Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-01 / 197. szám, csütörtök

f kásosztály széles tömegeinek tömörítésével — függetlenül pártállástól, szakszervezeti hovátartozástól és vallási meggyőződéstől — lehet megvalósítani. Egység alulról — ez a legeredményesebb útja annak, hogy az összes munkásokat a béke és országuk nemzeti függetlenség® védelmének jegyében, a dolgozók gazdasági érdekei és demokratikus szabadságjogai védelmének jegyében tömörítsük. A munkásosztály egysége teljes mértékben elérhető, tekintet nélkül ama vezető szakszervezeti vagy pártközpontok ellenállására, amelyeknek élén az egység bomiasztói és ellensegei állnak. A háború utáni időszakot a munkásosztály szakaszának felszámolása és ai általános demoicratlkus erők tömörítése terén elért nagy sikerek jellemezték, smi t Szakszervezeti Világszövetség, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség megteremtésében, a Békt Hívei Világkongresszusának összehívásában jutott kifejezésre. Az egység sikerei Franciaországban az Altalános Szakszervezeti Szövetség (CQT) megerősödésében nyilvánulnak meg, Olaszországban az Egységes Szakszervezeti Szövetség (CGIL) megteremtésében, a francia és olasz proletariátus harci fellépéseiben. A népi demokrácia országaiban a munkásosztály egységének ugye történelmi jelentőségű sikereket ért el — létrejöttek a munkásosztály egységes pártjai, az egységes szakszervezetek, egységes szövetkezetek, ifjúsági, női és más szervezetek. A munkásosztálynak ez ax egysége döntő szerepet játzott azokban a sikerekben, amelyekel a népi demokrácia országai a gazdasági és kulturális félemelkedés terén, a munkásosztály államvezető szerepének biztosítása és a dolgozó tömegek anyagi helyzetének gyökeres megjavítása terén elértek. Mindez arról tanúskodik, hogy a munkásosztályban hatalmas a törekvés sorai összekovácsolására, hogy a munkásosztály egységfrontjának megteremtésére reális a lehetőség a reakció egyesült erőivel szemben, az amerikai imperialistáktól a jobboldali szocialistákig. Az amerikai és angol Imperialisták s csatlósaik az európai országokban a proletár és általános népi erők széttagolására és bomlasztására törekszenek s • tekintetben különösen a jobboldali scoclalistákra és a reakciós szakszervezeti vezetőkre építenek. Az amerikai és angol imperialisták egyenes utasítására a jobboldali szocialista vezérek éa a reakciós szakszervezeti vezetők felülről szakítják a munkásmozgalmat, arra törekszenek, hogy a munkásosztálynak a háború után megteremtett egységes szervezeteit szétrombolják. Megpróbálták belülről felrobbantani a Szakszervezeti Világszövetséget, Franciaországban megszer. vezték a „Force Ouvriére" szakadár csoportot, Olaszországban az ú. n. „Munkaszövetséget" és előkészítik egy szakadár nemzetközi szakszervezeti központ létesítését. Egyes országokban hasonló szakadár kísérletek történtek a katalikus szervezetek vezetői részéről is. Teljes mértékben beigazolódott az az értékelés, melyet a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodája első tanácskozása a jobboldali szocialista vezéreknek, mint a munkásosztály egysége leggonoszabb ellenségeinek és az imperializmus szekértolóinak áruló tevékenységéről adott. A jobboldali szocialisták jelenteg nemcsak saját országuk burzsoáziájának ügynökeiként lépnek fel, haňem az amerikai imperializmus ügynökeiként ls és az európai országok szociáldemokorata pártjait amerikai pártokká, az Egyesült Államok imperialista agressziójának közvetlen eszközeivé változtatják Azokban az országokban, ahol a J

