Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-08 / 203. szám, csütörtök

1949 december 21 UJSZÖ NEM ADHATUNK SZEBB ÉS ÉRTÉKESEBB AJÁNDÉKOT Háromezer ember, tizenháromezer hold föld. Decemberi esőtől latyakos utcák, villanyíénynélküli, késő téli vasárnap délután. Alacsony szobában ülünk tizenketten. A bősi Egységes Földműves Szövetkezet irányítóival. Mind, kivétel nélkül a haladás magyar szószólói a falun. Nehézszavú, nehézmozgású kisparasztok és földmunkások a várkonyi gazdaságból. A szakszervezeti helyiségben álltunk velük össze és elvonultunk, hogy megbeszéljük munkájuk eredményeit, no meg a nehézségeket, mert van az is jócskán. Uj vezetőség ez, csak nemrég lépett a régi tizenölhok'.áron felüliek helyébe. Misem természetesebb, minthogy a régiek suttogó propagandával ijesztik a falut. Pedig a traktor éppenúgy szánt, mint eddig, a barázda is, a mélység is ugyanaz. Csak az útját most a kisemberek dirigálják. Ez volna a helyzet ezen a decembereleji, sötét vasárnapi délutánon De az új vezetőség nem els^sz'k meg ezzel, többet akar és az akaratát keresztül is viszi. Miért nincs még közös vetési terv Bősön? Fenes András ismeri jól Široký elvtársat és nagyon jól megjegyezte, és megértettg a Központi Bizottság előtt elmondott szavakat Azokat is, amelyeket a régi magyar elvtársak felé mondott. Komoly, súlyos szavak voltak. Most továbbadja a többiekígy a falu e'.őtt. Először tanulnunk kellene, hogy megmagyarázhassuk az embereknek, miről is van szó. Nem gondolod Miska? Eodó Mihály hozzám fordult: t — Nézd, elvtársam, te este hazautazol, küldjél nekünk már holnap magyar brosúrákat, az EFSz-ről szóló törvényt és az alapszabályokat, meg amit hirtelenében találsz. Az Uj Szó hasábjain is tízszer közölték már az EFSz a gyakorlatban című cikksorozatot, föladod nekünk expreas szövetkezet helyiségében és tanulunk! Meddig is? Nyúl a notesza után, hogy megnézze benne a dátumot, de nem ér rá kivenni, mert csendes hangján megszólal Varga bácsi, az 1918-as párttag: — Meddig? Hát Sztálin születésnapjáig! A szó úgy villant bele a levegőbe, mint a hirtelen kigyulladó lámpafény és meleget terjesztett a szobában. Az emberek szeme csillog a belső örömtói és halkan ismételgetik a monda'.ot: „Sztálin születésnapjáig." És ismét megszólal a falu öreg harcosa. Kerek, tömör mondatban beszél: — Mert nem adhatunk szebb és értékesebb ajándékot, mint hogy megtanuljuk azt az utat, amin ő halad. Születésnapján kettes csoportokban nekiindulunk a falunak. Egyenként beszélünk minden gazdával, minden kis- és középparaszttal, hogy lépjen az Egységes Földműves nek, akik feszült figyelemmel hallgatják. — Bizony, úgy van — igenel Szénássy Gyula is és megjegyzi: — A mi gyengeségünk az oka annak, hogy itt Bősön még így állunk. A mi magunk gyengesége ez, hogy nem tudtunk a tömegekre hatni. Még a közös vetési tervet sem tudtuk kiharcolni! — Igy nem is lehet — szól közbe az öreg Varga bácsi. — Az EFSz-nek összesen csak 73 tagja van. Bodó Mihály vág közbe most: — És a 73-nak csak 362 hold földje van. Az is szanaszéjjel. Most Varga János vágja oda: — A kulákok meg járják a falut s azt akarják bemesélni az embereknek, hogy el akarjuk tőlük venni a földet. Varga bácsi hangja az öregségtől remeg, dmikor megjegyzi: — Ugyanúgy, mint amikor a CSEMADOK-ot akartuk megalapítani. Akkor azt mondogatták az embereknek, vigyázatok, nehogy aláírjátok a jelentkezési lapot, mert aki aláírja, két évi kényszermunkát ír alá. Most Major János, a várkonyi gazdaság munkása szólal meg: — Nézzétek emberek, ők alakították meg a

