Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-21 / 214. szám, szerda

1949 december 21 Ul SIÖ 15 M. SZUSZLOV: A béke védelme és harc a háborús gyújtogatok ellen Beszámoló a kommunista pártok Tájékoztató Irodájának 1949 november második felében tartott Értekezletén Elvtársak! Valamivel több mint két esztendő telt el, néhány kommunista párt képviselőinek első Tájékoztató Értekezlete óta. Ez az Értekezlet Deklarációjában mélyrehatóan elemezte a nemzetközi helyzetben beállott változásokat, amelyek a második világháború eredményeként és a háborút követő első években mentek végbe; rámutatott, hogy a világporondon két tábor alakult s megmutatta e két tábor célja nak és íeladatainak ellentétes voltát; leleplezte az USA által vezetett imperialista tábor agresszív terveit, amelyek az angol-amerikai imperializmus világuralmának megteremtését és a demokrácia szétzúzását célozzák; feltárta a jobboldali szociáldemokrácia vezetőinek áruló szerepét, megmutatta, hogy ezek az imperializmus segítői, annak minden népellenes cselekedetében. Az elmúlt két esztendő eseményeinek egész menete teljesen igazolta a nemzetközi helyzet értékelését, amelyet a Tájékoztató Iroda első Értekezlete adott és helyesen jelölte meg az imperialistaellenes tábor perspektíváit és feladatait. A Tájékoztató Iroda első Értekezletén hozott határozatokat, valamint a Tájékoztató Iroda második Értekezletén „Jugoszlávia Kommunista Pártjának helyzetéről" hozott határozatot értékelve, ma már bátran kimondhatjuk, hogy ezek a határozatok valóban történelmi jelentőségű határozatok s hogy kitűnő mozgósító és szervező szerepük volt a nemzetközi munkásmozgalom sorainak tömörítésésben, a tömegeknek a világreakció és az új háborús uszítók visszaverésére, a demokrácia és a szocializmus erőinek megerősítésére irányuló mozgósításában az egész világon. A Tájékoztató Iroda első Értekezlete óta eltelt időszak alatt a nemeztközi helyzetben jelentős változások mentek végbe. I. Agresszorok összesküvés® a népek békéje és biztonsága ellen Az elmúlt két esztendő alatt még világosabban és élesebben határolódott el a világpolitika két vonala: a Szovjetún

;ó által vezetett demokratikus, imperialistaellenes tábor vonala, azé a táboré, amely állhatatos és következetes harcát vív az imperialista reakció ellen, a népek közötti békéért, a demokráciáért — és az USA által vezetett imperialista, demokráciaellencs tábor vonala, azé a táboré, amelynek idegen országok és népek leigázása, az angol-amerikai világuralom erőszak útján való megteremtése, a demokrácia erőinek szétzúzása és új hábcrú kirobbantása a főcélja. E két ellentétes tábor között a harc kiéleződött. Az imperialista tábor agreszivitása még nagyobb lett. Míg a Tájékoztató Iroda első Értekezlstén arról volt szó, hogy az USA és Anglia új háborús kalandok előkészítésének politikájára tért át, addig az Egyesült Államok és Anglia vezető körei, amelyék az imperialista tábor élén állnak, manapság már nyíltan folytatják az agressziónak az új világháború előkészítésének és kirobbantásának politikáját. Az USA és Anglia vezető körei, amelyek a népek békéje és biztonsága elleni katonai-politikai összeesküvés útjára tértek, teljes gőzzel folytatják az új háború előkészületeit, egyre cinikusabb szégyentelenséggel és szemtelenséggel jelentik ki, hogy igényt tartanak a világuralomra, „a világ amerikai vezetésére", feltámasztják a német fasizmus lázálomba illő terveit s közben elfelejtik azt a történelmi leckét, amit a „világuralom" őrült igénylői kaptak. Az angol-amerikai imperialista blokk egész politikája ma az új világháború előkészületeit szolgálja. Kifejezésre jut abban a fékeveszett gazdasági, politikai és katonai terjeszkedésben, amelyet az USA folytat valamennyi kontinensen, míg kezébe igyekszik kaparintani a háborús előkészületekhez s~ükséges katonai-stratégiai nyersanyagokat s a többi tartalékokat. Az amerikai imperialisták cz égés? földgömböt bevoniák haditengerészeti és repülőtámaszpontokkal, készítik az új háború hídfőállásait. Az új háború előkészítését szolgálja az is, hogy az angol-amerikai imperialisták minden elaggott reakciós rendszert támogatnak (Franco-kormányát Spanyolországban, a monarcho-fas'szta kormányt Görögországban, Csang-Kai-Sek-et Kínában, stb.) s támogatják a szétvert kizsákmányoló osztályok maradványait, a kémeket, diverzánsokcrt és gyilkosokat a népi demokratikus