obboldali szocialisták résztvesznek a örmányban (Angliában, Franciaországban, Ausztráliában, a Skandináv államokban) — a „Marshall-terv" a „Nyugati Szövetség", az „Eszakatlanti Szerződés" és az amerikai terjeszkedés egyéb formáinak heves védelmezőiként lépnek fel Ezek az álszocialisták a legaljasabb szerepet töltik be a munkások és a dolgozók érdekeit védelmező demokratikus szervezetek üldözésében. Egyre mélyebbre süllyedve a munkásosztály érdekeinek, a demokrácia és a szocia'izmus elárulásában, teljesen megtagadva a marxizmus tanait, a jobboldali szocialisták most az amerikai imperializmus rablóideológiájának védelmezőiként és hirdetőiként lépnek fel. Elméleteik a „demokratikus szocializmusról", a „harmadik erőről", kozmopolita fecsegésük arról, hogy le ke'l mondani a nemzeti szuverenitásról — mindez nem egyéb, mint az amerikai és angol imperializmus agressziójának ideológiai leplezése. Az elevenen elrothadt II. Internacionálé korcs szülötte, az' ú. n. Nemzetközi Szocialista Konferenciák Bizottsága (COMISCO), a munkásmozgalom leghitványabb szakadárainak és bomlasztóinak gyűjtőhelyévé vált. Ez a szervezet az angol és amerikai imperialista felderítő szervek szolgálatában álló kémközponttá lett. A munkásosztály egysébe csakis a munkásmozgalom jobboldali szocialista szakadárai es bomiasztói ellen vívott elszánt harcban valósítható meg. II. A Tájékoztató Iroda a kommunista pártok elsőrendű feladatinak tekinti a lankadatlan harcot a munkásosztály összes erőinek egyesítéséért és szervezéséért, hogy az angol-amerikai imperializmus hódító törekvéseit erőteljesen vissza lehessen utasítani, új világháborúra irányuló számításait keresztül lehessen húzni, a béke és a nemzetközi biztonság ügyét meg lehessen védeni és meg lehessen szilárdítani, a monopóltőkének a dolgozó tömegek életszínvonala ellen folyó támadását kudarcba lehessen fullasztani. A mai nemzetközi helyzetben a kommunista páltok egyenes kötelessége megmagyarázni azt, hogy ha a munkásoszt&lv nem biztosítja sorainak egységét, akkoi megfosztja önmagát a legfontosabb fegyvertől az új világháború növekvő veszélye és a dolgozók életsz,nvonaiát támadó imperialista reakció ellen vívott harcban. A kommunisták kötelessége, hogy engesztelhetetlen és következetes harcot folytassanak a jobboldali szocialisták és a reakciós szakszervezeti vezetők elméi*te és gyakorlata ellen, könyörtelenül leleplezzék és elszigeteljék Őket a tömegektől — ugyanakkor türelmesen és állhatatosan megmagyarázzák az egyszerű szociáldemokrata munkásoknak a munkásosztály egységének egész jelentőségét, bevonják őket a békéért, a kenyérért és a demokratikus szabadságjogokért fo'yó harcba. a közös cselekvés politikáját folytassák e célok eiéréséért. A munkásosztá'y egységer megvalósításának kipróbált módja különböző osztagainak akcióegysége. Egybehangolt közös akciók egyes üzemekben és egész iparágakban, városi és megyei, országos és nemzetköri méretben a legszélesebb tömegeket mozgósítják a legközvetlenebb és ' legérthetőbb szükségleteikért és a proletársorok tartós egységének megteremtését szolgálják. A munkásosztály akcióegységének megvalósítása alulról kifejeződhet az üzemekben és hivatalokban létesülő békevédelmi bizottságokban, tömegtüntetések szervezésében a háborús gyuitogatók ellen, a munkások közös fellépéseiben demokratikus jogaik védelméért és gazdasági helyzetük megjavításáért. A munkásosztály egységéért folyó harcban különös figyelmet kell fordítani a katolikus munkásokra és dolgozókra, va'amint szervezeteikre, szem előtt tartva, hogy a vallási meggyőződés nem akadálya a dolgozók egységének, különösen, amikor a béke megmentéséről van szó. Konkrét közös akciók a gazdasági követelések terén, az osztályszakszervezetek és a katolikus szakszervezetek harcának egybehangolása, stb. — hatékony eszközök lehetnek a katolikus munkások bevonására a békéért folyó harc általános frontjába. A kommunista pártok legfontosabb feladata minden tőkés országban — megtenni minden tőlük