keres­kedelemügyi megbízott javaslatára a Megbízottak Testülete elhatározta, hogy 1950 január és február hónapjá­ban az összes szlovákiai állami és közhivatalokban a munkaidő kezde­tét 7.30 órára teszik. Ez a rendelet azért szükséges, hogy a villanyáram fogyasztás legmagasabb csúcstelje­sítményét így aránylagosan elosszák a téli hónapokban. M. Polák egészségügyi megbízott a Megbízottak Testületének jelentést tett a gyógynövények gyűjtéséről Szlovákiában, ami gyógyszeriparunk nyersanyaggal való ellátásának jó­részét képezi. Az egészségügyi megbízott továbbá arról tájékoztatta a Megbízottak Tes­tületét, hogy akciót készítenek elő a nemi betegségek elleni harcra, amelyet a jövő év elején nagymérték­ben kezdenek meg. Végül a Megbízottak Testülete dr. D. Okáli belügyi megbízott javasla­tára határozatot hozott Szlovákia közigazgatásában néhány személyi rendeletről. R román nagykövet Szlovákia fővárosában (Folytatás az 1. oldalról) 30.000 traktort tesz ki. Ez a szám körülbelül megfelel a tényleges szük­ségletnek, hogy Románia gépesíthes­se a mezőgazdasági életet. Az ötéves tervbe beleesik a Duna­Feketetengeri csatorna kiépítése iš. Ez a csatorna 80 kilométernyi hosz­szú lesz. Megrövidíti és hajózhatóvá teszi a Dunát, megtakarítja a szállí­tási költségeket. A csatorna előkészí­tésének ideje öt évre volt tervezve, de a csatornát építő munkásság úgy határozott, hogy a munkát négy év leforgása alatt befejezi. A csatorna építésénél 200 ezer munkás van fog­lalkoztatva. A csatorna mentén mo­dern, új falvak épülnek, gyárak és üzemek keletkeznek, melyek az itt élő dolgozó nép életszínvonalát nagy­ban emelik. A csatorna mentén le­csapolásí munkálatok is folynak, amelynek segítségével Románia 1 millió hektárnyi szántóföld-többlet­hez jut, ami 80 százalékban fogja emelni az életszínvonalat. A nemzetiségi politikával foglal­kozva Dionisiu Ionescu megállapítot­ta, hogy a román népköztársaság nemzetiségi politikáját a lenini-sztá­lini elvek határozzák meg. — Nemzetiségi politikánkat e szel­lemben hajtottuk végre. A román nép minden nemzetisége a legtökéletesebb harmóniában él, annak következté­ben, hogy a Román Népköztársaság minden egyes polgárt nemzetiségre, fajra, vallásra való tekintet nélkül egyenrangú és egyenjogú polgárnak ismer el, legyen az bolgár, szlovák, magyar vagy zsidó. A nagykövet megemlíti, hogy a szlovák nemzetiségű polgároknak megvan a saját iskolájuk, a köny­veket éppen itt, Bratislavában készí­tik. A magyaroknak, akik' egy tömb­ben élnek, egyetemük, saját operá­juk és nemzeti színházuk van, nem­régiben mutatkozott be az első zsidó színház. — Arra törekszünk, hogy a kultúra közvetlenül a dolgozók kezébe ke­rüljön. Legfőbb célunk, hogy a mun­kás-paraszt egységet a legszilárdabb alapokra helyezzük. Dolgozó népünk azon az úton halad, amelyet a nagy Lenin és Sztálin tanításaiból kiin­dulva, útunkul megszabtunk. A szo­cializmus útján haladva a béke meg­erősítését, a szocializmus teljes meg­valósítását és a dolgozók szebb jö­vőjének megalkotását akarjuk meg­oldani. Dionisiu Ionescu beszámolója után a nagykövet és a sajtó munkatársai között termékeny vita indult meg, amely főként a népi demokratikus országok közötti barátság kimélyí­tésére irányult. A Szlovák Egyetem fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte Pénteken, e hó 9"én délelőtt a Šafarik-téren lévő bratislavai Szlovák Egyetem nagytermében JUDr. K. Rebro tanár rektori be­iktatási ünnepsége folyt le, egy­bekötve a Szlovák Egyetem fenn­állásának 30. évfordulója meg­ünneplésével. Az ünnepségen résztvettek közéletünk legmaga­sabb képviselői, a KSS, a hadse­reg, a kultúrintézmények, a ROH, a Sokol, a CSM és az egyes egye­temi karok felett vállalt patroná" tusi üzemek kiküldöttei, a cseh­szlovák főiskolák összes rektorai, élükön dr. J. Mukaŕovský tanár­ral a Károly-egyetem rektorával, az egyes egyetemi karok dékánjai és a Szlovák Egyetem volt rek­torai. Az ünnepi műsor folyamán az ünnepi beszédet L. Novomeský iskolaügyi megbízott mondotta. Ezenkívül dr. K. Rebro beiktató beszédet mondott.

Next

/
Thumbnails
Contents