Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-23 / 216. szám, karácsony

>11 mmmrim kinc; a karácsony? Fenyőfa. Tüleve- játékoknak, a betlehemezésnek. Nem lü, gyertyás, cukros, aranyhajas ka racsonyfa. A fenyő német karácsonyi adalék ... Oh, Tannenbaum ..., ami a Göbbelsék idejében egyszerű kisajátítást jelentett. 1937-ben a szlovákiai Kulturverband hetilapjában minden kendözes nélkül olvasták a fejünkre a kirekesztést: „a karácsonyt csak a hamisítatlan germánvérű népek erthetik meg". Erre válaszkép annakidején nagyszerényen megjegyeztem: „Magyar parasztok végtelen hótakaró alól felesillanó karácsonya: tanyai házak ilyenkor messzevilágító pislákolása, betleliemesek kántálása, gyerektorkok magyar népművészete, jászolfaragók áhi tatjátéka, szlovák ködmönök, halinás legények, pásztorok és pásztorutódok fenyőszagú éjféli misére vonulása: ez mind nem karácsony. A karácsony: német. Pont. Ez napiparancs: mindenre kiterjedő okkupálás kinyilatkoztatása. De a gyerek internacionális: nevetés ártatlan, napiparancs nem fog rajta. A karácsony: a tátottszemű ősjó, a belőlünk egyre jobban kivesző gyerekemberség." A karácson}' nem a fenyőfa, nem a németektől átvett szimbólum. A karácsony univerzális és Germániánál többet sugároz, a karácsony messzebb van. délen van és neve, jelképe: Betlehem. A karácsony a nagy korforduló csodával felérő eredete. Nem volt ennél nagyobb történés: a világ egy gyerek körül forog, egy szegényes hirtelen kerekedett |bölcső körül, mely állati jászol és mmi más. Anyja csodát tart kee gyerekkel a tisztaság és plás kora jött el. A világ mosopróbál egy gyerekre: ennyi a ony. A világ visszarévül a ekkezdethez, a betlehemi istállóa csendes éjhez, a szamárhoz és ökörhöz, szalmához és szénához, juhokhoz és pásztorokhoz, angyali szózattal megszentelt szegénységhez. Ha valaki elfelejtette volna, annak jusson eszébe: ennek a gyerekimádatos világkezdetnek alanyi és tárgyi tétele: — a szegénység. A középkori „Legenda Aurea" megható egyszerűséggel, de lényegretapintón így kezdi el a betlehemi történetet: „Szegénységben szülte Mária gyermekét vasárnapra forduló szombat éjfelén és a drága gyermeket kevéske szénára a jászolba fektette... az ökör és szamár azonban — úgy mondják — nem mertek e szénából falni." Betlehem a szegénység ügye és első nagy győzelme: napkeleti királyok a trónról lelépve, a nép, a szegénység nincstelenségéhez: az állati fekhelyhež, a jászolhoz járultak alázattal világmegváltást köszönteni. A legmagasabb fokon állók hódolatához pásztorok és állatok: a teremtett lét legalacsonyabb színtjén állók bólintják az igent: ez a megváltás mindenkié. És ezt a Betlehemet, ezt a közösséget, ezt a statisztálást a nép, a szegénység sohse felejti el: magához váltja, mondanivalója lesz, igéje, éneke, költészete és művészete. Betlehem a nép ügye. Színjátéka — a betlehemezés a szegénység tudatos adekvát megnyilatkozása. A betlehemesek évszázadokon át adták tovább egymásnak a betlehemi jászolos Jézuskát, a szegénység kivilágított, egyszerű, de világtörténelmi templomát. József Attiláig terjed a sor, ald maga is úgy szeretett volna kántáló pásztormódra leheveredni a betlehemhez* Jézus, kinek szállása sárga irka, heverő papírbarmok közt örül s a tűz fényinél a jámborok z mintha ugrándoznának a jászol körül Boldog kántáló, kócszakállas ugrálás! De József Attila valóságot néz és lát: nem tud gyerek lenni, széttépi a mesét: De ez nem igaz. Zsellér szalmát