z EFSz-t. Most kikerült a kezükből, pedig nagyon jól jött nekik. Az EFSz nem nekik fog dolgozni ezentúl, ez fáj nekik és ezért harcolnak ellenünk. — Megpróbáltuk már összehozni ezt a vetéstervet, de ahányan vagyunk, annyifelé vannak a földek, megint nem lehetne nagyüzemi gazdálkodás — mondja Bodó Ferenc. Megint az öreg Varga bácsi összegezi az eddigieket: — Nincs más mód, mint belevonni az egész falut, megmondani nekik, micsoda előnyökkel jár ez a munka. Persze, ehhez tanulnunk kellene, hogy visszaverhessük a reakció érvelését. Sztálin születésnapja és a bősi vetési terv Sűrű csend üli meg a szobát, gondolkodó, sok mindent látott szemek fúrják át a sötétséget. Kívülről halkan szűrődik be az estharang és egy magános kocsi zörgése. Fen«s András hangja töri meg a csendet: — Emberek, én egész őszintén megmondom, hogy mi nem állhatunk postán és mi megígérjük, hogy nekiálunk és tanulni fogunk. — Ez az... — mond;ja Fenes András —, minden este ös?7-u ' a „ „ 1 Szövetkezetbe. Igy aztán meg fog születni a kezöa vetési terv. írjad, elvtárs! Fvövld, izgatott tanácskozás kezdődik, az előbbi nehézkesség mintha feloldódott volna az emberekben és egymást kiegészítve, egymás szavait megtoldva kémek arra, hogy írjam le szavaikat, mert szeretnék, hogy ha a földeken dolgozó többi magyarok is tudomást szereznének erről. — írjad, elvtárs! — szólal meg Fenes András és én boldogan, engedelmesen veszem ceruzám végére az . újonnan születő falu üzenetét: „Mi bősi magyar parasztok, a bősi Egységes Földműves Szövetkezet vezetősége és tagjai tisztában vagyunk azzal, hogy mit köszönhetünk a népek nagy tanítómesterének, Sztálinnak és ezért születésnapjára ezt ajándékozzuk: 1. Mi mindannyian két hétig tartó esti tanfolyamon veszünk részt, szívvel-lélekkel az Egységes Földműves Szövetkezet és céljainak tanulmányozására. Áttanulmányozzuk népi demokráciánk vezetäinek útmutatásait, hogyan kell haladni a szocializmus felé a falun. 2. Amikor úgy érezzük, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy odaállhassunk az emberek elé, de legkésőbb Sztálin születésnapján, megindulunk párosával és sorra járjuk a bősi kis- és középparasztságot, felszólítjuk őket arra, hogy álljanak közénk, hogy így az egész falu együtt többet és jobbat termelhessen a népi demokrácia és a béke megerősítésére. 3. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy minél előbb létrejöjjön a közös vetési terv és minél előbb megvalósuljon Gottwald elnökünk szava és iráni/mutatása: az új, haladó falu. Mert mi, bősi magyar parasztok nem adhatunk szebb és értékesebb ajándékot a nagy Sztálin születésnapjára, mint hogy falunkat rávezetjük arra az útra, melyet ő mutatott nekünk. Ezzel erősítjük a békét, a Köztársaságot és mindannyiunk jólétét!" Varga János, Bodó Ferenc, Fenes András, Szénási Gyula, Bodó Mihály, Pavlovics László, Major János, Brezovský István. Leírtam. Fölálltunk az asztal mellől és erős kézfogással pecsételtük meg ezt a gyönyörű pillanatot. Široký szavai termékeny talajra hullottak és új munkába kezd az Egységes Földműves Szövetkezet. Szakadt az eső, mikor az utcára léptem s csak a mozi felől szűrődött át valami fény. De talán nem is onnét szűrődött; valahonnan messziről, nagyon messziről és minden akadály ellenére elárasztotta az egész falut... Horváth László. A december 7-ike után beérkezett naptárrendeléseket kiadóhivatalunk már nem veheti figyelembe I Tíőeli krónika Mit láttak gazdáink a Szovjetúnióban? Bestercén találkoztunk. Az EFSz kerületi konferenciája után az épület folyosóján beszélgettünk. Zima István és Jekkel Sándoi szövetkezeti vezető mondották el ,a Szovjetúnióban szerzett élményeiket. Szavaikból, lelkesedésükből kiéreztem, hogy sokkal nagyobb hittel és erővel vesznek most részt társadalmi rendünk újjáépítésében. A Szovjetúnióban sok gazdag tapasztalatot szereztek, melyeket most értékesítve, gyorsabb ütemben valósíthatják meg a mezőgazdasági új munkamódszerek alkalmazásánál. De beszéljenek a gazdák. Előbb Zima István beszámolóját halljuk, aki a tornaijai járásban lévő Füge községből való. — Én csak a Szovjetúnió iránti bizalmunkat akaiom megerősíteni. Eddig csak olvastam és tanultam a szovjet dolgozók életéről, munkájáról, most peďig a valóságban láttam a szocializmus igazi országát. Mély benyomást gyakorolt rám a szovjet dolgozók embei szeretete, testvérisége, amit eddig egyetlen más országban sem tapaszt s tam, pedig békében azelőtt már bejártam egész Közép-Európát. — A szovjet mezőgazdaság óriási mértékben fejlődik, ezt csakis a jól megszervezett munkának köszönhetik. Eddig hitetlenkedve olvastam, hogy a Szovjetúnióban egy tehén 50 —60 liter tejet is ad naponta és most a saját szememmel láttam a moszkvai tartományból lévő Karajevo szovhozban egy ilyen tehenet, mely évente 15 ezer liter tejet ad. AZ ÉSZAKI FÖLDRÉSZEN SZOLÖ ÉS TEA IS TEREM — Megcsodáltam a szőlőtermelésnek északra való eltolását — folytatja ezután Zima elvtárs. — Hogyan gondolod azt elvtárs? — Mingyárt megmagyarázom. Eddig a Kárpátok övezete volt a szőlőtermelés határa, most pedig a Szovjetunióban 1500 km-re toltak el ezt 4 határt észak fele. Micsurinszk városában szemtanúja voltam, amikor metszették és takarták a húsz hektáron e terülő szőlőket. Ugyanebben a városban láttam teaültetvényeket is, ami szintén óriási jelentőségű, hogy ott északon, ahol 40 fokos hideg szokott lenni, tudják termeszteni a dél termékeit. — Sok olyan kolhozt láttam, ahol ezideig gabonából nem tudtak magasabb hozamot elérni, mint hektáronként 5—10 mázsát, ma a Micsurintudomány alkalmazásával 25—35 q hektáronkénti hozamot is biztosítanak. Ezt a szép eredményt mind széltörő erdősávok ültetésével, halastavak létesítésével, a jó műtrágyázással és különleges fűfajok termesztésével, melyekkel jó trágyázást idéznek elö — érik el. — Az állami gépállomások dolgozói ugyanolyan kötelességüknek tartják a földmunka tökéletes elvégzését, mint a holhozok bármelyik tagja. A munka jó megszervezése azon alapszik, hogy a traktorkezelők a kolhozok tagjaivá válnak, munkájukra azonban továbbra is az állami gépállomás ügyel fel. A gépállomásoktól a teljesítményük szerint kapják meg fizetésüket és így érdekük a munka tökéletes elvégzése. TALAVAJA GÉPÁLLOMÁSÁN. — A voronyezsi kerü'etben lévő talavajai gépállomáson is voltunk, mely mindenféle mezőgazdasági géppel rendelkezik. A legmodernebb szovjet kombájnok egyikét is itt láttuk. 75 lóerős motor hajtásával naponta 15— 35 hektár gabonát is learatnak. A gépállomás, negyven kolhoznak dolgozik 28 ezer hektárnyi földterületen. A munkát brigádok alapján szervezik meg. A brigádok rádióleadó és felvevőkészülékek segítségéve! állandó összeköttetésben állanak a gépál'omással. A gépek megrongálódása esetén a gépállomásról azonnal repülőszerelőket küldenek ki, akiknek autóba beszerelt műhelyük van. Egyúttal új alkatrészeket is visznek ki a megrongált alkatrészek helyett, melyeket állandóan raktáron tartanak és így sohasem fordulhat az elő, hogy üzemzavar miatt a munka fennakad. — Miimlásnapi és karácson vi külön juttatás. Az Élelmezési Megbízotti Hivatal az ezé v i Mikulásnapon és a karácsonyi ünnepekre engedélyt adott, hogy a községek élelmezési ügyosztályai a gyermekotthonokban lévő gyermekek részére, valamint a népés középiskolák azon diákjai számára, akik középiskolás internátusokban Ukr.ak, a tanoncotthonok, az árvaházak, az elhagyott gyermeket otthonai, -— A gépállomáson — folytatja lelkesen Zima István — répaszedő kombájnt is láttam, amiről eddig nem is hallottam. A répát kiveszi a földből, szalagközt tolja előre, ahol egy kés