Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-23 / 216. szám, karácsony

UJSZ0 A szocializmus könyveit dolgozóink kezébe A napokban a Pravdában Ivan Kupec tollából figyelemreméltó cikk jelent meg, amely találó megállapításokkal éberségre int a kultura frontján. A Szovjetúnió példája valamennyi népi demokratikus államot harcra ösztönöz a kozmopolitizmus mérge ellen, amely rombolja a nemzeteknek saját kultúrájába vetett büszkeségét, arra készteti őket, hogy feladják sajátos népi kultúrájukat és a ganszteres garasos amerikai kultúra csodálatát váltja ki belőlük, állítja a cikk írója. A kozmopolitizmus elleni éberségre intés, amelyet a Tájékoztató Iroda határozatában valamennyi kommunista párt felé alkalmaz, határozott feladatot ró a munkásosztályra, hogy a kultúra frontjáéi is éberen ört álljon és minden erejével küzdjön az imperializmusnak nagyon hatásos fegyverei ellen, amelyek az ártatlanoknak tünö könyvek alakjában végzik romboló feladatukat. Tavasszal Budapesten járva, a könyvesboltok kirakataiban a kozmopolitizmusnak ugyanazokat a jeleti láthattam, amelyeket az éberségre intő szlovák író most itt nálunk a karácsonyi kirakatok előtt tapasztal. Solochovnak „Űj barázdát szánt az eke" című regénye mellett az amerikai imperializmus zsoldjába szegődött. Steinkecknek „Érik a gyümölcs" című regénye. Ehrenburg „Vihar"-ja, Fagyéjev „Ifjú gárdám"ja, Aragon „Kommunista ember"-e mellett Bromfield, Simoné de Beauvoir, Agathy Christie müvei. Egyszóval igazi írók mellett, akik dolgozóinknak tanítói és tanácsadói • a szocializmus felé vezető úton — a dolgozó nép eszményeinek árulói, A helyszűke nem engedi meg a bővebb összehasonlítást és annak elemzését, hogy a haladónak tünö .nyugati írók müvei, hogy Steinbeck esetét említsem, a tényeknek helytelen ábrázolásával, a valóságnak elferdítésével milyen mélyreható romboló munkát végezhetnek a nem eléggé éber vagy éppen tájékozatlan olvasó szemléletében. Az összpontosított és államosított magyar könyvkiadásnak a nyár és az ösz folyamán sikerült a külföldi írók müveinek helyes összeválogafásával is a kozmopolitizmusnak ártalmas mérgét a kultúrális életből eltávolítani és valójában már csak a régebbi kiadások fel-felbukkanó egyes ártalmas köteteit kell eltávolítani, hogy az egészségesedés folyamata teljesen zavartalanná váljon. A jelek azt mutatják, hogy ez a gyógyulásnak minősíthető folyamat nálunk is megindult és bár a kirakatokban még ott vannak a romboló amerikanizmusnak,* a reménytelenséget hirdető nyugatos világnak elmeszüleményei,, az éberségre intés rövidesen meg fogja hozni gyümölcseit. n. Hogy milyen könyvek kerüljenek dolgozóink kezébe? Erre a kérdésre a felelet igen egyszerű. Olyan könyvek, amelyek a békéért folytatott harcunkban megedzenek, amelyek megmutatják az életet a maga igazi realitásában és összefüggéseiben, amelyek láthatárt nyitnak a szebb és jobb holnap felé. Könyvek, amelyek nem kendőzik el a mult bűneit, hanem bátran feltárják a valóságot. Könyvek, amelyek tanítanak, vezetnek, példát adnak, útat mutatnak. A dolgozó ember pihenő óráiban a szellem emberétől a szórakozáson túl múlhatatlanul tanítást vár, feleletet mindarra, ami életében foglalkoztatja és nyugtalanítja. A szovjet irodalom gazdag tárházával siet segítségünkre. Olyan könyveket ad kezünkbe, amelyek a szocializmus felé vezető útunkon megtanítanak mindarra, amire harcunkban szükségünk van: hinni a jövő szépségében, hinni az emberben, hinni a munkában, amely nem csupán önmagunkért, hanem az egész közösségért folyik. Ezer és ezer példával. ezer és ezer könyvvel igazolja előttünk a szovjet irodalom az új ember nagyszerű