telhetőt a szakszervezeti mozgalom egységének biztosítására Ma óriási jelentősége van a s'zervezetlen munkások bevonásának a szakszervezetekbe és az aktív harcba. A tőkés országokban a szervezetlen munkások a proletariátus jelentékeny része. Ha a kommunista A Tájékoztató Iroda — a Bolgár | Kommunista Párt, a Román Mun- | káspárt, a Magyar Dolgozók Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártja a Francia Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt és az Olasz Kommunista Párt képviselőinek részvételével — megvitatta „A Jugoszláv Komnjunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában" kérdését és egyhangúlag az alábbi következtetésekre jutott: Míg a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodájának 1948 júniusában megtartott értekezlete megállapította, hogy a Tito—Rankovlcs-klikk a demokrácia és a szocializmus útjáról a burzsoá nacionalizmus útjára tért — a Tájékoztató Iroda ezen értekezlete óta eltelt időszak alatt e klikk a burzsoá naclanalizmustól végleg eljutott a fasizmushoz, Jugoszlávia nemzeti érdekeinek egyenes elárulásához. Az utóbbi idők eseményei megmu tatták, hogy a jugoszláv kormány teljesen függő viszonyban van a külföldi imperialista körökkel és azok támadó politikájának eszközévé vált, ami a Jugoszláv Köztársaság önállóságának és függetlenségének felszámolásához vezetett. A Kommunista Párt Központi Bizottsága és Jugu szlávia kormánya teljesen az imperialista körök oldalára állt az egész szocialista és demokratikus tábor ellen, a világ valamennyi kommunista ÖJ Sí© pártok alaposan dolgoznak a szervezetlen munkáso't között, akkor komoly sikereket fognak elérni a munkásosztály egysége megteremtésében. A Tájékoztató Iroda nézete szerint, a munkásosztály egységére építve, meg kell teremteni valamennyi demokratikus erő nemzeti egységét, hogy a széles néptőmegeket mozgósítsuk az angol-amerikai imperializmus és a belső reakció ellen. Rendkívüli jelentőségű a mindennapi munka a dolgozók különböző tömegszervezeteiben: a női, ifjúsági, paraszti, szövetkezeti és más szervezetekben. A munkásmozgalom egységére és minden demokratikus erő tömörítésére nem csupán a munkásosztá y és a dolgozó tömegek mindennapi folyó feladatainak a megoldása érdekében van szükség, hanem azoknak az alapvető feladatoknak a megoldása érdekébet is, amelyek a proletariátus előtt, az előtt az osztály előtt állanak, amely a monopóltőke hatalmának megszüntetéséért, a társadalom szocialista átalakításáért folyó harcot vezeti. A munkásmozgalom egysége és az öszszes demokratikus erők egyesítése terén elért sikerek alapján válik lehetővé, hogy a tőkés országokban kibontakozzék a harc olyan kormányok megteremtéséért, amelyek tömörítenék az összes hazafias erőket, mindazokat, akik szembehelyezkednek országuk leigázásával az amerikai Imperialisták által s amely kormányok a népek közötti tartós béke programját va'lva, megszüntetnék a fegyverkezési versenyt és emelnék a dolgozó tömegek életszínvonalát. A népi demokrácia országaiban a kommunista és munkáspártok előtt az a feladat áll, hogy még jobban megszilárdítsák a munkásosztály megvalósult egységét, az egységes szakszervezeteket. szövetkezeteket, női, ifjúsági és más szervezeteket. * A Tájékoztató Iroda szerint a munkásosztály egységéért és a demokratikus erok tömörítéséért folyó harc további sikere mindenekelőtt a kommumsta és munkáspártok egész szervezési és ideológiai munkájának megjavításától függ. A kommunista és munkáspártok számira rendkívül fontos, hogy ideológialag leleplezzék az opportunizmus minden válfaját és kérlelhetetlen harcot folytassanak az opportunizmus, a szekta-szellem, a burzsoá-nacionalizmuj minden megnyilvánulása, az ellenség ügynökségének a pártba való behatolása ellerf. A Tito—Rankovlcs-féle