országokban, támogatják a reakciós erőket az egész világon. Az amerikai imperializmus a világreakció központja és támasza lett. Az USA és Anglia imperialista körei nyíltan sárba tiporták a jaltai és potsdami értekezletek határozatait, amelyek a német probléma igazságos megoldását, Németországnak demokratikus és békeszerető állammá történő átalakítását célozták. Noha arra kötelezték magukat, hogy Németországot egységes egésznek tekintik, — mégis Németország felosztására irányuló politikát folytatnak s erre a bonni bábkormány megalakításával teszik fel a koronát Németország demokratizálása és demilitarizálása helyett, az USA, Anglia és Franciaország kormányai újjáépítik NyugatNémetországban a hadi ipart, újra uralkodó helyzetbe hozzák a reakciós monopóliumokat, a junkereket s a militarista elemeket, akik a múltban a német imperializmus és hitlerizmus támaszai voltak. Egyidejűleg minden eszközzel lehetetlenné teszik a Németországgal kötendő békeszerződés előkészületeit, mert arra törekednek, hogy az ideiglenes megszállást Nyugat-Németországban állandó és oszíhatatan gyarmati uralommá változtassák. Minden becsületes ember látja, hogy ezt az irányvonalat Németországgal szemben a WallStreet nagyfőnökeínek az a törekvése szabja meg, hogy Nyugat-Németországot a saját imperialista céljaikra, elsősorban hídfőként, lakosságát pedig ágyútöltelékként akarják felhasználni erőszakos terveik megvalósítása érdekében. Az amerikai imperialistáknak azt az aljas ötletét, hogy a német népet ágyútöltelékként használják fel, nemrég kifecsegte Poadge, az amerikai képviselőház tagja, aki art javasolta, hogy az USA létesítsen 25 hadosztályból álló német zsoldos hadsereget. Abban nem bízik, hogy a németek vérüket fogják ontani az amerikai tőke mágnásainak érd©ke

:ért, tehát azt javasolja ez a háborús uszító, hogy e zsoldos hadseregben minden had anyag legyen „az amerikaiak kezén" ezenkívül „az egész ma'csabbrangú tisztikar amerikaiakból álljon", Poodje példátlan cinizmussal kijelenti, hogy háború esetén egyáltalán nem óhajt amerikai ifjakat harcba küldeni, msrt úgy véli, hegy igen olcsón lehet á^yútölieléket vásárolni, amelynek — e vérrel kufárkodó üzletember szavai szerint — „csupán egy kis részét kell kifizetni annak a zsoldnak, am't az amerikai katonák kapnak". Poadge végezetül azt írja, hogy az Egyesült Államoknak ugyanilyen zsoldos hadsereget kell létesítenie Japánban is. Ilyen arcátlan terveket szőnek az amerikai imperialisták Németország és Japán népeivel szemben. Az új háború előkészítésének poltikája nyert kifejezést az úgynevezett „Marshall-terv"-ben is. A kommunista pártok 1947 szeptemberében tartott Tájékoztató .Értekezlete feltárta a „Marshall-terv" igazi alapeszméjét; rámutatott, hogy ez a terv — az amerikai imperializmus terve Európa gazdasági és politikai leigázására. Az élet kegyetlenül kigúnyolta creokat, akik hittek a „Marshall-terv" jóótékony voltában. A „Marshall-terv" értelmében nyújtott „segély" közel két esztendeje után, Európa marshallizáit országainak gazdasága taJpraállás helyett — a teljes szétesés állapotába került. Ez ma már annyira szemmellátható, hogy még az Egyesült Nemzetek Szervezetének titkársága is ezt bizonyítja abban az 1948. évi jelentésében a világgazdasági helyzetről, amelyet 1949 júliusában tetek közzé. A „Marshallterv" csődjét ma már leglelkesebb hívei és trubadúrjai is kénytelenek elismerni. A „Marshall-terv" az amerikai monopóliumok érdekeinek szolgálatába állítja a marshallizált országok gazdaságát; olyan elfekvő árukkal árasztja el a nyugateurópai piacokat, amelyekre az USA-ban nem találtak vevőt, ezekre az országokra, a keleteurópai országokkal szemben a káros, diszkriminációs kereskedelmi kapcsolatok politikáját kényszeríti s ezzel a valóságban sietteti és még élesebbé teszi a gazdasági válságot, amely mind erősebben fojtogatja Európa és Amerika kapitalista gazdaságát. Az Amerikai Egyesült Államok támadása a marshallizált országok szétzilált gazdasága ellen az utóbbi időben még erősebb. Az amerikai imperialisták kihasználják a nyugateurópai valuták devalvációját, amelyet az ő rendeletükre hajtottak végre s végkép kezükbe akarják venni a nyugateurópai országok gazdaságát. Most. amikor maga az élet kérlelhetetlenül szakított a „Marshall-terv"-vel, ez a terv, ez az egész oáváskodás igazi valójában áll előttünk, mint olyan gazdasági, politikai és katonai eszköz, amelynek segítségével az USA imperialistái ellenőrzésük és parancsuk alá rendelik NyugatEurópa gazdaságát s azt az Amerikai Egyesült Államok gyarmati függvényévé igyekeznek tenni. A „Marshall-terv" csakhamar imperialita hatalmak olyan erőszakos katonai-politikai blokkjainak létrejöttével egészül ki, mint aminő a Nyugati Szövetség és az Északatlanti Blokk. Az USA és Nagy-Britannia vezető körei által folytatott erőszakos politika legfontosabb fegyvere manapság az Északatlanti Blokk, amely új háborús előkészületeiket célozza- Amint az .