perspektíváit, azokat a nagy eszményeket, amelyek igazi értelmet adnak a létnek,' a régi korhadt, álhumanista és az emberiséget zsákutcába vezető eszmények helyett a dolgozó ember igazába vetett halhatatlan bitet, amelyet a küzdelmes mult edzett acélosra és amelvért milliók áldozták fel életüket. Igen, valahányszor a szovjet irodalom kincsestárának valamely gyöngye kerül a kezünkbe, emlékezzünk azokra a 1-arcokra és áldozatokra is, amelyek lehetővé tették, hosfv ezeket az új ember hangján szóló alkotásokat, a kapitalizmus béklyóit levetve, a mult sötét reménytelenségét immár feledve. olvashatjuk és okulhatunk belőlük. Ezt példázza a szovjet könyv: az elnyert szabadságot, a béke szeretetét éa mindazt a nemes emberi törekvést, amely életünket szebbé és jobbá varázsolja. III. A szocialista könyvek gazdag és kimeríthetetlen sorát elsősorban olyan könyvek ismertetésével kezdjük, amelyek magyarul is megjelentek és már nálunk is kaphatók vagy rövidesen könyvkereskedői forgalomba kerülnek. Maxim Gorkijnak korszakot formáló müvei mellett a legnagyobb figyelmet A. S. Makarenko „Az új ember kovácsa" című munkája érdemli (A Pravda szlovák kiadásának címe: Budú z mch ľudia.) Makarenko pedagógiai hőskölteménynek nevezi müvét és valóban az: hősköltemény az új ember neveléséről. Makarenko nevelési rendszerét nem az ról szól ex a nagyszerű pedagógiai hősköltemény. Rendkívül tanulságos, ahogy a telep élete fokról fokra kialakul, ahogy a szemünk előtt egy embercsoport keletkezik, melyben a széthúzó erök kezdetben sokkal nagyobbak, mint az összetartó, társadalmat alkotó erők. És mégis, az együttélés kényszere alatt kifejlődik a durva, dolgozni nem szerető, engedetlen, makacs fiatalkorúak rendezett társadalma, kialakul az együttműködés, a szolidaritás, sőt a nemesebb életérzés, az áldozatkészség is és szerveződik a társadalmi munka, a termelés is. Természetesen nem hiányzanak a bűnözések, a társadalomellenes viselkedéseknek esetei sem. Szinte kézzel tapinthatjuk az egyes helyzeteket, fordulatokat, melyekből az emberi együttélés áll; ez a realisztikus, semmit sem szépítő, HORVÁTH LÁSZLÓ: KÉT HAZATÉRÉS 1937. A kamocsai úton zörgő parasztszekér halad, Rajta fáradt, bóbiskoló kubikusnépség. Karácsony közel/rett s a piszkos ég alatt, Dorombolt az est és könnyet csalt az éhség. Kukorica páli nkát ól bűzös kunyhók mélyén, Terhes asszony várta őket és gyerek, Mindig új remény táncolt az olajlámpa fényén, De csak csalódást hoztak a téli szelek. Egyre kevesebb lett a munka és nyolc korona a b'r, . Egyre messzebb jártak a morcos férfiak, Mindig több a poronty, aki kenyeret kér, S a nyomor üvöltött, mint az éji vad. y De jól élt a kulák és döglött a proletár, Szimőn egyformán télen-nyáron, Rongyos bakancsukban cuppogott a sár, Mikor hazatértek karácsony tájon. 1949. Vihar söpörte a falut és multak az évek, Üj gyárakat épít a Kutrucok keze, Üj gátak felett vígabb az ének, Es ismét hazajönnek Karácsony fele. Csomagokat hoznak és mily meleg a szobn. Vörös Sziiriö kunyhóiban jobb a* élet már. Nevet a gyerek és tüzes az asszony csók j: , S a tetők felett boldogság reménye száll. Mindig több a munka M fehérebb a kenj ér, Békességet áraszt Nagy Lari otthona, Az alföldi szél régi harcról mesél, S elvonul előttük életük sora. Az asztalon alma, bor és diósbéles Csillog a holmi a fenyőágon. Kubikusok kunyhóiban bízva szól az ének, Negyvenkilenc karácsonytájon. íróasztalon szerkesztette meg — bár jelentékeny elméleti erő mutatkozik j írásaiban — hanem magában az élet legreálisabb eseményei között, — írja a könyv magyar fordításának előszavában Várkonyi Hildebrand. „Mikor