kém-kllki leleplezéséből eredő tanulságok nyomatékosan követelik a kommunista és munkáspártoktó', hogy a lehető legnagyobb mértékben fokozzák a forradalmi éberséget. A Tito-klikk ügynökei ma a legaljasabb szakadárok a munkás- és demokratikus mozgalomban, akÍK az amerikai imperialisták akaratát hajtják végre. Ezért elszánt harcot kell folytatni az imperialisták e tltoista ügynökségének cselszövései ellen mindenütt, ahol megkísérlik, hogy a munkás- és demokratikus szervezetekbe furakodva dolgozzanaK. A kommunista és munkáspártok szervezeti és eszmei-politikai megerősödése a marxizmus-leninizmus alapján — elsőrendű fontosságú feltétele annak, hogy a munkásosztály minden országban sikeresen folytassa harcát sorainak egységéért, a béke ügyéért, országának nemzeti függetlenségéért, a demokráciáért és a szocializmusért. pártja ellen, a népi demokrácia országai és a Szovjetúnió ellen. A belgrádi felbérelt kémek es gyilkosok klikkje nyüt megegyezésre lépett az imeprialista reakcióval és szolgálatába állt, amit teljeb világossággal feltárt a budapesti Rajk—Brankov-per ia. Ez a per megmutatta, hogy azok, akik ma Jugoszláviában a hatalmat bitorolják, a demokrácia és a szocializmus táborából átszöktek a kapitalizmus és s reakció táborába, az új háború gyujtogatóinak közvetlen segítőtársai lettek s áruló cselekedeteik<el igyekeznek elnyerni az imperialisták dicséretét és kiérdemelni kegyeiket. Titoék átállása • fasizmushoz nem véletlen, gazdáik — az angol-amerikai imperialisták — • utasítására történt, akiknek — mint ahogyan most kiderült — már régen felbérelt ügynökei voltak. Az Imperialisták aicaratát teljesítve, a jugoszláv árulók azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy a népi demokráciákban reakciós, nacionalista, klerikális és fasiszta elemekből politikai bandákat alakítsanak, hogy rajuk támaszkodva, ellenforradalmi fordulatot hajtsanak végre ezeitben az országokban, elszakítsák őket a Szovjetúniótól és az egész szocialista tábortól s aláren d éljék őket az imperializmus erőinek. A Tito-klikk Belgrádot amerikai kém- és kommunistaellenes propagandaközponttá változtatta. Amikor s béke, a demokrácia és a szocializmus minden őszinte barátja a Szovjetúnióoan a szocializmus hatalmas erődjét, a népeK szabadságának és függetlenségének hű és rendithetetlen védelmezőjét, a béke legfőbb támaszát látja, — a Tito-Rankovicsklikk, amely szovjetbarát álarc alatt jutott hatalomra, az angol-amerikai imperialisták parancsára a Szovjetunió ellen rágalmazó és provokációs hadjáratot indított, felhasználva a hitleristák fegyvertárából kölcsönzött legaljasabb koholmányokat A Tito—Rankovics-xlikk azzal tetőzte be, hogy. az imperializmus közvetlen ügynökségévé és a háborús gyújtogatok segítőtál sává vált, hogy a jugoszláv kormány nyíltan csatlakozott az imperialista blokkhoz az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol a kardeljek, gyilaszok, beblerek a nemzetkőzi politika legfontosabb kérdéseiben az amerikai reakciósokkal egységfrontban lépnek fel. Belpolitikai téren sz áruló Tito— Rankovics-klikk működésének főeredménye a népi demokratikus rendszer tényleges felszámolása Jugoszláviában. A pártban és az államban a hatalmat bitorló Tito—Rankovics-klikk ellenforradalmi politikájának eredménye, képpen Jugoszláviában kommunistaellenes, fasisztatípusú rendőrállam a.akult ki. Ennek a rendszernek társadalmi alapja a kulákság, a városban pedig a tőkés elemek. Jugoszláviában a hatalom ténylegesen népellenes, reakciós elemek kezében van A központi és helyi szervekben a régi burzsoá pártok aktív elemei, valamint kulákok és a népi demokrácia más ellenségei tevékenykednek. Az ura kodó fasiszta klí Kk mértéktelenül felduzzasztott katonai és rendőri gépezetre támaszkodik, melynek