hajszol az úri szél és gőzlik a magyar s a két pásztor fonott kalácsot majszol s a három király pálinkát nyakal Eszünkbe jut Andreas G r y p h i u s, aki a harmincéves háború Idején, minden ellenére, visszarévül Betlehemhez: igen, valamikor volt „stille Nacht", angyalok és pásztorok, de most acél, vér és könny van körülötte, láne:,,pusztulás és gyűlölet, Ki csodálkozik, ha minden vágya és álma az elpusztíthatatlan gyerekemberséghez, a kezdethez, Betlehemhez száll: Ö, Béke fejedelme, nevess ránk pelenkáidból! Ez a pelenkás, mindenkihez közelálló és mindenkire mosolygó Jézus: a gyerektisztaság lesz a tárgya a legismertebb és legmaradandóbb népi véletlen, hogy e kántálásra, Assziszi Szt. Ferenc fiai tanították a népeket, a kolduló rendek, Jézus szegénységbe-követésének szerzetesei. Magyar földre a XIII. században hozták be a betleheinezést a ferencesek, akiknek első regulája így szól: „Minden testvér igyekezzen Urunk Jézus Krisztus életét és szegénységét követni. Örüljenek, ha pórok és megvetettek társaságában lehetnek, szegények és betegek közt, gyengékkel, kitaszítottakkal és útszéli koldusokkal!" Aszsziszi Szt. Ferenc Krisztus-követése a szegénység szolidáris vállalása volt. Csak itt, ebben az isteni gyermeket ajándékozó környezetben élhet eredeti tisztaságban a betlehemi Jézus. A betlehemi játékok ezt az eredendőségét konzerválják máigérőn: szegények kincsét, mindenki kincsét, szegénység legmagasabb kinyilatkoztatását. Az Egyháznak karácsony sohse volt a minden mást felejtető ünnep. A húsvét és a pünkösd volt a fontos, a feltámadás és a menny bemenetel: a végleges transzcendencia, a nem e világról és világra való. A művészet az újkorig százszázalékosan egyházi művészet. Főtárgya: Jézus élete. De az istállós, jászolos Betlehem, ez a megindító szegénységbe-születés: a legritkábban ábrázolt téma. Mondjatok hirtelen egy betlehemi képet, mely oly közismert volna, mint az úrvacsora, a passió, a keresztrefeszítés vagy feltámadás világhírű képei. A Legenda Aureával rokon Betlehemnek alig van művészi kifejezése. A szegénység nem öltözhet nehéz templomi brokátba, színei nem élénkek, aranyozni sem lehet, a karácsonyi őrön tehát átköltözik a színek arányos í ;rmák birodalmába: palotákba, templomokba. Mária díszes, gótikus ágyon fekszik, az ágy mellett aranyos bili, Altdorfer a karácsony színhelyét egy dómba helyezi át, a betlehemi rekvizitumokból csupán az angyalok kara maradt meg, egyedül Bertram mester képén látható egy sarokba szorulva, a nagy aranyos udvari keretben egy kulacsot nyakaló pásztor. A feudális világ magának sajátította ki a szegénység Jézusát, a szegénység kereteinek és statisztáinak tehát el kellett tünniök. Aki a szegénységet nem látja és nem ismeri, aki a népet csak mint jövedelmi tárgyat kezelte, azt megzavarja a jézusi születés hiteles történelmi kerete. A barokk-művészet, mely a legmeszszebb állt a néptől, betlehemes ábrázolásra, világrengető gyerekegyszerűségre már nem is képes. Betlehem így lett hamupipőke. De ldrekedt az irányított, beidegzett, hivatásos és hivatott művészetből, azt a nép, mint a maga legsajátosabb kincsét, magához ölelte és állandó Ismétléssel igenelte az istállóban marhák közt és kölcsönszénán született Jézuskát. A nép, a szegénység ki volt rekesztve, kijátszva mindenből, de a legnagyobb, de a legédesebb, az övé volt és az övé maradt: a betlehemi gyermek. Nincs az a költő, nincs az a művész, aki nagyobb melegséggel és hitelességgel