Északatlanti Paktum igazi katonai-politikai alapeszméjét leleplező, 1949 január 29-én kelt szovjet kormányilatkozat már rámutatott, ennek a paktumnak az a célja, hogy az USA és Nagy-Británnia vezető körei a lehető legtöbb álammal szemben kezükbe vegyék a vezeiést, megfosszák őket az önálló nemzeti kül- és belpolitika folytatásának lehetőségétől s ezeket az államokat segédeszközökként használják azon erőszakos terveik megvalósítására, amelyek az angol-amerikai világuralom megteremtését célozzák Az Északatlanti Blokknak az a célja, hogy elnyomja az európai népek ellenállását, az USA-nak lét'ogaik, nemzeti szabadságuk és függetlenségük ellen indított támadásával szemben és Nyugat-Európát az amerikai imDerializmus félgyarmatává, új háborús előkészületek támaszpontjává és felvonulási területévé tegye. Az Északatlanti Blokk közvetlen erőszakot szándékozik alkalmazni Kelet-Európa demokratikus államai ellen, elsősorban a Szovjetúnióval, mint a demokratikus tábor fő erejével, a népek békéjének és biztonságának, szabadságának és függetlenségének biztos támaszával szemben. Végül az Északatlanti Egyezménynek és tervbevett ágazatainak — a -Földközi-tengeri, közelkeleti és távolkeleti egyezménynek — egyik legfontosabb céljuk: előkészíteni a gyarmati és függő országokban működő nemzeti — felszabadító mozgalmak leverését, nevezetesen a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni harcban, amelyek nagy győzelmet arattak a külföldi imperialisták és a belső reakció felett. Az ImperiaHsták Északatlanti Szövetsége az USA égisze alatt ilýmódon veszélyt jelent az egész haladó emberiségre. S az imperialistáknak ezt a legújabb orgyilkos összeesküvését teljes joggal hasonlítják Hitler és Mussolini hírhedt antikominternpaktumához, amelyet azt megelőzően kötöttek, hogv a fasiszta agresszorok megrohanták Európa népeit, hogy így sárba tiporiák azok szabadságát és függetlenségét. Az antikomintern paktumhoz hasonlóan, a kommunistaellenesség megtépázott zászlaja alatt megbúvó Északatlanti Egyezmény is programm az erőszak és háború, a népek nemzeti függetlenségének és demokratikus jogainak megfojtására. Ilvmódon tények bizonyítják, hogy az imperialisták — az USA imperialistáinak legfelsőbb vezetése alatt — új világháborúra készülnek s egy maroknyi milliárdos önző céljainak érdekében ennek pokoli tüzébe készek dobni a világ népeinek és országainak többségét. Az USA vezető körei e célok érdekében változtatják Nyugat-Németországot európai háborús hídfőjükké s e célok érdekében igyekeznek új háború vágóhídjára vinni a német népet. Az angol munkáspárti vezetők közvetlen részvétele mellett e célok érdekében Angliát légi- és haditengerészeti támaszpontjukká teszik s ezért szándékoznak az angol népből is ágyútölteléket csinálni. Ugyanezt a sorsot szánják Franciaország, Olaszország és más európai országok népeinek. Hódító céljaik érdekében az amerikai imperialisták agressziós bázissá teszik meg Japánt, a Szovjetúnió, a Kínai Népköztársaság. Észak-Korea és a csendesoceáni medence népei ellen s igyekeznek erre a célra felhasználni a japán népet. Az amerikai imperialisták a Közel-Keleten háborús támaszpontokat létesítenek és megerősített pontokat hoznak létre Törökországban, Iránban és Irakban, csatlósaikká téve ezeket az országokat és arra törekednek, hogy a törökök, perzsák és araook az USA monopolistáinak profitjáért harcoljanak. Egyszóval, az amerikai imperializmus stratégiája, — amint ez a mai napig egészen világosan körvonalazódott, — arra számít, hogy a világ minden részén fellobbantja majd a háború lángját és valamennyi kontinens népeit arra kényszeríti, hogy az amerikai milliárdosok parancsára és azok érdekében harcoljanak. Az amerikai bandavezérek közül legőszintébbek az olyanok, mint Poadge a már említett kongresszusi tag, vagy Bradley tábornok, nyíltan és