segítségével elnyomja Jugoszlávia népeit, katonai táborrá változtatta az országot, fnegsemmisitette a dolgozók demokratikus jogait és lábbal tipor minden szabad gondolatmegnyilvanulást. A jugoszláv vezetők demagóg módon és arcátlanul becsapják a népet, azt ál itva, hogy Jugoszláviában a szocializmust építik. A valóságban azonban minden marxista világosan látja, hogy a szocializmus semmiféle építéséről nem lehet szó Jugoszláviában, mert a Tito-klikk szakítptt a Szovjetúnióval, a szocializmus és s demokrácia egész táborával, megfosztvs ezáltal Jugoszláviát a szocializmus felépítésének legfőbb támaszától, mert az országot mind gazdaságilag mind politikailag az angol-ame-' rikai imperialistáknak rendelte alá. Az állami szektor Jugoszlávia gazdaságában többé nem a nép tulajdona, mivel az államhatalom a nép ellenségeinek kezében van A Tito—Rankovics-klikk tág teret nyújtott a külföldi tőkének, hogy az behatolhasson az ország gazdasági életébe, amelyet a tőkés monopóliumok ellenőrzése alá helyezett. Az angol-amerikai ipari és pénzügyi körök, amikor tőkéjüket befektetik a jugoszláv gazdaságba, Jugoszláviát a külföldi tőke nyersanyagszolgáltató, agrár-függelékévé változtatják. Jugoszláviának növekvő szolgai függősége az imperializmustól, a munkásosztály kizsákmányolásának fokozásához és anyagi helyzetének súlyos romlásához vezet. A jugoszláv bitorlók politikája a falun kulák-kapitaiista jellegű politika. Az erőszakkal létrehozott álszövetfcezetek a faluban a kulákság és ügynökei kezében vannak és a dolgozó parasztság széles tömegei kizsákmányolásának eszközei. Az imperializmus jugoszláv bérencei, kezükbe ragadva a Jugoszláv Kommunista Párt vezetését, terrorhadjáratot indítottak az igazi kommunisták ellen, akik hűek maradtak a marxizmus-leninizmus elveihez és harcolnak Jugoszlávia függetlenségéért az imperiailizmustól. A kommunizmushoz hű jugoszláv hazafiakat ezrével zárták ki a pártból, börtönbe és koncentrációs taborokba vetették és sokat köztük halálra kínoztak a börtönökben vagy orvul meggyiltak, mint pl. Arszó Jovanovicsot, az Ismert jugoszláv kommunistát. A kegyetlenség, mellyel Jugoszláváiban a kommunizmus állhatatos harcosait irtják, csak a hitleri fasiszták, vagy Görögországban Caldarisz, Spanyolországban Franco hóhérainak állatiasságával hasonlítható össze. A jugoszláv fasiszták kizárják a pártból és irtják a proletárnemzetköziséghez hű kommunistákat, ugyanakkor szélesre tárják a párt kapuit a burzsoá és kulák elemek előtt. A fasiszta terror következtében, amelyet a Tito-banda a Jugoszláv Kommunista Párt egészséges erői ellen alkalmaz, a Jugoszláv Kommunista Párt vezetése osztatlanul kémek és gyilkosok, az imperializmus bérencelnek kezébe került. A Jugoszláv Kommunista Pártot ellenforradalmi erők kerítették kezükbe, akik önhatalmúlag a párt nevében lépnek fel. Ismeretes, hogy a burzsoázia régóta folyamodik ahhoz a módszerhez, hogy kémeket és provokátorokat toboroz a munkásosztály pártjainak soraiból. Ilymódon igyekszenek e pártokat az imperialisták belülről bomlasztani és alárendelni őket magúknak. Jugoszláviában sikerült ezt a célt elérmök. 1949 december T A Tito-klikk fasiszta Ideológiája, fasiszta belpolitikája es a küliöidi imperialista köröknek teljesen alárendelt áruló külpolitikája szakadékot teremtett Tito—Rankovics fasiszta kémbandája és Jugoszlávia szabadságszerető népeinek a.apvető érdekei között. Ezért a Tito-klikk népellenes és áruló tevékenysége egyrs nagyobb ellenállásba ütközik mind a marxizmus-lenlnizmushos hű kommunisták, mind Jugoszlávia munkásosztálya és dolgozó parasztsága részéről. • Kiindulva az elvitathatatlan tényekből, amelyek a Tito-k.ikknek a fasizmushoz való végleges átállásáról és a nemzetközi imperializmus táborába való átsiökéséröl tanúskodnak, a Kommunista ét Munkáspártok Tájékoztató Irodája megállapítja, hogy: 1. A Tito, Rankovics, Kardélj, Gyllasz, Pijáde, Gostiyák, Maszlarícs, Bebler, Mrázovics. Vukmanovics, Kocsa, Popovlcs, Kidrlcs, Neskovlcs, Zlatics, Velebit, KolisevszkI és mások kémcsoportja a munkásosztály és parasztság ellensége, Jugoszlávia népeinek ellensége. 