tudná magához ölelni a betlehemi gyermeket, mint ezek a pásztorokat kántáló betlehemesek. Hárman vannak. A számadó mondja: Oh, édes Kisjézus, bizony semmim sincsen, egész nyájamból ezt az egy birkát mentettem meg, de ezt néked odaadom szegénységemből szívesen, hogy melengessen. Most a vén pásztor következik: Oh, édes Kisjézusom, édes Megváltóm, nekem sincsen többem egyetlenegy megmentett bárányomnál, de ezt neked adom szegénységemből szívesen, hogy rádlöhöljön. S a kisbojtár sírva: Oh, édes Kisjézuskám, semmim nincsen nékem. Az angyali szóra elindulván, hogy gyöttem, fogtam én gilicét az erdőben, de mert nagyon jajgatott kellemben a szegény pára, szántam én s elengedtem. Most hát adni nem tudok én semmit, csak a tarisznyámban van tegnapról egy falat száraz kenyerem. Azt Neked adnám, ha nem vetsz meg érte. De kisbojtár vagyok s jobbam nincsen. Erre az édes ölelő, házról-há/.ra járó kántáláshoz csak a népet igenlő, a szegénységhez fulladásig közelálló, a jézusi környezeti realitást ismerő József Attila mondhatja el a orokonérzésű áment: U1SZ0 BAŠŤOVANSKÝ: Sztálinnak, ezt is tőle és pártjától, a dicső bolsevik párttól tanuljuk. Es ezen új, szabad és örömteli életért, a boldog és biztosított szocialista jövő kilátásáért, amely előttünk háia a Szovjetúnió segítségének megnyílt, szereti Sz'ovákia népe a nagy Sztálint és hálás neki élete nagy művéért és ezért csatlakozik oly őszinte lelkesedéssel és hévvel a zseniális Sztálin 70. születésnapjának világraszóló ünnepségeihez. Es végezetül még egy, rendkívül súlyos és az egész emberiséget érintő kérdés — a világbéke fenntartásának és megszilárdításának kérdése. Az angol-amerikai imperialisták feldühödve azon, hogy a béke, a szocializmus és a demokrácia tábora napról napra növekszik, hogy újabb és újabb győzelmeket ér el, — példaképpen említem csupán a kinai nép világraszóló győzeimét, amelyet a . nagy Mao-Cse-Tung vezetése alatt ért el a Kuomintang reakciósok és imperialista kenyéradóik felett, valamint a békeszerető és demokratikus német köztársaság megteremtése Wilhelm Pieck elvtárssal az élén, annak a hírnek a nyilvánosságra hozatalát, hogy az SSSR ismeri a atomenergia termelésének a titkát, a béke hívei világtáborának növekedését — fokozzák gonosztevő erőfeszítéseiket és az új háborús tűzvész felszításával akarják megoldani viszályaikat, biztosítani helyzetüket és fenntartani kapitalista monopóliumaik hasznát és kiterjeszteni elnyomáson és kizsákmányoláson alapuló uralmukat. A Szovjetúnió ezzel szemben kezessége és ereje a békének és Sztálin elvtárs nagy reménye és biztonsága a békeszerető nemzeteknek. A dolgozó és békeszerető emberek külön hálája jár neki az egész világon azért, hogy minden provokáció és az imperialisták összeesküvései elien olyan fáradhatat'anul és rettenthetetlenül harcol a béke fenntartásáéi és a nemzetek közötti demokratikus együttműködésért. A szocializmus a béke édes testvére, mondotta az elmúlt napokban az SSSR külügyminisztere Visinszkij elvtárs, aki az ENSz fórumán az egész világ nemzeteinek rokonszenvétől kisérve — előadta és erélyesen védte a szovjet kormány javaslatait, amelyek a tartós viiácrbéke biztosítására és a nemzetek közötti békés együttmunkálkodásr?. a l«4borús előkészületek és uszítások lehetetlenné tevésére irányu'nak. A szakadékos különbség a két vi'ág közt egyrészről az imperializmus tábora, másrészről a béke, demokrácia és szocializmus tábora közt talán a 'egélesebben az atomenergia ami • kérd 'sében vf'ó magatartásukban nyilvánu' meg. Míg az amerikai imperialisták és militaristák az atomenergiát SZTÁLIN (Folytatás a 2 oldalról) egyrészt a pusztító éa halálthozo fegyverek termelésére használják fel és ameľett az ENSz-ben a tíz körmükkel védekeznek az atomfegyverek betiltása ellen, másrészt a demokratikus és imperializmusellenes tábor nemzeteinek megfélemlítéséi e és zsarolására, de a saját „szövetségeseik" zsarolására is: addig az SSSR az atomenergiát békés építő munkára használja fe! arra, hogy segítségével birtokába vegye a természetet és merészen átalakítsa, bátran átváltoztassa a tudomány és az emberi szükségletek törvényei szerint. Az új LiszenkóMicsurin-íéle agrobiológiai módszerek az emberiségnek örömteli és merész távlatokat nyitnak meg és elősegítik az embereket törekvésükben életük 'egtelejesebb kifejlesztésére való feltételeik megtenemtésében, a természet kincseinek és lehetőségeinek legjobb kihaszná'ásában. Az SSSR sztálini békepolitikája a szovjet rendszer alapelveiből következik; amely nem ismeri az embernek ember által való kizsákmányolást, az osztálynak osztály és a nemzetnek nemzet által való kizsákmányolását. Ez a szocializmus egész szelleméből és tanításából következik. A Szovjetúniónak mint szocialista államnak, amelynek termelési eszközei nem egyes tőkések vagy kapitalista monopolisták tuiajdonai, hanem az egész társadalom tu'ajdona és amelyben a dolgozó nép uralkodik élén a munkás, osztállyal, nem lehetnek imperialista céljai és távol állnak tőle az imperialisták erőszakos és rabló módszerei. El enkezőleg. az SSSR a nemzetek védelmezője, főleg a kis nemzeteké az imperialisták vad mohósága és összeesküvései ellen. Az SSSR és Sztálin elvtárs a mi nemzetünk szabadságának és biztonságának védelmezője is. Az SSSR külpolitikája, amely a világ békés együttmunkálkodására irányul, abbói a is a mostani amerikanizmus, az ameriden nemzetnek vannak sajátos tulajdonságai és értékei, amelyekkel az általános emberi kultúra kincsestárá* hoz járul hozzá. És ebben az értelemben minden nemzet, kicsinyek és nagyok egyaránt egyenlő. A nemzeti kérdés sztálini értelmezésétől távoli áll más nemzetek 'ebecsülésének gondolata, a faji gyűlölet, a nemzeti gőg és más hasonló előítélet, amiben Idtünik sőt büszkélkedik is amostani amerikanizmus, az amerikai imperialisták és háborús uszítók „kultúrája". Az SSSR politikája a proletár nemzetköziség és a va'ódi hazafiasság közötti tökéletes összhang mintapéldája. A jelenkor legnagyobb katonai taktikusa és sztratégája, legnagyobb hadvezére, egyúttal a béke fenntartásának és kimélyítésének legnagyobb harcosa. Sztálin elvtárs neve, aki az SSSR nemzeteit nagy új győzelmek felé vezeti, a kommunizmus érája elé: a jelenkori emberiség legnagyobb értékeinek és legjobb törekvéseivel egyet jeient. Népünk teljes világosággal tudja, hogy az SSSR nélkül a szovjet hadsereg dicsőséges győzelmei és Sztálin elvtárs segítsége nélkül ma nem tudnak sem szabadon ,élni, sem a szocializmust építeni. A jugoszláv banda példája azt mutatja, hogy a Szovjetúnió barátságától és szövetségétől való elhajlás elkerülhetetlenül az imperialisták táborába, feltétlenül a nemzeti szabadság és állami függetlenség elvesztésére vezet. Már ez a példa is szemléltetően bizonyítja, hogy az SSSR-hez és Sztálin elvtárshoz való viszony ma a proletár nemzetköziséghez való hűség, a mar xizmus-leninizmus zászlajához való hűség, a világ szocialista frontjához való hűség, de saját nemzetünk és annak életérdekeihez való hűségnek is próbaköve. A mi népünk elítéli a Tito-bandát, mint árulókat és az imperializmus ügynökeit, kérlelhetetlen harcot üzent nekik és minden erejével támogatni kész a jugoszláv nép egészséges erőinek harcát, Jugoszlávia visszatéréséért a népi demokratikus országok családjába. Ezzel egyidejűleg erélyesen fog harcolni az idegen imperialista világnézet befolyása ellen, főleg a burzsoá nacionalizmus megnyilvánulása ellen saját soraiban és kimélyíti kapcsolatát és érzületét a proletár nemzetköziséghez. A mi népünk jövőjét és boldogságát nem tudja másképpen elképzelni, mint az SSSR népeivel való örök és odaadó szövetségben, a nagy Sztálin legjobb barátja és védelmezőjünk iránt! hűségben és szeretetben. Boldogok vagyunk, hogy a nagy sztálini korszakban élhetünk, a szocializmus és kommunizmus korszakában és büszkék vagyunk arra, hogy a béke, demokrácia és a szocializmus nagy táborába tartozunk, amelynek élén Sztálin generalisszimusz áll. Eijen a béke, a szocializmus és a demokrácia nagv világtábora, amelynek élén az SSSR áll! Éljen a ČSR és SSSR nemzeteinek örök szövetsége! Éljen a Szovjetunió nemzeteinek nagy vezére, a haladó emberiség nagy vezére és tanítója, a csehszlovák nép legjobb barátja és felszabadítója — Sztálin generalisszimusz! Lenin és Sztálin zászlaja alatt, Klement Gottwaid elnökünk vezetésével előre a szocializmushoz! Mit. kisiönhet köztársaságunk Sztálinnak és a Szovjetuniónak Irul pirul Mária, Mária boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok. FA 15 K V ZOLTÁN (Folytatás az 1 oldalról), kezdhettük meg a szocializmus építését. Örök időkre össze lesz kötve történelmünkben Sztálin neve Csehszlovákia nemzeti szabadságának és állami önállóságának biztosításával, a kapitalista rend felszámolásával és a szocializmus építésével a ČSR-ben. Arról, hogy mit jelent az SSSR önzetlen testvéri segítsége új, szabad életünkben, sokszor meggyőződhettünk. Álljunk meg ismét csupán egy példánál. Az a segítség ez, amelyet a Szovjetúnió az 1947-es év katasztrófális szárazsága és terméketlensége után nyújtott nekünk. Ekkor bennünket valóban fenyegetett a katasztrófa, valóban fenyegetett az éhség. A Szovjetúnió elsőnek sietett segítségünkre és 400 ezer tonna gabonát adott nekünk. Azonban bebizonyosodott az, hogy a terméketlenség terjedelme sokkal nagyobb, mint feltételeztük és más oldalról jövő segítségre nem lehet számítani. A reakciós elemek országunkban már azt hitték, hogy eljött az ő idejük j és a természeti katasztrófa következményeit népi demokratikus rendszerünkre háríthatják és pártunkra, mint az állam vezető erejére. Egyszerűen ki akarták használni az elemi csapást a reakció céljaira, a népi demokrácia megdöntésére és a kapitalizmus helyreállítására. Ebben a helyzetben Sztálin elvtárshoz személyes levéllel fordultam, amelyben megkértem őt, hogy nem tudna-e a Szovjetúnió további 150 ezer tonna gabonát nyújtani. Három nap múlva a szovjet követ átadta nekem Sztálin táviratát, amelyben Sztálin bejelentette, hogy azonnal, a levél kézhezvétele után összehívta a felelős funkcionáriusok tanácskozását, amelyen elhatározták, hogy kérésemnek eleget tesznek és a kért 150 ezer tonna helyett a Szovjetúnió 200 ezer tonna gabonát ajánl fel nekünk. A felkínált gabona és takarmány ára a legalacsonyabb ár volt a világpiacon. összesen tehát a Szovjetúnió I 1947—1948-ban 600 ezer tonna gabonát szállított nekünk. így a Szovjetúnió bennünket megmentett az éhségtől, megmentett bennünket a reakciós ' puccstól, amelyre akkor sokkal nehezebb kö' rülmények között került volna sor, mint később, 1948 februárjában. Rögtön ezután 1948-ban a hús és zsír dolgában beálló nehéz közellá

1 tási helyzetben Sztálin elvtárs krimi látogatásomkor bejelentette, hogy segítségünkre siet hússal és zsírral is és ezzel mind a mai napig segít bennünket. Megvilágításul csak egy tényt hozok fel, hogy például az SSSR-ből jövő marhahús szállítmányok még ebben az évben is a cseh országrészek marhahús-szükségletének 23 százalékát teszik ki. Végül meg kell állapítani azt is, hogy a Szovjetúnióval való kölcsönös árucsere az utolsó években külkereskedelmünk és egész termelésünk legszolidabb alapjává vált és biztosít bennünket válság és mindennemű gazdasági megrázkódtatás ellen. Sztálinnak ez a segítsége életünk nehéz idejében és segítsége új gazgazdasági életünk felépítésére mindörökre beírva marad történelmünkbe. Végezetül rá szeretnék mutatni arra, mit jelent nekünk Sztálin zsenije és munkája a legnagyobb feladatoknál, amelyek ma előttünk állanak a szocializmus felépítésében. Voltak idők. amikor a szocializmus felépítése az SSSR-ben munkásosztályunknak és dolgozó népünknek nagy erkölcsi segítség és buzdítás volt a tőkés rendszer elleni harcában Ma még hatalmasabb erősítőnk és példánk, mondhatnám konkrétebb és örömtelibb, ma példánk és mintaképünk egyenesen a munkában, az' országépítésben. Lenin és Sztálin elmélete. a Szovjetúnió tapasztalatai, ez mindennapi országépítő munkánk zámára a tanulás legnagyobb kút->rrása. reflektor, amely megvilátia útunkat a szocializmus felé. Emlékezzünk csak arra, hogy kezdetén vagyunk történelmünk új és eddig legdicsőbb fejezetének, az öszszes dolgozók boldog szocialista hazája felépítésének országunkban. Emlékezzünk állandóan arra, hogy e fejezet címe: Lenin és Sztálin győzelmes útja a szocializmus és kommunizmus építésében az SSSR-ben, ez a mi utunk is a szocializmus és kommunizmus győzelméhez országunkban. Elvtársak és elvtársnők, megkíséreltem azt, hogy röviden felvázoljam, mi mindent jelent Sztálin és nagy műve, a hatalmas Szovjetúnió népünk számára, hazánk sorsa alakulására. Ezért végezetül azt hiszem, csak ismételni lehet: Sztálin nélkül, az SSSR nélkül, béketörekvései nélkül nem volna szabadságunk, nem volna független népi demokratikus államunk, nem volna lehetséges nálunk a szocializmus építése. Sztálin nélkül, a Szovjetúnió nélkül nem lehet sikeres harcot vezetni a nyugati imperialisták háborús és leigázó törekvései ellen. Nem kevésbé egyszerű a további következtetés: csupán a Szovjetúnió, Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításai iránti hűség biztosíthatja a jövőben államunk sikerét és felvirágzását, népünk boldogságát és biztosíthatja országunkat az imperializmus fenyegetései ellen. Ezért zúgjon harangként, hadd hallják Moszkvában is a dicső Kreml ősi falai között az őszinte kiáltást: önnek, nagy Sztálin, önnek köszönetünk és hálánk! Éljen örök időkre Csehszlovákia és a Szovjetúnió testvéri szövetsége! Éljen még hosszú esztendőkön kenépének harca a tartós békéért, -fi szabadságért és a demokráciáért az egész világon! Éljen még hossz úesztendőkön keresztül egészségben s boldogságban a Szovjetúnió nemzeteinek és az egész világ dolgozó népeinek nagy vezére, tanítónk és legjobb barátunk, Sztálin elvtárs! 1 k