levágja a répa levelét, a répát ledobja, a levelet meg egy nagy kosárba rakja, a kosarat időközönként kiüríti, tgy a gép segítségével a répaszedést egy ember is eltudja végezni minden nehézség nélkül MILYEN FELADATOK VARNAK REÁNK? — A Szovjetúnióból való visszatérésiek után mihez kezdetek most? — Elsősorban is a községek kultúráját kell fejlesztenünk. Annak ellenére, hogy a kulturált nemzetek között szerepelünk, a mi kisgazdáink még az Üj Szót sem olvassák kellő mennyiségben, hogy a lapunkban közölt cikkek olvasása révén tanulhassanak és elfogadhassák az emberiség haladásának szellemét Szükséges még, hogy minél több kultúrházat építsünk, hogy ott mezőgazdasági előadásokat tartsunk, hogy egymás között megvitassuk a felmerülő kérdéseinket és javaslatokat adhassunk azoknak, akik még a régi konzervatív munkamódszerekkel dolgoznak. — Több kultúrára és tudásra van szükségünk, mert egy képzett ember mindig jobban végzi el feladatait. — Ipari üzemeink dolgozói utat mutatnak á mi számunkra is, akik a gépi erő tejes kihasználásával normáikat állandóan emelik. Szükséges ezért, hogy a mezőgazdasági munka színvonalát is emeljük, az új munkamódszerek, a táblás gazdálkodás bevezetése, mert csak ezzel tudjuk a nehéz gépeket és az összes többi gépi eszközöket használatba venni. Ezzel semmi mást nem akarunk elérni, mint hogy megtörjük a csökönyös mendetizmust, mellyel csak bizonyos határig tudunk termelni. Ez téves elmélet, mert ma már Micsurin bebizonyította, hogy a természet a végtelenségbe megy. Ezért nem az elavult eszmét kell követnünk, hanem át kell vennünk a Szovjetúniónak a valóságban bemutatott példáját. • ÉS MIT MOND JEKKEL SÁNDOR? Jekkel Sándor ifjú že'.ovcei (zsélyi) gazda, szövetkezeti vezető, aki szintén kintjárt a Szovjetúnióban, így vélekedik a tapasztalatairól: — A gépek a Szovjetúnióban tÖKéletesen ki vannak használva. Mindenki törekvő a munkában, mert nagyobb teljesítményt kívánnak elérni, ami után megérdemelt fizetést is kapnak. Igy fejlődhetett csak ki a Szovjetúnióban a sztahanovi élmunkásmozgalom. Minden szov'et dolgozó kötelességének tartja, hogy minél nagyobb teljesítményt érjen el, hogy megszerezhesse a munka harcosának kitüntetését. A kolhoz dolgozói szép eredményeket érnek el, noi májukat 120—200 százalékra is felemelik. — A Szovjetúnióban szerzett tapasztalatokat az Egységes Földműves Szövetkezetek útján ültetjük át a mi falvainkba. Elsősorban is az egységes vetési tervet valósítjuk meg. Zsélyen, a mi falunkban mojt az ősszel 45 hektáron sikerült elvegeznünk az egységes vetési terv alapján a szükséges földmunkálatokat Tavaszra már a földek 50—60 százalékát műveljük meg ezzel az eljárással. Az EFSz keretében kisebb termelőszövetkezetet is kiépítettünk, 15 taggal már 120 ho'don folytatunk külön táblás-gazdálkodást. Láthatjuk, hogy a falu életében is erős gyökeret ver a haladás eszméje, melynek segítségével és tanainak terjesztésével, a fö'dművesek állandó oktatásával, meggyőzéséve! emelhetjük csak községeink és földmunkásaink életszínvonalát. Zima és Jekkel elvtársak még elmondják, hogy szovjetúniói tapasztalataikról és új földműves politikánkról a községekben állandóan tartanak előadásokat, hogy a gazdákat már most elkészíthessék a jövő évi szervezettebb és észszerűbb munkálatok bevezetésére. P. B. az óvodák, a kórházak gyermekosztályai vagy gye mekkórházak részére mikulási ajándékként külön 50 gr csokoládébonbont s 50 gr cukorkát utaljanak ki jegyre. Iskolák, intézetek és egyéb intézmények, amennyiben joguk van ilyen Juttatásokra, jalentsék ezt be a helyi Nemzeti íiizott.-ác-oknál. Az erre vonitkn'.ó jegyeket december 24-ig o

e ki-il valíaniok, mert ettől a naplói kezdve el" vesztik érvényüket.