Makarenkót 1920-ban azzal a feladattal bízták meg, hogy egy csoport apátlan-anyátlan, csavargó, a züllés veszélyének kitett fiatalkorút telepes csoporttá szervezzen s őket a társadalom számára hasznos emberekké és szovjetpolgárokká nevelje, a fiatal nevelő már bizonyos elméleti tudással és pedagógiai tapasztalattal felszerelve nézett szembe a megoldandó problémával. Sok ismerete volt a nyugati országok pedagógiájáról. De ezenkívül jelentős, sőt döntő hatással voltak egyéniségének és alapfeJfogásának kialakulására Maxim Gorkij és korának szocialista elméletei is, akik a forradaldi demokrácia eszméit közvetítették kortársaiknak. Nem volt számára semmi nehézség, mikor az Októberi Forradalom után Lenin eszméit megismerte és mikor az előtt a kérdés előtt állott, az orosz pedagógusok egész táborával egyetemben, vájjon elfogadja-e az új világ alakításának leninista iránygondolatait. Ezekhez csatlakozott s ezzel a pálya megnyílt előtte, a nevelés és társadalomalakítás nehéz, de szép pályája." Aki a nevelés lélektani törvényeit ismeri, tudja, hogy Makarenko a legnehezebb feladatok egyikére vállalkozott. amikor az elhagyott, csavargó, sok esetben „bűnöző" fiatalkoriaknak nevelését vette kezébe. Annak a növendéktelepnek lakói, amelyeket Makarenko kezére bíztak, nem a békés társadalom gyerekeiből állottak, hanem egy irtózatos ldilsö Č3 belső háború áldozataiból. Az elveszetteknek hitt gyermekekből Makarenkó embereket nevelt, helyüket megálló, elvekkel bíró munkjsembereket. Erről az ember-kovácsolásj semmit sem titkoló hü leirás szinte „élő szociológiának" volna nevezhej tó. Makarenko a tiszta tapasztalatoj kat nyújtja, nem vesz el belőlük semmit, nem ad hozzájuk semmit. Makarenkonak el kellett felejtenie kezdetben mindazt, amit könyvekből tanult a nevelésről. Az elméletek hasznavehetetlennek bizonyultak, a nevelőnek tapasztalatai alapján új módszert kellett teremtenie. Hatalmas emberismerete segítette túl a látszólag megoldhatatlannak tetsző nehézségeken. Lélekjelenlét, bátorság, erély és mindenekfelett kézzelfogható jóakarat és szív kellett, hogy sorra megnyerje és meghódítsa ezeket az elveszettnek hitt lelkeket és értékes, dolgozó embereket faragjon belőlük. Makarenko nevelési titka abban rejlett, hogy minden növendékéhez azzal a feltevéssel közeledett, hogy az erkölcsi alapnak legalább egy kis töredékét megleli benne. A fiatalokban ébresztette az emberi méltóság érzését, rávezette őket arra, hogy egy emberi közösség tagjai. Ugyanakkor a szociális nevelést összekötötte az egyéni fejlesztéssel. Nem törekedett csupán arra, hogy fiataljait beszervezve egy tásadalmi gépezetbe, amely megfosztaná őket az egyéniség minden kezdeményező eredetiségétől. Ellenkezőleg: a szoros szervezeti kapcsolatok mellett, mely nélkül a legjobb növendékek is „vademberekké válhatnak", Makarenko rendszere biztosítja a növendékek egyéni alkotó kedvének érvényesülését. Makarenko gondolatai és tapasztalatai, amelyről az „Üj embei kovácsa" című munkáiéban pompás egyéni stílussal és jóízű humorral beszámol, a fiatalságnak a marxi-lenini-sztálini szellemben való kommunista nevelésben határkövet jelentenek. E. V. Fegyvert és vitézt éneklek Számos olvasónknak óhaja teljesült, hogy karácsonyra a Magyar Könyvtár kiadásában megjelent Illés Bélának lapunk hasábjain a* idei nyár és ősz folyamán megjelent ,JF egy vert s vitézt énekl e k" című munkája. Nemrég hírt adhattunk arról, hogy a szovjet írók valamennyi szovjet könyv magyarnyelvű kiadásinak tiszteletdíjáról a magyar nép dolgozóinak javára lemondtak. „A lélek mérnökeinek" — hogy Sztálin szavaival éljünk — ez a nemes gesztusa lehetővé teszi, hogy a gyárak, kultúrházak, falusi szövetkezetek könyvtárai részben díjtalanul jussanak a legértékesebb olvasmányhoz, a szovjet irodalom remekműveihez. Illés Béla, a „Fegyvert s vitézt éneklek" szerzője ezt a nagyszerű szovjet példát követte, amikor könyve honoráriumáról a csehszlovákiai magyar dolgozók javára lemondott. A Magyar Könyvkiadó a tiszteletdíj Wenértékének felét a könyv árának olcsóbbá tételére fordította, má-ik fe'ét pedig köni/*e.k formájában ajándékként juttatja a dolgozók könyvtáraiba A könyv bolti ára fűzve 52.— Kis, kötve 82— Kčs. íme, Babkin, a millió Babkinok egy!, ke, megtalálta küzdelme értelmét és eszményi hőssé válik az író nagyszerű emberábrázolásában. A háború tényeit az író különféle szemlélettel boncolgatja. Beszélhet róluk a polgári humanizmus hangján, ahogy E. M. Remarque tette a Nyugaton a helyzet változatlan című regényében, az okokat nem kutatva és bárminő következtetést kerülve. elmélkedhet a háborúról erős kritikával, elítélő 'endenciával, a Tolsztoji humánum megrendítő hangján, mint »a Háború és béke írója, vagy írhat róla dicsőítőén, a harciassáera buzdítva. Illés Béla könyve elé mottóul ezt a morda'ot idézi: „Adj pennámnak erőt, úgv írhassak, mint volt." Ez a jelmondat találó az író magatartására és szemléletére Hiťer ropoant hadieépezete a mei?=emm

!sí1és szándékával tört rá a békét építő Szovjetunióra és a nagy orosz föld fiainak védek»7ri'ök kellett Minden más kérdés háttérbe szorult: védekezni, evezni, tehá* elszántan, keménv akarattal és hősiesen harrc'nj kellett! Illés Bála errő' a rákénvszerítptt és a végső győzelemig megvívott harcról ír azzal a hősi szemlélettel, amelv egyenes köve'elménve a nagv Honvédelmi Háborúnak. Ez a hősi szemlélet nem dicsőít sal>ngosan, Vérül! a pátoszt, híven rögzíti a va'óságot. melynek nr'nden mozzanata ->zt mondia: nem lehet okoskodni és nem szpbad elcsüggedni. ezt a harcot minden embernek, aki részese ennek a roppant erőfeszítésnek, a végíTvSzelemig kell vívnia, mert csak a győzelem mentheti meg a létezésében Megfenyegetett haladó emberiséget. Ez a szemlé'et és az élménvek ere.le a novellisztikus rajzokat' szerVPS egésszé fogják össze, megmutatják a szovjet katona háborús lelkiségét. hősi elszántságát bámulatraméltó kitartását, amelvet az .ói társadalmat építő közösség úi embert alakító ereie formált acélossá és tudatossá. A könw minden lapiából árad a szovjet ember nagv emberiessége, -me'v a hamis és erkölcstelen célokért háborúba uszftott fasiszta hordák emhertelensége fölé úgy nő. mint a fénytől áradó mennybolt a m"Tbecst<»"»r>ít

ett föld fölé. A szovjet katona a győztes békéért harcolt és ez ? vágy töretlenül kifejezésre jut hősies kiizde'me legválságosabb pillanatában. Amikor Babkin, a könyv egyik hőse repeszt kap a jobb csioojébe, az író —, aki maga Is hőse volt a nagv Honvéde'mi Háborúnak odakúszik a vonagló, eltorzult arcú, nyöszörgő sebesülthöz. — Mi fáj, testvér

5 — kérdi tőle. — Hs meg is halok, azért ugye győztes vagyok? — kérdezi Babkin. Illés Béla könyve tele van ilyen remek figurákkal, mint ez a Babkin. Itt van Maruszja, a mesterlövőnő, aki ápoló lesz, mert ezen a poszton teljeístheti legjobban köte'ességét. Azián egy másik tragikus női figura a tatárhajú Tamara, aki a némelek fogságába kerül és akit bestiálisán agyonkorbácsolnak. A tivornyának rajza a legdrámaibb és a legmesteribh része a könynek. És valamennyi elevenen, érzékletesen megrajzolt alak fölé a Budapest ostromát vezető „Arbóc tábornok" alakji magasodik, akivel Illés elmondatja a sztá'ini hadvise'és egyik nagyszerű, mélységesen emberi megnyilatkozását. Az a katonai egység amelyről II'és novellisztikus rajzai szólnak, a Don-kanyarban éppen a fasiszta vágó hídra hajtott magyar ^ezredekkel áll<^' szemben és e magyar segédcsap.'^' útját követte egésze.i

% Budapest szabadulásáig Lé ekt;!h> valósál nyomon követhetjük: hogyan let' ellenségből barát és felszabadító. Amikor a körülzárt Budapest ellen irányulnak az ágyútorkok ez* ei. hogy megsemmisítő tüzet nyissanak a városra, az uto'só percekben megérkezik Sztálin generalisszimusznak történelmi hit telességű parancsa, a szovjet humái numnak ez a ragyogó dokumentuma, amely azt mondia, hogy nem legyőzni, hanem fe'szabadítani jöttek Budapestet. Ezzel a nemes akkorddal zárul Illés könyve. A vitézt megéneklő Iró- híven eleget tett feladatának: könnyed elbeszélő hangon, minden pátoszt kerülve, fordulatosán, eleven rea'ista emberábrázoló erőve! megmutatta, mi az igazi hazafiúság és milyen fe'szabaditó erőt jelentett a mi számunkra a Vörös Hadsereg. Illés Béla ezzel a mélyen emberi hangú, szép művével — akár regénytrilógiájával, a „Kárpáti rapszódiá"val, melynek ismertetésére alkalommal még visszatérünk — a regényes e'be széiés nagymesterének - bizonyul. Mikszáth óta nem volt a magyar irodalomnak ilyen életes derűs és ízeshangú élbeszé'ôje, aki a regényesség varázsával, a szociáli realizmus tala jából egészségesen kinőtt forrada'm! romantikával lepi meg az o'vasót és ezzel az új é'et igazságáért, az új rendért és a fejlődésért harcoló íróknak is példásan mutat utat . Egri Viktor. Orosz gyermekkönyvek szlovákul K. Csukovszkij: „Jajfáj orvos". Szlovákra fordítoítu M. Novák. A bratislavai „Smena" kiadása. Ez az ízléses kis meséskönyv egy orvosról szól, aki szerette az állatokat és orvosolta a betegségüket és fájdalmaikat. Ezek az állatka-paciensek teljesen pótolták neki az embereket, akik bizalmatlanok voltak iránta vagy pedig féltek azoktól az állatkáktól, akikkel az orvos együtt lakott. Az orvos nagyon jól meg tudta magát értetni az állatokkal saját nyelvükön és csakhamar felkeresték öt a közelből és a távoli vidékről is azok az állatok, akiknek orvosra volt szükségük. Az olvasónak alkalma van figyelemmel kísérni e csodadoktor tevékenységét, kalandjait és élményeit. Sok szép illusztráció még szebbé teszi ezt a kedves, kedélyes kis könyvet és bizonyságot tesz arról, hogy az ifjúság kiadóvállalatának kiadványai egyre tökéletesebbek és jobbak technikai szempontból is. L. Voronyina: „A beteg állatkákról szóló mesék". Szlovákra fordította M. Novák. Ugyancsak a „Smena" kiadóvállalat kiadása. Ez a könyv egy csokor igen kedves mesé* tartalmaz az állatkákról, -melyek megbetegedtek az á'latkertben és amelyeket az állatorvos gyógyít. Természetesen nem egy közönséges állatorvosról van itt szó, mint ahogy nem közönséges állatka paciensekről szólnak ezek a mssék, hanem a legkülönbözőbb fajtájú vadállatokról, melyeknek az állatkert mintagondoskodása mindent megad, amire szükségük van egészségük és életük fenntartásához Ez a könyv nagy élményt jelent a fiatal olvasóknak és bizonyára a felnőttek is kedvvel fogják elolvasni. Ez a könyv is számos képpel van illusztrálva. Könyvvásárlási láz a Kuznyeck" medencében. A Kuznyeck-medence dolgozói egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a politikai, tudományos-technikai és szépiroda'am iránt. 1949 10 hónapja alatt 3 millió rubellel több értékű könyvet adtak el, mint 1948~ban. • Kínai írók és művészek ajándéka Sztálinnak. Szimonovot, a Pe kingben tartózkodó híres szovjet író vitte Moszkvába a kínai írók és művészek különleges, művészi kiállítású emlékkönyvét, ielyet Sztálin generalisszim - születésnapjára készítettek. A Í