2. Ez a kémcsoport nem Jugoszlávia népeinek akaratát fejezi ki, hanem az angol-amerikai Imperialisták akaratát; ennélfogva elárulta az ország érdekeit, felszámolta Jugoszlávia politikai függetlenségét és gazdasági önállóságát. 3. „A Jugoszláv Kommunista Párt" jelenlegi összetételében, mivel a nép ellenségei, gyilkosok és kémek kezébe került, elveszítette azt a jogát, hogy kommunista pártnak nevezz* magát és nem más, mint a Tito—Kardél j—Rankovics—Gyílasz-klikk kémfeladatainak végrehajtó gépezete. Ezért a Kommunista és MunkáspártoK Tájékoztató irodája megállapítja, a harc a Tito-klikk ellen — e felbérelt kémek és gyilkosok ellen — valamenynyi kummunista és munkáspárt nemzetkőzi kötelessége. Kötelessége s kommunista és munkáspártoknak, hogy minden segítséget megadjanak a jugoszláv munkásosztálynak és dolgozó parasztságnak, amely azért küzd, hogy Jugoszlávia visszatérjen a demokrácia és a szocializmus táborába. Jugoszlávia visszatérésének a • szocialista táborba elengedhetetlen feltétele, hogy a forradalmi elemek mind a Jugoszláv Kommunista Párton belől, mind annak sorain kívül tevékenyen harcoljanak Jugoszlávia forradalmi, valóban kommunista pártjának újjászületéséért, olyan pártért, amely hu s marxizmus-leninizmus, a proletárnemzetköziség elveihez és amely harcol Jugoszlávia függetlenségéért az imperializmustól. A kommun'zmushoz hű jugoszláv erők, mivel a kegyetlen fasiszta terror körülményei között nincs lehetőségük arra. hogy nyíltan lépjenek fel a Tito —Rankovics-klikk ellen, kénytelenek voltak a kommunizmus ügyéért folyó harcnak ugyanarra az útjára lépni, amelyen haladnak a kommunisták azokban az országokban, ahol a legális munkához vezető át el van zárva számukra. A Tájékoztató Iroda szilárd meggyőződése, hogy a jugoszláv munkíU sok és parasztok között lesznek olyan erők, amelyek biztosítani tudják a győzelmet a burzsoázia uralmat viszssaáiutó Tito— RanKovics-kémbanjia felett, hogy a munkásosztály vezetése alatt Jugoszlávia dolgozó népe képes lesz visszahódítani a népi demokracia történe'mi vívmányait, melyeket súlyos áldozatok és hősies harcok árán vívott ki és s szocializmus építésének útján fog haladni. A Tájékoztató Iroda megáflapftja, hogy a kommunista és munkáspartok egyik legfontosabb feladata a forradalmi éberség fokozása soraikban minden téren, a burzsoá-nacionallsta elemek és imperialista ügynökön leleplezése és kipusztítása, bármilyen cégér mögé bújnak is. A Tájékoztató Iroda szükségesnek tartja az ideológiai munka megerősítését a kommunista és munkáspártokban, a kommunisták fokozott nevelését a proletárnemzetköziséghez való hűség szellemében, a kérleíhetetlenség szellemében a marxizmus-leninizmus elveitől való minden eltéréssel szemben, a népi demoKráciához, a szocializmushoz való hűség szel emében. — Százezer látogató a bukaresti szovjet kiállításon. A bukaresti népparkban október 15"én megnyílt a szovjet ipari kiállítást emberek: százezrei látogatták meg éa a villamosok, trolej buszok, melyek a népparkhoz szállítják a közönséget, különösen vasárnap, teljesen megtelnek. A kiállítást csak november 15"ig akarták nyitva tartani, de a dolgozók között olyan nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta, hogy meghosszabbították november 25"ig A szakszervezetek a vidéki dolgozók számára különvonatokat állítottak be, különösen szombatra te vasárnapra. A Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatéimában