Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-21 / 214. szám, szerda

1949 december 21 UJSZ0 23 G. GHEORGHIU-DEJ

; A Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában Beszámoló a kommunista pártok Tájékoztató Irodájának 1949 november második felében tartott Értekezletén ben nyíltan az imperialista blokkhoz csatlakozott. Az ENSZ-ben a Kardeljek, Gyilaszok és Beblerek a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseiben, az amerikai reakciósokkal egységes fronton lépnek fel A Tito-kilkk külpolitikája — a legaljasabb szovjetellenes poitika. A belgrádi ellenforradalmi ügynökség az imperialista támadók és az új világháború gyujtogatói által rájukbízott feladatokat teljesítik. A fasiszta szörnyetegek megkísérlik, hogy Jugoszlávia népei előtt leplezzék az Atlanti Szerződós jellegét, melyhez csatlakozni akarnak. Tetteik, amelyeket a budapesti bírósági tárgyaláson lelepleztek, megsemmisítő bizonyítékok arranézve, hogy aktívan résztvesznek az angol-amerikai imperialisták katonai terveinek megvalósításában A kommunista és munkáspártok, amelyek a Tito-klikk külpolitikájának irányzatát elemzés alá vették, már régen rámutattak, hogy nem csodálnivaló, ha Tito rövidesen új elméletet teremt, amely szerint nem a kapitalizmus és ellentmondásai, nem az imperializmus korunk háborúinak oka, hanem a szocializmus és a kommunizmus. S valóban ez lett most a jugoszláv kormány külpolitikájának főjelszava. A belgrádi fasiszta banda minden külpolitikai nyilatkozatában egyetlen célt követ — azt, hogy a Szovjetúniót ós a népi demokratikus országokat próbálja rágalmazni és befeketíteni. A Tito-klikk részére a világon imperialisták nem léteznek. A Tito-klikk minden kirohanásából düh és gyűlölet árad a Szovjetúnió, valamint a népi demokráciák ellen. Titotól angol-amerikai gazdái azt követelték, hogy legyen tevékenyebb az ENSZ jelenlegi ülésszakán. Az a hatalmas tekintély, amelyet a Szovjetúnió kivívott, nyugtalanítja az imperialistákat. Az a szerep, amelyet az imperialisták a titoista megbízottaknak szántak az ENSZ-ben, nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy lerontsák a béke főerejének, a Szovjetúniónak hitelét és olyan ködfüggönyt vonjanak, amely eltakarná, hogy az angolamerikai imperialisták a háborús uszítók. Tito diverzáns megbízottai minden erejükkel arra törekszenek, hogy kompromittálják az újtipusú kölcsönös viszonyokat — a szocialista kapcsolatot a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok között — ami az egyenlőségen és az érdekek azonosságán alapul. Ez a kölcsönös viszony vonzóerővé válik az összes népek számára, amelyek békét és szabadságot áhitanak, azon népek számára, amelyek a zamerikai imperializmusnak kiszolgáltatott csatlósai. A dühödt Tito-klikk azonban erőtlen a tényekkel szemben. Csupán a Szovjtúnió szocialista segítségének köszönhető, hogy „a népi demokratikus köztársaságok a fejlődés azon szakaszába léptek, amikor a nép, amely felismerte a szabad független élet örömét, az ország gazdájának érzi magát és minden erejét hazája megszilárdítása és fellendítése ügyének szentéli." (G. M. Malenkov beszéde 1949 nov. 6-án.) Ugyanakkor az USA gazdasága katasztrofális válság előtt áll, ami magávalrántja mindazon országokat, melyek sorsukat hozzákötötték. Ezek között az országok között van Jugoszlávia is. Az ENSZ jelenlegi üléssszakán a Tito-klikk teljesen leleplezte magát: kiderült, hogy ki áll a háta mögött és kinek szolgái. Tito serényen teljesíti gazdái valamennyi parancsát, nincs olyan nemzeti érdek, amelyet Tito Washington parancsait teljesítve, cserben ne hagyott volna. O New Yor Herald belgrádi levelezője, „Az Amerikai Egyesült Államok Titotól politikai engedményeket követelnek" című cikkében még júniusban kijelentette, hogy a jugoszláv kormány álláspontjában változások mennek végbe, azon követelések kérdésében, amelyeket Ausztriával szemben támasztottak, Trieszt kérdésében és a görög partizánok kérdésében. A Judás-Tito, az imperialisták szolgája pontosan teljesítette gazdái parancsát. Lemondott Szlovén-Karinthiáról és megakadalyozza a jugoszláv érdekek igazságos megoldását Triesztben. Ami Görögországot illeti, maga Acheson az ENSZ közgyűlésének megnyitásán mondott beszódében kihangsúlyozta az áruló jugoszláv kormány állásfoglalásának megváltozását. Mindez arra lelkesítette a Times-t, hogy a következőket álapítsa meg: „Tito külpolitikájában kiküszöbölt bizonyos akadályokat, amelyek zavarták a gazdasági kapcsolatok létesítését a nyugati hatalmakkal." A kapitalisták nyelvén ez azt jelenit, hogy ügynöküknek, Titonak, elküldhetik a kért dollárokat. A belpolitika területén az áruló Tito—Rankovicsklíkk tevékenységének főeredménye, hogy ténylegesen felszámolta a népi demokratikus rendszert Jugoszláviában. A Pártban és az államban a hatalmat bitorló Tito—Rankovics-klikk ellenforradalmi politikájának eredményeképpen Jugoszláviában kommunistaellenes, íasiszta-tipu^ú rendőrállam létesült. E rendszer szociális alapja falun a kulákság és a városban a kapitalista elemek. A hatalom Jugoszláviában ténylegesen a népellenes reakciós elemek kezében van. A központi és helyi szervekben a régi burzsoá pártok aktív tényezői, a népi demokráciával szemben ellenséges kulák és egyéb elemek működnek. A fasiszta vezetőség a mérhetetlenül felduzzadt katonai-rendőri apparátusra támaszkodik, amelynek segítségével elnyomja Jugoszlávia népeit, az országot katonai táborrá változtatta, a dolgozók demokratikus jogait megsemmisítette és a gondolat minden szabad megnyilvánulását lábbal tiporja. A jugoszláv vezetők demagóg módon és szemelláthatóan azzal vezetik félre a népet, mintha a szocializmust építenék Jugoszláviában. Valójában minden marxista részére világos, hogy Jugoszláviában a szocializmus semmiféle építéséről szó sem lehet olyan körülmények között, mikor a Tito-klikk szakított a Szovjetúnióval, a szocializmus és demokrácia egész táborával és ezzel Jugoszláviát megfosztotta a szocializmus építésének fő támaszától, mikor a Tito-klikk az országot gazdasági és politikai vonatkozásban az angol-amerikai imperialistáknak rendelte alá. Az utóbbi idők eseményei megmutatták hogy a jugoszálv kormány teljes függőségében van a külföldi imperialista köröktől és hogy agresszív politikájuk fegyverévé vált, ami a Jugoszláv Köztársaság önállóságának ós függetlenségének felszámolásához vezetettA Jugoszláv Kommunista Párt Központi Vezetősége és Jugoszlávia kormánya egyesültek az imperialista körökkel a szocializmus és a demokrácia egész tábora ellen, az egész világ kommunista pártjai ellen, a népi demokratikus országok és a Szovjetúnió ellen. Tito. és Ranlíovjcs vad teirari fejt ki az országban. A progresszív demokratikus gondolatok minden szabad kifejezése, a szabadság és az élet kockáztatásával jár. Minden emberi jogot kegyetlenül eltipornak. A börtönök telve vannak kommunistákkal, strájkoló munkásokkal, parasztokkal, akik megtagadták az u. n. „önkéntes", valójában kényszermunkát. Kínzókamrák, bántalmazás, gyilkosság, megvakftás, az éheztetés rendszere a börtönökben borzalommal tölti el az egész országot. A gyilkosságok és a kivégzések nem érnek véget. Jugoszlávia ma — a véres népirtás és a börtönök országa. Az imperializmus jugoszláv bérencei, akik magukhoz ragadták a jugoszláv kommunista párt vezetését, terrorhadjáratot indítottak az igazi kommunisták elen, akik hűek maradtak a marxizmusleninizmus elveihez, akik Jugoszlávia függetlenségéért harcolnak az imperializmus ellen. A kommunizmushoz hű jugoszláv hazafiakat ezrével zárták ki a Pártból, börtönbe és koncentrációs táborokba vetették és sokat közülük halálra kínoztak a börtönökben, vagy orvul meggyilkoltak, mint pl. Arszo Jovanovicsot, az ismert jugoszláv kommunistát. A kegyetlenség, amivel Jugoszláviában a kommunizmus állhatatos harcosait irtják, csak a hitleri fasiszták, vagy Görögországban Caldaris és Spanyolországban Franco hóhérainak áliatiasságával hasonlítható össze. Zsujovics és Hebrang elvtársak és sok más vezető kommunistát Jugoszláviában, sok tábornokot, ezredest ós más tiszteket, a Hitlerellenes harc hőseit, kiváló pártmunkásokat, egyetemi tanárokat, a haladó értelmiség képviselőit, munkásokat és dolgozó parasztokat, akik szeretik hazájukat és szeretnék kiszabadítani az imperialisták karmaiból, akik szeretik a Szovjetúniót és a szocializmust — bebörtönözik és pusztítják. Kizárják a Pártból és irtják a proletár nemzetköziséghez hű kommunistákat, ugyanakkor a jugoszláv fasiszták szélesre tárják a Párt kapuit a burzsoá és kulák elemek előtt. Annak következtében, hogy a Tito-banda szétzúzta a jugoszláv kommunista párt egészséges erőit, a Jugoszláv Kommunista Párt vezetése osztatlanul kémek és gyilkosok, az imperializmus bórenceinek kezébe került. A Jugoszláv Kommunisa Pártot ellenforradalmi erők kerítették kezükbe, akik önhatalmúlag a Párt nevében lépnek fel. Ismeretes, hogy a burzsoázia régóta alkalmazza azt a módszert, hogy kémeket és provokátorokat toboroz a munskásosztály pártjainak soraiból. Ilymódon igyekeznek az imperialisták a pártokat belülről bomlasztani és saját céljaiknak alárendelni- Jugoszláviában sikerült ezt a célt elérniök A Tito-klikk fasiszta ideológiája, fasiszta belpolitikája és a külföldi imperialista köröknek teljesen alárendelt külpolitikája, szakadékot teremtett Tito—Rankovics fasiszta kémbandája és Jugoszlávia szabadságszerető népeinek alapvető érdekei között. Ezért a Tito-klikk népellenes és áruó tevékenysége egyre nagyobb ellenállásba ütközik, mind a marxizmus-leninizmushoz hű kommunisták, mint Jugoszlávia munkásosztály és dolgozó parasztsága részéről. Harcos kommunista üdvözletünket küldjük az összes jugoszláv elvtársaknak, akik bátran állják a hóhér Rankovics kínzókamráinak és internálótáborainak véres terrorját! Jugoszlávia gazdasági helyzete mind súlyosabbá válik a dolgozók számára. Az állami szektor nem a nép tuajdona; ez az államkapitaista szektor a külföldi tőke szolgálatába van állítva. A jugoszláv munkás nem dolgozik magának, saját népének. Az értéktől'./let:

1, nit termel, e^ra nagyobb mértékben a külföldi bankok és trösztök sajátítják ki. A különböző vállalatoknál, például a Stura öntőgyárban, a Maribor melletti vaggonjavító műhelyekben, a trbowlen bányákban kitört strájkokat Rankovics janicsárjai vérbefojtották. A Tito-klikk fasiszta terrorista diktatúrája a dolgozó tömegek ellen a külföldi tőkét, saját falusi és városi burzsoáziája érdekét szolgálja. A kulákság megerősödésével egyidejűleg megy végbe a városi burzsoázia növekedésének folyamata. A belgrádi fasiszta demagógok a kapitalizmus visszaállítására irányuló intézkedéseket, a „kizsákmányolás felszámolásáról", a „szocializmus diadalmenetéről" szóló fecsegések mögé próbálják elrejteni. Másfél évvel ezelőtt áruló Kardelj kijelentette: „Országunkban megvannak számlálva a napjai az ember ember által való kizsákmányolásának". Valójában Jugoszláviában a kapitalista kizsákmányolás városban és íalun erősödött a kulákok és a többi kizsákmányolók áldják jótevőjüket — a Judás-Titót. A Szovjetúnió és a népi demokráciák iránti ellenséges politika következményekónt a Tito-klikk, amely megfosztotta Jugoszláviát ezen országok támogatásától, teljesen aláásta az ötéves tervet. A jugoszláv dolgozók mindinkább meggyőződnek arról, milyen alantas csalás Tito fecsegése, hogy Jugoszláviában a szocializmust építik, a Szovjetúnió és a rokon demokráciák nélkül és ellen. A falun dolgozó parasztok helyzete súlyosabb, mint valaha; a kulákok részéről kegyetlen kizsákmányolásnak vannak kitéve, amit a kényszermunka és nehéz adóterhek súlyosbítanak. Az erőszakkal létrehozott és kulákok által vezetett „termelő szövetkezetek" a dolgozó parasztság kizsákmányolásának új formái. A kulákok, akik a felszerelés fölött rendelkeznek az u. n. „szövetkezetedben", sokkal kegyetlenebbül zsákmányolják ki a szegényparasztok munkáját, mint saját gazdaságukban. Az utóbbi időben Tito egyre inkább fordul a kizsákmányolás egyik legkegyetlenebb formájához, a külföldi tőke javára végzett ingyenes kényszermunkához. „önkéntes munkának" nevezik a fakitermelésnél, az útépítéseknél, stb. végzett munkát. Az emberek tíz és tízezreit erőszakkal kényszerítik favágásra. Ebben a vonatkozásban jellegzetes a Bosznia és Hercegovina erdőiben végzett fakitermelő „önkéntes munka", az angliai és amerikai kivitel számára. Az önkéntes munkára való toborzást minden bejelentés nélkül hajtják végre. Az államhatalom szerveinek képviselői ebédidőben, vagy éjszaka érkeznek meg és erőszakkal hajtják el pz embereket, akik nevét előre elkészített névsorokból olvassák fel. Ezek az emberek gyakran nem felelnek meg a szabályokban előírt követelményeknek, azaz vagy túlságosan öregek (55 év), vagy túlfiatalok, (14 évnél fiatalabbak); sokan közülük, betegek és munkaképtelenek. A munkára mozgósítottak összlétszámának több mint 20 százaléka beteg, vagy idős. Az „önkéntes munka" alóli felmentésre azonban még az orvosi bizonyítványokat sem veszik figyelembe. A munkanap 10—14 óra naponta. Az élelmezés rossz, a napi adag: bableves, 200 gr. kenyér és 200 gr. kukoricaliszt. Az emberek nem kapnak ruházatot, a földön alusznak az erdőben, gyakran esőben, sárban, mert még barakkjaik sincsenek .Az embereken kívül „önként" hajtanak el igavonó állatokat is: lovakat, ökröket és fogatokat. Ez a kényszermunka a tömegek részéről egyre elkeseredetebb ellenállásba ütközik. A Jugoszláviában hatalmon lévő kémek és gyilkosok bandájának nemzeti politikája — fasiszta típusú nemzeti-soviniszta fajvédő politika, a nemzetiségi kisebbségek irgalmatlan elnyomásának, a szabad fejlődés jogaitól való megfosztásuknak politikája.